Kanada fő szövetségi politikai vezetői egymás után kívántak kellemes húsvéti ünnepeket–a liberális miniszterelnök arról írt, hogy Jézus legyőzte a halált, a konzervatív vezér pedig a csendes reflexió fontosságát hangsúlyozta. A legrészletesebb és legelgondolkodtatóbb húsvéti köszöntőt mindenképpen Justin Trudeau liberális kormányfő nyújtotta. A római katolikus hitű miniszterelnök Jézus feltámadásáról és áldozatáról emlékeztette a kanadaiakat. „A húsvéti történet az értünk hozott áldozatokra emlékeztet minket, továbbá a megbocsájtás és az együttérzés erejét hangsúlyozza. A húsvét a reménytelenségben megjelenő reményről szól (…) Amikor találkozunk mindazokkal, akik a legfontosabbak életünkben, gyakorlatban is mutassuk meg, hogy mit is jelent a felebaráti szeretet, illetve mit jelent úgy […]

Napok óta azon tűnődöm, hogy mi van itt? Egy újságíró haver egy akciózás előtt azt mondta, a mai helyzetet értékelve, hogy tiszta ’89 hangulata van a manapság történteknek: „És tényleg, hiszen akkoriban a Magyar Október Pártban ténykedtem, amelyik sokkal súlyosabb dolgokat tett, mint Gulyás Marci és Varga Gergő. Vajon Krassó, vagy én ma letöltendőt kapnánk? Példának okáért lemoshatatlan festékkel öntöttük le Münnich Ferenc szobrát, a szoborparkban ma is megtekinthető a szobor és tök vörös az egész. Lemoshatatlan festékkel lefestettük a Münnich Ferenc utca tábláját, és nehezen lekaparható ragasztóval átragasztottuk Nádor feliratokkal. Ki is cserélték a táblákat, s indult is bírósági […]

Pészah, ortodox húsvét, római katolikus húsvét… Egy hétvége, egy vallási család, hármas szakadásának ellenére egybeesés… Ökumenikus békés ünneplés vagy bolondos április egyik fintora ránk, ellenségeskedő emberi családra? Micsoda gondolatok! Mindig is mondták, hogy fura vagyok, de most még magamon is meglepődök. Ezek futottak át az agyamon, mielőtt a férjemmel Montreálban töltöttünk két rendkívül értékes napot, hogy feltöltődjünk és barátainkkal találkozzunk. S a két nap helyett csupán egy óra leforgása alatt megfordult az életünk, legalábbis egy rész lezáródott másik pedig megnyílt. Az úton hazafelé próbáltuk helyre tenni az életünk összekevert kirakós játékát, s akkor hirtelen felkiáltottam: Hát persze, hiszen április van! Mi? […]

Ez a nap az idei évben egy nagyon különleges nap MINDENKI számára! 2017. április 16., a holokauszt magyarországi emléknapja, húsvét vasárnap és pészách 6. napja. Az Élet Menete a Cipők a Dunaparton emlékműtől a Clark Ádám térre ment a O kilométerkőhöz. A megemlékezést Szily Nóra vezette, a programon beszédet mondott őexc. Yossi Amrani, Izrael nagykövete és Aharon Tamir, az Élet Menete nemzetközi igazgatója. Fotók: Gergely Bea

Huszonkilenc borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület hatodik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a város legszebb kávéházában, a New York Palota termeiben. Badacsonytomaj, a borvidék központja éppen 30 évvel ezelőtt nyerte el a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” kitüntető címet. Idén erre a díjra esett a fókusz: előtérbe kerültek a muzeális borok, a badacsonyi borászok személyesen töltötték a friss és régi évjáratok nagy borait szakmai partnereik és a borkedvelők poharaiba. A két csoport képviselőiből nem volt hiány. Meg is töltötték a kávéház földszinti és emeleti részét. […]

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona? Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült. Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz […]

Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánunk minden olvasónknak! NE ÍTÉLJ Istenem, add, hogy ne ítéljek – Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább […]

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval. Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a […]

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege. Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az […]

Az étkezés ártalmasságáról Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról Az azonos című hosszúpróza, mikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet viselte, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről, szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test. (forrás: színház) Előadja: Mészáros Máté Producer: Orlai […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]

A CEU elleni tüntetések, ahogy annak idején a felsőoktatást általában érintve indult diáktüntetések, elég sok gondolatot ébreszthetnek. Akár olyanokat is, hogy a kormányzat szándékosan provokálta a közvéleményt a nagyobb mutyik függöny mögé rejtése érdekében. Azonban előfordulhat, hogy a hatalom elszámította magát. S az is, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik a lezsírozott forgatókönyvek szerint. Ezt megmutatja majd az idő. Ahogy azt is, hogy milyen párhuzamok alakulnak majd ki a jövőben az egykori diáktüntetések, és a jelenlegi akciók között. A jelen azt mutatja, hogy nem kevés párhuzam máris megfigyelhető. S ez teljesen független attól, hogy majd megint lesznek többen, illetve sokan, […]

Orbán Viktor és bűntársai számára a lehető legrosszabb szcenárió kezd kirajzolódni Budapesten. Egy vezető és konkrét irány nélküli megmozdulásnak lehetünk tanúi, ami vasárnap kezdődött, de hétfő este a Sándor palota előtt folytatódott. Olyan fiatal magyarokból áll többségben az a több mint ezer fő aki egy illegális és spontán tüntetést tart Áder János hivata előtt, akik nem is születtek meg a rendszerváltás idején, mégis a tiltakozás szimbólikus dalát énekelték. A Ha én rózsa volnék című számot. De itt már nem csak énekeltek, hanem olyan rigmusok hangzottak el, amelyek már nem a joviális diákkorra utalnak, hanem a kitörő és jogos méregre. „Aláírtad János, […]

Amikor ezt írom, még tart a tüntetés. Nem a hivatalos része, hanem a ráadás. Az, amikor a tüntetők a körúton vonulnak. Az utolsó információk szerint a Fidesz székházhoz. Normális körülmények között a tömegnek duzzadnia kellene. Nem a tettvágytól, hanem létszámilag. de ez Magyarország. S a jelek szerint itt minden szél szembe fúj. Az egyelőre biztosnak látszik, hogy Áder kivár. Valójában semmibe nem kerülne, ha nem írná alá a törvényt, hanem elküldeni az Alkotmánybíróságra. Egy normakontrollra. Egy törvényt, ami legfeljebb az abnorma teljesítésének eszköze. Mert ez Magyarország. Pontosabban ez az Orbán-korszak. Putyinisztán kiöltött csápja a fenékbe kiöltött nyelvek kormánya felé. Annyira, […]

Mindenen nyomot hagyunk, amivel érintkezünk. Kitörülhetetlenül meglátszunk a falakon, amelyek körülvesznek, és az embereken, akikkel körülvesszük magunkat. Partnerünk, férjünk, feleségünk egy életen át cipel bennünket, aztán az emlékünket. De a halál sem megoldás. Mindig, mindenki jelen van, akire emlékezünk és az emlékek nem válogatnak. A jók ugyanúgy helyet kérnek, mint a rosszak. A megszépítés, a hazugság, az öncsalás sem megoldás. Tudjuk, amit tudunk, fölösleges szépíteni. Az Alvásban jelenidőben van a múlt és a jövő. Egyszerre van jelen mindenki akkor is, ha már csak az emléke él. Ha az él, akkor ő maga is van. Vannak a fiatalok, akik egyszer majd […]