Ódor György: Szittya
Ódor György magyarországi költő az identitásról, a kisajátított hazafiságról és a szélsőjobboldali szimbólumok hosszú árnyékáról ír a lapunkban megjelenő legújabb versében. A költő számos korábbi verse a szintén Kanadában publikált Kaláka szépirodalmi folyóiratban került közlésre. „Mi a haza? Vajon mi az én hazám? Az erkélyemen a két szürke galamb,vagy a négy roskadozó faszék talán?
Csinos nővel egy röpke futó kaland?”–teszi fel a kérdést Ódor György Szittya című versében.
Another Dawn / Leorex (Flickr)
Szittya
Ácsorgok egy mosdatlan megállóban,
de nem jön semmi, se busz, se vonat.
Épp nem járnak itt árpádsávos zászlóval
és nem ülik meg a nagy fehér lovat,
de oszlopokon plakátok laffognak,
a város alszik, fogak csikorognak.
Már hajnalodik, elindulok gyalog.
Néha az ember magában oldalog.
Fáradt vagyok és a zsebem is üres,
nem lóg ki belőle a whiskysüveg,
bár így se jó, mert mindenem csak fázik,
hát elvihetne valaki hazáig.
Mi a haza? Vajon mi az én hazám?
Az erkélyemen a két szürke galamb,
vagy a négy roskadozó faszék talán?
Csinos nővel egy röpke futó kaland?
Áh! Nem lehetek én jó itt senkinek,
kinevetnek fénylő villamossínek,
látom, az eső elkezd cseperészni,
legyen valamiért még kicsit élni.
Nem vagyok jó nekik. Sehol se várnak
sírva, aggódva, merre is lehetek,
híre-hamva sincs itt a boldogságnak,
egy hazám van, s lám, jól mégse szeretek.
Nem vagyok jó kereszténynek, zsidónak,
de szép hazámban roma se lehettem,
más mondja meg, hány deka, vagy kiló vagy
és kiknél érek egyre kevesebbet,
hisz vágyaimból nem származik haszon,
az én áfámból nem lesz túl nagy vagyon,
értem már egy lyukas fillért sem adnak,
hiába is születtem meg magyarnak.
Régi, kopott ajtó, kilincs nyikorog.
Megjött a csőcselék, öleld át kincsem.
Ölelek én is, nem tudom, kit fogok
szeretni ma éjjel, ha senkim sincsen,
az ágyamat is a szívem nyitja szét,
ott alszik benne egy öreg szittya nép.
Nem vagyok jó már nekik sem, zavarnak,
úgy alszom el, befordulva a falnak.
Author: KMH Vendégszerzők
10:33 de.
Gratulálok a költőnek!
11:11 de.
Latom nagyon belegabalyodtal az eletbe edesfiam….
12:29 du.
A versről eszembe jutott John F.Kennedy amerikai elnök elfogadó beszédének egy mondata:
„And so, my fellow Americans: ask not what your country can do for you—ask what you can do for your country”
3:20 du.
Kedves Gyuri!
Én csak gratulálni tudok ehhez a versedhez is. Mindig szívesen olvasom verseidet!
4:27 du.
Ó,költő! Mosdatlan megállóban hazádat nem leled,
De ribancnak ágyában mégse keresd.
Ott, szívedben egyszer megtalálod,
Reményt adó öreg, szittya népedet.
5:07 du.
javorszky, te elfuseralt rozsafloresz
a sajat roman koreidben verselgessel te retardalt….kivancsi lennek mennyi allami tamogatassal mukodteted az orszagbomlaszto muhelyedet…csak vigyazz, egyszer meg megjarhatjatok…
3:46 de.
Jhon F. Kennedy-nek igaza volt,
megpróbálta a lehetetlent.
Nyilasokkal viszont nem enyelgek:
„Ember erőszakkal nem faraghat embert”.
Köszönöm a kommenteket!
3:53 de.
Jhon F. Kennedynek igaza volt,
megpróbálta a lehetetlent.
Nyilasokkal viszont nem enyelgek:
„Ember erőszakkal nem faraghat embert”.
Köszi a kommenteket!
8:30 de.
Ó költő!
Négysorosom első betűjében,
neved megörökítettem,
Üdvözletem elutasítva talán,
ellenséget látsz bennem?
Büszke arroganciával egeket ne döngess!
Öreg,szittya népe így hiába kísértett.
9:23 de.
Ördög vagyok a törvényed szerint,
de én születtem előbb,
neki kellett volna hozzám igazodnia.
Tehet arról a szegény ember,
ha szép serdülő korában
asszonyi bájaival nem hódította
el a boldogságos (J.) szűzmária?
11:08 de.
Oh költő, azért ne feledd,
a múzsák rühellik az üres whiskysüveget!
4:45 du.
Nyilas Misi! Ne kotyogj bele, neked ez magas!
De egy valamit eltaláltál,műhelyem az van, nem román körökben, nem országbomlasztó hanem nemzetépítő és állami támogatásmentes. Képzeld, még adóznom sem kell. Na most törd a kobakodat ez mi lehet.
4:56 du.
valami szar javorszky…amihez neked kozod lehet, csak valami nyakos trutyi lehet es fertozo…mimas…
12:06 du.
Marcsa, milyen műhelyed van? Tényleg érdekel!
3:57 de.
Parittyás, maradok incognito, szerénységből.