A kanadai telet bizony nehéz hosszan elviselni. Mikor november táján leesik az első hó, aki teheti igyekszik melegebb vidékre utazni!

Az idén nekem is szerencsém volt és sikerült egy hónapot Boynton Beachen tölteni, Floridában : West Palm Beach és Miami között. Ahogy Fort Lauderdale repülőterére kilép valaki, mindjárt vetkőzni kezd, a téli gunyától akar szabadulni…a kellemes, párás melegben.

Montreali barátnőmmel közösen bérelt házunk minden szempontból megfelelt, egyedűl az ablakokkal volt baj, mert nem tudtuk kinyítni. Később derült ki, hogy hurrikán elleni védőcsavarokkal voltak ellátva. A ház, egy úgynevezett, „telepen”,vagyis elkerített, védett „resort-on” volt: Lime-tree, azaz hársfa nevet kapta . A környéken, ilyen és ehhez hasonló sok resort van mindenféle névvel ellátva. Nagyjából, 328 ház sorakozik itt fel, szép kis utcákban, virágos bokrok és pálmákkal díszitve. Három úszodája van, klubháza (könyvtárral) és még egy külön ház, különböző aktivításra: reggeli torna, jóga , zenés vacsorák, stb.

Mikor feliratkoztam, még nem tudtam, hogy nagyszerű magyar társaságot is találok ezen a helyen. Időközben kiderült, hogy legalább 14 magyar tölti itt a telet minden évben, részben saját házában, részben bérelve. Később az is világossá vált, hogy a közeli tengerparton élő hat magyar is hozzátartozik a társasághoz. Van aki már 17 éve „telel” itt minden évben, novembertől áprilisig. Természetesen más floridai helységben is sok magyarl él ilyen módon, amiről mi nem is tudunk A Lime-tree resortnál, főleg ontariói magyarok élnek, némelyik, volt montreali lakos. Egy-két „tiszteletbeli” magyar is él köztük, aki minden közös programban résztvesz, ilyen például, Isabella, aki skót kanadai származású, de nagyon jól érzi magát köztük.. Közeli szomszéd lévén, ő vitt a napi tornára és jógára, ő tartott „Oszkár estet” házában, az Oszkár díj estéjén, amit pizzával, sörrel és sok kacagással éltünk túl….!A vendégek mind magyarok voltak.

Egyik szombaton, lakótársammal a közeli Everglades nemzeti parkba kirándultunk,
ahol sikerült egy alligátort a víz allatt figyelemmel kisérni és róla fotót készíteni. A madaraknál pedig sikerült megörökiteni az egyik bagoly fajtát, a pici „meztelen bagolyt”! Sajnos, a többi madarat nem tudtuk jobban megfigyelni, mert hirtelen jött, szörnyű zápor kapott el bennünket, mikor is bőrigáztunk. Pedig számos érdekes madár- fajta tanyázik ezen a lápos, vízes területen. Köztük , többféle gém és gólya. A csupasznyakú gólya is itt él, ami igen hasonlít a magyar gólyához. .Egyik reggel, házam előtt fehér madár csoport is megjelent, ezek a rendkivül szelid, ibis nevü madarak voltak, melyek szép fehérek és lábuk, hajlott csőrük, viszont piros.

A házkörül is találtunk még helyi állatokat. Például a trópusi gyíkot, melyet sikerült a házfalán megörökitenem. Az egyik ilyen csibész, bekerült a nappaliba is, ahol az abalkpárkányon vettem észre, de pillanatok alatt eltűnt a szófa allatt. Ma is valahol a házban lehet, de sohasem találtuk meg.

A napos meleg napok, hetek, bizony nagyon gyorsan peregtek. A helyi magyarság egyik kedvenc programja a keddi tengerparti piknik volt, ahol is szépen összegyűltek a magyarok és barbecue sütés közben, mindig volt egy előadó, aki valami érdekes témáról beszélt és hívta fel a jelenlévők figyelmét. Ilyen volt például az atomenergia, asztronomia és más hasonló elvont vagy tudományos téma.

Sokan hosszú sétákat tettünk a strand homokjában az Atlantic oceánban gyönyörködve, vagy mikor csendes volt, vízében megfürödtünk .Elutazásom előtti napon sikerült nekem is a finom, meleg tengervízet élvezni. Többnyire elég haragos és hullámos volt ott a tenger.

Egy vasárnap testületileg a szomszédos helységbe mentünk át, Delray Beach-re, ahol a kanális melletti parkban szép mandolin koncertet hallgattunk meg. A híres mandolin zenekar szabadtéri koncertjére a közeli helységekből tömegesen jelentek meg a „snow- bird-ök”. A kanális keresztűlmegy egész Florida keleti részén, és mélysége megengedi, hogy nagyobb hajók is közlekedjenek rajta.

A „teleléshez” még hozzájárul a sok vásárlás is, hiszen Floridában hihetetlen olcsón kapni mindenféle ruhaneműt, olyan nagy választékban, hogy az embernek nincs „szíve” azokat otthagyni.

A mindennapos torna, és úszás bizony helyrehozta sulytöbbletemet, szép barna színt is kaptam és sok könyvet is kiolvastam a helyi könyvtárból. Bizony, maradtam volna még s mikor a kedves új magyar barátok megkérdezték, hogy nem tudsz még egy hónapot maradni?…..bevallom, nagy kisértésben voltam.

Bencsics Klára