A mai nap szabadság, a gondolati szabadság napja. Tesztelem. Szobatársat kaptam. Combtörései már békés múlt részei, szőlőmunkás, és hangszálairól vettek mintát, pedig beszéde tiszta, jól van és kedélye is kitűnő. Nyugdíjas börtönőr. Mesél Donásziról, a magánzárkában sínylődő, nyakereit felvágó sorozatgyilkosról, a panaszkodó, az ártatlanságát hangoztató, a bűneit elismerő elítéltek csoportjairól, az öngyilkossági kísérletekről, kamu öncsonkításokról, a rabok közti ellentétekről; erőszakról és nemi erőszakról: egy borzalmas világ borzalmait élő embercsoportról, akik közt vannak kiemelkedő képességűek, és elesettek egyaránt. Közben rájövök, hogy a gondolat szabadsága nem egyenlő a szabadsággal, hisz vannak gondolatok, amik megbénítják az elmét. A korlátlan gondolat korlátai; a gonosz […]

Az egész úgy kezdődött, mint egy WC lehúzás. Igaz nem volt szag, még pisi sem, sőt még a víz sem fröccsent, csak a hang volt, az viszont erős, de nem tartott tovább, mint a WC zubogás, aztán nem a csend követte, hanem valami csilingelés, majd fuvolahang, és néha lassú ütemben mély hangok is. Zene volt, halk és kellemes. Xilofon volt a fő hangszer, ismert hangsor csak egy volt: a boci-boci tarka egyszerű zenéje különleges befejezéssel, a többi zene sem bonyolult, de szép. Kezdtem érteni Beethovent, ha ismerem a kottát, talán egyszerű, szép zenék táltosaként írnám e sorokat. Megúsztátok. Külső zaj […]

Hatvan éve volt. 1962-ben szovjet katonaként szolgáltam Szibériában. A fagyhatár másfél méter volt, két méter mélyre, a fagyhatár alá fektettük a vízvezetéket. Ennél nehezebb munka volt a téglagyárban, ott rabok dolgoztak forró téglakupacokat pakoltak. Mi katonák voltunk. Miénk volt a könnyebb feladat. Főleg ruszinok, románok, lengyelek és magyarok katonáskodtunk a munkatáborban. Mi voltunk a nyugatiak. Tíz méterenként a fagyott talajba ástunk egy-egy gödröt, és a gödröket két méter mélyen, alagúttal kötöttük össze. A kijelölt nyomvonalon az alagútba került a vízcső. Két oldalról kézzel ástunk, a kiásott földet társaink rakták a gödör szélére. Nagyon szűk volt a hely. Térden csúszva kapartuk […]

Kerek, vagy fél-kerek szám. Hetvenöt a vége. Száz lenne az igazi, de nekünk csak kettőezerhetvenötig szólt a jegyünk. Most épp a globális lehűlés időszakát éljük. Tudósaink aggódva futtatják intelligens szoftvereiket. A gleccserek száz év múlva elérik a hegyi falvakat, és Velence csatornái ki fognak száradni. Több szén-dioxidot kellene kibocsájtani, esetleg metánt. Mondják, és határozott hangjuk mögül halványan feldereng a remény. Ma babfőzeléket eszünk. Nálunk béke van. Ingyen látogathatjuk a Kedves Vezető Mauzóleumát. Narancssárga lepel alatt, kellemes félhomályban fekszik a balzsamozott, illatos test. Pávatánc lengi körül, és tudjuk, hogy a harc addig tart, míg nem győzünk. Még harcolunk. A hajléktalanokat, rokkantnyugdíjasokat, […]

Mottó                                       Szemben a tudomány tévedéseivel, tévedéseim tudományosan nem igazolt tévedések. Nem a világról, hanem rólam szólnak, arról, hogy én milyennek látom a világot. Mondandóm egyetlen értéke lehet az őszinteség; az őszinteség, ami kínai bölcsek szerint az erkölcs alapja. A bécsi Duna-sziget (Donauinsel) nudista szabadstrandján biciklizek. A pontonhíd mellett álló korombeli asszony egy mozdulattal kapja le ruháját, (a mozdulat nem nekem szól) köszönök neki, visszaköszön. Egymásra mosolygunk, férje is bólint. Nem kell tükörbe néznem, hogy lássam milyenné válik a test hetven felett. A hatvanas évekre gondolok, amikor nudistának lenni lázadás volt. A sziget nudista szakaszán kevés a fiatal, a szabadságharc emléke […]

Amikor úgy éreztem, hogy összeomlott körülöttem a világ elkezdtem kívülről vizsgálni az embert. Valahogy úgy, ahogy a hangyákat, a kerten átbaktató rókát, vagy tóparti békát. Kívülről, de nem felülről, nem istenként, hanem emberi gondolatokkal átitatott földi lényként*, és mégsem tudományoskodó eltávolodással a feszültséget okozó helyzettől (hiszen, akár az isten: „vagyok, aki vagyok”, nézhetem magam kívülről, de nem fordulhatok ki magamból), hanem valamiféle visszatekintéssel Rámájana, Gilgames, Odüsszeusz, Buddha, a bibliai József, Jób, Jónás, Jézus, és napjaink hőseinek életét, álmait, vágyait kutatva milyen, és milyen szeretne lenni az ember. A sakk. Nulla összegű játszma, veszítesz, nyersz, vagy döntetlen. -1+1=0. Minden fekete és […]

A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.   Alacsony, vékonyan […]

Mottó: Nincs nagyobb tragédia, mint amikor a mindenható Isten helyére a mindenható ember kerül. „A szegedi szabadfoglalkozásuak kenyérfejadagját 15 dekára szállították le.” Írja a Délmagyarország 1947. március 20-n csütörtökön, hetvenöt éve azon a napon, amikor születtem. Anyukám boldog volt, a család büszke, én felsírtam, mint minden csecsemő, majd anyukám ölében fekve, boldogan szoptam az anyatejet. A szoba konyhás lakás kályhájában talán szebben lobogott a láng, és az újság szerint Szegeden a csecsemők számára 1 kiló 20 deka grízt osztottak ki. Akkor, a naptári tél utolsó napján sütött a nap, olvadt a hó, és Európában csaknem két éve béke volt. Már […]

Mottó: Gounod: Faust – Mefisztó rondója Zűrzavar van bennem. Gondolati zűrzavar. Már megszoktam. Néha próbálok rendet rakni a fejemben, de a takaros polc, akár a franciakert rendezett pompája riaszt, pedig szép a rend, és nem mesterségesebb, mint kertem természetutánzó káosza. Fejemben a zűrzavar, a gondolati káosz, (a rend hiánya) és a megértés vágya. Vágy a rend iránt. Amikor gondolataimmal a világ bonyolultságát próbálom leképezni teljes a csőd, amikor a káoszt jelenség-ok- okozattá egyszerűsítem, elkap a kétely (vagy a röhögés): mi az ok és mi az okozat? Mikor válik az ok okozattá? Kölcsönhatásokról van szó, mondom és lapítva elindulok a káosz […]

Mottó: „Öröktől fogva tapasztaljuk, akinek hatalma van, az egészen addig hajlamos vele visszaélni, míg valamilyen akadályba nem ütközik.” Montesquieu A 20k, a Nyomtass te is! az ellenzéki pártok győzelméért működő civil szervezetek, akár az aHang, amelyik az ellenzéki előválasztás szervezésében vállalt jelentős szerepet. E szervezetek általam ismert tagjai olyan emberek, akik valamilyen oknál fogva nem a társadalom harmonikus működéséhez nagyon fontos politikai funkciókért, hanem a hatalmát bebetonozni szándékozó politikai elit leváltásért küzdenek, azért hogy a politikusok, leválthatók legyenek. Számunkra -hogy helyettük is beszéljek- nem a politikai funkció a fontos, hanem a politikusok ellenőrzésének, leválthatóságának lehetősége. Az a fontos, hogy politikai […]

Tíz éve megfogalmazott gondolatok a Soproni Petőfi Színház emeletén. Nem vagyok itt gyakori, csak régi vendég, ám láttam itt erőlködő ripacsot, boldogan táncoló gyereket, és világhírű balett-táncost részegen, valamint drámát, operettet és operát, hallgattam ünnepi beszédeket, fúvós,- és szimfonikus zenekart, szinte mindent, ami egy színházat színházzá tesz, azon túl hallottam még a pókhálós hátsó folyosó faláról hulló vakolatot földre esni. Ahogy a kotta a zenésztől válik zenévé a dráma a színházban lesz drámává. Az előadáson lesz az, ami. Kell hozzá színész, rendező, kellékek, talán még sok más, de kell maga a mű és közönség. Közönség nélkül csak próba. Ha lehet […]

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. Objektív metafizika, mondja Ayn Rand, és bölcsen bólintok. Igen a szubjektív metafizika -két csodálatos regény után- objektívvá vált, és nem csodálkozom, hiszen a valótlanság is a valóság része, ahogy tudatunk is az, tehát nem létezik a tudatunktól független valóság vagyis az objektív materializmus. A filozófia az emberi gondolkodás határait feszegető csőd, ami a szubjektív metafizikánál kezdődik és az objektív materializmusnál ér véget, csőd, amit csak a hit, az őszinteség és a szeretet képes valamelyest oldani, aztán a hitek közti háborúkra, meg a hazaszeretetre hivatkozó gyilkosokra gondolok, és kétségbeesve látom, hogy marad az őszinteség. […]

Ha szerencsés vagy, megöregszel, elfelejted bűneid, és könnyebben követed el őket újra. Ha most elkezdenék rendezkedni (takarítani) a fejemben és szép komótosan kiszórnék mindent, ami nem odavaló, akkor találnék sok olyan gondolatot, amiről azt hittem, hogy már elveszett, sőt olyant is, amiről már nem is tudok és lennének üres fiókjaim, meg polcok a teljesen új gondolatoknak, és a sok kiszórt kacatot összeraknám, külön kosárba a szomszéd néninek szántakat, másikba, amit csak úgy elajándékoznék, mondjuk a máltai szeretetszolgálatnak, és jutna egy kosárral a ház elé (bárki használhatná teljesen szabadon). No, ha ezt megcsinálnám, akkor biztos lenne egy kosár (kicsi vagy nagy […]

A hatalom a bűn lehetősége, a korlátlan hatalom a korlátlan bűn lehetősége, ezért a hatalmat korlátozni kell! „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében.„ Mondta Winston Churrchill 1946 március 5. beszédében, és mi soproniak akkor veszítettük el a Fertő tavat először. Később, külön engedéllyel látogatható lett, majd 1989-ben a vasfüggöny hivatalos lebontásával újra visszakaptuk őseink tavát. Most harminc év szabadságunk után jött a NER, hogy megépítse saját paradicsomát, nem nekünk, hanem ellenünk. Már harmadik éve nem fürödhetünk, horgászhatunk, még láthattuk, miként dönti romba NER a játszóteret, ám sokunk által kedvelt cölöpházak lerombolásának már […]

A tér szobra előtti lépcsőn áll. Kérdez, és a tüntetők közül mellé lépők kezébe adja a mikrofont. Hallgatjuk a válaszokat. Ismerem, egy proli a sok közül. Világgá kiáltott kérdéseire válaszolók közt van tanár, bolti eladó, idős, és fiatal. Négyen állunk, halkan beszélgetünk, ketten volt országgyűlési képviselők, a harmadik ma is az Országgyűlés alelnöke, a helyi ellenzék fontos alakjai. Hallgatjuk a tüntetés, néha haragtól izzó szavait, arcukon a mosoly egy fölényes változata, szavaikban leereszkedő fölény. Mégis ez a „nép szava”. Mondom. Ha a csend lehet gúnyos, akkor a következő pillanat csendje az: a naivnak szóló gúnyos csend, amit az alelnök tör […]