Maurice Duplessis és a demokratikus deficit

Nem kell csodálkozni ha a nyers pártpolitikával átitatott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, vagy éppen a nem feltétlenül magas kaliberű fideszes pártemberek vezetÅ‘ állami beosztásokba való kinevezése kritikát vált ki a nyugati sajtóban. De a montreáli Le Devoir című napilap egy múlt csütörtökön megjelent publicisztikája nem más mint nyílt riogatás, teljesen színvonaltalan spekuláció a magyar demokrácia jövÅ‘jérÅ‘l. „A fasizmus Magyarországon” című írásban Serge Truffaut québeci közíró Magyarországot egy pestishez hasonlítja. Szerinte az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett kormány álma a trianoni békediktátum megbosszulása, Románia és Szlovákia területi megcsonkítása. Truffaut úgy gondolja, hogy Orbán a Nagy-Magyarország feltámasztását jelölte ki mint célkitűzés. Truffaut elmondja, hogy a kormány azon törekvése, miszerint minden magyar diák látogasson el legalább egyszer a magyarok által lakott határontúli területekre tuljadonképpen nem más mint az 1930-as években felnövekvÅ‘ német és olasz gyermekekre szabott „diktátum.”

A cikk leggroteszkebb állítása a magyarországi romák ellen tanusított diszkriminációhoz fűződik. Truffault megjósolta, hogy a magyar kormány hamarosan ki fog dolgozni egy olyan nyíltan rasszista politikát, melynek köszönhetően szegregálhatják a romákat a magyarországi vendéglőkben és az iskolai tantermekben.

A Le Devoir-ban megjelent cikk szerint Orbán egyenesen Hitler és Mussolini politikáját folytatja. „Úgy mint Mussolini, vagy Hitler a hatalomátvétele elÅ‘tti hetek során, Orbán rá állt arra, hogy a honvédelem és a rendÅ‘rség élére, olyan embereket tegyenek, akik hasonló világnézettel rendelkeznek”–írja Truffaut.

Hitlerhez hasonlítani Orbánt erÅ‘s túlzás és rendkivül sértÅ‘ lehet a nácizmus áldozatai számára, illetve a több mint hat millió meggyilkolt zsidó és más kisebbséghez tartozó áldozat leszármazottainak. Sokan aggodalommal figyelik a magyarorzági párthatalom terjeszkedését, mely valóban megkérdÅ‘jelezheti az állami intézmények politikamentességét. De nem kell Hitlerhez fordulni ha a demokratikus deficit történelmi példáival kivánunk figyelmeztetni a túlhatalom veszélyeire. A Le Devoir–például–nyugodtan utalhatna Maurice Duplessis kormányfÅ‘ nevével fémjelzett, részben tekintélyelvű és rendkivül korrupt québeci korszakra. De ha már a magyarországi kisebbségvédelem is aggasztja Truffaut-t, akkor a saját tartományában alkalmazott nyílt, törvénybeiktatott és szisztematikus diszkriminációt is megemlíthetné, mint kerülendÅ‘ példa.