Orbán Viktor kiállt az ő minisztere mellett. Alkalmasint olyan indoklással ami felért volna egy lealázással. Mármint akkor, ha nem tudná az Emmi minisztere éppen úgy, mint bárki más is, hogy valójában a miniszter egyetlen értékmérője a parancs iráni lojalitás. Orbán kinevezi, ha akarja, meneszti, ha úgy dönt. A szakmai indokoktól függetlenül Mondhatni zsigerből, illetve ösztönből. Mely ösztönélet láthatóan kormányfői dicséretet ér a vezér mellett csak gyalogokkal rendelkező miniszterelnöki sakktáblán.

Orbán Viktor egyébként nagyjából ezzel is indokolta azt, hogy kiállt Kásler mellett. Mondván, hogy a miniszter jó ösztönnel hozott intézkedéseket. Ami egy különben orvosból lett ember-miniszter esetében nagyjából azt jelenti, hogy nagy ívben [email protected] a szakmai véleményekre, a járványügyi realitásokra. Ösztönlényként feltartotta barnás nyállal borított ujját a kormányzati szélbe és intézkedett. Mely intézkedések legjobb illusztrációi az olyan történések, amelyek korántsem a siker egyértelmű mérföldkövei. Ahogy Orbán Viktor megfontoltságát is a legjobban az iskolabezárások körüli határozott határozatlansága mutatja. Mely iskolabezárás különben korántsem kormányzati kezdeményezésként, hanem az ellenzék felvetéseként alapozódott meg. Mely kezdeményezés nyomán megszületett az az iskola-karantén, amelyhez legfeljebb csak az ösztönnel járult hozzá a miniszterelnök. Azzal az ösztönnel, amellyel szinte minden esetben kitér a tényleges felelősség elől.

De emlékezhetünk arra is, hogy miközben a kormány mikrofonközelbe kerülő szócséplői maszkok, eszközök millióiról beszéltek, addig a miniszterelnök kórház-látogatása során egy komoly maszkot láthattunk. Orbánon. Nem a fertőzöttekkel gyakrabban találkozó orvoson. Ezen idő alatt a most éppen szidott ellenzék polgármesterei nem nepperkedtek a maszkokkal, hanem a lehetőségekhez képest megoldották a maszk-osztást. A annak alapján, ahogy most a miniszterelnök megdicsérte a miniszterét, valójában a kormány helyett. Ahogy az utca embere is jobbára fegyelmezettebben oldották meg a karantén-intézkedéseket, mint a járvány akkor ismert „őshazájából”, Kínából érkező szállítmány mellett pózoló Orbán Viktor. De persze a kórházakkal kapcsolatban más is eszünkbe juthat. Mint az ágyfelszabadítási kampány is. Amely lakosságarányosan olyan szinten vonta el az erőforrásokat, aminek a tényleges hatását akkor fogjuk ismerni, ha majd egyszer valós adatok lesznek a hazaküldött betegek valós halálozási rátájáról, az elhalasztott műtétek közvetett hatásairól, a tényleges fertőzöttségi rátáról. Mely utóbbi esetében azt láthattuk, hogy a miniszter ösztöne nem terjedt ki rá.

Így azonban az intézkedések eredményessége, hatásossága valójában bemondásszerű számokon, adatokon alapul. Mely bemondásokban a miniszterelnök mindig jó volt. Legalább olyan jó, mint a felelősség-hárításban. Amely keretében most éppen ott tart, hogy amit a kormány helyett elvégeztek az önkormányzatok, a civilek, a lakosság, azért őt illeti dicséret, de amit elbénáztak, azért az ellenzék a hibás. Ami nagyjából az óvodai udvar szocializációs szintje. Igaz, azt a kommunikációs szakemberek is mondják, hogy az emberek tömegben vesztenek az intelligenciájukból. A hangadó trollokkal vegyes birkanyáj pedig valószínűleg azon a szinten indul, ahonnan nem kell sokat veszteni ahhoz, hogy a miniszterelnök jelzett demagógiája a belső énjüket szólaltassa meg.

Nekik, a tényrezisztens hithűeknek az is teljesen jó, ha egy szakminiszter ösztönből cselekszik, ha a hatalom valós munkásságáról nincsenek megbízható adatok, ha akár óránként fordul az állítólag felelős miniszterelnök. Orbán valószínűleg nekik dicsérte Káslert. Mert ők megérdemlik.