A százados meg a többiek

2020 február 9 7:23 de.46 hozzászólás

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik.

Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován ácsorogtak a tűző napon, hogy rövidesen alakzatba fejlődve elinduljanak a laktanya felé. -Egy-kettő-egy! -Nótát! … Nótát! Ismételte hangosabban, ők pedig hang nélkül mentek tovább. -Vigyázz! -Ordította és akkor már, magukban mosolyogva csapkodták surranójukat az út porába. Győztek.

Hetente kaptak tiszta alsót, hetente volt a fürdés, ám az emberi orr csodálatos alkotás, ebédnél csak a leves illatát érezték, és nem egymás szagát.

Délután a századparancsnok átküldte a lakásába TV-t javítani. Leszedte a készülék hátsó borítóját, kifújta a port, megigazította az elektroncsöveket és megjelent a kép. A százados kisfia mosolyogva mondta -Nektek olyan jó szagotok van. -és kifutott a kertbe játszani. Férfiillat! Gondolta, mert úgy könnyebb volt… aztán pakolt és indult. A csukott ajtónak támaszkodva állt a parancsnok felesége. Félrehajtott fejjel, kissé remegő kézzel kapcsolta ki otthonkája gombjait. Nem volt rajta bugyi. Férfiillat, jutott eszébe a vigasztaló gondolat.

A százados továbbra is üvöltözött, otthoni gépei pedig el-elromlottak. Legutóbb például a kenyérpirító. Azt nem is ő javította, de volt olyan is, hogy ketten mentek.

Így lettek ők egy család; a százados, meg a többiek.

Szukits Rezső

46 hozzászólás

  • Rezső, álmodik a nyomor!
    Apropó, Geyza abban az időben TV-szerelő volt.

  • Sándor század Budaörs? Nem, az nem lehet, egy idióta volt a századparancsnok. Lefüvezték, mert végül sörétes puskával lövöldözte a laktanya varjúit, mondván: neki ne pofázzon vissza senki!

  • “A csukott ajtónak támaszkodva állt a parancsnok felesége. Félrehajtott fejjel, kissé remegő kézzel kapcsolta ki otthonkája gombjait. Nem volt rajta bugyi. Férfiillat, jutott eszébe a vigasztaló gondolat”

    Így történt, a légvédelmi rakétás hadosztály törzsfőnökének a feleségével.

    Ps: Az elektroncsöves tv-k is múlté-:)

  • Orsós Elemér

    Ferenct
    2020 február 9
    10:41 de.

    Szerintem kitűnő írás és igazolom hogy, életszerű, ami egyébbként csak plusz!
    Nálunk -ötven éve- Nagytarcsán(légvédelmi rakétás ezredtörzs) a bigott politikai tisztnek szintén nem volt ideje a nejével foglalkozni.

  • akkó’ ez most egy porno filmről szól?

  • D.Bernstein Ebben tévedsz. Képzelj el egy nőt, aki városról városra jár, ahogy férjét dobálják. Nem tudom nő írt vagy férfi irt, így feltételezem nem voltál katona. Első lépcsős laktanyában szolgáltam, két-három okos tiszt kivételével csupa okoskodó, buta, sértődött, “kivagyi” alkoholista tiszt és tiszthelyettes.
    A feleségnek baráti köre nem lehetett, romantikus kapcsolata kisvárosban pláne nem.
    A fent említett férjek már nem rendelkeztek olyan tulajdonsággal, ami vonzóvá tenné őket az ágyban. Maradt a közkatona, azokból bizony nagy volt a választék, terített asztal.
    Azt pedig minden férfi tudja, akinek fiatal korában volt olyan szerencséje, hogy húszévesen egy csinos középkorú hölgy aki ki akarja magát tombolni, többet ért mint egy lottó ötös.

  • “Aki kenyérért fekszik le, az nem kurva, aki kalácsért, az igen.”

    Megosztom itt egyik tehetséges (de mellőzött) fiatal költő-író cikkét, ami tökéletesen fedi a mai magyar közállapotokat. Olvassátok:

    https://24.hu/belfold/2020/02/10/karafiath-orban-ner-paranoia/

  • Orsós

    Nagytarcsán voltam én is. (A hírműhelyben mint soráll. rh adó technikus, híradós “K” szd.)
    Minket rángattak ki állandóan a tiszti lakótelepre klf javításokra (és szolgáltatásokra-:)

    A törzsfőnök Kis Csaba ales volt (ha jól emlékszem) velünk keménykedett, de otthon a szőnyeg alatt közlekedett.

  • D.Bernstein
    2020 február 9
    9:23 de.

    Igen, úgy kezdtem mint mindenki aki ér valanit a szakmában.
    Közben a seregben hadi elektronikákat javítottam.

    Aztán jött a CB rádiózás, javítás, antenna és egyébb kiegészítők gyártása. Közben karórákat is javítottam.

    Aztán jött a komputeres “hőskorszak” : programozgatás, javítás , kiegészítők gyártása.

    Közben műholdakban turkáltam a dolgos két kezemmel:D 😀

    Mostanában pedig 30 000 voltos rötgengépekben és elektronmikroszkópokban turkálok .

    Kérdés mi jöhet még ? Atomreaktorok vagy mik ?
    Lehet hogy szakmát váltok és teljesen átállok a fém-forgácsolásra.

    (Ja közben a különféle autóimat szét és összeraktam egészen addig a szintig hogy a konyhaasztalon generáloztam a motort és karosszériát is cseréltem a Ford Caprimon.)

    Szaal, ahogy Rejtő mondan :
    ” Én kéremszépen nagyon sokoldalú katona vagyok”

  • Orsós Elemér

    Ferenct
    2020 február 10
    7:40 de.

    Én Vácegresen 1971 őszén (őrkutyaként) kezdtem -ami nem sokban külömbözött a Futkosótól- majd e 8 hónap pokolból egy rejtői idillbe csöppentem Nagytarcsán üzemanyag írnokként. Ha nem lett volna szadisra alkoholista drága jó Potrien szerű, Farkas századosom, akkor akár Oranban vagy Sidi bel Abbesben is érezhettem volna magam. Legveszélyesebb beosztás mégis a naposi vagy ügyeletesi szolgálat volt, mert nagyon nehéz volt elszámolni egy ügyeletes tiszti ellenőrzéskor a létszámmal, ugyanis a sorállomány harmada nótórius dobbantó volt, ki a tiszti lakótelepre, ki a közeli lakóhelyére vagy csak a legközelebbi kocsmába, persze gyakorló ruhában, mert a kimenő ruhát csak papirral lehetett megszerezni. Bizony Isten jó hogy, nem kaptunk abban az időben egy rohadt, kapitalista, imperialista váratlan támadást, mert még a gulyáságyút sem tudtuk volna kiélesíteni, nemhogy a légvédelmi rakétákat! 😀

  • Orsós Elemér
    2020 február 10
    4:14 du.
    ez volt az igazi valódi békeharc…éjszakai kiképző csata során Tapolca lankáin én mint partizánnak berakott egyszálmagam legyőztem egy 12 darabos T55 ős harckocsi századot írmagja sem maradt…, a kiképző tiszt megdicsért a legyőzöttek zokogtak…

    azért ha adtunk volna a kapitálistapistáéknak a reggeli kávénkból akkor nem sok reményük maradt volna

    bruhahaha

  • Orsós

    Én a nagytarcsai törzsbe vonultam be és onnét is szereltem le. Végig a hírműhelyben dolgoztam a tisztek csak ritkán csesztettek minket. Haza ritkán tudtam menni, mert első lépcsős alakulat voltunk állandó harckészültségben (mint tudod). Utólag sajnálom, hogy nem jártam le morze-kiképzésre a seregeben (de azért később megtanultam). Az őrséget piszkosul utáltam de hála Istennek csak 16x voltam őrségben. Mindig elborzadva néztem az őrkatonákra aki üveges tekintettel totál kiégve mentek eligazításra a szolgálat előtt. Brrr.
    Nekünk jó dolgunk volt napi nyolc órás munkaidővel. A műhelyünk a konyha mögött volt és rendszeresen csencseltünk a szakácsokkal. Félévenként megfordultam a vácegresi osztályon is híradóanyag karbantartás céljából. (Hozzánk további öt rkt. osztály tartozott még.)
    Na ennyit a nosztalgiázásról, jó volt emlékezni.

  • Ha már katonákról esik itt szó … éppen 75 évvel ezelőtt a mai napon (február 11.) este 20 órakor kezdődött a budapesti német–magyar csapatok kitörési kísérlete. Az alig öt napig tartó egyik legvéresebb katonai akcióban húszezren pusztultak el, ugyanennyien fogságba estek, és átjutva a szovjet hadsereg gyűrűjén, csak hétszázan értek célba. Vagyis ez a negyvenezer katonai veszteség fölülmúlta az 1944-es normandiai Omaha-partszakasz partraszállási veszteségét, ami halottakban-sebesültekben és eltűnt katonák számát, nem haladta meg az ötezer főt.

    A baloldal volt annyira idióta, hogy ezt az egész ügyet elengedte” – fogalmazott Ungváry Krisztián történész abból az alkalomból, hogy az idei “megemlékezés” körüli botrány volt az eddigi legnagyobb.

    Joggal fogalmazott így a történész, hiszen a 75 évvel ezelőtti február 11-ei kitörésben nemcsak Hitlert éltető nácik haltak, hanem sokféle ideológiai hátterű katona és civil: németek, magyarok, szovjetek. Közülük sokan azóta is jelöletlen helyen nyugszanak valahol a budai hegyekben.

    A kitörésre emlékezés igénye tehát érthető és jogos, de az már nem, hogy a magyar neofasiszták és neonácik kisajátították, és átkeresztelték becsület napjává.

    Ebben a folyamatban nagy szerepe van a baloldalnak, hiszen 1990-ig a magyar lakosság egyáltalán nem tudta elsiratni Budapest ostromakor elesett civil és katonai halottjait, de 1990 után is nagy hallgatás övezte baloldalról a témát. Ezt használta ki a tucatnyi neonáci szervezet, és több ezer embert mozgósított az idei emléktúrára.

    Igen, több-ezret, a 35 kilométeres túrán több mint háromezren vettek részt, túlnyomó többségük egyszerű civil túraöltözetben, többen kiskorú gyerekeikkel.

    Ugye ma senki nem gondolja komolyan, hogy a kitörés kezdetén, de végig a budai oldalon, kizárólag csak német SS katonák és nyilasok estek el? Bizony, azok az ágyú, tank és aknabelövések ritkították a civil lakosságot is. Szóval így emlékezzünk február 11-re.

  • Nos az “otthonka” című cikkhez immár harmadjára sen sikerült hozzászólnom…de ugye túlélem,és jót derültem a cikken…ami a régi szép komcsi,szoci időkre emlékeztet,amikor én vagy normális szabadidőruhában,vagy szép köntösben,pongyolában voltam itthon…..(és ugye nem mackóban mint akkor írták…)
    Nem gondooltam,hogy ennyire elfogadhatatlan a hozzászólésom,véleményem?….nem értem a korlátozás okát,…de ugye kibírom,túlélem és továbbra is jót nevetek a cikken!

  • Boda Marcsi A “szabadidő ruha” az új találmány. Bizony Te akkor mackóruhában voltál, amit ma a kor szelleme szerint hívnak szabadidőruhának, hogy az igénytelen emberek az utcán is hordhassák.

  • Orsós Elemér

    Ferenct
    2020 február 11
    12:57 de.

    A vácegresi ténykedésem legszebb élménye az volt, hogy a toronyban a 60 Wattos ellenörző villanykörte leégette az orromat, ugyanis a fényére nem ébredtem fel a minden másnapi őrszolgálat kialvatlansága miatt, ezért rá kellet hajolnom. Ha kigyulladt, arra viszont tutira felébredtem! Nagyon jó hely volt, többször csapott villám az amúgy is rozoga fa őrtornyokba, olyan is volt hogy a leváltottat halottas kocsival kellett ólommérgezés miatt elszállítani vagy a szolgálatban lévő őrt a galgamácsai kocsmából kellet a fogdába szállítani, ráadásul a futódróton kihelyezett őrkutyák horkolására is fel lehetett riadni! Meg is becsültem utána a nagytarcsai vidám szanatóriumot! 😀 Másik nagy élményem -már tartalékosként- a “tranzit 77” nevű hadgyakorlat volt, amikor is a Vértes legsűrűbb erdejében katonai sátrakban szállásoltak el bennünket, nem elég hogy, mosdóvizet 8 napig nem láttunk, még a golyóinkból és a szemhéjunkból is kullancsokat operáltunk ki magunkból! Szerencsére akkor még nem tudtam hogy, mi az a Lyme-kór, mert akkor biztos hogy, ügyesen megkaptam volna! Másik hatalmas élményem pedig az volt még sorkatonaságom második felében hogy, felfedezték az útépítő technikus végzettségemet és az ezredhez tartozó összes harcálláspontok földúttá hanyagolt útjait az én honvéd rendfokozatu parancnosságom alatt kellett kátyúzni pihenőben levő PU-sokkal, lokátorosokkal 100 kilométerről platós Csepellel szállított, kihült -már csak csákányozható- aszfalttal. El tudod képzelni a lelkesedésüket? 😀 Az első ősz hajszálaimat akkor szültem meg! Nohát én ezért nem nosztalgiázom a sorkatonai pályafutásom élményeiről, amitől sok korombeli katonaviselt ki van akadva! 😀

  • Kenny!

    Te nagyon szánalmas vagy,mint mindíg,de ugye nem lepődten meg,csak magadat adtad……!
    Én régebben is rendesen öltöztem, és most is normális,igényes vagyok az öltözködés terén!tellett rá…
    Lehet,hogy te lyukas alsógatyában rohangásztál anno…itthon?…..most meg esetleg máshol?
    Ne válaszolj,nem tartok rá igényt……..nem jegyezlek!

  • Kedves Kenny!
    “amit ma a kor szelleme szerint hívnak szabadidőruhának, hogy az igénytelen emberek az utcán is hordhassák.”

    Az igényes nő viszont kopott, kifakult, egész lábszáron felvagdosott, kirojtosított farmert hord. 😀

    3 éves lányunokám a metróban büszkén odaállt egy ilyen igényes nő elé, és hencegve mondta neki: “Az én harisnyám is lukas!”

  • Almási Alma Kedves Alma. Ilyen “igényes” hölgyek nincsenek a családomban. Itthon egy mindig tip-top hölgyet látok, aki még kertészkedés közben is csinos. Leányommal sincs baj, unokám ruhatára pedig már néha nekem is túlzás, olyan gyönyörű, bár ebben mi is hibásak vagyunk. 🙂
    Az igényes hölgy nekem nem a minden ostoba divatot követő hölgy.

  • Boda Marcsi Jaj Marcsika drága. Én mindig lyukas alsónadrágban mászkálok, mert én tudom azt a titkot, hogy az a férfi pisil a legmesszebb, amelyik kigombolja a sliccét. Most már Te is tudod.:)

  • Orsós

    Megértelek de nekem van néhány jó emlékem is a seregről a sok baromság mellett.
    Pld. az, hogy ott “csináltak” belőlem embert mert egy elkényeztetett “hülye gyerek” voltam korábban. Nem utolsó sorban azzal, hogy a felelősség vállalást belém verték. A katonai technika javítását/karbantartását csak hiba nélkül kellett elvégezni. Ellenkezőleg jött a futkosó (amit kis híján kerültem csak el a leszerelésem utolsó hónapjában). Akkor persze utáltam mindent ami “sereg” de most már tudom, hogy volt pozitív oldala is. Nekem legalábbis.

  • Akkor most – szégyen ide, szégyen oda – következik az én kamingautom 😀 …

    Szóval én itthon otthonkában vagyok… Igaz, nem nájlon, de csak azért, mert azt már nem lehet kapni… Ehhez képest az, hogy komcsi is vagyok állítólag, gondolom, már eltörpül… 😀

  • Orsós Elemér Látod ezért mentem buszvezetőnek. Inkább dolgoztam 300-320 órát havonta, de nem kellettek az ilyen “élmények”.
    Nekem a 89 nap is sok volt, mert “kiképzésre” azért elvittek. Kilőttem három lőszert egy géppisztolyból, és ez nekem elég is volt a fegyverekből egy életre.

  • Kenny
    2020 február 12
    5:54 de.

    Én is szívesen elsumákoltam volna, de olyan egészséges voltam mint a makk, még most is csak a rossz fogaim miatt szuperálhatnának ki! 😀
    Viszont 3 hónap kötelező -értelmesebb, lényegretörőbb mint a mienk volt- ma sem lenne káros senkinek, mondjuk olyan tipusu mint a svájciaké, akik mégsem lesznek nacionalisták vagy fegyverbuzik miatta!

  • Ferenct
    2020 február 12
    4:19 de.

    Nos, az a helyzet hogy, én is hülyegyerek voltam, de csak azért mert nekem sajnos nem jutott elkényeztetés, nélkülözés annál inkább. Leginkább akkor voltam hülyegyerek, amikor rácsodálkoztam olyan már akkor is alepvető dolgokra, amik katona társaimnak már evidenciák voltak. Ezért az úgynevezett szivatásokat simán elviseltem, de a túlzásokat nem hagytam szó nélkül! Meg is lett az eredménye: a századomból csak és szereltem le honvédként, amit kurvára nem bánok, mert csak egyszer hívtak vissza tartalékosként(Tranzit 77), sőt a harmadik lányom megszületése után még az otthoni málhazsákot is visszakövetelték, igaz addigra a beleegyezésem nélkül már tizedesi rendfokozattal is megleptek, ami csak a felszólításból derült ki. 😀

  • Almási Alma Biztos jó viselet az otthonka, de egy bizonyos kor alatt nem ajánlott. Egyébként az otthonkák nagy ellensége nincs jelen. 🙂

  • Orsós Elemér Nem figyelsz. Kilenc évet kellett a felmentésért buszt vezetni, nem betegség miatt mentettek fel.
    Viccelsz? Semmit nem csináltunk. Vittük a stokikat egész nap ide-oda, ne unatkozzunk. Egyszer lőttünk HÁROM töltényt. Havonta egyszer még fűrödhettünk is.
    Tuti a tengerészgyalogosok halálra röhögik magukat, ha meglátnak minket. Erre a “kiképzésre” senkinek nincs szüksége. És ez egy elsö lépcsős laktanya volt. Röhej.

  • hexadodekaéder

    Drizari 12¸54

    Valaki itt egy másik cikkhez, ám szintén a budapesti kitörési kísérlet ¸ r é s z t v e v ő i r ő l , rendkívül találóan jegyezte meg azt, hogy azok:

    “H i t l e r¸ u t o l s ó ¸ c s a t l ó s á n a k
    ¸ a z ¸ u t o l s ó ¸ c s a t l ó s a i” voltak.

    Az én szerény megjegyzésem az egészre;
    Egy fanatikus vérszomjas horda, de semmiképp sem hősök voltak!
    ˙

    ¸

    Utóirat:
    Tudniillik ugyanebbe a “hősi” falkába tartoztak azok a – nem nyilas(!) – katonák, keretlegények és tisztek is, akik a nyilvánvalóan és ugyancsak ¸ e g y ¸ v e s z e t t ¸ ü g y ¸ ellenére, már teljesen legyengült munkaszolgálatosok százezreit hajszolták – vajh miért is éppen – nyugat felé, és közülük a magatehetetleneket az utak mentén főbelődözték, ahelyett, hogy minimum, magukra hagyták volna őket…
    Ezt a MUSZ-os kálvária, ezer mérföld utat kellene az utókornak a “magyar golgota” kitüntető címmel illetnie…

  • Kenny
    2020 február 12
    2:55 du.

    Kedves Kenny, ne haragudj, de én úgy tudtam hogy, az én időmben csak egészségügyi alkalmatlanság, nagyon bennfentes csókos segítsége által vagy lelkiismereti okokra hivatkozva -de duplaidejű pénzmegváltással, amit a havi fizetésből automatikusan leemeltek- lehetett a sorkatonaságot megúszni. Bocsánat!

  • Kenny
    2020 február 12
    2:55 du.

    Rajtam és társaimon 2 évig röhöghettek a katonai műholdakról kukkoló tengerészgyalogosok, pedig én is elsőlépcsős légvédelmi rakétás ezrednél szolgáltam, na pont erre mondtam hogy, ez helyett a lébecolás helyett egy 3 hónapos intenziv, nagyon komolyan vett kiképzés sokkal hatékonyabb és főleg olcsóbb lehetett volna, aminek még most is a hasznát vehetnénk jól kiképzett, talonba helyezett tartalékosok által.

  • Nos Kenny valószínűleg “klottgatyában” osztja az észt?…..bár
    azt írta,hogy jómódú….
    (a gyesen lévő lányát is eltartja…)
    Hát nagyon igénytelen szegény,mint a mondanivalója is….!
    Valószínűleg nem tudja megtagadni a származását,neveltetését….!

  • Kenny
    2020 február 12
    12:26 du.

    Almási Alma Biztos jó viselet az otthonka, de egy bizonyos kor alatt nem ajánlott.

    ——————————————–

    Az “otthonka” nem korfüggő – annál inkább egy bizonyos élethelyzetet jelképez a viselése nálunk – de ez sem kizárólagos, hisz lám, Alma is kedveli, pedig biztos nem gondolod te sem, hogy az “otthonkaviselők” jellemző csoportjába tartozik! Ám, óriási tévedés, hogy kizárólag az idősebb korosztály részére lett volna kitalálva – nálunk ez egy sajátos sztereotípia, hogy ha azt mondjuk otthonkát visel valaki, pontosan tudjuk, hogy kiről is van szó, és – általában igen, valójában nem! Csinos és ápolt, sőt tip-top lehet valaki kertészkedés közben is, sőt krumplipucolás, mosogatás közben is, akkor is ha az egyéb ruhája felett épp otthonkát visel, mintegy megkímélve azt! Ez ugyanis eredetileg amolyan “kötényhelyettesítésre” kitalált viselet, ami kényelmes, mert bármikor bármi fölé lehet kapni, elől gombos, és két jó nagy zsebe van ( zsebkendő, zsebkés, zsebtelefon, folyton keresett szemúveg stb kinek mi dukál ) aztán a munkák végeztével meg lehet tőle szabadulni, viszont könnyen és ennélfogva gyakran mosható ami nagy előnye, és ha a tetejében jó anyagból és jó szabással készült, nem feltétlenül lesz benne egy hölgy mindjárt hirdetőoszlop formátumú! Nálunk ez kb a 80-as években kezdett elterjedni, ma már nem igen lehet kapni, én legalábbis már rég nem találkoztam vele üzletekben, de bőven lehet, hogy most is van pl piacokon, különböző árusoknál, mindenesetre tény, hogy évtizedeken keresztül meghatározó alapruhatára volt egy háziasszonynak, akár városban, akár falun élt, kertet gondozott, vagy a családját gyerekeit látta el, ismétlem kortól függetlenül, pusztán a célnak alárendelve.
    Az “otthonka” hallatán beugró sajátos gondolattársítás alighanem onnan származhat, hogy míg a neve is mutatja, otthoni viselet lett volna meghatározott tevékenységekre, addig – vidéken főleg falukban – sok asszony épp a kényelmes zsebes alkalmatossága okán, amolyan “szaladó” ruhának hordta: pulóvere, blúza fölé kapva elszaladt benne a kisboltba, kiszaladt a piacra, vagy biciklire pattanva locsolókannával elkerekezett benne a temetőbe, szőlőbe stb és így bizonyos fokig átvette a fedő ruházat szerepét, hiszen még a kapukulcs is elfért a zsebében! Igen ez valóban egy jellemző életstílus, amit erőteljesen jellemez az így “felsőbb osztályba léptetett” otthonka – de alapból nem ez a szerepe.
    Létezik sokféle formája, az áttetsző, alakot erősen kidomborító, mintás, vékony nejlonon kívül ( ez a kezdetlegesebb “modell” volt ) létezett szabott (karcsúsított, mellvarrással rendelkező) jobb tartású és minőségű anyagból készült, diszkrétebb színekkel és mintával rendelkező komolyabb változata is, fodorral a vállán vagy az alján stb hosszabb rövidebb formában – árban azonban ez erősen különbözött a silányabb minőségű elődeitől, de tény hogy ennek is “otthonka” volt a neve.
    Gyakran láttam és még ma is látni fiatalabb korú hölgyeken is, bár tény, hogy a póló meg az ilyen olyan feszes vagy kevéssé feszes nadrágok egy idő óta átvették a szerepüket az otthonlét alkalmával, mind a városokban, mind vidéken egyaránt! Az az idősebb korosztály akinek viszont még megvan, változatlanul alkalmazza az ide oda szaladása közepette!
    Szóval kedves Kenny, “nem mind arany ami fénylik” – bár ennek semmi köze a fent írottakhoz, de had írjak már én is valami falrengető okosságot ! -:)))))

  • Besancon Gyönyörű védőbeszéd volt. DE! Kihagytad a számomra legfontosabb nézőpontot. Egy szépen csipőre simuló nadrág, egy szép esésű pólóval garantált, hogy a férjet nem kell este noszogatni. Az otthonka legyen bármilyen praktikus, nem tud vetélkedni vele, nem egy viagra. Ha ez a témakör már nem játszik, akkor tényleg jöhet az otthonka. 🙂

  • Orsós Elemér Kedves Elemér. Nem tudom mikor volt a “Te” időd, de a 70-es évek végén a vonatvezetőket és a BKV dolgozókat felmentették, ami három hónap operettkatonaságot jelentett egy BKV-s században.
    Miután gyermekkoromban villamosvezető akartam lenni, az a megoldás gondoltam. Azután derült ki, hogy a villamos, trolli és metróvezetéshez nem kell jogosítvány, ahhoz csak egy vezetői engedély kell, ami semmi másra nem jó. Így maradt a busz, mert a három hónap kiképzés alatt még fizetést is kaptam, és teljes értékű lett a jogosítványom.
    A katonai felmentés úgy működött, hogy a katonaköteles koromig, pontosabban annak az év végéig, amikor is beltöltöm a 28-at a cégnél kell maradnom. Gyakorlatilag nekem ez 29 volt. Így a tartalékos időtartalom 33 hónapra dagadt, amiből egyszer két hónapot kellett lehúznom mint betegápoló.
    A lelkiismereti ok nálam nem játszott, mert akkor azért 36 hónap Baracska járt. Az nem tetszett.
    Miután én akkor már nem voltam “hülyegyerek” hiszen buszvezetőként megtanultam a felelőséget és annak vállalását, így nekem nem is volt szükségem kiképzésre.
    Belőlem a BKV csinált ember, mert jó nagy állat voltam mikor beléptem. 🙂 Azután megszerettem.

  • Boda Marcsi Kedves Marcsi. Pontosítanék. Nem azt írtam, hogy jómodú vagyok, azt írtam, feleségem fizetése vetekszik az ír miniszterelnök fizetésével. Mint ma feleségem elmondta ez nem így van, tavaly már a miniszterelnök fizetése vetélkedett az Ővével. Döntsd el ez jómódnak nevezhetjük e.
    Lányomat nem tartjuk el, hanem lakást vettünk neki, és havonta segitjük. Miután férje majd félmilliót keres nettóban mint építésvezető, erre nem is lenne szükségük. De! Kutyának való a gazdagság, ha nem oszthatod meg valakivel. Mi megosztjuk velük.
    Igen, igénytelenségemről vagyok híres, ezért méretre készíttetem a ruháimat és a cipőimet. Mit csináljak, csak ennyire futja. Sokszor szégyenkezem is igénytelenségem miatt.
    Nem kedves Marcsi. A származásomat ne gyalázd, a megszólításukra sem vagy méltó, vegyél vissza a pofátlanságodból. Ha velem bajod van, engem gyalázzál.

  • Jichak Perlmutter

    Hexenschuß
    02.13.2:06

    “Vajh miért is éppen nyugat felé ?” teszed föl a jogos kérdést, amely bár költői, én mégis megpróbálom konkrétan megválaszolni.

    Úgy a német, mint a magyar nácik között elterjedt volt az a közvélekedés, ha már fogság, akkor legyen inkább amerikai, mint orosz. Hisz’ azok jóval elnézőbbek, sőt sok kérdésben abszolúte tájékozatlanok, egyszerűen nem ismerik náci mentalitás istentelen “apróságait” kezdve a horthysta ellenforradalomtól az “európai” városok gettósításán át “a végső-megoldás” antikrisztusi halálgyárakig vezető ördögi kifejletig…

    Nem volt hát véletlen – filmfelvételek tanúsága szerint is – hogy a ’45-ös két front közé szorult, menekülő ám valamiért mégis vidámnak látszó paroli, vállap és “Totenkopf sapkarózsától” megfosztott waffen-SS-ekkel(!) megrakott német teherautó konvojokat a velük meglepően nyájas USA “MP” katonák igazították el a sofőrjeiket a “hivatalos” megadás ígéretes helyéről, azok sofőrjeit…

    Jellemző e szemléletre, Werner von Braun amerikai elfogásakor is ez a neves és az USA számára rendkívül értékes SS tiszt, rakéta konstruktőr széles mosolya is, akinek csak a (fegyver)gyártó tevékenysége is (a V1 és a V2) fogoly tízezrek halálába került, nem is beszélve az ezekkel lebombázott angol polgári személyek százezreiről…

    A magyar nácik (a keret és tisztjei) nyugat felé menekülése is erre a kompromisszumra, vagy inkább abszolút elvtelen, gyilkos tömegeket, vagy tömeggyilkosokat is fölmentő lezser, komolytalan, de főleg jogtalan megbocsátásra bazírozott azzal együtt, hogy – érthetetlen megfontolásból – még a saját MUSZ-os fogoly rabszolgáikat is tízezerszám cipelték, hajszolták magukkal a “szövetséges” ígéret földje, a remélt amerikai hadifogság felé…(Ld.: Radnóti Miklós “esete” is.)

    Egy, a felszabadulás napjaiban kihallgatott magyar KZ-lager fogoly írta meg, hogy amikor ő az “ami” kihallgató tisztjének előadta volna a maga egész üldöztetésének történetét, a hadnagy sürgetve fojtotta belé a szót azzal, hogy “túdom-túdom, ami nálunk az Államokban a nigger-üldözés, ugyanaz maguknál Európában az antiszemitizmus”…- Mert az illető tiszt a maga felületes amerikaiságával ezt afféle társadalmi szükségszerűségként értékelte, amire kár is időt pocsékolni.

    Tehát a nyugat felé menekülők valahol mégiscsak jól számítottak,
    amikor egyfajta felületes tudásra épült, engedékeny álhumanizmusban reménykedtek, amely meg mutatkozott abban is, hogy éppen egész, tömeggyilkosságokban is bűnös SS-századokat mentettek föl vagy ítéltek olyan minimális szabadságvesztésre, mely büntetéseket ma figyelmetlenségből elkövetett halálos gázolásos balesetekre oszt ki egy-egy szigorúbb polgári bíróság… A tömeggyilkos nácik a polgári életben élvezhették, sőt unokáik ma is élvezik az általuk rablott cuccok tőkésített értékét…

    Megjegezném, hogy az Antantnak (Anglia és Franciaországnak) is hatalmas része volt a horthysta – elvi tartalmát és végkifejletét tekintve náci – ellenforradalom létrejöttében és annak 25 éves regnálásában, mégpedig a feudális és őskonzervatív fosszília, a névadó földesurának a mesterséges, katonai közreműködéssel történt trónba(lóra) ültetése révén. Tették ezt a-célból, mert ezt az embertelen, mégcsak nem is polgári, hanem specifikusan magyarnáci rendszert is tudatosan akarták és támogatták inkább, mint a félve-félt az imperialista I.világháborút követő európai forradalmi láz átterjedését akár a saját birodalmaikra is…

    Áldás&békesség: JP

  • Jichak Perlmutter

    ui

    Pedig(!) bűnös SS századok fölmentése ill. enyhe ítéleteik még olyan esetekben is “működött” mikor ezek angol, vagy amerikai hadifoglyokat lőttek halomba…

    Az is a disznóság kategóriáját szélesíti, amikor végül is német bíróságokra bízták a saját-maguk háborús bűneinek megítélését.

  • Jichak Perlmutter

    Drizari
    6:36

    Idézed Molnár Ferenc lányát, hogy :
    “aki kenyérért fekszik le az nem kurva, aki kalácsért, az igen”.

    Én is hadd idézzek egy kissé komolytalanabb pesti klasszikust a témában:

    A katedrával szemben, közel ülő Móriczka padszomszédja Pistike felkiált: – Látom a tan’tónéni térgye-k a l á c s á t… !!!

    Tanítónő felcsattan: – Pistike!!! Azonnal kimész az osztályból … !!!

    Jó. Pistike lassan elhagyja az osztálytermet… (Csend.)

    Folytatódik a tanítás, miközben Móriczka ugyanabban a padban lassan, de zajosan szedelődzködik, majd se szó, se beszéd, fogja a táskáját és elindul az ajtó felé…

    Tanitónő csodálkozva: – Móriczka, te meg hová mész ???

    Móriczka:
    – Amit meg én láttam tan’tónéni azért már hazazavarás jár…

    Tanítónő: – Mégis mit láttál, Móriczka… ?

    Móriczka:
    – Tetsziktunni, nekem meg a tan’tónéni . k e n y e r é t . volt szerencsém alaposan megtekinteni…

    😀

  • hexadodekaéder

    Kenny
    02.13.
    12:44

    A látszatdemokrácia veszélye/’33.

    Az Orbánviktorjólteljesít c., már megint egy túl korán zárolt cikkhez a magam által uo. 12:39-kor szült kommentáromra föltett remélem, álnaív kérdésedre az alábbi választ adom.

    A kérdésed így hangzik:

    [Miért, hát] “Merkelnek nem a német gazdaság és a német emberek érdekképviselete a munkája ? [hát] Azért választották.”

    Ez így megfogalmazva valóban igaznak és egyszerűnek hangzik, ám az európaiság, az európai mentalitás magától értetődőnek tekint más, az említetteknél . m a g a s a b b . e l v e k e t . is, úgy mint antifasizmus, az elesettek és elnyomottak támogatása, , és emberi jogok (dekrétuma) nemcsak a saját nációnk és régiónk, de minimum az egész Unió területét beleértve…stb. Különösen ilyen úgymod “keresztény, nameg demokrata” kancellárok esetében, mint Angela oszt ez a Viktor is…

    A konkrét kérdésre pedig az a válaszom, hogy a világ legnagyobb tömeggyilkosa, egy Adolf nevű senkiházi csavargó “kancellár” pontosan ezzel a hivatkozással szövetkezett nemcsak a hazai, de a nemzetközi tőkével is, sőt még a német feudalista konzervatív keresztény földbirtokos osztállyal is, miközben a “n é m e t . e m b e r e k e t” pedig tajt-hülyére véve a kénye és a kedve szerint kesztyűbábként kezelte, majd pedig ágyútöltelékként mozgatta – így képviselve ezeket.

    Ha valakit a gazdaságban úgymond’ képviselt egyáltalán, az maga volt a német nagyipar a militarista, és azon túl a világ bekebelezésének maszlagjával az ajkán, egészen Berlin szégyenletesen totális elestéig.

    Még egy megjegyzés:

    Azt hogy a kancellár jóformán csak a nagytőkével, ebből nemcsak a némettel szövetkezett az is bizonyítja, hogy amikor nyugat-Európában szinte már mindekit lerohant, Svájcot tudatosan kihagyta ebből a szórásból, elfelejtette megtámadni. Ma már tudjuk, hogy a Holokauszt és a Blitzkrieg szó szerint ragyogó hozama az arany-tonnák százezrei, mint a háború legtartósabb “mellékterméke”, sőt talán célja is nagy része szilárd tőkebiztosíték gyanánt biztosítják talán még azon autógyárak hitelfedezeti tőkéjét is, akik itt nálunk töredék európai munkabérért foglalkoztatnak munkás százezreket…

    Ezekkel a feltételekkel . M e r k e l . s e g í t s é g é v e l . e fenti cikk címében szereplő magyar kancellár egyezett ki – és ki tudja miért – most is éppen a német nagytőkével, kinek “emberi” tulajdonságai kísértetiesen hasonló jegyeket mutatnak azzal az egykori, végül >a berlini gyehennán< elégett klasszikus, "a német emberek és gazdaság érdekeit képviselő" német-fasiszta kancellárral…

    Na Helló!

  • Kenny
    2020 február 14
    12:02 du.

    A harmadik napon az örvezető efftass megkérdezte sorakozón:
    -Elvtikéim, ki tud maguk között teherautót vezetni?
    Három tétova kéz emelkedett a magasba.
    -Jó, akkor maguk szépen kitakarítják a fürdőhelyiséget.
    Mindenki röhögött. A három sofőr is.
    (Elvégre valakiknek csak meg kellett csinálni,
    nem mindegy hogy kiknek? )

  • Különben én sok tisztnek a TV-jét megjavítottam Zalaegerszegen.
    Egészen ismeretleneknek is, mert abban a laktanyában több alakulat állomásozott és nem nagyon volt átjárás az állomány között.

    Mindig mondtam előre hogy távolról sem biztos hogy sikerrel járok, mert a szervíztáskámat nem tarthatom a laktanyában.

    Mondták nem baj azért csak nézzem meg.
    Eléggé úriemberek voltak, fizettek szépen, bár én eléggé szabadkoztam a pénzzel kapcsolatban..

    Karórákat is javítottam. Persze csak tisztítást tudtam elvégezni meg pontosítást. Volt hogy 3-4 karóra ketyegett a csuklómon.

  • hexadodekaéder Ez a “Na Helló” analóg Marcsi “Na Pá” elbúcsúzásával? Remélem nem.
    Ha nagyon akarunk találhatunk párhuzamot mindenben, én azonban nem látok párhuzamot Hitler és Merkel között.
    A magyarok most megsértődtek, mert elvárták az EU-tól és Merkeltől, hogy oldják meg azt, amit a magyar ellenzék nem tud.
    Nem várhatjuk el, hogy az éppen bajbajutott német autóipart lenullázza, mert a magyar ellenzéken már a viagra sem segít.

  • Geyza Nekem csak rossz emlékem van a seregből. Az ostoba, ki ha én nem altisztek és tisztek, az aljas öreg katonák, a rengeteg értelmetlen cselekedett. Megtanították a gyerekeket sumákolni és inni. Az én szakaszomat egy kocsmai verekedés miatt elítélt analfabéta és kegyetlen szakaszvezető “tanított” a becsületes hazaszerető életre, az elkényeztetett és sértődött pesti úrifiú hadnagy meg tűrte.
    A hadnagy keservesen meglakolt érte, bár azt nem kívántam neki.
    A nyolc szakaszvezetőből hétnek volt fejenként vagy 71 IQ-ja, a nyolcadikat aki egyetemi hallgató volt az öngyilkosságba kergették. Szerencsére túlélte, de persze lecsukták. Nem a patkányokat, hanem Őt.

  • Kenny
    2020 február 14
    11:47 de.

    Besancon Gyönyörű védőbeszéd volt
    —————————————-

    Főleg, hogy nem annak szántam, de az a meglátásom, hogy nem ugyanarról beszélünk!

  • hexadodekaéder

    Geyza

    Újonc koromban így szólt a lelkes szakaszhoz a kiképző szkv.:
    … – Na és ki ért a vetítőgéphez ?!
    No, kapásból hatan jelentkeztünk valami kis lógási lehetőséget sejtve a “vállalkozás” mögött.
    – De melyikük tud vetíteni is ?
    Erre már csak egy maradt közülünk a placcon, akihez így szólt:
    – Na jó. Akkor maga most felrohan a harmadikra, Szűcs szolgálatvezetőhöz, elkéri a huszonöt-kilós Moszkva-6.kíno-projektort, majd a mostantól számított öt perc múlva a géppel együtt itt nálam jelentkezik(!). – Pííí-henj ! Íííín-dulj!!! …

  • Kenny
    2020 február 15
    10:35 de.

    Néhány szemétségre én is emlékszem,
    de nagy általánosságban -utóbb- nem bántam meg
    hogy lehúztam a két évet.Sokmindent tanultam egyrészt,
    másfelől az a véleményem hogy a mai világban szükség van erre.