A diktatúrák hétköznapjai

2017 augusztus 27 11:07 de.106 hozzászólás

Ahogyan várható volt, főként a magukat jobboldalinak tartók háborodtak föl Christopher Adam minapi írásán, amelyben arról adott hírt, hogy a kanadai konzervatív, liberális körök egyik jelentős alakja, Yasha Mounk professzor őrült diktátornak nevezte a mai magyarországi kormányfőt, ráadásul a konzervatívok országos fórumán, a National Post-ban.

19989323_10155352366781093_4191036323033805325_n

(Fotó: Orbán Viktor tésztagyárat avat…)

Mellékszál: magyarországi jobbosoknak ugyan „ilyen állat nincs” kategória a szabadgondolkodó konzervatív, jobboldali, sőt, nacionalista, de most az egyszerűség kedvéért higgyék el: vannak emberek, akik ugyan ragaszkodnak a hagyományokhoz, vallásukhoz, nemzetükhöz, mégsem gondolják, hogy mindenki ellenség, aki más úton, más eszközökkel gondolja elérni a népe jobblétét.

A cikk kitért arra is, hogy nem csak Közép- és Kelet Európában, hanem Nyugat-Európában, Amerikában is erősödik az ellenérzés a liberális demokráciák iránt, főképpen a nyolcvanas években született korosztály körében.

Még egy dolgot muszáj megemlítenem: nem vagyok társadalomtudós, semmilyen tudós, sőt még egy komolyan vehető diplomám sincs. (Papírom van.) Erkölcseimet elsősorban Apukám, Anyukám formálták – később a tanárok, az olvasott történetek, gondolatok, meg a körülöttem lévő szakik, bölcsészek, világmegváltók és szkeptikus beletörődők. És persze főként az elmúlt hetven évem tapasztalatai. Amiknek a veszélyére egyébként bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov is figyelmeztet az Empiriokriticizmus című művében. Egyszerűen szólva: amit egy ember a saját, személyes sorsán megtapasztal, az nem föltétlenül érvényes nagyobb közösségekre, történelmi léptékű időszakokra.

Nos, hogy a mai magyar kormányfő, és számtalan társa a különböző államok irányításában Erdogantól Alijevig és Kaczinskytől Putyinig diktátor, az nem kétséges. Hogy az általuk irányított államok mennyire diktatúrák, az eltérő, és függ az adott államok gazdasági helyzetétől, az ott élők felfogásától, hagyományaitól, tűrési képességeitől stb.

A félreértés szerintem abból adódik, hogy sokaknak a ”diktatúra” kifejezésre sötét szemüveget viselő egyenruhások jutnak eszükbe, akik kérdés nélkül lőnek, és stadionokba, táborokba, börtönökbe „koncentrálják” mindazokat, akik kétségüket is kinyilvánítják, akár részletkérdésekben az uralkodó diktátum ellenében. Az már nem diktatúra – az terror. (Ami szerintem minden diktatúra szinte szükségszerű következménye, de erről később.)

Ezzel szemben diktatúrában élni nagyon kényelmes, kiszámítható, sőt kellemes a nagy többség számára. Aki azt gondolja, hogy az 1957. május elsején Kádárt éltető milliós tömeget kizárólag a pufajkás fegyveresek verték egybe, az éppúgy téved, mint aki azt hiszi: a minapi ostoba, nemzetinek hazudott propaganda állításait megerősítő, csaknem kétmillió magyar csakis kényszer nyomására dobta postaládába a kormány számára jól használható bőrpapírt.

Ugyan már, rendes embert nem zavarhat, ha pl.48 órán belül köteles jelentkezni a tartózkodási helyén illetékes rendőrségnél – még ha csak két hétre is érkezett oda nyaralni. Mi a baj azzal, hogy a rendőrség (vagy a diktatúrákra nagyon jellemző módon szaporodó védelmi, meg elhárító hatóságok bármelyike) minden, a gyanúsítottal is kötelezően közölt gyanúsítás nélkül bármikor házkutatást tarthat? Hozzám akármikor bejöhetnek: nincs lopott ékszer, bomba, kábszer. De a tolvajok, bombakészítők, kábszerdílerek igenis féljenek!

Magyarországon 1960 és 1990 között igen keveseket zavart, hogy csak háromévente kaphattak „nyugati” útlevelet. A többségnek még háromévente sem volt elég pénze a turistautakhoz, később egyébként is könnyítettek: csoportos, szervezett utazáson akár évente is részt vehettek. Ilyenkor ugyan nem kaptak egyéni útlevelet: a csoport vezetőjénél volt a közös passzus. De ez még azokat sem zavarta, akik lelépési szándékkal fizettek be egy-egy bécsi útra: Ottani szervezetek papír nélkül is fogadták, segítették őket.

Az a bizonyos, Hegyeshalomnál fellépő szorongás a vámvizsgálattól is csak kétféle magyart érintett. Azt, aki a Nyugaton beszerzett Fa szappanok, dobozos kólák, rádiósmagnók eladásából akart nyereséghez jutni, meg azt az értelmiségit, aki tiltott gondolatokkal üzletelt. A többségnek azonban gőze nem volt a tiltott gondolatokról, kapcsolat, nyelvtudás híján tudomást sem szerzett ilyesmiről.

Kis kitérő. Én először 1979-ben léptem át a vasfüggönyt: elég későn, hiszen minden anyagi erőnket lekötötte, hogy a nagymama fotelágyából – már gyerekkel – eljussunk legalább egy szoba-konyháig, ahol magunkra zárhatjuk a lakást. Így is csak egy nagyon olcsó szakszervezeti üdülés keretében, a Szocialista Forradalom nevű üdülőhajó fedélzetén közelíthettünk Bécshez. Persze a pozsonyi, nyitrai kitérő után. A csehszlovák-magyar-osztrák határon a kabinunkba betérő vámtiszt elámult: Maguk Fa szappant visznek Bécsbe? Ugyanis a szappantartóban az a különleges alkalomnak kijáró zöldalma illatú Fa szappan dekkolt, amit a nővéreméktől kaptunk, akik viszont végigjárták Európát – hol szervezett úttal, hol csak egyénileg. (Nekik volt lakásuk – megtehették.) A koronát kivihettük volna – még az sem érdekelte őket, hogy vajon csak az engedélyezett deviza van-e a birtokunkban? Egyébként annyi volt – a pénztárcánkban. És még azt is a nővéremék adták kölcsön. Bécs egyáltalán nem nyűgözött le. Nyilván a monarchia idejéből származóan, épületei nagyon hasonlóak Budapestéhez, azzal a különbséggel, hogy ott nincsenek budai hegyek, és a város a Dunát is inkább leküzdendő forgalmi akadálynak tekinti, mint a város meghatározó elemének.

A Maria Hilfer Strasse elborzasztott: Jesszusom, ez a gagyi csili-vili kinek hiányzik?

A hetvenes évekbeli két, egymás után következő válság – a’72-es, majd a ’79-es – azonban brutálisan világított rá minden diktatúra eredendő gyengeségére. Az alkalmazkodásra, az új feladatok megoldására való képtelenségére.

Az MszMP fokozatosan enyhített a diktatúrán. Amikor végül, már MSZP-ként, végső hadállását, az ideológiai hegemóniát is feladta, akkor félig-meddig el- és felismerte, hogy nem tartható egyetlen pártban – és az általa egyetlenként irányított államban a közös életünk irányítása.

Bizonyos vagyok abban, hogy a Párt(a néhai fiatal demokraták) főként a békességes Kádár rendszer idejéből fennmaradt, és a nyolcvanas években születettekre örökített „boldog békeidők” illúziójára építve regnál. Ilyen szempontból tényleg impotens a látható ellenzék. Ugyanúgy nem néz szembe változó életünkkel, és legfeljebb az elosztás módját akarja megváltoztatni. A Jobbik ilyen szempontból a lehető legrosszabb alternatíva: nemcsak a változásokat képtelen felismerni, egyenesen tagadja azok létét. Sőt, ellenségként bélyegzi meg mindazokat, akik bármilyen szelíd módon próbálnák felhívni a figyelmüket ezekre.

Annak, hogy a Magyarországon 1990 előtt létezett diktatúra nem váltott terrorra, sok oka van. A belső okok a kisebb jelentőségűek. Bár már a nyolcvanas évek elejétől érezhetővé vált valamiféle belső ellenzék léte még a párton belül is, ez elhanyagolható mértékű lett volna. Magyarán: ha a „népen”(tömegeken) múlik, Magyarországon sose lett volna rendszerváltás. Ahogyan már említettem, a diktatúra ugyanis nagyon élhető, kényelmes, kellemes rendszer bír lenni. Hogy bármikor házkutatást tarthat nálam bármilyen védőszervezet?

Ugyan már, nyugodtan: nálam nincs lopott ékszer, kábítószer, tiltott könyv. Hogy határozatlan ideig tarthat, és rugalmasan alakíthatóak a feltételei az előzetes letartóztatásnak? Hát féljenek ettől azok, akik tilosban járnak! Én becsülettel dolgozom, nem lopok, az adót is csak az elfogadott mértékben csalom: nem kérek számlát mindenért. Naná, így megspórolom az amúgy is combos áfát! Különben is: minden adó kész pénzpocsékolás! Úgyis csak magukra költik! (Hogy kik, ez változó.) Ez a mentalitás azzal nem számol, hogy a korlátlan és ellenőrizetlen diktatúra bármikor lecsaphat bárkire. A „becsületesen dolgozó, egyszerű” állampolgárra is. Hiszen a kis korrupciók és megalkuvások világában egyedül a centrális erőtér szándékán múlik, melyik cselekedet válik tiltottá. Ez az egyik oka annak, hogy a diktatúrák egyben virágzó korrupciót üzemeltetnek.

A magyar diktatúra 1990-es bukásának külső okai erősebbek voltak. A gyakorlatilag a szovjet diktatúra nyomása alatt, és nem mellékesen gazdasági erejétől támogatva működő államok egyre kevésbé tudták népeiket a boldog együgyűség keretei között tartani. Magában a Szovjetunióban is felütötte a fejét a kétség: ugyan már, mi vagyunk a nagyhatalom, az űr meghódítói, akkor hogy van az, hogy a magyarok, csehek, lengyelek bármikor vehetnek 10 deka kávét, nálunk meg legfeljebb Moszkvában juthat ilyesmihez az ember, meglehetősen drágán. Ennek jeleivel bőven találkoztam 1988-ban, amikor sok szovjet emberben (szovjet, nem orosz!) még az is felmerült: de hát Ti ellenségek voltatok, vesztettetek a háborúban, hogy lehet, hogy százszor jobban éltek, mint mi? Hogy lehet, hogy az Ikarus busz sokkal jobb minőségű, mint a ZIL, vagy bármelyik szovjet gyár ruhájánál a VOR zakója?

Mielőtt még magyar „hazafiak” felcsattannának: hát persze, hogy jobb, mi okosabbak, ügyesebbek vagyunk! Le kell hűtenem őket: mi csak az „ahhoz képest” kategóriában voltunk jobbak – vagyis vakok között félszemű a király. Abban a pillanatban, amikor nem irányított, zárt közösségen belül kellett megmérettetnünk, azonnal tönkrement az Ikarus, a VOR, a Globusz, a Ganz-féle összes cég a motorvonattól a hajókon, turbinákon, kikötői darukon át a mérőműszerek gyártóiig, amint a Volvo, a Scania, a Lewis termékeivel kellett volna versenyezni.

Talán azért, mert a magyarok butábbak más nemzetbélieknél? Vagy az oroszok, akikhez egyébként a XX. században is sok nagy teljesítmény fűződött?

Egészen biztos vagyok a válaszban: nem.

Csak a diktatúrák rendszere – ismétlem, nem terrorizmusok, hanem az egyetlen központból (centrális erőtérből) diktátumokkal irányított rendszerek nem kedveznek semmiféle egyéni gondolatnak, innovációnak (magyar szóval: újításnak). Még a technológiában sem, és ennek aztán a gazdaság látja a kárát, azt meg az élet minőségének romlása követi. Hozhatnék erre számtalan példát, de mindennél szemléletesebb, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a legnagyobb csáberővel az ”exportból visszamaradt” áru bírt. Kanadaiaknak: akkor már sok magyar cég dolgozott bérmunkában nyugati vállalatoknak. Azokat a termékeket, amik nem feleltek meg az ottani minőségi követelményeknek, belföldön dobták piacra. Ezekért még busás baksist is hajlandóak voltak fizetni a magyarok – természetesen az eladó zsebébe.

Az MSZMP 1965-től fogva próbálta működőképesebbé tenni a diktatúrát. A gazdasági mechanizmus reformjához még a meghirdetésétől (1965. május) is három évnek (1968. január) kellett eltelnie, hogy a számtalan kompromisszummal szelídített rendelkezéseket fokozatosan életbe léptessük. Már az első (1972) olajválság megmutatta az óvatos változások sok gyengéjét, de akkor a Szovjetunió még ereje teljében volt: mivel az olaj drágulásából nagy haszonra tett szert – ezt nem hárította egy az egyben a népgazdaságokra. (Nem gyűrűzik be az olajválság – emlékszünk?) De a cserearány-romlás mindennapos kifejezés lett Magyarországon. Vagyis – egy hordó olajért a korábbinál több buszt, vonatot, ruhát, konzervet stb. kellett szállítani. A hét év múlva következő második árrobbanás végképp padlóra tette a magyar gazdaságot. A magyar vezetők a magyar áruk felértékelését akarták elérni a Szovjetuniónál (a magyar export csaknem fele oda irányult). Ennek az alkudozásnak lett az eredménye egy torzszülött fogalom: a dollárelszámolású rubelexport. Vagyis, hogy a fontos termékekért nem a hivatalos rubel-dollár árfolyamon fizettek – az politikai kérdés volt, hogy a dollár mindig legalább 5 kopejkával olcsóbb legyen a rubelnél – hanem a nemzetközi olajárat vették alapul. Naná, hogy megindult a lobbizás, hogy mely termékek kerüljenek ebbe a körbe. A vezetők nagy aduásznak gondolták az élelmiszert, de azt nem sikerült elérni, hogy minden agrártermék ebbe a körbe kerüljön.

Kis kitérő: a magyar mezőgazdasági export ekkor csúcsra járt – persze leginkább a volt szocialista országokba. Markolókkal rakták a nyírségi almát a Szovjetunióba induló vagonokba, ugyanígy a gabonát, egyebet. Minden agrárterméket megvettek, de csak ritka kivételeket vettek be a dollár-elszámolású körbe. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a magyar mezőgazdaság már akkor is iszonyú drágán termelt. A másik a mennyiség: Moszkva már akkor is 9 milliós város volt, a teljes magyar export eltűnt a moszkvai, leningrádi üzletekben, sok vizet nem zavart. Dollárért bármikor vehettek több, olcsóbb húst, gabonát, zöldséget a nemzetközi piacon – minek adtak volna „konvertibilis rubelt” a drágább magyar termékért?

Akkor jött az új jelszó: az intenzív termelésről át kell állni az extenzív termelésre. Vagyis nem több, hanem jobb áru kell, amit bárhol el lehet adni, akár drágábban is, hogy fedezni tudjuk a folyamatosan dráguló energiaimportot. Bár nemcsak az energiáról volt már szó: egyre mélyülni látszott a szakadék a „nyugati” és a „szocialista” termékek között, legyen az televízió, szerszámgép, ruhanemű, sőt, élelmiszer.

Vajon mi lehet ennek az oka? Hiszen a vállalatok immár önállóak, egyesével számoljuk a teljesítményüket, nyereségrészesedés is jár a jó munkáért. Sőt, valamikor a hatvanas évek végén jelentősen változott a kinevezések rendszere is. Megváltozott a hármas követelmények – vagyis a párt iránti lojalitás, a szakértelem és az emberi minőség – sorrendje: első helyre került a szakértelem. A „politikai szempontok” azonban erőteljesen befolyásolták egy-egy termelőegység megítélését – és nem feltétlenül pártszempontból.

Politikai szempont volt, hogy nem lehet munkanélküliség – így a sok embert foglalkoztató cégekhez akkor sem lehetett hozzányúlni, ha azok termelését folyamatosan finanszírozni kellett a közös pénzekből. De a fejlesztési hitelek sorsa sem azon dőlt el, hogy a beruházás kitermeli-e a kölcsön fedezetét. Hanem azon: elég neves-e a nagyvállalat, mekkora a lobbiereje a vezetőjének a pártközpontban. Az 1990-re összegyűlt tetemes adósság meghatározó része volt ez a hitelmennyiség. Cikkek százai szóltak arról, hogy a méregdrága nyugati gépek használatlanul rohadnak a gyárudvaron – vagy nem volt elképzelés sem arról, hogy mit lehet ezekkel kezdeni, vagy csak a technológia egy-egy részletét vették meg, ami így nem működött. A hitelek odaítélésének a gyakorlata nagyjából a következő volt: a nemzeti bank megfelelő főosztályán (csak később lettek kereskedelmi bankok) a pénzügyi szakember optimális esetben megvizsgálta a beruházás lehetőségeit, hogy érdemes-e kölcsönt adni a projektre – aztán jött a telefon a K-vonalról, hogy melyik elvtárs gyárának kell odaítélni a hitelt. Pont, ahogyan manapság: megy a hitel (akár kamatmentesen), az ingyen támogatás, EU-pénz földvásárlásra, kastélyra, tópartra, hizlaldára. A hitelezettek névsora is hasonlóan egysíkú – lojális gázszerelőnek, szállodatulajdonosnak bármennyi, bármikor. Kockázatos új vállalkozást építőnek – nehezen, súlyos feltételekkel.

Nem különbözik a pangás éveinek (az 1979-1987 közötti időszakot szokták így nevezni) a gyakorlatától szinte semmiben a mai magyar kormány. Minden gazdasági, kulturális, szociális döntést egy szűk kör határoz meg (azelőtt Politikai Bizottságnak hívták), nem készül semmiféle hatástanulmány semmilyen invesztícióhoz, nincs vita. Aki vitatni meri a központi bölcsesség forrását, az „nemzetáruló”, ellenség, legújabban sorosbérenc. Olyan hajmeresztő fogalmakat hoznak törvénybe, mint a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt kormányberuházások”, amelyeknél nem szükséges semmiféle hatósági engedély, környezeti, gazdaságossági számítás. Aki azt hinné, hogy a közösségnek fontos ügyek gyorsítására született a fogalom, téved. (Pl. az M7-es autópálya vonalán a mai napig vád az MSZP-SZDSZ kormány ellen a kőröshegyi völgyhíd, ami amiatt született, mert a déli parti települések a külterületeiken sem engedték átvezetni a sztrádát.) Nem. Ilyen „nemzetgazdasági szempontból kiemelt kormányberuházás” volt a Szabadság téri ormótlan, hazug szobor. Mivel szinte semmilyen kritérium nem kapcsolódik a „kiemeléshez”, bármikor kerülhet bárkinek a háza egy ilyen beruházás útjába. Jelentősen megkönnyíti az ilyen létesítményekhez szükséges kisajátításokat is a törvény.

A magyar társadalom már 1990-ben sem könnyen emésztette meg a plurális rendszer szükségességét – jónéhány politikus ki sem tudta mondani a szót. De a rendszerváltó követelmények között szerepelt a politikai sokszínűség, a többpártrendszer. Ez a fogalom mára teljesen eltűnt – jóhiszemű vagyok: talán nem azért, mert a jelenleg uralgók között sem sokan tudják kimondani. De amikor centrális erőtér-t emlegetnek, lesajnálóan nyilatkoznak a parlamenti vitákról, akkor a politikai sokszínűség, a többpártrendszer ellen szólnak. Amikor a házelnök keresetlen szavakkal kérdőjelezi meg a parlamenti ellenzék létjogosultságát, azt a kb. kétmillió szavazót sajnálja le, akik az ellenzéki képviselőkre voksoltak. Vagyis a demokrácia alapjait utasítják el. Tehát diktatórikus uralmat gyakorolnak.

És ne tévedjünk. A diktatúráknak ugyan látványos elemük az „ideológiai hegemónia” – marxizmus-leninizmus vagy keresztyén-nemzeti – de valódi hátrányuk a gazdasági, társadalmi életben mutatkozik élesen. A nemzetek közötti bármely rangsorban egyre lejjebb csúszásban, a társadalmi különbségek mélyülésében, az életminőség romlásában. Ez utóbbi nemcsak a legatyásodott kórházakban, sorsukra hagyott régiókban érezhető. Hanem a minden szinten megnyilvánuló eszetlen lojalitás megkövetelésében – vajon tudják-e, hogy ma Magyarországon egy tanárt el lehet bocsátani azért, mert nem jár templomba (nem egyházi iskolából)? Egy köztisztviselő szedheti a sátorfáját, ha „megrendül iránta a bizalom” nem kell hozzá semmiféle ok. Közhivatalokban teret nyert az impotencia: nemcsak azért, mert a kinevezett főnöknek gőze nincs az államigazgatás működéséről, hanem azért is, mert addig marad főnök – de beosztott is, – ameddig hibátlan az alkalmazkodása a felsőbbséghez. Ez pedig nem könnyű, ha egymásnak ellentmondó törvények kergetik egymást.

Az oktatás, a kultúra, az egészségügy állam általi gyarmatosítása gyakorlatilag befejeződött. A média kormánymegszállása 98 százalékos.

A gazdasági élet leuralása viszont még nem teljes. A mindenütt állami monopólium szerencsejáték, dohány, alkohol üzlet ugyan baráti kezekben van már. Gőzerővel zajlik a természetes monopóliumok – energia-, víz-, távközlési stb hálózatok megbízható gázszerelők, tanácsadók, futballszakértők tulajdonába adása is. A következő behabzsolandó ágazatnak a turizmus tűnik – ehhez már készültek-készülnek rendeletek, törvények.

Nagy falat azonban a pénzügyi rendszer teljes szétverése. Az eddigi kísérletek látványos kudarcokat hoztak a takarékszövetkezetekben, baráti brókercégekben. Az OTP – Magyarország változatlanul legnagyobb kereskedelmi bankja, amely már a térségben is terjeszkedik – leuralása nem sikerült teljesen. Nagyhatalmú – mellesleg a közelmúltig a leggazdagabb ismert magyar – elnök-vezérigazgatója Csányi Sándor ugyan még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is tanult, de példaszerű tőkés. (Érdekes lenne életútját összehasonlítani az őt gazdagságban nemrég megelőző gázszerelővel.) Ráadásul, ha összehúzza a szemöldökét, bizony nem sok jó terem egyetlen potentátnak sem. (Például bedönti a bank részvényeit a tőzsdén: ez egyben a magyar tőzsde végét is jelentené.) A „termelőüzemek”, vagyis gyárak közül szinte kizárólag az nyereséges, amely külföldi kézben van: Mercedes, Chinoin, GEC (volt Egyesült Izzó). Akad persze néhány – pár tucat embert foglalkoztató – palacsintázó, hőforrásra épült panzió, valamelyik nagy cég beszállítójaként működő lemezleszabó, amelyik eredményesen működik: az egész gazdaság szempontjából a teljesítményük elenyésző.

A „munka alapú társadalom” – ahogyan a kormánypotentátok értik, teljes zsákutca, amennyiben „munka” alatt kizárólag a fizikai erőkifejtést értik. Szögegyenesítésből csak rabszolga szinten lehet megélni. (Ebben a jobbikák rátesznek: de a zsákutcában való gyors hajtás csak a fal elérését hozza közelebb.) Gazdasági értelemben semmilyen koherens elképzelés nem létezik kormányzati fejekben. (Hacsak az összes boltbejárat, gyárkapu piros-fehér-zöldre mázolását nem tekintjük annak.) A gazdaság makroszámainak (államadósság némi csökkenése, infláció, költségvetési hiány) javulása mögött a mai kormány kemény, neokon (mások szerint neolib) megszorító politikája áll. A jövedelmek protekcionista átcsoportosítása a teljesítménytől a lojalitáshoz, a szociális transzferek átirányítása a rászorultaktól a hangosabb érdekvédelemre képes csoportokhoz. Az egésznek van egy hetvenes évekbeli hangulata, amit megerősít egy-egy kormányzati elszólás a „rendeleti kormányzásról”, és egyéb, a diktatúrákból jól ismert eszközökről.

Az ellenzék? Persze, nem tökéletes, de ennek kifejtését a következőkre hagyom.

Rátesi Margit

106 hozzászólás

  • Bejegyzésnek túl hosszú, tanulmánynak túl érzelmi alapú és ismerethiányos.

    Sokan mentek és még mennek át gondolati válságon. Nehéz megemészteni, hogy az össznépi közösségi létből, amikor szinte a teljes társadalom szegény, és működik a szolidaritás, ma az egyéni képességekre és a teljesítményekre szabottan lehet csak érvényesülni. És persze a kapcsolati tőke sem elhanyagolható, aminek a segítségével lehetséges pozícióba kerülni.

    És igen, szükséges a lojalitás is, hiszen a történelmi jogfolytonosságból kitöröltetett az 1944. március 19-től 1990. május 1-ig terjedő időszak, ami időszak alatt az “Alaptörvény” szerint az állam elvesztette önrendelkezését.

    Amiről Rátesi Margit ír, az pont a figyelmen kívül-hagyandó időszak. A cikkel ellentétben, az Alaptörvény pont azt az időszakot tartja zsarnoki uralomnak, és jelenti ki, hogy 1990. május 2-től számítja a haza új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetét. Vagyis az új demokrácia olyan, mint amilyennek megélik ma a magyar emberek. Ki ilyennek, ki meg olyannak éli meg. Ma ismét vannak gyárosaink, bankáraink, földbirtokosaink, és többpártú politikusaink, meg hangjukat hallató papjaink, és vannak közszolgák, alkalmazottak és munkások, meg közmunkások, és munkanélküliek. Megszűnt a társadalmi szintű szegénység. Mert már vannak milliomosaink is, a hajléktalanok mellett.

  • Dienes Erzsébet

    /És ne tévedjünk. A diktatúráknak ugyan látványos elemük az „ideológiai hegemónia” – marxizmus-leninizmus vagy keresztyén-nemzeti – /

    Hogy teljes legyen a kör, a “LIBERALIZMUS” IS!

    Amit viszont éppen nyugat nyújtott át “hasznosításra”. Elég sokan érezzük diktátumnak, nem véletlen.

  • Tisztban vagyunk itten a maga ideologia allaspontjaval.
    Az a maga sajat es garantalt ugye ma egy szabad tarsadalomban.

    Cikkevel megerositi ideologia erzelemeit,s az szerint dicsoiti a kozel fel-evszazasos idegen diktaturat amit katonai erovel volt kenyszeritve a nemzetere.

    Ha maga allitasai szerint a jelen allam adminisztracio igazan “diktatura” mint ismetelten tarsai altal is allitva, mi a problemaja azzal?

    Miert nem tapsolna ma azt a , ketsegtelenul enyhebb diktaturat?

    A diktator “egyenisege” nem lehet szamot ado abban.
    Kovetni elveit, s elvezni a kedvelt diktaturat ma is.

    Az allitolagos “szabad elvu” es “szabad gondolkodasu” egyen szamara az NEM jelenthet semmi megkulomboztetest.

    De HA jelentene, hat mi az ?
    Meg irna azt ?

  • Szokas szerint a cikk zavaros, de leginkabb az ilyen ures kijelentesek fajnak:

    ” Nos, hogy a mai magyar kormányfő, és számtalan társa a különböző államok irányításában Erdogantól Alijevig és Kaczinskytől Putyinig diktátor, az nem kétséges. ”

    Ha mar nem ban ekkora szofosast, akkor miert nem inkabb szamos peldaval tamasztja ala a diktatura letet? Csak nem az a baj, hogy a “diktatura” abbol all, hogy nem az o udvoskei lopnak manapsag es nem az o partja elkepzeleseit probaljak megvalositani mas partok?
    Ugyanigy elvarta annak idejen a Gyurcsanytol is, hogy az Orban elkepzeleseit valositsa meg?

    Annyi azonban igaz, hogy a “halado” nyugati tarsadalmakban – a bekeaktivistak nagyaranyu behozatala kovetkezteben – lassan mar naci eszkozokkel fognak uralkodni a “haladok”. Ha masra nem is, erre jo a terrorizmus. Lehet mindenfele “biztonsagi” eljarasokat foganasitani olyanok ellen is, akik epp a terrorizmus, vagy csak siman a “haladas” ellen vannak.

  • Az akarat isten élet halál urai földi helytartósága(i) (hierarchikus) konstrukció (indulva a mindent látó szem mögött tevékenykedőktől) is impériumi konstrukció.
    A központi irányítást csak a fölsőbb utasításokat szolgai módon végrehajtó végrehajtó hatalmi rendszerrel lehet létrehozni és fenntartani.
    Orbán IS diktátor, ez evidencia.
    A következő kérdés az, h őrület-e az ami annak LÁTSZIK.
    Az én nézőpontomból Orbán tevékenysége jól megtervezettnek LÁTSZIK. Ha így van, akkor milyen cél megvalósulására cselekedhet.
    Én azt látom, h interkontinentális méretben működik egyre rosszabbul a jelenlegi konstrukció. Válnak egyre abszurdabbá az intézkedések és ehhez társulva válik egyre irritálóbbá az ezekhez társított kommunikáció. Ez a média hatás erősíti az intézkedésekből adódó ellenérzéseket.
    Ebből egyértelműnek látszik, h a vezérkar azt csinálja, h nagyon ne akarjuk azt amiben jelenleg még élünk.
    Ezzel párhuzamosan, már egyre inkább a központi média felületeken is az emberségesség és a kitartó építő értékteremtő munkával való boldogulás jóságát propagálják (már nem a sármos gazember a sztár a filmsorozatokban sem). Adagolják a bioszféra konformságra való átállás szükségszerűségét, jóságát is.
    Mind olyanokat amelyek felhasználásával egyénileg és egymással szövetkezve jó irányba tudunk változtatni abból amit egyre élhetetlenebbé silányítanak.
    Fölülről nem sokkal többet lehet tenni egy alsó invesztitúrás (tervezés, irányítás) konstrukció létrejötte érdekében.

  • Nem zavaros írás ez, sőt. De érzelmi alapon nyugvó. Írója a bevallása szerint balos érzelmű, szabadgondolkodó. Mint ilyen, nem ellensége az országnak, a jelenlegi társadalmi formációnak se. Csupán az érzékelt visszásságok ellen szólal fel. Egyenjogúsági alapon. Közelítené a szegényeket a gazdagokhoz, vagy a gazdagokat a szegényekhez. Meg ilyesmik. A kisembereket favorizálná.

  • “Még egy dolgot muszáj megemlítenem: nem vagyok társadalomtudós, semmilyen tudós, sőt még egy komolyan vehető diplomám sincs. (Papírom van.) Erkölcseimet elsősorban Apukám, Anyukám formálták – később a tanárok, az olvasott történetek, gondolatok, meg a körülöttem lévő szakik, bölcsészek, világmegváltók és szkeptikus beletörődők. És persze főként az elmúlt hetven évem tapasztalatai.
    Amiknek a veszélyére egyébként bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov is figyelmeztet az Empiriokriticizmus című művében. Egyszerűen szólva: amit egy ember a saját, személyes sorsán megtapasztal, az nem föltétlenül érvényes nagyobb közösségekre, történelmi léptékű időszakokra.”

    Drága Margit Nêni!
    Melegen, gratulálok, amit itt elkövetett, nehezen túlélhető…

  • Christopher Adam

    Slapaj, egész nyugodtan írjál nekünk cikket, vállald fel valódi nevedet, küldjél fotót, illetve rövid nacionálét és lehozzuk szakértelemre épülő írásodat…akkor is ha nem feltétlenül egyezik lapunk profiljával.

  • Kedves Gyulam!

    Remelem, legalabb te erted hogy mirol irsz.

  • Miklos
    2017 augusztus 27
    10:56 du.

    A világon mindenütt úgy tudják, h egy rossz IDŐSZAKBAN vagyunk.
    A judeo impériumi területen van ez másképpen.
    Az újmaterialista filozófia bázisú köztudományosság vallásban filozófiai alapon kizárt az amit az istenes konstrukciókban mondanak.
    Ha a házigazdánk engedélyt ad rá akkor megint kifejtem, miből gondolom azt, h a világunk legfelső vezetősége egy hosszútávú programot hajt végre és hajtat végre az emberiséggel.

  • Parács Péter Pál

    “A diktatúrák hétköznapjai”

    Részemről nem látom értelmét “elmélyedni” ebben a témában.
    Őszintén bevallva, csak a cikk címszavát olvastam.
    A címszóhoz hozzászólva pedig annyit tudok megjegyezni, hogy a “diktatúra” szó alkalmazása fölöttébb alkalmas konfliktusok keltésére és nézeteltérések “szítására”.
    Nincs a világon azonban egyetlen ország sem, ahol kvázi nem “diktatórikus” kormányzat lenne, a szót hatalmi és politikai illetve választott parlament prioritással értelmezve.

    Nos, tehát mindenkit lehet támadni, hiszen minden történet, esemény megítélése egyéni nézőpont kérdése.
    Azt viszont nem szabad összekeverni, ha egy ország nem szuverén és így esetleg valójában külső diktatórikus helyzet alakulhat ki.
    A cikkhez kapcsolódó Orbán V. fotóhoz pedig csak annyit.
    A választások eredményeként lett miniszter elnök. Ez minden demokratikus államban így működik. A választások előtt is nyilvánvalóan létező (szintén a választópolgárok szavazatira pályázó ellenzék) szemszögéből tényleg lehet hasonlat a diktatúrához, mivel valójában a többségi “akarat és bizalom” nyilvánul meg és “képviseltetik”.
    Az is biztos és természetes, hogy egyes kormányzati döntések még a rá szavazók körében is vitatéma lehet, de a kormányzást globálisan kell értékelni és nem kiragadni egyes szurkálódásra alkalmas témákat, ahelyett, hogy inkább tanácsok vagy más hasonlóak hangoznának el.

    Azaz, nem elég azt mondani valakiről, hogy pl. hülye.
    Illik azt megindokolni és kulturált lenne diplomatikusan kiigazítani vagy utat mutatni, hogy mi lenne a közös érdek illetve az optimális megoldás.

    PPP

  • Gratulálok Margit! Kitűnő írás! Nem csak tele van azokkal, amik érdekes módon kimaradtak a 60-70-es évek tananyagából, amikor én jártam iskolába, és hiánypótlóan elmagyaráz akkori tabu témákat – hitelesen. Szokatlanul hosszú és mégis élvezetes stílusban a végén még többet kívántam belőle.
    Aki tudáshiányosnak nevezi, annak szívesen olvasnám ellenvetéseit… (vagy inkább nem:):)
    Igen, ez nem akadémiai kinyilatkozás és tudás, de egy olyan kivételes érzékenységű és intelligenciájú kitárulkozás, ami még annál is értékesebb.
    Szívesen olvasnám a folytatását és persze azt már tudom, hogy Te nem szorulsz védelemre a fajtalan támadásokkal szemben, hiszen nagyon jól tudod, hogy mi, honnan jön.. Te még annak is örülsz, hogy Slapaj túlélte. Legyen a kiváltságod:)

  • Ismerethiányosnak neveztem, amit nem részletezek, mindössze egyetlen példa: Mariahilfer Straße még a németországi Füssenben és Eisenbergben is, és nem Maria Hilfer Strasse.

  • Miklós Bánfi! “A szó veszélyes fegyver – és van, aki fegyvertelen” – énekeltük a hetvenes években Bródy János dalszövegét Szörényi Levente zenéjével. Slapika az utóbbi kategória, márpedig fegyvertelen lúzerekre nem lövünk. Van aztán a strucc (PPP), aki a homokba akarja dugni a fejét – és nem veszi észre, hogy az utat közben lebetonozták. Legyen ez az ő gondjuk.

  • Egyrészt valóban szép hosszú összefoglaló.
    Másrészt, ha jól látom, kihagy egy elég fontos momentumot. Annak a mentén, hogy a centrális vezetés sokak számára nyújtja a kiszámítható mindennapok érzetét. No meg gyakorlatát.

    Érdemes talán továbbmenni azon az úton, hogy a centrális tértől távolodva egyre inkább ez a kiszámíthatóság válik a döntővé. A távolságot mind hierarchikusan, mind egzisztenciálisan, mind földrajzilag értve.

    A törvényhozás, mint olyan, egyszerűen pontszerűvé válik. Szinte indifferenssé téve, hogy egy ember, egy kamarilla, vagy egy akár ötszáz fős országgyűlés jegyzi a törvényeket.

    Aki nem hiszi, járjon utána. Mondjuk egy elszegényedett zsákfaluban. A fővárosi értelmiség zárt körű klubja számára roppantnagyonfontosnak látszó kérdések a távolodással válnak egyre inkább látszólagossá, urak játékszerévé, és olyasmivé, ami leginkább mással történik meg.

    Lehet mondani sok okos dolgot, le lehet pókhálózni Heller Ágnes egyre önismétlőbb szólamait, TGM vakrepüléseit, és lehet beszélni Mészáros trilliárdjairól. Egy nagyvárosi kávézóban. Mert a szavazók nagy részét jobban érdekli a környezetében látható százezer forint, mint Mészáros vagyona, és a többiek szólamai. Wágner úrral szólva, azt a relatíve keveset, ami neki egy vagyon el tudja képzelni. A többi????

    S ezért talál be a Jobbik, a 63+1 vármegye és a többi féligazságon alapuló sovántól náciig terjedő retorika. Az embereket a saját ellopott biciklijük egyszerűen jobban érdekli, mint Orbán Sára bugyijának a színe. Meg az ezen a szinten kezelhető sok-sok fenenagy probléma.

  • Gyula,

    Hiaba “magyaraznad” el, rebuszokban beszelve senki sem ertene, hogy mit hadovalsz. Ha pedig nyiltan kimondod nagyon valoszinu, hogy ki lesz moderalva, mert nagy valoszinuseggel valamifele zsidogyulolo otlet az egesz.

    De tolem! En meg zsidogyuloloktol sem vonnam meg a szot.

    Druszam,

    ” Gratulálok Margit! Kitűnő írás! ”

    Hahahahahahahahaha! 🙂 🙂 🙂

    De azert szep toled, hogy tamogatni probalod a gyengebb kepessegu irokat is. Majdnem humanistanak tunsz. 🙂

  • Robert Morrison

    Bendeguz79 2017 augusztus 27 2:46 du.

    “Ha maga allitasai szerint a jelen allam adminisztracio igazan “diktatura” mint ismetelten tarsai altal is allitva, mi a problemaja azzal?.”

    Tudod öcsém ezen a weblapon Te olyan paraszt vagy aki nem képes magyarul írni egy Magyar lapban. Persze nem is akarsz mert nyelvromboló paraszt vagy aki össze vissza fossa a szót annélkül, hogy tudná mit is akar össze hablagyolni. Jobban tennéd, ha mennyiség helyett a minőségre törekednél, akkor lenne időd meggondolni mit írsz és ékesetes betőkre váltani a billentyűzetet. De ehhez Te túl paraszt vagy!

  • Robert Morrison

    Miklos 2017 augusztus 28 2:12 du.

    “De azert szep toled, hogy tamogatni probalod a gyengebb kepessegu irokat is. Majdnem humanistanak tunsz”

    Mikor tanulod már meg a magyar nyelv helyes használatát? Nem zavar hogy a nyelvromboló paraszt Bengeguz79 nívóján mozogsz? Ömlik mindkettőtökből az értelmetlen szózuhatag mint tehénből a fos.

    Jobban tennéd, ha mennyiség helyett a minőségre törekednél, akkor lenne időd meggondolni mit írsz és ékezetes betűkre váltani a billentyűzetet. Ne légy ebben olyan paraszt mint a szarvasmarha Bendeguz79!

  • Miklos
    2017 augusztus 28
    2:12 du.

    Nem vagyok zsidó gyűlölő sem.
    Mindenki minden körülmények között a hite által mutatott legjobbat teszi.
    A tömeggyilkosok is.

  • Robert Morrison
    2017 augusztus 28
    4:03 du.
    A parasztok, azaz szántóvetők védelmében hadd említsem meg, hogy Őket nem a helysírásukkal, billentyűhasználatukkal kell minősíteni, hanem az általuk termelt árú minőségével! Kikérem magamnak a paraszt szó pejoratív alkalmazását, mert az egy tisztességes foglalkozás!

  • Simay12:48, végre egy lényeglátó beírás tőled.
    Ha a fenti gondolatokat szétszálaznád egy cikkben, az újdonságként hatna a sok egysíkú Orbán szidás helyett.

  • Andrews 12:48: Már bocs, de az, hogy “a diktatúra nagyon kényelmes, kellemes bír lenni a többség számára”, meg az utazási példa szerinted miről szól? A többi meg arról, hogy a diktatúra a legjobb szándéka mellett sem képes a társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális stb. életet fenntartani.

  • Nem csak jobboldaliak háborodnak föl a történelemhamisításon.

    A szerzőt ismerjük, hogy magából kikelve háborogna, ha valaki Kádár Jánost le-sztálinistázná. Az hogy esne tisztelt szerzőnek, ha Kádár Jánost valaki Sztálinhoz hasonlítaná?

    Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán hasonlít Kádár Jánoshoz. Kádár a kompromisszumok robotosa volt Horthy Miklóshoz hasonlóan! Kádár nem engedte a szélsőbalos irányvonalat hatalomra jutni a Pártban, ahogy Horthy Miklós is üldözte a szélsőjobbot.

    Az iskolarendszer modernebb volt a Horthy-korban, viszont a társadalmi mobilitás nagyobb volt Kádár idejében. Orbán rendszere különbözik mindkettőtől, de ettől még akár jó is lehetne. Nem azért rossz esetleg a mostani rendszer, mert t. szerző hidegrázást kap Orbán Viktortól.

  • Andrew_s
    2017 augusztus 28
    12:48 du.

    “centrális vezetés sokak számára nyújtja a kiszámítható mindennapok érzetét. No meg gyakorlatát.”

    Ugyanez volt a Kádár-rendszerben is, csak ott a Párt hozott meg minden fontos határozatot. Úgy látom, többen is ezt tették szóvá föntebb.
    Hogy t. szerzőnek azzal nem volt baja, mikor az MSZMP központi bizottsága hozta a döntéseket. Vagy ha elvben nem ért egyet, de úgy gondolja a cikkíró, hogy az a vezetés humanista volt.

    És nem képes elfogadni, hogy az Orbán-kormány intézkedései között is lehet olyan, ami hasznos az országnak, mégha sok embert zavar is a vezetés stílusa.

  • Christopher Adam
    2017 augusztus 27
    5:23 du.

    A KGST-n belüli határátkelőkről szívesen olvasnék valami tényszerűt, és a forrásokat megnevezve.

    Pl.” … a határ ukrán oldalán még rosszabbul áll a helyzet, szinte csak a határátkelőhelyekre jut ember. Tisztigárdájukban sokan váltak alkoholistákká, on szpilsza, agyonitta magát, mondják róluk. A közös határszakaszon tőlük érdemi segítségre … nem számíthat a magyar határőrség.”

    Moldova György: Európa hátsó udvara 2.

    Szerintem a KGST időben nagy hatalma volt a határőröknek, és akkor jogorvoslat sem létezett. Lehet, hogy a cikkírót nem állították meg, mert jól viselkedett.

  • “a politikai sokszínűség, a többpártrendszer ellen szólnak. … Vagyis a demokrácia alapjait utasítják el. Tehát diktatórikus uralmat gyakorolnak.”

    Kezdjük ott, hogy a rossz meg a jó fogalma nem azonosítható szakszerűen a demokrácia meg diktatúra fogalmával.

    A két világháború közt több helyen volt Kelet-Európában pl. királyi diktatúra, hogy elnyomják a szélsőjobbos pártokat.

    A többpártrendszer szerintem a liberalizmussal azonosítható. Vagy akár a parlament kialakulásához visszamehetnénk.
    De ezek egyike sem demokrácia, aminek az ismérve az általános választójog.
    Magyarországon az 1990-es években sajnos az angolszász típusú liberális rendszer volt a minta. Ez a pártok túlhatalmát jelentette, a pártok voltak a “szent tehén”. Az egyéni jogokkal keveset törődtek a politikusok, és teljesen formális dolog volt a szavazati jog. Hiába szavaztál egy szimpatikus képviselő jelöltre, ha nem volt lezsírozva az indulása a nagy pártoknál.

  • charlie
    2017 augusztus 28
    5:14 du.

    Kicsit egyoldalú a világszemléleted, ha minden lényeglátó, ami nem kritizálja Orbánt, de minden baromság, ha Pannónia Géniuszát, no meg persze a Jobbikot kritizálja. Ami ugyan rasszista kóklerpárt. de mégiscsak az aktivistájuk vagy.

    Alkalmasint az előző hosszászólásban leírtak jobban kifejtve legalább két éve “szétszálazódtak”. Legfeljebb Te nem olvastad 🙂

  • Szerintem a szovjet katonáknak jutalom volt, ha Magyarországon voltak beosztva. Összkomfortos tiszti lakásokban laktak, és a tisztek feleségei a városi fodrászüzletbe jártak.
    Kórházban is színvonalas ellátást kaptak, a magyar betegek között. A magyarországi orosz laktanyák olyan színvonalon álltak, mint az orosz iskolai kollégiumok.

  • HL2:31: “Hogy t. szerzőnek azzal nem volt baja, mikor az MSZMP központi bizottsága hozta a döntéseket.”
    Te milyen íráshoz szóltál hozzá???
    “Minden gazdasági, kulturális, szociális döntést egy szűk kör határoz meg (Politikai Bizottságnak hívták), nem készül semmiféle hatástanulmány semmilyen invesztícióhoz, nincs vita.” (Nem a KB, a PB volt az “illetékeselvtárs”.)

  • hazai lámpa
    2017 augusztus 29
    5:37 de.

    “Szerintem a szovjet katonáknak jutalom volt, ha Magyarországon voltak beosztva.”

    A tiszti állományra ez igaz, de a sorállományra nem, mert Őket nem engedték a lakosság közé csak tiszti felügyelettel, gyakorlatilag állandó laktanya fogságra voltak ítélve, még magyar katonákkal is csak közös hadgyakorlaton találkozhattak, a könyörtelen drákói fegyelemről már ne is beszéljünk! Ezt saját tapasztalatomból mondom.

  • hazai lámpa
    2017 augusztus 29
    2:25 de.
    Tudod, kicsit csodálkozom rajtad. Kádárt Horthyhoz hasonlítod. Én éltem mindkettő korában!
    Semmi sem hasonlitanak egymásra. De az emberek élete is más volt. Pl. Horthy csak a 19-es forradalmárokat csukta le esetleg, amit örökölt a “vörös terrort” szüntette meg. Viszont őt erősen támogatta az akkori arisztokra társadalom. De Horthy nem volt karrierista, csak a háttér nyomta politikusnak. És annak rossz volt.
    Kádár meg született péoltikus volt, arra hajlott amerről a szél fújt.

  • Ez lemaradt:
    Kádárnak semmi lelkifurdalása nem volt azért, mert a szovjet hatalomnak engedelmeskedve, kivégzett 36o magyar szabadságharcost, akik nem akartak mást mint szabadságot.Börtönitéletek tömegét nem is tudom.
    Hogy aztán megőrült, az már más lapra tartozik.

  • Parács Péter Pál

    KGST
    Egyáltalán tudja valaki, hogy mit jelentett ez? Egyáltalán tudja valaki, hogy mikor alakult és miért illetve mely országok voltak a tagállamok?
    Az meg teljesen biztos, hogy Ukrajna, mint Ukrajna soha nem volt közvetlen KGST tagállam.
    Az meg megint érdekes kérdés, hogy a SZU miért vette magát körül KGST tagállamokkal?
    PPP

  • Talán hallgassunk meg egy autentikust, hogyan és miképpen működött a bukott rendszer, és mik voltak okai a bukásának. Megtudhatja az érdeklődő hallgató, hogy mit gondolt az utolsó években, a nyolcvanas évek közepétől az első-számú vezető.

    Az alább látható történelmi értékű filmet először láthatja az a magyarul beszélő és értő, aki veszi a fáradtságot, és figyelmesen végighallgatja a visszaemlékezőt. A filmet az interjúalany kérésére nem mutatták eddig be, de a “riporter” Szinetár Miklós ezt megtoldotta további évtizedekkel. Aztán úgy döntött, hogy a korszak emblematikus kultúrpolitikusa születésének 100. évfordulója alkalmával közszemlére bocsátja:
    .
    .

  • Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa
    1955-ben (nem tudom hol) alakult a Közös Piac kelet-európai megfelelőjeként. Az akkori viszonyoknak megfelelően a tagállamok felosztották egymás között a termelést és egymás között kerekedtek.
    SzU, Lengyelo. Magyaro. Csehszlovákia(?),Bulgária, Románia (?)
    Régen volt, elfelejtettem…)))
    Szervusztok, jó estét !

  • Figyelő
    MINDEN államra jellemző, hogy az ellene irányuló fegyveres támadást véresen megtorolja.
    Ma sincs másként, kéretik tudomásul venni !

  • Parács Péter Pál
    2017 augusztus 29
    12:20 du.
    KGST=Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Részletesebben bármely kereső kimerítő magyarázatokat szolgáltat. Önálló Ukrajnaként valóban nem lehetett KGST tag, mert addigra a KGST megszünt a Varsói szerződéssel együtt, de anno a Szovjetúnió tagországaként KGST tag volt. Egyébként a Közös piactól való gazdasági és pénzügyi elzárkózás céljából alakult a Jalta Egyezmény ajándékaként a szovjeteknek utalt szerencsétlenekből. (mellesleg csak anyagilag váltunk szerencsétlenné, agyilag az imperialisták által “kizsákmányoltakhoz” képest viszont életképesebbé.)

  • Tisztázzunk valamit Figyelő! Korábban azt állítottad, hogy 56 előtt (környékén kellett távoznod. Tehát NEM ÉLTÉL KÁDÁR idején Magyarországon.

  • Mi az a KGST?

  • Orsós Elemér
    2017 augusztus 29
    2:03 du.
    Elvileg a KGST hatásos lehetett volna az ő bartell kereskedésével, ha a Szovtetúnió hajlandó lett volna egyenrangú partnerként kezelni az alattvalóit, viszont a legnagyobb probléma mégis az volt az -ártatlan FED szerint- hogy, hatalmas piacot vont ki a dollár -szerintük megkérzőjelezhetetlen- világuralmából és ez nagyban elősegítette a keleti blokk “spontán ellehetetlenülését”!

  • Figyelő
    2017 augusztus 29
    11:25 de.

    Mivel Magyarországon itt volt a szovjet hadsereg, ezért nem volt sok választás, az ország a Szovjetunió érdekszférájába tartozott.

    Az 1. vháborúban a Monarchiával volt közös a hadseregünk. A két világháború között sajnos Németországgal volt csak lehetőség kereskedelmi kapcsolatokra, és belesodródtunk a háborúba.

    A magyar forradalom az egész szovjet birodalmi rendet veszélyeztette volna, ezért nem engedték, hogy a magyarok kilépjenek a szovjet tömbből. A forradalom után követelték a megtorlást a szovjetek, és ha Kádár nem keményít be, akkor a szovjet sereg tett volna rendet.

  • Drizari
    2017 augusztus 29
    1:00 du.

    Egy darabig hallgattam a videót, de belefáradtam. Elhiszem, hogy Aczél Tamás jó economikus volt , de hogy kinyírt sok magyart azt is tudom.
    Mindenestre, a magyar történelmebe, megjelenik majd a neve, egy gyilkos korról, ahol a azt hitték, hogy gyilkossággal tudnak felfogásokat megváltoztatni.

  • hazai lámpa
    2017 augusztus 29
    3:18 du.
    Ne haraagudj, a szovjet így is megtette a magáét, viszont semmi szükség nem volt Kádár gyilkosságaira! Ő csak a maga karrierjét nézte!
    Semmi nem menti fel őt, sajnálom!

  • talalom
    2017 augusztus 29
    12:27 de.

    Továbbmerészeltem menni az uton. Ahogy írtam is 🙂

  • hazai lámpa, már több helyen írtam, hogy engem ’57 janurjában keresett 2 férfi a lakásomon. Mit gonolsz miért?

  • Figyelő
    2017 augusztus 29
    11:25 de.

    Kádárnak semmi lelkifurdalása nem volt azért, mert a szovjet hatalomnak engedelmeskedve, kivégzett 36o magyar szabadságharcost

    Egyrészt:
    A “szabadságharcosok” kara elég vegyes kar volt. A kivégzettek között voltak köztörvényesek is. Amellett, hogy ha ma valaki betör egy vegyesboltba, molotov-koktélt készít a borosüvegekből, és a rendőrautókra dobja, akkor aligha kap kormánykitüntetést.
    Másrészt:
    Kádárral még mindig jobban járt az ország, mint a Csu-val kiegyező, maoista Münich-el (alternativaként), aki hajlott a városi lakosság megtizedelésére.
    Harmadrészt:
    ’56 sem volt vegytiszta és velejéig szent. Miközben egyáltalán nem zárható ki, hogy valójában a Párt egyfajta pozícióharcának a része volt. A kormányfőnek delegált tisztes könyvelőt pedig tudtával, vagy tudta nélkül odadobták a farkasoknak.

  • talalom
    2017 augusztus 29
    2:09 du.
    Én 57 novemberében jöttem el. Ha az előbbi beírásom olvasod, elhiszed , hogy jól tettem, hogy elhagytam hazámat.

  • Figyelő
    2017 augusztus 29
    3:41 du.
    Kedves Figyelő, Ön összetéveszti Aczél Györgyöt Lukács Györggyel, Ő csak a véleményével gyilkolt kultuszminiszterként!

  • mavtelep
    2017 augusztus 29
    1:33 du.
    Ezt a beírást most láttam csak!
    Bocsi, amiről ír, az, hogy a magyar forradalmárok fegyverrel harcoltak a forradalaomban.
    Mivel átélője és szemtanúja vagyok az eseményeknek, NEM ők lőttek először!
    T.i. a diákok be akarták olvasni a 16 pontjukat a rádióban. Viszont a rádiót AVH.sok védték, és nem engedték be őket. Tűzet nyitottak rájuk, akiknél még NEM volt fegyver. Meg is haltak ott egy páran. A magyar katonaság
    jött tehera utóval éppen akkaor és adtak fegyvert a felkelőknek. Ezt a Múzeum kertből láttam.

  • Andrew_s
    2017 augusztus 29
    3:51 du.Kedves Andrew, én megértem , hogy nem tudja, az igazságot, hiszen valósszinű, hogy az akkoriTVvagy ráűdió. híreket hallotta. De ha hiszi , ha nem, nem ez az igazság.
    Kádárék végig hazudtak!

  • Orsós Elemér
    2017 augusztus 29
    4:00 du.
    Nem, nézzen utána, Aczél Györgyöt minden rendes magyar utálta.

  • https://hu.wikipedia.org/wiki/Acz%C3%A9l_Gy%C3%B6rgy
    Aczél György életrajza, a wikipédián

  • Figyelő
    2017 augusztus 29
    4:13 du.
    Szerintem nem gyilkolt, csak közizlést, a szocialista realizmus erőszakos előtérbe helyezésével.

  • Hamis az az állítás amely szerint a bolsevik rendszer a benne működtetett tervgazdasági konstrukció rossz értékteremtő hatékonysága miatt megbukott.
    Ezzel építettük újjá az országot a háborús romjaiból.
    Hoztunk létre egy erősen túldimenzionált gazdaságot.
    Jóléti átalakulásnak indult az ország.
    A lakás korszerűsítés és gépesítés után elkezdődött a másod ingatlanok létrehozása (nyaralók, hétvégi ingatlanok).
    Mindezt úgy, h közben mindenfelé dőlt ki az országból a produktumunk SZÁMOLATLANUL IS a hatalmas export aktívumunk mellett.

  • Kedves Figyelő, ha te 1957 novemberében mentél ki az országból, akkor hogyhogy 1957 januárjában nem találtak meg azok a “valakik”, akik a lakásodon kerestek, és akikről te már csak kint szereztél tudomást édesapád leveléből…
    És azt melyik szemeddel láttad a Múzeumkertből, hogy a Rádiónál magyar katonák történetesen teljesen véletlenül éppen akkor hoztak oda egy rakomány fegyvert?

    Minden tiszteletem mellett sajnos meg kell állapítanom, hogy elég sok sületlenséget beszélsz. De mindennél többet ér az, amit Kádár hatalommániájáról mondasz… 😀

  • Drizari!Kösz!Megtaláltam a yu-n, be akartam linkelni, de nem sikerült.Érdekes része, ahol azokról a változásokról beszél, amivel tulajdonosi jogokat akartak adni a dolgozóknak. (Nyugaton is volt ilyen, ott dolgozói részvényekkel.) 1982-ben jött az a tv., amiről Aczél beszél. Ennek lényege az volt, hogy a vállalati tanácsnak joga volt a terveket elbírálni,sőt a cégvezetők (vezérigazgató, főmérnök, stb.) premizálását meghatározni.a vállalati tanács tagja volt a vezérigazgató, a szakszervezeti titkár, valamint a párt- és a KISZ titkár. Fontos lett, hogy kit választanak ezekre a pozíciókra. Egy nagy cégnél voltam akkor újságíró. A dolgozóknak nagyon nem tetszett a szakszervezeti titkár (12 ezer dolgozónál már függetlenített pozíció volt). Volt egy nagyon népszerű szerszámkészítő, akinek volt szakszervezeti funkciója az üzemében. Végigkampányoltam vele a gyárat – nagy többséggel választották meg, azzal szemben, akit “felülről” jelöltek.
    Érdekes volt az 1985-ös kongresszusi előkészítés is.Az MSZMP-ben a kongresszusok előtt több hónapon keresztül a helyi szervezetekben tartottak gyűléseket. Forró hangulatú gyűlések voltak – nagy csalódás volt a kongresszus, alig volt nyoma a helyi kezdeményezéseknek.
    Akkor már elkezdődött az adósodás,romlott az életszínvonal. Nem is lehetett várni a következő kongresszusig (ötévente volt kongresszus és parlamenti képviselőválasztás is). Voltak intézkedések: pl. 1987-ben alakultak a kereskedelmi bankok. A ’85-ös parlamenti választáson már kötelező volt legalább két képviselő-jelöltet állítani. 1987-ben alakultak a kereskedelmi bankok. A nyugdíj és eü befizetéseket leválasztották a központi költségvetésről stb. De a gazdaság az istennek se akart magához térni. 1988 májusában pártértekezletet hívtak össze, azon a Politikai Bizottságba azokat választották, akik a reformokat szorgalmazták(Nyers Rezső, Horn Gyula stb.)
    Erre szoktam azt mondani, hogy a rendszerváltás 1990 előtt évekkel megkezdődött.
    Ahogy a mostani visszafordulat előzményei sem 2010-re datálhatók.

  • Elnézést, de a háború után nem a komcsik voltak hatlmon, ők, csak 1948 után és inkább 5í-52-ben voltak hatalmon!
    A Kisgazda Párt volt a háború után.

  • Parács Péter Pál

    Orsós Elemér
    *KGST téma*
    Szerintem a hozzászólásod közelít a valósághoz, sőt…!
    Röviden, tehát úgy igaz, hogy a KGST tagja a Szovjet Unió volt “egyszemélyben, a 17 vagy egynehány tagállamok “nevében”. Azaz nem nevesíthetjük külön-külön Pl.Ukrajnát, Belorussziát, Azerbajdzsánt stb.

    Fontosabb elgondolkodni viszont azon, hogy mi volt a célja az alapítónak. Szerintem kettős elgondolás volt:

    -Egyik nagyon pozitív volt azzal, hogy az un. kommunista országok adottságai felmérésre kerültek és ezek országok a saját adottságuk illetve iparuk, mezőgazdaságuk stb. alapján működtek együtt és kvázi belső export-import ügyletek történtek. Pozitívan kell venni továbbá, hogy ezen ágazatok nem hanyatlásnak, hanem inkább fejlődésnek indultak mindaddig, amíg a politika bele nem szólt.

    -Hatalmas és talán “mögöttes” húzás volt, hogy a KGST-vel tulajdonképpen a SZU olyan határsávot illetve “politikai beállítottságtól elvonatkoztatható” határsávot teremtett, amely nem egy pár km-es határcsíkban, hanem a körülvevő KGST tagállamok területében volt értelmezhető.
    Kisebb példaként, még Kubát is fel lehetne hozni, igaz “csak” politikai értelemben vett határország, azaz nem határvonal (“határcsík”)

    Számomra azonban nagy kérdés! Mi lett volna, ha a fejlődés folyamata nem torkollik imperialista rendszerváltásba. A nem normális Észak-Koreát félre téve, nekem elgondolkodtató pl. Kína is és más egyéb, hogy mivel jobb az imperializmus, kapitalizmus egy egyszerű dolgozó embernek?!

    *Az alkoholt említve pedig minden rendszerben ittak,sőt a komcsi rendszerben egyébként volt szesztilalom is.
    Amit meg most látok, már a narkó is divat lett a nagynak mondott, szabadságban.

    PPP

  • talalom
    2017 augusztus 29
    7:54 du.

    Amit felemlítesz az Aczél interjúból, azt Kína megvalósította. Mármint azt, hogy a politika levált a gazdaságról. A lendkerék azonban nem állt le, mert a gazdasági növekedés fenntartásához szükséges óriásberuházás mentén kormányzati megrendelésre felépítettek San Francisco méretű szellemvárost. Lehet mondani, nincsenek lakói. Hat évvel ezelőtt készült helyszíni tudósítás:
    .
    .

  • Almási Alma
    2017 augusztus 29
    7:34 du.
    Igazad van, elírtam az évet! 1956 november végén mentem el és engem, 57-januárjában kerestek.

  • Orsós Elemér
    2017 augusztus 29
    11:12 de.

    Szerintem örültek annak is a szovjet katonák, ha tiszti felügyelettel mentek a lakosság közé. Akit a közép-ázsiai sztyeppéről besoroztak, ahol esetleg az istállóban lakott, itt európai környezetben érezhette magát.
    Mezőgazdasági munkára kirendelték őket, pl. szőlőszedésre, ahol magyarokkal dolgoztak együtt. Úgy örültek annak a munkának, hogy direkt jól csinálták, hogy legközelebb is jöhessenek. Borért meg más dolgokért cseréltek katonai cuccokat. Az ottani község lakosai évekig orosz katonai ruhadarabokban jártak, amit cseréltek.
    Az köztudomású volt, hogy szinte brutális fegyelmezés volt a hadseregükben.

  • Figyelő
    2017 augusztus 29
    3:44 du.

    “semmi szükség nem volt Kádár gyilkosságaira! Ő csak a maga karrierjét nézte!
    Semmi nem menti fel őt, sajnálom!”

    A megtorlásoknak rendteremtő és megfélemlítő célja volt, ami elég szörnyű, de egy forradalomnál benne van a pakliban. Ugyanez volt a fehérterror esetén is, ami a Tanácsköztársaság után zajlott 1919-ben, és többezer halálos áldozata volt. A tiszti különítményesek a kerti budi mögött húztak föl vöröskatonákat a fára.

    A szovjet rendszert végül az oroszok kényszerítették ránk 1949-ben és 1956-ban, Kádár csak kiszolgálta őket. Nem kötelező első titkárnak lenni természetesen. De megtorlások akkor is lettek volna, ha nem Kádár a pártfőtitkár, én csak ennyit mondtam.

    Illetve azt, hogy Kádár ugyanúgy enyhítette utána a rendszerét, mint Bethlen István a keresztény-nemzeti rendszert Horthy kormányzósága alatt.
    Rákosi, Sztálin és Hitler alatt ellentétesen, fokozatosan keményedett a szisztéma.

  • Kedves Figyelő!
    Írod:
    “Igazad van, elírtam az évet! 1956 november végén mentem el és engem, 57-januárjában kerestek.”

    Akkor viszont szinte “egy percet sem” éltél a kádár-rezsimben, úgyhogy arról semmit sem tapasztalhattál a saját bőrödön.

  • Parács Péter Pál
    2017 augusztus 30
    5:43 de.

    “Mi lett volna, ha a fejlődés folyamata nem torkollik imperialista rendszerváltásba.”

    Szerintem ez nem imperialista rendszerváltás volt, mert akkor újabb gyarmatokkal bővült volna a Szovjetúnió, valójában ép az ellenkezője következett be, azaz a “spontán” gazdasági “segítő” ráhatások hatására a Szovjetúnió nevű gyarmatbirodalom alkotó részeire szakadt, amiben “jótékony” szerepe volt a riválizálást nem tűrő globális tőke irigységének és világhatalmi felsőbbrendűsége megkérdőjelezhetetlenségének. Elkerülhető vagy hosszabb távra kitolható lett volna a “balga” szovjet gyarmatbirodalom bukása, ha hallgatnak a dollár urainak szelid “kérésére” és a bartellezés és a rúbel elszámolás helyett áttérnek a dollár elszámolásra, mert az is dagasztotta volna a világtőke urainak a bukszáját és befolyását. Kadhafi is meguszta volna az arab tavaszt és virágzó “diktatúrájának” anarchiába süllyesztését, ha nem aranyért akarta volna eladni a kőolaját és gázát, hanem hallgat az okos szóra és hajlandó visszatérni a FEDezetlen WC papir(dollár) elfogadására. De ez csak egy laikus megérzése!

  • AAlmási Alma
    2017 augusztus 30
    3:15 du.
    Igazad is ls lenne, de azért “NEM éreztem a saját bőrőmön,” mert eljöttem! Viszont, abban nekem van igazam, hogy megúsztam, mert akkor már kerestek lakásomon, mikor már Kádár hatalmon volt.

  • Orsós Elemér,

    Szerintem semmi sem menthette meg a Szu.-t, kiveve a csunya kapitalista bacsikat. Ok 70 even at segelyen is tartottak a Szu.-t, hogy kirabolhassak az orszagot.
    A komcsik pedig barmibe belementek eleinte, csak hogy hatalmon lehessenek. Aztan egyre korruptabb lett az is, mint minden mas.

  • Parács Péter Pál

    Orsós Elemér
    Komolyan gondolom, hogy többek között a Te hozzászólásaid is “realitás gyanúsak” és korrektek. “Magyarul”, amiről nincs “írásos fáma”, az a logikát próbálja követni, elemezni. Nos,ezeket a hozzászólásokat kellene valakinek, valakiknek összefoglalni és elemezni, hiszen ezt a lapot olvasva igen sok olyan hozzászólás van, melyek csupán szem- és fültanúk voltak egyes témákban, sőt át is élték azt. Addig kellene ezeket “archiválni” a történelemhez, amíg lehetséges.

    -Én megpróbálom összefoglalni saját gondolatmenetemet és ismereteimet Európára vonatkoztatva. Ezt már régebben elkezdtem, de éppen ez a lap ad plusz “infókat”. Ezért, ha a vázlattal elkészülök, valamely oldalon “megvitatásra előterjesztem” ezen a lapon.
    Mit szólsz (szóltok) az ötlethez?

    PPP

  • Parács Péter Pál

    Figyelő
    Elnézést kérek, hogy felhozom az Ön 56-os traumáját!
    Lehet félreértettem eddigi hozzászólásait. Én úgy értelmezem, hogy Önnek jogosan elege lett az 56-ot kiváltó szörnyű eseményekből. Egy normális ember természetszerűen nem tud undorral élni ott, ahol a politika erőszakkal és véres harccal akarja magát fenntartani.
    Az Ön elmondásaiból én laikusan erre a következtetésre jutottam. Ön emberi méltóságában döntött úgy, hogy innen menekülni kell. Önt, szerintem azért keresték, mert valahonnan olyan infója volt a karhatalomnak, hogy szándékában áll elhagyni az országot. Azaz, nem a forradalomban való “aktív” részvételéért, hanem a migráció gyanúja miatt.
    Megjegyzem, hogy a rendszerváltásig sem volt igazán könnyű “Nyugatra” menni, még turistaként sem.
    Hülye példa részemről, de Orbán most is kézzel-lábbal kapaszkodik a magyarországi népesség megtartásához. Gyermekvállalás esetén akár 10 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást is kaphat egy család.

    Tisztelt Figyelő!

    Ne haragudjon, ha nem jól értelmeztem az Ön esetét. Számomra fontos azonban az Ön véleménye és kérem javítson ki esetleges hibás logikámban, akár részemre felróhatóan és kemény szavakkal kritizálva.

  • Az írás akkor is figyelemre méltó, ha egyesek elfogultnak tartják, mások meg “hivatalból” ócsárolják. A Kádár-féle puha diktatúra és a jelenlegi egypártrendszer között bizony, nagyon sok az átfedés. (Kivéve a puritánságot, amely ma egyáltalán nem jellemző, s bizonyítatlan, hogy ki kinek a dogsbody-ja, s vagyongyűjtője. Az oktatás is kivétel, ahol lényegében korábban “szabad volt a pálya”, s még az Orsósok számára sem került pénzbe, mint ma, amikor az anyagi lehetőségek adják meg a teljes a kontraszelekciót.) Persze könnyű innen “kintről” érvelni, meg szavazgatni – otthon kellett volna maradni, mondjuk kalandvágyból, s megkóstolni azt is, meg ezt is. Látszik a magyar tv-ben és a rádióban, hogy “egy húron pendül”, s nem sokban különbözik az ötvenes évek néprádiójából hangzóakra, csak még nincs ütemes taps….

  • Kedves Parács Péter Pál!(Engedje meg,hogy a következőkben PPP-nek tituláljam – nem tiszteletlenség, csak a rövidség érdekében.)
    Kíváncsian várom írását, és felhívom a figyelmét az e témában nemrég megjelent cikkre:http://kanadaihirlap.com/?s=besz%C3%A9lget%C3%A9seink

  • Miklos
    2017 augusztus 31
    12:12 de.
    Ez nagyon igaz, mint ahogy az is hogy, a kapitalista bácsik nélkül a csúnya Szovjetúnió sem kellhetett volna ki a Romanovok záptojásából!

  • Miklos
    2017 augusztus 31
    12:12 de.
    Módosítok: a Romanovok Faberge tojásaiból!

  • Parács Péter Pál

    Kedves “talalom”!

    Miért sértődnék meg? Semmi okom nincs rá,sőt én köszönöm az infót!
    Remélem mihamarabb össze tudom állítani, de nem egyszerű. Tartalma röviden. A Magyarok és a Hét törzs, Kárpát-medence, Európa, nemzeti kultúrák, nyelvjárás illetve politika, háborúk és nagyhatalmak…

    üdv.
    PPP

  • Orsós Elemér,

    Igen, nagyon ugy nez ki, hogy az akkori hosszutavu terv az volt, hogy az amugy is rogyadozo Oroszorszagot teljesen tonkretetessek az idiota komcsikkal. Nem volt tul nehez megjosolni, hogy a belso haboru es a dilletantizmus teljesen tonkreteszi az orszagot. Ha jol remlik a car teljes arany es ezust keszletet, valamint az exereket elkotyavetyeltek ennivaloert mindjart az elso evekben.

    Csak annyi jott kozbe, hogy Sztalin belekopott a levesukbe.

  • Parács Péter Pál
    2017 augusztus 31
    3:44 de.

    Kedves PPP, én NEM tudom igaziból miért kerestek 57 januráában lakásomon.
    Lehet, hogy valaki feljelentett,. talán a házmester. Lehet, hogy más.
    Ha azért kerestek, mert tudták, hogz elmegyek, akkor elkéstek.
    Hál Isten!
    Általában az, hogy elmentem igen gyorsan jött, a vőlegényem telefonált, hogy elmegy, én meg azt mondtam, hogy nem akarok. Erre azt mondta, akkor ő sem. Persze ezt nem tudtam magamra venni, ezért beadtam a derekam. Férjem rokonsága segített, úgy a vasuton, mint a határnál. Ez történt.
    Persze az is lehet, hogy a telefont lehallgatták és inenn értesültek az egészről.

  • Miért nem látjátok, h megtervezetten volt így?
    A bolsevikok kontra imperialisták felállás remek volt arra, h mindkét táborban az alattvalókat a másik tábor fenyegető hernyóságára hivatkozva imperálják.
    Miért nem látjátok, h a második világháború végkimenetelét eleve ehhez tervezték meg, állították be?
    Miért nem látjátok, h ezt a konstrukciót megtervezetten alakították tovább a virtuál ellenségképekkel (természeti végkatasztrófa helyzet és globál terrorizmus) harcoló világkormány diktatúra eléréséhez?
    Miért nem látjátok, h miután nem volt a hivatalos intézményesítéséhez eléggé vevő rá az emberiség, elindultak az eddig bejárt úton visszafelé?
    Annyit változtattak, h Putyin meghirdette a Nimród birodalom reprintjének tervét.
    A propaganda hadszintéren pedig gőzerővel, hatalmas kardcsörtetéssel megindították a feszültség növelő távköpködést.
    De csak Ukrajnában sikerült ALATTVALÓK BEVONÁSÁVAL egy a délszláv háborúhoz hasonló háborút legyártaniuk és ez is gyorsan lecsengett.
    A kadcsörtető propagandát is egyre jobban felváltja a megegyezés szükségszerűségét nyomató azzal, h a problémákat helyileg lehet megoldani a helyi lehetőségek szerinti helyi módokon. Ezzel már a monarchiák konstrukció újra intézményesítésének próbálkozásánál tartunk.
    Amiket eddig leírtam, már a folyamatában is jól tanulmányozható történelem.
    Érdemes tanulmányozni az egyes országokban megcsinált (belpolitikai) manővereket is. Úgy is, h ezek hogyan illeszkednek bele a végrehajtott geopolitikai manőverezésekbe.

  • PPP! Grandiózus vállalkozás tekintve,hogy könyvtárak százai vannak ezzel a témával megtöltve. Ezért arra kérem – vagy tanácsolom -, koncentráljon arra, hogy Ön szerint ezeknek alapján mit tudna/mit kellene tennie a mai magyarságnak?
    Miklós: azért az 1917-1982 közötti időszakot nem nevezném “Oroszország tönkretételének”.

  • Akkor én most imperálva vagyok?

  • Parács Péter Pál

    “talalom”

    A könyvtárakban sok minden van és “rendszer- vagy hatalom váltáskor néha máshogy írják a történelmet.
    Magyarország Trianon óta nem igazán tud magával mit kezdeni.
    Magyarország “sorsa” pedig nem a Trianon által pecsételődött meg, hanem a Moszkvában ratifikált 1947-es Párizsi Békeszerződés tett pontot a mai (trianoni) határokra is.
    Az én ettől függetlenül elgondolkodtató logikám szerint, azonban a “nagy medvék”, már a II.világháborúban kötöttek valami paktumot. Ezzel tudom magyarázni, hogy az oroszok amikor összeszedték magukat egészen Berlinig nyomultak. Érdekes módon Berlin és ezzel Németország kvázi meg lett felezve, holott “lendületből” mehettek volna tovább. Talán egészen a tengerig. Nos miért tették ezt és miért volt elég a “fél Berlin” és miért volt döntő szava Moszkvának a Párizsi Békeszerződésben?
    Szokásom szerint hülye példálózásaim is vannak. Most az merül fel bennem, hogy mi lett volna Budapest felszabadításakor/megszállásakor, ha csak Pestet ostromolják és foglalják el, a Duna másik oldalán Budát meg nem?
    ppp

  • Nagy Gyula,

    ” Miért nem látjátok, h ezt a konstrukciót megtervezetten alakították tovább a virtuál ellenségképekkel (természeti végkatasztrófa helyzet és globál terrorizmus) harcoló világkormány diktatúra eléréséhez?
    Miért nem látjátok, h miután nem volt a hivatalos intézményesítéséhez eléggé vevő rá az emberiség, elindultak az eddig bejárt úton visszafelé? ”

    En mindezt a nagyhatalmak egymas elleni askalodasanak termekenek tartom. Nem hinnem, hogy valoban akarnanak egy Vilagkormanyt. Tul sokba kerulne. Az viszont valoszinu, hogy mindegyik nagyhatalomnak minositheti hatalom szeretne a legnagyobb hatalomma valni, vagy megmaradni annak.

    talalom,

    Akkor ne hivjuk tonkretetelnek, hanem kifosztasnak. Legalabbis ami az elso eveket jelenti. Bar a tonkretetel sem rossz erre az idoszakra.

    A sokat szidott Sztalinnak csak egy erdeme volt; eszrevette, hogy Lenin es Trockij miert is erkezett vissza Oroszorszagba es megallitotta oket. (Lehet, hogy Lenin nem mergezes miatt kapott agyverzest, de ez mindenkeppen jol jott Sztalinnak.)
    Onnantol fogva, ha rengeteg szenvedes aran is de epitette az orszag iparat, elsosorban katonai szempontbol. Ez tunik egyeseknek hatalmas fejlodesnek.
    De van egy olyan erzesem, hogy sokkal tobbet erhetett volna el egy polgari kormany, akar Kerenszkij is.
    Ugyanazt pedig meg a car atyuska is el tudta volna erni, ha akarta volna.

  • Szia Alma! Ne haragudj, de nézem a vikin, nézem a Bakosban – és nem tudok rájönni, hogy mit jelent azaz “imperálva”- legalábbis hogy jön ide?
    Várunk a dumapartira.

  • Miklós!Ön nyilván abból ítéli meg, hogy egy társadalom “tönkre van”, hogy milyen pompázatosan tündöklik a felső pár ezer. Én meg abból, hogy pl. mekkora az analfabetizmus, a társadalmi különbség, a mobilitás, a közjavakhoz (Út, villany, eü., oktatás stb.) való hozzáférés egyenlősége. Akkor a cárok tényleg “jobban teljesítettek”. Petrodvorec (a cárok nyári palotája Leningrád mellett), fényűzőbb és nagyobb, mint Versailles. A svéd (jelenleg is regnáló) királyi család nyári lakhelye Drottingholm-on egészen puritán. Az épület ugyan az eredeti királyi palota, de se márvány, se aranyozás mázsái. (Egy része látogatható, más részét a család ma is használja.) Elmaradott egy országDDD!

  • Kedves talalom, én Nagy Gyulánál olvastam ezt a szót, és – bevallom – nagyon megtetszett. Jó pap holtig tanul… 😀

    Nagy Gyula
    2017 szeptember 1
    3:30 de.
    “Miért nem látjátok, h megtervezetten volt így?
    A bolsevikok kontra imperialisták felállás remek volt arra, h mindkét táborban az alattvalókat a másik tábor fenyegető hernyóságára hivatkozva imperálják.”

  • talalom, en meg emlekszem Rakosi Matyas es tarsai villaira!

  • talalom
    2017 szeptember 1
    10:28 du.

    Most, hogy kezdődik az iskola, megszűnt az “állandó ügyeletem” az unokáim mellett. Egy kicsit most még regenerálódom, aztán – már félig elkészült azért – befejezem a vitaindítómat a magyar kommunistákról. Na, az lesz csak a DUMAPARTI !!! 😀

  • Figyelő
    2017 szeptember 2
    2:46 du.
    “talalom, en meg emlekszem Rakosi Matyas es tarsai villaira!”
    __________________________

    Azt akarod mondani, hogy ezek mennyire egyszerűek voltak? Mert akkor igazad van. 😀

  • Figyelő
    2017 szeptember 2
    2:46 du.

    Én meg emlékszem Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter elvtárs 5 darab vadászházára is amik bekerített természetvédelmi terület közepén voltak és aszfalt út vezetett a “kalyibákig”, míg az összes környező településen csak ott volt pormentes út ahol a Volán buszok közlekedtek. Mindezt elnéztük neki, mert akkor még 110 ezres, ütőképes hadseregünk volt, a mostani 15 ezres operett hadsereghez képest.

  • A technika ördögének, vagy a házigazdánk jóvoltából eltűnt az impérium, imperálás kérdésre adott válaszom.
    Az impériumi konstrukció a központi tervezést és a központi akaratot megvalósító módszert jelenti.

  • Almási Alma
    2017 szeptember 2
    5:21 du.
    Igen, Alma, akkor nagyon egyszeru volt!
    Mindenki felt a “csendor frasztol”!
    Tehat, mindenki melyen hallgatott. Most mi van?
    Ma mindenki panaszkodik, kritizalja a kormanyt stb. Mert volna valaki akkoriban panaszkdni, ugy jart volna mint en.

  • talalom,

    “” Ön nyilván abból ítéli meg, hogy egy társadalom “tönkre van”, hogy milyen pompázatosan tündöklik a felső pár ezer. Én meg abból, hogy pl. mekkora az analfabetizmus, a társadalmi különbség, a mobilitás, a közjavakhoz (Út, villany, eü., oktatás stb.) való hozzáférés egyenlősége. “”

    Lehet ugy is. Ha senkinek sincs mit ennie, akkor mindenki egyenloen tanul, a mobilitasuk es a kozjavakhoz valo hozzaferesuk, az egeszsegugy is mind-mind egyenloen nulla mindenkinek.
    Jaj de jo! Nem tonkrementunk elvtarsak, csak ehenhaltunk.

    Mellesleg, a fenti szoveg a kirablasrol is szolt, amit neked mint harcos kommunistanak el kene itelj, mert a gonosz kapitalista bacsik kovettek el a Szu. dolgozo nepe elleneben.

  • Bevallom bűnömet: két fórumtársunk szövegét nem olvasom: átugrom. Eleinte olvastam, de rájöttem:fölösleges.
    Bendegúznak nemcsak a nyelvi nehézségek okoznak gondot: az is, hogy megjegyezzen egy fogalmat, amire válaszolni akar. Ha nekem címez valamit, azt elolvasom, de teljesen fölösleges felelettel igyekezni,úgyse érti, csak hajtogatja a monomániáit. Kicsit hasonlít Figyelőre – őt is csak akkor igazítom ki, amikor olyan bődületes marhaságokat ír,hogy a németek Horthy menesztése után megszállták az országot. Ezzel szemben a Wehrmacht egységei márciusban baráti, szövetséges haderőként – és nem megszállóként! – érkeztek Magyarországra,kedvenc kormányzója meg október 16-án mondott le, proklamációjában Szálasi Ferencet bízva meg a kormányzással.
    Nagy Gyula meg fel van csavarodva egy hagymázas tézisre, aminek vannak racionális elemei, de ez minden paranoiás jellemzője. Kicsit hasonlít Szálasi gondolatmenetére, hiszen eleinte ő sem akart mindenkit kiirtani, csak az “impériumtól” féltette az általa tételezett magyarságot.

  • Miklós 1:04: Te kinek írtál, és miről??? Köztudott, hogy szabadelvű szocialista vagyok, bár az olyanoknak, akiknek mindegy, hogy csapba szarni, vagy szarba csapni, tényleg kár magyarázni.

  • talalom
    2017 szeptember 3
    4:37 de.
    Ha tetszik, ha nem aki akkor élt, emlékszik a történtekre.
    Syálasit betették, azzaz erőszakkal tették be a kormányba, Horthyit félretólva.
    Az akkori történelmi eseményekről kéne más forrást is találni, nem csak a szoci féle verziót.

  • talalom
    2017 szeptember 3
    4:37 de.

    Mindenki mindig minden körülmények között a benne működő hitvalóság szerint működik.
    A hit változtatható kívülről (kondicionálás) és képesek vagyunk mi is az értelmi képességeink felhasználásával változtatni. Az értelmi képesség is fejleszthető.

  • talalom
    2017 szeptember 3
    4:37 de.
    Horthyt ráadásra zsarolták is, mert fiát Dauchaba tette a náci uralom, és kitartott a poziciójában addig, amig tudott valamit tenni.DE nem sokat tehetett.

  • talalom

    Szerintem, te próbálod fekete-fehéren beállítani a történelmet. Annak idején a német katonai megszállás kb. annyira volt “baráti”, mint később szovjet. Állítom, Kádár János szintén a kisebbik rossznak tartotta azt, hogy ő szolgálta ki a szovjeteket, mint azt, hogy ismét egy Rákosihoz hasonlónak engedje át a hatalmat. Amit Horthy tehetett volna még, hogy a maradék katonai erejével szembeszáll a németekkel. Szerinted, milyen esélyei lettek volna?

  • @Nagy Gyula
    Hát bizony, ilyen dolog ez a HITVALÓSÁG… 😀 😀

  • Figyelő: legalább arra figyelj, hogy mit írtál. Azt írtad, hogy a németek Horthy menesztése után megszállták az országot.
    A tények (nem bánom, legyenek szocialisták): a Wehrmacht csapatai szövetséges haderőként MÁRCIUS 19-én érkeztek, Horthy meg OKTÓBER 16-án mondott le. Hogy a fiát el tudták rabolni, annak az ő impotenciája volt az oka: rossz katona volt.
    Ez nem hit kérdése.

  • találom, lehet, hogy tévedtem az időzitésben, annyi minden volt akkor, 77 éve, még elég kicsi is voltam, megfigyelni a történelmet.
    Igen, Horthy rossz politikus volt, nem arra szűletett!

  • talalom,

    ” Hogy a fiát el tudták rabolni, annak az ő impotenciája volt az oka: rossz katona volt.
    Ez nem hit kérdése. ”

    Hogy a fiat elraboltak, az valoban nem hit kerdese. Azonban az, hogy “rossz” (csintalan???) katona volt mar hit kerdese csupan. Olyan hit, ami tudatlansagbol fakad.

    A Hazai Lampa mar probalta itt magyarazni nektek az akkori kor intrikait. Ti (igen, nem vagy evvel egyedul) pedig ugy erveltek, hogy egyszer az a bajotok, hogy Horthy nem ismertette a kiugrasi tervet minden tisztel, utana meg az a bajotok, hogy elmondta a tiszteknek, akik erre nem alltak moge. Ti ugy gondoljatok, hogy egy haboru soran olyan baromi egyszeru ellenfelet valtani, mint alsonemut. Hol eltek ti gyerekek, egy masik galaxisban?
    Na es nehogy elfelejtsetek nacizni es turulozni engem is csupan azert, mert nem vagyok annyira hulye, hogy a lehetetlent elvarjam valakitol.

    Persze lehetett volna a Horthy valodi fasiszta es naci is, es meg a haboru elott kialakithatott volna egy olyan katonai vezetoi gardat, akik kizarolag az o segget csokolgattak volna, mikozben a tobbi katonatisztet beleloveti egy nagy godorbe. De akkor meg az lenne a bajotok vele.

    Hogy sikerul nektek ennyi hatalmas hulyesegben ilyen oszinten hinni? Vagy nem oszinte a dolog?

  • Miklos
    2017 szeptember 5
    3:41 du.
    Én azt hiszem tudom, honnnan szedte a legtöbb ember az ilyen hülyeségeket, ezt tanulták a magyarok, több mint 4O évig. Iskolában,. rádióból, újságból.

  • Figyelő,

    ” Én azt hiszem tudom, honnnan szedte a legtöbb ember az ilyen hülyeségeket, ezt tanulták a magyarok, több mint 4O évig. Iskolában,. rádióból, újságból. ”

    Azt hiszem igazad van. Felteheto, hogy az ide irogatok tobbsege nem eppen ma fejezte be az altalanos iskolat, es a bolsi beallitottsaguak meg mindig azt szajkozzak, amit a Rakosi es Kadar rendszerben hazudoztak nekik.

    Habar erdekes, mert allitolag 1990 utan atirtak a tortenelem konyveket. Az csak a kerdes, hogy Gollner Bandi fele, vagy igazi torteneszek irtak at? (Es tudom, hogy a Bandi nem tortenesz.)

  • Miklos
    2017 szeptember 6
    12:20 de.
    Bandi 9 éves korába jött ide, szüleivel. Szűleit jól ismertem, aranyos, uri emberek voltak! Mikor fiatalon hazament ott a komcsi rokonai “téritették” így meg!

  • Figyelő
    2017 szeptember 6
    11:48 de.

    Milyen igaz, abcúg, ha valakinek komcsi rokonai vannak… 😀 😀

  • Miklos
    2017 szeptember 5
    3:41 du.
    Valhol már írtam, nekem van egy könyvem egy festőművész emlékírata, Nemes József volt a neve.
    A könyv címe:”Horthy futárja voltam…..”. T.i. Horthy elküldte Nemest egy levéllel Moszkvában, amiben a kilépési terve volt, vagy ajánlata. Sajnos a háború miatt az illető soha nem ért el Moszkváig.
    A könyvet Budapesten vettem, 2O12.ben adták ki.

  • Figyelő,

    Jol sikerult a rokonoknak! Csak hazudni nem tudtak megtanitani ugy, hogy az hiheto legyen.

    A goebbelsi elvet, hogy “addig szajkozz egy hazugsagot, amig az emberek el nem kezdenek hinni benne” hol tanulhatta vajon?
    En mar itt magamban Goebbels Bandinak hivom ot.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.