Idén a tizedik alkalommal látogott el három diák a miskolci jezsuita gimnáziumból Montreálba, ahol megismerhették közelről városunk magyar közösségét, illetve a nagyobb angol és francia társadalmat is, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség nyári diák programjának köszönhetően. Deák Ferenc atya, aki 1975 óta végez lelkipásztori szolgálatot Kanada második legnagyobb városában, tíz éve kezdeményezte a diák programot a miskolci gimnáziummal, melynek során minden nyáron más fiatalok résztvesznek a közösség életében, szállást és teljes ellátást kapnak és a Vanier College által fenntartott Super Campban dolgoznak monitorként.

Mielőtt visszautaztak Magyarországra, lapunk leült beszélgetni az idei diákokkal, akik hat hetet töltöttek Kanadában. A diákok: Bölkény Balázs, Enyed Tamás és Komáromy-Poros Gergő. Miután a fiatalok hazarepültek, Balázs édesanyja, Zsuzsanna, küldött egy köszönőlevelet Deák atyának, melyben jelezte, hogy élményékkel gazdagodva és önbizalommal megtelve mentek haza a fiatalok. Azt is mondta, hogy mennyire fontos volt a szülők számára, hogy tudták gyermekeik egy biztonságos helyen töltik a nyarat és, hogy nem voltak kitéve semmilyen veszélynek.

Egy párás, meleg júliusi napon ültünk le a diákokkal a plébánia nappalijában. A diákok ekkor már nagyban csomagoltak és készültek hazafelé.

Tudom, hogy segéd-monitorként dolgoztatok a montreáli Vanier College nyári táborában. Ha összehasonlítjátok ezt az élményt a magyarországi ifjúsági táborokkal, láttok-e különbségeket?

Gergő: Itt azt hiszem mindenki sokkal közvetlenebb. Mindenki egyből oda jött hozzánk, nagy szeretettel fogadtak minket és ennek köszönhetően minden sokkal könnyebb lett. A gyerekek is nagyon jó fejek voltak. Összebarátkoztunk velük és hiányozni fognak. A táborban nagyon változatos volt a program.

Balázs: Minden nap négy csoportos program volt, aztán kettő amit a diákok szabadon választottak. Volt hegymászás, úszás, számitógépezés, foci, kosárlabda és floor hockey.

Azt hallottam a Deák atyától, hogy a táborban szerepeltetek is. Ez milyen élmény volt?

Gergő: Minden héten van egy show a táborban. Vannak zenés és táncos előadások, mi pedig azt gondoltuk, hogy tíz éve jönnek diákok Magyarországról, de nem igen tudnak sokat a gyerekek a táborban a magyar kulturáról. Éppen ezért egy rövid bemutatót tartottunk Magyarországról. Egy bevezetős szöveggel indítottunk és ezt követően pedig egy Power Point-os előadást készítettünk Magyarországról. A végén pedig volt egy kis néptánc is. A tánchoz kaptunk kölcsön csizmát és nadrágot a Gyöngyös Bökréta Népitánc-csoporttól. Az előadás során leginkább fényképeket mutattunk be, mert nem akartuk túlterhelni a gyerekeket.
 

Meddig dolgoztatok a Vanier College táborában?

Tamás: Három hétig dolgoztunk. Ezen kivül voltuk egy hétig Torontóban is.

Itt éltetek a plébánián és bizonyára sokszor találkoztatok a hívekkel és a helyi magyarokkal. Milyennek látjátok a montreáli magyar közösséget?

Balázs:  Nagyon rendesek voltak velünk és mindenki jóindulati volt és érdeklődött irántunk. A mise után oda szoktak jönni hozzánk beszélgetni és ők is nagyon közvetlenek voltak.

Gergő: Voltunk cserkésztáborban is ami nagy élmény volt. Magyar énekeket énekeltünk este a tábortűznél, itt Kanada kellős közepén. Jó volt együtt lenni magyarokkal ilyen messze Magyarországtól. Látszik, hogy ez egy igazán összetartó társaság.

Hogyan működtetek közre a szentmisén és mit csináltatok szabadidőtökben?

Tamás: Általában ministráltunk és olvastunk.

Gergő: Ezen kivül voltak apróbb munkák a ház körül, amiért még fizetést is kaptunk. Aztán bejártunk a városba busszal, mivel kaptunk bérletet. Az elején, amikor még nem volt olyan sűrű a programunk, akkor itt a plébánia udvarján kosaraztunk. Kint kosaraztam egyszer és éppen akkor sétált az utcán egy ember. Oda jött hozzám és kérdezte, hogy játszhat-e? Mondtam, hogy persze és akkor játszottunk vele. A következő nap kint voltunk mind a hárman és jött egy fekete fiú és vele is játszottunk, azt követően pedig egy kínai fiúval is kosaraztunk. Ez mind teljesen spontán történt és ez is egy nagy különbség Kanada és Magyarország között.

Mondtátok, hogy voltatok Torontóban is. Milyennek találtátok a várost?

Gergő: Torontó hatalmas város. A legnagyobb különbség Montreál és Torontó között az, hogy Montreálnak van egy óvárosa, ami tényleg nagyon értékes. Torontóban viszont több a modern és magas épület.

Milyen emlékekkel mentek vissza Magyarországra?

Tamás: Az itt élő emberekere mindenképpen fogunk emlékezni. Különösen arra, hogy mennyire nyitottak és barátságosak voltak. Ez más egy kicsit mint nálunk Magyarországon.

Gergő: A mentalitás is más. Mindenki sokkal lazább, közvetlenebb és nyugodtabb. Az emberek vidámak és talán nem stresszelnek annyit.

Balázs: Kanadában hatalmas távolságok vannak és gyönyörű a természet, mint például a Niagara vizesés. Ezen kivül a cserkésztábori tábortűzre is emlékezni fogok.

Mit üzentek a montreáli magyaroknak?

Gergő: Nagyon köszönjük a kedves fogadtatást a plébánia és Deák atya részéről. Nagyon nagy élmény volt nekünk itt lenni és ezért hálásak vagyunk.

Az interjút készítette: Ádám Christopher