Az előadás középpontjában Salvador Dalí, spanyol szürrealista festőművész munkássága áll, aki sajátos módon ragadta meg kora valóságát. Ehhez nemcsak Einstein relativitás elméletét, hanem számos más korabeli felfedezést, gondolkodásmódot és hangulatot próbált megragadni merőben szimbolikus képeiben. A Tellabor előadásának címét az 1931-es Elfolyó idő adja, amelyet sokan Dalí fő művének tartanak. Halász Gábor és Kulcsár Noémi koreográfusok a produkcióban Dalí izgalmas kísérleteinek, különös látásmódjának megfelelőjét keresik a tánc nyelvén. Az emberi test hogyan képes görbíteni a teret, miképpen játssza ki az időt, és miképpen sűríthet magába egész korszakokat egy-egy szimbolikus formába? Az alkotók ezekre a kérdésekre keresik a választ, amikor újrafogalmazzák […]

Ki ne ismerné a Summertime, az I Got Plenty O’ Nuttin’ vagy az It Ain’t Necessarily So kezdetű slágereket? Sokan nem tudják azonban, hogy ezek nem csupán régi jazz-dalok, hanem az egyik leghíresebb amerikai opera, az 1935-ös Porgy és Bess® legnépszerűbb részletei. George Gershwin, DuBose és Dorothy Heyward, és Ira Gershwin története a dél-karolinai Charleston egyik fekete közösségének vidámsággal, imádsággal, munkával és erőszakkal teli életét mutatja be egy kripli koldus és egy kábítószerfüggő nő különös szerelmén keresztül. Az angol nyelvű feliratozásban a mű eredeti, javarészt Gullah-dialektusban írt szövege olvasható. „George and Ira Gershwin® zeneművének előadását az egész világra érvényes szerzői jogai alapján a Gershwin család engedélyezte.” „A PORGY […]

Egy zsúfolt pályaudvaron egy nő megpillant egy idős férfit, és hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába csókol. Alex, a hetvenes hentes és Georgie, a negyvenes pincérnő beszélgetni kezd. Lassan, minden logika és társadalmi konvenció ellenére rájönnek: nekik dolguk van egymással. A találkozás alapjaiban forgatja fel az életüket, és végül nagy utazásra is vállalkoznak, hogy utolérjék életük elmulasztott lehetőségeit… A cím Werner Heisenberg német fizikusra, a határozatlansági reláció elvének kidolgozójára utal. Az elv értelmében bizonyos fizikai mennyiségek csak bizonyos határig ismerhetők meg egyszerre és pontosan. Vagyis minél pontosabb értéke van az egyiknek, annál pontatlanabb a másiknak. A brit szerző a legizgalmasabb kortárs […]

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. január 17-én látták utoljára életben Budapesten Raul Wallenberg svéd diplomatát. Eltűnt a Szovjetunióban – és bár jelenleg is folynak kutatások, életének további részéről nincs pontos ismeretünk. Napjainkra hagyomány lett, hogy ezen a napon adják át a Wallenberg-díjakat, este pedig megkoszorúzzák emléktábláját a róla elnevezett utcában. Az ünnepségnek kettős célja van. Megakadályozni, hogy emléke elsüllyedjen az „utcanevek” tengerében és elismerni azok munkáját, akik ma is az ő szellemében végzik nap, mint nap tevékenységüket, pusztán csak azért, mert úgy érzik, ez a dolguk. A 2010-ben alapított Raoul Wallenberg-díjra idén huszonhat ajánlás érkezett. Huszonhárom egyes személyekre, míg három egy-egy […]

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. (Előző rész: Az ősbűn) A negyven körüli férfi bevárja, aztán vele együtt indul, ő háton úszik, társa gyorsban. Szerző és zsenije hosszú ideje vívódik a kevélységgel, ahogy mondja, szívesen jár a szanatóriumi uszodába, mert két járókeretes néni közt ő a Jani, a sportuszodában pedig csak Janika lehetne, és hetven év felett a Janika nem lelkesítő cím még a sportuszodában sem. Hátúszásban a lábtempó egyenletesen gyors, a kartempó lassú. Vagy hatvan éve jött rá, hogy az úszás -legalábbis a hát- és gyorsúszás – jó ritmusérzéket kíván, egyszerre gyors tempó a lábbal, és lassú, erőteljes […]

„A lélek rettenetes valóság“ – mondja Oscar Wilde, a XIX. századi angol irodalom híres-hírhedett szerzője. Ezt példázza kultikus regényének, a Dorian Gray arcképének címszereplője, egy gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, aki oly kétségbeesetten szeretne örökké szép és fiatal maradni, hogy még a lelkét is eladná érte. És valóban, minden úgy történik, ahogyan szeretné; züllött, kicsapongó élete az arcán nem, csak a róla készült, gondosan rejtegetett fiatalkori festményen hagy rettenetes nyomokat… A valóban színpad után kiáltó, vad szenvedélyekkel és tomboló érzékiséggel átitatott, misztikus történetből 1990-ben a zeneszerző Várkonyi Mátyás és az író-rendező Ács János és Gunar Braunke készített megrendítő musicalt. A […]

„-Szeretnélek megismerni. -Én is szeretnélek megismerni téged. De ez nem fog varázsütésre kitörölni húsz évet, amíg te felnőttél, mert muszáj volt, én meg részegen fetrengtem.” Mindketten felnőttek már, és húsz éve nem látták egymást. Közös emléktöredékek, kisiklott életek, a viszontlátás öröme és az újrakezdés esélytelensége. Egy vágyott család és egy váratlan találkozás története. A milliószor elképzelt, apró részletekig megálmodott viszontlátás. De lehet, hogy már csak az idők kezdete előtt, az indián mesék világában képes apa és lánya újra beszélgetni egymással? Az előadás David Mamet Reunion és Dark Pony című drámáinak szövegéből jött létre. Fordította: Zsigó Anna Carol Mindler – Barna […]

Mentem nyugodtan reggeliért, de az az átkozott béka nagyot ugrott előlem. No persze, megint Mamma miatt: a szerencsétlen olyan ügyetlen, hogy a csörtetésével mindig felzavarja a kaját. Onnan kapta a nevét is: amikor éhen marad, panaszosan mammmááá-zik. Csakhát: az a Mammma az én Anyukám is, aki viszont nagyon dühös tud lenni, ha elugrálok a Mamma elől, hogy nyugodtan falhassak valamit: kapom ám a szidást! Mellé meg nyomatékul egy-egy maflást is: rendes testvér nem hagyja a málébbat bajban! Hát így kerültem én ebbe a nagy bajba! Megláttam egy keskeny ösvényt: arra még nem jártam, ráadásul egy nagy zsombék el is takart […]

A vén tölgyfa tövében egy tavasszal őzgida születik. Az ifjú herceg lábra áll, megteszi első bizonytalan lépéseit, elkezdi felfedezni a világot maga körül. Először a tölgyfát, majd a mezőt, végül az egész erdőt. Megismerkedik a bőbeszédű szajkóval, a hiú fácánkakassal, a károgó varjúval. Barátja lesz a mókus, a macskabagoly és a többi fiatal őz. Megtanulja, mi a játék és mi a veszély. Átéli a Nagy Rémületet és féli Őt, akinek villámok fakadnak a kezéből. Ahogy a tavaszból nyár lesz, a nyárból ősz, az őszből tél, Bambi is változik: kinő az agancsa, és az egykori kisgyerekből fiatal felnőtt lesz. Megismeri a […]

John Steinbeck 1902-ben született, Kaliforniában – de nem abban a Kaliforniában, amit, hála Hollywoodnak, ismerősnek vélünk, hanem a napfényben lubickoló álomgyár hátsó udvarán, ott, ahol gyárak emelkednek és földek húzódnak; illetve időnként nem emelkednek, és nem is húzódnak. Utóbbi állapotot ma posztindusztriális gazdaságnak hívjuk, egykor meg Válság volt a neve, az előneve pedig Nagy és Gazdasági és Világ. Steinbeck életét, amely tisztesnek és polgárinak indult, a csírájában fojtotta el: huszonhat éves volt, amikor elkezdődött. Egy teljes generáció veszett oda – és minden bizonnyal ez lett volna Steinbeck sorsa is, ha nem azt választja, hogy megírja a válságot, ahelyett, hogy megadná […]

Zenés, táncos játék Arany János verseiből Szerkesztő – forgatókönyvíró: Lengyel Ferenc Jászai Mari-díjas Bemutató: 2018. január 10. Az Artium Magister Nonprofit Kft. és a Pesti Magyar Színház közös produkciója. A téma: Arany János balladái. Ez a dobbantó, az elrugaszkodási pont, az origó és a cél Arany János költői és emberi világának megmutatása, amelyben a családi, a politikai és a történelmi tragédiák egymásba fonódnak. A hosszú életű költőnek lehetősége van megélni a forradalmi lelkesedést és idővel a rezignált cinizmust. Hosszú az út a nagyszalontai tanítóságtól a Tudományos Akadémia elnökének posztjáig és ebben a hosszú életben, sokat lehetett fájni, szenvedni, kompromisszumokat kötni és az […]

Ekként nevezte párizsi kritikusa, Pierre Brisset. Szilárd Klára hosszú, alkotó életében még sohasem hiányzott kiállításának megnyitójáról. Szokatlan is lesz nekünk, barátoknak s művészete népes rajongótáborának, hogy a mostani, január 4-i tárlatának vernisszázsán már nem láthatjuk hófehér hajával, kifogástalan francia eleganciájával, csipkekesztyűs kezét botján nyugtatva, derűsen mosolyogva, élénken társalogva…  Nem tudom, de mondják, van szerelem az első látásra. Azt viszont bizton állíthatom, hogy létezik barátság, amely a bemutatkozás első percében kezdődik. Ilyen a miénk Szilárd Klárával. Nem teszem múlt időbe, mert az érzelmek nem lesznek semmivé, amíg élünk. Ahogyan az emlékek is velünk maradnak. Kristálytisztán, vagy épp lassan homályba bukóan. Mindjárt […]

Adva van egy vonzó, ám kissé hazudós feleség, egy roppant megértő, de rendkívül elfoglalt férj, a kedves, ámde hihetetlenül feledékeny családi barát és a megbízható, bár kissé merev szobalány. Szenteste van, a feleség és a szobalány a családi szertartást készítik elő. És akkor… Január 6-án újabb bemutatóval jelentkezik a Játékszín. Alfonso Paso bűnügyi komédiáját Radó Denise állítja színpadra Tóth Enikő, Kerekes József és Csonka András főszereplésével. A produkció címe: Hazudj inkább, Kedvesem! A Teréz krt. 48-ban a szórakoztatás a fő irányvonal, ehhez alkalmazkodik a darabválasztás, amely ismét egy közkedvelt és klasszikus vígjáték. A középpontban egy vonzó, ám hazudós feleség, mellette […]

Alving kapitány gazdag özvegye férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitó ünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként Párizsban él. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat? A Nóra és a Hedda Gabler mellett, a ritkán játszott Kísértetek főszerepe Ibsen legjelentősebb nőalakja. A darab 1881-es bemutatója példátlan botrányt kavart. (forrás: színház) Helene Alving lázongó természetű, erős akaratú nő, aki képes egy válságos pillanatban egész addigi életét átlátni, és felülbírálni. Van bátorsága kimondani, hogy az előítéletekkel teli, az életörömnek, értelmes tevékenységnek szűk teret engedő világ mellett, […]

Nagy Feró szerint: „a zenészek zenéljenek, a politikusok politizáljanak, s ne foglalkozzanak egymással”. [A „minek mindenbe belekeverni a poltikát?!” – a status quót védelmező, széleslátókörű, tájékozott és éleselméjű hozzászólók princípiuma a nemzeti együttműködés üzenőfalán is.] Egy ideális társadalmi rendszerben lehetne ez a természetes munkamegosztás, de ma Magyarországon…?! (Most következhetne a Nagy Feró-életmű szakmai bírálata, esetleg – mivel nem értek egyet a „nemzet csótányának” véleményével – az Orbán Band országlásának kritikája, de inkább térjünk vissza eredeti témánkhoz!) De vajon hol húzódik a határ a művészet és a társadalombírálat, vagy a politika között? Könnyedén leválasztható-e az etikai, erkölcsi, eszmei mondanivaló a hordozó […]