Magyarország tátikázik
A Mindenki című kisfilm Oscar díja ismét vitát váltott ki Magyarországon, ami nem baj, sőt. Szögezzük le: a film nem csapnivalóan pocsék. Kedves és szép történet egy valós és komoly problémáról, szépen lekerekített „igazsággal”. Mint egy amerikai családi film, a végén feldíszített tortával és meghatottan tapsoló közönséggel.
Hogy érdemes-e az Oscar-ra? Miért ne? Az eddigi díjazottak között bőven fellelhetők a hasonló alkotások, mint a Beépített szépség, vagy a brutalitásával tüntető A bárányok hallgatnak.
A hvg.hu-n nagy vitát váltott ki Balavány György véleménye, aki szerint nem elég jó az alkotás ahhoz, hogy világelső legyen. Döntő részben egyetértek vele, már persze feltéve, ha úgy gondolom, hogy minden nagyhírű ordóval megjelölt alkotás maga a tökély. De nem gondolom így, ezért örülök, hogy a hazámról most nem aggasztó hírek kapcsán beszél a világsajtó.
De nézzük a filmet. A valamivel kevesebb, mint 25 perces film meséje egyszerű: az iskolai énekkar fontos versenyre készül, amelynek tétje egy svédországi koncerttúra. A kórus a legjobbak között van, ezért jó eséllyel száll versenybe. Új kislány érkezik az iskolába, akit annak ellenére felvesz a tanárnő, hogy nincs túl jó énekhangja. A tanárnő ezért megkéri, hogy ne énekeljen, csak „tátikázzon” a versenyen. Kiderül, hogy több gyerek is ilyen módon szerepel. Ezt a gyerekek igazságtalannak tartják, ezért az egyik legjobb énekhangú kislány ötletére a sorsdöntő fellépésen senki nem énekel, mindenki némán tátog. A „gonosz” tanárnő megszégyenülten el, győzött az „Igazság”.
A feltétel nélkül ünneplők úgy vélik, a mese tanulsága, hogy együttes fellépéssel bármely „diktatúra” elzavarható. A filmbeli tanárnő azonban egyáltalán nem diktátor, sőt: emberszámba véve a gyerekeket még érvel is döntése mellett. Egy hatalmaskodó személyiség (vagy csoport) azonban soha nem érvel. Vagy letagadja (mint a napokban az ”etnikai homogenitást”), vagy simán annyit mond: Közöd?
A HVG-beli cikk alatt élénk vita bontakozott ki, érdekes módon jórészt nélkülözve a libsibolsizó, fidess-ező egybodások szóömlenyeit. Az egyik hozzászóló érvei érdemesek a továbbgondolásra.
Cs.S. Daróczi szerint ugyanis a Mindenki nem – vagy nem elsősorban – a diktatúráról szól, hanem a korrupcióról. Nagyon igaz. Mert mi más lenne a felajánlott alku. Te nem adsz hangot, ezért jöhetsz Svédországba. Vagyis mindketten úgy teszünk, mintha Te teljesítenél, és ezért eléred a jutalmat. Az alkunak az a szépséghibája, hogy a „tanárnő” választhatja ki, hogy ki juthat a jutalomhoz „éneklés”, azaz teljesítmény nélkül, mert különben énekkaros lenne az egész iskola. De egyre többen lesznek a „tátikázók”, így biztosra vehető hogy az egész kórus teljesítménye előbb-utóbb értékelhetetlen lesz.
Lehet, hogy Magyarország lakosainak nagy része már régóta „tátikázik”?
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
1:03 du.
– Ja igen, a kórusunk. Elég híresek vagyunk. Járjuk a fesztiválokat, sorra nyerjük a díjakat – mondja az igazgató.
– Be lehet még kerülni? – kérdezi az anyuka.
– Hogyne, persze. Mindenkit szívesen látunk a kórusban. Ez az egyik alapelvem – válaszolja az igazgató.
– Szeretsz énekelni? – kérdezi a kislány felé fordulva.
(az új jövevény kislány válaszul félénken bólogat)
A fenti jelenettel indul a film. Már az elején egyértelmű az iskolaigazgató elvárása, a tanárnő készen kapja az új kórustagot, aki bent áll a többiek között. Az éneklési képességet csak ezután méri föl a tanárnő, akinek semmi döntési szava nincs, ki lehet kórustag.
Az igazgató és az énektanárnő között korrupció nincs, csak érvényesül az iskolaigazgatói „alapelv”. Aztán következik a tátikázás. És ebben van már korrupció. Az énekelni jól tudók elviselik maguk között a tátikázókat (lehetetlen, hogy addig ne fedezte volna föl másik gyerek, hogy a szomszédja tátikázik) az első helyezésért várható jutalom reményében egészen addig, amíg a legjobb énekesük mellé nem kerül az új kislány és számára kiderül a tátikázás, ami ellen fellázad. Mit tehet a tanárnő? Felfedi a többi tátikázó gyereket is.
És a film ezért jó. Adott egy autoriter igazgató, és adott egy énektanár, akinek a kórusát az igazgató állítja össze.
Van ilyen az életben? Persze van, irodai munkahelyek soránál, és főleg az állami munkahelyeken. Amikor mások helyett is dolgozni kell, amikor olyan kap fizetésemelést/jutalmat, aki a munkája után nem érdemelné meg. De itt a jól dolgozók nem mernek hasonlóan föllázadni, mint ahogyan föllázadnak a gyerekek. Ők félnek a munkanélküliségtől. A „hamisan éneklő” dolgozónak ugyanakkor nem kell félnie, mert őt egy hatalmasság helyezte abba a munkaköri beosztásba.
Na ezért Oscar-díjas ez a film, mert az amerikai Filmakadémia tagjainak is ismerős a felső utasításra foglalkoztatott gyenge képességű irodai dolgozó.
1:28 du.
Én nem így értelmeztem a filmet.
Szerintem a tanárnőnek JOGA van dönteni, hogy milyen formán tudnak mégis győzni és VÉGRE eljutni Svédországba JUTALOMBÓL!
Itt nem az számít hová juthatnak el hanem az elismerésről. Egy gyerek kórus többtagú, tehát egy gyerek hibája miatt, nem lenne IGAZSÁGOS erről a kitüntetésről mindenkinek lecsúsznia.
Inkább kicsit politikailag alkalmazkodik a körülményekhez. Ez a film végsőfokon, a mindenkori politikai megoldásokra utal.
1:41 du.
Teljes eggyetertesben vagyok, fokent utolso mondatoddal, amit en ekent irnam; NE highyj el semmit a mediaban, csak a zsebedet akarjak kiuriteni. Vegy mindent kerdore, talald ki az igazat, hozd a sajat hatrozatod, cseleked azertelemben.
3:27 du.
Kedves Margit!
Elgondolkodtató írás. Már a filmen is agyaltam egy adagot, de most újabb „kiskapuk” nyíltak a fejemben. 😉 Gratulálok.
Bendeguz79!
Esztet most jó megirtad. Ha ebbül sem ért valaki, az csak magára vethet…
6:20 du.
Tünde! Ne bántsuk Bendegúzt: korábban írta, hogy kevéssé bírja a magyar nyelvet. Inkább segítsünk neki!
Bendegúz79! Nyugodtan kérdezz, ha bármire kíváncsi vagy!!!
8:57 du.
A tátikázó gyerekekkel nem az a baj, hogy lusták, hanem a hangjuk nem elég egy versenyhez. Az életben ilyen nincs, hogy a díjnyertes kórusba a folyosón döntsenek a felvételről, bemondás alapján! Ez a dilemma itt eltúlzott a drámai hatás kedvéért.
Hozzátenném, hogy aki esetleg kihull a versenyből, annak se álljon meg az élet, de ez a mai világban sajnos egy álom. Ugye olyan tevékenységet, amiért nem fizetnek, azt csak a „bolondok” végeznek örömmel, ez ma a közvélekedés.
Sajnos a munkahelyeken sem az az elsődleges, hogy örömet ad, a képességet fejleszti, hanem tíz körömmel kell kapaszkodni még a rosszul fizetett, unalmas munkába is, vagy az ember könnyen az utcán találja magát …
2:37 de.
Figyelőnek:
igaz, hogy a tanárnőnek joga van dönteni, de az a gyakorlat, amivel csalásra neveli a gyerekeket igencsak kétes.
Sok minden eldől a gyerekkorban, és az szerintem nem jó, ha már a serdületlen gyerekeket is arra nevelik, hogy megkapod a jutalmat, ha úgy teszel, mintha tennél érte valamit.
lámpa: te egy tollvonással lenullázod az önkéntes munkát, és bolondnak nevezed azt, aki másokért ingyen tesz jót.
Az igaz, hogy az emberek többsége nem élvezi a kereső foglalkozását, de sajna olyan is gyakorta megesik, hogy az örömmel és jól teljesítő dolgozó is az utcán találja magát, mert kell a helye egy jól helyezkedő tátikázónak. én már láttam ilyet…
3:07 de.
Sokan utalnak itt a munkahelyi szellemre, arra, hogy van ahol a főnök – a tulaj – a cégnél viselt magatartásunk kiértékelője, ami szerintem jogos, és tökéletesen megfelel a magán vállalkozás rendeltetésének. Ott a tulajdonosi kör a saját kárára kockáztat.
Orbanisztánban viszont túl sok az olyan, az adónkból működtetett „állami munkahely”, amelyben a sorsunkat egyetlen kritérium dönti el, mégpedig a N E R-hez, pontosabban a Vezérhez – ti. a nép-vezérhez – igazodó lojalitásunk, mint a végzett munka minősége.
Az elmúlt hat év tapasztalata szerint az ilyen munkahelyek egy csöppet sem a gazdaságosság, de még az ésszerűség alapján sem működnek… Az ilyeneket csak a politikai logika mozgatja és tartja életben – de nuku nyereség. Na! Ha valaki itt, egy ilyen vállalkozásnak hazudott munkahelyen legalább nem tátog*, hát az hamar repül, mint a hattyú…
˙
.
* Bizonyos fajta szavazásokon, mint egyes ellenzék indította nép, vagy helyi voksoláson felkerülhet a „Kubatov listára”… Oszt’ akkor néki, annyi…
5:10 de.
Bendeguz79, megkövetlek, mászóval bocsánatot kérek. Régen olvastam kommenteket, nem volt háttérinformációm rólad.
(talalom, köszönöm a figyelmeztetést.)
7:43 de.
Kordon! Nem a „politikai” logika tartja össze, hanem a „kéz kezet mos” korrupciós logikája. Te rám szavazol, cserébe nem nézem, hogy hogyan teljesítesz, megkapod a koncot a többiek munkájának eredményéből. Ez a felfogás szinte oldalaktól független Magyarországon. És döntő oka a „kórus”, vagyis Magyarország egyre romló teljesítményének.
8:57 de.
Miért, miért nem, a kádárrendszer teljes foglalkoztatottsága lényegében oda vezetett, hogy túl sokan tátikáztunk. Ezért nem ment a gazdaság. És most, Miviktorunk közmunka projektjének is ugyanez a hibája…
10:08 de.
Zsófia, ebben igazad van, hogy nem jó már gyerekkorban csalásra nevelni a gyereket.
Én viszont a többség érdekét vettem figyelembe.
Ez a igen nehéz erkölcsi kérdés, bizony!
5:42 du.
Tüske Zsófia
2017 március 7
2:37 de.
Ha a tanárnő komolyan nekiállna foglalkozni a lemaradókkal, akkor esélyük se lenne a díjra.
Ráadásul senki nem lenne neki hálás. A kórus nem nyerne díjakat, az igazgató nem dicsekedhetne stb. Igaz, hogy néhány gyerek megtanulna jól énekelni és segíteni egymást, de hát ez a mai világ értékrendje szerint nem érték …
2:00 de.
Tudtad? Rövidesen megalakul az Európai Ügyészség. Az uniós tagországok csatlakozhatnak a közös ügyészséghez, aminek joga lenne nyomozni és vádat emelni azokban az ügyekben, amikben a tagállamok uniós támogatásokat sikkasztanak el. Tizenhét tagállam szeretne közös ügyészséget.
Magyarország nem írta alá a tervezetet, és ellenzi a közös ügyészség felállítását.
3:18 du.
Bizony bizony, Magyarország tátikázik:
http://hvg.hu/itthon/20170309_nagyon_menne_mar_iskolaba_egy_autista_kislany_de_senki_sem_segit_neki?s=hk
11:51 de.
Almási Alma
2017 március 7
8:57 de.
Jól látod, a kádárrendszer teljes foglalkoztatottsága kb. így nézhetett ki:
az összes foglalkoztatott fele vagy talán még kevesebb a munkahelyén keményen dolgozott, a maradék egyharmada valamilyen pártelfekvő inproduktív sóhivatalban vagy kutatásfejlesztő kutatóintézetben serénykedett, következő harmada a főnök elvtárs hétvégi vadászatát vagy tivornyáját szervezte és előkészítette, az utolsó harmad meg azért nem tudott munkaidő alatt dolgozni, mert pártszemináriumon kellet tanulmányoznia az imperialisták mocskos harcát a munkásosztály ellen, vagy szürke egyenruhában dobtáras géppisztollyal kellett a mezőn ellenséges nyulak és őzek ellen harcolnia. Aki nem hiszi, annak ajánlom Bacsó Péter Tanú című, erősen visszafogott dokumentum filmjét vagy hasonló, realista korrajzokat. Majd elfeledtem, az igazán keményen dolgozók teljesítménye meg ráadásul az állandó anyaghiányok és szervezettlenség miatt nem volt hatékony, ez volt az oka az általad találóan említett tátikázásnak.
6:28 du.
Orsós!Nem tudom, hol élsz, és mióta, de rendesen kevered a dolgokat.
A Tanú az ötvenes évek koncepciós pereinek szatírája, nem a Kádár rendszeré, és nem is dokumentumfilm. A Kádár rendszerben mutatták be: én pl. 1979-ben láttam először. De a Kádár rendszerben nem volt feketevágás (ami miatt a gátőr börtönbe került), mert megszűnt a beszolgáltatás. 1962 óta dolgozom: nem volt munkaidőben pártszeminárium, se kötelező Szabad Nép félóra. Akit érdekelt, munkaidő után elmehetett fórumokra, hosszabb rövidebb stúdiumokra. A kutatóintézet NEM improduktív munka, sőt. De még a munkaszervezés, vezetés sem. Túlságosan beakadt nálad a piros könyv vastagbetűs meghatározása. Ennek volt egyik megnyilvánulása, hogy a tervezőmérnök nem bírt annyit keresni, mint az öntvénytisztító, és egy lángossütő havonta zsebre tette egy üzemvezető éves bérét… Én pl. 23 évesen azért lettem egy 42 fős műhely vezetője, mert nem volt ember, aki vállalja. A tátikázás nem a semmittevést jelenti szerintem, hanem a mindent átszövő korrupciót.
7:51 de.
talalom
2017 március 10
6:28 du.
Őszintén köszönöm a helyreigazításodat, ami így majdnem teljes mértékben jogos, de nagyrészben magamnak köszönhetem, mert lusta voltam a gunyorosra szánt részeket idézőjellel nyomatékossá, egyértelművé tenni, amit most kijavítanék utólagos engedelmeddel:
-„pártelfekvő inproduktív sóhivatalban vagy kutatásfejlesztő kutatóintézetben” (a sóhivatal egyértelmű, azonban kutatásfejlesztési kutatóintézet azt hiszem fából vaskarika és mellesleg jó elfekvő intézmény a használhatatlan, de elévülhetetlen munkásmozgalmi érdemek miatt nem hanyagolható elvtársak részére),
-„pártszemináriumon kellet tanulmányoznia az imperialisták mocskos harcát a munkásosztály ellen”: jelen esetben az „abszolut hasznos” foxi-maxi főiskolákban és egyetemekben ülő káder várományosokra gondoltam,
-Tudom hogy, a Tanú szatíra, ezért a „dokumentum filmet” szintén idézőjelbe kellett volna tennem,
Másban mindenben igazad van azt azért, diszkrétten megjegyezném hogy, a lángossütő kisiparosi engedélyekhez is csak jó elvtársi kapcsolatok révén lehetett szert tenni!
(Most egy kicsit restelkedve magamba szállok és elvonulok, amúgy is túl sokat koptatom itt a billentyűket, még azt hihetitek, valami unatkozó, tudálékos nyugger vagyok! Pedig az!) 🙂
8:46 de.
6:28
Találomnak Orsóssal szemben tökéletesen igaza van.
Almási éppen arra mutat rá, hogy végsősoron a „kádári túlfoglalkoztatás” okozta a rendszer összeomlását, aminek már semmi köze nem volt a Rákosi rendszerhez.
A Kádár rendszer az ellentéte volt a rákosi rendszernek, ezt nemcsak demonstrálta a fő szlogenje is, miszerint „aki nincs ellenünk, az velünk van”, hanem gyakorlatban bizonyította. E felfogás szerint, aki dolgozott, az a szocializmus szekerét tolta. Mellesleg, aki viszont nem dolgozott, az büntetőjogi felelősségrevonásra számíthatott. Ennyi volt belőle a diktatúra.
Abszolút mesebeszéd, a munkaidőben megtartott „szeminárium”…
Ellenben, aki bármely szociális okból, vagy akár saját hibájából kifolyólag nem időben érettségizett, vagy nem rendelkezett szakmával, vagy diplomával, az munka mellett esti-levelező tagozaton életkortól függetlenül bármikor pótolhatta, mely önképzéshez a rendes évi-n felül még törvényben meghatározott – több hét – tanulmányi szabadság [érettségire, vagy diplomamunkára plusz még külön egy hónap] is járt. A rendszernek ezt a jótékony előnyét sokan hasznosították a rendszerváltást követően, amikor már a tanultakat a saját „tudásukként privatizálhatták”…
A dolgozók hatalmas hányada tanult ilyen alap, középfokú, vagy felsőfokú fakultásokon ami akkor sem volt ingyen tanulás, ha annak látszott. Minden esetre jó befektetésnek bizonyult.
9:43 de.
Málnaszőr!
Az az országnak drága, ám mindenképpen jó befektetés volt. Viszont az eladósodáshoz ez is jelentős mértékben járult hozzá, amire én is azt mondom, hogy ez a befektetés túlhaladta a megtérülés várt idejét és már a rendszerváltás után hasznosult. Nem volt tehát fölösleges.
Abban az időben nem voltak ilyen kamu és smafu időnként még OKJ-ésnak is becézett tanfolyamok, amelyek sokszor csupán nevet adnak a gyereknek, de hasznosítható tudást semmiképp… A nappalival egyenlő mércével mérték a bizonyítványt és diplomát.
Ma egész szakmákat zár ki az oktatási kormányzat a szakmai jegyzékből pusztán „spórolási” meggondolásból. Mindezt azon túl, hogy az iskolaköteles életkort is 18-ról 16 évre szállította le a Orbanisztán ájtatos . b a l o g j a*, és emberügyi minisztere amivel több-tízezer gyereket kényszerít az utcára ismeretlen veszélyek közé…
˙
.
*b a l o g: balkezes, suta, ügyetlen [Balogh Zoltán]
10:44 de.
málnaszőr
2017 március 11
8:46 de.
Sokan hiába tanultak, mégis fizikai munkát kellett végezniük vagy teljesen alibi hivatali munkát! A sóhivatalban, ahogy Elemér írja.
A gyárakban volt hogy hárman voltak olyan munkára, amit ma egy ember végez, de senkit nem lehetett elküldeni. Lsd. Moldova Szent tehén c. írása.
11:10 de.
talalom
2017 március 10
6:28 du.
A teljes foglalkoztatottság nemcsak az eszmével, hanem a szocialista hiánygazdaság természetével is magyarázható. Az volt a jó vállalat, amelyik több munkaerőt vett fel, mint amennyit hatékonyan foglalkoztatni tudott. Ez az állandó munkaerőigény felszívta először a mezőgazdaságból menekülőket, a háztartásbeli nőket és a romákat is.
Szóval sokan olyat munkát végeztek, amiért piaci alapon nem jött volna bevétel. Ettől még az emberek érezhették azt, hogy keményen dolgoznak, pl. három műszakban, a tsz-ben.
7:04 du.
hazai lámpa
2017 március 11
10:44 de.
A sóhivatalokhoz hasonló Magyar Ellenállók, Antifasiszták és Partizánok Szövetségét is a jóldotált szélhámosok haveri köréhez sorolhatod, mert ott meg két tanu igazolásával örökös tagságot lehetett szerezni, aminek eredményeként az egész társaság egymás tanuja volt, annak ellenére hogy, fegyver még fényképen sem láttak, maximum az első három valódi partizán.
2:54 du.
hazai lámpa
2017 március 11
10:44 de.
Pontosan! Kössz!
3:26 du.
Örök Tamás
2017 március 12
7:04 du.
Sajnos az egy mítosz, hogy az előző rendszerben a KMK miatt nem volt munkanélküliség.
Persze mindenkinek dolgoznia kellett, de volt bújtatott munkanélküliség is.
3:31 du.
Dubois
2017 március 11
9:43 de.
A Kádár-rendszerben az oktatás egy alulfinanszírozott rendszer volt, és ma is az.
Amúgy azért tudtak tanulmányi szabadságot adni a dolgozónak, mert nélkülözni tudták a munkáját. Manapság, ha valaki neadjisten szívinfarktust kap a szalag mellett, már leáll az élet, annyira minimumban állapítják meg a létszámot az auditálók.
3:40 du.
talalom
2017 március 10
6:28 du.
Szabad Nép félóra valóban nem volt a Kádár-korban, de én úgy emlékszem a szüleim munkahelyére, hogy sok kultúrfoglalkozás volt.
Vagy pl. a tsz-ben volt közös pörköltfőzés, amire az értelmiség nagy ételesekkel ment, de nem keveredtek a fizikai dolgozókkal.