Házifeladvány október másodikára
Az újságkészítésben is jártas hírlapíróként több mint húsz éve napos szerkesztőnek hívtak egy országos napilaphoz, amelynek a borító és a középső oldalpárja akkortájt megszínesedett. Amikor az egyik szombatra virradó éjszakán én szerkesztettem a lapot, az első középső kolumna szerzője és a tervezője is voltam.
Utána tudnék nézni, de nem teszem, hogy milyen akkori, engem is nyomasztó esemény késztetett egy ultiparti történetének olyatén felidézésére és bemutatására, hogy az egyszersmind megoldható rejtvény is legyen. Elég az hozzá, hogy az országos történések olyan, tőlem független körölményeket teremtettek, amelyek látszólag megfosztottak a célravezető cselekvés lehetőségétől.
Sokakat ma hasonlóképpen nyomaszt a küszöbön álló népszavazás. Amelynek érvényességét elérni azonban nem csupán látszólag, hanem valójában is lehetetlen, csupán jól kell játszani ellene.
Úgy, hogy szavazás helyett valami mással foglalja el magát a többség, közülük néhányan akár megkísérelhetik eredményesen végigjátszani az újra láttatott régi partit, ütésre bírva, aki azt vállalta, hogy semmit se teljesít.
Életem rebetlije
Mottó:
Aki rebetlit mond,
arra vállakozik,
hogy semmit se teljesít.
Ha ebben megakadályozzák,
akkor veszít.
Emlékszem, nyár volt.
Hétágra tűzött a nap, nem messze tőlünk enyhén fodrozott a víz, s ha felemeltem a fejemet, valószínűtlenül közelinek látszott a tó túloldalán a Badacsony csonkakúpja.
De nem emeltem fel a fejemet, mert Béla bemondta a piros rebetlit.
Persze, be kellett mondania, belehajszoltuk szegényt. Zoltán vigyorogva passzolt, passzoltam én is, s miután Béla kijátszott (a zöld alsót játszotta ki), annak rendje és módja szerint mindkettőnktől megkapta a maga kontráját.
Gyönyörű nők napoztak közvetlenül a közelünkben, semmi kis fürdőruhát viseltek, de mi hosszú perceken át egy pillantást se vetettünk rájuk, csak meredtünk némán a kártyalapokra, s poharainkban élvezhetetlenné langyosult a sör. Az elképesztő, úgy is mondhatom, az ördögi leosztás látványa, amint tudatosult, mindhármunkban más-más érzést kavart, s miközben partnereim átváltozását is észleltem, én magam emlékezetes átalakulást éltem meg, éltem át. Jobbra tőlem Béla, aki oly lemondóan terítette ki a lapjait, lassan-lassan földerült, hogy aztán diadalittassan hátradőlve sürgessen bennünket a tekintetével. Közülünk egyedül ő itta meg a sörét. Zoltán – balra tőlem – valósággal összeomlott. Kezdetben ő mosolygott a legszélesebben, a biztos győzelem tudatában szemrevételezvén a lapokat, aztán előbb a mosoly fagyott rá az arcára, majd, mint aki nem akarja elhinni, amit lát, hitetlenkedve ingatta a fejét, még később szinte összezsugorodott, s már remény is alig volt a szemében, amikor sok-sok idő után rám emelte, beletörődőn, de várakozón.
Minthogy nekem kellett kijátszanom.
Büszkén állíthatom, hogy én elsőként átláttam: a rebetli nehezen fogható. Éppenséggel ez a körülmény tette számomra oly emlékezetessé ezt a partit, egyszemélyes drámává akár.
Gondolják el: négy lyuk volt Béla lapjában. Ám akármennyire törtem a fejem, a végiggondolt játékvariációk rendre kudarcba torkollottak. Eleinte magamra haragudtam, amiért egy nehezen, ám nyilvánvalóan megoldható feladványt képtelen vagyok megoldani, amiért tehát lusta az eszem, hiszen korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy a kombinációs készségem hiánya miatt maradjak alul egy egyszerű ultipartiban. Aztán kezdtem azt gondolni, hogy a rebetli foghatatlan. Ekkor keserűség gyűlt bennem, annak az embernek a keserűsége, akit a tőle független körülmények fosztanak meg a célravezető cselekvés lehetőségétől. Tehetetlenségemért a balsorsot okolván sem éreztem azonban jobban magam. Valószínűleg ezért nem adtam fel.
A történethez tartozik, hogy mindhárman igazi ultisok voltunk, ha úgy tetszik, profik, akik között íratlan szabály; sem szóban, sem mimikával nem befolyásolni a másik játékát. Mindemellett érzékeltem, hogy Zoltán lemondó várakozása lassan-lassan türelmetlenségbe vált, miközben Béla már a nőket nézi, jeléül annak: megoldást egyikük se talált. A legszívesebben nyilván mindketten új partit kezdtek volna, csak a kártyaillem tiltotta meg nekik, hogy rámförmedjenek: ne tökölj már annyit, játssz, vagy dobjuk össze.
Ezzel viszont megsértették az önérzetemet, s a keserűség keltette rosszullétemet feledve, nőtt bennem a dac, makacsul erőltettem az agyamat tovább. Hiába. Már-már magam is lemondtam a sikerről, amikor hirtelen felötlött bennem, hogy a partnerem nem az önérzetembe gázolt, hanem a felelősségtől mentesített, s valószínűleg e felismeréssel teljesen egy időben megláttam azt, amit megláthattam volna azonnal is. A megoldást.
És olyan örömmel kezdtem kijátszani a lapokat, mint aki felfedezett valami rettentő fontosat, valami olyasmit, ami nélkül végigélheti az ember ugyan az életét, ám aminek a birtokában teljesebb életet él.
A rebetlit egyébként Zoltán fogta el boldogan, de amikor ezt megtette, már csak egy-egy játékkártyánk maradt, addig én irányítottam a játszmát, bár ő se hibázhatott.
És miután mindez megesett, Béla sem szomorkodott túlságosan, fejcsóválva, de mosolyogva osztott, Zoltán nagyon-nagyon elégedetten vette kézbe az újabb parti lapjait, egyedül én voltam az, aki a legszívesebben berontott volna a Balatonba, futván, ameddig lehet, s gázolván tovább, amedig úszáshoz is elég mély a víz.
A történet pedig, amit itt fentebb elbeszéltem, valóban az, ami, egyetlen ultiparti története, nem több, nem más, ne tessenek holmi áttételekre gyanakodni. Nem szántam példabeszédnek, s hogy ezt elhiggyék nekem, a játszma leosztását is mellékelem.
Próbálják meg lejátszani a partit, törekedjenek arra, hogy a semmit vállaló veszítsen, s amennyiben elérték ezt a célt, ha van kedvük hozzá, írják le, hogy ez miképpen sikerült. A leírást pedig postázzák a szerkesztőségnek, egy pakli magyar kártyát nyerhetnek vele. Azért nem többet, mert önök már ismerik a titkot, amit nekem magamnak kellett megfejtenem. Hogy tudniillik ez a rebetli nem csupán látszólag, hanem valójában is teljesíthetetlen, csupán jól kell játszani ellene.
Aczél Gábor
(Esti Hírlap, 1993. szeptember 25., szombat)
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:44 de.
Én kártyajátékos vagyok igaz, hogy nem „szerencse” játékos vagyok, hanem a bridge-t játszom. A kártyajáték síkeréhez a legfontosabb a jó lap, amit valakinek kiosztanak.
Ez viszont, valóban a szerencsétől is függ.
1:03 du.
Figyelő!
Az az IGAZSÁG!!!!,hogy a leszerepelt ellenzékiek(szerencsére szép számmal vannak kivétlek is,ismert politikusok!!!akik nemmel szavaznak)folyamatosan hazudnak és annyira sötétek,hogy ez rendre ki is derül!Most a 6 órás (esti)hírekben a bunkó „észlény” EU.parlamenti szoci képviselő Szanyi Tibor fölényesen úgy nyilatkozott,hogy ha elbukik a szavazás a akkor
igenis fizetnünk kellene 300 milliárdot…ő ,ár csak tudja,mert kint van,miközben az itthoni jellemtelenek azt állítják,hogy erről nincs döntés…..Nagy az összhang….!
Az tény,hogy egy népszavazás eredménye sajnos nem befolyásolja
az Unió kezdeményezését,de ha a többség számára kedvező NEM
eredmény születik akkor a parlament elé lehet vinni,törvénybe foglalni és az Európai Bírósághoz is lehet fordulni.
Már a franciák is kezdeményezik A NÉPSZAVAZÁST!!!
Tolmácsold ezt a kinti tisztességes magyaroknak is!!!
1:07 du.
ja amúgy ez a szerencsétlen hazaáruló,még azt is kijelentette,hogy ha érvénytelen lesz a szavazás(vagy több igen a betelepítésre)akkor az a Fidesz legyőzését is jelenti,hát agyrém,kormányválasztás csak 2018-ban lesz és ők ettől a szavazástól teljesen függetlenül is a béka s….e alatt vannak,csak nem képesek felfogni!!!
4:13 du.
Figyelő, ha már kártyától van szó…
To your kind attention: http://www.60second.brigde.com
4:21 du.
Figyelő
Pontosítok: http://www.60secondbridge.com
6:39 du.
Köszi Ötvenhatos, de ismerem az amerikai bridge -t is. Nem komálom, olyan mint a favágáa. A régimódit kedvelem barátokkal, és a Ceobelson féle bridge- t játszom több mint 60 éve!
4:19 de.
KI HOZZA MEG A DÖNTÉST?
Amit lejjebb leírok még mindig nem a végleges döntésem, mert csak arról dönthetek elmegyek vagy nem megyek el és semmi másról!
Mert a kérdés azt határozza meg, hogy a kérdésben kihozza meg a döntést és ez az országgyűlés – az az országgyűlés aki nem képviseli az érdekeimet – eddig határozottan éreztem – 10 nap múlva elfogy a nyögdijjam, ha beteg súlyos műtétre váró beteg vagyok sorszámot és időt adnak, a gyors és halaszthatatlan műtét végrehajtására – és gyógyítás helyett! Az oktatást is leépíti butákat gyártva hamis hazugságok oktatásával! Ha jogorvoslati jogos orvosolandó ügyem keletkezik – elutasít – nincs jog és igazság szolgáltatás velem szemben! HA CSAK EZEKET FELVETEM A SZEMÉRE – ELLENSÉGKÉNT KEZEL ÉS PL. A NAV- VAL MEGHURCOLTAT – OLYAN TARTÓZÁST HITET EL VELEM AMI NEM LÉTEZIK, JELZÁLOGOT TESZ A VAGYONOMRA, ÉS KIFORGAT MINDENEMBŐL – FÖLDÖNFUTÓVÁ TÉVE , MÉG SZERETTEIM IS!
Nem folytatom a sérelmeket mert sok- sok oldal megtelne vele – ha nem a játékukat illusztrálnám – egy jól ismert kártya játékkal az ULTIVAL!
Ha beszállok a játékban abból csak nyertesen vagy vesztessen állhatók fel, minden játékban!
Az ő szavazz-ósdi játékukból is!
Az első a rebetli – ha megtudod nyerni a rebetlit akkor szavazz!
Itt a feladat:
http://kanadaihirlap.com/2016/09/30/hazifeladvany-oktober-masodikara/
A második : Piros tízessel és egy hetessel játssz meg a piros húsz száz ulti dúrit!
Ha ezt is megtudod oldani – játszani akkor minden hogyan menj el szavazni, mert tudod, hogy a kevéssel hogyan lehet nyerni nagyot!
Én csak az egyiket tudom megoldani – így egy –egy lett számomra az eredmény, ezért döntés képtelenné váltam!
Tehát én nem döntök el semmit, akkor amikor átadom másnak döntési jogomat! Hogyan tarthatom fel akkor a túlélésem lehetőségét – úgy ha nem szállok be a játékba, ha nem a túlélésre összpontosítva készülők ősjogom, jogán önvédelmem olyan fokú megszervezésére amely mindig megvédett a föld története során , azért írok és beszélek most is magyarul a föld első nyelvén hozzátok! Ellenem és mind azok ellen – megnyilvánuló hamis kérdést, amely ármány, fel kell tudnod ismerni, emlékszel – üzentem, még azt se hidd el nekik amit kérdeznek!
A megmaradásunk záloga tehát, a lehetetlen helyzetből való szabadulás, mert a fent ecsetelt kérdésre nem tudod a választ, akkor ne válaszolj, és ezt úgy tudod megtenni, ha nem veszel bent részt! Így se rossz, se jó választ nem tudsz produkálni, amit később javítanod kéne!
Természetesen ne vedd ellenségeidnek azokat a tudatlanokat akik, ezt képtelenek felismerni, mert abban a hiszem- be vannak, hogy megvédik ezzel magukat! Ha nem tanítsd – okítsd őket, hogy azok tábora növekedjen, akik valóban ismerik a túlélés fortélyait!
Ezt a fortélyt ellenünk, csak fortéllyal győzhetjük le, oldhatjuk meg, mert a lapok úgy vannak elosztva, hogy első látásra, úgy értékeljük vesztettünk, de vesztesnek látottként nyerhetünk, mint a fenti kettő ulti kártyajátékban a végjáték eredménye mutassa!
Sokan szentül megvannak győződve, hogy a nemmel szavazattal, azt fejezik, ki, hogy nem kívánatos az unió gyarmati uralma – Magyarországon! Már maga ez a fogalom is az sugallja, ha gyarmati uralom felettünk, akkor az jó nem lehet, és ne feledd, trv-ük- azaz játékszabályuk módosításával – erőszakkal léptetek be bennünk az unióba!
Mind ezek ismeretek birtokában – miért is erőltetik a nemmel való szavazást – az igenel való szavazást és az érvénytelen szavazást – megdöbbenek rajta? Nem, mert ez a feladatuk!
De akik nem mennek el szavazni – azok lesznek többen különben – azok tudják, hogy ebbe a játékba nem vesznek részt – mert felismerték természetét a bitorló uralmasoknak – inkább a háttérben készülnek a túlélésre –
Ne hidd el – de tudd, ez az én szellemi termékem – semmi akaratom nincs arra, hogy meggyőzzelek a jóra a rosszra – azt magadnak kell eldöntened – de azt értsd meg – hogy tényleg te döntesz eben a kérdésben?
Végtelen türelemmel – holnap október 2. – még van egy napom, hogy végleges döntésem, ami az enyém lesz, elmegyek vagy nem megyek – mert ez a valóság!
Id. Kiss László
Bázakeerttye, 2016-10-01 10:11 – órakor küldöm az éterbe minden igaz valódi jó embernek!
5:14 de.
HOGY NEVEZZÜK AZT, AMIKOR EGY PÁRT MEGENGEDHETETLEN ESZKÖZÖKET HASZNÁL EGY KAMPÁNYBAN?
http://kettosmerce.blog.hu/2016/09/30/hogy_nevezzuk_azt_amikor_egy_part_megengedhetetlen_eszkozoket_hasznal_egy_kampanyban
6:31 de.
Gábor!
Egy jó és okos kártyás megtudta oldani a feladványt. Ám ha hamiskártyásokkal van dolgod vármennyire is tudod a mnegoldást esélyed nem lesz nyerni. Na most is ehhez hasonló a felállás. Hamis kártyásokkal nem szabad szóba állni
12:01 du.
terminus
2016 október 1
5:14 de.
„HOGY NEVEZZÜK AZT, AMIKOR EGY PÁRT MEGENGEDHETETLEN ESZKÖZÖKET HASZNÁL EGY KAMPÁNYBAN?”
Ez most nem költői kérdés volt, ezért megválaszolom: CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZT. Szerencsére végre, nagy nehezen eltanulták tőletek!
12:57 du.
Seres Róbert
2016 október 1
12:01 du.
Tőlem aztán biztos, hogy nem! 🙂
De mi ez a többesszám?
Körülnézek, és egyedül vagyok, mint a kisujjam.
2:19 du.
Bethlen István szavai Orbán Viktor tolmácsolásában:
https://coub.com/view/f2qxl
(forrás: http://index.hu/mindekozben/poszt/2016/09/30/orban_viktor_gyulolet/)
7:10 du.
Kedves barátaim!
Látom, akikneg gőzük sincs a kártyáról, azok még ezen írásra is csak gyűlölettel, fröcsögéssel tudnak reagálni.
De ez így helyes. Ezt így szeretem, mert a hatalom a sötétséget és a sötét zembereket szereti.
Boda vehemenciáját látva, úgy tűnt, leír majd egy-két megoldást a rebetlire, de őt a témaválasztás sem zavarta, csak ömlött ujjai alól a mocsok. Ide tényleg feleslegesek a menekültek, hiszen gyűlölni már a magyarokat is lehet, mint teszi ő is.
Azon merengek, a bodafélék hova telepítenék , toloncolnák az európai demokrata magyarokat?
Bár tudom, h ez sokakat nem érdekel, de Béla mivel nyitott?
Csak óvatosan kérdezem, mert félek, ha bodának az a lap nem tetszik, vagy a nagytestvérnek , akkor Bélát is a gyűlölet mocska fogja elárasztani, mert nem jómagyar, hanem patkány hazaáruló!
7:31 du.
Úgy saccolom, h a makk alsóval ragad be, mert a pirosakra eldobod az ászt.
B) Ha tököket hívsz, és partnered eldobja a zöld királyát, amíg ellenfeled alsója beragad, ha a 3. tökre nem azt dobja el.
Így, a zöld 7-es hívásával megfogtátok.
Persze , azon múlik, h mit dob el az ellenfeletek. Így a szerinti alternatíva lehet.
Ez erősen múlik az ellenfél színhiánykori dobásától, no meg a nyitásán….
Azért érdekelne a megoldás!
7:33 du.
Bocs! Zöld 9-es, nem a 7-es!
12:53 de.
orbánvektor! Már megint figyelmetlen voltál nem körültekintő mindenre kihatóan – na jó segítek – idézek az írásból – és gondolt át javaslatodat, mert rossz!
„„…Jobbra tőlem Béla, aki oly lemondóan terítette ki a lapjait, lassan-lassan földerült, hogy aztán diadalittassan hátradőlve sürgessen bennünket a tekintetével. Közülünk egyedül ő itta meg a sörét. Zoltán – balra tőlem – valósággal összeomlott….”
„…A rebetlit egyébként Zoltán fogta el boldogan, de amikor ezt megtette, már csak egy-egy játékkártyánk maradt, addig én irányítottam a játszmát, bár ő se hibázhatott….”
„…Zoltán vigyorogva passzolt, passzoltam én is, s miután Béla kijátszott (a zöld alsót játszotta ki), annak rendje és módja szerint mindkettőnktől megkapta a maga kontráját…”
érted? viktor – nem – tudom – gondolkodj rajta ödv. id. Kiss László
6:13 de.
Hajnali 1.30-kor olvastam és írtam kissé fáradtan.
11:03 de.
Figyelő,
a nagy menők már 50 éve nem játsszák a Culbertson (trick-eken alapuló) System-et! Még érdemes lenne áttérni..!
8:16 du.
Ötvenhatos, lehet. De nekem az tetszik, nem az amerikai favágás. Sorry!
4:10 de.
Id. Kiss Lászlónak, Bázakeerttye településre, és Orbánvektornak, nem tudom, hova.
Kedves László, először is jobbulást kívánok önnek. Örülök, hogy szánt némi figyelmet a feladatra, s annak is, hogy egy másik ultirejtvény megoldását ismeri. Hogy miképpen lehet piros hetessel és plank piros tizessel a kézben piros húszszáz ultit abszolválni.
Őn nyilván tudja, hogy ez a többi lap elosztásától függ. Valójában az a kérdés is, hogy van-e olyan lapelosztás, amely a fenti lapokkal a kézben bemondott húszszáz ulti elbukását lehetetleníti, ráadásul úgy, hogy a talonban nem lehet piros. Hozzá kell tenni, hogy ha ilyen elosztás lehetséges is, a parti kitalált, mert ha valakinek pirosból csak a hetes és a tizes van a kezében, eszébe se jut a piros húszszáz ultit bemondani. A kitalált rejtvény megoldása, azaz a lapok elosztása a következő.
A piros húszszáz ulti teljesítését vállalónak piros hetes és tizes mellett valamilyen színből a bemondott húsznak, továbbá valamennyi nem piros tizesnek és ásznak a kezében kell lennie.
Ha tehát például makkból van husza, akkor az alábbi lapok az övé: makk felső, király, tizes és ász, zöld tizes és ász, tök tizes és ász, piros hetes és tizes.
Ilyen lappal azért nem mondja be egy kártyás a húszszáz ultit, mert hat piros színű lap van játékostársainál, azaz nem kizárt, hogy valamelyik tizesét leütik, továbbá a piros ász kijátszása esetén is veszít. Nem vállalhatja ennek kockázatát, noha az ezt lehetetlenné tevő elosztást elképzelheti. Ilyen például a következő.
A tőle jobbra ülő játékos lapjai: makk 8, 9, zöld 7, 8, király, tök 7, 8, 9, piros alsó, felső, király.
A tőle balra ülő játékos lapjai: makk 7, alsó, zöld 9, alsó, felső, tök felső, király, piros 8, 9, ász.
A számára nyerő elosztás lényege, hogy az ő hosszú színéből (ami a makk) kettő-kettő legyen a játékostársainál (mert így nem üthetik le az ő makk ászát és tizesét), meg három-három piros, s hogy az ő harmadik makkjára kiessen a piros ász. Így ugyanis a következő ütés mindenképpen az övé, s miután a negyedik makkját pirossal ütik, a többi is.
Kedves Orbánvektor, bízom abban, hogy ultis létére önt is érdekelték a fentiek, de az én rejtvényemet talán nem fejtette meg. Ez egy igazi parti volt vagy fél évszázada, s azóta kétszáznál is több profi ultis közül a kiszabott negyedórás-félórás, olykor egyórás határidőig mindösze ketten fejtették meg. Megjegyzem, ők is két lapból játszhattak, de csak egyszer próbálkozhattak.
A megoldás:
1. zöld alsó, zöld király, zöld ász
2. tök ász, tök 9, tök alsó
3. tök király, tök 8, tök 10
4. piros ász, piros 9, piros alsó
5. piros király, piros 7, piros 10
6. zöld 7, zöld 8, zöld 10
7. piros 8, makk ász, makk alsó
8. makk király, tök király, makk 9
9. makk 10, tök felső, makk 8
10. tök 7, zöld felső, tök 8
Köszönöm a figyelmüket!
8:47 de.
Kedves Gábor – a feladványomra – a megfejtésed tiszta és jó – köszönöm, hogy szántál rá időt – de a tied a rebetli – sántít – amit most leírtál nincs kettő ugyan az a lap a pakliba, normális esetben – gondolt át újból!
Tisztelettel id. Kiss László
6:41 de.
Tisztelt Kiss Úr! Kedves László! Hálásan köszönöm az észrevételét, a helyes megfejtés a következő:
1. zöld alsó, zöld király, zöld ász
2. tök ász, tök 9, tök alsó
3. piros ász, piros 9, piros alsó
4. piros király, piros 7, piros 10
5. zöld 7, zöld 8, zöld 10
6. piros 8, makk ász, makk alsó
7. makk király, tök király, makk 9
8. makk 10, tök felső, makk 8
9. tök 7, zöld felső, tök 8
Azaz, a korábban leírtak valóban tartalmaztak egy fölösleges “lépést”, a harmadikat. A tévedésemre a rövid magyarázat egyszerű: rutinból írtam le, amit leírtam, s nem maradt időm, hogy ellenőrizzem a leírtakat. Pedig tudnom kellett volna, hogy tizedik ütés nincs, mert a rebetli elfogásakor három lap kézben marad (Bélánál a makk 7, Zoltánnál a tök 10, nálam a zöld 9). És a fél évszázados ulticsatának erre a partijára voltaképpen azért emlékezem, mert amit amikor akkor ott, a kiterített lapok fölé hajolva, annyi fejtörés után, egyik pillanatról a másikra megláttam hirtelen, az éppen az volt, hogy a nálam lévő három tök közül csak egyet kell lehúzni! Mert így – az ő harmadik pirosára eldobott makk ászom után – a két makkjára eldobhatom a két tökömet is.
Azt hiszem, okkal gondolhatom, hogy a fenti magyarázat és annak indoklása az ön (továbbá Orbánvektor, meg a többi ultijátékos) számára elégségesnek bizonyul, de a magam kedvéért hadd részletezzem az aligha, vagy nehezen jóvá tehető hibázásom legfőbb okát.
Szerettem ultizni, de amióta a hivatásom gyakorlásáért nem, vagy alig-alig juthatok pénzhez, azóta nem ultizom. Mindig pénzért játszottam, de nem a pénzért, meglehet ennek is szerepe volt abban, hogy jobbára nyertem. Még azoktól is, akik a játéknyereségükből éltek. Közülük azoktól nehezebben, akik csaltak (azaz ketten összejátszottak ellenem), hogy nyerjenek. Ma kevés pénzért játszani sajnálom az időmet, ráadásul a kevés pénzért játszók nem profik, akiktől nyerni nincsen kedvem. A tehetősebbekkel szemben pedig nincs játéktőkém, amit – rossz lapjárás esetén – elveszthetek. A hibázásom legfőbb oka azonban mégsem a játékhiány, hanem a kellő odafigyelés hiánya. Hogy pusztán a rutinomra hagyatkoztam, bízva abban, hogy a tán ezernél is többször bemutatott megoldás leírásában nem tévedhetek. Hogy az idő szorításában figyelmen kívül hagytam, hogy nemcsak a játék, hanem a leírása is olyan mint az élet, nem kapkodhatja el az ember.
7:01 de.
Kiegészítés: Az „ő” Zoltán, a partnerem.
8:25 de.
Köszönöm Gábor!
Így már mindjárt más – stimmel!
üdv. id. Kiss László
ui: van a tarsolyban más is