1956 nemzeti fontosságú esemény Kanada történelmében
A kanadai kormány–és azon belül Parks Canada–ezen a héten elismerte, hogy az 1956-os forradalom és az azt követő menekülthullám nemzeti fontosságú esemény Kanada történelmében. Jim Prentice környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy több mint 37,500 magyar menekült érkezése jelentősen hozzájárult a modernkori kanadai bevándorlási politika kialakításához. Judy Young-Drache, a Canada-Hungary Educational Foundation elnöke szerint a menekülthullám kulcsfontosságú szerepet játszott a toleráns, sokszínű kanadai társadalom kiépítésében, mely társadalomra valamennyien büszkék lehetünk. A teljes angol-nyelvű sajtótájékoztatót honlapunkon olvashatja.
Csepregi Gábor lesz a Saint Boniface-i egyetem alelnöke
Csepregi Gábor, az ottawai Domonkos főiskola elnöke és a Canada-Hungary Educational Foundation nevű alapítvány igazgatója Manitobába költözik és szeptembertől a Collège universitaire de Saint-Boniface alelnöke lesz. 2010 július 16-án Catherine és Mauril Bélanger, az Alsóház liberális képviselője, vacsorát rendezett dr. Csepregi és felesége Éva tiszteletére. Csepregi Gábor Magyarországon született és a québeci Laval Egyetemen doktorált filozófiából. A hetvenes és nyolcvanas években olimpiai sportoló volt, 1972-ben, 1976-ban és 1984-ben a kanadai vizipoló csapat kapitánya. Sok sikert kivánunk Gábor új feladatához!
Vacsora Kati és Mauril Bélanger ottawai házánál (2010 július 16)
Kanadai Magyar Hírlap
Halad a torontói Magyar Ház eladása
Halad a torontói Magyar Kultúrközpont St. Clair utcai ingatlanjának eladása. Már van érdeklődő az épületre és a kultúrközpont elnöksége is talált olyan újabb ingatlant, mely kielégítené a magyar közösség igényeit. Több mint 80 eladó épületet nézett meg a Ház vezetősége, de csak néhány volt olyan, mely megfelelt volna. Az egyik lehetőség egy 3,5 millió dolláros, a Carlingwood/Airport környékén lévő épület, mely nagy parkolóval rendelkezik és az ingatlant bővíteni is lehet. A Ház elnökség ajánlatot tesz az eladó épületre, miután a legutóbbi gyűlésükön jelenlevő tagok is beleegyeztek ebbe. Az ajánlatot július 31-ig átnyújtják az ingatlan-ügynöknek és amennyiben a vevő ezt el is fogadja, egy szeptemberi közgyűlésen szavazhatnak a tagok az új ház megvételéről.
Érkezett vételi ajánlat a jelenlegi Magyar Házra, de a tagság jelentős része ezt túl alacsonynak találta. Volt aki szerint az eladási ár már eleve túl alacsony volt, bár valószinű az új vevő lebontaná a jelenlegi épületet és így csak a telek maradna meg további fejlesztésre.
A torontói Magyar Ház anyagi helyzete sem a legjobb. A legutóbbi jelentések szerint vesztességel zárták az utóbbi évet, mivel az adományok is csökkentek, a jelenlegi épület rossz állapotban van és fenntartása rendkivül drága. Továbbá a közüzemi számlák is növekedtek. Szabó Katalin, a Magyar Ház elnöke bejelentette, hogy független könyvizsgálót kérnek fel és visszamenőleg is ellenőrzik a kultúrközpont számláit. Szabó Katalin szerint ez a “bizalmatlanság tisztázására” szükséges.
A jelek szerint a tagságon belüli feszültség és bizalmatlanság a legutóbbi gyűlésen is felbukkant, melyről a Ház honlapján mejelenő összefoglaló is beszámol. “Török Erzsébet megengedhetetlen hangnemű kiabálása, az Igazgatóság és a tagság néhány tagjának sértegetése, közönséges, agresszív magatartása mindenki felháborodását kiváltotta. A megtámadott és lekiabált tagok kijelentették, hogy nem jönnek többet gyűlésre, ha Török Erzsébet is jelen lesz”–áll a jelentésben.
Kanadai Magyar Hírlap
Konferencia és megemlékezés az első világháborúban internáltakról
A kanadai szövetségi kormány által létrehozott alapítvány 2010 júniusban konferenciát és megemlékezést szervezett Kingstonban a 8,572 Első Világháborúban internált kelet-európai bevándorló emlékére. A két napos szimpózium szervezője Lubomyr Luciuk professzor volt, a helyszín pedig a kingtsoni Queen’s Egyetem Donald Gordon konferencia központja. 1914 és 1920 között többnyire 8,572 osztrák-magyar bevándorlót vett őrizetbe a kanadai hatóság és legtöbbször elszigetelt északi régiókban lévő táborokba dolgoztatták őket. Összesen 24 internáló tábor létezett Kanadában, de az internáltak közül többszázan nem élték túl a kegyetlen körülményeket.
2008-ban a kanadai szövetségi kormány létrehozott egy tíz millió dolláros alapot, mely ugyan nem adhat kárpótlást a leszármazottaknak, de támogatást nyújt olyan közösségi, vagy tudományos projekteknek, melyek feltárják az internálás történetét, vagy a szépművészetet felhasználva megemlékeznek az ország első világháborús múltjának e szomorú fejezetéről. A kanadai magyar közösségek képviselői, illetve aktivistái is pályázhatnak.
A kingstoni szimpózium célja egy olyan akcióterv létrehozása, mely integrálja az első világháborús internációt a fősodrású középiskolai, gimnáziumi és egyetemi oktatásba. Szintén fontos célkitűzés a kanadai nemzeti múzeumok és kurátorok bevonása, illetve az internálással kapcsolatos kiállítások támogatása. Az ottawai Hadtörténeti Múzeum már megemlíti az első világháborús internálást és az Alap bizik benne, hogy a most tervezés alatt lévő winnipegi Emberjogi Múzeum is követi ezt a példát. Ezen kivül a Parks Canada szövetségi minisztérium egy múzeumközpontot tervez a Banff nemzeti parkba.
A konferencián 45 történész, kurátor, levéltáros, művész, író, kutató és közösségi aktivista vett részt. A vasárnapi ökumenikus megemlékezésen pedig megjelent Peter Milliken, az Alsóház elnöke, illetve az ukrán, horvát és magyar követségek képviselői. A magyar közösségeket Ádám Christopher, a kuratórium tagja képviselte, Pitter Enikő torontói történész-PhD kandidátussal együtt. Az ottawai magyar nagykövetséget Király Tamás első beosztott képviselte.
Balról: Andrew Antoniuk, Király Tamás, Diane Dragasevich, Ádám Christopher, Ivan Grbesic, Vesela Mraz Korac, Peter Milliken, Ihor Ostash, Lubomyr Luciuk, Orest Kruhlak, Olya Grod, Andrew Hladyshevsky (Fotó: Sandra Semchuk)
Kanadai Magyar Hírlap
Az ellenzék kivizsgálná a torontói rendőri túlkapásokat
Komoly károk keletkeztek Torontó belvárosában
Egyre többen követelik egy független vizsgálóbizottság létrehozását, mely jelentést készítene a torontói G20 találkozó idején történt esetleges rendőri túlkapásokról. Immár több mint 18 ezren csatlakoztak egy Facebook csoporthoz, mely éppen egy ilyen vizsgálatot követel és az ottawai ellenzéki pártok is támogatják az ötletet. Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) vezetője felhívta az Alsóház közbiztonságért felelő bizottságát, hogy foglalkozzon az üggyel és készítsen egy jelentést a csúcstalálkozó anyagi és operatív oldaláról. A közbiztonsági bizottság liberális és Bloc Québécois tagjai jelezték, hogy támogatják Layton indítványát.
A Kanadai Szabadságjogok Egyesülete már elkészítette jelentését és ebből az derül ki, hogy valóban voltak rendőri túlkapások Torontóban, amikor több mint 900 tüntetőt tartóztattak le. Torontói melegjogokért harcoló aktivisták felszólították Bill Blair-t, Torontó rendőr ezredesét, hogy azonnal mondjon le az egyes tüntetők által tapasztalt rendőri homofóbia miatt. A letartóztatott tüntetők szerint elképesztő állapotok voltak a torontói Eastern Avenue börtönben, ahol alig volt víz és ennivaló. Blair azonban azt állitja, hogy semmi törvénybe ütköző nem történhetett a börtönben, hiszen valamennyi terem kamerával van ellátva.
Kanadai Magyar Hírlap
Szemtanú–tüntetés és megszállás a clevelandi Szent Imre templomnál
2010. június 30-án délután három órakor a templom előtti téren a clevelandi Szent Imre egyházközség megemlékezést tartott templomunk nyitva maradásáért vívott küzdelmünkről, majd egy méltóságteljes szentségimádást tartott bent a templomban, ami szentségáldással és a magyar himnusszal végződött. A szertartás befejezése után a hívek és vendégeik tovább tartózkodtak a templomban, és másfél órán át orgonakíséretes egyházi énekekkel emlékeztek vissza a templom dicső múltjára. Este 6 óra után kezdett ürülni a templom, a jelenlévők nagy része könnyes szemekkel távozott. A templom hivatalos bezárási idejét aznap éjfélre időzítette a püspöki hivatal.
Másnap, csütörtökön reggel 9 óra 25 perckor Deacon Jim Armstrong, az Egyházmegye templombezárási ügynöke felhívott az irodámban, és erélyes hangon közölte velem, hogy ott állnak a templom előtt, hogy az ajtók zárát kicseréljék. Azonban nem tudnak behatolni, mivel a kapuk belülről vannak bezárva, és hogy többen elfoglalták a templomhelységet, és a kapukat eltorlaszolták. Továbbá említette, hogy az ablakon át élelmiszereket, ivóvizet és egyéb ellátási készleteket láttak egy teremben, ami azt jelzi, hogy a benntartózkodók hosszabb lejáratú ott tartózkodásra készültek. Felindult hangon figyelmeztetett, hogy a püspök erről a rendelete ellen kihágó eseményről sürgősen értesíti a Vatikánt ahol jelenleg a bezárás leállítását kérvényező fellebbezésünk folyamatban van. Figyelmeztetett, hogy a püspök fellebbezésünk felfüggesztését kérvényezi, és elképzelhetem, hogy mily módón viszonyul majd a Vatikán ehhez az eseményhez. Ugyanakkor Deacon Armstrong közölte velem, hogy a püspök megegyezése a cserkészekkel és a többi szervezetekkel, amelyeknek a püspök e héten megadta a helységek további használatára, kivéve mise bemutatásra az engedélyt, érvénytelen. Közöltem Deacon Armstronggal, hogy bár hallottam, hogy talán egyesek virrasztást tartanak szerda éjfélig, a hivatalos templombezárás időpontjáig, nekem erről a megnyilvánulásról, a templomba való bezárkódásról semmi tudomásom nem volt. Válaszában kételyét fejezte ki, hogy én, mint az egyházközség fellebbezési ügyvivője, nem nyertem tudomást. Közöltem vele, hogy ne vádoljon engem egy valótlan állításával. Erre Deacon Armstrong kissé megtorpant, majd kérdezte, mit tudnék tenni. Mondtam, hogy egy folyamatban lévő hivatali gyűlésem befejeztével, körülbelül másfél óra múlva ott leszek. Tizenegy óra után megérkeztem a templomhoz.
A templom előtti tér ekkorra már tele volt a televízióállomások és a sajtók riportereivel. Már több egyházközségi hívőnk és a clevelandi magyar cserkészet vezetői megjelentek eddigre, és tárgyalásban voltak Deacon Armstronggal. Röviden beszéltem Deacon Armstronggal a magyar cserkészek vezetőivel karöltve. Felajánlottam, hogy a bent tartózkodó tüntetőkkel beszélek telefonon. A tüntetők vezetőjével lezajlott beszélgetésem tudatta velem, hogy hajlandók elhagyni a helységet, ha a püspök tárgyalásba bocsátkozik szóvivőjükkel. Továbbá a tüntetők hozzáállása az, hogy eddig a püspök nem mutatott semmi hajlandóságot a bezárt templomok híveivel való tárgyalásra, és a Vatikán sem nyilatkozott ez idáig a 12 bezárt templom egyéni fellebbezésének eldöntéséről. Ha a püspök beleegyezik a tárgyalási kérvényre, elhagyják a helységet.
A lezajlott beszélgetésről beszámoltam Deacon Armstrongnak. Közöltem a tüntetők a püspökkel való tárgyalási kérvényt. Mivel Deacon Armstrong szerint a püspök értesíteni készül a vatikáni közegeket, félősnek tűnt előttem a fellebbezésünk megbuktatása. Ezért kifejezetten kértem Deacon Armstrongot, hogy említse meg a lezajlott beszélgetést a püspöknek, és kérje a püspököt, hogy lépjen érintkezésbe a tüntetőkkel, amit a deacon megígért. Az egyházmegye ügynökei ezennel eltávoztak. Közben a templomon kívül megjelent egyházközségi hívek, köztük én is, röviden beszámoltunk a riportereknek, és közöltük velük, hogy nincs tudomásunk arról, hogy kikből és hány személyből áll a tüntetők csoportja, és hogy mi annak ellenére, hogy a tüntetőkkel karöltve tiltakozunk templomunk bezárása és annak kivitelezése ellen, nem értünk egyet ezzel a véleménynyilvánítási eszközzel, azonban mi nem vagyunk feljogosultak annak a meggátolására. Közöltük velük a püspök fenyegetését és megfélemlítését azzal kapcsolatban, hogy a Vatikánnal leállítja a beadott fellebbezésünket, és mi azért gyűltünk ide a templom köré, hogy csökkenthessük a helyzet veszélyességét és esetleges kirobbanását egy nagyobb megnyilvánulásnak.
Délután négy óra táján rendőrök jelentek meg a püspök kérésére, közülük egyet beengedtek a tüntetők a templom helységébe. Később kitudódott, hogy a püspök beleegyezett a tárgyalás lebonyolítására, bár időpontot nem adott meg. A tüntetők erre a hírre elhagyták a templomot előzőleg megadott ígéretükhöz hűen. Deacon Armstrong délután fél öt órakor telefonon értesített, hogy az ügy megoldásra talált.
Az egész eseményfolyamatról 30 percenként tudósítások jelentek meg a televízión, majd az Interneten az egész világot elárasztotta a hír.
Egyházközségünk mindenegyes hívője és Cleveland összmagyarsága egyhangúlag tiltakozik a püspök döntése, cselekedete és elbánási módja ellen, azonban a fennálló tüntetési módszerrel nem mindenki ért egyet. Mára virradó éjszaka rendőri őrizet alatt állott a templom és környéke. A rendőri őrizet a mai nap is folyamatban van. Plébánosunk, Sándor atya reggel egy rendőr után belépette a templomba, hogy kihozhassa a sekrestyében tartott bibliáját. A rendőr kitessékelte, és kivette a kezéből a bibliát. A huszonegynéhány éves rendőr kijelentette, hogy Sándor atya oda nem léphet be, és semmit sem hozhat el. Sándor atya megjegyezte a fiatal rendőr őrszemnek, hogy huszonöt éven át mindennap itt misézett és itt vezette híveit, és nagyon elkeserítő, hogy a püspöki rendelet megtiltja még a saját bibliájának a birtokbavételét, sőt még templomába a belépést is. Még ma reggel felhívtam Deacon Armstrongot ezzel kapcsolatban, aki megígérte, hogy azonnal elvezet a Szent Imre templomhoz, és kinyitja a templom ajtaját Sándor atya előtt. A püspöki iroda viszont közölte Sándor atyával, hogy papi beosztását a püspök megsemmisítette az egyházmegyében. Nem lehet tiltakozás nélkül elkönyvelni az ilyen lélektelen és embertelen eljárást.
Bár nem szentesítem a tüntetés módszerét, a tüntetők vezéreszménye megegyezik mindannyiunkéval. A templom megszállása békésen végződött. A püspök beleegyezett, hogy leül tárgyalni egy szóvivővel, bár időpontot nem határozott meg. A tüntetők pedig betartották szavukat, és a püspök megbeszélési ígéretére elhagyták a templom épületét. Nincs tudomásunk, hogy a püspök értesítette volna a vatikáni közegeket és arra sem, hogy a cserkészettel való megegyezés megsemmisült volna, amit Deacon Armstrong előttem fenyegetésül felhozott. Ugyanakkor reméljük, hogy az eseménynek nincs kihatása fellebbezésünkre.
Peller Miklós
A Szent Imre egyházközség fellebbezési ügyvivője
A tüntetők bezárták magukat a clevelandi Szent Imre templomba
Legalább tíz magyar tüntető bezárta magát a tegnap felszámolt clevelandi Szent Imre templomba és felfujható matracokkal, valamint élelemmel felszerelve akár hetekig ott tartózkodhatnak. Média jelentések szerint a clevelandi egyházmegye még nem vonta be a rendőrséget, de a püspök képviselői a helyszínen vannak. John Juhász, az egyik tüntető elmondta: addig foglalják el a templomot, ameddig a püspök nem hallgatja meg követelményeiket. Santiago Feliciano, a tüntetők ügyvédje szerint már hosszú ideje tervezik a templom elfoglalását és a tüntetők valóban hetekig a templomépületben tartózkodhatnak. A tüntetők fel vannak arra is készülve, ha az egyházmegye kikapcsoltatja az áramot, de Jim Armstrong egyházmegyei képviselő elmondása szerint ezt nem tervezik. Az egyházmegye úgy tervezte, hogy tegnap (június 30-án) délután 4 órakor végleg bezárja a magyar egyházközséget, de a második napja tartó tüntetések és elfoglalás miatt ez nem történt meg.
Második napja folytatódik a tüntetés a clevelandi Szent Imre templom bezárása ellen (Fotó: Cleveland Plain Dealer)
Kanadai Magyar Hírlap
A clevelandi helyzet felmérése–a Szent Imre Egyházközség bezárása
Tisztelt Magyar Testvéreim!
Szeretnék egy-két gondolattal hozzászólni a clevelandi Szent Imre Egyházközség körül zajló eseményekhez. Úgy, amint a szerkesztő urat – Ádám Christopher-t – érzékenyen érinti ez a kérdés, úgy engem is, hiszen én is Kanadában születtem, és most egy kanadai magyar közösség vezetője vagyok. Roppant szomorú vagyok, hogy ez az ügy idáig elfajult. Egyrészt, azért vagyok szomorú, mivel nem tudok egyet érteni a clevelandi püspök úr minden lépésével, amelyek valóban sokak ellenszenvét váltották ki. Másrészt, a magyarok magatartása szomorít el, amely más közösségben is tapasztalható. Ahhoz, hogy megértsék mire gondolok, engedjék meg, hogy bővebben fejtsem ki érveléseimet és gondolataimat.
Amint olvashatjuk a szerkesztő úr által megfogalmazott és közzétett cikkekben, ő sokszor az egyházközség anyagi helyzetére és annak stabilitására hivatkozik. Az lehetséges, hogy az egyházközség jó anyagi helyzetnek örvend, de ezzel nem merül ki az egyházközség fogalma. Az egyházközség nem egy vállalkozás, amely anyagi javaival tudja mérni sikerét és életképességét. Az egyházközség elsősorban hitközösség, amelynek elsődleges célja az Istent dicsérni, az evangéliumot hallani, művelni, továbbadni, majd Isten tanítását elmélyíteni és elsajátítani. Ha ez nem áll fenn, akkor az egyházközség gyakorlatilag halott és megszűnik létezni, anyagi helyzetétől függetlenül.
Sajnos, tudjuk nagyon jól, hogy a clevelandi Szent Imre Egyházközségben évek óta nincs hitoktatás, mivel keresztelő sem volt. Ez azért van, mivel a fiatal magyar keresztény katolikusok nem igen vesznek részt az egyházközség hitéletében. Csupán attól, hogy a cserkészek egyszer-egyszer felvonulnak, és nagyobb ünnepeken megjelennek a szentmisén, nem jelenti azt, hogy aktívan vesznek részt az egyházközség életében. Lehetetlen állapot az, amelyet több egyházközösségnél tapasztalható, ahol egyes érdekcsoportok (pl. néptáncegyüttesek, cserkészcsapatok, stb.) összesen kulturális központnak tekintik az egyházközséget. Az egyházközség által nyújtott lehetőségeket kihasználják, és élnek vele sokszor anélkül, hogy tevékenyen bekapcsolódnának az egyházközség HITéletébe!
Továbbá, ismét csak szeretném hangsúlyozni azt, hogy a clevelandi magyar egyházközségek lehetőséget kaptak arra, hogy egyeztessenek egymás között, és megoldást találjanak az összevonásokra és az egyházközségek megmentésére. Azonban, közismert tény, hogy a szóban forgó egyházközségek tagjai, vezetőikkel együtt, nem beszélgettek egymással. Így, semmiféle jövőkép nem született, és mulasztásuk miatt, Lennon püspök úr kedvezőtlen döntést hozott.
Amint látható, a ballépések sorozatának, a felek önző magatartásuknak, és a magyarok impotenciának köszönhető az, hogy a clevelandi ügy idáig jutott el és, hogy tanúk lehetünk egy magyar egyházközség zárásának. Álláspontomat ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez az eset elsősorban nem nemzeti kérdés, hanem hitbeli. Való igaz lehet az, hogy Msgr. Richard Lennon túlnyomó részben nemzeti egyházközségeket zárt be, de a magyarok esetében ez bennünket nem érdekel. Ami minket érint az, hogy a magyarok nem folytattak hitbeli tevékenységet egyházközségükön belül, de nem is igyekeztek ezen javítani, amikor tudták, hogy a helyzetük súlyos.
A clevelandi eset valóságkép. Ezért felszólítom az észak-amerikai magyarokat, hogy térjenek vissza Szent István hagyatékához, és a magyar gyökerekhez. Magyarságunk, ahogyan azt Szent István ránk hagyományozta, Jézus Krisztusra épül, és keresztény lábakon áll. Isten nélkül, magyarságunk elpusztul, de Istennel tovább élni tud, ahogyan az már bebizonyosodott a több mint ezeréves magyar történelem viszontagságai alatt. Szervezzék át, és építsék újjá egyházközségeiket, hogy fiataljaink a keresztény magyarságot ismerjék meg. Így, reméljük, hogy hosszú éveken át, élő magyar hitközösségek lesznek, amelyek ápolni tudják keresztény magyar hagyományainkat. Isten áldd meg a magyart!
Köszönettel és őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
Plébános (Montreál)
Cleveland püspöke lemondta a Szent Imre templomba tervezett utolsó misét
Richard Lennon, Cleveland püspöke lemondta a felszámolásra itélt magyar egyházközségben tartandó záró misét, miután a hitközség közölte az egyházmegyével, hogy sem a vezetőség, sem a hívek nem vesznek részt a szertartáson. A püspök elleni bojkott ötletét a Szent Imre templom orgonistája inspirálhatta, hiszen ő már június 9-én kijelentette: nem hajlandó játszani a püspök jelenlétében, nem járul hozzá a templom “kivégzéséhez.” Ekkor a lektorok is kijelentették: nem olvasnak fel a Bibliából, ha Lennon celebrálja a misét. Ezt követően döntött a templom arról, hogy keresztülhúzzák a clevelandi egyházmegye terveit. Szerdára hírdette meg az egyházmegye az utolsó misét, de a Szent Imre templom ezt vasárnap–a püspök nélkül–már celebrálta. A hívek közül néhányan vasárnap elvitték a templomban és azon területén lévő növényeket és ezeket máshol elültetik, abban a reményben hogy így újra életre hívhatják a Lennon által felszámolt egyházközséget.
Az egyházmegye által kitűzött szerdai időpontban–a püspöki találkozás helyett–a templom előtt tüntetnek a magyar katolikusok egyéb etnikai egyházközségekkel együtt. A “Day of Infamy” című tüntetés délután 3 órakor kezdődik és az 50 bezárt egyházközség híveit transzparensekkel és zászlókkal várják. A Szent Imre templom ajtai nyítva lesznek azok számára akik imádkozni szeretnének, de mint ahogy a hitközség ügyvívője jelezte, nem lehet tudni hogy a délután folyamán az egyházmegye pontosan mikor zárja ki a közösséget a templomból. A clevelandi média már jelezte jelenlétét a tüntetésen és az American Hungarian Federation is továbbítja a felhívást. Lennon levélben jelezte a Szent Imre templom plébánosával, hogy “rendkivül csalódott.”
Jack Körössy volt a vasárnapi mise egyik lektora és elmondta, hogy a püspök döntése “rettenetesen keresztény-ellenes.” A magyar közösség bojkottja észrevehetően meglepte Lennon püspököt és jól jelzi a clevelandi egyházmegyében uralkodó mély elégedetlenséget. A Szent Imre templomban működött a magyar cserkészet, a helyi magyar iskola és a tánc-csoport. A felszámolásra itélt egyházközség anyagi helyzete stabil.
Kanadai Magyar Hírlap
Vastagh Pál nagykövettől búcsúztunk Ottawában
A kanadai magyarság a kétoldalú kapcsolatok motorja–mondta Vastagh Pál nagykövet a tiszteletére tartott parlamenti fogadáson. 2010 június 25-én Mauril Bélanger parlamenti képviselő és felesége Kati fogadást szerveztek a leköszönő magyar nagykövet és felesége, Liza, tiszteletére. Vastagh Pál elmondta, hogy mennyire fontosak voltak a társadalmi kapcsolatok kiépítése és, hogy ebben a munkában felesége is rendkivül aktív szerepet játszott. Továbbá Vastagh nagykövet rámutatott arra a tényra, hogy két népszámlálás között 50 ezer fővel nőtt a magukat magyarnak is valló kanadai állampolgárok száma. Ebből az derül ki, hogy egyre inkább vállalják fel a már itt született második és harmadik generációs fiatalok magyar identitásukat. Vastagh Pál szerint a kanadai magyarság jelenti a “motort” a Magyarország és Kanada közti kétoldalú kapcsolatokban és elmondta, hogy sok szép emlékkel távozik a hónap végén. Hozzátette, hogy nem csak hivatalos, de sok baráti kapcsolat is fűzi a leköszönő nagykövetet a kanadai magyarsághoz. A kétoldalú kapcsolatokban fontosnak tartotta a kanadai vízumkényszer megszüntetését és örömmel tekint vissza a sikeres halasi csipke kiállításokra.
A fogadás mellett, Bélanger képviselő úr bemutatta az Alsóház üléstermét a résztvevőknek, valamint a parlament felújított könyvtárát. Betekintést nyújtott egy ellenzéki képviselő mindennapi életébe. Többek között elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, hiszen ő egy ottawai választókerületet képviselője a törvényhozásban és ellenben számos kollégájával, neki nem kell minden pénteken felülni egy repülőgépre és órákat utazni, hogy hazaérjen. Az alsóház melletti várótermet is bemutatta, valamint összefoglalta a parlamenti munka legfontosabb szabályait, elemeit.
Bélanger úr is köszönetet mondott Vastagh Pál nagykövetnek és Liza asszonynak, gratulálva kitartásukért és az elmúlt három és fél év teljesítményeiért.
Balról: Christopher Adam, Csepregi Gábor, Judy Young-Drache, Vastagh Erzsébet, Vastagh Pál, Kati (Catherine) Bélanger, Mauril Bélanger
Kanadai Magyar Hírlap
A Montreáli Magyar Bizottság felvonulásra hívja a közösséget
A magyar közösség is részt vesz a montreáli Kanada Nap-i felvonuláson
A montreáli magyar plébános levele a clevelandi templombezárásokról
Tisztelt Szerkesztő Úr! Tisztelt és Kedves Kristóf!
Engedje meg, hogy a 2010. június 22-én, a Kanadai Magyar Hírlapban a „Compassionless Bishop Richard Lennon of Cleveland sends Hungarians packing” címen megjelent cikkére reagáljak. Megdöbbenéssel olvastam írását, mivel az rendkívül elfogult. Egy tudósítónak a hír mindkét oldalát, muszáj leközölnie, ebben viszont súlyos vétket követett el, mivel a történtek csupán egyik oldalát közölte. Cikke alapján úgy tűnik, hogy az említett clevelandi megyés püspök, Msgr. Richard Lennon maga az ördög, és szándékosan, minden megfontolás és irgalom nélkül, a magyarokat kiszemelve, és közellenségnek kikiáltva, templomaikat bezárja. Bár módszereivel és eljárásaival nem feltétlenül egyetértek, mégsem lehet teljesen őt hibáztatni a templomok bezárásaiért. Több mint két évvel ezelőtt, Lennon püspök úr figyelmeztette a szóban forgó egyházközségeket, hogy dolgozzanak ki egy tervet az egyházközségek összevonására, ill. megmentésére, mivel alacsony volt a misék látogatottsága, és a hívek javarésze idős emberekből állt. Mivel a közösségek két év alatt képtelenek voltak az összefogásra és a megegyezésre, Lennon püspök úr döntött helyettük. Tehát, ez a lépés elsősorban nem magyar kérdés, hanem hitbeli; első tévedése!
Említette, hogy a II. vatikáni zsinat utáni korszakot éljük, és a tartózkodó egyházi vezetők nem várhatják el sem híveiktől, sem papjaiktól, hogy vakon kövessék népszerűtlen döntésüket értelmes párbeszéd nélkül. Tény, hogy nem önkényuralomról vagy diktatóriumról van szó, bár cikkében az ellenkezőre célzott. Azonban, amint már a fentiekben említettem, párbeszéd és egyeztetés volt, az eredmény – a magyarok makacságának köszönhetően – kedvezőtlen. Továbbá, mielőtt hivatkozná valamire, nagyon kérném, hogy nézzen utána, hogy mit állít. Ebben az esetben, szakértői véleményt kérjen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól, hacsak a tisztelt szerkesztő úr nem az; második tévedése!
Tudósításában jelezte, hogy az egyházközség bankszámláján $1.3 millió dollár található; ez se igaz. Az ingatlan értéke talán eléri az említett összeget, azonban az semmiképpen nem az egyházközségé. Az Egyház életét szabályzó törvénykönyve, a CIC (Codex Iuris Canonici) meghatározza, hogy az egyházközség temploma, és annak ingatlana az egyházmegye tulajdona. Mivel a CIC így határoz, ezért a civil jog ezt fogadja el. Tehát, bármennyire is gondolták vagy gondolják, hogy az ingatlan az övék – ti. az egyházközséggé – tévedésben élnek. Ismét csak, a tényeket tisztázni kellett volna, mielőtt valótlanságokat közölt volna; harmadik tévedése!
Egyébként, személy szerint örülök, hogy ez az ügy felmerült, mivel ez minden magyar közösség számára égető kérdés. Elődjeink a templom körül építették fel életüket, és gyökerezték magyarságukat. Tudták, hogy Isten nélkül, magyarságuk veszélybe fog kerülni és a történelem homályába el fog tűnni, és lám igazuk volt. Amint elhagyjuk templomainkat, és az Istent kizárjuk életünkből, magyarságunk is rohamosan fogy. Intő példa arra, hogy mit nem szabad tenni, és hogyan tudjuk megmenteni kultúránkat és hagyományainkat. Remélem, hogy ezzel sokat tanultunk, és máshol nem követünk el hasonló hibákat.
Maradok őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
montreali plébános
Montréal, 2010. június 23.
_______________________________________________________________________________
Kedves Tamás Atya!
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a Kanadai Magyar Hírlapban megjelent írásomra. Ma este fel is kerül a honlap tetejére, mint válasz. Irásom valóban publicisztika, nem pedig semlegességre törekvő jelentés a clevelandi Szt. Imre Egyházközség helyzetéről. (Egyébként még néhány hónappal ezelőtt, amikor írtam egy cikket a templombezárásokról, felkerestem az egyházmegyét, de semmilyen választ, visszajelzést nem kaptam. Nem én vagyok az egyedüli, akinek nem nyilatkozik az egyházmegye az ügyről. A Duna TV szerkesztőinek sem nyilatkoztak. Igy az ügy két oldalát nem is nagyon lehet bemutatni.) Ha csak jogi szemszögből nézzük, a püspök döntése minden bizonnyal támadhatatlan. De katolikusként és Kanadában született magyar származású történészként a döntés erkölcsi, morális oldalára is rá szeretnék világítani. Kétségkivüli, hogy a bankszámlán lévő összeg felett az egyházmegye rendelkezik. A templom teljes vagyona az egyházmegye tulajdona. Sőt, akár le is bonthatják a templom 105 éves épületét és Lennon püspök írányitása alatt erre is volt példa. (Egy használaton-kivüli templom adókötelességet jelent, ezt akarják kikerülni.)
De nem csak a magyarok, hanem többek között a lengyelek és a csehek is ellenezték saját egyházközségeinek felszámolását. Ők is, mint a magyarok, jelezték, hogy életképes közösségekről van szó, anyagi szempontból sem jelentenek terhet az egyházmegye számára.
A Szt. Imre templom bezárása ellen érvelt Dennis Kucinich, amerikai kongresszusi képviselő és Bajnai Gordon volt miniszterelnök is, de sajnos hiába. A gond részben az, hogy a Szt. Imre hívei nem mennek át szívesen a Clevelandban nyitvatartott egyedüli magyar templomba, mivel az egy meglehetősen veszélyes városnegyedben található. Ha Lennon terve valóban az volt, hogy azt az egy magyar templomot, a Szt. Erzsébetet, erősíti a bezárt egyházközségek híveivel, akkor téved. Úgy tudom, hogy a Szt. Imre hívei már szerveznek egy magyar nyelvű misét a közelükben lévő angol-nyelvű Saint Stephen’s templomba, melyre havonta egyszer kerül sor.
A felháborodás korántsem csak magyar körökben érzékelhető. Bár a magyarok már létrehozták a Templom Örző nevű alapítványt, ennél nagyobb az Endangered Catholics nevű szervezet. Ők arra kérik az egyházmegye híveit (és különösen azokat akik elveszítették egyházközségüket), hogy adományaikat ezekhez a bejegyzett szervezetekhez küldjék, ne tegyék pénzüket az egyházközségek kosaraikba. Úgy gondolják, hogy igy anyagi nyomást gyakorolnak. De alapvetően arról is szó van, hogy sokaknak bizonyára elment a kedve attól, hogy adományaik egy olyan egyházmegye vezetéshez kerüljenek át, mely semmibe vette véleményüket.
Ha van időd, ajánlom a Duna TV által készített összefoglalást a Szt. Imre templom szomorú sorsáról. Különösen fontosak Siklódy Sándor Atya szavai. Siklódy Atya ragaszkodik az egyház törvényeihez, de “látom azt, hogy az emberekkel, a hívekkel, a magyarokkal nem éppenséggel mindig tisztességesen jár el az egyházunk. Hogy őszinte legyek, borzasztó érzés. Nyugtalan éjszaka, nyugtalan nappalok, állandó töprengés…”
Lennon püspök döntése valóban borzasztó és igazságtalan. Szerintem az igazságtalanságok ellen erélyesen fel kell szólalni és fel kell lépni, különösen ha ezeket éppen a társadalmi igazságosságot hírdető Egyház vezetése követi el.
Mégegyszer köszönöm szépen írásodat, figyelmedet.
Üdvözlettel,
Ádám Christopher
Ottawa, 2010. június 23
5,7-es földrengés Ottawában – összeomlott a mobilhálozat
Délután 1.41-perckor, harminc másodpercen keresztül erősen remegtek az épületek a kanadai fővárosban és perceken belül összeomlott Ottawa mobilhálózata. Az előzetes jelentések szerint 5,7-es földrengés történt közép-Kanadában, melyet Ottawa és Windsor között lehetett érezni. A földrengés epicentruma Ottawától 61 km-re északra volt, az amerikai Geological Survey jelentése szerint. A kanadai kormány által üzemeltetett NRCAN honlap jelenleg elérhetetlen, tehát csak az Egyesült Államokból érkező forrásokból tudjuk konfirmálni a földrengés komolyságát.
2.55PM: Evakuálták a Laurier Avenue és Bank Street saroknál lévő Jackson épületet. A földrengés epicentruma Val-de-Bois, 50-km-re Ottawa belvárosától.
3.00PM: A belvárosban lévő Rideau Centre bevásárlóközpont ablakai betörtek, a parlamenti precinct-et kiüritették.
3.11PM: Elment az áram a Somerset-től délre fekvő néhány városrészben. Sokan állnak és beszélgetnek az élményről a belvárosi irodaházak előtt. Az Ottawai Városháza előtt nagy a rendőri jelenlét, de teljes a nyugalom. A fővárosi közlekedési vállalat–az OC Transpo–buszflottája menetrendszerint közlekedik, a belváros utcáin rendőri és tűzoltói szirénákat lehet hallani.
3.19PM: Szünetel a montreáli külvárosi vasútközlekedés. Az AMT közlekedési vállalat jelentése szerint jelenleg nincs szolgáltatás az 5 vasútvonalon. Az előzetes jelentések szerint d.u. 4-től indulhatnak ismét a vonatok, de jelentős késésekre kell számitani.
3.35PM: Marlene Nontell, a Val-des-Bois önkormányzat titkárnője szerint lezárták a 307-es autoroute északi szakaszát, miután megrongálódott a Bowman település közelében fekvő hid. Az epicentrum-ban továbbra sincsen telefonkapcsolat és a földrengés utáni 50 percben, 5 percenként jeleztek utórezgéseket.
8.42PM: A legújabb jelentések szerint a földrengés erőssége 5,0 a Richter skálán. Egész közép-Kanadában lehetett érezni, valamint az Egyesült Államok egyes észak-keleti térségeiben.
Hagyományos Péter-Pál piknik Rawdonban
A montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség idén is megszervezi a hagyományos Péter-Pál pikniket a várostól északra fekvő Rawdon-ban. Június 27-én 11-kor kezdődik a tábori Szentmise, ezt követően pedig focival, röplabdával, magyaros ebéddel, tombolával és zenével várják a résztvevőket. A rawdoni Szent István Park a tópartján található, így kellemes sétákra is van lehetőség. A Rawdon nevű község Montreáltól 80km-re észak-keletre fekszik. Az Autoroute 25 N-en kell Terrebonne felé haladni. A QC-125 N elágazásnál, a Julienne-Rawdon-Saint Donat feiratot kövesse. Rawdon környékén már láthatja at út mellett elhelyezett magyar táblákat, illetve zászlókat.
A 2010-es "rádonyi" piknik meghívója
Compassionless Bishop Richard Lennon of Cleveland sends Hungarians packing
St. Emeric, a vibrant and financially solvent Hungarian parish in Cleveland is set to close on Sunday
Perhaps Bishop Richard Lennon is in need of a reminder that we live in a post-Vatican II world, where aloof church leaders can no longer expect parishioners, the laity and local priests to quietly toe the line, whenever the upper echelons of the Church hierarchy enact wildly unpopular decisions above their heads, without any meaningful consultation. Perhaps Cleveland’s Bishop Lennon will awaken from his 1950′s reverie, when he arrives on the doorsteps of the 105 year old St. Emeric Church this Sunday in order to ceremoniously pull the rug out from under the Hungarian community. Perhaps he will find himself before parishioners unimpressed by the pomp and circumstance of a deconsecrating mass, and deeply unsympathetic to Mr. Lennon’s seemingly perfunctory display of Christian piety.
Cleveland’s unflinching Catholic bishop is scheduled to shutter St. Emeric Church this Sunday, and as such, will summarily evict elderly Hungarian pensioners nearing the end of their life from the community that they built, he will expel Hungarian boy scouts and girl guides from their classrooms and order the church’s parish priest to pack up and hand over the keys.
Once Mr. Lennon expels the Hungarian community, he will not only have direct control over a valuable piece of real estate, but also the estimated $1.3 million in the parish’s bank account. The diocese has long claimed that it is not closing St. Emeric and other parishes in Cleveland in order to confiscate millions of dollars from ordinary parishioners, but will re-distribute this sum among the remaining churches. Yet reports suggest that these funds may be used for other, less widely advertised purposes as well. Diocesan spokesman Robert Tayek noted that the diocese entered into confidential legal settlements with sexual abuse victims, but quickly added that this sum came from a separate reserve, and not from amounts confiscated from shuttered parishes.
If the passionate protests surrounding the closure of another Hungarian parish in nearby Akron serve as any indication, Mr. Lennon may not receive a warm welcome from St. Emeric’s parishioners. But the consequences of the bishop’s distinct lack of compassion and his willingness to dismiss the sensitivities of thousands of parishioners in 50 shuttered churches will have repercussions that go far beyond the protests and resistance that Mr. Lennon will undoubtedly face when he ejects St. Emeric’s congregation on Sunday.
The diocese misjudges and miscalculates when it assumes that Catholics in the twenty-first century will simply accept the verdict, relocate to another parish and continue writing cheques and sending in their donations. If church-goers forward their donations en masse to lay-run charitable groups that represent the interests of evicted parishioners from all ethnic backgrounds and if the Hungarians of St. Emeric and other suppressed Catholics find creative ways to continue protesting the bishop’s actions and build solidarity across parish lines, Mr. Lennon will soon find that his flock is far less docile than he assumed.
Christopher Adam/Canadian Hungarian Journal
leave a comment