A Mentelmi Bizottság elutasított egy, a miniszterelnökkel szemben kezdeményzetett vagyonnyilatkozati eljárást arra hivatkozva, hogy az nyilvánvalóan alaptalan.

Nos, ami az alaptalan mivoltát illeti, álljon itt egy röpke levezetés róla.

A korábbi, Orbán Viktor vagyonnyilatkozataiból nyomon ugyancsak nem követhető vagyonosodás után 2006-2009 között az Orbán-család újabb, szintén nehezen magyarázható vagyongyarapodására került sor. 2010 óta pedig, bár felesége vagyonnyilatkozatát korábbi szokásával ellentétben már nem hozza nyilvánosságra, oknyomozó újságírók soha nem cáfolt hírei, illetve nyilvánosságra került információk további, a bevallott és nyilvántartott legális jövedelmük által nem fedezett kiadásokról, illetve további, a nyilatkozatban föl nem tüntetett vagyongyarapodásra utaló jelekről szólnak.

2001-2002

2001. áprilisában tett vagyonnyilatkozatuk szerint Orbán Viktor és felesége 7.980.000 forint (és némi valuta-) megtakarítással rendelkezett. 2002. júniusában eladták a Haris közi lakást 63 millió forintért, és fölvettek 20 millió bankkölcsönt. Ez összesen mintegy 91 millió forint. Ugyanakkor 2001. augusztus 29-én a Szárhegy Dűlő kft. négy tagja (köztük Lévai Anikó) fejenként 150 ezer forintért megvásárolja ötödik üzlettársuk tulajdonrészét, és ugyanaznap fejenként 10 millió forinttal meg is emelik a kft törzstőkéjét, amit minden tagnak be kellett fizetnie. Szeptemberben Orbánék 2,5 millióért vesznek egy telket Felcsúton, októberben 54 hektár termőföldet 6 millióért, ugyanott, decemberben 3 hektár szőlőt 1,5 millióért Sárazsadányban, 2002. májusában pedig megveszik a Cinege úti villát 75 millióért. Az összesen 85 millióért vásárolt ingatlanok után fizetendő illeték is kitesz legalább egymilliót. És Orbánék 2002. június 14-én tett vagyonnyilatkozatuk szerint 10 millió forint megtakarítással rendelkeznek – mindez együtt valamivel több, mint 106 millió forint. 2001 áprilisa és 2002 júniusa között tehát 15 millió forintnyi vagyongyarapodásnak (minthogy Lévai Anikó nem volt állásban, és a Szárhegy Dűlő kft-ből jövedelme sem volt) nincs más forrása, mint Orbán Viktor miniszterelnöki illetménye és az akkori szabályok szerint a kormánytisztséget is betöltő képviselőnek járó fél tiszteletdíj. Ez akkoriban együttesen sem érte el a havi 800 ezer forintot, ami az adók és járulékok levonása után, a családi pótlékot és a gyerekek utáni adókedvezményt is beleszámítva sem érte el a hatszázezer forintot – miközben legalább havi 1 milliót kellett volna megtakarítaniuk, és közben élniük is kellett valamiből.

2.) 2002-2005

2002 júniusában Orbánék vagyonnyilatkozatában 10 milliós megtakarítás szerepel. Hozzáadva ehhez a vagyonnyilatkozatban feltüntetett bevételek (még 5 hónapon át járó miniszterelnöki illetmény, képviselői, és 2003 elejétől pártelnöki tiszteletdíj, a „Történelem Fő utcáján” c. kötet utáni honorárium) nettó összegét, az adómentes képviselői költségtérítést, a fölvett újabb 5 milliós hitelt és azt a 10,75 milliót, amennyiért Lévai Anikótól üzlettársai 2005 januárjában megvették a kft-beli tulajdonrészt, azt kapjuk, hogy az Orbán-család e három és fél év alatt mintegy 70 millió forinttal gazdálkodhatott. Ebből kellett a hat- (2004-től már hét-) tagú családot eltartani (fejenként és naponta csak ezer forinttal számolva 8-9 millió), fizetni a 20 milliós jelzáloghitel törlesztő részleteit (a három év alatt kb. 7 millió), piaci áron lakást bérelni másfél évig, amíg a Cinege úti villa átépítése folyt (legalább 2 millió) és 2004 elejétől fenntartani a Cinege úti villát (kb. 3 millió). A felcsúti parasztház építési költségét a Népszava szakértője 30 millióra becsülte, de ha Orbán sokkal visszafogottabb, 17 milliós költségről szóló nyilatkozatát vesszük alapul, a Cinege úti villa felújítására akkor is legföljebb 33 millió maradt.
A Népszabadság 2005. december 16-án tette közzé „Teljes átépítés az Orbán-villában” című cikkét (http://nol.hu/archivum/archiv-387786-200312). Az oknyomozó újságíró a kivitelezőktől szerzett információk alapján azt állította, hogy a Cinege utcai villa átépítése során, ellentétben az Orbán Viktor vagyonnyilatkozatában közöltekkel, mintegy 400 négyzetméter hasznos területű épület jött létre, ebből 290 négyzetméter szolgál lakhatás céljára: 120-120 négyzetméter a földszinten és az első emeleten, és 50 a tetőtérben. A lap információi szerint a munkálatok felölelték az alapozás bővítését, a falak szigetelését, a válaszfalak áthelyezését, az összes nyílászáró cseréjét, a régi lépcső elbontását és új megépítését, a tető teljes cseréjét, az új padlóburkolatok lefektetését, a gépészet, a fűtés korszerűsítését valamint a festés-mázolást. A megkérdezett szakértők e munkálatok költségét piaci áron mintegy 80-100 millió forintra becsülték. A lap információit Orbán Viktor soha nem cáfolta, a laptól helyreigazítást sem kért. Fentiekkel összevetve pedig ez azt jelenti, hogy a 2002-2005 időszakban a képviselő úr legalább 45 milliónyi vagyon eredetéről nem tud számot adni.

3.) 2006-2009

Orbánék 2006-ban benyújtott vagyonnyilatkozata szerint az év elején 2,6 millió forint megtakarításuk volt. Pártelnökként Orbán Viktor 2006-2007-ben havi 723 ezer, 2008-2009-ben havi 402 ezer forintot keresett, képviselői tiszteletdíja 2006-2007-ben havi 220800, 2008-2009-ben havi 231900 forint volt. Bruttó keresete tehát 2006-tól 2009 márciusáig, 32 millió forint volt. Ehhez hozzászámítva a könyvkiadásból származó bevételét (2007-ben 12 millió, 2008-ban 4,2 millió), valamint a Lévai Anikó szakácskönyvéért kapott 10 milliót is, a család bruttó jövedelme mintegy 58 millió forint volt, adókkal, járulékokkal, a családi adókedvezményt és pótlékot is beleszámítva, hozzávetőleg nettó 40 millió. Adómentes költségtérítésként Orbánnak 2006-07 –ben havi 154.560, 2008-09-ben 162.330 forint járt, ez további 6 millió. Lévai Anikó 20,5 hektárnyi felcsúti szántója után (7 hektárnyit csak 2009 márciusában vásárolt hozzá) évenként és hektáronként 25 ezer, 16,5 hektárnyi legelője után 12 ezer forint bérleti díjat számítva további 2,7 millió jövedelem adódik. (A földek után járó területalapú állami és uniós támogatást vagyonnyilatkozata szerint nem Lévai Anikó vette föl, hanem azok, akik e földeket művelték.) Ez eddig mintegy 49 millió forint.
Lévai Anikónak a mondott időszakra vonatkozó vagyonnyilatkozatai közül csak a 2006 és 2010 elején leadottak hozzáférhetőek. Ezek szerint Lévai Anikónak 2006 elején még tulajdonában volt egy 69.649 m2 területű szőlő 7/10 része, továbbá egy 1824 és egy 3966 m2 területű szőlő, Tokajhegyalján, Sárazsadányban, ezeket azonban 2009-ben eladta Kékessy Dezsőnek. A vételár ugyan nem ismert, 2005 végén azonban az Orbán-család vagyonosodását vizsgáló bizottság megrendelésére készült szakértői értékbecslés a teljes terület értékét 17 millióra tette, így a Lévai Anikó tulajdonában lévő terület akkori értéke mintegy 12 millió forint lehetett. A következő két évben a termőföld ára természetesen emelkedett, számoljunk tehát az eladáskori piaci értékre 18 millió forintot. Mindent összevéve tehát Orbánék a mondott időszakban 67 millió forintból gazdálkodhattak
A vagyonnyilatkozatok szerint Orbán Viktor 2006. december 30-án Felcsúton összesen 5035 négyzetméter belterületi földet vásárolt, amelyet később 50 évre ingyenes használatra engedett át a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak. A 2006. évi felcsúti telekárakat figyelembe véve a terület piaci értéke legalább 5 millió forint. 2007 június 22-én Lévai Anikó 1,8 hektárnyi szántót vásárol Felcsúton, ennek az akkori földárak alapján becsülhető értéke 700 ezer forint. 2008. augusztus 13 megvesz egy 91 négyzetméteres, kertes társasházi lakást a Gellért-hegy oldalában (ebben férjhez menéséig a házaspár legidősebb lánya, Ráhel lakott), aminek a legnyomottabb lakásárak mellett sem lehet a piaci értéke kevesebb 45 milliónál. Végül ugyancsak Lévai vesz 2009 március 26-án egy 7,3 hektáros felcsúti szántót, az akkori felcsúti földárakat szem előtt tartva minimálisan 4,8 millió forint értékben. A házaspár tehát a mondott időszakban 67 millió forint rendelkezésére álló pénzből 55 millió forint értékű ingatlant vásárolt, megtakarított továbbá 869 ezer forintot és 6.620 ezer forint értékű valutát, maradt tehát 4,5 millió forintjuk. Ha a 25 milliós, korábban fölvett jelzáloghitelek havi törlesztő részleteire csak 120 ezer forintot számítunk, a maradék 4,5 millió már ennek fizetésére sem lehetett elegendő. A Cinege utcai és a felcsúti ház rezsijét és négy gyerek (az ötödik ekkor már nagykorú) nevelésének költségeit ekkor még számításba sem vettük.
Különösen problematikus mindez, ha nem csak a bevételek és kiadások összegét nézzük, hanem a cash-flowt is. A nagy értékű ingatlanokat egy kivételével a 2009-es évet megelőzően vásárolják, a sárazsadányi földek eladására viszont csak 2009-ben kerül sor, így az ebből származó, 18 milliósra becsült bevétel is csak ekkor folyik be, miközben kölcsönnek, hitelfelvételnek nyoma sincs.
4.) A séma

A sárazsadányi terület értékesítése viszont fölvet egy újabb kérdést. Az Orbán család vagyonosodásának egyes lépései ugyanis többnyire egyazon sémát követték. Orbánék feltűnően olcsón vásároltak és ugyanazt később igen jó áron adták el. Mind az olcsó vásárláshoz, mind pedig a magas áron történő értékesítéshez különböző szívességeket vették igénybe, e szívességeket pedig Orbán – hivatali befolyását fölhasználva – állami forrásokból busásan viszonozta.

Sárazsadány

Lévai Anikó a tulajdonában álló sárazsadányi földek nagy részét 1997-ben vásárolta a dr. Palcsó Mihály polgármester képviselte helyi önkormányzattól, 100 ezer forintért, azaz aranykoronánként 589 forintért. (Összehasonlításul: négy évvel később ugyancsak Sárazsadányban vett mintegy 3 hektár földet, aranykoronánként 66254 forintért, azaz 112-szeres áron.) A földet ilyen olcsón eladó sárazsadányi önkormányzat aztán 2000-ben 12 milliós állami támogatáshoz jut a szőlőhegyre vezető szilárd burkolatú út megépítéséhez, a település határában gát épül a Bodrogon, és a kétszáz egynéhány lelkes falu 6 milliós informatikai támogatást is kap.
A Szárhegy Dűlő kft., amelynek Lévai Anikó is tagja volt, művelte, gondozta és betelepítette szőlővel a százezer forintért vásárolt zsadányi földterületet, ami ennek eredményeként jelentősen fölértékelődött, olyannyira, hogy a nyolc évvel későbbi értékbecslés már 12 millióra tette az értékét. Ez az értéknövekedés nyilván tükröződött később az eladási árban, ahogy azzal a fentiekben számoltunk is. Az értéknövekedés azonban Orbánéknak egy fillérjébe sem került, hiszen Lévai Anikó nyolc év alatt 10.750.000 forintot fektetett be a kft-be, és 2005 januárjában, amikor kilépett, ugyanannyit vett ki onnan. A kft értéknövekedést eredményező tevékenységét részint az állam finanszírozta a szőlőtelepítésre, illetve meliorációra nyújtott támogatásokkal, részint pedig a kft. többi három tagja, Kékessy Dezső, Madarász László és Szász Attila, akik befizetéseikkel fedezték a kft veszteségeit.
A zsadányi szőlő felértékelődéséért pénzt és munkát nem sajnáló kft-tagoknak azonban később nem lehetett okuk panaszra. Szász Attila különféle állami cégek fb-tagjaként, illetve állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000-2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl. Madarász a Postabank elnöke lett, és cégei 90 milliós állami támogatásban részesültek, Kékessy pedig párizsi nagykövet lett, míg különféle cégei közel 150 milliós támogatást kapnak az Orbán-kormánytól.

b.) A Haris közi lakás

Az Orbán-házaspár a Budapest, IX., Mester u 33-35 alatti, két szoba komfortos önkormányzati bérlakást 1991-ben cserélte el az V. kerület Haris köz 4. I. emeleti 4. sz alatti 135 m2-es, 4 szobás, komfortos önkormányzati bérlakásra, amelynek bérlőkijelölési joga a kerületi önkormányzattól a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalathoz került. A lakáscsere jóváhagyásáról szóló határozat, amelyet 1991. december 19-én adott ki a Főpolgármesteri Hivatal Igazgatási és Hatósági Ügyosztály Lakáscsere csoportja, a lakást 3,5 szobásként említi, de a lakás értékesítéséhez 1994-ben készült felmérés szerint a legkisebb szoba alapterülete 12,07 m2, azaz ennek alapterülete is meghaladta a „félszoba” felső határát jelentő 12 m2–t. 4. Az akkor érvényes rendelkezések szerint a házaspár egy gyermekkel, továbbá a határozat szerint velük együtt költöző Lévai Istvánné családtaggal együtt is legfeljebb 3 szobás lakásra lett volna jogosult. Akár 3,5, akár 4 szobás tehát a lakás, a csere jóváhagyásával a Főpolgármesteri Hivatal illetékese jogosulatlan előnyben részesítette Orbán Viktort és családját, akik azt elfogadták. Megjegyzendő egyébként, hogy 1991-ben három, 1992-ben pedig mindössze egy 125 m2-t meghaladó alapterületű lakás bérbeadására került sor Budapesten.
Az V. kerületi önkormányzat a lakást az átadás előtt felújíttatta. Az 1992. január 8-án felvett átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint cserélik a 14 m2-es előszoba, és az előszobába nyíló 20 m2-es szoba parkettáját, valamint a fürdőszoba, a WC és a konyha hideg burkolatát, a víz- és csatorna alap- és nyomó-, illetve ejtővezetékét, a falakon és a nyílászárókon pedig elvégzik a karbantartási feladatokat. Rögzítik ezen kívül, hogy „a bérlő a korszerűsítési munkákra vonatkozó kérelmét…cirkó…napjáig a bérbeadó felé beadja”. Egy 2002-ben közzétett hirdetés jól beazonosíthatóan ezt a lakást kínálja eladásra, illetve bérbevételre, eszerint a lakásban cirkó fűtés van. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor saját vagyonáról tett nyilatkozata szerint a tulajdonba vételt követően a lakásban jelentősebb összegű beruházást nem hajtottak végre, a kérelmet nyilvánvalóan nem csak benyújtották, hanem el is fogadták. A jegyzőkönyv szerint ezen kívül „a bérlő tartozik a munkákat elvégezni, ide értve a bérbeadó által vállalt munkákat is, melynek ellenértékét számla alapján egy összegben megtéríti. A munkák megkezdése előtt kérünk árajánlatot jóváhagyás céljából az V/4. kirendeltségnek benyújtani szíveskedjék.” A szerződés szerint elvégzett munkálatok ellenértéke meghaladta az 1 millió forintot.
A lakást Orbán Viktor és felesége az 1994. március 8-án kelt adásvételi szerződés szerint – a ház többi lakójához hasonlóan, az akkor érvényes jogszabályok kínálta kedvezmények felhasználásával – 563.760 Ft-ért megvásárolta az V. kerületi Önkormányzattól. Ebben az esetben tehát nem az alacsony áron történő vásárláshoz kellett „szívességet” igénybe venni, mert az a törvény erejénél fogva minden bérlőnek járt, hanem ahhoz, hogy Orbánék jogosulatlanul a bérlő pozíciójába kerüljenek, éspedig az eredeti állapothoz képest jelentősen „följavított” lakásban, és így megnyíljék számukra a vételi jog. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban az SZDSZ kisebbségben, a Fidesz külső támogatására támaszkodva kormányozta a fővárost, az említett „szívesség” ellenszolgáltatása nyilvánvalóan nem anyagi, hanem politikai természetű volt, így ahhoz állami forrást sem kellett igénybe venni.
Nem így az eladásnál. Orbán Viktor és felesége 2002-ben eladták a Haris közi lakásukat 63 millió Ft-ért. A vételár 1 m2-re vetítve 463.000 Ft. A 2002 tavaszi V. kerületi ingatlanárakról három egymástól független szakmai cég által készített elemzést összevetve a lakás reális piaci ára a legnagyvonalúbb becslés szerint sem lett volna akkoriban m2-enként 370 ezer forintnál több, ami 50 milliós vételárat jelentene. Az eladási ár ennél 13 millió forinttal volt magasabb, Orbán Viktor és felesége tehát a Haris közi lakást az akkori reális piaci árnál legalább 25 %-kal magasabb áron adta el. A vevő dr. Kékessy Dezsőnek, Orbán Viktor felesége üzlettársának közeli hozzátartozója volt, az adásvételt megelőző években dr. Kékessy Dezső különböző vállalkozásai jelentős összegű (100 millió Ft-ot jóval meghaladó) vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek.

c.) Felcsút

Göndöcs Gábort, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság RT (HKG) vezérigazgatóját a Fidesz kormány szakmailag indokolatlanul és puccsszerűen váltotta le 1999. július 10-én. Helyére Bognár Sándort nevezték ki.

Bognár 2000. december 21-én magánemberként, de a Magyar Hírlap 2002-es riportsorozata szerint a HKG Rt-ben betöltött vezérigazgatói tisztségét felhasználva vásárolt Felcsúton egy csaknem 54 hektáros, 763 aranykorona értékű földterületet Nagyné Mohos Klára Ibolyától és testvérétől, Valádiné Mohos Mária Kamillától, 5,5 millió forintért. A vételár tehát 7208 Ft/AK volt, ami mintegy 10%-kal elmarad az akkori felcsúti átlagos, 8000 Ft/AK –s piaci értéktől. Ezt a területet aztán 2001. október 31-én eladta dr. Lévai Anikónak 6 millió Ft, hektáronként tehát alig több mint százezer forint vételárért. A felcsúti átlagos földárakat figyelembe véve e földek akkor már a vételár kétszeresét is megérték, sőt, Bognár a HKG Rt. nevében hektáronként 300 ezer forintos áron is tett akkoriban vételi ajánlatot a térség földtulajdonosainak a HKG Rt. területeivel határos szántókra (http://www.origo.hu/itthon/20020221stromanok.html). A kérdéses földterület megvásárlásával és Lévai Anikónak történt egy évvel későbbi továbbadásával viszont még az általa befektetett 5,5 millió forint jegybanki alapkamatát sem kereste meg. Lévai Anikó tehát egyrészt a Mohos nővérek szívessége révén jutott olcsón a földterülethez, akik idejekorán, a felcsúti földárak gyors emelkedését megelőzően, és még ebből a nyomott árból is engedve 10%-ot adták el a földet Bognárnak, másrészt Bognáré révén, aki lényegében az egy évvel korábbi vételáron adta azt tovább, tekintet nélkül az időközben bekövetkezett földár-emelkedésre.

Az Orbán-kormány előterjesztése alapján, a kormánypárti képviselők szavazataival az Országgyűlés 2001. december 11-én címzett támogatásként 2.716.650.000 Ft összeget ítélt meg Alcsútdoboz, Felcsút, Kajászó, Óbarok, Tabajd és Vál települések belterületi vízrendezésére. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság által kiadott vízjogi engedély szerint a támogatás szakmailag indokolatlan és túlméretezett volt. Ez az adott évben megszavazott legnagyobb összegű támogatás, mégpedig kirívóan alacsony, 10% önrész felmutatása mellett. A támogatással a hasonló célra azévben megszavazott teljes összeg mintegy 90%-át egyetlen, még Fejér megyén belül sem a legkritikusabb vízügyi helyzetben lévő kistérség kapta. A törvény által elutasított pályázatok benyújtói között ugyanakkor 9 „belvíz által erősen veszélyeztetett” és 21 „belvíz által közepesen veszélyeztetett” minősítésű település volt. Számos olyan település pályázatát is elutasították, mint pl. Abasár, Mátrakeresztes (Pásztó), Ostoros, Szikszó, ahol a következő években igen komoly károkat okozott a csapadék és a belvíz.

A beruházási tervek viszont előírták egy záportározó létesítését is. Az ennek céljára szolgáló területet a társult önkormányzatok 2001. december 11-én vásárolják meg Felcsút határában a két nővér egyikétől, Nagyné Mohos Klára Ibolyától. A három hektárt valamivel meghaladó, 84,47 AK értékű földterület vételára 10 millió Ft, azaz 118.385 Ft/AK. Ez az ár hétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak (16.000 Ft/AK) és tizenötszöröse annak a vételárnak (7.864 Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg Bognár Sándortól az eredetileg szintén Nagyné Mohos Klára Ibolyától és nővérétől származó földterületet. Feltűnő ugyanakkor, hogy a Mohos nővérek által 2000. december 21-én Bognár Sándornak és 2001. december 11-én az önkormányzati társulásnak eladott földek együttes értéke 847,47 AK, együttes vételára pedig 15,5 millió Ft, azaz a földekért a nővérek végül is aranykoronánként 18.290 forintot kapnak, ami mintegy 15%-kal haladja meg a 2001 végi átlagos felcsúti földárakat. A két nővér kárpótlása tehát az állami vagyon terhére megtörtént.

A közvetítő Bognár Sándor is az állami vagyon terhére kapja meg a jutalmát. A 12 állami gazdaság privatizációja keretében 2001. október 19-én Flier János igazgatósági taggal együtt két részvénytársaság közbeiktatásával meghatározó többségű tulajdonrészt szerezhetett a HKG Rt-ben. A tranzakcióhoz (amely a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata szerint súlyosan törvénysértő volt, ezért a KEHI feljelentést is tett) jelentős, rendkívül kedvezményes (húsz éves futamidejű, a tőketörlesztésre kétéves türelmi időt megállapító, fix, évi 3%-os kamatú) hitelt is nyújtott a MFB Rt.

A végrehajtott vízügyi beruházást követően a térségben a termőföld árak jelentősen megemelkedtek; 2005-ben mind Alcsútdobozon, mind Felcsúton az átlagos földárak 150% -kal voltak magasabbak, mint 2002-ben, ezalatt a megyei átlagár csak 84%-kal növekedett. Míg 2000-ig az alcsútdobozi és felcsúti átlagos földárak valamivel a megyei átlag alatt maradtak, és 2001-2003 között sem emelkedtek a megyei átlagnál sokkal gyorsabban, 2003-tól az emelkedés meglódult; 2005-re az átlagos földár Alcsútdobozon és Felcsúton több mint öt és félszerese, az egész megyében viszont csak 3.3 –szorosa volt a 2000. évi átlagárnak. A Lévai Anikó által 2001-ben hatmillióért vásárolt terület piaci értéke mára akár a 100 milliót is elérheti.

d.) A séma speciális változata – a visszamenőleges dinasztiaalapítás

Van egy olyan különleges eset, amikor a fent leírt sémának csak az egyik mozzanata érvényesül: a kiszemelt cégnek vagy személynek a politikai befolyás fölhasználásával, állami eszközökkel vagy állami nyomással történő előnyben részesítése, ez azonban nem valamely, a miniszterelnök anyagi helyzetét javító lépés viszonzásaként történik. Ez az eset, amelyet „visszamenőleges dinasztiaalapításnak” nevezhetünk, az, amikor a kedvezményezett Orbán Győző, a miniszterelnök édesapja, vagy az ő valamelyik cége. Orbán Győző ugyanis nem köteles vagyonnyilatkozatot tenni, és kívánjunk bármilyen hosszú életet is neki, egyszer meg fog halni, amikor állami segédlettel fölhalmozott vagyonát gyermekei öröklik. Márpedig Orbán Viktor jelentős vagyongyarapodására, akár kormányon, akár ellenzékben kerül majd rá sor, igazán nem szólhat senki egy rossz szót sem, ha annak forrása édesapja hagyatékának megöröklése.

Megállapítható, hogy Orbán Viktor első kormányzása idején ezt a módszert is alkalmazta. A Dunaferr Rt. 1996-ban a Zarándok János vezette Mészkő és Dolomit Kft.-vel kötött ötéves szerződést dolomitszállításra. Alig nyolc hónappal az 1998-as kormányváltást követően aztán négy évre szóló megállapodás született a Dunaferr és az Orbán Győző többségi tulajdonában álló Dolomit Kft. között havi hatezer tonnás mennyiség szállítására, mégpedig úgy, hogy Zarándok szerződését semmisnek nyilvánították. Egy évvel később az ÁPV Rt. a miniszterelnök személyes kezdeményezésére felülvizsgálta a Dunaferr Rt. vezetésének vagyonkezelési szerződését és menesztette a vezetést. A Dunaferr új vezetői aztán tovább növelték a Dolomit Kft. részesedését a dolomitrendelésekből, 2002 elejére pedig Zarándok cégét teljesen kiszorították a Dunaferr piacáról, a dolomitszállítás joga teljes egészében az Orbán Győző tulajdonában levő Dolomit Kft.-hez került.

Az Orbán Győző konkurenciáját jelentő Zarándok-féle cég a Nemzeti Autópálya Rt. megrendelésére folyó autópálya-építkezésekre irányuló kőszállításokból is kimaradt, a miniszterelnök apjának tulajdonában álló Dolomit Kft. pedig a Mol Rt.-nél is megrendeléshez jutott. A politikai befolyás érvényesülése mindkét esetben nyilvánvaló.

A Népszava c. lapnak a kivitelező Viadom Rt. egyik vezetőjétől származó és azóta sem cáfolt értesülése szerint a c.) pontban említett, Alcsútdoboz és környékén végrehajtott vízügyi beruházáshoz is az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő Dolomit kft. szállította a betonelemeket a csapadék-levezető árkok kibélelésére.

Mindezek következtében a Dolomit kft. saját vagyona 1998 és 2002 között meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a miniszterelnök apjának kizárólagos tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. nyeresége pedig 16 millióról 167-re, azaz a tízszeresére emelkedett.

5.) 2010 –

A második Orbán-kormány megalakulása óta a nyilvánosságnak nemigen van rálátása a miniszterelnök vagyoni helyzetére. A vagyontárgyak döntő többsége korábban is Lévai Anikó nevén szerepelt, az ő vagyonnyilatkozatát pedig az Orbán-család 2010 óta nem hozza nyilvánosságra. Ráadásul az is feltételezhető, hogy Orbán tanult a korábbi vagyonosodását kísérő botrányokból, és újabb szerzeményei nem felesége, hanem strómanok nevén szerepelnek. Mindazonáltal kiszivárgott néhány információ, amely részint tisztázandó kérdéseket vet föl, részint, mintha a 4. pontban leírt séma folytatódására utalna, még ha ezek vélhetőleg csupán a jéghegy csúcsát jelentik is.

Mint kiderült, Orbánék legidősebb gyermeke, Ráhel ez év őszétől a svájci Lausanne –ban, az École Hotelier –ben végez mesterkurzust, amely a világ talán legmagasabb színvonalú vendéglátóipari főiskolája, és a tandíj csaknem 15 millió forint. A kérdés ugyanaz, mint a korábbiakban: ha Orbán Viktor vagyonnyilatkozata szerint idén májusban a család 781 ezer forint megtakarítással rendelkezett és ez a tavalyi év végén sem érte el a másfél millió forintot, akkor ki és miből fizette Orbán Ráhel horribilis tandíját?

Garancsi István a Videoton FC elnöke, annak a Duna Takaréknak a tulajdonosa, amely 600 milliós hitelt nyújtott Orbán alapítványának. Garancsi ugyanabban a gellérthegyi társasházban vásárolt lakást, ahol Lévai Anikó vette meg a korábban már említett 91 négyzetméteres ingatlant. Ez utóbbiban Orbán Ráchel lakott házassága előtt, Garancsiéban viszont „bérlőként” Orbán Viktor fia, Gáspár. Bár többről nem tudunk, nem valószínű, hogy a Garancsi által tett „szívességek” listája ilyen rövid volna, a „viszonzás” ugyanis igencsak nagyvonalú: a Duna Takarékot a törvény egyedüliként mentesítette a takarékpénztárak államosítása alól, az az offshore hátterű cég pedig, amelynek Garancsi az egyik tulajdonosa, 55 milliárdos(!) osztalékot fizethetett csak tavaly annak révén, hogy a kormány a tisztán állami tulajdonú MVM Rt. közreműködésével monopolhelyzetet biztosított számára az orosznál lényegesen olcsóbb nyugati gáz hazai forgalmazásában.

Hasonló a helyzet Simicska Lajossal. Bár hírek szerint viszonyuk a kormányfővel az utóbbi időben megromlott, korábban nem volt hiány az állam részéről a neki tett „szívességekben”. Elég itt arra a törvényre emlékeztetni, amely eltávolította a reklámpiacról Simicska cégének fő konkurensét, illetve a Simicska tulajdonában álló Közgépnek juttatott több százmilliárdos megrendelésekre. Simicska részéről egy „szívességről” tudunk biztosan: ő gründolta Orbán Viktor veje, Tiborcz István számára azt a megújuló energiával foglalkozó, utóbb ELIOS Innovatívnak átkeresztelt E-OS Innovatív nevű céget, amelynek Tiborcz igazgatósági tagja lett, és amely már 2012-ben hárommilliárdos nettó árbevételt ért el, hála a Fidesz irányította önkormányzatoknál sorozatban elnyert közbeszerzéseknek. Valószínűtlen azonban, hogy a hatalom ezt az egyetlen gesztüst honorálta volna ilyen bőkezűen.

Folytatódik a visszamenőleges dinasztiaalapítás is. Orbán Győző cégei évről évre nagyobb árbevételre és nyereségre tesznek szert, és 2011 óta övé az egykor József főherceg tulajdonában állott 13 hektáros majorság is Alcsútdobozon. A területet Felcsút polgármestere, Orbán bizalmi embere, Mészáros Lőrinc bérli.

6.) Strómanok?

Mészáros Lőrinc szerelőcége 2007-ben még veszteséges volt. 2009-től azonban – hála az önkormányzati, 2010-től pedig állami megbízásoknak is – szédületes gyarapodásnak indul: 2009-ben félmilliárd, 2010-ben 835 millió, 2011-ben több mint 2,2 milliárd, 2012-ben pedig 4,6 milliárd volt a bevétele, nyeresége pedig a 2010-es 250 millióról, 2012-re pedig az egy és negyed milliárdra növekedett.

Mészáros és alpolgármesterének családja nyerte el az ország 10 legnagyobb Auchan áruházának trafikjogát. A polgármester ezen kívül az egész országban a második legnagyobb nyertese a földbérleti pályázatoknak: Mészáros cége és családtagjai együttesen 1377 hektár földterület bérleti jogát nyerték el, 20 évre. Ő bérli az Orbán Győző tulajdonában álló, fentebb említett majorságot körülvevő állami földeket is.

A felcsúti Flier János – akinek Lévai Anikóval közös tulajdona a miniszterelnök feleségének vagyonnyilatkozatában is feltüntetett bicskei szántó – korábban is feltűnt már a történetben: ő volt az, aki a 12 állami gazdaság privatizációja során Bognár Sándorral együtt meghatározó többségű tulajdonrészt szerzett a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. –ben. A helybeliek szerint ő műveli Lévai Anikó földjeit. Ha ez így van, akkor – a Lévai vagyonnyilatkozatában foglaltak értelmében – ő veszi föl az uniós területalapú támogatást is Lévai földjei után. Flier a családtagjaival együtt 377 hektár föld bérleti jogát nyerte el az állami földpályázaton – Felcsúton ők nyerték a legtöbbet.

A Mészáros és a Flier család nyerte el az egész országban kiosztott földterület 8,8 százalékát, aranykorona-értékben 11,6 százalékát. A Mészárosék és a Flierék által elnyert földek több helyen érintkeznek Orbánné földjeivel. Lévai Anikó felcsúti és bicskei földjei, az Orbán Győző tulajdonában álló alcsútdobozi majorság, a Mészáros és Flier család által húsz évre elnyert földek néhány, még megszerzendő földterület híján együttesen egy összefüggő nagybirtokot alkotnak. Könnyen csatlakoztatható ehhez a miniszterelnök vejének Tiborcz Istvánnak testvére, Eszter által a helybeliek elől Bicskén ugyancsak húsz évre elnyert 157 hektárnyi szántó is. Ez a tény, valamint Mészáros és Flier szoros kötődése az Orbán-családhoz azt sejteti, hogy a Lévai és Orbán Győző tulajdonában lévő, valamint a két gazdálkodó és Tiborcz Eszter birtokába került földterületek valójában egy, majdan elsősorban az Orbán- és a Tiborcz-család érdekeltségi körébe tartozó nagybirtok alapjai, Mészáros és Flier pedig valójában a miniszterelnöki házaspár strómanjai.

Az előadott tények arra látszanak utalni, hogy a miniszterelnök és felesége által az elmúlt 13 év során benyújtott vagyonnyilatkozatok nem, vagy legalábbis nem teljesen fedik a valóságot. – és akkor még enyhén fogalmaztam.