Azt én nem is kétlem, hogy tegnap hatalmas csata volt Debrecenben, és el is veszett volna tán a város a gumibot-vitézek, könnygázas leventék hősiessége nélkül. Az kicsit különösen hangzik számomra, hogy a pusztító összecsapásnak mindössze egyetlen, könnyű sebesültje akadt, de ilyen csata is van, bizonyára. Van, mert kell legyen – a karhatalom megsemmisítő csapást mért a dúló barbár hordákra. Bizonyára azért nincsenek sebesültek, mert nukleáris fegyvereket használtak. Azt sem teljesen értem, miképpen teremhetett a helyszínen pont a kellő pillanatban pont 154 készenléti rendőr, ráadásul pajzzsal, könnygázzal, teljes menetfelszerelésben, percnyi késlekedés nélkül – de hát a magyar rendőr már csak ilyen, […]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy Semjén Zsolt fogta magát és meghalt. Nem nagyon értette a dolgot, azt hitte csak álmodik. Csodálkozott is nagyon, hogy hol van, mivel eddig még nem nagyon nem szenderült jobblétre. Egy szakállas, markáns arcú férfi állt előtte egy jókora kulccsal a kezében, ami legalább 50 centiméter hosszú volt és rendkívül súlyosnak látszott. A felhők között egy kb. 175 centiméter magas szögesdróttal megerősített drótkerítés húzódott, aminek nem lehetett látni a végét. Az illető rendkívül erősnek látszott. Valahonnan ismerős is volt neki, így Semjén Zsolt zavarodottan megkérdezte tőle: – Hm, a jó életbe…hol a fenébe […]

Ó, galambocskám, nagyuram, én írok Önnek, ja pisú kvam, nem mond ez eleget? Ezt a megtiszteltetést – hatalmas cári fenség, csak ma ért el a hír, hogy Ön és fényes kísérete látogatást kíván tenni nálam, a szerény Nyolcnüj Kjerületben. Örömmel igyekszünk, cári hatalmasságod, de vegye tekintetbe, hogy szegények vagyunk, mint Egér Templomovics Éhező Szent Nyikifor böjtje idején, zálogban vannak még a nacsalnyikok is, a narodnyikokat rég eladtuk a varjagoknak, mi már csak muzsikolunk itt a zongorovics klavicsenen. Vlagyimir Vlagyimirovics, meg kell vallanom, nem számítottam erre a megtiszteltetésre. Ugyan Ön, mint minden oroszok és időnként nem oroszok cárja gyakorlatilag bármit megtehet, […]

– Jaj, doktor úr, azt hiszem, valami baj van velem – Megmérjük a vérnyomását… hát, ez elég magas. Meg a pulzusa is szapora. Sokat stresszel mostanában? Mik a panaszai? – Mindenféle. Úgy érzem, mintha a testem nagyobbik része nem jutna elegendő ételhez, néhány porcikám meg ijesztően túltáplált. Elfelejtek dolgokat… tudja, a múltamra például egészen máshogy emlékszem, mint korábban… Zavart vagyok. Csak teszem a pénzt a nagy, közös táskámba, és ha keresem, mindig valamelyik eldugott belső zsebemben találom. Változik a személyiségem… régebben amolyan kultúrabarát voltam, tudja, egy kis színház, némi irodalom, zene… most meg a vásári komédiákat kedvelem, jó sok nemzetiszínű […]

Az ősz bárd előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! S mit tesz ilyenkor egy kereszténydemokrata? Társadalmi munkát sürget, mintegy összefogást. Nem mondhatnánk, hogy ne lenne kreatív a KDNP alelnöke. Most, hogy az összes kormánypárti nagyszájú valami jó kis bevándorlózással, terroristázással bíbelődik, Harrach előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! És délelőtt összetrombitált ezért egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy 2014 első négy hónapjával összevetve idén három százalékkal nőtt a születésszám, és közel hét százalékkal többen kötöttek házasságot, ilyet szólt: „Az utóbbi másfél év adatai kedvező tendenciát mutatnak.” Ez a nullával egyenlő – nagyjából ez volt Harrach mondanivalójának a lényege, noha […]

A ember reggel kommenteket olvas. Nem kellene. Persze, vannak a szokásos, „büdös zsidók, takarodjatok Izraelbe”, meg „vegyél a nevedre egy menekültet a Rózsadombon” jellegű egyen szövegek, ezeket már úgy törlöm, hogy szinte észre sem veszem, egy torz világ amolyan zsigeri rángásai ezek, szinte a lélegzése, reflexszerű működése. Megvastagodtak a membránjaink. De néha vannak sokatmondóbbak is, amelyek valamivel többet is elárulnak a világunkról (nincs mit szépíteni: bár ez nem az én világom, de benne élek). Itt van például az alábbi. Annyi mindent mutat: kibontakozik belőle egy frusztrált élet. Szegény hozzászólót gyerekkorában versekkel, szövegekkel kínozták (nem, egyáltalán nem gondolom amúgy, hogy az […]

Valamikor régen, egy tatai edzőtáborozás során múlhatatlan élményem volt. Azt hiszem valamilyen luxemburgi adóra tévedett a rádió keresője, és valami csodát hallottunk az éterből szólamlani. Akkor jött ki a Pink Floyd Fala, annak a debütálása volt épp a nem magyar vizeken. Miután előtte laváztam már Berlinben, szűkös angolosságom ellenére sem kellett túl sokat mesélni arról, hogy miről szól a dolog. Ez az első ganéjság. Aztán a második. Nyugati ember vagyok. Már országilag. Határszéli manus, megverve és megáldva. Ha így halad ez tovább az előre kitaposott ösvényen, már az az idő sincsen túl messze, amelyet a létezés furcsaságaira csodálkozó tizenhét éves […]

Meleg volt, pedig bőrdzsekit viselt. Az öreg bácsi már legalább negyed órája várt a buszra. Arca izzadt. Valami neurotikus baja lehetett. Nem tudtam hogy csak azért van ez nála, mert öreg, vagy esetleg tényleg beteg. Mert legalább nyolcvan éves arc volt ez. Ahhoz képest elég jól tartotta magát. Nem is nézett ki annyinak pedig biztos körülbelül annyi volt. Aztán a busz befordult nagy robajjal az utcára ahol a buszmegálló csupán pár méterrel volt odébb s felszálltak az emberek, köztük én is. Olyan helyre ültem, ahol láttam az öreget. Mintha rosszul lett volna. Talán pánikbeteg? De nem, biztos nem! Valami mégis […]

Kongresszust tartott a hét végén az európai szocialisták és demokraták pártcsaládja, méghozzá itt, minálunk, Budapesten – nem kis dolog ez, főleg, ha jelen állapotainkra figyelmezünk. Ugyan a kongresszus célja a tisztújítás volt, ezt sikerült is gond nélkül megoldani, elvégre európai politikusok gyűltek egybe, nem kapcabetyárok, de tartottak egy másik rendezvényt is, a Parlamentben – „Szegénység elleni küzdelem és a generációk együttműködése” címmel. Hát, ezt már megnéztük magunknak. Elöljáróban leszögezném, hogy a teljes eseménysorozat elemzése egyszerűen nem férne bele egy írás kereteibe, tehát most csupán a parlamenti rendezvényre szeretnék szorítkozni, annak is leginkább egyetlen, bár briliáns momentumát emelnénk ki. Ugyanis, mikor […]

Kedves ősmagyarok, honvédők, hazafiak, kedves Bayer Zsolt! Vagy csak Bayer Zsolt! Olvasom nagybecsű soraidat, mert szoktam időnként. Nem mondom, hogy nem hányok tőle, mert de, viszont ez az én bajom. Másoknak nagyon tetszik a működésed, ami rendben is van így, nem vagyunk egyformák. Szerencsére. A legújabb salakanyag, amit sikerült kinyomnod magadból, csak egy kicsit penetránsabb, mint a többi. Zsidózol is benne, de azt szoktál máskor is. Ezt szeretik az olvasóid, az a százhúsz fajmagyar, aki olvassa az irományaidat. Őket meg ki kell szolgálni ugye, azért kapod a havi milliócskát a gazdádtól. Nincs ezzel semmi baj. Öklendezel, zsidózol, ballibsizel. Kicsit ugyan […]

Tanulságos dolog történt kedden reggel az Országgyűlésben. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke és egyúttal az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke megint megengedett magának egy otrombaságot: lenácizta a baloldalt, külön is az Együttet mint pártot, amiért megrongálják a kormány bevándorlóellenes plakátjait, s a plakátrongálást a náci könyvégetéssel emlegette egy lapon.Talán felesleges megemlíteni, hogy a nácik zsidó szerzők könyveit égették, mégpedig azért, mert a szerzők zsidók voltak, míg a plakátok megrongálói a kormány plakátjait azok idegengyűlölő üzenete miatt rongálják, szaggatják. Ezt összemosni olyan hamisítás, amelyre csak gazember lehet képes.Ezt azonban nyilvánvalóan e jegyzet minden olvasója ugyanúgy tudja, mint én. Kósa és […]

2015. május 29-én több ezren vettek részt azon a tüntetésen, melyen a szociális ágazatban dolgozók hangot adtak követeléseiknek, mely nem szólt másról, mit a szociális szakma erkölcsi-, és anyagi elismeréséről. Ott voltam én is azok között, akik évek óta gyakorlatilag aprópénzért végzik áldozatos munkájukat. Évek óta nem kaptunk semmit, csak ígéreteket. Az előző évben bevezetett ágazati pótlék, arra volt jó, hogy a kormány elmondhassa, már adott valamit. Igen ám, de bérpótlék bármikor visszavonható, és ugyanakkor nem számít bele a műszakpótlék alapját képező bérbe. Czibere Károly az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár végig roadshow-zta az országot, […]

Te kedves fiú cicire simuló ingben, ott a marosvásárhelyi Auchan kasszájában! Ott ahol általában más, veled egykorú, iskolapadból alig kinőtt lányok ülnek, ugyanolyan cicire simuló egyeningben. Mind azt hiszitek, hogy ez a kasszában üldögélés csak egy pár hetes-hónapos kínos baki, de vár már valahol a sokkal szebb jövő. A csajok műkörömmel, meg ilyen kis élénk színűre festett hajtincsekkel, suvicákkal gyúrnak a sokkal jobbra. Te pedig, kedves fiú, olyan irokéz frizurát nyírattál magadnak, amivel bérmálásra is, meg punk koncertre is nyugodtan el lehet menni. Jól kiképzett polgári lázadó vagy kedvesem, látom én. Büszke vagy a harcképességedre, és az imitt-amott összegyűjtött politikai […]

Mint köztudott, Izrael egyik jelképe Júda oroszlánja. Ha a valamikor gyors fejlődésnek indult ázsiai országokat – Japán, Korea – ázsiai kistigrisnek nevezhették, bízvást kaphatja Izrael a kisoroszlán jelzőt. Már csak azért is, mert nemrégiben ünnepeltük az ország 67. születésnapját, ami igencsak csecsemőkornak számít egy állam életében. Úgy gondoltam, hogy néhány statisztikai adat segítségével megkísérlem érzékeltetni e csecsemő fejlődését az utóbb 30 (1984-2014) évben. A lakosság létszáma 1984-ben 4.1 millió volt, ami 2014-re megduplázódott és elérte a 8.2 milliót. Úgy a külföldi, mint a hazai sajtó egy részében – többször, mint indokolt lenne – találkozhat az olvasó azzal a megállapítással, hogy […]

Az írás nem a demokrácia egészével, hanem döntés-elméleti megközelítésből annak gyakorlásáról, tanulásáról szól (vagy kívánna szólni). Két részes sorozatunkban vitaanyaggal kívánunk szolgálni egy manapság sokat vitatott témához: a demokráciához. Melyek demokráciánk legsúlyosabb bajai, hogyan lehet ezeket gyógyítani? Milyen kihívásokkal kell szembesülnie a demokráciáknak a XXI. században? Hogyan illeszthető a közvetlen- és a parlamenti demokrácia? Milyen államszervezet, önkormányzatiság, választási rendszer szolgálja az értékeket? 1. Demokráciánk betegségei Egyaránt a görögöktől kaptuk a demokrácia=népuralom fogalmát, valamint Platón állam-elméletét, melyben a polgárok helyes életmódjáról csak a bölcsek képesek gondoskodni. Polgári demokráciákban, jogállami keretekben is kétféle kritikát szoktak megfogalmazni: az egyik szerint a döntések nem […]