Furcsa dolog az, amikor egy látszólag szinte semmi téma hirtelen felcseperedik, kibújik az aszfalt alól, a maga természetességével nyújtózik a fény felé. A tűző napra. Vajjal vastagon megkenve. Valami ilyesmi történt Kende Judit le nem tett doktori esküjével is. Amikor a Facebook-on megjelent politikai gesztus-bejelentését követően óvatosságra intettem a hódolatok elsietését illetően a fene se gondolta, hogy ez egy vajjal megkent méhkas.

Akkor még csak pár furcsaság tűnt fel, ahogy akkor írtam is. Leginkább csak benyomás szintjén egy furcsa kiszámítottságot vélelmezve. Egy olyan gesztus kapcsán, ami a maga kockázatmenetességével inkább provokatívnak, mint hősiesnek tűnt. Aztán az általam készített képernyőkép felbukkant a MUON „hasábjain”. Mielőtt szemrehányásnak gondolná bárki, a kísérőszövegben alálinkelésre került forrás-bejegyzés. Abban a szövegben, melyben a szerzője rámutatott, hogy a képernyőképen jól látható Kende Judit oklevelének a száma. Amihez azt is hozzátehetjük: az aláírás rovatban is jól észlelhető egy aláírás a jelölt nevével egy sorban. Az oklevél számára való hivatkozás, a képzési adatokra vonatkozó véleménnyel napvilágot láttak a Hírhatár oldalán. Sebestyén Eszter által jegyezve. A képzési adatok alapján vélelmezve, hogy Kende Judit talán nem is annyira pszichológus, mint amennyire annak aposztrofálják, és talán elég doktor is ahhoz, hogy éljen a fokozat egzisztenciális és tudományos lehetőségeivel. Itt tulajdonképpen véget is érhetett volna a történet. Nem az első lett volna, ami érdemi reakciók nélkül, akár évekre is, hibernálódik. De nem ez. Hamarosan megjelent egy írás a Propelleren, melynek felütése, és címe szerint „Nem bánta meg a doktorjelölt, hogy nem esküdött az alaptörvényre”.

Alkalmasint kicsit csalafinta módon, mert a szövegből, talán a Hírhatár-os cikkre is reflektálva azért kiderül: „Kende tudományos szempontból így is doktornak számít”. A személyi irataiba pedig majd legfeljebb a Belgiumban megszerzendő, előre beharangozott avatás nyomán fogja beíratni. Miközben, természetesen, az is felmerülhet, hogy tulajdonképpen Kende Judit nyugodtan kérhetett volna megjelenési lehetőséget a Hírhatár-on, vagy az itt megjelent korábbi írást átvevő médiumok egyikénél. Az minden esetre kétségtelen, hogy nem csak Sebestyén Eszter cikkének némely gondolatára, hanem az általam felvetett gondolatra is válaszolt a Propelleren: „A szociálpszichológus azt is bevallotta, nem biztos benne, hogy egy ilyen döntést úgy is meg tudott volna hozni, ha nem Brüsszelben dolgozik. Úgy véli, itthon ez teljesen megakasztotta volna a karrierjét”. A Propeller ugyanakkor az egyetem véleményét is közli az esetről: „mostani esetet leszámítva korábban nem érkezett olyan jelzés, amely szerint a doktorjelölt kimondottan az eskütételi kötelezettség miatt ne vette volna át oklevelét”. Ami kétségtelenül lehet igaz, ha feltételezzük: a többség a Kende Judit által hivatkozott alaptörvényre, illetve a korábbi szöveg szerinti alkotmányra nem politikai kiáltványként, hanem köznapi jogforrásként tekint. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy miért látja szükségét egy doktorjelölt politikai gesztust gyakorolni ott, ahol a politikának normális esetben, a tudományos élet kapujában semmi keresnivalója nem lenne.

Erre az egyik magyarázat a fórumhozzászólások során is felmerült. A Magyar Nemzeti Mártírképző felvételi vizsgájaként ugyanis egyfajta előremenekülést is szolgálhat a gesztus. Ha feltételezzük, hogy az oklevél át nem vétele egy nagyon is földhöz ragadt célt szolgált. Tekintettel arra, hogy amit nem vesznek át sok-sok tanú előtt azt nem kell legalább ilyen látványosan visszaadni. A politikai akcionizmus egyben azt is biztosítja, hogy minden, az eskümegtagadás moralitását, illetve a doktori cselekményét, a cím odaítélését megkérdőjelező véleményt szinte automatikusan politikai támadásnak lehessen feltűntetni. Ez azonban szinte automatikusan a doktori értekezésre, az egyetem doktori szabályzatára irányítja a figyelmet. S nem szakmailag, hiszen a szakmai bukta a doktori védésen bekövetkezhetett volna. A doktori szabályzatból a nyilvánvalóan azt a 2013-ra keltezett, és 2014-ben is aktualizált verziót érdemes inkább figyelembe venni, mely Kende Judit védésekor hatályban lehetett. Ez az Országos Doktori Tanács adatai szerint 2014. november 4. 16h. Szerencsére az ODT lehetőséget biztosít az értekezés, a tézisek és a publikációs jegyzék megtekintésére is. Sajnos az utóbbi láthatóan nem került feltöltésre, mert a megnyitási kísérlet egy „A szerző még nem írta be, milyen dátumig vannak az adatai feltöltve” felirattal gazdagítja csak olvasnivalónkat.

Az ODT-nél elérhető dokumentumokat és a doktori szabályzatot összevetve az a fránya publikációs jegyzék azért is hiányzik, mert az ELTE említett doktori szabályzatának 15.§ -a szerint: „A doktorjelöltnek az értekezés elkészülte előtti önálló tudományos munkásságát a szakma által rangosnak tartott, lektorált, referált tudományos folyóiratban vagy kötetben megjelent, vagy közlésre elfogadott kettő vagy több közleménnyel kell igazolnia, amelyek az értekezés témakörében készültek”. Ami azt jelenti, hogy egy sikeres védést követően, ha nincsenek komoly formai hiányosságok, akkor az ODT üres listája csak valami véletlen miatt maradhatott kitöltetlen. De nem kell feladnunk a reményt, hogy megtudjuk a témában megjelent publikációk listáját. A 16.§(3) ugyanis ezt írja: „A doktori értekezéssel egy időben beadott tézisek tartalmazzák a disszertáció főbb célki-tűzéseit, módszereit és tudományos eredményeit, valamint a doktorjelölt e témában megjelent publikációinak listáját”. A tézisek pedig letölthetők az ODT oldaláról. A magyar nyelvű verzióban a „Kende” szóra keresve azonban csak a címlapokon jelez találatot a keresés. Az pedig nem a publikációk jegyzéke, hanem maga a jelen publikáció, a tézis jelzése. Kende Judit publikációiból nem hogy a „tudományos folyóiratban vagy kötetben megjelent” dolgozatait nem tartalmazza, hanem azokat az előadásokat sem sorolja a tézis-füzet ODT-hez eljuttatott, illetve az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolája oldalán is elérhető verziója, melyre az interneten rábukkanhatunk. A tézis-füzet angol nyelvű verziójával sem jártam jobban. Ami azt a formai hiányosságot sejteti, ami erősen szembe megy az ELTE említett doktori szabályzatával.

Az említett doktori iskola honlapján egyébként elolvashatjuk az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK) kari doktori szabályzatát. Amiből megtudhatjuk, hogy a kar a publikációkat kicsit szigorúbban kezeli, és legalább három, összesen 24 kreditben beszámított, publikációt kell produkálni a doktori képzés során. Anélkül vélhetően nem is bocsáthatták volna doktori szigorlatra és védésre a jelöltet. Márpedig az iskola vezetője, a témavezető ezt aligha nézhette be. Mert a kari szabályzat 20§(6) szerint „A publikációk és az egyéb kutatási tevékenységek teljesítését, valamint az adott tevékenység kutatásikredit-értékét – a műhely kivételével – a témavezető javaslatára a programvezető állapítja meg és igazolja a teljesítés megtörténtekor a Hivatal felé”. Alkalmasint a témavezetőnek a benyújtáskor is igazolnia kell a publikációkat (34§2a). Amelyek a tézisekből sajnálatos módon kimaradtak. Ahogy valószínűleg kimaradtak az ODT oldaláról letölthető értekezésből is. Igaz, itt szerepeltetni nem is lenne kötelező a szabályzatok szerint. Csak hátha… De nem. Pedig nem ettől lett volna túl terjengős. A terjedelemre a jelenleg érvényes szabályzata a Pszichológiai Doktori Iskolának azt írja, hogy „a disszertáció terjedelme 100-250 oldal”. Igaz, ez 2015. márciusában került jóváhagyásra. Korábban tehát a tokkal-vonóval sem, nem hogy nettó terjedelemben nem, 100 oldalas disszertáció is elegendő lehetett.

Összességében természetesen nem lehet állítani, hogy a publikációs jegyzék hiánya olyan súlyos hiányosság, ami esetleg ismételt védést, címvisszavonást indikálna. Elvégre, az ELTE említett, és a PPK oldaláról is letölthető, doktori szabályzatának 15.§ -a szerinti a publikációk nyilván megvannak. Alig valószínű ugyanis, hogy egy doktori iskola átlépne ilyen „apróságon”. Azonban jelzi, hogy a nagy nyilvánosság elé vitt politikai akció utóhatásai még a kis vajdarabkák állagmegőrzését is zavarják.