Életfogytiglan – Kopácsi Sándor önéletrajza (1. rész)

2012 március 19 8:41 de.63 comments

*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH  szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz “Büntetett előélet” c. fejezete.*

1975 tavaszán vagyunk. Megyek a pesti utcán. A nevem most „Doktor Kopácsi Sándor”. Ha ezt Édesapám megérhette volna! Neki szegénynek csak azt lehetett látnia, hogy munkás fia pár évig rendőr ezredes, aztán pár napig a Nagy Imre-kormány fegyveres karhatalmának egyik vezetője, majd életfogytiglanra ítélt fegyenc. Mikor hét év után általános amnesztiával kiszabadultam, apám már nem élt. Hat újabb esztendő telt el, befejeztem a börtön előtt megkezdett tanulmányaimat, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán letettem az utolsó államvizsgát. Elnyertem a „jogtudományok doktora” címet. Utána elvégeztem a vállalati jogtanácsosi tanfolyamot. Hiába végeztem el. Ezt a foglalkozást nem gyakorolhattam. Minden valamirevaló munkakör betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány kellett, feddhetetlen előéletet tanúsító okmány. Ilyet a verőfényes pesti utcán a villamoshoz siető „Doktor Kopácsi Sándor” ex-börtöntöltelék nem kaphat.

Több kérvényt küldtem az igazságügy miniszterhez, hogy töröljék el a büntetett előéletemet. Kitűnően működött a posta. Gyorsan visszajött mindegyik, benne piros ceruzával áthúzva a kérés tárgya, s alágépelték :

VISSZAUTASÍTVA

Felkerestem a Jogi Kar dékánját. Komoly szakértő. A fejét csóválta.

- Maga szerintem alkalmas bármely munkakör betöltésére. Általános amnesztiával jött ki? A polgári jogainak elvesztésére vonatkozó büntetést közvetlenül az amnesztia után fel kellett volna oldani. Milyen indokra hivatkoznak az elutasításnál?

- Semmilyenre.

Megmutattam neki a piros ceruzás papírt.

- Az lehetetlen. Minden elutasítást meg kell indokolni. A maga helyében én minden követ megmozgatnék, hogy fényt derítsek erre a titokzatos ügyre.

Hagytam volna a fenébe az egészet.

De a feleségemet, Ibit nem olyan fából faragták, hogy eltűrné, hogy kikukoricázzanak a férjével vagy a gyerekével.

Egy reggel, mielőtt elindultam a munkába, kezembe nyomta a telefont :

- Most szépen felhívod.

- Kit, te?

- Mihály haverodat.

Másképpen szólva Korom Mihályt, az akkori igazságügy minisztert.

Munkás volt, mint én, a jogi tanfolyamot valaha együtt kezdtük, vacsorázni esténként gyakran mihozzánk jártunk, Ibi nagyszerű paprikást tud főzni. Ezt az embert én tizenöt éve nem láttam.

- Ugyan, majd éppen ő fog fogadni! Semmi dolga neki egy ilyen börtön viselt pasassal, mint én vagyok.

Dehát… a torkomon a kés, nem volt visszaút. És csodák csodája, hamarosan megkaptam a kihallgatást. A minisztérium hatalmas barokk épület, melynek oromzatán Juszticia istennő bekötött szemű szobra tartja a patikamérleget. A titkár elém jött a folyosón.

- Ez és ez tetszik lenni? Tessék erre, a miniszter elvtárs már várja.

Tágas, napsütéses irodában állva fogad Mihály, rám mosolyog.

- Sándor, de örülök, hogy látlak! Hogy van a család?

- Köszönöm, megvan.

- Feleséged?

- Könyvelő egy szövetkezetben.

- És a kislányod? Ugye, kislányod volt?

- Azóta megnőtt. Nemrégiben ment férjhez. A férjével most ott él Kanadában.

Zavart kis csend lett, annyi víz lefolyt közben ezen a fránya Dunán… Én diósgyőri esztergályosból lett főkapitányként ültem mellette a tanulópadban, ő meg fővárosi születésű melósból lett a Központi Vezetőség belső munkatársa. Akkor egysütetűek voltunk.

Ma?

A titkár behozta a kért kávét, megittuk. Előhúztam zsebemből a piros ceruzás elutasításokat. A miniszter arca kínos kifejezést öltött.

- Őszinte leszek hozzád, Sándor! Már régen el kellett volna törölni az állampolgári jogoktól való eltiltást. Az első semmisségi kérelmedet támogattam. Nagy meglepetésemre az Elnöki Tanács elutasította. Először történik velem ilyesmi! Gondolhatod, hogy nem erőltettem a dolgot.

- Legalább mondd meg, hogy milyen indokkal utasítják vissza a kérelmeimet. Az indoklásra vagyok kíváncsi, ahogy azt a jogászzsargonban mondják.

Rám nézett. Ceruzát, papírt vett elő, s néhány sort írt.

- Menj el erre a címre! Nagyon sajnálom, Sándor. Ennél többet nem tehetek érted. Az ügy meghaladja a hatáskörömet.

A Legfelsőbb Bíróság címét adta meg és a megjelölt iroda a II. emelet 51. szám volt. Egy fiatal nő várt rám.

- Kopácsi Sándor? Már értesítettek a jöveteléről. Jöjjön velem!

Hatalmas kulcscsomóról kiválasztott egy kulcsot és kinyitott egy ajtót. Üres termen mentünk keresztül, aztán egy második kulccsal egy másik ajtót nyitott ki. Ezúttal egy szűkös kis helyiségben találtam magamat, ablaka nem volt. Villanyt gyújtott a nő. A szoba közepén egy asztal és egy szék volt. Körbepillantottam, láttam, hogy a falak és az ajtók acélból vannak.

- Foglaljon helyet, el fogja olvasni az önre vonatkozó aktát. Az asztalfiókból vékony dossziét vett elő, kinyitotta és elém tette. Egyetlen papírlap volt benne, azon ceruzás kézírással rendezetlen, áthúzásokkal és beleírásokkal tarkított piszkozat.

A kézirat nagyobbik része adatokat tartalmazott : hivatkozási számokat, dátumokat, iktatószámokat. A papírlap közepén mégis találtam valamit, ami hasonlított indoklásra : „Tekintettel arra, hogy az ítélet életfogytiglani börtönbüntetésre szól, az érdekelt soha nem nyerheti vissza állampolgári jogainak gyakorlását és a bűnügyi nyilvántartásból sem törölhető a büntetett előéletű megjegyzés.”

Azt hittem, álmodom.

- Hölgyem…

- Tessék?

- Annak, amit itt olvasok, nincsen semmi értelme!

- Hogyan?

- 1962-ben egy törvénycikk minden életfogytiglani börtönbüntetést 15 évi szabadságvesztésre változtatott át. Az igaz, hogy a múlt évben ismét bevezették az életfogytiglani börtönbüntetést, de ennek nincs visszamenő hatálya.

Közönyös arccal rám nézett :

- Én itt csak az iktatással vagyok megbízva.

- Elvihetem a dokumentumot?

- Lehetetlen.

- Akkor fotókópiát kérek.

- Ahhoz nincsen felszerelésünk.

- Készíthetek legalább jegyzeteket?

- Az tilos.

Megnézte az óráját : a kijelölt idő letelt. Visszatette a papírlapot a dossziéba, a dossziét pedig a fiókba. Mögöttünk háromszor ráfordította az acélajtóra a kulcsot.

Kétségbeesve kószáltam az utcákon. A hatóságok visszadobták a kérelmeimet. A visszautasítások okát eltitkolták. Azt is megakadályozták, hogy törvénytelenségeik bármiféle bizonyítékához hozzájussak. Holott 56 már messze volt, egy ideje a megbékélés szelei fújtak, és a Nagy Imre-per másik két életben maradt elítéltje tovább űzhette eredeti foglalkozását.

Egy heti betegszabadságot kértem az üzemben. S feleségemmel egyre csak törtük a fejünket. Annyi bizonyos, hogy csak az úgynevezett biztonsági szervekről lehetett szó. A biztonsági szolgálat már akkor is az életemre tört, amikor börtönben voltam. Soha nem nyugodtak bele abba, hogy életben maradtam.

A biztonsági szervek… a titkosszolgálat…

Mit tegyek? Hogyan szabaduljak meg ezektől a patkányoktól, ezektől a piócáktól?

Végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy apám egyik gyerekkori barátjához fordulok, aki igen magas tisztséget töltött be abban az időben, de a hatalom hivatalos körein kívül.

Az illető nem öregedett meg, mióta találkoztunk apám hivatalos temetésén láttam utoljára, ahol ő a ravatal másik oldalán állt, néhány civilbe öltözött szovjet tisztségviselővel, akik azért jöttek, hogy leróják végső kegyeletüket idősebb Kopácsi, a volt partizán előtt. Pár napja szabadultam a börtönből…

Apám barátja könnybe lábadt szemmel nézett rám. (Apám miatt? Vagy énmiattam? Valószínűleg mindkettőnk miatt…)

- Nahát, Sándor, most hallom, hogy vissza akarod nyerni a választójogodat.

Mondtam neki, hogy valami komolyabb dologról van szó. Attól félek, hogy a biztonsági szervek nem hagynak békén.

- Na jó, gyere, sétáljunk egyet!

A kertbe vezető ajtóra mutatott. Még egy olyan minden gyanú felett álló személyiségnek, mint ő neki sem ízlett olyan falak közelében beszélgetni, amelyeknek füle lehetett.

- Sándor, a mi biztonsági szerveinknek semmi közük a te ügyedhez. Utánanéztem a dolgodnak. Az aktáid nyomtalanul eltűntek az irattárakból!

Mintha fejbe vágtak volna! Apám barátja intett, hogy csak nyugodtan sétáljunk tovább.

- Hallottál már valaha arról az orosz tisztről, akit „Memóriának” hívnak? Nincs kizárva, hogy nála vannak a dossziék.

Ismertem ezt az embert. A Belügyminisztériumban a szovjet titkosszolgálat egyik magas rangú tisztjét, Iscsenko tábornokot hívtuk így. Már akkor, amikor még én voltam Budapest rendőrfőkapitánya, kezében tartotta az egész magyar vezetőséget. Ha nála vannak az aktáim, ez azt jelenti, hogy az oroszok nem bocsátottak meg nekem. Vagy kivégzőosztag vár rám, vagy a Gulág. Ezt meg is mondtam idős barátomnak.

Sajnálattal nézett rám.

- Szegény Sándor, úgy látszik nem örökölted apád realitásérzékét. Az idők megváltoztak. „Memória tábornok” nem foglalkozik már apró-cseprő ügyekkel. Nagykutya lett belőle, mindenki hallgat rá. Ha érdeklődik az ügyed iránt, az azt jelenti, hogy az oroszok tartalékban tartanak téged.

Megmagyarázta, hogy a felkelés során játszott szerepemet többféleképpen lehet értelmezni. Mint a párt legfelső vezetésének egykori tagja és mint a miniszterelnök mártíromságának életben maradt társa, olyan személy voltam, akinek szolgálataira Moszkva egy adott válsághelyzetben igényt tarthat.

- A diplomácia útjai kifürkészhetetlenek. Adott esetben az olyan ember, mint te, az ország legelső funkcióinak egyikébe is kerülhet.

Látta, hogy elsötétül az arcom. Megkérdezte, mi bajom. Megmondtam neki :

- Mint tudod, apám a börtönből való szabadulásom előtti estén halt meg. Hét évig várt rám, magát vádolta az én tragédiám miatt. Ugyanis az ő révén kerültem a munkásmozgalomba… Holott számomra ő volt és maradt a világon a legkedvesebb ember. Ha úgy van, ahogyan gondolod, akkor nincs mit várnom. Legjobb, ha már ma délután lepuffantom magamat.

Tovább lépdelt mellettem, lehajtott fejjel, s alig hallhatóan azt dörmögte maga elé :

- És én? Beszéltem én valaha is arról, hogy lepuffantom magamat?

A beszélgetés végén beszámolt nekem arról, hogy milyen benyomásokat szerzett legutóbbi moszkvai utazása során. Egészen felélénkült, arról beszélt, hogy Brezsnyev egyre türelmetlenebbül várja helsinki taktikájának sikerét. Felém fordult :

- Te fiam! Mi lenne, ha emigrálnál?

Beszélt az orosz írókról és más polgárjogi ellenzékiekről, akiket Moszkva Szolzsenyicin nyomdokain nyugatra száműz. Persze, a fegyveres erők tisztje eddig még nem került ezek közé. Még a nagyon gyűlölt Grigorenko tábornokot is inkább pszichiátriai klinikán tartják. De talán ha a dolgokat jól időzítjük…

- Kész vagy komoly rizikót vállalni annak érdekében, hogy emigrálhass?

Mindenre kész voltam. A lányom várt bennünket Kanadában. Nem akartam tovább életre-halálra kiszolgáltatva lenni annak a hatalomnak, amely ilyen szemérmetlenül játszhatott velem.

Ahogyan az várható volt, rögtön a kivándorlási kérelmünk beadásának másnapján elvesztettem az állásomat. Az üzem főmérnökének, aki egy idősebb úr volt, olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, miszerint megszegtem a Munka Törvénykönyvének előírásait, és ezért azonnali hatállyal elbocsátanak. Szegény, talán a lelkiismeret furdalástól, talán a szégyentől szívrohamot kapott és rokkant maradt.

A második nehézség a kanadai követségen várt ránk. A konzul egyáltalán nem volt biztos benne, hogy országa menedékjogot tud adni egy politikailag ennyire kompromittált személynek.

- Semmit sem tudok magának ígérni… Majd utánanézek… Jöjjön vissza!

Látogatásunk a kanadai követségen elég volt ahhoz, hogy riadóztassa a magyar biztonsági szerveket. A velünk szemközti ház egyik emeleti lakását kiürítették (kilakoltatták onnan az ott lakó luxus kurvákat, akik devizáért fogadtak külföldi vendégeket).

Másnapra benépesült a kiürített lakás. Az új lakók behúzott függönyök mögé rejtőztek. Amint elhagytuk a házat, rögtön követni kezdtek : vagy egy pár, vagy egy férfi, vagy egy nő jött utánunk. Hogy mire voltak kíváncsiak? A feleségem meg én egyszerűen azért mentünk sétálni, hogy ne kelljen közvetlenül a „poloskába” diktálni a beszélgetéseinket (a rejtett mikrofonokat mi a rendőrségen poloskáknak csúfoltuk). Ha túl hosszúra nyúlt a séta, akkor váltották egymást a követőink. Szegény „kukkok” , ahogy neveztük őket, elég rosszul végezték munkájukat. Ha rendőrfőkapitány koromban ilyen rossz személyzettel kellett volna dolgoznom, elég hamar kirúgtak volna az állásomból (s ez mennyi bajtól mentett volna meg).

Munkanélküliségem ötödik vagy hatodik napján, amikor éppen az utcán sétálgattam, egy bútorszállító autó majdnem elgázolt. Áttörte a járda szélére kifeszített láncot és súrolta a vállamat. Ibolya gyors reflexe nélkül, aki hátrarántott, otthagytam volna a fogamat.

- Hé, mi ez? Hát nem tud vigyázni!?

De senki sem nézett ki a vezetőfülkéből. Mintha egy láthatatlan kéz vezette volna a bútorszállítót gyorsan hátratolatott és elviharzott.

Másnap megismétlődött az incidens, de ezúttal közvetlenül akkor, amikor kiléptem a házból. Nagyon figyeltem, úgyhogy egyetlen ugrással sikerült visszahúzódnom. Ez a teherautó is eltűnt, miután felborogatta a járda szélére kirakott kukákat.

Vajon a két egymás utáni incidens csak a véletlen játéka volt vagy gyilkossági kísérlet? Úgy határoztunk, hogy nem teszem ki többé a lábamat a lakásból, csak a legszükségesebb esetben.

Két nappal később csengettek. A feleségem nyitott ajtót. A látogató úgy mutatkozott be, mint a belügyminiszter küldötte. Jelezte, hogy az útlevélosztály vezetője sürgősen látni kíván engem.

- Mi a garancia arra, hogy nem tartják benn a férjemet?

- De asszonyom… Benntartani… manapság? Hogy lehet ilyesmit elképzelni is?

- Nem érdekel. Előre megmondom, ha a férjem két órán belül nincs itthon, rengeteg hívás megy Kanadába, és holnapra a nyugati újságok mindent tudni fognak! Akkor aztán maga és a főnöke megnézhetik magukat.

- De asszonyom…

- Csak semmi „de asszonyom”! Mondja meg a miniszternek, amit most mondtam.

Az útlevélosztályon egy napbarnított arcú, kedves fiatalember fogadott, aki úgy mutatkozott be, mint a miniszter titkára.

- Kopácsi elvtárs (bebörtönzésem óta soha senki nem hívott elvtársnak), két hírem van a maga számára, egy jó és egy rossz. Először a rosszat mondom. Nem tudjuk teljesíteni kivándorlási kérelmét. Azonkívül tárgytalanná is vált. A második hír meg fogja magyarázni, hogy miért. Igen, Kopácsi elvtárs, mi megsértettük az ön jogait. Elismerjük a hibánkat. Holnaptól kezdve olyan állást kaphat, amely megfelel a képzettségének.

Ezen egy kicsit meglepődtem.

- No, nézd csak. Ez azt jelenti, hogy vissza fogom nyerni a büntetlen előéletemet?

A fiatalember megköszörülte a torkát.

- Nézze… azért nem azonnal.

- Ja úgy.

- De azért felírom erre a papírlapra, hogy ez a kívánsága és referálni fogok a miniszter elvtársnak. Közben azonban az a kérésem, hogy beszéljen az elvtársnővel… a feleségével.

- Beszéljek?

- Igen, abban az értelemben, hogy tanúsítson egy kicsit több bizalmat és legyen türelmesebb. És mondjon le a kivándorlásról. Jobb volna, ha megszokna azokat az új, kellemesebb életfeltételeket, amelyeket hamarosan biztosítunk az önök számára.

Otthon sorra vettük mindazt, amit hallottam. A Belügyminisztérium állást ajánl nekem? Világos volt, hogy ez mit jelent : a biztonsági szervek számára végzendő munkát. Megnéztük a naptárt.

Másnapra vártuk a kedvező választ a kanadai követségtől. No nézd csak! A Belügyminisztérium megvárta az utolsó pillanatot, hogy visszacsábítson.

Telefonáltunk a kanadai követségre :

- Van valami hír a vízumkérelmünk ügyében?

- Miért? Meggondolták magukat? Mégis kérik a kiutazást?

- Ki mondta azt, hogy nem kérjük? A konzul meg volt hökkenve.

- Az ottawai magyar diplomáciai képviselet éppen most informálta a kanadai kormányt arról, hogy a Kopácsi házaspár lemond bevándorlási kérelméről.

Majd hanyatt estem.

- Ilyesmiről szó sem volt. Kérjük a beutazást.

Úgy látszik, a hatóságok bolondnak néznek bennünket. A tűzzel játszanak. Biztos voltam benne, hogy nem informálták manővereikről „Memória tábornokot” , és az adott nemzetközi helyzetben páratlan botránynak néznek elébe.

Este tízkor a lányunk telefonált Kanadából. A beszélgetés kétszer szakadt meg. Mielőtt végleg megszakították volna a vonalat, megértettem, hogy tengerentúli barátaink el vannak szánva a legkomolyabb lépésekre is. Kanadában jelentős számú magyar él. Az ottani magyarok között voltak személyes barátaim, részben az ellenállás idejéből, részben abból az időből, amikor rendőrfőkapitány voltam. Újságírók látogatták meg lányomat, akinek lakása valóságos propaganda irodává változott. A CBC, a kanadai televízió a lakáson készített riportot kivándorlási kálváriánkról.

Lányom és férje, Péter kapcsolatban volt az Újvilág és Európa leghíresebb személyiségeivel, Habsburg Ottótól kezdve akinek komoly szava volt az Európai Parlamentben egészen a dalai lámáig. Megtudtam, hogy a Szabad Európa Rádió „Reflektor” című műsorában Gallicus (Mikes Imre) foglalkozott a „Kopácsi üggyel” : „Igen rossz előjel a helsinki konferenciához” .

A magyar hatóságok reagálása gyors volt.

Csengettek. „Sürgős” jelzéssel idézést kaptunk az útlevélosztálytól, másnap reggel 9 órára.

Ügyintéző kinézésű tisztviselő fogadott sokdioptriás szemüveg­gel. Felénk nyújtott egy nagyalakú papírt és az iktatókönyvet. Megszólalt :

- A konzuli útlevelet nem érdemelték meg. Amit most kapnak, az visszatérésre nem jogosít.

- Egyszóval kiutasítási végzést kaptunk!

- Ezt harcolták ki maguknak. Vegyék, ahogyan akarják. Ha óhajtják, lemondhatnak a magyar állampolgárságukról.

- Önként nem mondunk le – válaszoltuk szinte egyszerre. – Vegyék el, ha úgy tetszik. Hatalmukban áll, hogy megfosszanak tőle!

Az ügyintéző hátralökte székét.

- Végeztünk!

A naptárra esett a pillantásom : 1975. június 13. Péntek. Antal napja.

Akkor hát… a jövő héten a tengeren túlra repülhetünk innen. Kis híján táncra perdültem.

Naiv borsodi vasesztergályos fejemmel nem tudtam : elrepülni elrepülhetek, de ami történt velem, az elől el nem menekülhetek.

S az, ami velem megtörtént, nem volt kevés.

Hogyan kezdjek hozzá?

Hogyan mondjam el?

(Folytatjuk…)

63 Comments

  • Pálinkás Judit

    Na, megint megy a szerecsen mosdatás.

  • palinkastetu

    eloszor is mianyadnak jarkalsz ide? masodszor minek olvasod, ha minden irrital, ami ezeken az oldalakon megjelenik? harmadszor a KMH szerkesztoi, olvasoi sokmindenhez ertenek, de a merevedeszavaroddal megiscsak urologushoz kene fordulnod!

  • Figyelem! Misike=Kopácsi, megbukott a közös IP számával, nem kell bedőlni.

  • Pálinkás! Hát ha a tények leirása nálatok szerecsen mosdatásnak számít! Te hova jártál oskolába?

  • haha solyomgenya

    nem baj, ha nem ertesz a szamitogepekhez, mashoz sem, mar megszoktuk! egyebkent meg ne babrald az IP szamomat, mert ha kitorom az ujjaidat, mar csak a mufogsoroddal tudod idepotyogni a tudatlansagodat…

  • Pálinkás Judit

    Kopacsi,

    A Te korodban már azért illene tudni, hogy kommunista=náci=fasiszta=embertelen lény.

  • Pálinkás, én már találkoztam emberséges kommunistával, de a nácik közül, eggyel sem. Szóval, ha ide csak cikizni jársz és nem normális emberi hangon esetleg vitatkozni, persze valós érvekkel, ha lehetne, akkor hess innen. Az viszont igen tetszik amikor a korommal jöttök. Ha szerencsétek lesz, ti is elérhetitek ezt a kort, ilyen jó testi, és szellemi kondicióban, mint én vagyok. Persze, a gyülölködés, ami belöletek árad csak egy rákra és fájdalmas korai halálra ad nektek esélyt az élet. De mit csináljunk, ha nektek csak arra van igényetek?

  • Pálinkás Judit

    Na, a “testi, és szellemi kondicióba” ez soha nem volt neked. Voltak emberséges nácik is. Ismertem egy párat. Ugyan úgy, mint Te jó kommunistát.

  • Judith Kopacsi

    Sajnálom, hogy nekem eddig még nem mutatkoztak be arról az oldalukról. De, lehet, hogy azt csak neked mutogatták. Legyen az a te bajod.

  • Judith Kopacsi

    Kedves Pálinkás, ha én valakit nem ismerek, életemben sem találkoztam vele, arról nem tudom, hogyan lehetséges megállapitani az illető szellemi és testi kondicióját. Az lehet, hogy mondanivalójával, irásaival nem értek egyet, de nem cikizem, hanem normális emberi szóval vitatkozom. Ha viszont csak a cikizés megy agyba föbe, akkor nem kell elvárni, hogy a buksidat simogassam, cserébe.

  • Pálinkás Judit

    Kopacsi,

    A pofádról ott van a fénykép ezen az oldalon. Mindent elárul. Viszont nekem sem mutatkozott be egyetlen normális kommunista.

  • palinkastetu
    szegeny joanyad, hiaba ellett e vilagra, ha embernek nem sikerultel, csak hitvany feregnek, de azert
    a te neonaci pofadrol is szivesen megneznek egy kepet, persze csak azokutan, hogy kinyomtam a ket szemgolyodat es a ket uresten tatongo szemgodreidbe szurtam egy-egy arpadsavos zaszlot sormintaul….mindezt termeszetesen a jelenlegi kinezeted feljavitasa celjabol…joindulatbol!:)

  • Pálinkás Judit

    libas=kopacsi

    A fenti iromány mindent elárul rólad.

  • palinkastetu
    neked hany neved van?

  • Pálinkás Judit

    32, mint egy gyilkoló kommunistának. Zavar?

  • Pálinkás Judit

    kopacsi

    A tetu elé írd be a Judit nevet is. Igy helyes.

  • nemhat az a helyes, ha te eltakarodsz innen es joanyad budi falan felejtett noklapja kalendariumara frocsogod eztan a baromsagaidat…mert itt senkit nem erdekel….

  • Pálinkás Judit

    Kopacsi
    Senki, de senki még el nem olvasta firkálásodat. Miért firkálsz? Lehet, hogy jobb lenne festened, esetleg olvasnod vagy emberségben képezni magad.

  • Klara Bencsics

    Pálinkás Judit, nem tudtad, hogy Kopácsi ebből él?
    Apja volt a “hős”, de nem megyek ebbe most.
    Csak meg kell nézni a wikipediát családjáról.

  • Judith Kopacsi

    Klára, hogy én miket meg nem tudok tőletek?!!! Szóval én ebből élek? És jól élek belőle? Mert ha már ti olyan sokat tudtok felőlem, osszátok meg az információt velem is. És én még meg voltam gyözödve, hogy a kanadai munkánk után kapott nyugdijunkból élünk. Na, hiába, ha az ember sokáig él, sok mindent meg tud magáról. Van még néhány hasonló ötleted? Ha lehetne azért részletezd. Persze ahoz képest, hogy szerinted senki sem olvassa apám és az én irományaimat, elég kapós a dolog. Most képzeld, ha még olvasnák és értékelnék is azokat.
    Mindenesetre udvari bóhocnak ne jelentkezzetek, mert annyira nem vagytok jók, ahhoz ugyanis friss ész és kultura is kell.

  • Judith Kopacsi

    Nahát pálinkás, te most magadról bevalottad, hogy gyilkos vagy. Én azért ezt hülyeségnek tartom részedről, de ha igy van, akkor majd jelentjük a megfelelő helyen.

  • Judith Kopacsi

    Misike, ezek aztán jól összeboronáltak minket. Persze a tények nem számitanak, szokás szerint. Hogy még csak nem is egy városban lakunk. De azért igen jó, hogy összehoztatok minket. Madarat tolláról, én maradok a libásnál, ti meg a tetünél, no meg a lovon-háttal-űlő, magával szembevágtató dakotával.

  • Szar ügy Sólyomsperma…IP címet csak akkor tudsz megállapítani ha rendelkezel az adott oldal szerverbéli jelszavával.
    A szerver tárterületének arra a részére belépve , ahol ennek az oldalnak a kódjai vannak , ki lehet másolni az adatbázist és abban benne vannak az IP címek , belépési dátumok valamint a hozzájuk tartozó üzenetek is.
    Ha tehát.
    AZT ÁLLÍTOD HOGY IP CÍMEKET ÁLLAPÍTOTTÁL MEG AZ ITT LEVELEZŐKRE VONATKOZOLÓLAG , akkor elismerted hogy behatoltál a Szerverbe , annak jelszavának a feltörése révén.
    Ez viszont büntetőjogi felelősséget von maga után kiskomám.
    Ha most a mi kedves és türelmes Adamunk el találja veszíteni a türelmét akkor fentebb vázolt módszerrel ( csak épp törvényesen , mert Ő rendelkezik a szükséges jelszóval ) megállapítja az IP címedet és az időpontot , ezt átadja a kanadai ügyészségnek egy csinos feljelentéssel megspékelve , ők az Interpol-on keresztül vizsgálatot kezdeményezhetnek és az IP címed alapján megállapított szolgáltatódtól megkérik a személyes adataidat.
    A többit nem ecsetelném.
    Rosszul áll a szénád öcskös….
    -
    Judithka : a cikk kiváló..:D

  • Honnan veszi azt Maga Kisüstről pattant Jutka , hogy ezeket az írásokat senki sem olvassa , mikor pedig sok olyan emberrel beszéltem , akik ezeket az írásokat nagy figyelemmel olvassák.
    Azért mert a magafajtájának nem tetszenek ezek az írások , még mások olvashatják nem ?
    Vagytalán jobb-szeretne olyan helyzetbe kerülni Maga , hogy megtilthatná másoknak azt , hogy ezeket az írásokat olvassák ?
    Maga a Szabadvilágnak valamiféle istenverte önjelölt cenzúrájává magasztosítja önön magát ?
    Hol él Maga lelkecském ?
    Aztképzeli Kanada is Orbanisztán , ahol fenyegetéssel meg reklámelvonással bárkibe belefojtható a jószó ?

  • Judith Kopacsi

    Miután én is sok visszajelzést kapok Apám irásairól, igy Pálinkás rosszindulatú megjegyzését egy pillanatig sem vettem komolyan. Ö, és társai, mint Geyza, te is mondtad, csak szeretnének engem elhallgattatni, ami nem fog sikerrel járni. Fenyegettek engem már náluk nagyobb emberek is, hiába. Annak idején Kádár “elvtárs” is elkövetett mindent, hogy a francia kiadást letiltassa. Küldött hozzánk még követeket is, hogy lebeszéljen róla. Aztán 1982-ben egy francia utján hazafelé Horn Gyulának valotta be egy beszélgetés során (horn Gyula: Cölöpök cimű könyvének 17. oldala), hogy egész életében csak egy dolgot bánt meg, és pedig, hogy 1975-ben Kopácsit engedte Kanadába emigrálni, aki azóta megirta emlékiratait, aminek az a legnagyobb hibája, hogy minden sora igaz. Márpedig a politikában nem mindig az a helyes, ami igaz.
    Na, persze ez az engedély sem egészen az Ő jó szivén múlott, ehhez kellett egy kis nemzetközi nyomás is. Elözöleg amikor én irtam neki egy kérő levelet, hogy engedje ki a szüleimet, a kanadai követ telefonált rám és közölte, ha nem hagyom abba ezt a fölösleges ugrálást, a szüleimnek okozok kárt vele. Mire közöltem kedvesen, hogy a nagyapámat már megölték, az apámat nem hagyom, és ha kell rájuk boritom a nemzetközi sajtót. Ebben maradtunk, bár ő erre egy kicsit morcos volt. Hát istenem, nem lehet mindenkinek a kedvébe járni.

  • Kovács Árpád

    Ha nagy jelentősége lenne a kopácsi féle történeteknek akkor nem egy kis mocskolódó háttérbe szorult lapon cikkeznének egy kommunista életéről , cikknek lényege hogyan irtották akasztatták egymást az elvtársak .Rákosi éra egykori magas rangú alakja nem érdemel részvétet,és nem dicső múlt.Benne volt a rákosi kegyetlen ávós életben ,ávósok és a rendőrség egy ugyanaz hatalom kegyetlen alakjai voltak,kegyetlen kommunista pártot szolgálták aminek a főváros rendőrkapitánya volt kopácsi,ugyan csak megbízható elvtársnak kellett lenni ehhez a pozició betöltésének megfeleljen ,Kommunista világ semmit nem adott ingyen ,bizonyítani kellett a posztra való alkalmasságra,koppincs az apja életét áldozatnak tünteti fel ,de arról nem ír mikor a parasztokhoz a rendőrség emberi ki voltak vezényelve , zaklatás céljából ,mikor a paraszt bácsi ágyába pisztolyt rejtettek a gané rákosi rendőrök ,mintha parasztbácsi rejtegette volna a fegyvert ,bilincsbe verve el vitték a parasztot ütötték verték a rendőrségen.Paraszt bácsit utcán megállították a rendőrök csak azért mert 1 kg kenyeret vett a boltba amiért 8 kilómétert gyalogolt be a városba,tatát egész nap vallatták étlen szomjan honnan lopta a kenyeret,majd este sötétedéskor kiengedték ,tata azután gyalogolt ki a tanyájába éjszka,koppincs jobb lesz hallgatsz az apád múltjáról ,vagy inkább mesélned kéne erről az oldaláról ,kegyetlenkedtek ártatlan jó módú maszekokkal hogy megtörjék ,pl nem lehett disznót vágni ,ha valakit rajta kaptak elhurcolták a rákosi kopácsi rendőrei verték gumibottal.Kopácsi sem volt olyan ártatlan ,rákosi kegyetlen kiszolgálója volt.Leplet le kell rántani rólunk ,,,fájó nekik hogy az elvbarátaik őket sem kímélték ,vissza kapták azt kínzásokat amit ártatlan emberekkel csináltak ,,jó lenne ha koppincs leírná hogy az apja hány ártatlan embert veretett meg ,kiket hurcoltatott be a rendőrségre mint kulák megbélyegezettek ,hány embernek verette a talpát vérhólyagosra.rákosi érában az ávosok rendörség egy volt a kuckó kemencével ,egyet szolgáltak .Nem árt ha nyiltan írunk erről ,persze koppincs szemébe hőstett az apja múltja ,mert általa jómódban élt ,nagyon megfizették,még ártatlan embereket üldöztek vagyonukat elrabolták bebörtönöztek ,,,ezek komcsi vezetők nem voltak ártatlanok.

  • “Na, megint megy a szerecsenmosdatás” ez egy ironikus megállapítás de nem különösen sértő erre megindul egy szitok áradat, anyázással, hölgyeim és uraim nem kellene megtanulni kulturáltan vitatkozni. Kopácsi Judith mint általában minden gyerek az apját tisztának, hősnek szeretné látni és bizony elfogult. De a másik oldal Kopácsiban a kommunista rendőrtisztet látja aki szerintük csak bűnös lehet. A baj, hogy elfeledkeznek arról, hogy a forradalomhoz kelletek az akkor un. revizionisták de kelletek a pesti srácok is, hisz annak idején kritikai hangok csak a párton belül lehetek és a forradalmat előkészítő Petőfi Klub kommunisták vezetésével jött létre mint ahogy az Irodalmi Újságot is kommunisták szerkesztették, ezek voltak a forradalom kovászai.

  • Kovács Árpád

    Nem kell áldozatnak feltüntetni a gyilkosokat.
    Csak ami családunkban megtörtént ,jó módú paraszt családban , kommunisták a tsz szalma kazlait felgyújtották ,azért hogy a ártatlan jó módú parasztot tönkre tegyenek , halálra ítélték a parasztot ,majd életfogytiglanra változtatták ,majd 8 év múlva a két kommunista gyújtogató összeveszett ,egymásra kiabálták a gyújtogatást,így derült kik voltak tettesek,egy ártatlan embert majdnem felakasztottak a komcsik ,,,igy csinálták a vörös férgek ,paraszt vagyonát koholt vádakkal tudták elvenni ,erőszakkal rá törtek ,ebben szerepe volt a rendőrségnek is.Másik eset ami a családunkat érinti ,szintén a rokonságunkban , nagybirtokos családfőt éjszaka elvitték a rendőrök ,majd felvitték a fővárosba az ávósok ,mai napig nem tudjuk mi lett vele ,eltüntették ,hírt nem adtak róla ,halálra verték a rákosi emberei,Jó módú parasztot a főutcai kirakatba a rendőrök beültették ,nyakába tábla , kulák ,sok komcsi aki ott ment el köpködték,,rendőrök kimentek a paraszt tanyájában ,a cukorrépa földet rugdosták , ,gazdát is vitték magukkal ,majd zsákba összeszedették vele , majd a parasztot a rendőrök bevitték a város főutcájába ,hátára gúny táblát tettek és répás zsákot húzatták vele le alá,,,,,na ilyenek voltak a koppics által fényezett rendőrök,.

  • Kovács Árpád

    Amiket itt leírtam megtörténtek , csak az volt a bűnünk hogy dolgos szorgalmas jó módú emberek voltunk ,társadalom salakjak került hatalomra a rákosi korszakban,majd később ezeket a furkó kegyetlenkedőket felváltották a tanult kommunisták akik nem változtak csak más eszközökkel tették tönkre az országunkat .

  • Kedves Géyza bácsi, ha nem lennél ennyire korlátolt, akkor tudnál gondolkodni, és rájönnél az oldal szerkesztői közül nem mind osztják a fröcsögők véleményét.

  • Puchert János

    VI. r. Kopácsi Sándor vádlott az utolsó szó jogán.
    A ténykérdésekhez nem kívánok hozzászólni Arról, kívánok beszélni, hogy mi az oka annak, hogy teljesen jogosan a Magyar Népköztársaság birosága előtt állok ilyen sulyós bűncselekménnyel terhelten. Olyan múlt után, amelyet gyermekkoromtól fogva folytattam. Én az okok kérdésében nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, itt azt hiszem Donáth Ferenc mondott bizonyos okokat. Én nem akarok arra sem hivatkozni, hogy olyan személyek közelítettek meg, akik hát könnyen megközelíthettek, volt hivatali feledteseim, bizonyos rokoni kapcsolatban álló személyek, mert a párt politikája az világosan leszögez kérdéseket, hogy milyen platformon kell állni és a mindenkori párthatározatokat kell végrehajtani és személyes elképzelésekkel is lehet a párt elé menni, nem lehet általam nagyra tartott személynek a bizonyos politikai elképzeléseit, alapnak venni ahhoz, hogy az lesz a jövő kibontakozás útja.
    Én letartoztatásom után nem láttam még elég világosan ezeket a kérdéseket. Nem sokkal utána szóban közöltek egy párthatározatot, hogy hogyan értékeli a párt az eseményeket. Én azt mondottam akkor ha a párt így értékeli, akkor így van s nekem ezzel kapcsolatosan az a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint őszintén elmondjam azokat a dolgokat, hogyan volt, mi volt a szerepem nekem is, másoknak is ebben a kérdésben. Én tudom, hogy semmiféle politikai beállitotság nem menti fel az embert az alól, hogy esküje van és az esküt minden körülmények között teljesíteni kell. Én a bünöségemet érzem abban a kérdésben és szégyen az, hogy barátaim és elvtársaim előtt az én nevem teljesen jogosan becstelenséggel, becstelen színben tűnik fel. Itt levetítették ezt a dokumentumfilmet arról, hogyan gyilkoltak meg embereket. Én közvetve ezért is felelősséget érzek. Láttam szovjet katonákat, akiket előttem emeltek ki a tankból kilőve és a parancsnokuk sírva mondta, hogy ezek az emberek holnap szereltek volna le és most elpusztultak. Én gyötrő lelkismeretfurdalást érzek ezen túl azért is, hogy az én magatartásom és a parancsom miatt négy beosztott tisztemet letartoztattak, azért is én vagyok a felelős ő előttük és a családjuk elöttt is. akik parancsomra az első napokban harcoltak, pl. Doszpot őrnagy, aki meg is sebesült. Én elismerem cselekményem súlyát, tudom, milyen következményekkel jár. Én szakítottam azokkal a nézetekkel és beláttam hibámat, bűnömet. Én csak azt kérem az ítélet kiszabásánál, ne a legsúlyosabb büntetést alkalmazzák, hogy valamikor számomra lehetővé legyen téve, hogy ezeket a szörnyű cselekményeket – legalább – töredékét jóvá tegyem és ne maradjon meggyalázva örökre a nevem, a családom és gyermekem előtt.

    ez is hozzátartozik az életrajzhoz Kedves Ádám

  • Pálinkás Judit

    Puchert János=kopacsi

    “a forradalomhoz kelletek az akkor un. revizionisták de kelletek a pesti srácok is”

    Ez meg mi a csoda? A forradalmat a diákok és a pesti scácok csinálták. Ennyi. Ilyen egyszerű.

  • Csipaszemű:
    Nagyon eredeti magyarázat fenti gyengécske blöffölésedre.
    Csakhogy értelme kb. annyi van mint a többi ide beírt hülyeségednek.

  • Puchert János

    Pálinkás Judit az élet egy kissé bonyolultabb, vagy lehet, hogy nem is egyről beszélünk az 56-os elítéltek közt bizony szép számmal voltak baloldali beállitotságu emberek sőt a fegyveres felkelök között is és azok a diákok is bizony a rendszer megreformálását akarták olvasd csak el a 16 pontot ott nem találsz olyan követelést ami arra vallna, hogy gyökeres változtatást akarnának

  • A szokásos náci menetrend :
    Az egyik bedob valami hallatlan gyengelábon álló hazugságot , mint tényt.
    A többi ( a Pálinkás-féle strómanok ) előre megbeszélt terv szerint felkapják és elkezdik mantrázni mint alapigazságot.
    Akik meg utóbb érkeznek az oldalra csak annyit látnak hogy ” mindenki ” ugyanazt állítja , tehát el is hiszik.
    Ezért mondim mindíg : ez efféle hazudozásokat egy ilyen oldalon adminisztratív eszközökkel kell felszámolni.
    Momentán a Rendszergazdának kellene eltávolítani az ilyesmiket a köznyugalom érdekében.

  • Kedves buta-buta csipaszemű Sólyomszem barátom :
    Az nem számít hogy amint állítod -esetleg- valakinek nem tetszik a a lap szellemisége. Emiatt nem fog egy idegennek vagyis NEKED kiadni semmiféle IP címeket.
    Két okból :
    1. ha szerkeszti , nem fogja tönkretenni a lapját.
    De ez a kisebik ok.
    1 Egy cikkíró nem férhet hozzá az adatbázishoz , próbáld már felfogni csökött csipás agycskáddal !
    Csakis a rendszergazda férhet hozzá az adatbázisához. Ez márcsak ilyen dolog a WEBB-kódolás világában.
    Jobb ha hozzászoksz a gondolathoz.
    Ahelyett hogy itt faszságokat hordasz őssze.

  • Pálinkás Judit

    Kopacsi

    Akartam kérni, hogy kezdjél el mocskolódni valamelyik nevedben. Akkor is, száz szónak is egy a vége.
    Apád belépett a forradalomba, mint nagyapád vörös katonának. Igy lett belöle minden, csak akasztott ember nem,
    ahogyan azt a magyar mondja.

  • Kedves Cólás Géyza bácsi, látom, hogy a tények zavarnak a legjobban. Nem újdonság.

  • Kovács Árpád

    http://www.youtube.com/watch?v=SkYl_AH-qyk&feature=player_embedded

    Heller ágnes chol bandita az eus nemi szerv simogatós,kertész ákos a futó bajnok ,meg az egész mszp közéjük sorolható,multhoz képest annyival könnyebb hogy ki lehet mondani gyilkos kommunisták

  • Pálinkás Judit

    Kedves Sólyomszem!

    geyza nem egy bácsi, egy néni! Neve kopacsijudith.

  • természetesen hazudsz – gondolom, az adómentesen főzött házipálinka a bűnös, és akkor még a születési rendellenességről, a gerinchiányról nem is mondtam semmit.

  • Pálinkás Judit

    kopacsi

    Nem csak geyza, csipke józsika néven is irsz. Oh, tüskezsófia.

  • Na jó tudom, csak játszom én is egy kicsit, higgye azt, hogy sokan vannak.

  • Judith Kopacsi

    János, erre a beirásodra, majd a megfelelő idöben kapod meg a választ. Az utolsó szó jogát megelözte sok minden más is, és azok nélkül nem teljes a kép. Amit te leirtál, egy olyan légkörben kiszoritott “vallomás” volt, amit úgy kell pontosan értékelni, mint az egész tárgyalást és a körülötte zajló vircsaftot is.

  • Judith Kopacsi

    Geyza, szerintem ne foglalkozzunk az agymentekkel. Én ignorálom öket, mert nem számosak az emberek elött.

  • HEHEHEHHHHEHEEEEHEHEHeheeheeheheheeeehehehehehehehehhheheeeeeee…..
    Pálinkásüstből menesztett akárki ( állítása szerint nőnemű ) mostanra már teljesen kezdi elveszíteni magaalól a liberót.
    Most majd az fog jönni hogy Kopácsi Judith szintén egy nemlétező személy , meg a többi cikkírók sem.
    Sőt !
    Adam Christofer sem Adam Christofer , henem csak egy ember akinek a neve Adam Christofer , de ez sem az igazi neve , mert ez az álneve az egész MSZP frakciónak , akik itten írnak időnként.
    -
    Ez az baromság lesz Kisüsti Muffos Rozi következő agymenése.
    Sólyomszemtelen sűrű bólogatása közepette.
    Hülye barmok. Nekem személyes ismerőseim vannak ezeken az oldalakon..idióták.

  • Judithka:
    Deamikor ezek szórakoztatnak engem !!
    Akkó meg méééne ?
    Had játszódjak velük kicsinység..hisz oly nehéz az Élet.Kell néha a szórakozás is.
    Mint Semjén Stüszi Vadásznak az énekes-rigóra való lövöldözés.
    ( Na jó . Kipreparált álsólyom is megteszi. Elvégre a rigó védett , arra valóban csak Semjén fő-uraság kaphat kilövési engedélyt. A trófea meg megy a hálószobájába , a szarvasaggancs helyére. Mert attól meg a zasszonynak van má’ idegzsábája.)

  • Judith Kopacsi

    Geyza, ha te céltáblának használod őket, akkor rendben van. Valahol kell gyakorolni a lövészetet. :)

  • Judith Kopacsi

    Különben figyeld meg, legközelebb már te is én leszek.:)

  • Judithka: Ezzel akarnák bizonyítani hogy mindannyian Ádámtól meg Évától származunk ?
    ( marrhák…mikor mindenki tudja hogy a magyarság a Pleádokról érkezett a Földre , több millió évvel ezelőtt. Megmondotta már a nyilas bányarém , Bácsfi Diána Avatar is.)

  • Jutka!Bevallom,csak a te irasaid olvastam el.Kerlek,szallj le mar arrol a magas lorol.Ahogy te mednyilvanulsz,felhaborito.A miska hozzad jarhatna oktatasra./pedig az se piskota/Nen szegyelsz ilyen ordenari szavakat hasznalni?Egy “uri holgy”,hogy sullyedhet le ilyen szintre?FIGYELJ!!!!!!!!!!!Az 56-os esemenyekkel kapcsolatban szeretek olvasgatni,igy az Edesapad-dal kapcsolatban is elolvastam idaig ami fenn volt az oldalon.DE!!!!!amit te muvelsz,szegeny szegyeli magat fent az egben miattad.Mar annyira meghasonlottam toled,igy ezt mar nem is olvastam el.Senki nem bant meg teged,de te aztan ugy reagalsz az egeszre,minha te lennel itt a csaszar.Aki nem nem pendul egy-huron veled azt eltiprod.Lehet vitatkozni,nezeteket utkoztetni,de nem igy.CSAK jobb-belatasra akarlak birni.

  • Judith Kopacsi

    Bartek Éva, köszönöm, hogy miattam jösz ide, és olvasod az irásaimat. De te, öszintén, a megjegyzéseket is olvasod? És egyetértesz velük? Tudod, ha egyetlen olyan hozzászolás is lenne, amivel érdemes lenne vitatkozni, akkor én szivesen vállalom a kulturált hangnemű vitát. De, amint mocskolódnak, akkor hasonlóképpen reagálok rájuk, mert egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a kulturált beszélgetésre van itt igényük.

  • Koszonom a valaszod.Altalaban olvasgatok.Sok durva beszolastol menekulnel meg,ha te jol kezelned az adott helyzetet.Aki meg ezek utan is kozonsegesen irogat,arra ne valaszolj.NE VEDD FEL A KESZTYUT.

  • Judith Kopacsi

    Éva, ezzel az a probléma, hogy a beleolvasók akkor csak azokat a megjegyzéseket olvassák, amelyek arra hivatottak, hogy engem megpróbáljanak lejáratni, és ami a lényeg, elhallgattatni. Egy ronda jellegzetesség, hogy ami vádakat sokszor leirnak, és az válasz nélkül marad, arról azt hiszik, hogy igaz is lesz. Én tudom, hogy Christopher egy elfoglalt ember, és nincs ideje ezt az oldalt moderálni. Pedig kellene, mert idönként a tisztességes olvasó is elriad ezektől az ocsmány befirkálásoktól.

  • Sajnos ez így igaz.
    Pontosan az a célja ezeknek a mocskolódóknak , hogy az átlag-olvasót elriasszák ezektól -az amúgy igen jó- cikkektől .
    Párt-funkcionáriusok ők , akik megbízásból érkeztek ide.
    Céljuk az oldal leamortizálása.
    A módszer ismert : így próbálnak mindenkit lejáratni Magyarországon és az egész Világban , aki ellenük merészel véleményt nyilvánítani.

  • Pontosan igy van! mocskos fereg mind

  • Nahh…MOST vettem a fáradságot és végigolvastam a kommenteket…Természetesen Kovácskám írományainak a kivételével , mert azok olvasása pont annyira értelmetlen cselekedet mint vasmagot ültetni a virágágyásba.
    Hát ez a Pálinkás-akárki egy lerohadt lelkületű vadnáci. Kétlem hogy a női nemhez tartozna…már csak a stílus-elemzés alapján.
    1998 óta foglakozom Internetes csevegések elemezgetésével. Erre a tapasztalat-sorra alapozom feltevésemet. Persze attól még tévedhetek is , de nem hinném.
    Egy IGAZI nő , akármennyire is náci , nem nyilvánul így meg egy másik nővel szemben , aki ráadásul udvariasan válaszolgat neki.
    De mondom : tévedhetek is. Mert lehet egy nőnemű vadnáci annyira elvetemült , hogy férfitársain is túltesz a verbális terrorban. A haláltáborokban ilyenekből lettek aztán a tömeggyilkos női kápók. Már ha egyáltalán nő ez a Pálinkás-izé itten.

  • Geyza

    de az is lehet, hogy hermafrodita….ki tudja ekesilona ota:)

  • Judith Kopacsi

    Misi, Geyza, el kell mondanom neketek, hogy engem már akart néhány lány megverni az 1961-es épitő táborban. Jobban tudnak gyülöködni, mint a férfiak. Azért emlitem, hogy csak akartak, mert bár ketten támadtak rám késő éjjel pokrocokkal, de engem az apám fius lánynak nevelt, és mindig van nálam valami, amivel ha kell védekezhettem. Abban az esetben egy vizzel telitett bádog kanna volt a kezem ügyében, és miután a tartalmát a képükbe vágtam, utána a kannávval tartottam öket magamtól távol. Tipikus esete volt a gyáva férgeknek, akik csak a sötétben mertek nekem támadni. Szerncsémre a tábor parancsnok egy rendes nő volt és szépen leápolta öket. A tábor végéig mukkjuk sem volt utána.

  • Judith, ezek nem ellenfelek… név nélkül, és tét nélkül szarják ide (bocs) a fekete lelkük végtermékét, ahogyan otthon amúgy magyaroschan köpnek az asztal alá és dobják a hátuk mögé a lerágott csontot.
    Ignoráld őket, akkor okafogyottá lesz az idesercintésük.

  • Puchert János

    “Csak ami családunkban megtörtént ,jó módú paraszt családban” Kovácskám a paraszt megmaradt csak ma már ilyen jelzővel “bunkó” paraszt

  • El akartam olvasni a Kopacsi papa irasait.Eddig jutottam.Ez se kulomb a tobbi KMH iromanyoktol,pedig remeltem,hogy igen.Ugyan azok a szereplok,ugyan azok a mocskolodasok,vadaskodasok es szemelyeskesdesek.
    Mr.Adam,tudna ez a lap ujra nemi tisztesseges kozlest is leadni ?.Modjuk mint 2010 elott?Vegye a faradsagot es nezzen bele regebbi szamokba.Viszont ha ennek(Onnek) a lapnak pontosan ez a celja,akkor megertem.Akkor sok szerencset kivanok hozza.

  • Szerző: Bartek Eva | március 20, 2012, 4:31 du.

    “Jutka!Bevallom,csak a te irasaid olvastam el.Kerlek,szallj le mar arrol a magas lorol.Ahogy te mednyilvanulsz,felhaborito.”

    Érdekes véleményeket lehet itt olvasni, csak egy kicsit vissza kell lapozni:)

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.