Beszámoló a magyarországi Fonogram gálaestről

2009 március 1 12:43 de.1 comment
Szabó Csilla

Szabó Csilla

A közelmúltban lezajlott Magyarország legrangosabb popzenei eseménye, a Fonogram – Magyar Zenei Díj Gálaestje volt. A Millenáris Teátrum színpadán vehette át Szabó Csilla – Valami mindig szép – című albumért a legnagyobb zenei elismerést a Fonogram-díjat.

A gyermekkori álma vált valóra Szabó Csillának azzal, hogy az előadóművészi pályát választotta élete céljának. A művésznő nevéhez fűződik a nagysikerű Franco Neroval a főszerepben, a Honfoglalás című filmbetét dala a „Szállj, sólyommadár,” is. Pályájának egyik meghatározó része volt ez a dal, azonban mindig is igyekezett a közönségének újat produkálni.

Csilla valójában mégsem ezzel a napjainkban már mindenki számára jól ismert többszörös platinalemezes – akár himnusznak is beillő dallal debütált, hiszen előtte sok-sok éven át aktív tagja volt a Bojtorján együttesnek. Nevével, tehetségével és egyedi orgánumával szinte belopta magát az Őt tisztelő, szerető emberek szívébe.

Láthattuk, hallhattuk különböző rendezvényeken, kiállításokon, megemlékezéseken, ahol mindig osztatlan sikert aratott dalaival. Véleménye, elmondása szerint az éneklés gyógyítja a lelket, és ezt misem bizonyítja jobban, mint az, ha ideje engedi dalaival a kórházakban, beteg gyermekeket gyógyít. Tündérnek és angyalnak is beillene, hiszen nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megszerették az orvosokkal egyetemben – a mindig mosolygós, vidám előadóművészt.

Ma már tudjuk, hogy a sok beteg gyermek szeretete invitálta, késztette arra, hogy a repertoáron lévő dalaiból összegyűjtsön egy csokorra valót és készítsen belőlük egy olyan lemezt, mely nekünk felnőtteknek is szól.

Itt-ott olvastam, hogy a zenei irányzata, stílusa Halász Juditéhoz hasonlít. Jómagam annak ellenére cáfolnám ezen megállapítást, hogy az említett színésznőnek nagytisztelője vagyok.

Szabó Csilla egy teljesen más egyéniség. Egy olyan művész, aki a majdnem szögre akasztott gitárjával, ha megjelenik a színpadon, vagy pódiumon, csend lesz a nézőtéren és mindenki az „angyalkára” arra a művészre vár, aki jókedvre deríti a gyermeket, felnőttet egyaránt. Talán a színvonal az, ami mégis hasonló a két csodatévő embernél, hiszen mindketten az igényesség megtestesítői, mesterei.

Az üzletekben még kapható Csilla lemeze „Valami mindig szép” címmel, mely állíthatom, valóban nemcsak a gyermekszíveket dobogtatja meg. Tiszta, szépen csengő hangja egyfajta csodálatot rejt magában, s ezáltal – üzen nekünk hallgatóinak, csodálóinak.

A lemez a közelmúltban Fonogram zenei díjas lett, melynek elnyerése a művésznőt is váratlanul, meglepetésként érte. A legrangosabb magyar zenei kitüntetést Bodrogi Gyula adta át február 11-én a Millenáris Teátrumban a Magyar Televízió M1 élő adásában.

Csilla jelenleg azon munkálkodik, hogy színpadra állítson egy olyan gyermekműsort, mely a díjnyertes zenei albumra épül majd fel.

Sokunknak, Ő a csupa nagybetűs SZTÁR, de lehet akár egy földön felejtett lélekápoló angyal is, akit azzal bízott meg Isten, hogy a rohanó világunkban adjon valami pluszt embertársainak.

Tamás István

1 Comment