Egy beszélgetés 1999-ből… Kopácsi Sándor a budapesti rendőrség főkapitányaként és a megalakuló nemzetőrség helyettes parancsnokaként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben. A szabadságharc leverése után, 1958 júniusában a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönből csaknem hétévi rabság után, 1963 márciusában szabadult. Azonban emberi jogainak korlátozása, s a személyét és családját sújtó diszkrimináció miatt 1975-ben Kanadába emigrált, ahol jelenleg is él. A magyarországi rendszerváltás következtében rehabilitálták, visszakapta rangját és becsületét.

A „Vagányok és vamzerek” című írás Kopácsi Sándor börtöntörténeteinek 6. fejezete, melyet szerzőnk, Kopácsi Judith küldött be hozzánk. A KMH-ban olvashatja az ezt megelőző 1., 2., 3., 4., és 5., fejezeteket. (A szerk.) Másnap, ahogy megérkeztem a Gyűjtőfogházba, Sziklai Laci, mint a börtön borbélya nyitotta rám az ajtót és mondta, – „Tudtam, hogy jössz. Ha akarsz melózni, csak szólj az őrmesternek, és mond, hogy értesz a szobafestő és mázoló szakmához.” Másnap, miután valóban ezt válaszoltam az őrmesternek, átvittek a „jobb csillag” egyik szárnyába, amit a Vácról ideszállítandó politikai foglyok számára készítettek elő. Itt főleg köztörvényesek dolgoztak, nekik volt egy szobafestő […]

1960. Október 22.-én este a börtönön belül elkülönítették azokat az értelmiségieket, vagy a forradalom volt vezetőit, mint például én is voltam. Ezt egy úgynevezett „hipis” azaz egy alapos motozás előzött meg, és pechemre megtaláltak a raktárban egy darab császárhúst. Miután az nem szerepelt a menün, feltételezték, hogy az kívülről jött be. Ebben persze igazuk volt, mert addigra a feleségem már megtalálta a rést a börtön falán és az egyik őr révén rendszeresen leveleztünk és néhanapján így kaptam egy-két jobb falatot is. Könnyű, nyárias öltözékben voltam, mert a raktárban jól volt fűtve, amikor azonnali hatállyal elkülönítettek, és betettek az egyik ilyen […]

„S ha lesz valamikor öt perc, politikai öt perc Magyarországon, amikor egy formálódó időszakban szükség lesz olyan emberre, aki kommunistával és népivel egyaránt szót tud érteni, és akinek a lapja tiszta, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem”–mondta Göncz Árpád 1985 február 14-én egy Hegedűs B. Andrással készült interjúban. Akkor még bizonyára ő sem tudhatta, hogy milyen hírtelen omlik le kelet-Európában a vasfüggöny és hogy milyen központi szerepet játszhat néhány éven belül liberális politikusként és a III. Harmadik Köztársaság államfőjeként. Göncz Árpád, a demokratikus Magyarország leghosszabb ideig regnáló köztársasági elnöke (1990-2000) február 10-én lesz 90 éves és tiszteletére tudományos konferenciát […]

Kopácsi Judith dolgozata a második komolyabb tényfeltáró esszé, melyet e héten közlük a KMH-ban Raoul Wallenberg svéd diplomatáról. Wallenberg bátorsága és emberisége a Vészkorszak idején a magyar történelem egyik kimagasló szereplőjévé emelte.  Idén lenne száz éves a magyar zsidók megmentéséért ismertté vált néhai diplomata. – A szerk.

1967 Júniusában, amikor a Nasszer féle Akabai válság kitörése után megindult az izraeli háború, Nasszer nagyhangú kijelentése alapján; hogy a tengerbe szorít minden zsidót, már eleve hatalmas viták indultak meg (Magyarországon). Mindenki erről beszélt az utcán, villamoson, a legkülönbözőbb előjellel.

A börtönben egy-egy kampányfeladatra aránylag rendszeresen kiszállt néhány ÁVH-s tiszt, hogy jegyzőkönyvi vallomásokat vegyenek fel a raboktól. 1959 végén az orvosokat, honvéd és rendőrtiszteket hallgatták ki a Vöröskeresztes autókon becsempészett nyugati fegyverekről. Tóth, avagy Kiss ÁVH-s alezredes, (mikor melyik nevet használta) feltette nekem is a kérdést: „Milyen külföldi gyártmányú fegyvereket látott ön az ellenforradalom alatt?”

Déri Tibort a többi elitélt íróval együtt igen rossz egészségi állapotban hozták Vácra Márianosztráról, az úgynevezett osztályidegen börtönből. A váci politikai börtön sem volt a Hilton szálló, de Márianosztra maga volt az ördögsziget. A fizikai és szellemi gyötrés rövid pár hónap alatt reszkető emberroncsokat faragott a szerencsétlenekből, akit osztályidegennek minősítettek. Az osztályidegen kategória, a kuláklista, már a civil életben hivatalosan megszűnt, de az ÁVH felügyelete alatt a börtönben másodvirágzását élte. Dérit egyenesen a korházba hozták és amint egy kicsit feljavult, az írást is megengedték számára. Terjengtek olyan kósza hírek, hogy a nyugati írók, a PEN klub lépett fenn az érdekében. […]

Ime Kopácsi Sándor börtöntörténeteinek második része. Gelbergerné Kopácsi Judith küldte be a KMH-nak és az elkövetkező hetek során közöljük le az egész kötetet. Az első rész itt olvasható. Röviddel Tildy szabadulása után szállítottak át minket Vácra, ahol a „Lordok Házába” kerültünk. Ez egy vastag fallal körülvett épületben, börtön volt a börtönön belül, amelybe a volt politikai előkelőségeket és ennek megfelelően 10 évtől életfogytiglanra elitélt „nehéz fiukat” őrizték. Mi, „Nagy Imrések” kb. harmincan átvonultunk a középkori várakra emlékeztető boltíves kapu alatt. A falak vastagsága majdnem két méter, a szűk udvarba csak déltájban süt be egy-két órára a nap. A folyosón sorakoztunk […]

Hat héttel az ítélet és bajtársaim kivégzése után, 1958 Augusztusában engedélyezték az első beszélőt a feleségemmel. Metelka, a kihallgató tiszt, megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy optimistán fogtuk fel mindketten az ítéletet. Nem világosítottuk fel, hogy tudtunkkal politikai perben Magyarországon még eddig senki sem ülte végig életfogytiglani ítéletét. Néhány nappal később lekísérnek a börtönudvarra, és lebilincselve beszállítanak egy „meseautóba”, azaz a rabomobilba, amelynek közepén egy szűk folyosó és jobbra, balra három-három parányi fülke van, amelyben összekuporodva elfér egy-egy rab. Bár hallom amint a kocsi megtelik, nem tudom kik a társaim. Ez is valami szocialista éberség szülte találmány, hogy ne tudjuk ki a […]

Szemenyei-Kiss Tamás budapesti újságíró küldte el lapunknak a Képíró Sándorról készült hat részes esszé-sorozatát, mely a KMH Tanulmányok c. szekcióban olvasható. Képíró Sándor egykori csendőr százados esete nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi sajtóban is címlapra került, hiszen a 97 éves idős ember lehet az utolsó azok közül, akiket második világháborús szerepük miatt állítanak bíróság elé háborús bűnök elkövetése gyanúja révén. Képíró Sándor tárgyalására 2011 májusában került sor a budapesti Fővárosi Bíróságon, a Simon Wiesenthal Központ bejelentése nyomán.

(Háttér: Ez az írásom először 2003. február 22-én jelent meg a magyarországi Népszava, Szép Szó mellékletében. Ma, 2011 őszén, a montreáli közösségben zajló, olykor kirekesztő acsarkodások közepette, érdemes lenne reflektálnunk Bellamy szellemiségén. GA) Edward Bellamy egy kis, amerikai faluban születtet több mint 150 éve. Apja a falu baptista lelkipásztora volt. Bellamy rövid életet élt.  Negyvennyolc évesen, két évvel a huszadik század kezdete előtt halt meg tuberkulózisban, de már halála előtt a világirodalom egyik óriása volt. Nemzetközi tekintélyét, ismertségét, honfitársai örök elismerését annak a könyvének köszönheti, amelyben brutális őszinteséggel mutatta be a 19. századbeli Amerika morális és kulturális romlottságát, elővetítve azt […]

Háttér Szeptember 9-én azt a megtisztelő felkérést kaptam a Montreáli Magyar Bizottság egyik képviselőjétől, hogy az 1956-os forradalom 55-ik évfordulójának alkalmából, én tartsam a montreáli megemlékezés ünnepi szónoklatát. Egy hétre rá, hogy elvállaltam a megtisztelő felkérést, és meg írtam beszédemet, a Magyar Bizottság sajnálattal visszavonta meghívóját, azzal az indokkal, hogy a magyar Nagykövetség másokat hívott meg erre az alkalomra Budapestről. A félreértések elkerülése érdekében szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy nincs szándékomban megkérdőjelezni a Montreáli Magyar Bizottság döntését. Azt hívnak meg akit jónak látnak. Joguk van ahhoz is, hogy alkalmazkodjanak a magyar kormány nagykövetének hivatalos kéréséhez, és ne egy helybéli szónokot szerepeltessenek […]

A napokban kaptam Egy budapesti térképet, Földön ülve, ujjaimmal Követem gyermekkoromat. Szent István Park, Séták a Margitszigeten, Aztán a János hegy alján A budai ház, Tündérszikláról integet A copfos gyerek. A félelmet csak álmaim keltik, Oroszlán állt a balkonon, Vadul vicsorogva betörni készül, a rémülettől nem jön ki hang A torkomon. Gyermekeimnek mutatom, Itt a Parlament, Egy pár centire tőle a Deák téren a Főkapitányság. Itt, a tér közepén állt Nagyapjuk 1956. október huszonötödikén Fegyvertelenül a fenyegető tömegben, A vörös csillag volt az egyetlen áldozat. A Hősök terén, A sarkon van a jugoszláv követség. Ebből az ablakból a csizma, Onnan […]

Titkok voltak, vannak és lesznek, azonban ami megkülönbözteti őket egymástól az a céljuk és megszerzésük módja. Gondoljunk, csak bele mennyivel szegényebb lenne a világ az egyiptomi hieroglifák, a maják örök naptára, a legendás inka kipu, valamint a sok még fel nem fedezett írásos jelek nélkül. Földünk szinte minden pontján vannak ma még nem értelmezhető ábrázolások, jelek sokaságai, az értelmezések sokszor ellentmondóak és persze jól profitálnak az ufó hívők is bizonyos értelmezhetetlen jelekből. Én azonban másfajta titkokat szeretnék leleplezni. Olyan titkok ezek, amivel emberek ezreinek, életét, alapvető emberi jogait, és önön belső világát sértették vagy gyalázták meg. Voltak egyedi, de nem […]