You are here: Home » Magyarország » Szanyi Tibor, a politikai népiesség és a hagyományos baloldaliság

Szanyi Tibor, a politikai népiesség és a hagyományos baloldaliság

2011 július 9 12:05 de.4 hozzászólás

Szanyi Tibor azon rendkivül kevés, tulajdonképpen egy kézen számolható szocialista képviselők közé tartozik, akik bizonyítottak a 2010-es magyarországi parlamenti választáson. Egyéni választókerületükben, nem csupán pártlistán nyertek. Mondhatjuk úgy is, hogy ellenben sok-sok szocialistával, Szanyi le tudott tenni valamit a pártpolitikai asztalra. És talán azért volt Budapest tizenharmadik kerületében sikeres, mert felvállalta a régi szociáldemokrácia jelszavait, retorikáját és populizmusát, még akkor is, amikor a pártvezetés egy része éppen az Angliában lejárt, new labour-től jobbra álló, neoliberális politikát képviselt volna.

Szanyi Tibor

Szanyinak van egy fajta „népies,” Észak-Amerikában „folksy-„nak nevezett stílusa. Ez Kanadában is bevált például Jean Chrétien egykori liberális miniszterelnöknek, Preston Manning jobboldali ellenzéki vezetőnek, vagy éppen Jack Layton, az Új Demokrata Párt jelenlegi elnökének, és amelyet a magyar parlamentáris baloldalon nagyon kevesen tudtak hitelesen képviselni.

Június 8-án Kálmán Olga, Magyarország egyik legprofibb, leginkább felkészült műsorvezetője kérdezte Szanyit arról, hogy jelenthet-e bármilyen veszélyt a szeptember 29-re tervezett nagy szakszervezeti tüntetésre, ha a szocialisták nyilvánosan is támogatják őket. Így esetleg muníciót adnak a fideszes kormánynak, hiszen mondhatják, hogy a tüntetők nem pártfüggetlenek, hanem őket is a nem túl közkedvelt szocik mozgatják a háttérből. Szanyi azonban elmondta: fennállhat ez a veszély, de egy szocialista pártnak nemigen lehet fontosabb dolga mint a munkások, alacsonyjövedelműek és az elnyomottak támogatása.

„A lényeg az, hogy a szakszervezetek, illetve a Magyar Szocialista Párt na együtt mire jutnak és én azt gondolom, hogy ezeket az erőket igenis egyesíteni kell. Tehát az, hogy most itt a Fidesz beszél össze-vissza, meg mindenféle nyakánál fogva előrángatott ostobaságokat mond, hát mi a csudát csináljon egy baloldali párt mást, mint azt, hogy a munkavállalói érdekképviseleteket támogatja. Ez a világon mindenütt így volt, ez a világ normális rendje. (…) Mi magunk is igyekszünk az embereket mozgósítani, hogy álljanak fel a szakszervezeti zászlók mögé. Azt pedig látni kell, hogy parlamenten kívüli eszközökről beszélek, tehát tömegnyomást kell gyakorolni a kormányra. Jó és szép szóból nem ért ez a kormány. Mepróbáljuk akkor ezt, a parlamenten kívüli tömegdemokstációkkal és más eszközökkel nyomást gyakorolni”–magyarázta Szanyi az ATV esti politikai műsorában.

Kálmán Olga helyesen rámutatott arra a tényre, hogy voltak már bőven demonstrációk Budapesten amióta a Fidesz-KDNP beindította a 2002 és 2010 között hangozatott retórikával szöges ellentétben lévő neoliberális megszorításait és intézkedéseit, de alapvetően hatástalanok voltak. Szanyi szerint azonban inkrementálisan növekszik a kormánnyal való ellenállás.

„Egy mozgalomnak, mondjuk a munkásmozgalomnak–mert ez is egy létező fogalom–ez egy generatív dolog, mely nő, nő, dagad, dagad, dagad, egészen addig próbáljuk dagasztani az erőt, amig ezt a kormányt el nem takarítjuk”–jelezte Szanyi.

A szocialista képviselő meg van győződve arról, hogy a Szilvásy György volt titokminiszter és két nemzetbiztonsági vezető ellen indított büntetőjogi eljárát–melyben kémkedéssel és egyéb államellenes bűncselekménnyel gyanúsítják a volt szocialista kormány alatt szolgáló politikusokat és tisztviselőket–nem más mint boszorkányüldözés. „Egy normális kormány, egy felelős kormány nem csinál olyat, hogy nagy titokban tartja, miről van szó, de hihetetlen nagy körítést csinál az ügy környékén, ezzel előállítva azt a szituációt, hogy égen-földön mindenki el kezd itt nyomozgatni, meg tippelni, hogy mi lehet. Ebből gondolom, hogy ez egy cirkusz. Már rögtön az elején megdöccent ez az egész történet. Szép lassan százezrével, szazezrével és százezrével nyíllik fel az embereknek a szeme és ezek az emberek azok, akik a demokrácia alapköveiként ezt a formációt amit úgy hívunk, hogy Orbán-kormány el fogja takarítani, méghozzá sokkal hamarabb mint azt bárki gondolná”–mondta kissé optimistán a veterán szocialista képviselő.

És akkor ki fog kormányozni?–kérdezte a műsorvezető. Szanyi elmondta, hogy a demokratikus oldalon „kissé szűkös a választék,” ugyanakkor szerinte nagyot változott tavaly óta az MSZP, mivel most már egy fajta szövetségi politikában gondolkoznak. „Nem nagyot változtak, hanem kicsik lettek”–vágott vissza Kálmán Olga, aki ahhoz a nagyon szerény újságírói táborhoz tartozik, mely pártállástól függetlenül hajlandó kritikát megfogalmazni és megkérdőjelezni a studióba látogató politikusok kijelentéseivel kapcsolatban.

Szanyi azonban úgy gondolja, hogy „nem a méret a lényeg,” Egyszer lent, egyszer fent–így jellemezte pártja sorsát. „Kormányból egy nagyon távoli ellenzékiségbe zuhanni egy traumatikus dolog, viszont így még nem is állt föl párt egyébként a veresség után mint mi. Akiket ennyire megvertek, azok mind utána tovább sodródtak, mi viszont elkezdtünk emelkedni”–érvelt Szanyi.

A szocialista politikus (aki egyébként a felszólalások és médiaszereplések szempontjából a legaktívabbak közé tartozik) értheti a politikai image fontosságát és azt, hogy az MSZP legnagyobb növekedési lehetősége valóban a leszakadt, elszegényedett, elnyomott állampolgárok között van. Talán ezért döntött úgy Szanyi, hogy legutóbbi sajtótalálkozóját az éppen lomtalanítás kellős közepén lévő utcán tartja. Kérdés azonban, hogy az elszegényedett, vagy tartósan a létminimum alatt és környékén lévőket a szavazásra is rá lehett venni, majd ha erre 2014 tavaszán sor kerül. Ennél csak az a nagyobb kérdés, hogy hajlandók lesznek-e egy nyíltan veszekedős párta voksolni.

Author: A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.

4 hozzászólás

  • Szemenyei-Kiss Tamás
    2011 július 9
    5:09 de.

    A szimpatikus és kétségtelenül demokrata Christopher Adam írása tipikusan a nyugati szemléletet tükrözi… vagyis nagyon lényeges dolgokat nem ismer a magyarországi belpolitikából, miközben igyekszik az ellenzéki pozicióban lévő szocialista párt politikáját kedvezően láttatni a kanadai olvasók előtt.
    Talán nincs olyan baloldali politikus ma Magyarországon, aki annyi energiát és időt fordított volna a saját népszerűsége növelésére, mint Szanyi Tibor – aki közel két évtizeden át pártmunkásként, parlamenti képviselőként csak és kizárólag önmenedzselést folytatott.
    „2010-ben győzött a budapesti XIII. kerületi választásokon…” – mutat rá Christopher Adam Szanyi jelentőségét méltatva, miközben talán nincs tisztában azzal, hogy a XIII. kerületben, az Angyalföldön, 1945 után folyamatosan a baloldal győzedelmeskedett, Kádár Jánossal együtt és Szanyi Tibortól függetlenül.
    Valóban, az MSZP fő bázisa a leszakadt, elszegényedett, elnyomott állampolgárok között lenne – ezt a szerző jól látja – csakhogy elfelejti az elmúlt nyolc évet és azt a tényt, hogy 1990-et követően a választópolgárok országosan éppen a szocialista pártnak adták meg a leghosszabb időre (12 évre!) a lehetőséget… mellyel Szanyi pártja nemigen élt. Emlékezzünk csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki teljesítményére, mikor is úgy adta át a „stafétabotot” követőjének, Bajnai miniszterelnöknek, hogy a legelesettebb, legvédtelenebb és nyomorúságos körülmények között élőktől – a nyugdíjasoktól – elvette a 13. havi nyugdíjat, amely addig minimális mértékben élhetőbbé tette az életüket. De szemére lehetne lobbantani a szocialistáknak azt is, hogy bár a hatalom, a lehetőség a kezükben volt – 2002 és 2010 között – gyökeresen írthatták volna ki a neonácizmust, az újhungarista szélsőjobboldali mozgalmakat Magyarországon, ez ügyben a kevésnél is kevesebbet tettek…
    Jómagam, baloldali gondolkodóként, az összes hibájával együtt is inkább a szocialisták mellett tenném le a voksomat ha egyáltalán elmennék szavazni – de, mert a történteket, a tapasztalatokat nem lehet figyelmen kivűl hagyni, inkább visszahúzódok a közélettől, azon reménytelenek táborát növelve, akik már végképp’ nem hisznek egyetlen magyarországi politikusban sem.

  • Gonoszka.
    2011 július 9
    6:26 du.

    Szavazni minden körülmények között el kell menni! Az egyetlen lehetőség parlamentáris, törvényes úton
    megállítani egy elmebeteg vezette maffiát. Ha ezt nem fogja a baloldal megtenni, drága vérrel fogja megfizetni
    a jövőt! Még, ha a fidesz kormányerő marad, akkor is ki kell csavarni a kezéből a 2/3-ot és Orbánt el kell takarítani!

  • kekec
    2011 július 10
    3:49 de.

    Szemenyei-Kiss úr szemére veti a szerzőnek, hogy nincs egészen tisztában a Magyarországi viszonyokkal – ő maga viszont nem is próbálja ezeket megvilágítani. Szanyi (és nem utolsó sorban:a polgármester úr) nem azért nyerhetett 2010-ben a XIII.kerületben Mszp színekben (és csakis ők ketten az EGÉSZ országban), mert Kádár óta folyamatosan a baloldal nyert – hanem annak ELLENÉRE.
    A XIII. kerület a főváros egyik legdinamikusabban fejlődő kerülete, a Váci út a multik plázáival, autószalonokkal és bankokkal már nem „felelne” a vörös Csepelnek. A lakóparkokba betelepülő középosztály viszont képes több irányból tájékozódni, ezért kevésbé befolyásolja a 12 éves gyerekek színvonalára belőtt primitív fidesz propaganda, és a szavazatával a HELYI vezetés jó színvonalát díjazta (és az Mszp válságkezelésben nyújtott teljesítményét). A baloldali szavazók meg kevésbé maradtak otthon, mint országosan, ugyanis Szanyi „kapitány” aki az országos Mszp kampányban nem igazán villogott, a saját körzetében igenis kemény kampányt folytatott. Ha csak fele ennyi energiát fordított volna Mszp kampányfőnökként az országra is, talán mások lettek volna a választási eredmények.
    A fidesz ugyanis csak 2,7 %-al haladta meg az 50 %-ot, pedig hatalmas mozgósító kampányt folytattak. Abszolút számban az a 2,7 millió választó, aki rájuk szavazott – érhető el a részükre. Ha csak kicsivel több baloldali szavazó megy el szavazni a 8 millió választára jogosultból — már nem érhette volna el a fidesz a választási rendszer torzító hatásával a 2/3 parlamenti MANDÁTUM-ot. Szanyi úrnak elévülhetetlen érdemei vannak ebben! Az Mszp enervált, ványadt, bágyadt – egyszerűen minősíthetetlen kampányában. annak kialakításában ugyanis fő szerepe volt. Azóta is sokat szerepel a jobbos médiákban – az más kérdés, hogy szinte nem is maradt másmilyen az országban. De szereplési lehetőségeit a Gyurcsány ellenességének köszönheti. Egyszerűen nem veszi észre, hogy Gyurcsány ekézésével az egész baloldal lehetőségeit szűkíti (azaz a fidesz hatalmon maradását segíti)
    Aztán Szemenyei-Kiss úr még bemutatót is tartott abból, hogy a nem sajátfejűleg gondolkodó állítólag balos szimpatizánsok miért dőltek be a fidesz primitív propagandájának. Miszerint megbocsáthatatlan vétek, hogy „elvették a 13-ik havi nyugdíjat”
    Aminek nem volt gazdasági fedezete, amit hitelekből finanszíroztak, amit még a gazdasági válság alatt is megpróbáltak tartani (az első félévi részletét 80ezer forintig, pont a kisnyugdíjasok érdekében – és csak a válság elmélyülésével KELLETT VISSZAVENNI (ugyanis azt az Mszp „adta”) A fideszre szavazásukkal – de még az otthon maradásukkal is elősegítették, hogy majd jókat izgulhatnak a nyugdíj folyósítás napján, hogy éppen mennyivel kevesebbet utalnak (merthogy nem fognak többet, MINT AMENNYI BEFOLYIK A JÁRULÉKOKBÓL – jelenleg átlag havi 10 %-al kevesebb, mint a folyósíott összeg, de még nem kezdtek a Ratkósok nyugdíjba vonulni) ráadásul élvezhetik is a közteherviselés áldásos hatásait, amikor is a 16 %-os adót őtőlük is levonják Ami minden normálisan gondolkodó NEM SZENILIS nyugdíjasnak nem lehet meglepetés: UGYANEZT csinálták I.Orbán alatt is, azaz az inaktívak rovására preferálták a középosztályt. Ahogy a választás után megjelent gyengus jobbos vers igen helyesen állította:
    „Ahogyan szavaztál, úgy segítsen Isten!”
    kekec

  • Christopher Adam
    2011 július 10
    10:33 de.

    Kekec rávilágított arra a fontos tényre, hogy a választókerületek demográfiai vonásai változhatnak és ez a XIII kerület esetében különösen észrevehető. Csupán a tizenkilencedik és huszadik egyéni választókerületekben ért el sikert az MSZP. A tizenkilencedikben győzött Szanyi, mely ha jól tudom, inkább Újlipotvárost foglalja magába, Toth József pedig a huszadik választókerületet (tehát Angyalföld nagyobbik részét) hozta az MSZP számára, és ráadásul elég jelentős fölénnyel. Tóth 53,85 százalékához képest Spaller Endre (Fidesz-KDNP) távoli másodikként 41,95 százalékos támogatottságot tudhatott magáénak. Szanyi esetében sokkal kisebb volt a két párt közti távolság. Szanyira a vokson résztvevő lakosság 46,65 százaléka, miközben Szalay Péterre 45,60 százalék szavazott.

    A 20-ik választókerületben érezhetjük leginkább a fejlődés és a demográfiai változások hatását, különösen ha sétálunk a Váci úton, illetve az Árpád híd környékén. Van egy köztisztviselő ismerősöm aki kétségkívül jobboldali, markánsan neoliberális gazdasági nézeteihez képest Margaret Thatcher politikája szociálisan érzékeny piskóta volt. Ő is a Fidesz-re szavazott, reménykedve, hogy a szocialista ciklusok és a választások alatt alkalmazott baloldali retorikájukat majd felváltja a józan ész. Harminckilenc éves ismerősöm is annak a demográfiai változás része, mely elég gyorsan kezdi átalakítani a hosszú évtizedekig valóban baloldlai bástyaként ismert kerületet. Mivel az MSZP leginkább az idősebb korosztályra számíthat, miközben alig mérhető a párt a 18 és 40 évesek köreiben, jelenleg nincs olyan választókerület, ahol az egyéni képviselő-jelöltek rendkivül szorgalmas és profi kampányzása nélkül is nyerhetnének a szocialisták.