//
címlap

Legutóbbi bejegyzés

Nemzeti lomtalanítás

Nemzeti lomtalanítás

Az alábbi írásom a Galamus-Csoport honlapján jelent meg ma reggel.

Morag Gunn nevelőapja, Christi kisvárosi kukás, aki nyomdafestéket nem tűrő jelzőket aggaszt az őt lenéző és megvető kanadai préritelepülés öntelt elitjeire. Egyik nap – enyhén ittas állapotban – Christi kiviszi magával a maniwakai szemétdobra a nyolcéves kislányt, hogy büszkén bemutathassa neki munkahelyét. „Szemetükről ismerheted meg őket igazán! Felmenőimre esküszöm – édes kislányom! – hogy a rohadt, átkozott, istenverte szemetükön keresztül kapsz róluk krisztusian tiszta képet” – üvöltötte Christi a kislánynak, aki sápadtan nézte, ahogy jobb módú osztálytársai a hátuk mögött gúnyolták a kukázó nagybácsit.

Christiben – Margaret Laurence The Diviners című regényének iskolázatlan, csiszolatlan és kissé részeges főszereplőjében – mégis akad egy jó adag bölcsesség, amikor azt mondja, hogy a szemét igencsak sokat mond egy adott társadalomról, annak értékeiről, titkairól és előítéleteiről. Bár lehet, hogy a történetírás méltóságához nem illő megfigyelés, mégis kijelenthetjük: a legkörültekintőbb történészek kicsit olyanok, mint a kukások. A saját társadalmuk által kiselejtezett iratok között turkálnak, kutatnak és ezáltal nemcsak a múltnak egy kis szeletét próbálják rekonstruálni, hanem rávilágítanak kortárs társadalmuk értékeire is.

A selejtezett iratok és tárgyak jelzik, hogy mi az, ami nélkülözhető, haszontalan, értéktelen vagy a peremre szorítható mai társadalmunkban. 2010 óta meteoritszerű gyorsasággal nőttek és bővültek Magyarország szemétdombjai olyan iratokkal, értékekkel, intézményekkel és személyekkel, amelyekre a hatalmi pozícióban lévők, valamint hangadóik és támogatóik nem tartanak igényt. Ha Magyarország szemétdombjain turkálhatna Maniwaka kíváncsiskodó kukása, a sörösüvegek, elhasznált zsírpapírok és piszkos pelenkák közt találná a Magyar Köztársaság alkotmányát, amelynek bevezetője nemcsak annak ideiglenes, átmeneti jellegére utal, hanem olyan abszolút értékekre is, mint a parlamentáris demokráciára és az elesettekről sem megfeledkező szociális piacgazdaság. Christie szintén kikaparhatná a szemétdombból a felszámolt intézmények romjait, köztük a habozó, lompos pártpolitika által halálra ítélt Új Színházat, amelynek a regionális, páneurópai és magyar kortárs művészeti fókusza fényévnyi távolságra állt a giccses, befelé forduló és kisstílű nacionalizmustól. Ugyanerre a szemétdombra dobták a legújabb kori magyar történelem és az 1956 forradalom történetének feltárásával megbízott 56-os Intézetet, valamint a pártpolitikusok által megfogalmazott elvárásoknak és világnézetnek megfelelni nem tudó vagy nem akaró egyházakat. Szintén a szemétkupac tetején találhatjuk a magyar-magyar kapcsolatokat, miután a kormány, annak külképviseletei és legeltökéltebb hívei szavazatmaximalizálásra használják a diaszpórát. Egyik nap busszal szállítják őket a pesti tüntetésre, később pedig marsrutkán hordják majd őket a külképviseleti szavazófülkékbe, miközben a szórványságban eltiporják mindazokat, akik ehhez nem adják nevüket.

Minden esetben a hatalmon lévők dönthetnek arról, hogy mi számít értéknek, hogy mi fér bele az országimázsba, és hogy mit vagy kit kell kiszorítani, kitiltani és kiközösíteni. Van, amikor a parlament padsoraiból hozzák meg ezt a döntést, és van, amikor Budapest felett a Nemzeti Galériából vagy az Operaház egyik díszes, patinás páholyából. Csak arra nemigen számítanak, hogy a sötétség biztonságos leple alatt mindig akadnak olyanok, akik kimerészkednek a szemétdombra, és a hulladékból kimentenek egy-egy apró ereklyét abból a világból, amelyet feletteseik végleg eltüntetni kívántak. És az elegáns fénytengerben úszó Operaházban, a feudális hatalom korridorjaiban gőgösen bolyongók olyannyira elszakadtak a szürke mindennapok világától, olyannyira eltévedtek a saját illúzióikban, hogy észre sem veszik, ahogyan szép lassan visszacsempésznek egy-egy tárgyat a szemétdombról.

Margaret Laurence talán jobban tudta, mint bárki más, hogy mit jelent az, amikor anakronisztikus, viktoriánus nézetek vagy zsigeri előítéletek miatt bélyegeznek meg másokat. Az 1974-ben publikált The Diviners című könyve részben a kukázó nagybácsiról szól, de maga a regény is kis híján a szemétdombra került, miután 1976-ban, majd 1985-ben ismét betiltását szorgalmazták az Ontario-tartománybeli iskolabizottságoknál.

Istenkáromló, obszcén, trágár, züllött és keresztényellenes. Így minősítették Laurence írását azok, akik arra sem vették a fáradtságot, hogy elolvassák, hanem különböző fundamentalista keresztény csoportokra hallgatva egyből a liberális, szekuláris és szabados jelzőkkel illették a szerzőt és regényét, ezzel ellenségként könyvelték el. Felépült egy hamis dichotómia a liberálisnak, szabadosnak, politikailag befolyásosnak vélt írónőről, aki kötelező olvasmány volt Kanada iskoláiban, és aki rendíthetetlen pillére annak a baloldalinak vélt társadalomnak, mely állítólag a „tiszta”, „keresztény”, „erkölcsös” és „hagyományőrző” Kanadát próbálta leváltani.

Tíz évvel halála után derült ki, hogy az ikonikus írónő, aki cenzorok ellen szállt harcba, törékeny, melankolikus lélek volt, aki alkoholizmussal, súlyos depresszióval, tüdőrákkal és a magánnyal küzdött, aki a hírhedt „liberális” fogadások és értelmiségi körök társasága helyett otthon cigarettázott és ivott egyedül konyhája félhomályában, miközben a háttérben bús skót zene szólt a lemezjátszóján. Végül ebben a konyhában írta le 1987 január 5-én utolsó bejegyzését személyes naplójába, mielőtt a hajnali homályban öngyilkos lett. „Remélem, hogy ez az ital működik. A lelkem már úgyis egy másik országban jár, és testem pedig egy átkozott teher.”

Azon a januári estén kilátástalannak, reménytelennek tűnt Laurence helyzete, bár önjelölt cenzorai – a „keresztényi” erkölcs és a „hagyományőrzés” pártfogói – sohasem látták Laurence emberi oldalát, inkább csak egyfajta eretnek liberális Góliát-rémképet terjesztettek róla. Olyan képet, mint amilyet a magyarországi kormánypárt és holdudvara fest az általuk messze túlbecsült balliberális értelmiség állítólagos befolyásáról, a „magyarellenes”, konspiratív nemzetközi sajtóról és a másképpen gondolkodó magyar diaszpóra „hazaárulásáról”.

Laurence élete tragikusan végződött, de könyvei általában halvány reménnyel végződnek. A Divinersben például éppen a lomtalanítás után találják meg az igazságot, amikor mindaz, amit mások elfeledtetni szeretnének, végül előkerül. „Regényeim nem az optimizmusról szólnak, hiszen bolondnak kell lenni ahhoz, hogy valaki optimista legyen ebben a világban. De írásaimban mindenképpen jelen van a remény” – mondta Laurence egy interjúban. És talán ez lenne a helyes hozzáállás a demokratikus ellenzéki oldalról nézve, hiszen a túlfűtött optimizmus mindig elvakít és bukáshoz vezet, a frusztrált pesszimizmus viszont megbénít. A legfontosabb feladat, a lomtalanítás után, az éjjeli kukázás: kimenteni mindazt, ami érték és megőrizni mindazt a bizonyíték, amivel dokumentálhatjuk, hogy miért, hogyan és kiknek köszönhetően jutottunk ide.

Röviden

  • Tüntetést tart a Jewish Defence League of Canada Stéphane Gendron, a Québec-tartománybeli Huntingdon település polgármestere ellen, aki a napokban azt találta mondani, hogy Izrael nem érdemli meg, hogy létezzen. Meir Weinstein, a tiltakozó szervezet vezetője arra szólította fel a hungtingdoni polgármestert, hogy azonnal mondjon le posztjáról. Gendron nem csak polgármester, hanem egyben a Face a Face című francia nyelvű tévé program műsorvezetője. Az műsor adásaiban többször kifejtette Izraellel kapcsolatos véleményeit. Gendron szerint "kár, hogy még eddig nem esett szét Izrael, mivel nem érdemli meg, hogy létezzen." Nem először tesz botrányos, antiszemita kijelentéseket Gendron. Egy korábbi tévé műsorban azt állította, hogy a zsidók "ellenszenvet" éreznek mindazok iránt, akik nem zsidók. 2006-ban már egyszer felfüggesztették Gendron munkaviszonyát a TQS nevű francia csatornánál, de miután 2009-ben nevet és arculatot váltott az adó, új szerződést kötöttek vele. "Mindez most már a múlthoz tartozik. Gendron nagyon jól ismeri szabályainkat"--jelezte a V-Télé, a TQS jogutódja 2009-ben. De mégis úgy tűnik, hogy ma sem érti Gendron, mit  találtak oly sokan sértőnek diskurzusában. A Jewish Defence League ma délután 13 órától tüntet a huntingdoni polgármesteri hivatal épülete előtt.   Huntingdon az Haute-Saint-Laurent québeci megyében található, Montreáltól 75 kilométeres távolságra - délnyugatra - fekszik. A kisváros jelenlegi lakossága 2,587.
  • 2012 májusában a Magyar Posta és a Svéd Posta közös bélyegkibocsátást tervez Raoul Wallenberg születésének centenáriuma tiszteletére - tudta meg a Kanadai Magyar Hírlap Péterffy Gábor, a Magyar Posta Zrt filatéliai igazgatójától. Az igazgató úr a tegnap címlapunkon leközölt két Wallenberg dolgozat után kereste fel a KMH szerkesztőségét ezzel az információval. A közös bélyegkibocsátással egy időben „Embermentők” címmel tematikus alkalmi kiállítás is nyílik a budapesti Bélyegmúzeumban. A kiállítás rendezői humanizmus és emberszeretet témakörben megjelent magyar és nemzetközi alkalmi bélyegkiadásokból válogatnak. A kiállítás anyaga a 2012 júniusában megrendezésre kerülő CODE - Demokrácia és emberi jogok konferencia budapesti helyszínén is megtekinthető lesz --áll a Magyar Posta tájékoztatásában.
  • Bencsik András, a szombati  Békemenet nevű fideszes tüntetés szervezője írta a lenti cikket 1986-ban - a Népszabadság pártrovatába - a szovjet-magyar barátságról és a magyar ifjúság internacionalista nevelésének fontosságáról. Bencsik is a Fidesz igencsak népes egykori kommunisták táborához tartozik. Szombaton azt hírdette, hogy Magyarország nem lesz gyarmat. 1986-ban a szovjet gyarmatosítók egyik leghangosabb támogatója volt. Legendája volt a gimnáziumi orosztanárnőnek, pedig szokatlanul szigorú volt. Legendáját mégis az táplálta, hogy az osztályokban tanulók az átlagnál sokkal jobban tudták, szerették és használták az orosz nyelvet. Legendája egyébként abban állt, hogy már a kezdetek kezdetén beszélgetéseket kezdeményezett tanítványaival az élet kis és nagy dolgairól, oroszul, s egyáltalán nem zavarta, ha ezeken a kötetlen beszélgetéseken a diák botladozva, hibásan törte az új nyelvet, csak az volt a fő, hogy beszéljen, gondolkozzon azon a nyelven. A tantervi szigorúság meglepő könnyedséggel párosult nála a tanterven kívüli diskurzusok során tanusított engedékenységgel s az eredménye az lett, hogy tanítványai napról napra szívesebben és könnyebben beszéltek oroszul. És saját tapasztalatukból jöttek rá, hogy miért érdemes szavakat, ragozásokat biflázni. Ha nem is az ő személyes példája, de hozzá hasonló jó, s a vele pörölő rossz példák tapasztalatai indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk világlátásuk tisztázására. Amint az MSZBT országos elnökségének állásfoglalása hangsúlyozza, az ifjúság nevelésében a formális elemeket kerülve, a gazdag tudásanyag megszerzésén túl olyan lehetőségeket kell találni amelyek erősebb élményeket rögziteken a fiatalokban. A például vett tanárnő esete így válik általánossá, hiszen a fiatalok világnézetének formálásában a pedagógusnak óriási szerepe jut. Valamint mindazoknak, akik szenvedélyből, hivatástudatból a két nép közötti barátság elmélyítését szolgálják. Van mit tenni ezen a téren, hiszen az összefüggéseket nem minden esetben feltáró történelemoktatás, a tájékoztatás hiányosságai akadályozták a szilárd és mozgosító erejű történelmi és nemzettudat kialakítását. Az ifjúság szinte minden rétegében találhatók olyanok, akik elfordultak a politikai, közéleti tevékenységtől. Egyebek között azért is, mert ma a pályakezdés és családalapítás éppen erre a korosztályra ró fokozott terhet. A változó és nem mindig könnyű élethelyzetekből adódó, sok esetben előítéletektől tarkított, sematikus, vagy éppen idealizált kép sűrgős tisztításra vár. S ezen az úton valóban a legjobb és leghatásosabb módszer a személyes élményszerzés segítése, támogatása. A lehetőségek gazdagok, legyen szó általános iskolásról, gimnazistáról, vagy szakmunkás fiatalról. De kétségtelen tény, hogy általános érvényű recept erre sem létezik. Helytől, kortól, érdeklődéstől függően lehet és kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a két nép kapcsolatainak hagyományait az ifjúság körében tovább gazdagítják. Bencsik András
  • Utoljára 2004 júliusában vacsoráztam a Horn of Africa nevű etiópiai étteremben és akkor megfogadtam, hogy egy ideig inkább mellőzőm a kedves, ámde picit lepukkant helyi vendéglőt. De azóta sok víz folyt le a Dunán - vagy mondjuk az Outaouais folyón - és úgy döntöttem, hogy talán éppen az etiópai konyha hozhat némi napsütést egy hideg, jeges ottawai téli délutánba. Éppen néhány hónapja mondta egyik barátom, hogy a maga módján milyen "rusztikus" a kis etiópai étterem, bár amikor az ember elsétál a 364 Rideau utcai épület előtt, a "lepusztult" jelző is helyénvaló lehet. Belülről is úgy tűnik, hogy akadna munkája Gordon Ramsay-nek, ha ellátogatna az étterembe és a Ramsay's Kitchen Nightmares-ben szerepeltetné a vendéglőt. A szőnyeg rongyos, január vége felé még mindig az ablak előtt porosodott a mű karácsonyfa és a mikulás sapkában felszolgáló szakács haverjével együtt nézte az Al Jazeera hírműsorát a bárpúlt mellett lévő tévén amikor beléptem az ajtón. Egy csütörtöki napon - délután kettőkor - én voltam a restaurant egyedüli kuncsaftja. Miután átnézem a menüt, úgy döntöttem, hogy a Horn of Africa specialitását rendelem: az Abyssinian platter-t és hozzá egy paradicsom salátát. A paradicsom saláta pontosan olyan volt mint amelyet az ember elvárna egy görög, vagy egyéb mediterán étteremtől és még evőeszközök is jöttek hozzá, ami egyébként rendkívüli helyzet, hiszen a Horn of Africa egyik jellegzetessége az, hogy kézzel eszünk egy közös tálból. Olivabogyókkal és fetával egészen kellemes a saláta, még akkor is ha meglehetősen tradicionális és nem éppen tűnik úgy, mintha az etiópiai konyha egzotikumát kóstolnánk.   Az Abyssinian platter azonban az etiópiai konyha egy fajta kostolójaként szolgál és már valóban egyedi. Egy óriási zománc tálon szolgálnak fel egy szürke színű, szivacsos kenyeret, melyen hat féle főzelék található. Két féle lencsefőzelékkel találkozunk: az egyik erősen fűszeretett és csípős, a másik viszont már az érzékenyebbeknek is ajánlott. Ezen kívül három féle főt hússal jön a tál: báránnyal, csirkével és marhával, valamint egy főtt tojást is találunk a szivacsos kenyér tetején, illetve egy adag fűszerezett káposztát. Mindezt villa és kés nélkül kell "felszedni," a kenyér segítségével. A húsos tálon kívül van egy vegetáriánus opció is, ami az Abyssinian Platter-nél két dollárral olcsóbb (azaz nyolc dollárba kerül). A Horn of Africa a belvárosi vendéglők között biztosan az egyik legolcsóbbak közé tartozik. A főétel, a saláta, a gyömbér és az adó összesen húsz dollárba (kb. 4600 forintba) került. Bár mindennapi étkezésre nem feltétlenül ajánlom, de egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni a Horn of Africát. Annyit legalább tudni lehet, hogy egy helyi, családi vállalkozást támogatsz amikor ott ebédelsz.
  • Összesen 122 kanadai magyar fideszes üzente a Budapesten tüntető kormánypárti elvbarátainak, hogy lélekben mindenképpen velük vannak és némán imádkoznak a magyarországi "nemzetmentő és nemzetféltő" kormányért. A felhívást Dancs Rózsa, a torontói Kalejdoszkóp Hagyományörző Klub küldte szét torontói, ottawai és montreáli körökben, ahol 122-en írták alá. A levélből kiderül, hogy a fideszes kanadai magyarok úgy érzik, hogy Magyarország "immár mindannyiunk hazája, különösen amióta megszületett az új alkotmány." "Fizikailag távol ugyan, de lélekben Veletek megyünk a Hősök terétől az Országházig, hogy megmutassuk a világnak: hazug minden külföldön megfogalmazott és terjesztett propaganda, hazug minden megfizetett, képmutató, szélhámos mesterkedés, amely Magyarország és nemzetmentő, nemzetféltő kormányának lejáratására irányul.Igyekszünk, hogy találjunk olyan nyugati fórumokat, amelyek a mi véleményeinket is elfogadják és közlik, hogy felvilágosíthassuk a nyugati közvéleményt a valóságról. Hisszük, hogy Isten Magyarországot nem gyarmatnak, nem a pénzvilág vazallusának szánta, hanem független, szabad államnak, a magyar népet pedig saját sorsát irányítani képes nemzetnek, amely a keresztény értékek megőrzésével és felmutatásával példát mutat Európának és a világnak. “Magyarország megújulásának történelmi ideje van”, fogalmazta meg Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Ennek a megújulásnak a sikerét mi, kanadai, egységes nemzetben gondolkozó magyarok minden erőnkkel és eszközünkkel támogatjuk"--írta Dancs Rózsa A fent említett "eszközökhöz" a tavalyi év végén megszerzett 1,8 millió forintos magyar állami szubvenció is bizonyára hozzátartozik, melyet a torontói Kalejdoszkóp Hagyományőrző Klub nyert a Szülőföld-alapon keresztül. Ennek fényében azért elég nagy merészség "megfizetett" Fidesz-ellenes külföldi lapokról beszélni.   De ha már témánál vagyunk, mindenképpen felhívjuk a KMH olvasóinak figyelmét a Montreál-központú Kanada Világa című honlapra, mely minap publikált szerkesztői véleményt a Kalejdoszkóp felhívásáról. "A Kanada Világa független hírforrásként teret nyújt a szolidaritást kifejező közlemény és annak aláíróinak a közlésében. Egyúttal szomorúságunkat is kifejezzük annak okán, hogy az Orbán-féle marketing kommunikáció elérte Kanadát. Az árokásás eredménye, a politikai kettéosztottság kanadai magyar és kanadai magyar között egyre csak fokozódik, ami finoman szólva is szégyenletes!"--írja a Kanada Világa, mely jegyzetet biztosan egy nagy nemzetközi bankból publikálta a lap, miközben a bankos lány a púlt mögött számolta a liberálbolsekvik gyurcsányi rablóbandától érkező pénzhalmazt. De sajnos rossz a világgazdaság helyzete és hamarosan kiürül a kassza! Ezért azt javaslom a Kanada Világának, hogy legközelebb a Kanadai Magyar Hírlappal karöltve nyújtson be pályázatot a magyar államnak. Kérjünk úgy húsz milliót, aztán csak kapunk valamit. Mi is tudjuk őrizni a hagyományt!
  • Erősen antiszemita ízű szerkesztői véleményt publikáltak a South Asian Link című vancouveri lapban, melyben rákos daganathoz hasonlították a cionizmust. Sawraj Singh, egy washingtoni sebész, illetve a Washington State Network for Human Rights nevű szervezet elnöke írta a botrányos hangvételű cikket az indiai-kanadai közösségi lap számára. Publicisztikájában Sawraj Singh elmondja, hogy három átok mérgezi az egész világot, nevezetesen: a kapitalizmus, a rasszizmus és a cionizmus. Továbbá Singh szerint első sorban az Egyesült Államok "mérgezi" a világot e három "rákos daganattal." "A helyzet az, hogy a zsidók túlreprezentáltak bizonyos kulcsonfontosságú szakmákban és ez azt eredményezi, hogy Amerika palesztin, arab és iszlám ellenessé vált"--írja Singh. A Centre for Israel and Jewish Affairs (CIJA) szerint a South Asian Link-ben megjelent cikk tele van összeesküvési elméletekkel és olyan kijelentést tartalmaz, melyek mélyen sértik a zsidóságot és Izraelt. "Elítéljük ezt a gyűlölettel átítatott publicisztikát és felszólítjuk a Linket, hogy azonnal távolítsák el a cikket az internetről, vonják vissza annak tartalmát és kérjenek elnézést"--mondta David Koschitzky, a CIJA elnöke. Paul Dhillon, a South Asian Link főszerkesztője jelezte, hogy bár nem értenek egyet Singh álláspontjával, rendszeresen ír a vancouveri lapnak. "Van amikor egy közíró kissé túlfűtött írásokat publikál"--jelezte Dhillon. A főszerkesztő azt is elmondta, hogy szerinte Izrael "mindenképpen legitim állam" és, hogy ez képzi a South Asian Link hivatalos álláspontját ebben a kérdésben. Dhillon hetilapja összesen 40 ezer olvasóval rendelkezik. "Singh írása a történelemből ismert antiszemita vádakkal áll elő és úgy mutatja be a zsidóságot, mintha kapzsi lenne, vagy mintha valamilyen betegséghez lenne köthető. És ezekkel a vádakkal a világ egyetlen zsidó állama és annak támogatói ellen indítanak támadást. A szóban forgó kanadai lap az anti-cionizmus és az antiszemitizmus dermesztő összefüggéséről tett tanubizonyságot"--mondta Koschitzky.
  • Szendam, budapesti bloggerünk, ismét jelentkezett egy poszttal, melyben költői kérdést tesz fel: vajon Jézus Krisztus Orbán Viktor miniszterelnököt és a nemzeti ügyek kormányát szolgálja? Az apropro az éppen hatályba léptetett egyházügyi törvény és az, hogy a parlamenti kétharmad tudni véli, hogy pontosan 14 legitim egyház működik Magyarországon. "Nem vagyok hívő abban az értelemben, hogy nem tekintem magam egyetlen egyház, vallási közösség tagjának sem. Azonban ateista sem vagyok, mert hiszem: létezik a Világegyetemben egy mindent átfogó Értelem. De vajon létezik-e egyáltalán bármiféle értelem a Magyarországra rátelepedett Hatalom berkein belül? Aligha! Az Orbanista Hatalom, regnálásának bő 20 hónapja alatt számos egészen elképesztően orcátlan törvényt volt képes meghozattatni azon szavazódroidokkal, akiket közjogilag “országgyűlési képviselők“-nek vagyunk kénytelenek nevezni. Ezek egyike az egyházakról szól “2011. évi C. törvény“, amely 14 vallási közösséget automatikusan “egyháznak” – azaz állami támogatásra méltónak – nyílvánított, míg a többieket (a körön kívül maradtakat) arra kötelezte, hogy a már korábban elnyert státusukat megőrzendő pitizzenek a Hatalomnak. Ez a “pitizés” az előírások szerint úgy történt volna, hogy a státusra (és az Állam kegyes támogatására) igényt tartó felekezetek tiszteletteljes kérelmet nyújtanak be al- és felcsúti Orbán Viktor Mihály Őfőméltósága illetékes minisztériumához. Ennek fura ura ha arra kegyesen rábólintott, akkor a papír az Országgyűlés szakbizottsága elé kerül, s ha még itt sem találtak hibát a pedigrében, akkor már csak a törvényhozók kétharmadának kegyeit köllött elnyerni, s már is jöhetett a hivatalos cím és az azzal járó költségvetési apanázs. A nevezett törvényre a magyar Fasiszta Állam hivatalos propagandája szerint azért volt szükség, hogy ezzel a vallási közösségek közül kiszűrhessék a “business-egyházakat“, tehát azokat, melyek ugyan semmiféle hitéletet nem folytatnak, de státusuk okán az adófizetőkön piócáskodhatnak. A háromlépcsős elbírálás - melynek minden fokán olyan vallási szaktekintélyek állnak, mint az általános jogelveket már évek óta magasról leszaró jogász (a miniszter), a világ egyik legnagyobb “business-egyházához” alaposan bedrótozott politikus (a parlamenti szakbizottság KDNP-s elnöke), illetve a gerinctelenségük mértéke alapján gondosan kiválogatott törvényhozók (országgyűlési kétharmad) – pedig ezen elv érvényesülésének konkrét garanciája"--jegyzi Szendam. Tovább Szendam teljes blog bejegyzéséhez!
  • Most már Te is lájkolhatod a Kanadai Magyar Demokratikus Charta Facebook oldalát, akár Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Európában élsz! Az oldalat Karen K. Anderson, egyik lelkes kaliforniai támogatónk hozta létre és felhasználja technikai tudását annak érdekében, hogy egyre színvonalasabb és hatékonyabb lehessen a KMDC online jelenléte és kommunikációja. A Facebook oldalunkon többek között összegyűjtjük az angol sajtóban megjelenő, Magyarországgal kapcsolatos cikkeket, elemzéseket és tudosításokat. Ebből az utóbbi időben aligha volt hiány. Ha eddig még nem hoztál létre Facebook profilt, íme egy remek alkalom! :) A Kanadai Magyar Demokratikus Charta (Canadian Hungarian Democratic Charter) egy Montreálban bejegyzett civil szervezet, mely a magyar parlamentáris demokráciát veszélyeztető lépések és kormánypárti politikai ellen emeli fel hangját. A szervezet alapítója, nemzetközi szóvívője Göllner B. András, akit sokan a KMH-ból is ismernek. "A Kanadai Magyar Demokratikus Charta hitvallása szerint egy országot csak akkor lehet valóban demokratikusnak minősíteni, ha annak kormánya – másoknak is jó példát mutatva – egyértelműen kiáll a társadalomban párhuzamosan létező, eltérő igények létjogosultságának nyilvánosság előtti megmérettetése mellett. Azok, akik az eltérő igények nyilvánosság előtti megmérettetését hátráltatják, a politikai versenyt és magát a demokráciát hátráltatják. Számunkra a demokrácia ennek az alapértéknek, a jogállamiságnak, az esélyegyenlőségnek, a hatalmi ágak szétválasztásának, az igazságszolgáltatás függetlenségének, a mindenkori hatalom békés leválthatóságának, a szólás és sajtó-szabadságának és nem utolsósorban, az emberi méltóság tiszteletben tartásának biztosításában találtatik"--áll a Charta honlapján.
  • "Lehet hosszú időn át futni, de előbb vagy utóbb az Isten lekaszál"--ezt üzeni a legendás Johnny Cash a "God's Gonna Cut You Down" című amerikai népdalon keresztül mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy hitványságuk ellenére, elkerülhetik az igazság pillanatát. A dal mindazokhoz szól, akik hatalmukkal könyörtelenül visszaélnek, akik az emberi jogokat, az emberi méltóságot a sárba tiporják és akik nem honfitársként és embertársként tekintenek azokra akik másban hisznek, más világnézethez húzódnak, hanem mint kiírtásra itélet ellenségre. Johnny Cash sokkal gyötredelmesebb életutat járt be mint a legtöbb politikus és szavaiban van egy jó adag egyszerű, népi bölcsesség. Érdemes lenne rá hallgatni...még ott a távoli Budapesten is. Ehhez a témához fűződik Szendam bloggerünk legújabb bejegyzése, melyben azon töpreng, hogy vajon milyen dialógust folytatna Orbán Viktor Szent Péterrel, vagy valamelyik helyettesével. Ime: Recepciós: Vezetékneve? Lélek: Orbán. R: Keresztneve? L: Takarodj! R: Na ne izéljen már itt nekem! Ilyen keresztnév nincs a regisztratúrámban! L: Ezt a zemberek … akarom mondani: a népem keresztény- és nemzetellenes rétegei akasztották rám. Eredetileg a Viktor Mihály nevet kaptam. R: A Szent Keresztségben? L: Hát … izé … szóval az a helyzet, hogy amikor én megszülettem, súlyoskezű kőbányász és párttitkár apukám még keményen ateista és kommunista volt. De aztán fordultak az idők és most már egész családom hithű ref…, akarom mondani katoli… szóval Istenhívő. R: Tehát nincs megkeresztelkedve? L: De igen … izé … csakhogy … szóval nem tudom számít-e ez, de … R: Mit nyög nekem itt? Igen, vagy nem? L: Szóval az a helyzet, hogy öt kölköm közül az első kettőt, meg a nejemmel kötött házasságunkat is egy metodista lelkész áldotta meg. R: És? L: Hát nem tudom, számít-e ez valamit is, mivel a katolikus klérus kívánságára miniszterelnökként betilttattam az említett lelkész egyházát! … de a nejem kikérte tőlük nem csak a kölkeinket, de a házasságunkat is! R: A többiek? L: Hát hol így, hol úgy … ahogyan a politikai kényszer diktálta nekünk. R: Politikai kényszer? Keresztelés esetén?! Na ne hülyüljön már! És a folytatást olvassátok az igencsak szókimondó Szendam barátunk blogján!
  • St. André bazilikája, az Oratoire St. Joseph, Montreál egyik legjellegzetesebb épülete és látványossága. Az építkezést 1924-ben kezdték és a bazilikát 1955 március 19-én avatták fel, összesen 2,000 férőhelyes a templom. Az oratoire kupolája a londoni St. Paul's Cathedral-nál, a párizsi Notre-Dame-nál és a new yorki St. Patrick's-nél is magasabb. André testvér (született Alfred Bessette, 1845-1937) leginkább a szegények megsegítése miatt vált ismertté Montreálban, bizonyos értelemben a város sokszínű, több nyelvű munkásosztályának lett a de facto szentje. 1904-ben kezdte el montreáli szolgálatát, egy máig, az Oratoire mellett álló kis kápolnából és halálakor több mint egy millióan vonultak el nyitott koporsója mellett. Évente két millióan látogatnak el az Oratoire-be, idén - új év napján - mi is körbejártuk Montreál ikonikus zarándokhelyét. Íme képriportunk!
  • Gratuláció jár a Lehet Más a Politika aktivistáinak, hiszen az új év első napját nem az előző esti szilveszteri parti kipihenésére használták fel, hanem egy meglehetősen látványos tiltakozó akcióra. Az LMP "új ellenállás" felíratú plakátokat helyezett el a Hősök terén lévő szobrokra, amelyek biztosan nagy érdeklődést válthattak ki a téren megjelenő sok ezer turistából és járókelőből. A város egyéb pontjain lévő emlékműveken is megjelentek az új ellenállás táblái, többek között a Liszt Ferenc téren. Összesen 24 budapesti köztéri szoborra került LMP-s transzparens. A párt aktivistái ellen szabálysértési eljárást indított a budapesti rendőrség hajnali fellépésük miatt. A párt ezzel akarja felhívni a figyelmet arra, hogy az újév nem csak naptári fordulatot jelent; az alaptörvény életbelépésével a Fidesz betonba önti saját hatalmát. Ez ellen az uralmi törekvés ellen hirdettük meg decemberben az Új Ellenállást. Ennek legerősebb fegyvere az igazság. Ez a rendszer meg fog bukni, el fog tűnni, amint a társadalom egésze megtudja róla az igazságot, s ha az ellenzék hangot ad ennek az igazságnak--írják az LMP honlapján, melyre a transzparensekkel ellátott szobrok képei is felkerültek.
  • 2011. december 28: Karácsony óta nyolcan haltak meg Québec országútjain, jelentette a Sûreté du Québec tartományi rendőrség. A halálos balesetek közül ketten a Montreáltól közvetlenül délre fekvő Montérégie térségben történtek. A legfiatalabb áldozat egy 19 éves nő, aki a Montreáltól 75 kilométerre észak-keletre fekvő St. Liboire község környékén karambolozott és hunyt el kedd reggel. Három tucat gépkocsi karabolozott a 40-es országúton -a montreáli Boulevard des Sources  magasságánál - az idei tél első komoly hóvihar idején. A Sûreté du Québec a 40-es autoroute des Sources szakaszát lezárta és szintén eltorlaszolta a 20-as országút egy részét a Boulevard St-Charles környékén, miután egy teherautó futott be a két irányt kettéválasztó kerítésbe.
  • 2011. december 26 - Ismét előkerült rejtélyes szendam bloggerünk, aki most éppen a nemzeti fejlesztési minisztérium élére kinevezett fideszes nádbútor kereskedőt cikizte, de azért nemzeti érzelműen. Szendam betekintést nyújt Serényi Zsuzsanna (aki inkább Németh Lászlóné asszony nevén fut) pályafutásának néhány fontosabb momentumába. A kommunista nádbútoroktól és ócska vietnámi kosaraktól a narancsdiktatúra szívéig. Íme Lászlóné: "Teltek múltak az esztendők, a KGST bedöglésével megszűnt a vietnámi biznisz is, így Zsuzsikának lépnie kellett. Egy jó nagyot … bele a bankvilágba. Miután a Bank Leumi Le Israel és az Austrian Bankers College szaktanfolyamain jelentős tudásra tett szer, 1990-től a Bank Leumi, Budapest osztályvezetője (némi Tel-Aviv-i tapasztalatszerzés után) ’92-től főosztályvezető-helyettese lett. Zsuzsika valamit nagyon tudhatott, mert az 1995. esztendő nyara már a köztudomásúan fideszes káderinkubátorként üzemelő OTP Bank Rt. kiemelt ügyfelekkel foglalkozó központjában találta, majd az első Orbán-kormány hatalomra jutása után a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatói tanácsadója, később pedig a hitelezési területet felügyelő ügyvezető igazgató lett. A 2002-es “sajnálatos esemény” (Orbán bukása) azonban visszakényszerítette az OTP-hez, ahol kisebb kitérő után ismét a kiemelt ügyfelekkel foglalkozó “központ” vezető munkatársa lett. Itt egészen 2010-ig volt kénytelen enni az állami bankból kiakólbólintottak keserű kenyerét, de a “Fülkeforradalom” őt is visszasegítette az MFB-be." Tovább!
  • A Szolidaritás mozgalom és az éhségsztrájkoló tévések elkezdték a szervezést. A Klubrádió frekvenciájának elvétele miatt most már végérvényesen kiderült, hogy a hatalom meg akarja szüntetni a magyar sajtó szabadságát. Nem csak manipulálnak, hanem el is lehetetlenítik a még szabad médiumokat. A Szolidaritás mozgalom szerint ez nem tűrhető tovább. Mindenkit, akinek fontos a demokrácia és a szabadság arra kérik, hogy vegyenek részt a csütörtöki tüntetésen. A Szolidaritás arra emlékeztet, hogy az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek 12 pontja közül az első ezt volt: "Kivánjuk a' sajtó szabadságát, a censura eltörlését." Ennek jegyében 2011. december 22-én - csütörtökön - 16 órakor a Rádió Pollack Mihály téri bejáratánál tüntet a demokratikus civil mozgalom. Az LMP és a kivégzett magyar demokrácia Közben a Lehet Más a Politika átalakította honlapját és a címlap "új ellenállás" címet visel. A parlamenti ökopárt december 23-án tüntet a Kossuth téren, mivel szerintük a Fidesz immár az utolsó szögetet is beverte a magyar demokrácia koporsójába. A következő áll az LMP közleményében: "A Fidesz egy sor botrányos törvény elfogadásával az utolsó szöget is beveri a demokrácia koporsójába. A választójogi és a felsőoktatási törvény, az adótörvények módosításának kétharmadossá tétele, a jegybank “függetlenségének megszüntetése”, valamint a házszabály módosítása olyan törvénytervezetek, amik egyenként is veszélyesek lennének a demokráciára. Ezeket a törvényeket akarja december 23-án elfogadni a Fidesz és nekünk ezért kell ott lennünk a parlament előtt és ezért kell kimondanunk: Egy korszak lezárult, most Új Ellenállás kell!"
  • 2011. december 5: A kanadai állami alkohol monopólium magasabb árakhoz vezet--ez derül ki az Ontario-i főkönyvvizsgáló legújabb jelentéséből. Jim McCarter szerint a Liquor Control Board of Ontario (LCBO) - Kanada legnagyobb tartományának, a szeszesitalok értékesítésével megbízott állami vállalata - olyan üzleti filozófiát követ, mely magasabb árakhoz vezet az átlag vásárló számára. McCarter rámutatott arra a tényre, hogy az LCBO nem keresi aktívan a legalacsonyabb árakkal kecsegtető nagykereskedőket. Ehelyett az LCBO bejelenti beszállítóinak, hogy milyen kiskereskedelmi árak mentén kívánja eladni az adott üvet bort, sört, vagy liqueurt kuncsaftjainak és a nagykereskedő ezek szerint ad árajánlatot az állami vállalatnak. "A legtöbb nagy vállalat arra használja üzleti befolyását, hogy az árakat leszállítsa. De az LCBO nem így működik, hiszen egyáltalán nem egyeznek meg alacsonyabb árakban a beszállítókkal, és még akkor sem teszik ezt amikor nagyobb mennyiségű szállítmányról van szó"--jegyezte McCarter 460 oldalas jelentésében. McCarter szerint a többi tartományban működő vállalat is hasonlóképpen viszonyul beszállítóihoz. Az LCBO több mint 600 üzletet üzemeltett Kanada legnagyobb tartományában. 2010-ben összesen 1,56 milliárd dollárt utalt át éves bevételéből az Ontario-i kormánynak. A riport megjegyezte, hogy az alkoholos termékeket érintő árcsökkentés feltehetően ellentétes lenne az állami cég mandátumában lévő társadalmi felelősségtudattal. Például az LCBO-ban nyolc dollárba (1,760 forint) kerül a legolcsóbb üveg bor, ami egyébként általában magyar (Dunavár Muscat Ottonel) vagy bolgár termék. A torontói székhelyű tartományi vállalatot 1927-ben hozták létre.

Tüntetnek a québeci polgármester antiszemita kijelentései miatt

Tüntetést tart a Jewish Defence League of Canada Stéphane Gendron, a Québec-tartománybeli Huntingdon település polgármestere ellen, aki a napokban azt találta mondani, hogy Izrael nem érdemli meg, hogy létezzen. Tovább

Magyar-svéd közös bélyegkibocsátás Raoul Wallenberg emlékére

2012 májusában a Magyar Posta és a Svéd Posta közös bélyegkibocsátást tervez Raoul Wallenberg születésének centenáriuma tiszteletére – tudta meg a Kanadai Magyar Hírlap Péterffy Gábor, a Magyar Posta Zrt filatéliai igazgatójától. Tovább

Követeljük a magyar ifjúság internacionalista nevelését!

Ezt írta Bencsik András - a fideszes Békemenet szervezője -1986-ban. Mi viszont üzenjük neki: nem leszünk szovjet gyarmat! Tovább

Egy kis Etiópia a havas Ottawában

Őszinte revü és képriport a Horn of Africa étteremről. Tovább

Kanadában is imádkoznak Orbán nemzetféltő kormányáért

Összesen 122 kanadai magyar fideszes üzente a Budapesten tüntető kormánypárti elvbarátainak, hogy lélekben mindenképpen velük vannak és némán imádkoznak a magyarországi “nemzetmentő és nemzetféltő” kormányért. Tovább

Antiszemita tiráda jelent meg egy kanadai újságban

Erősen antiszemita ízű szerkesztői véleményt publikáltak a South Asian Link című vancouveri lapban, melyben rákos daganathoz hasonlították a cionizmust. Tovább

Hungarian Studies Association of Canada

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 62 other followers