Rabbi, quis peccavit – Mester, ki vétkezett…
Amikor a tatárjárás pusztításait (1) ecseteljük, mi magyarok leggyakrabban Rogerius mestertől kérük kölcsön színeket. Siralmas énekének előszavában a volt váradi főesperes arról biztosítja olvasóit, hogy hamisítatlanul írja le az eseményeket (sine falsitatis admixtione) ha nem minden információja származik is saját tapasztalatból, és sok dologról csupán megbízható forrásból értesült (nonnulla fide dignis didici). De mivel a borzalom szülte rettegés könnyen elferdíti az érzékelt valóságot, annak arányait, a tatárokról és a tatárjárásról szóló egykorú vagy közel egykorú források adatait bizonyos körültekintésel kell fogadnunk.
Tatárjárás
IV.Bélát már 1236 decemberében figyelmeztették az ázsiai nomádok szándékáról.”…Igitur rumor erat, hunc populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle venire…..- Híresztelték tehát, a tatár népek Kunországba és Magyarországba akarnak jönni; hogy megtudják ez igaz-e, Magyarország elküldött négy prédiátor frátert, akik száz nappal ezelőtt indultak el Ómagyarország felé, visszajőve jelentették, hogy a tatárok már elfoglalták a régi Magyarországot és hatalmuk alá hajtották azt” (Troisfontaines-i Albericus francia apát krónikája, Monumenta Germaniae Scriptores Scriptorium Tomus XIII, 942.)
Georgius Equitum Patronus (A prágai Szent György szobor – részlet)
A négy küldött az 1237. év elején indult el az Oka folyó felé. Útköben megtudták, hogy a tatárok lerohanták a Volgai Bolgárországot is. Rjazanba érve, kettő közüllük visszajött Magyarországra, ketten tovább mentek Mordvin Földre, de nyomuk veszett, és a keresésükre indult tolmács sem tért vissza többé. Talán ezekhez az eseményekhez kapcsolható az a levél, amit egy ismeretlen magyar püspök írt egykori párizsi iskolatársához (2).
„De facto Thartareorum vobis scribo, quod venerunt prope confinium regni Hungariae per V. dietas…..A tatárok tetteiről írok néked, arról, hogy öt napi járásra közelítették meg Magyarország határát. A Dnyeper vizéhez érve, képtelenek voltak átkelni azon nyár idején, meg akarják várni a telet, hogy a befagyott folyón keljenek át, most visszavonultak több mint húsz napi járásra, és ott várják be a telet. De felderítőket küldtek Oroszországba, akik közül kettőt (az oroszok) elfogtak és elküldték őket a magyar királynak. Az én felügyeletem alatt is voltak, hosszabb ideig, és ahogy megtudtam tőlük ezt a hírt, elküldtem Franciaországba, saját pecsétemmel megpecsételve”. A meghódított népek katonái előörsként szolgálnak a tatár seregben, most elöl a mordvinok mennek, akik kegyetlenségükről híresek. ”…nullus audet calciare pedes suos, donec interfecerit aliquem hominem… – egyikük sem köthet sarut addig amíg legalább egy embert meg nem ölt. És azt hiszem ők gyilkolták meg azokat a ferences és domonkos testvéreket. Caveant omnes qui hoc audierint – Óvakodjék minden lélek aki hallja majd ezeket.” A levélből még megtudjuk, hogy a tatároknak nincs sem saját vallásuk sem saját abécéjük. A héber ábécét használják, amit nagyon régen, néhány sápadt, hosszú talárt viselő, és sohasem vétkező embertől kaptak. ”…credo illos esse Pharisaeos et Sadducaeos – azt hiszem farizeusok és szadduceusok voltak.”- jegyzi meg levelében a püspök. A tatárok megeszik a békát, kígyót, kutyát, minden állatot, anélkül, hogy ez probléma lenne számukra. „Quaesivi quantum habent exercitum?……– Megkérdeztem őket mekkora a hadseregük?. Húsz nap járásnyi hosszában, széltében pedig tíz nap járásnyi, válaszolták (3). Ezen felül még tizenhárom ezer lovasuk van, akik a hadsereget vigyázzák. Jó, de ideges lovaik vannak. Lovasaik bőr mellvértet viselnek, ezek jobbak a páncélingnél…..rövid lábaikkal és hosszú felsőtestükkel tökéletes íjjászok, senki nem tesz túl rajtuk.”
Püspökfej (Dómmúzeum, Pécs)
Már a korabeli történetírók is úgy érezték, hogy Magyarországot felkészületlenül érte a támadás. Troisfontaines-i Albericus 1239-re teszi Béla első lépéseit a határok megerősítésére. ”…duo castra firmavit ultra silvas et nemora in partibus illis fecit indaginai… – az erdőkön túl megerősített két katonai tábort és az ottani berkeket gyepűvé alakította.” Megemlít – név nélkül – egy erdélyi ispánt is, akit a tatárok ellen küldtek, és aki csapatával eljutva a meotiszi mocsarakig, ott megütközött velük. „..ita confregit primum cornu illorum… – …így törte le elsőként a (tatárok) szarvát” (MGH Scriptorium Tomus XIII, 946.)
Úgy tűnik ezt az információt egy sokkal későbbi forrásból merítette Albericus, de Bélát mentegetve előre datálta. Talán 1246/47-ből való, amikor IV.Béla rettegve egy újabb tatár támadástól, felderítőket majd legációt küldött Ázsiába (4). De az is lehet, hogy csak egy hazudós ispánnal van dolgunk!
Pieta (Brukenthal Múzeum, Nagyszeben)
Spalatói Tamás is kétségbeesetten fáradozik azon, hogy felmentse Bélát a tétlenség vádja alól.(5) Részletezve mondja el hogyan állított Béla csapdákat és torlaszokat, hogyan emelt karósánc-erődítést a vereckei gyepűnél. A tatároknak erdőírtókra volt szükségük ahhoz, hogy harcosaik útjából eltávolítsák a magyarok által épített akadályokat. ”Volt pedig a tatároknak negyvenezer fejszésök, kik a sereg előtt jártak erdőket írtva, utakat egyengetve s minden gátat a bejárásoktól elhárítva.” A spalatói püspök e mondata mese, akárcsak az a kijelentése miszerint Béla jelen volt Vereckénél. Legjobb esetben Anonymus-i remineszcenciák(6), az országban uralkodó szétdaraboltság semmiféle előre elkészített haditervet nem tett lehetővé. A vereckei szorost sem erősíthették meg kellően, március 5-én a király, a nádor kétségbeesett kérésére, nem tudott erősítést küldeni a határra. Bélának nem voltak fegyveresei.
A nagyszebeni Pieta (részlet)
1241 március 17-én Batu kán hadseregének csapatrészei felgyújtották Vácot, de Óbudán, Rogerius szerint, csak a vereckei vereség hírének megérkezésekor adták ki az általános mozgósítást. Jött aki még elbírt jönni. Legkevesebben Tiszántúlról és Erdélyből. Osl nemzetségbeli Benedek váradi püspök és Both bihari ispán a Körösök völgyén indultak el bandériumaikkal, egyenesen a Sajó felé. Eger alatt már tatárokba ütköztek, és visszafordultak Váradra. A Vér-Bulcsú nemzetségbeli csanádi püspök és Borczfia Miklós embereit az országot déli irányban épp elhagyó kunok seperték el. Raynald erdélyi püspök és Miklós szebeni prépost viszont, a Maros völgyén haladva, eljutottak a gyülekezés helyére.
Szent László király torzója (Nagyváradi Múzeum)
Erdély sorsa már a Muhi csata előtt eldőlt.
„Anno incarnationis Domini 1241, ipsa die resurrectionis dominice Tartari pe Alpes et silvas irrumpentes… Az Úr testté lételének 1241. évében, az Úr feltámadásának napján [március 31.] a tatárok a havasokon és erdőkön áttörve, Magyarországnak Rodana/ Radna nevű városába jöttek és ott 4000 embert vagy többet megöltek. Ugyanazon a napon egy másik tatár hadsereg, betörve a Burza/Barcaság nevű tartományba, az erdőn túli tartomány seregének vezérét [Pousa erdélyi vajda], minden emberével együtt leölte. Ugyanazon hét keddjén [április 2.] a Nosa/Beszterce nevű városban, mondják, 6014 keresztény esett el, csütörtökön [április 4.] Kümelburchban/Küküllővár azt mondják, több mint 30000 lelte halálát. Misecordia vasárnapja előtti csütörtökön [április 11.) Hermann városa/Szeben nevű községben, mint mondják, több mint 100000 halt meg. Ugyanazon a napon Béla, Magyarország királya megütközvén Bathunak, a tatárok fő királyának, megszámlálhatatlan seregével, alig bírt elmenekülni, és fájdalom! 10000 emberét vesztette el vagy még többet. Abban a csatában három püspök és két érsek is elesett. A Clusa/Kolozsvár nevű várban is megszámlálhatatlan magyar veszett el és ugyanaz történt Váradon, Fratrum Thome/ Tamásda városában, az erdélyi Fehérváron és Zaliz/Vízakna városában.” (Monumenta Germaniae Scriptores XXIV, 65.)
Így őrződött meg egy epternachi szerzetes feljegyzésében, Agobardi lyoni püspök antiphonariumáról írt mű előszavának utolsó lapján, a Muhi csata pontos dátuma.
……………………………….
1.Szinonimahalmozás, járás szavunk hagyományosan pusztító hadjárat-ot jelent. Milyen mértékű pusztítást neveztek elődeink járás-nak ? Elég ha csak a sáskajárás szóra gondolunk.
2.A levél szövegét a Waverley-i kolostor évkönyve és Matthew Paris krónikája őrizte meg. Matthew Paris szerint a címzett Párizs püspöke, Guillaume d’Auvergne volt.
3.A tatár had nagyságáról ugyanezt az adatot közli Henrik Raspe őrgróf, a brabanti herceghez írott levelében. (Otto Wolf: Geschichte der Mongolen oder Tataren, 1872, 157.) Nem tűnik eltúlzottnak. A tatárok által nyitott „front” körülbelül 650 km. széles volt (a Kárpát-kanyartól csaknem Lublinig) és mélysége is jelentős lehetett.
4. Az Orval-i apátság egy kódexében (Luxemburgi Nemzei Könyvtár) található az a kéziratos feljegyzés (fol.187Ra-Rb) – talán appendix Piano del Carpini tatár krónikájához – amely beszámol a mongol kánválasztáson részt vett magyar követek hazaérkezéséről.
„Anno dominice incarnationis M°. CC°. XLVI° Bela rex Hungarie audiens nuntios domini pape…. – Az Úr testet öltésének 1246-dik esztendejében Béla, Magyarország királya, fogadja a pápa tatárokhoz küldött hírnökét….” Míg Johannes fráter (Piano del Carpini?) meghallgatása folyt, megérkeztek a tatároknál járt magyar követek. Jelentésükben több olyan apró részletet találunk, amelyek hihetővé teszik személyes jelenlétüket a kánválasztáson. „Occoday can imperator eorum in terra sua a sorore sua male potionatus interfectus est. Habebat enim illa filium, qui regnare cupiebat…..Császárukat, Okkodáj kánt, saját földjén saját nőtestvére gonosz főzettel megölte. Volt pedig néki egy fia, aki uralkodni áhított….és császárrá választották az elhunyt Okkodáj kán fiát, akit Kujuk kánnak neveztek…. Az említett trónraemelése napján, azonnal hadizászlót bontottak és hadjáratot hírdettek, tizenkilenc évre, a nyugati népek ellen…. Hallva ezeket Béla király, megrettent és maga mellé emelte uralkodónak fiát, és neki adta a kun király leányát….. In his autem nuptys X. principes Comanorum convenerunt iurantes super canem gladlo bipertitum iuxta eorum consuetudinem, quod terram Hungarum tamquam regis fideles contra Thartaros barbaras nationes obtinebunt. – Ezen a mennyegzőn tíz kun fejedelem felesküdött egy kettéhasított kutya tetemére, hogy hűek maradnak a királyhoz és megvédik Magyarország földjét a tatárok barbár népétől.”
5. A tatárok pusztítása iszonyatos lehetett, de még iszonyatosabbnak tűnt gyors lefolyása miatt. Évtizedekkel az egy évnyi tatár megszállás után okleveleink még hemzsegnek a „néptelen és üres hely” vagy „elnéptelenedett föld” kifejezésektől. Sok „konstruktív” kritika érte már IV. Bélát az ország védelmére tett erőtlen és elkésett lépései miatt. Magyarország és urai sokáig nem ismerték fel a veszedelem súlyát, az pedig hogy Béla meg mert ütközni Muhinál a tatárokkal ékesen bizonyítja, a támadás pillanatában a magyar katonai vezetők mennyire nem voltak tisztában sem a tatárok létszámfölényével sem a nomádok harcmodorával (amit a magyarok háromszáz év alatt sikeresen elfelejtettek). A kővárak hiánya eldöntötte az ország keleti felének tatár uralom alá jutását.
6. Csaknem ugyanezekkel a szavakkal írja le a Névtelen a magyaroknak Pannóniába való bejövetelét. „…et tria millia rusticorum anteire precipit, quis eis per siluam Houos uiam prepararet usque ad confinium Ung – …háromezer paraszt járt előttük, s a Havas-erdőn át a hungi határig utat készített nekik.”.( Anonymus, XII.fejezet)
Rosu Mária
Author: Rosu Mária
“Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”
(Popper Péter)
1954-ben születtem Aradon. és egy megvalósulatlan álmom pótolom azzal, hogy Erdély és a Részek történetének apró, kevésbé ismertetett eseményeiről írok. Lényegesnek tartom a források bemutatását, eredeti nyelven is, mert gyakran pontatlanság szülte vélemények, forrás-elhallgatások, ferdítések, személyekkel és nemzetekkel szemben érzett szimpátia vagy annak teljes hiánya formálja e vidék leírt történetét. Fontosnak érzem az itt élt kisemberek megidézését is. Az ő nevüket a Történelem nem jegyezte fel, csupán egy-egy régi pergamenre vetett sor vagy missilis emlékszik még rájuk, ám többet árulnak el koruk társadalmi valóságáról mint a nagy lélegzetvételű történelmi munkák. Vonzódásom a pontos részletekhez minden bizonnyal foglalkozásom “átka”. Nyugdíjba menetelemig könyvelőként dolgoztam és régi álmom, hogy a történetírást, akárcsak az exakt tudományokat, ne befolyásolja se érdek, se hatalom.
1:22 du.
Tisztelt Rosu Mária!
„6. Csaknem ugyanezekkel a szavakkal írja le a Névtelen a magyaroknak Pannóniába való bejövetelét.”
A tatárok pusztító bejöveteléről szóló ismeretterjesztésnek szánt írásából a cikk címe és a fent idézett mondat is okot adhat félreértésekre. Nem ártana pontosítani, hogy csak a magyar sereg előtt utat készítő favágókra vonatkozik a tatárokhoz való hasonlítás, vagy általában?
Megjegyzem, érdekes adut adott azokkal szemben, akik a magyar honfoglalást a besenyők elöli menekülésnek állítják be. Szervezett honfoglalásra, nem pedig menekülésre utal, hogy a magyarok előtt háromezer paraszt vágott utat a Kárpátok erdeiben. Lényeges különbség a tatárok és a magyarok közt, hogy a magyarok hont foglalni jöttek, míg a tatárok büntetni, behódoltatni. A magyarok asszonyaikkal, gyerekeikkel érkeztek, (amit a temetői leletek igazolnak). A tatárok viszont csak katonákkal és nem volt szándékuk letelepedni.
4:11 du.
Mennyi érdekes információt rejt a történelem és minél korábbi időbe próbálunk visszanézni, annál izgalmasabb.
Akár hibáztatni, akár felmenteni könnyű ma IV. Bélát,viszont az biztos, hogy abban az időben nagyon nehéz lehetett átlátni egy ország gondjait és megszervezni a védelmét.
4:33 du.
Nincs még egy olyan Magyarországon lezajlott történelmi esemény (kihagyva 48-at) amit a világ csaknem minden történetírója ne kommentált volna. Kínától Nyugat-Európán át Izlandig. A tatárjárás a XIII-XIV. század krónikásainak “menő” témája volt, és a kor szellemének megfelelően Isten büntetését látták benne.(Itt jegyzem meg, hogy ez a szemlélet még a XVI. század végére sem változott sokat, például a protestánsok a török megszállást az emberek, főleg pedig az urak vétkeinek büntetéseként könyvelték el. Lásd Magyari István, Nádasdy Ferenc udvari prédikátorának a művét.) A cikk címe ehhez igazodik. A “favágók” esetében nem hasonlításról beszélek, Spalatói Tamás csaknem egy az egyben átvette, a tatárokra értelmezve, a Gesta szövegét. A krónikások esetében, ha nagyon értékes forrást jelentenek is, mindig szem előtt kell tartani azt, hogy kinek a tolla ír és kinek az érdekében ír az a toll. A tatárokról dokumentáltan tudjuk hogy a Szuzdal-Kiev-Halics vonalon jöttek be a Kárpátmedencébe. A magyarokról nem, de ugyanígy írja le a Névtelen.
11:29 de.
Az első 1241.mongol támadás mint tatárjárás ismeretes és három oldalról törtek be az országba.
1.Észak felől Szilézián át,a
2.oldalon Erdélyen át,a
3.oldalon a Vereckei szoroson Batu kán a főerővel.
lV.Béla Mohai hídnál megpróbálta feltartóztatni a mongolokat,de mivel az átok Frigyes osztrák császár megígért segítsége soha nem érkezett meg,(ugye milyen ismerős?)de a feudális nagyurak is mind otthon maradtak,
(vajon miért?)a királytól kicsalt földjeiken,
12:00 du.
Tisztelt Rosu Mária!
Néhány napja „került kezembe” az Önök lapja, az első benyomások alapján a magyar Népszabadság szintjét hozónak találtam! Az Ön cikke megdöbbentett, csodálatosnak találtam, maradok, legalább is az Ön olvasója!
Tisztelettel: Lélfai Szilárd
2:47 du.
Kedves Jávorszky Mária!
„Frigyes osztrák császár megígért segítsége soha nem érkezett meg,(ugye milyen ismerős?)de a feudális nagyurak is mind otthon maradtak”
Kösz’ az infót. Tanúságos látni a történelemből, hogy az árulás (cserbenhagyás)nem vallás és nemzetfüggő.
4:50 du.
Jávorszky Mária
A zászlós urak nem mind maradtak otthon. A történelem följegyezte az
utókor számára a muhi csatában résztvevők többségének a nevét. Erdélyből, mint írtam, kevesen jutottak el, de a Dunántúlról majd mindenki ott volt aki “számított”, pedig a legtöbbjüknek nem a királytól kicsalt, hanem a király által elvett földje volt. (IV. Béla apja birtokadományainak jelentős részét visszavette). Nem szerencsés elmélet miszerint Bélát a nagyurak ezért bosszúból cserbenhagyták volna. Abban az időben (és még jó pár száz esztendeig) idegen támadás esetén nem a hazát mentek “megvédeni”, mindenki a saját jószágáért harcolt: a király a trónjáért, az urak a földjeikért és embereikért, akik megművelték azt, a főpapság a jövedelméért, az egyszerű emberek ökreikért, nyájaikért. A középkori töténelem akkor válik érdekfeszítővé ha nem mai fejjel gondolkodva elemezzük az akkori eseményeket.
4:51 du.
Lélfai Szilárd
A Kanadai Magyar Hírlap köszöni szép szavait. Én is.
5:17 du.
„Jaj annak a népnek, amelynek történelmét az ellenségei írják!”(Caius Suetonius)
Mert bizony azok a feudális nagyurak nagyrészt nem is magyarok, hanem németek voltak, akik a királytól elharácsolt jelentősen nagy földterületekkel rendelkeztek, cserbenhagyták a királyt. Érdekes, hogy a német császár is cserben hagyta a királyt kicselezve őt.(Annyira átlátszó történet!)
Majd mikor a király a Mohai csatát vesztve Frigyeshez menekült segítségért, az segítségnyújtás helyet elfogatta őt és csak nagy váltságdíjért(3 vármegye) engedte szabadon.
De a legkülönösebb az a tény, hogy a kutyafejű kutyazabáló tatárok 1 év után hirtelen elhagyták a legyőzött országot. (talán megártott a sok veszett kutya?)
Hiányos a történet, illetve a történelem.
5:38 du.
Sárdi Jani
2013 február 11
2:47 du.
A belső erők elégtelenek voltak a tatárok ellen. Természetes külső segítség lett volna az ország bel- és külügyeit egyaránt befolyásoló pápa. Persze Béla számára nem volt elhanyagolható a legnagyobb kanonai hatalomnak elismert német-római császár sem. De a legharcosabb pápa, IX Gergely, és II. Frigyes közt épp ebben az időben dúlt a legvéresebb harc, és a pápa Frigyes ellen hírdette meg a keresztes hadjáratot Nyugat- Magyarországon. Frigyes hadsereg nélkül jelent meg Magyarorzágon, saját személyében képviselte a nyugati segítséget, és csak meg nagyobb zűrzavart okozott
5:54 du.
Én, mint hívő keresztény, IV. Béla felajánlásának (Szent Margit) és a nép imáinak tulajdonítom a tatárok hirtelen távozását.
5:55 du.
Jávorszky Mária
A történelmet és az események összefüggéseit /ok-okozat/ akkor értjük meg ha sokat, sok forrásból, sok semlegességgel és még több szűrőképességgel felfegyverkezve olvasunk.
Béla a váci püspök személyében letette a hűségesküt II Hohenstaufen Frigyesnek, és mivel Muhi után a magyar királynak nem volt országa,…hát kifizetette vele.
6:06 du.
Sajnos kedves Jani, a történelem kicsit hasonlít a matematikához, bizonyítást követel, mert másként hasonlítani kezd egy tőle idegen világra, a mesepoétikára.
7:44 du.
Jávorszky Máriának és „agyban nagy” társainak javasolnám elolvasásra Hunyadi József Aranyhorda című regényét, ha többet akarnak tudni a tatárjárásról, meg a dolgok hátteréről.
Ez az a fajta, ami 30 könyv alapján írt 31., szóval rengeteg forrásmunkára támaszkodva készült.
És még olvasmányos is.
8:41 du.
Sárdi Jani
2013 február 11
2:47 du.
A félreinformálás sem az..
II. Frigyes ugyanis soha nem volt osztrák császár, hanem osztrák és 123O-tól Stájerország hercege..
A történészek
– a németnyelvű dokumentumok alapján- Civakodó vagy Harcias Frigyesnek is necezik (Németül Friedrich der Streitbare).
A magyarokkal soha nem szimpatizált, háborúit Magyarországgal, Bajorországgal és Csehországgal harcolászta.
Harminckilenctől II.Frigyes német-római császárral egyezkedett, így a magyaroknak sem segítséget, sem egyebet nem ígérhetett..
Még annyit, hogy az 1246-ban bekövetkezett halála éppen IV. Béla elleni csatában, a Lajta mellett történt..
9:50 du.
a tatarjaras borzalmas pusztitast hozott….DE ….abbol meg volt felepules , mert matyas idejeben meg magyar tobbseg volt a regi nagy magyarorszagon……tehat valoszinuleg „csak” a lakossag 20 % – a volt legyilkolva….aztan jott a dozsa felkeles , utana 350 eves jobbagyrabszolgasag…..megfejelve 150 eves torok uralommal….es 1700-ra 50 % – ra csokkent a magyarsag aranya…….most meg a lustasag miatt pusztul a magyar,a nemet,az olasz,az angol,a francia….hiszen a zoknitol kezdve a mobilodig mindent kinaban gyartanak
9:52 du.
es akik nem dolgoznak azok a gyerekvallalasra is lustava valnak….a nyugati civilizacio kezd az allatkerti majmokhoz hasonlitani…azokat is etetik az emberek…minket meg azsia „etet”
6:42 de.
„A sàtorlako magyarok elvonultak Kiev falai alatt”,orosz Kronika
szerint.
Anonymus”A hét fejedelmi személy,akit hétmagyarnak hivnak kijött Szittyaorszàg földjéröl és nyugat felé elindult…àtkeltek a Volga folyon…a kijevi vezér seregével megvivtak,az oroszokat és kunokat
megverték..a kijevi oroszok vezetésével Ladomérba érkeztek..a ladoméri vezér 2 fiàt föjobbàgyai valamennyi fiàval együtt Àlmos
vezérnek kezesül adta…Älmos vezér Halicsba vonult,itt a halicsi föemberek kérlelni kezdték,hogy vonuljanak àt a havas hegységen és Panonnia földjén szàlljanak meg..,mert Panonnia egykor Attilàé volt…elindultak elöttük 2 ezer halicsi ijjàsz és 3 ezer paraszt
nekik utat biztositva..a hungi részen leszàlltak,az elsö elfoglalt helyet elnevezték Munkàcsnak.
Lengyel Dénes: RÉGI MAGYAR MONDÀK
9:56 de.
II Hohenstaufen Frigyes volt a nemet-romai csaszar,a Muhi csata elott Magyarorszagon hadsereg nelkul megjeleno Frigyes Babengergi II Frigyes herceg volt
10:25 de.
burkus laci
Nem kellett Mátyásig várni, 1250 Béla már kész volt harcba szállni a Babebergi örökségért (igaz odőben nem éppen sikeresen alakultak a dolgok)
12:20 du.
Rosu…koszonom az infot…en tortenelem tanar akartam lenni gimiben de aztan mernok lettem mert azok tobbet keresnek…nem is lettem jo mernok…persze rossz se…csak atlagos….
1:31 du.
Ha az ország nyugati része kissebb mértékben esett áldozatául a tatároknak, ennek oka, hogy ezek nem teljes erővel hatoltak be a Dunán-túlra ; Spalatoi Tamás csak egy csapatrésznek Dalmáciában való megjelenéséről tanúskodik. Eléggé naiv magyarázat arra a kérdésre : mi volt az oka a tatárok hirtelen elvonulásának?- az a válasz, hogy miután Ogodaj nagykán 1241. decemberben meghalt, Batu, aki a nagykáni méltóságra igényt tartott, amikor ennek hírét vette, sietve kitakarodott az .
országból. A tatár trónöröklési törvények szerint Batunak semmiféle igénye
a nagykáni méltóságra nem lehetett. Egyébbként is a kánválasztás csak 1246-ban történt meg, addig Ogotaj özvegye, Turakina uralkodott. Inkább a tatárok
általános harci stratégiájában kell keresnünk. A tatárok nem egyszerre, egyszeri lerohanással szokták teljes hódítás alá venni az általuk legyőzött területeket. Az első nagy támadást hosszú szünet követi, közben megerősítik uralmukat a hátországban és csak azután következik a második döntő támadás. Példa erre Korea. 1242 után egy újabb tatár támadás bármikor bekövetkezhetett. Béla nagy gonddal ügyelt
a tatárok minden megmozdulására, és nem “zsarolta” a nyugatot a tatár veszély emlegetésével.
1:51 du.
burkus
ellenben egy gerinctelen fereg lettel
2:24 du.
Nyilas Misi
2013 február 12
1:51 du.
Hozászólása, gondolom, egy zoológia témájú cikktől került át ide, tévedésből
3:58 du.
T. Rosu Mária!
Köszönöm szakszerű és elfogulatlan kiigazításait.
4:05 du.
ket dologot krdezek meg , 1. tobb tatarjaras volt,legalabbis azt tanultuk olvastuk hogy erdelybe meg muhi utan tobb szaz evvel kesobb is tobbszor betortek,meghogy voltak a betoro tatarok a torokok segedcsapatai is . honnan jottek muhi utan ? gondolom nem mindig a mai mongoliabol , olyan messzirol . tehat betortek erdelybe lopni majd kimentek de HOVA ? 2. a cim elso szava,,,,,rabbi…..ez a zsido pap=rabbi ? de miert ezzel indit a cim ? figyelemfelkeltesnek hatasos de nem hiszem , hogy errol van szo , talan mast jelent mas nyelven ?
4:50 du.
Rosu
igen, amennyiben burkus, mint kozonseges fereg a zoologiai vizsgalodas alanya…
6:00 du.
burkus laci
2013 február 12
4:05 du.
Volt 1284-1285-ben, az 1241. évihez képest jelentéktelen, habár egész Pestig mindent felégettek. Kevés nyomot hagyott a forrásokban, az viszont kivehető, hogy a kortársak ebben a kunok felelősségét látták.
Az Ipatyevszkaja Évkönyvben olvashat róla többet. . Nogai tatár király és Telebuga hadvezér szerepel benne, akik a magyarok ellen indultak, és az orosz fejedelmeket is kényszerítették, hogy velük jöjjenek.A második tatárjárás egyetlen okleveles említése Benedek, az esztergomi Szent Tamás-egyház prépostjának a levele amit az esztergomi kanonokoknak írt a tatárok betöréséről. Erdély felől jöttek és egészen Pestig értek Mindemellett a fegyverfogásra képes emberek közül igen keveset tudtak megölni.
A XVII-dik században, II Rákóczi György lengyel haborúja során ismet felszaporodtak az Erdély elleni tatár támadások. Az “utolsó tatárjárás” 1717-ben volt, Erdélyben. A krími tatár kaganátus Moldva határáig húzódott, onnan törtek be Erdélybe.(A lengyelekkel viszont jó viszonyban voltak).
A cím egy Biblia idézet (János evangéliuma 9.2.), és arra utal, hogy a kortárs krónikások
a tatárjárást Isten büntetésének látták.
7:58 de.
Kedves Marika !
…..Parentes Eius!
Te itt egy kedves szintfolt vagy ennél a lapnál, amely nem más mint a hazátárulók gyülekezete. Ki pénzért, ki azért mert máshol nem tud kitörnmi. Ki finomabban ki a legvulgárisabb stilusban. Ha időd engedi (s futja a honoráriumból) menj el Torontóba a St.Erzsébet Churchbe a magyar plébánoshoz (S.Sz.), (úgy tudom, hogy neki is van mérnöki mérnöki múltja, beszélgetni. Megéri ! Egyébként rengeteg ötvenhatos barátom él a tengerentul, Vancouverben főként.
Annyira szükség volna intelligenciádra máshol (is).
Elnézést a tegeződésért, csak már öreg vagyok….
Szeretettel
V.A.
10:56 de.
SZIA vajda nagyon igazad van
12:53 du.
Vajda Attila
2013 február 15
7:58 de.
T. Attila.
Elmondanád, hogy szerinted miért „hazaárulók gyülekezete” ez a lap?
Mi a hazaárulás kritériuma, mik az ismérvei, mi a törvényekben meghatározott pontos megfogalmazása a hazaárulásnak?
Magam is Vancouver környékén élek, rengeteg ötvenhat után ideszakadt barátom van, legtöbbjük erdőmérnök. Mire lenne ez bizonyíték?
Án is elnézést kérek a tegeződésért, de én is öreg vagyok.
Tisztelettel:
falusi
1:38 du.
nyilass missi
4:51 du.
to falusi
Csak nem Sopronból kerültél ki mint én ?
7:51 de.
Vajda Attila
2013 február 15
7:58 de
Nekem a nagybátyám lakott Kanadában, Hamiltonban, a háború óta. 1990-ben kiakart vinni de, most mindenki kinevethet, nem mertem repűlni két kisgyerekkel, attól féltem, pont a mi gépünk fog leesni. Ma meg már nincs kihez mennem.
Hazaárulás… erős szavak. Sokan vannak akik a kissebb rosszra szavaznak választáskor, de mivel a kissebb rossz helyre gyerek, egy-két év alatt igen csak megizmosodik, s mi marad a reménykedőnek – szelepnek az ilyen-olyan színvonalon kifejezett bosszúéhes kritika. Más – az indukált, kötelező téma, melyhez a nyájas olvasó szirupos, elismerő hozzászólásokkal csatlakozik, tudva, hogy így vonalban levőnek könyvelhető el. Ez nem hazaárulás. Ebből él a média. Az országok történetében vannak hullámvölgyek is. Ilyenkor nem születnek államférfiak, csak uborkafára felkapaszkodott politikusok.
9:14 de.
Rosu urholgy…ne band a disszidalast mert mindenhol jo de a legjobb sehol….ez ugyan vicc de a lenyeget kifejezi…mindenhol MAS problema van…….en se lennek jokedvu ha nem tudnek gond nelkul megelni a nyugdijambol
9:54 de.
Vajda Attila
2013 február 15
4:51 du.
Nem. Győrből.
10:01 de.
ROSU
Kedves Marika !
Az előbb irtam egy levelet , ami ki tudja hogyan, máshova keveredett.
Ha esetleg el akarnád olvasni, akkor ONTARIO ELSŐ MELEG MINISZERELNÖKE…. commentjei között megtalálhatod.
Köszönöm!