Szinte hihetetlen, hogy ismét egy év végére értünk. Úgy tűnik, mint ha tegnap mondtuk volna azt, hogy egy nagy év eltt állunk. Említettük azt, hogy a 2008-as év vízválasztó év lesz. ErÅ‘sen hittünk abban, hogy ez az év eldönti azt, hogy tudunk-e tovább élni, vagy lassú elhalálozásunkat elfogadjuk, és felkészülünk az elkerülhetetlen templomzárást. Természetesen, az utóbbi változatot nem akartuk megélni. Ezért sokat tettünk annak érdekében, hogy ezt a tragédiát és szégyent elkerüljük.

Mint tudják, az Egyházközség keretében belül nagyon sok rendezvényt szervez(t)ünk. A 2008-as év sem volt kivétel. Rengeteg lehetséget biztosítottunk a találkozás örömének. De észlelni lehetett, hogy ezekből a rendezvényekől, valami hiányzott; a lélek. Valamiért, valamilyen oknál fogva, a lényeg, a substantia hiányzott a közösség életébl, pedig egy közösség, főleg egy Egyházközség, nem csupán egy több emberből álló tömeg, hanem élő nép. A II. Vatikáni Zsinat a következképpen határozza meg a közösség lényegét: „Isten az embereket nem arra teremtette, hogy magányosan éljenek, hanem arra, hogy közösséget alkossanak, ugyan így jónak látta azt is, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bármin kölcsönös kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye ket, néppé, amely igazságban elismeri és szentül szolgál
neki…Ezt a közösségi jelleget Jézus Krisztus tette tökéletessé és teljessé. A
megtestesült Ige maga is részt akar venni az emberi együttélésben.”Bármit is
teszünk mint közösség muszáj, hogy Krisztus legyen a központban, hiszen
minden közösség alkotója, és részt akar venni a közösség építésében. Az elmúlt évben, a hangsúlyt ezért helyeztük vissza Krisztusra.

Természetesen, nem jelentette azt, hogy nem szórakoztunk, hiszen kereszténynek lenni nem jelenti azt, hogy besavanyodottnak kell lenni, hanem arra emlékeztettük magunkat, hogy miért is tesszük mindazt, amit teszünk; Krisztusért. Isten kegyelméből, újra megtaláltuk Krisztust, és ez a közösségen látszik. Erősödni kezdünk, mind lélekszámban, mind lelkiekben és egy emelkedő pályán haladunk. Ezért merjük kimondani, hogy Egyházközségünket a lélegeztet-gépről le tudjuk kötni, és önállóan is életképes.

Megállni nem szabad, és muszáj elrehaladnunk. A 2009-es év más formában lesz mérföldkőév. Fel kell vállalni az összmagyarság felemelkedésének felelségét, és lélekben segíteni a megtört magyarságon, mind az anyaországban, mind a leszakított területeken. Nekünk meg kell tennünk az els lépéséket, hogy erkölcsileg és szellemileg, a magyarok újra megtalálják önmagukat, Jézus Krisztusban, ahogyan azt Szent István királyunk ránk hagyta. Ez a mi küldetésünk és felelsségünk. Készüljünk fel tehát, hiszen Isten számít ránk.

Szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik hittek abban, hogy van jövnk és érdemes ezért a közösségért harcolni és dolgozni. Továbbá, köszönjük mindazok adományát, akik támogatatták a plébánia tataroztatását. Az Önök segítségével, sokat haladtunk a hiányunk pótlásában, de még számítunk az Önök nagylelkségén, hiszen hiány még van. Kérjük az Önök lelki és anyagi támogatását a jövben is, hiszen csakis együtt tudjuk biztosítani azt, hogy az unokáinknak is lesz magyar otthonuk.

Androvich Tamás a Montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa