Szeva, mizu?
The Knowledge Omnivore
Szeva, szia, szevasz! – (és már messziről integet a csóka, olyan magam korabeli, vigyorog, mint az a bizonyos leányzó, aki tudja, hogy nemsokára beható nemi élvezetben lesz része. Kijaf@sz lehet?)
Szervusz – (kicsit bizonytalanul, de hát, csak nem leszek udvariatlan, ha már így örül nekem)
De jó, hogy látlak – (közben úgy pumpálja megragadott kezemet, mint a soroksári önkéntes tűzoltók a spricnijüket 1922-ben) – ezer éve nem találkoztunk!
Hát, ja. – (mi az, hogy ezer éve? Ahogy én emlékszem, még sose, de hát, az én memóriám…)
Ott laksz még?
Ott. – (csak tudnám, hol? Mert én ott lakom, de ő szerinte hol?)
Az asszony?
Köszönöm, megvan… – (de melyik? Mert hát, ugye, volt vagy három. Mégis, kire emlékezhet? Mert nagyon nem mindegy!)
És a gyerekek?
Azok is… – (te jó ég, ez mit tudhat rólam?! Mert hát, ugye, van az elsőtől egy, a második hozott egyet, de hál’ istennek, vitte is, a harmadik, na, az el volt kötve, nade ott volt a Pircsi, aki, ugyebár, állítólag, khm…na, inkább hagyjuk!)
Azután, a cerka, tudod, a cerka, rajzol-e még?
Hát… – (szerény mosoly, mert fingom sincs, mire céloz, elvégre dizájner volnék, a ceruza ugyan már nem menő, de skiccet néha még azzal készítek.)
Na, öreg cimbora, csak ne szerénykedj, tudom, amit tudok! – (és oldalba baszarint úgy, hogy majd’ leszakad a lengőm, így csak egy halovány)
Hehehe – (szakad ki belőlem, némi büszkének szánt mosoly kíséretében. Mert közben leesik, hogy mire is célzott a jóember. Ami azt illeti, a cerka az utóbbi időben igencsak haloványan fog!)
Hanem, tudod, kivel akadtam össze a múltkor?
??? – (azt se tudom, te ki vagy, de csak mondjad, hátha lesz egy közös pontunk!)
Hát, a Stucnival!
A Stucnival? – (te jó ég, az meg ki lehet? Olyan alacsony, köpcös a név után a képzete, de nekem olyan tényleg, soha…)
Azzal hát!
És? – ( tényleg kíváncsi vagyok, mi lehet a Stucnival!)
Na, öregem, az azután megcsinálta a szerencséjét! Kifogott magának egy csajt, szőke, bombázó, milliomos családi háttér, a csajszi meg bekapta a legyet, fülig szerelmes a Stucniba, vett neki egy Lamborghinit, rá íratta az akarattyai nyaralót, mindezt egy díszb@szásért, na, mit szólsz?
Na ja. Ez a Stucni mindig is tudott élni… – (csak tudnám, ki lehet? Mert egy jó ötlet igazán jól jönne…)
Hát, öregem, ne haragudj, hogy feltartottalak, de most már rohannom kell! Tudod, hogy van ez!
Én ne tudnám? – (és együtt érzően megveregetem a vállát.)
Örülök, hogy találkoztunk, na, szeva, majd hívjál fel, beülünk valahová, hiszen olyan jó dolog a régi cimborákkal dumcsizni egy kicsit!
Jó, majd hívlak! – (bágyadtan integetek utána, ahogy beolvad a délutáni körúti hömpölybe.)
Csak tudnám, ki volt ez? Mert tényleg, olyan jó eldumcsizni egy kicsit a régi haverokkal…
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
12:48 du.
Tudod István, én szinte szó szerint majdnem így jártam. Egyetlen apró különbséggel, hogy az én emberem távozás előtt megmondta, hogy honnan ismerjük egymást! Sajnos neki volt igaza! =))
1:48 du.
Kedves István ilyen lelkes megközelítést akkor szoktam átélni amikor a régi szebb napokat is megélt alkoholista barátom fogytán van a pénznek,az ívás viszont a kedvét növelné.-olyan magasztaló dicséreteket csak tőle kapok,–természetesen fizetségért–
2:13 du.
Bocsáss meg, de nagyon sok dolgom van, ezekre az általad felvetett témákra majd máskor válaszolok.
2:21 du.
boros istvan: ???
2:40 du.
Pityu: de mit akartál (akarsz) mondani? Hol a tárgy? Konkluzió? Ritka nagy felfújt beképzelt hólyag vagy, de lassan a szakmát is megtanulhatnád. Nem?
2:49 du.
még mindig olvasó: maga miről beszél? milyen tárgy? minek a konklúziója?
igaz, egy van: komoly gondjai vannak egy lektür értelmezésével 😀
rendben, nem lektür, csak egy light blődli. és?
próbáljon meg kiizadni magából csak egy kicsit is hasonlót. gondolom, van olyan tehetséges, mint boda, de valahogy ő se próbálkozik 😛
3:19 du.
Még mindig Olvasó
2014 február 7
2:40 du.
Ritka nagy marha vagy de lassan olvasni is megtanulhatnál! Nem?
3:28 du.
fuser: nem tehet róla, nem tartozik az erősségei közé, hogy meg is értse, amit olvas 😀
4:14 du.
Illepityu há’ télleg nem emlékszel ?
A Stumpcniva mindig ott gomfociztunk az einstandon !
4:16 du.
geyza: 🙂
7:02 du.
Ille úr!
Hallott már Karinthy Frigyesröl….?
10:25 du.
Rasidom, ez emlekztet engem egy Finn vicre.
Egy ejszaka bemaszik az ablakon egy szomszed az ifju holgyhoz. Odamegy az agyahoz, belefkszik es szotlanul de alaposan megdolgozza. Utana, kimaszik az ablakon es eppolx csondben, ahogy jott eltavozik. Az ifju holgy tustenkedik, vajjon mit is akart a szomszed mondani.
(elromlott a magyar klaviaturam, igy elnezest, hogy ekezet nelkul irok).
1:53 de.
Felvinczy Karoly!
Erdekes, de nekem is volt egy ilyen erzesem, mikor olvastam ezt az irast.Azt gondoltam, tevedek, de igy mar gondolom, hogy megbizhatok az erzesemben,nem egyedul vagyok vele igy.
3:36 de.
Vagy két éve volt hasonlóban részem. Haveri körrel kávézgattunk a Balaton egy kevésbé felkapott fagylaltozójában. Ahogy ott ücsörgünk odajön egy fickó, se szó se beszéd letelepszik az asztalunkhoz, és azt mondja:
Tudjátok, hogy a Józsi kórházban van?
Egymásra néztünk, hogy még is melyikünk ismeri ezt a tagot. De mindenki képin a csodálkozás ült. Emberünk ezután senkitől sem zavartatva elmesélte, hogy Józsi leesett a bringájárol és olyan szerencsésen, hogy egy autó keresztül bukdácsolt rajta. De hála az orvosi tudásnak sikerült megmenteni. Miután befejezte, kivett magának az asztalon fekvő cigis dobozokból pár szál cigit, majd a még félig elfogyasztott kávékat is gyors egymásutánban kiitta.
Na akkor én mennék is fejezte be a mondókáját.
Maradj még haver kihozatunk neked egy kávét vagy amit kérsz.
Kösz srácok de nem akarlak anyagilag megterhelni titeket. Meg megyek a Józsihoz.
Akkor legalább a Józsinak vigyél el egy bögrével, álljuk a cehhet sőt nesze egy doboz cigi is az utra.
Emberünk meghatódva mondott köszönetet. Zsebrevágta a cigit megvárta a kávét amit a kedvéért plasztik pohárban hoztak ki aztán tovább állt.
Egyikünk utána kiabált:
Gyors javulást a Józsinak és üdvözlet neki. Meg mond meg neki legközelebb ne bringával közlekedjen ha nagy benne a fordító nyomaték. 🙂
4:13 de.
felvinczy károly: miért, ő hallott ille istvánról?
félre a tréfát: nem hallottam. olvastam. ahogy j. hellert is, r. chandlert is, mikszáthot is, bradburyt is.
nem érti, miért írom ezt? na, ez a baj.
olvasson harunalrasidot.
4:15 de.
jimbo: hízelgő, hogy egy szintre emel karinthyvel. de ahogy felvinczy, úgy maga is erősen téved. de sebaj, ott a széchenyi könyvtár, utána lehet olvasni 😀
6:48 de.
Szó sincs gy szintre emelésröl. A fenti írás Karinthy egyik gyöngyszemének gyenge kifordítása. Ha daíta volna: „Karinthy nyomán szabadon” – az egy korrekt és elfogadható megoldás lett vlna. De igy egyszerüen plágium.
7:30 de.
felvinczy károly: ha ide idézné a nevezett gyöngyszemet, az sokban segítene a megértésén, miről is beszél?
„Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti.[1] A szó eredete a latin plagiare, ami azt jelenti, hogy „gyermeket vagy rabszolgát rabolni”, a plagiarius jelentése emberrabló, lélekkufár.”
javaslom, ezen dolgozzon még 1 kicsit 😀
más: tkp. mire gyúr most? mert nekem úgy tűnik, csak le akar járatni. csakhogy, kis barátom, ahhoz maga elég kevés 😛
7:37 de.
Felvincikém magának annyi köze van Karinthyhez mint cserebogárnak a Holdutazáshoz.
( Bár a magukfajta mindent megpróbál lenyúlni. )
7:43 de.
A fenti beírásomat illusztrálnám egy 1933 ból származó hitler-náci-német sport éremmel , illetve ennek a figurájával :
Egy árja ifjú van az érmén , heroikus pózban , egyik kezében sarlóval a másikban kalapáccsal.
Később valami miatt felhagytak ezzel az ábrázolással hehehehe
Szóval Felvincikám meg JIMBO-JOMBI jobb lenne ha megmaradnának Wasz Albertínónál az a maguknak való szellemi táplálék.
Aztat legalább megértik. Meg az istenverte Tormay-lányt.
7:51 de.
geyza: hogy elhagyták, annak meg lehetett az oka. valszeg egy bajor kovácslegényt ábrázolt, aki, mielőtt elvetette volna a kalapácsot, még kikalapált vele egy mezőgazdasági gabonabetakarító kéziszerszámot. a sarló azután dolgos parasztkezekbe kerül, a kalapács meg elhajítódott, így az ábrázolás okafogyottá vált.
8:00 de.
Há lehet.
Mindenesetre a ” szocializmus ” szót megtartották , amihez szintén kb. annyi közük volt mint Felvencikémnek Karinthyhez.
10:01 de.
Igen élethű ez a leírás! Gratula!
Annyira, hogy Édeasapám jutott erről eszembe!
T.i. az”Átkosban” tömbmegbizottt volt, mert a lakók őt választották meg többször is, pedig párttag sem volt.
Utcánka menve jött szembe egy idősebb hölgy, aki nagyot köszönt apámnak. Majd egy úr lengette meg a kalapját!
Apám, mindenkinek kedvesen visszaköszönt és utána megkérdezte, „Te tudod, hogy ez ki volt?”
Fogalma sem volt róla, rémes arcmemóriával rendelkezett.
10:53 de.
Jót mosolyogtam.
Valljuk be őszintén, ahogy az idő szépen lassan halad előre, egyre gyakrabban megtörténhet hasonló eset 🙂
2:09 du.
Felvinczy Károly!
Epigont akart mondani?
3:20 du.
ditke: ha ismerné a szót, előfordulhat.
én a magam kis szösszeneteit nem igazán tartom annak, mert távol áll tőlem bárkinek az utánzása. ámbár könnyedén tudnám bárkinek a stiláris jegyeit utánozni. amúgy sem én lennék az első ezen a téren.
én magamat utánzom.
mondjuk, a parafrázissal kiegyezem 🙂
6:08 de.
Ez a szösszenet k##vajó volt! 🙂
6:22 de.
huncanada: pedig egyesek szerint plágium 🙂