Sokan bizonyára tudják azt, hogy 1941 decemberében Japán megtámadta az Egyesült Államok Csendes oceáni bázisát, Pearl Harbourt. Alig két héttel a támadás után Amerika is hadat üzen a náci Németországnak. De szinte ezzel egy időben kezdetét veszi a történelem egyik legkegyetlenebb és legvéresebb titkos akciója. Hitler már a háború kezdetén parancsot ad a német tengeralatjárok fejlesztésére. A háború első éveiben minden kereskedelmi hajót vagy hadihajót petenciális célpontnak tekintenek és sülyesztenek el. Mikor Amerika hadat üzen Hitlernek a német tengeralatjárók az Atlanti oceánon áthajózva Amerika Keleti partjainál kezdenek feltünni. Egyre nagyobb számban és kezdetét veszi a „Dobpergés” hadművelet. Minden ami mozgott […]

Érdekes témát tárgyal egy írásában Szunyogh Szabolcs, mégpedig nem kevesebb felett hitetlenkedik, mint a passiótörténet és az evangélium, lévén, hogy ezek az újsütetű egyentankönyvekben történelmi tényként tálalódnak. Ami az evangéliumokat illeti, a niceai zsinaton kanonizálták azokat. Tamás evangéliumát – hogy miért, ne kérdezze senki, mivel nem indokolták meg – simán kidobták, a többi szöveggyűjteményt megvitatták, megcsócsálták, kiköpték, majd kedvük szerint átírták, végül kihozták belőle az Újszövetséget. Hogy ennek előtte akadt-e olyan iromány, ami Jézus megfeszítését a zsidók felelősségeként említi, nem lehet tudni, minden esetre utána már ez volt az ábra. A zsinat előtti szövegek ugyan a kereszténység lényegét foglalták össze, […]

Egy szegény fiúcska ül árván kint a lépcsőház előtti kőtömbön. Gondolataiba mélyedt, a varjak meg csak károgtak a világoskék égen. Hideg októberi nap volt. Egy öregember épp arra sétált s feltűnt neki a kisfiú. Lassan lépkedett feléje. Majd mikor emberközelbe ért, megkérdezte: -Miért ülsz itt? – kérdezte szánakozva A kisfiú szemein könnyek cikáztak. Sóhajtott aztán azt mondta: -A szüleim veszekszenek! Az öregember meg is hallotta a zsivajt, ami a szobaablakon áradt ki. Gondolkodott, mitévő legyen. Nem volt mersze közbeszólni. A kisfiú, Palika azonban azt mondta: -Kérem szóljon nekik, hogy hagyják abba! – Igen, erre gondoltam én is! Rezső és Mária […]

[Az előző rész tartalmából: Zene hangszerszámokra és zongorára] – A cím szellemes utalás Bartók remekművére; Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára – próbálta védeni Esti jobbik énje indulatos támadásaival szemben az Írót. Megjegyzem, a vendégszövegek Ujfalussy és Lendvai zenetörténész professzorok Bartók tanulmányából kerültek át. Persze lehet erre is mondani: kiafaszomaza Bartók… Már nem rökönyödnénk meg. – Szellemes? Erőltetett jópofaság! Miafeneaza hangszerszám? – Szójáték! Érted? A zenei mellékletből világosan kiderül: a hangszerként alkalmazott szerszámok hangzó szimbólumként hordozzák, hangsúlyozzák – a tompábbak, kevésbé kifinomultak számára rejtett – jelentésüket. Instrumentum, szerszám, hangszer, hangszerszám – munkaeszköz, a proletariátus fegyvere, munkásmozgalom, kizsákmányolás, anyagi javak egyenlő […]

A Facebook és általában, a szinte mindenhova beszivárgó világháló korában, nem egyszer megfeledkezünk arról, hogy a gyökereket nem egy esetben valahol a fantasztikus irodalom kertjében keresgéljük. Ahogy a távközlési műholdakat is adottságnak tekintjük. Holott azok ötlete sem kisebb sci-fi szerző érdeme, mint Arthur C. Clark. A valamikor egyetemi kísérletként indult csomagkapcsolt hálózatok kiscsoportos korának megvoltak a maguk irodalmi vizionistái. Szinte alig hihető, hogy az egyik, mára alapművé vált alkotás, a Neuromancer immár harminc éves. William Gibson műve 1984-ben jelent meg. S szinte biztosan hatott a szerzőre a hippi-kultúra éppen úgy, mint az azzal közel egy idős egyetemi hálózatok. Mert arról […]

Az alábbi sorokat vegyék egyéni gondolatoknak. Egy olyan polgár gondolatainak, aki bizonytalan, és nem elég tájékozott. És fél. Szorong, mert a háború, a fegyverek zaja immár ismét a haza határaihoz vészesen közel került. Annyira közel, hogy félő, ez a pici ország akár akarata ellenére ismét az „elefántok” küzdőterévé válhat. Márpedig egy régi mondásból tudjuk, ahol elefántok csatáznak, ott a „fű” húzza a rövidebbet. Természetesen az ukrajnai helyzetről van szó. Ami egyre kaotikusabb, főként, ha az ember megpróbál nem zsigeri szimpátiából vagy unszimpátiából ítélkezni. A keleti szlávok történelme nem kevésbé eseménydús, mint bármely más, európai nemzeté – sokféle törzzsel keveredve éltek […]

Reggel van. Már megint. Mi a rossebért kell mindig reggellel kezdeni a napot? Annyi dolog van vele. Először is, ki kell bújni a jó meleg ágyból. Nyáron még csak hagyján, de télen! Brrrrr. Az ember csupasz talpa kóstolja a padló hideg görcseit, mire megtalálja azt az ócska papucsot. Belebújik, toppant kettőt, hogy kirázza lábából az éjszaka zsibbadtságát. Indul a konyhába, lavórba vizet önt, hokedlire állítja, a tükör ott lóg az ablak mellett, alatta polcon az ecset, a szappan, meg a beretva. Nem borotva, beretva. A borotva, az egészen más. Az olyan úri módi, eldobható, vagy mifene, bár ki az a […]

A színház bejárata előtt állt. Belépett. A portás kérésére levette a kabátját s az odaadta a szék sorszámát. Egy embert látott amint az egereket itatja. Rögtön megsajnálta. Nem értette miért áll úgy ott mint a szobor. Összeszedte magát az úriember s odament: -De hát miért sír? S miért nem megy be a terembe? – Nem bírom látni a lányomat! – Hogy? – A lányom színész! – S miért haragudott meg rá? A férfi még jobban sírni kezdett. -Ó, dehogy haragszom rá! – Hát akkor mi a gond? – Megmondjam őszintén? – Ha nem akarja, akkor ne tegye! – Az én […]

(A boszorkány bukása, avagy a művészet szemiotikája a tudásalapú társadalomban) A Zene (hang)szerszámokra és zongorára című táncdráma központi helyet foglal el a Zeneszerző életművében. Mérföldkő a XXI. század zenei fejlődésében, amely korunk emberének érzésvilágát a zenei forma legautentikusabb eszközeivel, a legegyetemesebb módon fejezi ki. Hangzási forma, költői élményanyag és zenei architektonika csak az élet legritkább pillanataiban egyesülhet ilyen ünnepi harmóniában. A hangszerelés (hang)szerszámokból összeállított kettős ütős együttest foglalkoztat, közöttük helyezkedik el a zongorista. A hangszeres összeállítás tehát nem csak a hangzást polarizálja, zajtól melódiáig, hanem a bal és jobboldali ütősök térhatásaival a zene színpadát is – a közép-európai kultúra egyik […]

A nyugat – dunántúli tájegységben most virtuálisan ellátogatunk további 3 faluba. A tájegység első háza Vöckönd. Ez egy az 1800-as évek végén épült szegényparaszti hajlék. Itt az élő múzeumi helyszín keretében szintén (akárcsak Kondorfán) kisgyermekeknek tartanak foglalkozásokat a múzeumpedagógusok. Bepillanthatnak a gyerekek a falvak egykori hétköznapi életébe és kipróbálják mindazon feladatokat, amiket akkor gyerekek naponta elláttak, segítve a család életét. A kislányok söprögetnek, mosogatnak, főzésben segédkeznek, a fiúk a jószágok körül dolgoznak, fát hordanak, stb. A cserépkályhák különösen vonzanak, itt is találtam egy gyönyörű darabot. A mellette lévő nyitott ládából éppen a kislányok öltözködtek a hagyományos paraszti gyermeki viseletbe. Egyszerű […]

A Skanzen augusztus 20-án, különösen a nemesradnóti ház a gyermekeké volt, a programok jó része itt zajlott, a Pósa évforduló jegyében, aki az egykori Radnót szülötte. Pósa Lajos  (Radnót – Gömör és Kis-Hont vármegye, ma Szlovákia -, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) író, költő, hírlapíró halálának 100. évfordulójára életéből, műveiből gazdag emlékkiállítást rendeztünk. Pósa Lajos, azaz népszerű nevén Pósa bácsi gyermek meséket és verseket írt és Benedek Elekkel közösen megalapította az első jelentős, irodalmi értékű  képes gyermekújságot,  Az én újságom címmel. Ő volt a szerkesztője. A lap írásait a korszak gyermek- és felnőttirodalmának legrangosabb képviselői írták. Így Benedek Elek,Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár […]

93. A pajesz  A zsidó vallásos élet témakörében most egy olyan jiddis szót tanulunk meg, amely egyes hagyományos zsidó csoportok egyik sajátos külső jegyét jelöli: a fül mellett olykor hosszan lecsüngő hajtincset, a pajeszt. Ezt a hajviseletet láthatjuk a New Yorkban (bronxi, brooklyni) vagy az izraeli Bné-Brakban és a jeruzsálemi Méá Searimban, a “Százkapu-városban” a férfiak, sőt a kisfiúk halántékán is. Holott nyilvánvaló, a bibliai zsidóság ezt a szokást még egyáltalán nem ismerte. Sőt, a középkori zsidókat ábrázoló képeken sem találkozunk ezzel a viselettel. Címszavunk a héber péá (= a mező széle) szóból, pontosabban annak többes számú alakjából (péot) származéka, […]

Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig „helyettesítettem a kondorfai iskolában”, no, nem a „tanító urat”, csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél – dunántúli Drávacsehibe. A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik […]

96. A melóche  Soron következő jiddis szavunk munkát jelent. Forrása a héber mlachá, amelyből — mint már említettük, a bécsi argó közvetítésével — keletkezett a magyar köznyelvből jól ismert meló. Ezért tanuljuk ezt a szót közvetlenül a megélhetést jelentő parnósze után. A rossz nyelvek szerint persze a melóche egyáltalán nem függ össze a parnószével, Hiszen a jiddis közmondás is úgy tartja: fíl melóche, véjnig bróche (= sok munka, kevés áldás), vagy ahogyan azt manapság állítják: a sok munkától nem ér rá pénzt keresni… A Talmud szinte kötelező erővel előírja: az apa tanítsa mesterségre a fiait, hogy ezáltal megélhetésüket előre biztosítsa. […]

Új sorozatot indítunk – amolyan fotóriport félét –  házunk tájáról, hazánk tájáról (a szerk. megjegyzése) Az idézőjelek nem véletlenül kerültek oda, ahová. Először is az alcímhez:  túl hosszasan vagyok úton, a munkahely ezáltal olyan, mint a „második otthon”, szinte több időt töltök ott, – ébren biztos –  mint itthon. Aztán ott, így mondjuk, a „házam”, azaz a terület, amit rám bíztak… Reggel 6 óra 20 perckor a Kis – Duna partján, ahogy jön értem a kishajó.       Az Észak – Magyarország Tájegység, az én „hazám” és majd következik benne a „házam”…     A „szomszéd falu” balról, azaz Perkupa, ide érkezünk először, mert […]