A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat. Radnóti Miklós 1944. november 9-én, nem sokkal a háború vége előtt vesztette életét az abdai halálmenetben. Szomorú, hogy a varázslatos szavú költőnek szinte mementóként a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk a legtöbbet. Érdemes alaposabban lapozgatni a Radnóti-kötetet. 1909. május 5.én született Glatter Miklós néven Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés […]

A kávéházban tolonganak az emberek. Majd miután rendeltek süteményt és kávét, helyet foglaltak. Géza, a gazdag vállalkozó épp tejeskávéját issza, amikor meglátja Ferit, a munkanélküli írót. Odaül melléje a széken s elkezdi kanalazni az italát, mikor már máris panaszkodni kezd: -Kevesebb lesz az alkalmazottam! Képzeld, megy tönkre a cégem! Feri krémest eszik, de csak fél füllel hallgatja barátját. Szinte oda se figyel. -És a másik! – Mi másik? – A gondokról beszélek! A lányom elválik attól a felfuvalkodott költőtől. Szerencsétlen költő nem tudja kifizetni még a számláit sem, a lányomnak meg elege lett belőle! Aztán az anyám is meghalt egy […]

Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. Katolikus ünnep. Általában. Ha eltekintünk attól, hogy számos katolikusnak ismert ünnepnap olvasztott magába igencsak pogány ünnepnapokat. S most kicsit tekintsünk el. Olyan módon, hogy mégsem tekintünk el. Egy mély levegőt véve a politika forgatagában. Egy mély levegővel söpörve félre azt, hogy politikusok sajátítanak ki ünnepeket. Egy kicsit elfeledkezve a klerikális parlamenti platform státuszkeresztényeiről. Egy kicsit mellénézve annak, ami szerintük szent, és ami miatt mindenki más pogány. Szóljon pár sor inkább másról. Azokról, akiket még ismerhettünk a környezetünkből. S azokról is, akiket nem. Mert előttünk éltek. Mert csak újsághírek. Mert talán még azok sem. […]

A férfi lassan merült fel a fájdalomcsillapítók okozta jótékony sötétségből a fény felé, a külvilág felé. Különösebben nem örült neki, már semmi nem tartotta ott, csak egy vékony fénysugár: tudta, hogy a felesége ott fogja várni, az ágya mellett, amikor a felszínre ér.  Ott volt minden felmerüléskor, és ott volt, amikor már könyörgött az újabb adagért – egyre rövidebb, és rövidebb időközökben. Tudta, hogy a szervezet hozzászokik, tudta, hogy mindig több és több kell belőle, de még nem akarta feladni. Még gyűjtötte az erejét – mihez is? Már nem is tudta. De azt igen, hogy van még valami mielőtt végképp […]

Szász János rendező „A nagy füzet” (The Notebook/ Le Grand Cahier) című filmje nem számít standard II. Világháborús, vagy Holokauszt történetnek. A Holokausztnak tulajdonképpen marginális szerepe van a filmben, de az kétségkívül igaz, hogy a narratíva legfontosabb fókuszpontja a folyamatos extrém erőszak érzéktelenítő hatása. Ágota Kristóf magyar származású, de Svájcban élő írónő Le Grand Cahier című könyvére épül Szász Jenő filmje, melynek főszereplői Budapesten nevelkedett ikertestvérek, akik hirtelen vidéken, egy határmenti magyar falúban találják magukat. Az ikreket Gyémánt László, illetve testvére Gyemánt András alakítja. A 12 éves gyerekek 1944-ben kerülnek egy névtelen falúba, amiután szüleik úgy döntenek, hogy itt biztonságosabb helyen […]

Sokan bizonyára tudják azt, hogy 1941 decemberében Japán megtámadta az Egyesült Államok Csendes oceáni bázisát, Pearl Harbourt. Alig két héttel a támadás után Amerika is hadat üzen a náci Németországnak. De szinte ezzel egy időben kezdetét veszi a történelem egyik legkegyetlenebb és legvéresebb titkos akciója. Hitler már a háború kezdetén parancsot ad a német tengeralatjárok fejlesztésére. A háború első éveiben minden kereskedelmi hajót vagy hadihajót petenciális célpontnak tekintenek és sülyesztenek el. Mikor Amerika hadat üzen Hitlernek a német tengeralatjárók az Atlanti oceánon áthajózva Amerika Keleti partjainál kezdenek feltünni. Egyre nagyobb számban és kezdetét veszi a „Dobpergés” hadművelet. Minden ami mozgott […]

Érdekes témát tárgyal egy írásában Szunyogh Szabolcs, mégpedig nem kevesebb felett hitetlenkedik, mint a passiótörténet és az evangélium, lévén, hogy ezek az újsütetű egyentankönyvekben történelmi tényként tálalódnak. Ami az evangéliumokat illeti, a niceai zsinaton kanonizálták azokat. Tamás evangéliumát – hogy miért, ne kérdezze senki, mivel nem indokolták meg – simán kidobták, a többi szöveggyűjteményt megvitatták, megcsócsálták, kiköpték, majd kedvük szerint átírták, végül kihozták belőle az Újszövetséget. Hogy ennek előtte akadt-e olyan iromány, ami Jézus megfeszítését a zsidók felelősségeként említi, nem lehet tudni, minden esetre utána már ez volt az ábra. A zsinat előtti szövegek ugyan a kereszténység lényegét foglalták össze, […]

Egy szegény fiúcska ül árván kint a lépcsőház előtti kőtömbön. Gondolataiba mélyedt, a varjak meg csak károgtak a világoskék égen. Hideg októberi nap volt. Egy öregember épp arra sétált s feltűnt neki a kisfiú. Lassan lépkedett feléje. Majd mikor emberközelbe ért, megkérdezte: -Miért ülsz itt? – kérdezte szánakozva A kisfiú szemein könnyek cikáztak. Sóhajtott aztán azt mondta: -A szüleim veszekszenek! Az öregember meg is hallotta a zsivajt, ami a szobaablakon áradt ki. Gondolkodott, mitévő legyen. Nem volt mersze közbeszólni. A kisfiú, Palika azonban azt mondta: -Kérem szóljon nekik, hogy hagyják abba! – Igen, erre gondoltam én is! Rezső és Mária […]

[Az előző rész tartalmából: Zene hangszerszámokra és zongorára] – A cím szellemes utalás Bartók remekművére; Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára – próbálta védeni Esti jobbik énje indulatos támadásaival szemben az Írót. Megjegyzem, a vendégszövegek Ujfalussy és Lendvai zenetörténész professzorok Bartók tanulmányából kerültek át. Persze lehet erre is mondani: kiafaszomaza Bartók… Már nem rökönyödnénk meg. – Szellemes? Erőltetett jópofaság! Miafeneaza hangszerszám? – Szójáték! Érted? A zenei mellékletből világosan kiderül: a hangszerként alkalmazott szerszámok hangzó szimbólumként hordozzák, hangsúlyozzák – a tompábbak, kevésbé kifinomultak számára rejtett – jelentésüket. Instrumentum, szerszám, hangszer, hangszerszám – munkaeszköz, a proletariátus fegyvere, munkásmozgalom, kizsákmányolás, anyagi javak egyenlő […]

A Facebook és általában, a szinte mindenhova beszivárgó világháló korában, nem egyszer megfeledkezünk arról, hogy a gyökereket nem egy esetben valahol a fantasztikus irodalom kertjében keresgéljük. Ahogy a távközlési műholdakat is adottságnak tekintjük. Holott azok ötlete sem kisebb sci-fi szerző érdeme, mint Arthur C. Clark. A valamikor egyetemi kísérletként indult csomagkapcsolt hálózatok kiscsoportos korának megvoltak a maguk irodalmi vizionistái. Szinte alig hihető, hogy az egyik, mára alapművé vált alkotás, a Neuromancer immár harminc éves. William Gibson műve 1984-ben jelent meg. S szinte biztosan hatott a szerzőre a hippi-kultúra éppen úgy, mint az azzal közel egy idős egyetemi hálózatok. Mert arról […]

Az alábbi sorokat vegyék egyéni gondolatoknak. Egy olyan polgár gondolatainak, aki bizonytalan, és nem elég tájékozott. És fél. Szorong, mert a háború, a fegyverek zaja immár ismét a haza határaihoz vészesen közel került. Annyira közel, hogy félő, ez a pici ország akár akarata ellenére ismét az „elefántok” küzdőterévé válhat. Márpedig egy régi mondásból tudjuk, ahol elefántok csatáznak, ott a „fű” húzza a rövidebbet. Természetesen az ukrajnai helyzetről van szó. Ami egyre kaotikusabb, főként, ha az ember megpróbál nem zsigeri szimpátiából vagy unszimpátiából ítélkezni. A keleti szlávok történelme nem kevésbé eseménydús, mint bármely más, európai nemzeté – sokféle törzzsel keveredve éltek […]

Reggel van. Már megint. Mi a rossebért kell mindig reggellel kezdeni a napot? Annyi dolog van vele. Először is, ki kell bújni a jó meleg ágyból. Nyáron még csak hagyján, de télen! Brrrrr. Az ember csupasz talpa kóstolja a padló hideg görcseit, mire megtalálja azt az ócska papucsot. Belebújik, toppant kettőt, hogy kirázza lábából az éjszaka zsibbadtságát. Indul a konyhába, lavórba vizet önt, hokedlire állítja, a tükör ott lóg az ablak mellett, alatta polcon az ecset, a szappan, meg a beretva. Nem borotva, beretva. A borotva, az egészen más. Az olyan úri módi, eldobható, vagy mifene, bár ki az a […]

A színház bejárata előtt állt. Belépett. A portás kérésére levette a kabátját s az odaadta a szék sorszámát. Egy embert látott amint az egereket itatja. Rögtön megsajnálta. Nem értette miért áll úgy ott mint a szobor. Összeszedte magát az úriember s odament: -De hát miért sír? S miért nem megy be a terembe? – Nem bírom látni a lányomat! – Hogy? – A lányom színész! – S miért haragudott meg rá? A férfi még jobban sírni kezdett. -Ó, dehogy haragszom rá! – Hát akkor mi a gond? – Megmondjam őszintén? – Ha nem akarja, akkor ne tegye! – Az én […]

(A boszorkány bukása, avagy a művészet szemiotikája a tudásalapú társadalomban) A Zene (hang)szerszámokra és zongorára című táncdráma központi helyet foglal el a Zeneszerző életművében. Mérföldkő a XXI. század zenei fejlődésében, amely korunk emberének érzésvilágát a zenei forma legautentikusabb eszközeivel, a legegyetemesebb módon fejezi ki. Hangzási forma, költői élményanyag és zenei architektonika csak az élet legritkább pillanataiban egyesülhet ilyen ünnepi harmóniában. A hangszerelés (hang)szerszámokból összeállított kettős ütős együttest foglalkoztat, közöttük helyezkedik el a zongorista. A hangszeres összeállítás tehát nem csak a hangzást polarizálja, zajtól melódiáig, hanem a bal és jobboldali ütősök térhatásaival a zene színpadát is – a közép-európai kultúra egyik […]

A nyugat – dunántúli tájegységben most virtuálisan ellátogatunk további 3 faluba. A tájegység első háza Vöckönd. Ez egy az 1800-as évek végén épült szegényparaszti hajlék. Itt az élő múzeumi helyszín keretében szintén (akárcsak Kondorfán) kisgyermekeknek tartanak foglalkozásokat a múzeumpedagógusok. Bepillanthatnak a gyerekek a falvak egykori hétköznapi életébe és kipróbálják mindazon feladatokat, amiket akkor gyerekek naponta elláttak, segítve a család életét. A kislányok söprögetnek, mosogatnak, főzésben segédkeznek, a fiúk a jószágok körül dolgoznak, fát hordanak, stb. A cserépkályhák különösen vonzanak, itt is találtam egy gyönyörű darabot. A mellette lévő nyitott ládából éppen a kislányok öltözködtek a hagyományos paraszti gyermeki viseletbe. Egyszerű […]