Gratulálok, kedves uraim!

Viszonylag kis erőfeszítéssel sikerült jócskán felkavarni a nemzetközi közvéleményt. Szentmihályi Szabó Péter kinevezése római nagykövetté valósággal sokkolja mindazokat, akik értesülnek róla. Mert azt nem lehet elvárni, hogy ne tudnák kiről is van szó.

Persze felmerül a gyanú, hogy a rendelkezésre álló diplomáciai testület annyira szegényes megfelelő szakemberekben, hogy az üresedést egy amatőrrel kell kitölteni. Ha ez a helyzet akkor persze muszáj egy amatőrrel beérni. Sajnos, úgy látszik, hogy Magyarországon pillanatnyilag nem áll rendelkezésre egy olaszúl beszélő, jómegjelenésű, energikus, kultúrált ember, aki nemzetközi társaságban civilizáltan tudna viselkedni. Olyan, akit viszonylag rövid kiképzés után ki lehet engedni a nemzetközi porondra anélkül, hogy különösebb bajt okozna az oly sokat emlegetett magyar érdekeknek. Ez nagy baj, de ássunk melyebbre akkor, hátha találunk egy elegáns fiatal nőt, aki nyelvtudásával és bájával feledtetni tudja a diplomáciai hiányosságait, akinek a társaságáért kezüket-lábukat törnék a sokatlátott diplomáciai rókák Rómában. Szóval ilyen sincs pillanatnyilag kéznél? Kár, de ne adjuk fel, keressünk tovább! Mit szólnának egy professzorhoz, valamelyik egyetem olasz, vagy művészeti karáról, aki tanítja az olasz dolgokat és otthonosabban mozog a Villa Adriana romjai között mint legtöbb olasz a pizzeriában? Micsoda! Ilyen sincs? Jól van, de ne lankadjunk még, valaki majd csak akad. Lehetne szó esetleg egy Olaszországban élő magyarról, aki ismerős az ottani viszonyokkal, jól beszéli a nyelvet és mindkét országba haza jár? Nem, ilyen se akadt? Értem.

Szentmihályi Szabó Péter és Navracsics Tibor. Igy jutalmazzák Magyarországon az antiszemitákat.

Nos jó, akkor mint látom, nincs más választasuk, mint kinevezni egy elaggott kommunista propagandistát, akinek annyira rosszak a fogai, hogy a diplomácia legelső követelményét a hazug mosolygást sem tudja előadni. A kommunistábóllett náci propagandistát, akinek szinte teljes munkásságát az antiszemitizmus jellemzi. Aki annyira elmerűlt a szellemi vakságban, hogy nem lát mást mint ellenségeket maga körűl. Egy intellektuális törpét, akinek még az örökkévalóság sem lenne elég ahhoz, hogy megtanúljon olaszúl. Igaz ugyan, hogy Nyers fohász a kommunizmushoz című mesterművével annak idején osztatlan sikert aratott, melyet a kinevezésével sikerült feléleszteni és messzemenően prolongálni.

Nos, kedves Külügyminiszter Uram, mi volt ez? Egy fatális tévedés, vagy szándékos provokáció? Vajon van-e lehetőség ezt a baklövést rendbeszedni, vagy nem is volt ez baklövés, hanem szándékos pofátlanság? Ha szándékos provokáció, akkor kit akar ez provokálni? A Magyar ellenzéket, az olasz kormányt, a nemzetközi közvéleményt, az Uniót? Mert a provokáció remekül sikerült, csak éppen ez nem fér bele a diplomácia fogalmába. Vajon ki az aki nyer ezzel? Mert ha a Törpe jól is jár míg mindenki más, de főleg Magyarország rosszúl, akkor bizony ebből csak baj lehet.

És Önök, kedves bizottsági Uraim? Ugyan mit tesznek majd ezzel a kinevezéssel? Rábólintanak sebtében, mint legtöbbször a kormány javaslataira, anélkül, hogy akár csak meg is néznék ezt a jelöltet? Büszkék lesznek majd arra, hogy a jóváhagyásukkal jól bepancsolnak az olaszoknak? Vagy talán úgy érzik, hogy miután a már meglevő Törpe eddig remekül bevált, nosza, a mégnagyobb siker érdekében hozzunk helyzetbe mégegy törpét?

Uraim! Kicsi, de sikeres hazánkban az egyfőre eső törpe-felhozatal már eddig is messze felűlmúlja a sokévi átlagot és az iránta megnyilvánúló keresletet. Törpéből a piac telített és az exportkereslet kimondottan szűkös, ha ugyan van egyaltalán. Esetleg érdemes lenne megfontolni, hogy nem lenne-e célszerű beszűntetni a törpetermelést és átállni valami más, jövedelmezőbb iparágra.

Kerekes Sándor