A fantom szelleme

2016 április 11 9:05 de.61 hozzászólás

A Szabadság téri fantom – az orbániai rögeszmét megtestesítő, képzeletbeli, látszólagos, arctalan, szoborszerű szörnyszülött – lelepleződött.

Még nem létezett, amikor a kijelölt helyén igen sokan demonstráltak ellene. Akkor ők, az elevenek két fehér széket helyeztek el ott egymással szemben, a közös múltról folytatandó párbeszéd, s emlékeink összevetésének szükségletét szimbolizálva. Eszmecserét szorgalmaztak a rögeszme megtestesítése helyett, szembenézést a múltunkkal, a közös múlt meghamisításával szemben.

És odahozták a rettenet korszakára emlékeztető rengeteg fotót, tárgyat, szöveget, kavicsot, dokumentumot, követ, melléjük helyezve csupa pici lángot lobogtató mécsesek hosszú sorát, nem csupán a jogfosztottak, kitaszítottak, megbélyegezettek, elhurcoltak emlékére, nemcsak az aknamezőre kergetett, az általuk kiásatott árokba és a Dunába lőtt, a haláltáborokban megsemmisített embertársaik iránti kegyeletüket érzékeltetendő, hanem egyszersmind jeléül annak, hogy a felelősségvállalás szabadságától nem engedik magukat megfosztani.

Mert a budapesti Szabadság térre tervezett, eredetileg német megszállási emlékműnek nevezett fantom neve is és rajza is a felelősség elhárításának szándékára utalt. Az országalmát kezében tartó Gábriel arkangyal a leírt szöveg szerint is Magyarországot jelképezi, amely a maga angyali ártatlanságában kiszolgáltatottan esik áldozatául a fölé szárnyaló német sasmadár rámeresztett éles karmainak.

A fantom felállítása ellen demonstrálók sikere, hogy noha a Szabadság tér ezzel a történelemhamisító szoborszerű borzalommal (remélhetően átmenetileg) megterheltetett, a fantom nevét A német megszállás áldozatainak emlékművévé hazudták át, és mindeddig nem merték felavatni. Orbán Viktor miniszterelnök pedig az országalmát tartó, Magyarországot jelképező Gábrielt nem átállotta ártatlan áldozatokat megszemélyesítő angyalnak minősíteni.

Gábrielen a Hóman szelleme – Fotó Vörös Anna.

Gábrielen a Hóman szelleme – Fotó Vörös Anna.

A fantomangyal, akárcsak a fantomfájdalom (azaz nemlétező testrész folyamatos, vagy rohamszerű égő, görcsös, nyilalló fájdalma amputáció után) élesztette új, meg új beszélgetésekre az Eleven Emlékmű közösségét, amelynek tagjai fehér székeken ülve, illetve a széken ülőket körülállva folytatott eszmecserékkel juttatták tudtára a hatalomnak állandó jelenlétük elevenségét. Ilyesfajta demonstrációik olykor több érdeklődőt és hozzászólót vonzottak, 2014 őszétől pedig ezeken a – Magyar Fruzsina, Mécs Imre, Sebő Gábor és Zoltai Andrea nevével fémjelzett – „Tiszta emlékezettel a szabadságért, demokráciáért” csoportból kivált Sebő Gábor, valamint a hozzá csatlakozó Szabadságszínpadi aktivisták is részt vettek.

A fantomangyalt az Eleven Emlékmű közösségének aktivistái folyamatos jelenlétük második születésnapján, 2016. március 23-án leplezték le.

Gábrielen a Hóman szelleme – Fotó – Mátrai   István.

Gábrielen a Hóman szelleme – Fotó – Mátrai István.

Ezt megelőzően Galgóczi Péter, a meghirdetett, s igen sok érdeklődőt vonzó villámcsődület ceremóniamestere a népes hallgatóságtól a szökőkutat övező kerítéssel államilag elhatárolt, hevenyészve felállított színpadra szólította Füzéki Bálint orvost, holokauszt-túlélőt, több korábbi demonstráció résztvevőjét, majd a meghívott Repárszky Ildikó történelemtanárt, végül Heller Mária szociológust, az Eleven Emlékmű közösségének alapító tagját. A leleplezési aktust az utóbbi vezette-jelentette be.

 Galgóczi Péter Eleven Emlékmű aktivista, házigazda – Fotó:  Vörös Anna és Nyíri András.

Galgóczi Péter Eleven Emlékmű aktivista, házigazda – Fotó: Vörös Anna és Nyíri András.

A fantomangyalra borított fehér lepelre rávetítették Hóman Bálint Székesfehérvárra tervezett, de a tiltakozás eredményeként nem felállított szobrának árnyát, jeléül annak, hogy Orbán Magyarországát jelenleg sem az ártatlanság, hanem Hóman Bálint kirekesztő (honfitársaink elpusztítását eredményező) szelleme hatja át.

Aczél Gábor és Garai-Édler Eszter

*

A jövő városa – Fotó – Má trai István.

A jövő városa – Fotó – Má trai István.

**

Az Eleven Emlékmű flashmobján elhangzott beszédek

„…akik fölvarratták a sárga csillagot,
azok nem németek voltak,
hanem magyarok, akik csillagos házakba,
majd gettóba zsúfolták polgártársaikat,
azok nem németek voltak, hanem magyarok.”

Füzéki Bálint orvos, holokauszt-túlélő

Amikor két éve idejöttem, a Szabadság Térre, nem tudtam, hogy Eleven Emlékművet fogunk létrehozni. De elevenen éltek bennem a 70 év előtti események. Élt bennem az a szép tavaszi március 19-e – ragyogó, napsütéses vasárnap volt –, meg az a borongós-hűvös október 15-e – az is épp vasárnap volt –, meg sok-sok minden e két dátum között, meg ami a két dátum előtt, meg utána volt. És elevenen élt bennem az ígéret is, amit felkent vezetőinktől kaptunk, hogy a zsidóirtás 70. évfordulójáról méltóképp fog majd megemlékezni az állam.

Füzéki Bálint orvos, holokauszt-túlélő – Fotó Vörös Anna és Nyíri András.

Füzéki Bálint orvos, holokauszt-túlélő – Fotó Vörös Anna és Nyíri András.

Zsidóirtást mondtam, nem holokausztot, ahogyan gyakrabban említik, és nem soát, ahogyan ritkábban nevezzük.

Ezek a szavak, ugye, nem magyar szavak, ha hallatjuk őket, értelmezésre szorulnak.

Mi?

Hogy?

Volt is ebből vita bőven!

Miért nem használunk magyar kifejezést? Hát tessék! A zsidóirtás szó goromba, mellbevágó, a jóérzésű ember visszahőköl tőle, de végül is a legfontosabb, hogy azt fejezi ki, amit elvitatni, kifacsarni, kigúnyolni ugyancsak nehéz, még vissza is üthet.

Szóval elevenen élt bennem az ígéret, hogy na most!

Még Vörösmarty szavai is felötlöttek bennem: Méltó emléket akkoron ád a világ!

De ez a szobor nem az a bizonyos „méltó emlék”.

Nem azt mondja: JAJ! Hanem azt: mi nem tehetünk semmiről! Minden rossz a németektől volt.

Pedig akik fölvarratták a sárga csillagot, azok nem németek voltak, hanem magyarok, akik csillagos házakba, majd később gettóba zsúfolták a zsidókat, azok nem németek voltak, hanem magyarok.

Ezek az emlékek elevenen éltek és élnek bennem.

A vidéki zsidóság elhurcolása nem saját emlék, mert akkor erről mi, budapestiek semmit nem tudtunk, de azóta tudjuk valamennyien, hogy a községi és városi hatóságok, a csendőrség készséges és túlbuzgó végrehajtói voltak a magyar kormánytól kapott utasításoknak.

A kirendelt vonatszerelvények vagonjaira pedig ez volt felfestve: Magyar ÁLLAM vasutak.

Mindezt így summázta mai legfelsőbb vezetésünk: A magyar állam nem tudta MEGVÉDENI /!!!/ állampolgárait.

MEGVÉDENI?

A kifejezést államelnöktől a miniszterek láncolatáig, s lejjebb szajkózták szolga-szájak. Ha a vezetőink komolyan gondolták volna, hogy elítélik a zsidóirtást, akkor valami mást kellett volna mondaniuk, valahogy így: a magyar állam már korábban is nem kívánatosnak nyilvánított polgárainak százezreit alázta meg, fosztotta ki, s végül szolgáltatta ki idegen hatalomnak.

De ez a mondat MÉG EGYETLEN MAGYAR VEZETŐ SZÁJÁBÓL SEM HANGZOTT EL!

Arra is elevenen emlékszem, hogy amikor a pincékből előbotorkáltunk a rommá lőtt Király utcán, s a rommá lőtt Királyi Palota alatt egyre csak ezt mormoltuk: soha többet sárga csillagot, soha többet Árpád-sávos zászlót!

A rajzról ismert emlékműről lerítt, hogy megrendelői a zsidóirtás 70. évfordulóján nem a zsidóirtás áldozatai előtt akarnak fejet hajtani, és nem az ő kegyeletüket akarják szolgálni, hanem minden felelősséget elhárító, szűzi tisztaságú áldozat-Magyarországot akarnak bemutatni.

Ezt utasította vissza kemény egyértelműséggel a teljes zsidóság és az együttérző nem-zsidók tömege. Ekkor szerveződött meg az kitartó tiltakozás, amely a kormányt meghátrálásra kényszerítette. „Majd a húsvét ünnepi hangulatának elmúltával higgadt józansággal megbeszéljük, mi legyen.” Így hangzott a csábító-leszerelő, hazugságban fogant mondat. Az ünnep után elérkezettnek látták az időt arra, hogy megbeszélés helyett az éjszaka sötétjében, erős rendőri védelem alatt emeljék a helyére a szobrot. Az erő megtette a magáét!

Az ellenállás azonban nem volt eredménytelen!

Eredménye volt az, hogy felkent vezetőink egyike sem mert kiállni szobrot avatni… akármilyen erős rendőri őrizet mellett sem!

A másik eredménye tartós. Ekkor kezdtük el kihordani valós és szimbolikus tárgyainkat, köveinket ide az utcaszegélyre, mert úgy gondoljuk, hogy ezek méltó és igaz módon emlékeztetnek nem csak minket, hanem minden szemlélődőt megölt elődeinkre: hozzátartozóinkra és ismeretlenekre.

A közös akció olyan össztartó-összetartozó közösséget hozott létre, amely azóta is képes tartalommal megtölteni az emlékezést. És ez az emlékezés sokkal melegebb, sokkal emberibb, és sokkal élőbb, mint akármilyen kő vagy bronz.

Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ennek a közösségnek a létrehozásához és működtetéséhez, első sorban is, a szervező törzsnek, és azoknak, akik vállalták a rendőri hatalommal való ütközést is az igazunk és a méltóságunk védelmében.

***

„…átpolitizált nemzeti sorskérdések esetén fontos… épp itt, a vitatott megszállási emlékmű és az eleven ellenemlékmű között emlékeztetni arra, hogy a magyarok második világháborús szerepe és viselkedése olyan problémakör, amelyet az iskolában és a tizenegyedikesek tankönyveiben sem lehet(ne) megkerülni.”

Repárszky Ildikó történelemtanár

Tanár vagyok.

„TANÍTANÉK”.

„Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani.”

Tévedés azt hinni, hogy a fiatalokkal csak az oktatási rendszer ismerteti meg a történelmet. A történelmi emlékezet közvetítésében, minél kisebb a gyermek, annál inkább a család, a környezet számít, majd egyre inkább a közbeszéd, a köztér, a kortárs csoport, a média… Az iskola hatóereje, bármilyen tantárgyról van is szó, csekélyebb annál, mint gondolni szokás, s az elmondott szót sokszor falrahányt borsónak érezzük, de hányjuk rendületlen… Ugyanakkor az iskola maga is szerves része annak a szélesebb társadalmi környezetnek, amelyben diákjainkat történelmi impulzusok érik.

A rendszerváltozás után történt néhány évvel (még fiatal tanár koromban), épp Trianont tanítottam, mikor egy bátor diákom nekem szegezte a kérdést: a tanárnő azért van fekete ruhában, mert Trianonról beszél? Döbbenten nézhettem a diákra, mert valóban fekete ruhában voltam, de, hogy ebben az összefüggésben is jelentése lenne a ruha színének, ez eszembe nem jutott… Ez a fiatal nyilván az iskolán kívülről hozta ezt az összekapcsolást, amelyre én akkor nem számítottam. De nem is gondoltam, hogy iskolában helye lehet a tanári véleményformálás eme módjának… ez régen volt… Az utóbbi hetekben azonban látványosan az iskola történelmet csinál. Ma már a diák sem kérdezi meg, hogy miért van rajtam kockás ing, pedig jelentem, már tudnék válaszolni… mert nem véletlenül ezt vettem fel.

Az iskola tehát nem az egyetlen hely a történelemmel való találkozásra, de eszközeink korlátozottsága ellenére nekünk, tanároknak mégis óriási a felelősségünk. Mert a mi dolgunk, hogy a családi emlék-töredékek, közkézen forgó szóbeszédek, médiaszenzációk és utcai jelszavak végül értelmes és igaz összefüggésekbe rendeződjenek, hogy történelmi tudássá és ismeretté álljanak össze. A diákok az iskolában tőlünk tanulják is a történelmet (na jó, legyünk őszinték tanítjuk nekik…). Ezért a miénk a felelősség, hogy milyen történetté kerekedik az a múlt, amivel megismertetjük őket. Vagyis a múlttal, amelyet a költő szerint „be kell vallani”, először nekünk, tanároknak és tankönyvszerzőknek kell őszintén szembenéznünk.

Különösen átpolitizált nemzeti sorskérdések esetén „elegendő harc” ez. És fontos, hogy épp itt, a vitatott megszállási emlékmű és az eleven ellenemlékmű között emlékeztessünk erre. Mert Magyarország második világháborús részvétele, a magyarok szerepe és viselkedése bizony olyan problémakör, amelyet az iskolában és a tizenegyedikesek tankönyveiben sem lehet megkerülni.

Repárszky Ildikó történelemtanár –  Fotó:  Vörös Anna és Nyíri András.

Repárszky Ildikó történelemtanár – Fotó: Vörös Anna és Nyíri András.

A tanárok felelőssége mellett hadd beszéljek a tankönyvszerzők, a tankönyvszerkesztők felelősségéről is. Magam is társszerzője voltam néhány tankönyvnek, tudom, milyen nehéz műfaj ez. Minden mondatnak, szónak nem csak a jelentése, a helye, a kontextusa fontos, de még az árnyalata is; egy-egy ártatlannak tűnő jelző éppoly súlyos lehet, mint azok a makacs tények. Legalább olyan fontos, hogy mi az, amit elhallgat és mi az, amit „elmesél” a szöveg. Értelmezi-e a tényeket? Segíti-e a megértést kérdésekkel? Hogyan válogat a forrásokban? Hogyan címkéz fel egy-egy témát? S miről tanúskodnak az illusztrálásra szánt képek?

Most különösen fontos megismernünk, hogy összességében milyen olvasata van/lehet, az új, állami fejlesztésű, kötelezően „választandó” 11-es kísérleti tankönyv megtanulandó szövegeinek.

Hoztam 12 (nem pontot, hanem) kérdést, amolyan „költőit”, azzal kapcsolatban, hogy milyen az érettségizőknek szánt kísérleti tankönyv üzenete. Kérdezni nálam foglalkozási ártalom, engedjék meg, hogy most Önöket kérdezzem itt, e jelképes helyszínen.

1. Elég-e egy tankönyvi főszövegben a második zsidótörvényről annyit mondani, hogy nem csak az izraelita vallásúakra, hanem a kikeresztelkedettekre is vonatkozott? Elég? Ahelyett, hogy nyíltan kimondanánk, hogy ez faji alapú törvény volt, elmagyarázva, hogy ez pontosan mit is jelentett akkor?

2. Vajon pontos és hiteles definíció-e a holokausztra az, hogy „a nácik által elkövetett faji alapú zsidóüldözés, amely során Európa zsidóságának többségét elüldözték vagy megölték”? Pontos? Nem kell-e kimondani, hogy nem csak a nácik követték el, s hogy célja a zsidóság kiirtása volt?

3. Mennyiben segíti történelmi tragédiáink megértését, átélését ez a kép, amely a tankönyvben egyedül „illusztrálja” a magyar zsidóságot ért 1944-es jogfosztó intézkedéseket? Bizony segíthetné…, hiszen elgondolkodtató, akár sokatmondó is ez a kép. Azonban a diáknak a tankönyv nem ad semmilyen segítséget, hogy mit is kéne leolvasnia erről a talán 1944 nyarán készült fotóról, amelyen egy fürdőruhás, mosolygós férfiú pózol a zsidókat a strandról kitiltó tábla előtt. Pedig számos megbeszélhető kérdést vethet fel ez a fénykép, s igen eltérő értelmezésekre inspirálhatja a nézőt. (A csillagosházak történeti hátterének szemléltetésére törekvő fotók közül egyedül a 14. szerepel a tankönyvben a magyar zsidóságot ért 1944-es jogfosztó intézkedések illusztrálása céljából, ami a tragédiájuknak – és a magyarság tragédiájának – kétségkívül része volt, de szerepelhetne a tankönyvben történetesen az 5., ami a már felszabadított nagy gettó Dohány utcájában készült és halottakat ábrázol – A szerk.)

Zsidóknak a strandfürdő területére belépni tilos.

Zsidóknak a strandfürdő területére belépni tilos.

4. Valóban siker a revízió, mint ahogy címben többször is szerepel az 1938–1941 közötti visszacsatolások története? Ez a sugalmazó cím nem vonja el a figyelmet arról, amiről a könyv is beszél, hogy mindennek mi volt az ára, hogyan köteleződött el Magyarország a náci Németország mellett? Ráadásul szabad-e elhallgatni a visszatért Észak-Erdélyben az ottani románsággal szembeni atrocitásokat, gyilkosságokat és azt, hogy „a gyakorlatban a kiszorítás és a diszkrimináció dominált, (s minden nemzetiségpolitikának számított, legyen az trafikengedély, cipőtalpbőr-kiutalás, autóbuszvonal-hosszabbítás vagy leventeavatás.” – Ablonczy Balázs 2011. A visszatért Erdély, 1940–1944. Budapest: Jaffa: 96.) És szabad-e ezzel együtt hallgatni a Dél-Erdélyben maradt magyarok keményre fordult sorsáról is, hogy mintegy 200 ezer – azaz nagyjából minden második – dél-erdélyi magyar kényszerült elhagyni addigi lakóhelyét. Szabad mindezeket elhallgatni?

5. Szabad-e „csak” Teleki Pál tragédiáját kiemelni címben az 1941-es tavaszi fordulópont kapcsán, amikor Magyarország katonailag is szerepet vállalt a háborúban a német csapatok magyar területeken történő átengedésével és a Délvidék elfoglalásával? A Teleki számára feloldhatatlan dilemma a magánügye lett volna?

6. Történelmileg hiteles-e úgy fogalmazni, hogy a Délvidék visszafoglalása csak „bizonyos mértékig mondott ellent a fegyveres semlegességnek”. A katonai akció akkor is katonai akció, ha Anglia, előzetes intelmei dacára, mégsem üzent hadat Magyarországnak ekkor.

7. Kell-e beszélnünk történelem órán is az újvidéki „Hideg napokról”, a 2. magyar hadsereg sorsáról, Kamenyec-Podolszkijról és a magyarországi cigányság sorsáról? Kell ezekről beszélnünk? A tankönyv szól is ezekről, de elég-e kiegészítő anyagba és még el sem készült digitális tananyagba száműzni ezeket a témákat? S elhallgathatjuk-e, hogy az 1942-es újvidéki „Hideg napok” alatt a meggyilkolt 3000 „gyanús” polgári személy között gyerekek, nők, idősek is voltak…? És hogy a szerbek részben ezért gyilkoltak a magyar falvakban alig három év múlva? Elhallgathatjuk?

8. Miről akarja elterelni a diákok figyelmét az a megállapítás, hogy a „magyar kormány kezdettől félszívvel vett részt a háborúban”? Miközben Magyarország még az Egyesült Államoknak is hadat üzent? S vajon mit mond a „félszívvel” kifejezés a diáknak, amikor a Kállay-kormány titkos tárgyalásairól tanul, miközben például a hintapolitika elnevezést a könyv nem használja.

9. A német megszállással kapcsolatban mit is akar a tankönyv mondani arról az államférfiról, akinek méltóságot sugárzó mellszobra nem messze tőlünk „figyel”…, ha azt olvassuk, hogy Horthy noha „rosszallotta a német beavatkozást”, de

a) megtartotta kormányzói pozícióját,

b) államfői funkcióit ellátta és

c) kiadta hadparancsát a háború folytatására.

Ezek tények, s nem azt jelentik, hogy Magyarország nem vesztette el teljesen a szuverenitását? A tankönyv erre nem válaszol, de a következő mondatban már arról értesülünk, hogy a helyén maradt kormányzó „csupán egy kérdésben maradt távol a döntéshozataltól: a zsidóságot érintő intézkedések dolgában szabad kezet adott a kormánynak”. Ez is tény. De a kormányzó utóbbi döntését nem felelősségáthárításnak hívják? A tankönyv nem említi, hogy Horthy maga is ezt írta akkor, hogy ezekért nem vállalhatja a felelősséget, de kérdem, ezt megtehette?… S nem kéne reflektálni arra, hogy Horthy milyen minőségében állította le a deportálásokat, ha épp ebben adott „szabad kezet”?

10. Sztójay Dömét, a kormányzó által kinevezett miniszterelnököt egyértelműen kollaboránsnak minősíti a könyv, s mint „hivatalosságtól” hallhattuk, Hóman Bálintnak is „csak” azért nem lehetett szobrot állítani, mert kollaborált a németekkel… Horthy esetében ez sem merülhet fel?

11. Nem durva csúsztatás-e azt állítani a deportálások leállítása kapcsán, hogy „a kormányzó azonban csak akkor lépett közbe, amikor megcáfolhatatlan bizonyítékokat kapott a haláltáborokban folyó tömeggyilkosságokról”, miközben már sokan bizonyították, hogy Horthy már jóval korábban tisztában volt a végső megoldás céljával, módjával? S nem ellentmondás, hogy maga a könyv, eufémizmussal ugyan, de megállapítja ugyanezen bekezdésen belül, hogy Horthy már korábban „egyenesen a német vezetők szájából hallott tömeggyilkosságokra való utalásokat.”

12. Kell-e emlékeznünk a kevés fegyveres ellenállóra és a hétköznapi tiltakozókra? Ez a könyv meg sem említi őket.

+ 1 kérdés, tudom, hogy csak tizenkettőt ígértem, de ez a „szerencsés” tizenharmadik már nem az enyém: a tankönyvben olvashatják a téma végén: „vitassuk meg, hogy hogyan befolyásolja a közgondolkodást napjainkban is Horthy Miklós 1944-es politikai szereplésének megítélése!”

Egyetértek. Vitassuk meg! De ne a tények és értelmezések szelektív válogatása alapján!

S ha ezt a vitát valóban komolyan akarjuk venni az iskolában, akkor különösen döntő a tanár szerepe, mit tesz hozzá, milyen válaszokat ad a fenti kérdésekre; és használja-e egyáltalán ezt a „hivatalos” tankönyvet, még akkor is, ha hivatalosan mást lassan nem rendelhet a diákoknak. S mit tehet a tanár? Például a sokunk által gyakorolt megoldással élhet, hogy a diákok sokféle, akár ellentmondó családi emlékeinek bevonásával próbálkozik, amelyekhez a saját családi emlékeit is hozzáteheti… Felelősségünk így még nagyobb, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy tudjuk…

„… rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Gábrielen a Hóman szelleme – Eleven Emlékmű – Fotó – Má trai István.

Gábrielen a Hóman szelleme – Eleven Emlékmű – Fotó – Má trai István.

***
„Magyarország kormányzópártja és miniszterelnöke tovább szítja az ellenségeskedést, bűnbakokat keres, társadalmi csoportokat taszít ki a nemzetből. Ne higgyünk a fantomoknak. Leplezzük le, vonjuk kérdőre, szorítsuk sarokba őket!”

Heller Mária szociológus, az Eleven Emlékmű alapító tagja

Két évvel ezelőtt március 23-án délután, zúgó szélben hirtelen nagy tömeg töltötte meg ezt az akkor esőverte teret. Sokan jöttek, jöttünk, meghallgattuk Béndek Péter filozófus beszédét, majd fehér köveket és apró emléktárgyakat tettünk le arra helyre, amelyet a dölyfös hatalom 2013. december 31-én, suttyomban egy hazug emlékmű helyszínéül kijelölt.

Már hetekkel korábban elkezdődött a tiltakozási akció, sok fejtörés és tervezés előzte meg a flashmobot. Akik akkor ezt a tiltakozást megszerveztük, sejtettük, hogy nem fogjuk tudni megakadályozni a történelemhamisító szobor felállítását, de azt nem gondoltuk, hogy még két év múlva is itt fog állni, egymással szemben, egymásnak feszülve a hatalom hamis emlékezetpolitikáját szimbolizáló „nemlékmű” és a budapesti polgárok által állított és gondozott Eleven Emlékmű.

Ez az emlékmű azóta világhíressé lett: rendszeresen látogatják nem csak a háborúra és az emberirtásra emlékező magyar polgárok, de külföldi turisták, sőt, elszármazott, elüldözött, elpusztított honfitársaink leszármazottai is.

Heller Mária szociólogus, Eleven Emlékmű alapítótag – Fotó: Vörös Anna és Nyíri András.

Heller Mária szociólogus, Eleven Emlékmű alapítótag – Fotó: Vörös Anna és Nyíri András.

A téren szervezett folyamatos tiltakozás annyit elért, hogy a szobrot csak lopva, az éj leple alatt merték felállítani, meg azt, hogy nem avatták fel soha hivatalosan, nem jött ide a hatalom képviselője, hogy átvegye, sajátjának ismerje el ezt a „művészi alkotást”. Tudósok, akadémikusok mutattak rá a mű történethamisító üzenetére: arra a hamis emlékezetpolitikára, amely a magyar állam és annak képviselői által elkövetett gaztetteket egyedül a náci Németországra akarja terhelni, felmentve ezáltal a magyar államot és társadalmat attól, hogy szembenézzen saját múltjával. A tiltakozások következtében a miniszterelnök nyilvános vitára kényszerült neves szakértőkkel, végül pedig az eredetileg a Német megszállási emlékműnek nevezett műtárgyat a Német megszállás áldozatainak emlékművévé voltak kénytelenek átnevezni, elmaszkírozva ezzel saját korábbi tervüket. Emlékszünk arra a mondatra is, amelyben a szobrász (nevét ne is említsük!) skiccét magyarázó pár mondatos leírást, amely szerint Gábriel Magyarországot jelképezi, a miniszterelnök a tiltakozások hatására kénytelen volt meghazudtolni, amikor azt mondta: „én az ártatlan áldozatokat látom az angyalban”. (Megkérdezhetnénk persze, hogy miért tartják akkor az ártatlan áldozatok az országalmát a kezükben?)

Nem sorolom az emlékművel kapcsolatos többi gikszert: a zsidó szervezeteknek tett be nem tartott ígéretet, az elrontott feliratokat, a parkoló roskadozó mennyezete miatt kényszerűen átalakított szobrászati megoldásokat. Azt viszont hangsúlyozni szeretném, hogy a hatalom nem tanult a tiltakozásból. Tovább folytatja hamis emlékezetpolitikáját, nemcsak az utcanevekkel, az újratemetésekkel, a történelemhamisító iskolai tankönyvekkel, a 21. században nevetséges, lovas-kardos, sújtásos avítt egyenruhákban pompázó huszárokkal a nemzeti ünnepeken, vagy a háborús bűnösöknek állítandó szobrokkal.

Emlékezzünk csak a székesfehérvári Hóman szobor történetére! Orbán Viktor 2015. május 26-án ezt mondta Székesfehérvárott: „… ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak. Ez a városunk rehabilitációját is jelenti, ezért üdvözöljük ezt a döntést, és örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.” Ne firtassuk, hogy a miniszterelnöki szavak mekkora szerepet játszottak abban, hogy a város Fidesz vezette önkormányzata, élén az éltanuló Cser-Palkovics polgármesterrel lelkesen odaállt a helyi széljobbos alapítvány szoborállítási terve mellé és a város kulturális főterén adott helyet neki. Azt se firtassuk, mert nyilvánvaló, hogy hangsúlyos kormányfői támogatás nélkül Navracsics miniszter nem ígért volna tizenöt milliónyi kormánypénzt a szoborhoz. (Azt is csak halkan kérdem most meg, hogy vajon miért kellett volna Székesfehérvár városát rehabilitálni, vajon mit tett ez a „bűnös város”?)

De a Hóman szobor esetében sem számoltak a közvéleménnyel. Például a mi fehérvári tiltakozásunkkal sem, ahogy a tervezett helyszínen fehérvári és budapesti aktivisták rajtaütésszerűen fölállítottuk a szobor árnyát és azt az Eleven Emlékmű módjára körülvettük mécsesekkel, kavicsokkal, fotókkal és egyéb emléktárgyakkal, hogy – akárcsak két éve itt, a Szabadság téren – a polgárok nevében el-, vagy épp visszafoglaljuk a teret.

És miközben az egyik miniszter a másikat vádolta az emlékmű finanszírozásával, nem számoltak a nemzetközi botránnyal sem, több nyugati kormány és nemzetközi civil szervezet felháborodásával, amely végül mégiscsak meghátrálásra kényszerítette Orbán Viktort. Aki szemrebbenés nélkül volt képes decemberben, a parlamentben az ellenkezőjét mondani annak, mint amit áprilisban mondott.

De nem azért idézzük most meg ezt a történetet, mert megint egyszer sikerült a szimbolikus politika kényes terepén meghátrálásra késztetnünk az akarnokot.

Ellenkezőleg. Örvendezésre semmi okunk. Orbán érvelése szerint Hóman, a zsidótörvényeket szerző illetve pártoló, a deportálásokat sürgető politikus nem azért nem érdemel szobrot, mert hozzájárult többszázezer honfitársunk megbélyegzéséhez, megalázásához és kiirtásához, hanem mert a német megszállás után is kollaborált a náci Németországgal. Az, hogy előtte is kollaborált, csak úgy, mint Horthy és az egész akkori politikai osztály, amelynek restaurálására a mai kormány oly szorgosan törekszik, az a kormányfő szerint nem akadályozná a szoborállítást.

Ezt mondta a miniszterelnök a parlamentben saját korábbi megszólalását meghazudtolva: „Magyarország 1944. március 19-én elveszítette szuverenitását, 1990. május 2-án pedig visszanyerte azt. A megszálló hatalmakkal való kollaborálásnak különböző oka, mélysége, minősége lehet, de a kormány olyan politikusnak nem támogathatja a szoborállítást, aki együttműködött az elnyomókkal.” Orbán tehát megint a német megszállási emlékmű történelmi hazugságára hivatkozik. A két szobor-fantom, a vak is látja, összetartozik.

Ezért találtuk ki mai eseményük fő attrakcióját. Van egy szobor, Gábrielé, az ártatlanság pózában tetszelgő hivatalos Magyarországé, amelyet sosem mertek leleplezni – itt áll a vasdarab, egyre fakóbb árnyéka képzelt önmagának.

Megépítették, de mégsem létezik.

És van egy másik szobor, a Hómané, amit nem építettek meg, mégis létezik – hazug szelleme itt kóborol közöttünk.

Leplezzük le Orbán kettős hazugságát – borítsunk fátylat a szerencsétlen Gábrielre, hogy láthatóvá váljon rajta Hóman szelleme! A két ügyefogyott fantom, a két üresen ásítozó árnyék egymást leplezi le, a hazug alaptörvény hazug történelmi emlékezetét.

És itt nem valami pillanatnyi tévedésről, hanem a kormánypolitikáról van szó. A hatalom nyilvános szövegeiben, a miniszterelnök és más politikusok beszédeiben, nyilatkozataiban rendszeresen találkozhatunk olyan kiszólásokkal, rejtett vagy kevésbé rejtett mondatokkal, amelyek a megkülönböztetést, a kirekesztést a társadalom egyes csoportjainak megbélyegzését, sőt, az ellenük meglévő indulatok felkorbácsolását jelentik. Aki figyelmesen hallgatja a miniszterelnök beszédeit, az rendszeresen megtalálja benne a szélsőjobb felé hajló vagy egyenesen onnan kölcsönzött gondolatokat.

Legutóbbi, március 15-ei beszédében nem nehéz felismerni a gyűlöletkeltés, a megosztás, sőt, a rasszista gondolkodásmód jellemző kifejezéseit. A kormányfő ünnepi beszédében a baloldalról úgy beszélt, mint parazitákról, akiknek gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjaik. Véssük emlékezetünkbe: így csak nácik beszélnek. Így beszéltek azok a nácik is, akiknek Magyarország állítólag szuverenitása elvesztését köszönheti. Így beszélt Hóman is zsidókról és cigányokról, kommunistákról és liberálisokról: biológiai metaforákban, mint életképtelen, vérszívó véglényekről, mint akiktől az egészségeseknek végleg meg kell szabadulniuk.

És így beszél ma a magyar miniszterelnök is. A történelemből tudjuk jól, hogy aki mer így beszélni, az, ha alkalma lesz rá, cselekedni sem lesz rest.

Huszonöt évvel a rendszerváltás után Magyarország megosztott és békétlen. Családok, barátok, kollégák között romlott meg a kapcsolat, szűnt meg a kommunikáció, a nyilvánosság éltető viták helyett gyilkos harcmezővé változott.

Magyarország kormányzópártja és miniszterelnöke tovább szítja az ellenségeskedést, bűnbakokat keres, társadalmi csoportokat taszít ki a nemzetből.

Ne higgyünk a fantomoknak. Leplezzük le, vonjuk kérdőre, szorítsuk sarokba őket. Beszélgessünk, vitatkozzunk, itt, a Szabadság-téren, és minden alkalmas fórumon. És legyünk ott a Kossuth-téren, Fehérváron és Debrecenben, mindenhol az országban!

Készüljünk a békére – de tartsuk szárazon a puskaport.

Az Eleven Emlékmű logója.

Az Eleven Emlékmű logója.

Videó: A Szabadság tér fantomja – két év múltán lelepleztük!

61 hozzászólás

  • Göllner András

    Köszönet a törődésért, a bátor kiállásért, a küzdelemért, a felelőségvállalásért, a példamutató magatartásért. Gratulálok a szervezőknek és Garai Édler Eszternek, Aczél Gábornak ezért a részletes összefoglalóért.

  • Valóban.
    Ez a “Holocaust” kifejezés oly relativizálóvá vált mostanra.
    Szóvicceket is fabrikálnak már belőle egyesek.

    A dolgokat nevükön kell nevezni: Zsidóirtás !

  • Nem volna jobb, a “fantomot” aludni hagyni?

  • Klárika,
    nagyon bántólag hat Rád a fantom szelleme?

  • Geyza,
    pontosítok:Rablógyilkosok nemzete által elkövetett tömeggyilkosság.

  • Süketek párbeszéde …

    A hírekben olvastam egy budapesti utcai kiállításról, ahol ajtók mögé nézhettek be az érdeklődők. A cikk mellett az illusztráció egy Horthy-Kádár páros volt. Mindkettő botra támaszkodott, és pólóban ült. Érdekes fényképek voltak, a nemzeti megbékélésről szóltak. Persze az áldozataikról is kéne fotót melléjük rakni, az lenne az igazi nemzeti önvizsgálat.

    Elítélem a szélsőséges önfelmentést, de a parttalan önmarcangolást, hibáztatást is. A magyaroknak nagy szüksége lenne végre pozitív példákra, követhető életstratégiákra, teljesíthető célkitűzésekre. Orbán ennek a hamis illúzióját adja meg, míg az EE-típusú civil mozgalmak nem adnak nekik – semmit.

  • Gyuri10:
    NE kissebbítsed az egyszerű “tömeggyilkosság” kifejezéssel ezeknek a patkányoknak a tetteit.
    A tömeggyilkosság alacsonyabb kategória az iparszerűen , gépesítve elkovetett folytatólagos emberirtásnál !

  • bizony voltak kimondottan zsidovadasz kulonitmenyek magyarorszagon 44-ben!!ezeket renndorok-csendorok-honvedkeret tagok kozul toboroztak ossze mar 42-ben karpataljan!!
    a kikepzesukrol gondoskodtak a nemetek!mint pl Friedrich Jeckeln ss general az einsatzgruppe/c vezetoje es az alajuk sorolt SS sondetreinsatzkommando!
    42-ben mar ungvaron,munkacson,kiuvban,lvivben kameniec podilskijban bizonyitottak hogy kitunoo tanitvanynak bizonyultak!!
    44-ben az egyik legverengzobb a XV.ik csendorkerulet-(Szeged es kornyeke)-hez sorolt 100% Magyarokbol allo “juden jäger abtei” volt!

  • kimaradt pedig igen fontos mozzanat!
    ok maguk nyilvanosan igy hivattak magukat szinte mindenhol,;-“zsidovadasz kulonitmeny”!!
    ok a szemelyesen a deportaciot iranyito Ferenczy Laszlo Csendoralezredes-nek voltak kotelezve!!sem a csendorseg,sem a honvedseg nem parancsolt nekik!

  • Nem baj Barlev ,
    “Majd felállnak rohadékok, jönnek újabb rohadékok, akik azt állítják hogy azok a szörnyűségek meg sem történtek, vagy nem úgy történtek meg,ahogy megtörténtek”…/Dwight D Eisenhower/

  • Katona Zsombor

    Tisztelt Szerzők!
    Előre esedezem, hogy ne nyilasozás, ne nácizás, ne antiszemitázás legyen, hanem okos, racionális érvelésük legyen a minden kétséget kizáró cáfolat!
    Nekem olybá tűnik -és ez a cikkből is kitűnik- hogy, ezt a szobor mizériát már akkor eldöntötték amikor kiderült hogy, nem az Önök kizárólagos áldozatának megemlékezésére, hanem úgy en block, az összes magyarországi külömböző vallási hovatartozásu, identitásu, származásu és nemzetiségű ártatlan áldozat mementójának szánják megépíteni az Önök kifejezett tiltása ellenére. Soha nem volt arról szó, hogy ez az emlékmű a német megszállás emlékére, ne adj Isten dicsőitésére vagy az Önök bosszantására épüljön! Évtizedek óta épülnek szerte az országban százával -jogosan- Holokauszt emlékművek, 1 azaz egy darab miért nem épülhet más áldozatoknak is? Miért akarják már az “áldozat” szót is és annak minden változatát csak maguk részére levédeni? Aláírom, nem szép az emlékegyüttes, már-már giccses de az amit Önök a szimbólikájáról legyártottak az kifejezettem igazságtalan és szánalmasan lenéző!

  • Katona Zsombor. Egyetértek.
    Engem inkább az piszkál, hogy nincs külön, a komunizmus áldozatairól egy emlékmű.

  • Figyelő.
    Merhogy a “kommunizmusnak” nem vótak áldozatai.
    Ahhoz hogy a te kommunizmusodnak áldozatai lehessenek,
    előbb létre kellett volna jönnie ennek a “kommunizmusnak”.
    De az meg nem jött el.Várták várták,de az istennek sem jött el.

    (Vagy eztet mán montuk néked párezerszer?)

  • Katona Zsombor
    2016 április 12
    2:48 du.
    T. Zsombor.
    Attól tartok, te valamit vagy nagyon félreértesz, vagy egyáltalán nem értesz..
    Nem az ellen ment a demonstráció, a tüntetés, most sem azért reklamálnak a tiltakozók, hogy lett egy szobor a II. VH áldozatainak.
    A tiltakozás az ellen megy, amit a szobor sugall. Nevezetesen, hogy a német sas kényszerítette a magyarságot szimbolizáló Gábrielt. Lócsöcsöt, -hogy választékos legyek.
    Magyarországnak hozzávetőlegesen kilenszázezer áldozata volt. (Részleteiben később.)
    A Horthy kormány mindenféle kézcsavargatások nélkül, önként és dalolva lépett be a háborúba. Felrúgva egy alig néhány hónapos kölcsönös megnemtámadási szerződést Szerbiával, Horvátországgal.(Lásd még Tisza levelét Horthyhoz.) A németek 1944-ben okkupálták az országot.
    Az áldozatok elosztásaÉ hatszázer zsidó származású magyar, nyolcvanezer cigány származáső magyar, kétszázötvenezer magyar katona, és kb ötvenezer civil magyar.
    Ez legkevésbé volt a német sas bűne.
    Mégegyszer, nem azzal van a gond, hogy megépítették.

  • Falusi:
    NEMMM számít.
    Az számít hogy ezek gyűlölködhessenek.
    Az a szobormány pontosan ezzel a céllal jött létre.
    A jónép végleges megosztásának furfangosan ördögi műve .

  • falusi
    2016 április 12
    4:21 du.
    Hogy burkoltan lehülyézed a nácit, avval teljes mértékben eggyetértek,de (és most sokan köpködni fognak rám!) Horthyt nem hagyom teljesen sárba taposni, mert például az Ő “zsidógyűlölete” mentette meg az én Lengyelországból ide menekült nagyapámat és még sok csek és szky-re végződő nevű menekültet!

  • falusi
    2016 április 12
    4:21 du.

    1. Arról mindenki elfelejtkezik, hogy Németország hivatalosan nem tiltakozott a Szabadság téri förmedvény ellen. Ha a németeket nem zavarja, hogy egy torz, gyilkos sas jelképezi őket, akkor minek pattogjon a magyar ember?

    2. Az EE sajnos tényleg zsidó ügyet kreált ebből a botrányból, pedig ez magyar-magyar ügy. Föltűnt a résztvevőknek, hogy nem fejlődött mögéjük egy széles körű társadalmi összefogás? Tanulhatnának a Tanítóktól! Pl. megszólítani különböző társadalmi csoportokat, vidékieket, fiatalokat. Egy régmúlt történelmi esemény taglalása mellett bemutatni, hogy milyen hatással lesz a hétköznapjainkra a történelmi hazugság. Internetre is kiterjeszteni az Eleven Emlékműt, pl. facebook-csoportot indítani, ahová bárki fölrakhatja a féltve őrzött fotóit, emlékeit stb. (Lehet, hogy van ilyen, de én nem hallottam róla.)

  • Katona Zsombor

    falusi
    2016 április 12
    4:21 du.
    “A Horthy kormány mindenféle kézcsavargatások nélkül, önként és dalolva lépett be a háborúba.”
    Ez a duma csak akkor lenne igaz, ha nem lennének olyan katasztrófális előzményei mint például az 1919-es “véletlenül keletkezett” patkányköztársaság, aminek hatására a tendencia félelmétől maga alá csináló Nyugat úgy berezelt, hogy olyan brutálisan és szándékosan irracionálisan darabokra szagatta a rebellió tűzfészkének kikiáltott Magyarországot, hogy abból évszázadokig ne tudjon talpra állni! Az említett és külső segítséggel nyakunkra ültetett patkányköztársaság nélkül egy jogos revizióra törekvő Horty sem kerülhetett volna hatalomra, viszont itt marad Európa közepén egy erős állam, ami a nyugati expanziós törekvéseket szemtelenül akadályozza!

  • Sereském:
    Az kétségtelen hogy a nácik elől menekülö lengyeleket MEGMENTETTE az akkori magyar kormány.
    Viszont -szerintem- a lengyel tisztek és katonák körében nem végeztek faju vizsgálatokat. Valószínűleg nem tudtak volna.
    Ez valóban szép és dícséretes dolog volt.
    Ez is azt mutatja hogy Hitleri Németország nem nagyon szólt bele Magyarország dolgaiba.
    Igy a hazai zsidóság deportálásába sem. Ők csal egyszerűen örültek annak, hogy mekkora hatékonysággal műveli ezt a horthysta államvezetés, különösebb német közreműködés nélkül.

  • Zsombika:
    Megint ferdítesz, mocskolódsz, gyűlölködsz.
    Mi a bajod 1919 -el? Tán csak nem az hogy megvédték Magyarország mostani határait az általad csak ” patkányoknak” aposztrofált hősök?
    Ha ők nem lettek volna akkor most Románia a Tiszáig érne te idióta.Szlovákia meg Budapestig.

    Vagy netán az Őszirózsás Forradalommal van bajod?
    Netán nem tudod hogy az pedig az 1848 -hoz hasonló polgári-demokratikus irányt követte a korábbi feudális berendezkedéssel szemben ?
    Miért “patkányok” azok, akik a korabeli ( és mostani ) Nyugat államformáját akarták ?

    Nagy szemétláda vagy te öcsém.

  • Katona Zombi,
    patkány köztársaságot csak egy patkány nép tud létrehozni. A köztársaság kimúlt,de csak a köztársaság múlt ki.Ti itt maradtatok.

  • Katona Zsombor
    2016 április 12
    7:37 du.

    Persze, hogy a Nyugat félelmében szabta szét a Magyar Királyságot, nem azért, hogy a katonai szövetség kisantantot kifizesse, elűzze a Habsburgokat, és gyengítse Németországot … Orvos látott már?

    Magyarország ott követte el a hibát, hogy történelmi szempontokra hivatkozott az etnikai elv helyett, és nem volt normális érdekképviseletünk Párizsban. A köztársaságok politikailag megbuktak, de óriási kulturális ugrást hoztak a magyar nép történelmében.

  • Hazai Lámpa:
    Zsombinak magyarázhatod!
    Asziszed érdekli ? Ő már legszívesebben kijárna éjszaka akasztani , valami halálbrigáddal.
    Csak olvasd el miket hord itt össze.
    Lobog benne a gyűlölet a 100 év óta halott emberek iránt, akik tettek is valamit a Hazáért, míg az ő kamerádjai, szellemi elődjei inkább csak tönkretették az országot és a népet.

  • Geyza
    2016 április 13
    12:57 du.
    Lobog benne a gyűlölet a 100 év óta halott emberek iránt, akik tettek is valamit a Hazáért, míg az ő kamerádjai, szellemi elődjei inkább csak tönkretették az országot és a népet.

    Ha a 100 éve halott Tanácsköztársasági emberekre gondolsz, akkor el vagy tévedve, mert ők balfaszságukkal marha sokat ártottak a zsidó embereknek azzal hogy megpróbálták naivan az oroszországi recept sémájára az ott bevált módszereket ide is alkalmazni, csak azt nem vették figyelembe hogy az itteni muzsikok sokkal nagyobb agykapacitással rendelkeztek és nem voltak úgy elnyomva mint a cár atyuska léhűtő bojárjai által!

  • Seresrobi:

    Meglehet.
    De én más dolgokat hoztam fel.
    És azok szerintem nagyonis megállják a helyüket.

  • Geyza
    2016 április 13
    12:57 du.

    Kun Béla inkább tűnik politikai kalandornak, mint jó politikusnak. Én inkább arra gondoltam, hogy jelentős értelmiségi támogatása volt a Tanácsköztársaságnak. Ez, és a régóta esedékes reformok bevezetése egy olyan szellemi impulzust adott az elnyomott rétegeknek, ami nem múlt el nyom nélkül.

    Jóval nagyobb a Tanközt. történelmi szerepe, mint ahogy pár hónapos regnálás után várható lenne.

  • Hazai Lámpa:
    Teljesen egyetértek ebben Veled , bár Kun Béláról nem sokat tudok.
    De a Tanácsköztársaság még nem a személyi kultusz jegyében zajlott , tehát ha nem ő akkor más neve lenne ma a fekete bárány.

  • Geyza

    2016 április 12
    4:07 du.
    Jó, ismerjük ezt a szöveget. Nem volt kommunizmus MÉG , mikor 100 millió halott volt az eszme áldozata. Lehet, más néven is hívni, Sztálin áldozatai? Az igaz, de akkor nincs benne a kinaiai, vietnámi stb. áldozatok száma.
    Maradjunk csak a marxizmzus áldozatai név alatt!

  • FIGYELŐ:
    Ócska nyilas duma.

  • hazai lámpa
    2016 április 12
    6:32 du.
    Lámpácska.
    Hogy ki, hol, milyen szobrot állít, abba egy másik országnak beleugatási joga nincs, így németeket sem igazán érdekli, hogy Budapesten mit szobortak a Szabadság térre.
    Olyan helyek is akadnak a világban, ahol a mai napig senki nem akarta még lebontani a helyi Lenin-szobrot. Ilyen például New York és Seattle. Mindkét városban áll egy-egy szobor. New Yorkban a Vörös térről elnevezett ház tetején integet Lenin.

  • Katona Zsombor
    2016 április 12
    7:37 du.
    T. Zsombor.
    Ezt írod:”Ez a duma csak akkor lenne igaz, ha nem lennének olyan katasztrófális előzményei mint például az 1919-es “véletlenül keletkezett” patkányköztársaság, aminek hatására a tendencia félelmétől maga alá csináló Nyugat úgy berezelt, hogy olyan brutálisan és szándékosan irracionálisan darabokra szagatta a rebellió tűzfészkének kikiáltott Magyarországot, hogy abból évszázadokig ne tudjon talpra állni! Az említett és külső segítséggel nyakunkra ültetett patkányköztársaság nélkül egy jogos revizióra törekvő Horty sem kerülhetett volna hatalomra, viszont itt marad Európa közepén egy erős állam, ami a nyugati expanziós törekvéseket szemtelenül akadályozza!”

    Nü, ez úgy marhaság, ahogy a csövön kifér..Az Őszirózsás dolog elsősorban az I VH következménye. Egy sqarrávert magyar hadsereg szélnekeresztett katonáinak elégedetlensége az alap, amit néhány, az orosz forradalmi hevülettől átitatott hazai kommunista meglovagolt. (Most túl azon, hogy nem lenne most az ország feleekkora sem, ha a frissentoborzott katonaság nem veri sqarrá a románokat, cseheket, szlovákokat..) Károlyi nem vállalta a Trianoni Békediktátum alárását, átadta a stafétabotot, lemondott. Az új kormány viszont elsősorban vissza akarta foglalni legalább azokat a területeket, amiket a békekötés, illetve a fegyverletétel idején még tulajdonolt. Ha- ahogy te írod,- a nyugat “berezelt” volna, akkor a román csapatokkal egyesítve a francia haderőt, hozzácsapva Horthy keretlegényeit, és simán leverhették volna Szamuelyékat.
    Trianont nem annak a forradalomnak kell megköszönni, hanem az arrogáns, felsőbbrendűségű komplettkával megáldott magyar kormányzatnak, akik azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek éltek, rettenetesen rosszúl irányították a dolgokat.
    Ezt tetőzte be az, hogy Clemencau volt egykoron annak a Dreyfusnak az ügyvédje, aki hazaárulásért került a karibi Ördög szigetre, ahol közel húsz évet töltött, amikoris kiderült, hogy összekeverték egy Eszterházy nevű hivatásos kalandorral.
    Ezért volt a hatalmas ellenszenv részéről a magyarok iránt. Hiába próbálkoztak az angolok, amerikaiak, demég a törökök és az olaszok is befolyást gyakorolni a franciákra, Clemencau hajthatatlan volt.
    Az I VH előtt Magyarország viszonylag erős állam volt. Gazdaságilag is, katonailag is.
    Horthy legnagyobb bűne, hogy nemengedte vissza a legális királyát az országnak. Egészen másként szólott volna a kovetkező 25 év..
    Olvass utána. Néha az sem árt..

  • hazai lámpa
    2016 április 12
    6:32 du.
    Még annyit, Lámpácska, hogy nem az EE csinált belőle”zsidó ügyet”. Az EE valaminek a következménye, ami az eredeti elképzelések szerint hivatalosan Német megszállási emlékműként lett kírva szoborpályázatra.
    A dolog ott szállt el, hogy néhány zsidó származású exhibicionista, mint a szélkakas Rózsa Misi, vagy az egészet végigszelfiző Zoltai Andrea hangolta a demonstrálókat. A jóhiszeműen közéjükálló Mécs Imrét megértem, viszont Láng Alexen és Szele Tamáson nagyon elcsodálkoztam.
    Nekem már az is eredménynek számít, hogy a “német megszállási emlékművet” átkeresztelték II. VH-s emlékműre..

  • falusi
    2016 április 14
    2:06 du.

    És ha Lenin letolt gatyában éppen vörös csillagot sz.rna a város felett, akkor Oroszo. mekkora ricsajt csapna szerinted? Illetve mikor az Orbánt látogató Putyin megkoszorúzta Pesten a hős szovjet katonák emlékművét, akik leverték az ’56-os forradalmat, abba nekünk mennyi beleszólásunk volt?

    A német nagykövetség kiadott egy bírálatot, hogy az emlékműről gyorsan és széles körű egyeztetés nélkül döntött a magyar kormány. Arra nem tértek ki, hogy a koszlott sason sehol sem lóg a horogkereszt, csak utólag gyűrűzték meg az 1944 felirattal.

    https://hu.wikipedia.org/wiki/A_n%C3%A9met_megsz%C3%A1ll%C3%A1s_%C3%A1ldozatainak_eml%C3%A9km%C5%B1ve

  • falusi
    2016 április 14
    2:29 du.

    Mivel benne volt a békediktátumban, hogy Habsburgot még véletlenül se tegyünk a trónra, elég nehéz is lett volna visszaengedni a királyt. Nem mintha Horthynak ne lett volna kedvére a kormányzósdi. 🙂

    Horthynak már csak a haszontalan arisztokratákat kellett volna kipicsázni az országból, államosítani a birtokaikat, esetleg Weiss Manfrédot, és mindjárt nem lett volna szükség, hogy keserves hentesmunkával kifosszák a vidéki magyar zsidóságot.

  • falusi
    2016 április 14
    2:49 du.

    Nem csak a zsidók voltak áldozatai az úri közép- és felsőosztálynak, bár az életüket sajnos tényleg a zsidók vesztették kollektíven. Hóman Bálint nem csak zsidóknak okozott kárt, hanem az egész országot visszavetette a fejlődésben.

    Az ország elvileg a szövetségesekkel háborúzott, de más színtereken folyt a harc a német gyarmatosítás ellen, és a régi feudális rend urai ellen is. Párhuzamosan 3 háborút vívtunk (ebből egy volt fegyveres), egyet a külső ellenséggel, egy szabadságharcot és egy testvérháborút.

    Ebből Orbán emlékműve kiemeli a németeket, az EE emlékmű nem veszi figyelembe a politikai és társadalmi áldozatokat.

  • hazai lámpa
    2016 április 14
    3:30 du.

    Jav.: Ebből Orbán emlékműve kiemeli a német megszállást, az EE emlékmű nem veszi figyelembe a háborús és társadalmi áldozatokat.

  • falusi
    2016 április 14
    2:49 du.

    Falucska, ezt szerintem rosszul tudod, mert nem 2. vh. áldozatai a szobor címe, hanem Német megszállás áldozatai emlékére.

    Értsd: Orbán nem a Don-kanyarnál, majd Budapest ostrománál elpusztultakat írja a németek számlájára, hanem a magyar zsidókat. Ezért lenne jó, ha az Eleven Emlékműhöz a nem zsidók is elvihetnék a kis emlékeiket, kedvenc könyveiket, tárgyaikat vagy fotón fölraknák a facebookra. Merthogy Orbán szarik a szenvedő nem zsidókra is, de az EE-nek mindenkit kéne képviselnie! Nem lenne elég hely a téren!

  • Falusi:
    Párizsban pedig van egy “Sztálingrád tér ”
    Amikor jópár éve orosz állami küldöttség járt ott , megkérdezték hogy miért nem nevezik már át ?

    A franciák válasza:

    Mert nem személyhez kötődik a tér neve, hanem egy földrajzi helyhez.
    Ahol olyan dolgok történtek, amik a francia emberek millióinak adták meg a reményt ahhoz,van kiút az embertelen náci elnyomásból !
    Hát így …

  • Olvasgatom az EE facebookját háromezren kedvelik. Ez nem sok, összehasonlításképp a Mentsük meg Kishantost! oldalt hatezren lájkolják.

    Nem néztem meg a régi képeket, de én a fölrobbantott Duna-hidakat tenném ki a térre. Bocsánat, hogy ezt mondom, de a kavicshalmokon és néhány szívszorító gyerekfotón valamint holokauszt-irodalmon kívül más is kéne, amivel az egész országot föl lehetne ébreszteni.

    https://www.facebook.com/ElevenEmlekmu/

  • Geyza, nem nyilas duma, nézd meg a wikipédiában, mennyi volt a kommunizmus áldozatainak száma, én onnan vettem.. Akkor minden információ nyilas?

  • Katona Zsombor

    falusi
    2016 április 14
    2:29 du.
    Egy valami fontos tényező elkerülte a figyelmedet, mégpedig az hogy, az idézőjelbe tett véletlenül keletkezettel pont azt akartam érzékeltetni, hogy annak előidéző fatális előzményei voltak, tehát ez a lezúduló lavina része és azért rezeltek be tőle, mert az 1917-es oroszországi eseményeket nem tudták teljesen a nekik megfelelő mederbe terelni!

  • Katona Zsombor

    hazai lámpa
    2016 április 13
    12:02 du.
    “Magyarország ott követte el a hibát, hogy történelmi szempontokra hivatkozott az etnikai elv helyett, és nem volt normális érdekképviseletünk Párizsban.”
    Ez nagyon igaz, de hozzátenném: és ráadásul annak a Habsburg birodalomnak a behódolt csatlósa volt akit egész Európa szívből utált.

  • FIGYELŐ:
    Na persze.
    A történelmi tények kontra a
    Wikipédia náci-érzelmű szerzői.NE röhögtessél.

  • Zsombi:
    Látom megpróbálsz Hrabál és Örkény nyomdokaiba lépni.
    Megsúgom: nem fog sikerülni.
    Ahhoz kissé zavaros a gondolatvilágod.

    Ezt a műfajt még tanulnod kell és a Kurucinfó magvas és tömör áligazság-halmaza ahhoz nem jó alapismereti forrás.

    Szaal ecsém szépen tegyél ki pontot pontot vesszőcskét.
    Ha egyáltalán azt akarod hogy megpróbáljuk értelmezni egymásra halmozott kusza gondolataidat.

    “Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz ”

    /Örkény egyik egypercesének az egymondatos cime/

    Hrabált nem lehet ideidézni. Egy egész egymondatos regény nem férne ide be 😀

  • Katona Zsombor
    2016 április 14
    6:29 du.

    Ha ma egy amerikai turista csak a Szabadság teret nézi meg, a következőt állapíthatja meg a magyarok történelméről: a magyarok a 2. vh.-ban a németek ellen harcoltak, és az orosz szövetséges fölszabadította őket. A kommunistákat Ronald Reagan üldözte ki az országból.

    Bocs, de nekem a te történelmi “tényeid” erősen hajaznak Orbán alternatív történelmére.
    A Habsburgokat mi koronáztuk királlyá. Európában fontosnak tartották, hogy a Monarchia összefogja a kis népeket, és védi őket a nagy szláv és német, francia tesóktól. Az osztrák katonai és politikai elit saját halálos ítéletét írta alá. A központi hatalmak ahhoz nem voltak elég erősek, hogy győzzenek, de ahhoz nem elég gyengék, hogy kilépjenek a háborúból.

  • Hazai lámpa. sokban igaz amit írsz, de mikor az oroszokat behivták segítségűl, a gyenegeség eltünt és ki győzőtt?
    DE Senki sem “üldözte ki Rogan Reagent”. először is a II. Világháború alatt és után NEm volt elnök, másodszor az amerikaiak nem avatkoztak be a kelet európai politikába soha!
    Így volt ez a II Világháború után is.

  • hazai lámpa
    2016 április 15
    8:55 de.
    Te tulságosan felbecsülöd az átlag amerikai túrista kiváncsiságát Magyarországról, a gulasch, a puszta, a tokaji bor, a csikosch, az egri bikavér kábulatától elvarázsolva már nem valószínű hogy van kedve a Szabadságtér csodáira!

  • Klárika,
    ha azt akarod,hogy Hofi kiváltson,olvasd el még néhányszor,amit hazai lámpa írt.

  • Figyelő,
    legnagyobb sajnálatodra Reagen teljes egészében Ronald volt.

  • FIGYELŐ:
    Hát talán ezt olvassad át ismét.
    Kissé alaposabban kell majd átolvasgatnod !

  • karona zsombor
    egy naci elmeletet hirdeto fereggel nekem nincs mirol targyalnom!!az az ami!!
    nem magarol van most szo!!

  • geyza
    1919-ben esztergomban eppen a voros part titkar rendezett pogromot!!ok se voltak ssokkal kulombbek

  • barlev:
    nem mondtam egy szóval se soha hogy egy grál lovagok lettek volna !
    Én csak olyan tényeket sorakoztatok fel ’19-el kapcsolatban , amelyek közismertek.
    Amikor Szamuelly Tibos és a Lenin fiúk általi hatszáz-valahány kivégzésről írtam itt 2012-ben , szembeállítva a darutollasok közel negyedmilliós vérengzéseivel , hozzá tettem hogy az egy “eléggé elítélhető dolog volt “.
    Ebben a topicban láthatod:
    http://kanadaihirlap.com/2012/05/14/lelepleztek-magyarorszag-elso-horthy-szobrat/

  • Katona Zsombor

    barlev
    2016 április 16
    2:33 du.

    karona zsombor
    egy naci elmeletet hirdeto fereggel nekem nincs mirol targyalnom!!az az ami!!
    nem magarol van most szo!!

    Sajnos ezt a kódolt szöveget nem tudtam dekódolni, nagyon megköszönném, ha lefordítaná nekem magyarra!

  • Katona Zsombor

    hazai lámpa
    2016 április 15
    8:55 de.
    Bocs, de Seres Úrnak abban igaza van, hogy az amerikai túrista nem azért tér át az óceánon hogy, az általad jól meglátott összefüggést magától észrevegye, másrészt sem Orbán sem elődei alternativ önigazoló történelmi lózungjai nem hatottak meg. Az a tény hogy, a Habsburgokat mi koronáztuk királlyá inkább a sokak által vitatott 1867-es kiegyezés (ami talán inkább behódolás volt) szégyelni való mellékterméke, szerintem a Monarchia meg nem összefogta, hanem erőszakkal összefogdosta a pont nem osztrák gyámolításra vágyó kis népeket, a háborúból való kilépéshez meg nem gyengeség, hanem bátorság kellett volna! Lehet hogy, neked van igazad, de az én általam felvázoltaknak is lehet realitása.

  • katona zsombor
    nem erti?
    no akkor vilagositok rajta!
    egy naci az csak arra valo-(sajat tapasztalat 44 bol)-hogy egyy skloval a tarkojaban belokjem a dogkutba ahova valo!
    de semmi esetre sem arra hogy barmirrol is diskuraljak akarmelyikkel is

  • Geyza!
    ertem en!
    csak az igazsag kedveert tettem hozza az esztergomi esetet 19-bol!
    de ugyanigy oda tehetnem az 1946_os kiskunhalasi pogromot is

  • barlev,
    hozzáteheted még,hogy a magyarok is építettek krematóriumot Sopronban. Ugyanakkor az arabok Schemben (Nablusz)Rommelre várván remélték az akkori Erec Jiszrael zsidóinak csatolását krematóriummal az endlősunghoz. Montgomery előbb érkezett.Így estek pofára hadzs amin el husseini SS obersturmbann fűhrer hős terror banditái,akik a mai terrorlegények elődei voltak.

  • Katona Zsombor

    barlev
    2016 április 22
    8:38 de.

    Kössz a felvilágosítást, most már értem: az igazság kényelmetlen, ezért magyarázkodás helyett olcsóbb egy skuló! Mennyivel vagytok ti külömbek mint a nácik?

  • bárlév,
    még annyit hozzátennék,hogy nem “dögkútba”kell a nácikat és egyéb tetveket dobni,hanem a bizonyos skuló után négy méterre temetni,mert három méterről még a kutyák kikaparhatják és megveszhetnek tőlük.Még az is megtörténhet,hogy majdan a veszett kutyák is magyarázkodást igényelnek tőlünk.Tudod mit? Legyen inkább öt méter.Biztos ami biztos alapon.

  • http://kanadaihirlap.com/2016/04/11/a-fantom-szelleme/ Ilyen formában nem engedélyeztem a képeim megjelenését. Nem értesítettek arról sem, hogy honnan jutottak hozzá a képekhez.

    Vörös Anna

This site is protected by Comment SPAM Wiper.