Jézus tanításai az Isten birodalmáról erőszakos ellenszenvet váltottak ki egyes zsidó vezetőségi körökből. De vajon korruptak voltak ezek a vezetők, vagy egyszerűen elzárkoztak minden újszerű gondolkodásmód elől?

Jézus a szőlőt ültető gazdáról és szolgáiról szóló példabeszéddel jelezte a vezetőknek, hogy nem úgy vezetik a népet, ahogy kéne. De mit jelent ez napjainkban? Nem azt jelenti, hogy minden új ötlet vagy gondolatmenet követendő lenne, hanem, hogy el kell fogadni azt, hogy esetleg tévedtünk, hogy szolgálatunk hibás és, hogy azokban az emberekben akiket mi elfogadhatatlannak vagy fárasztónak találunk esetleg több jóság van, mint amit mi elismerünk.

Számomra vonzó egy gondolat, mely Thomas Sheehan provokatív 1986-os reflexiójából származik. Sheehan szerint amikor Jézus az Isten birodalmáról szóló vízióját hírdette, nem csak saját zsidó vallását lépte túl, hanem tulajdonképpen minden vallásnak hátat fordított.

Leonardo Boff, az egyik legnagyobb teológus hasonlókat írt 1998-ban. „Jézus kivonta a teológiát a vallásból és arra hívta fel az embereket, hogy Isten akartát ne csak a szent könyvekben keressék, hanem a mindennapi életben. Jézus kivonta a vallásos nyelvezetet és e helyett mindennapi kifejezéseket használt, mely közös tapasztalatainkat tükrözte. Jézus rítustalanította a vallásosságot mondván, hogy mindig Isten előtt állunk és nem csak amikor a templomban imádkozunk. Jézus felszabadította Isten üzenetét egyetlen egy közösséghez való kötődésétól és minden jóra való ember felé irányította azt. Jézus szekularizálta az üdvösség eszközeit és ez által „a másik,” vagyis az embertársunk szentsége saját üdvösségünk meghatározó eleme lett”–írta Boff.

Úgy tűnik, hogy az apostolok soha sem tudták teljesen felfogni azt, hogy pontosan miről is szólt Jézus víziója. Azt akarták, hogy Jézus egy hősies és messiási vezető legyen és egyre inkább kiábrándultak, amikor Jézus nem tett eleget ezeknek az elvárásoknak.

Több évszázados felforgatás után, Isten uralma ismét virágzik. Felnőtt emberek szerzik vissza egy felnőtt Istenbe vetett felnőtt hitüket.

Jézus első követői nehéznek találták a felnőttséghez való felhívás eltulajdonítását, hiszen egy fajta alárendeltségre és szófogadásra tanították őket, melynek végeredménye egy infantilis gondolkodásmód.

Jézus áttört ezen és arra kérte követőit, hogy őt kövessék. De a legtöbben nem tudtak e kihívásnak megfelelni. Közel kétezer évig tartott, hogy végre útolérhessük ezt a felnőtt Jézust, aki a felnőtt hit ösvényein vezet minket.

Hosszú utat tettünk meg Názáret tűzes profétájának napjaitól, aki az igazság és a felszabadulás nevében borította fel társadalma szabályait.

Jézus követése nem képez egy tiszteletre méltő vallást és úgy gondolom, hogy nem is ez lenne a szerepe. Jézus követése az igazság, az elnyomottak és kizártak iránt tanusított igazságosságról és a felszabadulásról szóló felhívás. Jézus a patriarkális hatalom nevében történő kirekesztés és a brutalitás áldozataihoz szólt, akik az elfogadást és a szeretetet keresték.

Ez az, amiért Jézus életét adta. Nincs annál nagyobb és mélyebb szeretett, mint amely egy jobb világot próbál teremteni a kirekesztett emberek számára.

Amikor ezen az úton haladunk, a legfájdalmasabb vértanúság nem saját vérünk ontása lesz, hanem a saját családunk, nemzetünk, egyházunk és szeretteink által tanusított félreértés, gúny és elutasítás.

Andy Boyer atya az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa