Olga amolyan megtűrt volt nagynénjénél, lévén, hogy az anyja, úgy egy éves korában, egyik napról a másikra meglépett egy dzsidáshadnaggyal, otthagyva Olgát nővére gondjaiba. Apja meg nem nagyon kerülközött, de hát Olga nem tudhatta, hogy ez így nincs rendjén. Ha Olga olvasta volna Hamupipőkét, igencsak ráismert volna saját sorsára, de hát nem igen olvasott ilyesmit. Nem csak azért, mert mesekönyvvel még csak nem is találkozott, hanem, amikor már elbírta a moslékos vödröt – az pedig úgy 10 éves korában lehetett – nagynénje kivette az iskolából. Minek az a nagy tudás, hangoztatta, én is épphogy le tudom írni a nevemet, és […]

Ezt a nevet Olga „adományozta” neki, Olga, a búza szőke hajú, ungvári lány, akinek kék szeme csak úgy világított pisze orra felett. Haját, mint a szalmafonatot tekerte körbe a fején, a szája meg be nem állt, csak csacsogott, csobogott, mint egy vidám kis csermely. Mamuska, mit gondolsz, melyik blúzomat vegyem fel ehhez a szoknyához? Mamuska, nem túl mély a kivágása ennek a ruhának? Mamuska, én olyan, de olyan szerelmes vagyok! Általában havonta egyszer szokott mély szerelembe esni, minek alanya hol egy fess katonatiszt, hol egy kócos diák, máskor meg egy kipedrett bajuszú vigéc volt, ilyenkor mindig Mamuskához telepedett, és csak […]

Már maga se tudta, hol, és mikor kezdődött. Talán valamelyik húsvétkor. Kiskabátos húsvétok voltak azok, minden olyan tavaszszagú, piruló lányokkal, ragadós csokitojásokkal, itt-ott egy-egy pohárka likőrrel, de nem sokat, hiszen mégiscsak gyerek vagy még, kamasz se igen, csak egy csontos térdű, hegyes könyökű gyerek, aki ilyenkor pár percre idősebbnek érezte magát. De lehet, hogy nem akkor, mert ugyan az elején kellemes zsibongást érzett, meg olyan nevethetnékje támadt, de aztán undorítóan forogni kezdett vele a világ, tán még hányt is, de arra már nem emlékszik igazán. Talán a gimiben, a tánciskola után, az udvaron, a nagy gesztenyefa jótékony homályában, a becsempészett […]

Moszkva nem hisz a könnyeknek…Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy úgy gondoltam, lerövidítem az utamat és a tér egyik oldaláról a másikra a metróállomáson keresztül jutok át. Amikor harmadszor is a Gyetszkij Mir (gyermekek világa) áruház – na, ott minden volt, ami bölcsőtől az alsó tagozatig szükséges volt egy gyereknek – előtt bukkantam felszínre, feladtam. Ugyanis a metró három szintben keresztezi egymást, három szép, magas, tágas folyosórendszerben. Hatalmas, márvánnyal borított, freskókkal és frízekkel díszített csarnokok, itt lemész, ott feljössz – már, aki kiismeri magát. Hát én nem. A mozgólépcsőkön az utasok szigorúan jobboldalon álltak, a baloldal a sietősek számára volt szabadon […]

Adjunk hálát azokért az édesapákért, akik egyensúlyozni tudják a munka, a házasság és a gyereknevelés kötelességeit. Mondjunk köszönetet azokért az apákért, akiknek ugyan soha nem volt jó apai példaképük, mégis arra törekednek, hogy jó szülők legyenek. Adjuk hálát azokért az édesapákért, akik saját bevallásuk szerint nem voltak gyakran jelen gyermekük életében, de akik évtizedekkel később támogatást és szeretetet nyújtanak felnőtt gyerekeiknek. És gondoljunk azokra az apákra is, akiket gyermekeik elhanyagoltak, elfelejtettek. Mondjunk köszönetet azokért az apákért, akik örökbe fogadtak gyerekeket és akiknek szeretete és támogatása lelki gyógyulást eredményezett. És adjuk hálát azokért az apákért, akik válás ellenére továbbra is jelen […]

Két élmény – TGM és Habermas – melyek megértéséhez a műveltségem, tudásom nem biztos, hogy elég  – ezért írok róla, a kommentelők biztos segítenek. Az első élmény: TGM írása az ÉS-ben.  Ebben szokás szerint hitet tesz marxizmusa mellett, s éles kritikát ad a világról – időnként elnézően megemlítve, hogy azért a polgári demokrácia és a liberalizmus mégis csak jobb a fasizmusnál, a most alakuló-alakult rendszernél. Pontos képet kapunk az osztályalapú szervezkedés lehetőségének megszűnéséről, melynek helyébe a „fogyasztó és a közszolgáltatások kliense” lép. (Számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mikor beszél a kizsákmányolt munkásságról, mikor prekariátusról, s mikor a még ez alatti […]

Tegnap azaz május 26-n este elhatárolódott a Nemzeti Színház igazgatója Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott homofób kijelentéseitől. Vidnyánszky Attila egy rendezvényen kijelentett, hogy Kerényi előadásának sem stílusával, sem mondanivalójával nem tud egyet érteni. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az elmúlt héten egy előadás keretein belül tett durva homofób megjegyzéseket! „Én szerintem egy jó úton kell elindulni, föl kell venni ezzel az erővel a harcot. Ez nagyon nagy harc! Ez a buzilobbi tulajdon képen. Egy egész opera, így a nemzeti opera világát, a színházi és filmvilágot is mind-mind átszövi. De hát fel kell ismerni a helyzetet, fel kell venni a harcot! Ez ellen […]

Az oktatásnak vége. Befejezésül vizsga a tanultakból. Persze, tolmácson keresztül. Erősen bíztunk abban, hogy ragadt valami a konzervatorista tolmácsunkra, mert pl. rám nem annyira. Külön meglepetés, hogy Assemblerből is vizsgázni kellett, holott egyetlen órányi programozást se adtak le. Persze, mindennek meg van a miértje. A miénk az volt, hogy a csoportunkban volt T. Zsóka is, aki itthon az Assembler programozási kézikönyvet írta. Hogy ebből a tényből miért következtettek arra oktatóink, hogy mi is tudorai vagyunk ennek a programnyelvnek, fel nem foghatom. Ennél fogva halovány lila segéd fogalmam sem volt az elém tett programrészlet mibenlétéről. Megfejteni és megmagyarázni kellett volna, de […]

Alkalmaink, ünnepeink és hétköznapi örömeink. Alcím: Csilivili éttermek és egyéb „lakma” helyek Vallom, mondom, hirdetem:     Máté Péter: Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár… Mindig van remény, hinni kell, hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát!… Most örülj, hogy van ki vár és a két karjába zár… Igen. Erről írok. A MOST jó megéléséről, használjuk ki az éveinket, az életünket, gyűjtsünk sok élményt, hogy legyenek szép emlékeink. Tudományosan bebizonyították, ha egyetlen pohár vizet jó szívvel, szeretettel nyújtunk át, annak a víznek a molekulái megváltoznak. Egészségünkre válik. Ennek az ellenkezője […]

Ha komoly ajánlat érkezik a törcsvári kastélyra, akkor azt fontolóra veszi az eladást a New York-i Herzfeld and Rubin ügyvédi iroda. A Brassótól 30 kilométerre fekvő törcsvári „vámpírkastélyt”, amelyben manapság múzeum működik, nem hirdették meg nyilvánosan. „Ha valaki egy ésszerű ajánlattal áll elő, megnézzük, kiről van szó, mit is javasol és komolyan fontolóra vesszük az ötletet” – közölte Mark Meyer, az eladás ügyeinek intézésével megbízott New York-i Herzfeld and Rubin ügyvédi iroda munkatársa. A híres ingatlan már számos kézen megfordult, és bár nem kimondottan jó állapotú, vitathatatlanul izgalmas hely. Egy hegy csúcsán magasodik magányosan, ahol nincsenek szomszédok, akik beleselkedjenek, sőt […]

Dél nem sokkal múlhatott, hiszen az íróasztalára akkortájt szokott odasütni a nap. A fény ablakon áttörő elszíneződő sugarai kergetőztek a bennük lebegő, megcsillanó porpihékkel. Megvakarta hátul a fejét, amely inkább csak megszokásból viszketett, majd a tarkóján húzta végig jobb kezét, és egyre erősebben – ujjait megfeszítve masszírozgatta. Gondoktól elnyűtt arcán egy görcsös vigyorba torzult megfáradt mosoly rángott végig, és az asztal alá nyúlva elkezdte simogatni. Ez mindig megnyugtatta. A görcsök felengedtek, nyelve még utoljára végigpörgött szája szegletében, majd már csak a hátravetett fej kielégült szobormaszkja alatt a giga rohangált le s fel, mutatva a kiszáradt torok égető keresgélését. Szervezetét ellentétes […]

Nem is olyan régen, volt egy Kicsi Lélek a Mennyországban aki újra és újra rácsodálkozott a Világra. Különösen a Szeretet tetszett neki és ezt gyakran el is mondta Istennek. Egy napon viszont a Kicsi Lélek szomorú volt. Ezen a napon a Kicsi Lélek szenvedni látta a Világot. Elment Istenhez és megkérdezte: „Miért történnek a rossz dolgok, miért szenved a Világ?” Isten elgondolkodott egy pillanatra, majd így válaszolt: „Kicsi Lélek, ne szomorkodj! A szenvedés, amit látsz, megnyitja a Szeretetet az emberek szívében.” A Kicsi Lélek összezavarodott, „Mire gondolsz?” kérdezte. Isten így válaszolt: „Észrevetted, hogy a Jóság és a Szeretet a szenvedésből […]

Indíts van hazafelé.  Nade, nem ám, hogy csak úgy, hanem célirányosan. Először is, meg kell állni itt, meg ott meg amott, tudodmiért. Tudom. Illetve, még nem tudom, de Doremi majd megmondja. Először is, közöld Hókefélkével,(elmúlt a ledermedése, mivel hagytam lemerülni) hogy Podbiel, mert azt mindenképpen látni kell. Rendben, de emlékszel, hogy ez az aztaaa, odanézz c. mandíner előtt volt, vagy után?  Asszem, előtte. Betáplálom, ki is ad vagy három Podbielt, de nem Malopolskában. Akkor ez passz. Semmi baj, az E77-esig magunktól is eltalálunk. Jön az első álljmeg: egy  – hát, nem is tudom, minek nevezzem – figurakereskedés. Ami kertbe való […]

„Tóth Gabriella”, fedőnevű ügynök, beazonositott: Varga Éva (Szül: 1926. Anyja neve: Mágossy Deitz Kornélia) Beszervezés dátuma:1958, VII. 4. (Az ügynök kilétét, beazonositása ellenére sem sikerült eddig felismerni. A jelentésekből itélve rendszeres látogató volt Vásárhelyiéknél, és több feleség bizalmát is sikerült megnyernie.) Tárgy: Vásárhelyi Miklósné és Kopácsi Sándorné Jelentés: Budapest, 1960. március 30. 1960. március 7.-én este lakásán látogattam meg Vásárhelyinét, ott volt Kopácsiné is. Olvastam Kopácsi néhány bizakodó hangulatu levelét. Vásárhelyiné mondotta, hogy Rajkné volt saját ügyei miatt Sándor Józsefnél, aki kérdezte, szokott-e találkozni „az asszonyokkal”. Igenlő válaszra azt mondta: mondja meg nekik, hogy fel a fejjel’ – Burkoltan a […]

Reggeli után indultunk, mondván, elkerüljük a tömeget, 10-re Krakkóban leszünk, elvégre csak 88 km. Doremi javasolta, biztos, ami biztos, tankoljunk meg, elég gyéren vannak Krakkó felé a benzinkutak. Legyen. De ő fizeti. Méginkább legyen. Megtankolok, mondom Doreminek: menj be fizetni, addig én meglátogatom a mellékhelységet.  Doremi  – tőle merőben szokatlan keménységgel – kifakadt: sehova! egy szót sem tudok lengyelül, a gombokat se látom a pinhez, sz…tál volna otthon, szépen bejössz velem, azután mehetsz! Úgy lett. Irány Krakkó. Egy csöppet gyanús volt, hogy amerre ellátni, autó autó hátán, de gondoltam, majd csak megindul a sor. Röpke három perc várakozás után egy […]