Kevés ember van ma Magyarországon, aki olyan átfogó ismeretekkel rendelkezik a honi erőszakszervezetek működéséről, mint én. Minden szintjéről vannak igencsak alapos információim, az utcai rendőrtől a nyomozókon át a legfölső körig. Ideje mesélnem erről.

Szabó Gábor

 Valójában nem először nyitom meg ezt a fekete könyvet, korábbi blogomban már írtam egykét ilyesmi témájú cikket. Csak hát mostanában  nagyon halnak a vállalkozók már megint, főrendőrök kerülnek közben karpereccel a sittre, meg mellesleg érinthetetlennek gondolt  maffiózók, mint Vizovicky vagy Portik sorsa is furcsa fordulatot vesz, úgyhogy célszerű betekintést nyújtanom. Már csak saját magam  védelme miatt is.

Ez az a műfaj, ahol semmi sem az, aminek látszik. Ahol a jó és a rossz relatív fogalom, néha csak a nézőpont határozza meg, hogy egy cselekvés  pozitívnak vagy negatívnak minősül-e éppen. Aki pedig nem tudná honnan is veszem mindazon dolgokat, amikről ilyen témában írok, annak  mondom: 2002-től 2006-ig a Nyolcker „belügyminisztere” voltam, az ilyet önkormányzati szinten Közbiztonsági Tanácsnoknak hívják. A  híres-hírhedt térfigyelő rendszer kiépítése, az arra alapuló komplex közterületi rendszer, közterület felügyelettel, kerületőrséggel, miegymással, meg még ezer ilyesmi az én nevemhez kötődik. Ötleteimet, módszereinket azóta rengetegen lemásolták, de igazából pont a Nyolcker korábbi tarthatatlan viszonyaival szembeni politikai indíttatású fellépés sikeressége miatt váltak tetteim, tetteink mindenki számára követendő példává.

Egészen 2012-ig különböző formális és informális pozíciókban voltam ennek a területnek a politikai szinten meghatározó szereplője, polgármesteri tanácsadóságon keresztül, konkrét speciális rendész-alakulat, a Jófiúk létrehozásáig és terepparancsnokságáig. Épp ilyen témákban rúgtuk össze annyira a port Kocsis Mátéval két évvel ezelőtt, hogy szembefordultam Vele. Rossz útra tévedt, ha úgy tetszik beszívta a Sötét Oldal. És mivel azóta feljelentések és eljárások sorozatát indította ellenem, ezért aztán már azt a részét is megismerhettem ennek a rendszernek, mikor elvileg én vagyok az üldözött. Elvileg, mert hát másfél év megfeszített munkájával sem tudtak semmi terhelőt találni rám, de közben amúgy is széleskörű információs és kapcsolati rendszerem tovább bővült.

Szóval, amiket elmesélek, azok úgy vannak. Mindenkinek a magánügye, hogy hisz nekem, vagy nem. Ez az a műfaj ugyanis, ahol tudni és bizonyítani tudni, az két különböző fogalom. Al Capone is csak adócsalás miatt került végül börtönbe, pedig Chicago népe aligha ezért a tevékenységért rettegte a nevét. Na, ennyit elöljáróban, vágjunk is bele. Nem tudom mennyi fog beleférni egy cikkbe, aligha minden, sőt. Írom elsőre, amennyi belefér, aztán majd folytatom. Tehát.

Aki azt hiszi, hogy a rendőrség, vagy általában is az erőszakszervezetek az valami egységes monolit, az súlyosan téved. Inkább Szervezett Káosznak mondanám. Olyan fortyogó üstnek, ahol folyamatos a turbulencia, mindenki figyel mindenkit, mindenki adatot gyűjt mindenkiről és dől kifelé és befelé az információ. A hangyaboly lehet hasonló, ahol a kollektív tudás csak a közösség egészében van jelen, de annak összességét egyetlen egyed sem birtokolja. Még Pintér sem, nyugi. Meg Lázár sem. Pedig biztos nagyon szeretnék már csak azért is, mert Ők ketten ennek a műfajnak a legmeghatározóbb szereplői. És egyben egymás halálos ellenségei.

Minden olyan látszólag érthetetlen történés, ami a rendőrségi és környéki berkekben dúl kizárólag e furcsa viszony mentén érthető meg. És lehet, sőt biztos, hogy meglepő lesz, amit mondok, de nem a Pintér a rosszabb fiú ebben a játszmában. Ugyanis bár látszólag a Fidesz teljhatalommal rendelkezik az erőszakszervezetek fölött, de valójában ettől az Igazság elég távol van. Szerencsére, teszem hozzá. A demokráciára Lázár a veszélyes, a Pintér meg nem. A Pintér ugyanis nem Fidesznyik. A Pintér az Pintér. Önmaga jogán Valaki, az volt Fidesz nélkül is, és Fidesszel is.

Leginkább régi típusú Keresztapához hasonlít, aki ismeri az élni és élni hagyni elvét és bizonyos tevékenységeket nem támogat. Még Belügyminiszterként sem. A fáma arról szól, hogy Pintér nem azért Belügyminiszter bármelyik Orbán érában, mert annyira ezt szeretné a Fidesz, hanem azért, mert Pintér bőven elégséges információval rendelkezik a Vérnarancs Főfiúk régebbi dolgairól. Székházeladástól, olajozáson keresztül mindenről. Arról is mesélnek, hogy a belügyminiszteri kinevezése úgy szokott történni, hogy besétál Orbánhoz, és bejelenti, hogy Ő akkor most Belügyminiszter lesz, Orbán meg rábólint, oszt kész. Rühellik is a Fideszben rendesen. Szóval, mint mondtam, ez az a terület, ahol semmi sem az, aminek látszik.

Mellesleg a rendőrök úgy általában, mind a 40 ezer eléggé kedvelik a Pintért. Igen a híre, meg az egyéb tevékenységei dacára, ugyanis közrendőrként kezdte és onnan emelkedett a legtetejére. És épp a rendőrök aztán igazán tudják, hogy semmi sem fehér és fekete ebben a műfajban. Szóval azt gondolom, immár 12 évnyi információm birtokában, hogy nem a Pintér veszélyezteti a demokráciát. Azt is gondolom, hogy a szaporodó furcsa halálesetek sem hozzá kötődnek. Továbbmegyek: azt is gondolom, hogy a politikai koncepciós perek látható sikertelensége sem teljesen független Pintér tevékenységétől. Polt Ügyészei ugyanis szart sem érnek, ha a nyomozók nem annyira akarnak valamit túlzottan bebizonyítani.

Kocsis-Pintér

Azzal a lelki nyugalommal mondom ezt, hogy úgysem fog nekem hinni senki, mert hát a Pintér az a Pintér. De attól még elmondom, amit tudok,  és amit tudni vélek. A Főgonoszt Lázárnak hívják. És a színfalak mögött mindenre kiterjedő háború zajlik kettejük között. És azt is gondolom,  hogyha valamely csoda folytán ezek a Vérnarancs Fijjug hatalomban maradnának, akkor a Lázár legyőzi a Pintért, és akkor valóban nagyon  erős Fidesznyik befolyás alá kerül a rendőrség. Valamit azért ne tessenek figyelmen kívül hagyni. Ha egy olyan ember, mint én, aki immár két  éve politikai üldözöttje a Fidesznek és haza jár a rendőrségre meg a Bíróságra azt mondja, hogy nem a Pintér az Ellenfél, hanem a Lázár, és  közvetlen Csicskása, a Rendészeti Bizottság Elnöke, Kocsis Máté, akkor tán azt okkal mondja.

Nem, nem azt mondom, hogy a Pintér az a Jófiú. Dehogy az. De jelen körülmények között nagyságrendekkel jobb a Fidesznyik Hordánál. Igen,  az Egyesült Államokban valszeg erősen sitten ülne Ő is. De mi Közép-Kelet Európában vagyunk, tekintélyelvű rendszerben, és ilyen  peremfeltételek között a Pintér a kisebb rossz. Konkrét eseteket fogok a következő írásokban elmondani. De ezzel az alapozó esszével kellett  kezdenem, mert ha az alapszitut nem ismerik az Olvasók, akkor semmit sem fognak megérteni a későbbiekből. Sem a Főrendőrök lesittelését,  sem a titkosszolgálati és rendőrségi átszervezéseket, sem a rendőrök elvett korengedményes nyugdíját, sem Vizovicky és Portik meglepő  lesittelését. De még saját közvetlen történetemet sem, ami speciális drogellenes alakulatom, a Jófiúk rendőri letámadásához vezetett, és  következményesen a köztem és Kocsis Máté között addig fönnálló barátság megszűnéséhez és ellenséges viszonnyá válásához.

Szabó Gábor