A legtöbb kispárt számára végzetesnek bizonyult a kétharmados Fidesz többség által támogatott törvénymódosítás, miszerint a főpolgármester-jelölt állításhoz két hét alatt kell összegyűjteni 28,150 kopogtatócédulát. Az augusztusi nyári szabadságok kellősközepén kellett ajánlószelvényekért vadászni és a megnehezített körülmények kizárólag a Fidesznek és a Magyar Szocialista Pártnak kedveztek. Péntek délutánig úgy tűnt, hogy csak a Fidesz, az MSZP és a Jobbik-nak sikerül a főpolgármester-jelölt állítás, de közben a Lehet Más a Politika (LMP) is nagy nehezen–és még a párt legelszántabb aktivistáit is meglepve–összegyűjtötte a kötelező mennyiséget. A Magyar Demokrata Fórum és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jelöltjei azonban elbuktak.  

Míg a budapestiek csupán négy jelölt közül választhatnak, Ottawában eddig 14-en jelentkeztek be a polgármesteri posztra. A szokatlanul tágas mezőny Larry O’Brien jelenlegi polgármester népszerűtlenségének köszönhető. A jelöltek között van tartományi miniszter, egy 24 éves, Kenyában született fiatalember aki elmondása szerint Barack Obama távoli rokona, vannak üzletemberek, egyetemi hallgatók és aktivisták. Az egyik jelölttel tegnap készítettünk egy hosszabb angol-nyelvű interjút, melyből kiderül hogy egy szinte teljesen ismeretlen, szerény kampánnyal rendelkező polgármester-jelölt is jöhet jól megfontolt,  kivitelezhető és kreatív ötletekkel, melyek emelik az önkormányzati választási viták szinvonalát.

A rendkivül sok ottawai polgármester-jelölt indulása tovább erősíti kanadai demokráciánkat, még akkor is ha mindenki nagyon jól tudja, hogy valóban csak ketten (legjobb esetben hárman) esélyesek a posztra. A fiatalok, vagy eddig ismeretlen jelöltek indulása  nem azért örvendetes mert egy újabb név kerül a választólapra, hanem azért mert ők a legesélyesebb jelöltek által meg nem szólított társadalmi rétegeket vonják be a kampányba. Ötleteikkel és bírálataikkal nyomást gyakorolhatnak az esélyes jelöltekre, olyan témák kerülhetnek a nyilvánosság elé, melyekről eddig senki sem beszélt. 

Jó példa erre Charlie Taylor polgármester-jelölt tiltakozása az egyetemi diákok számára kötelező 290 dolláros buszbérlet ellen. Idén valamennyi ottawai diáknak kötelező lesz a 8 hónapos bérlet kiváltása, még akkor is ha kocsival, biciklivel, vagy éppen sétálva jár az egyetemre. A hírlappal készült interjúban Taylor elmondja, hogy itt egy alapvető igazságtalanságról van szó és nem csak azért mert majdnem háromszáz dollárt vesz el az egyébként is csekély pénzzel rendelkező diákoktól.  A kötelező bérlet nem ösztönzi a fővárosi közlekedési vállalatot a jobb szolgáltatás kidolgozására, hiszen miért is javítson bármin a vállalat, ha most már így is, úgy is lesz bőven utas?

A Fidesz kormány azon döntése, miszerint úgy megnehezíti a főpolgármester-jelölt állítást, hogy ezzel megakadályozza a kispártok és függetlenek indulását egész egyszerűen pitiáner lépés. Különösen kisstílű és szánalmas politika egy olyan párt részéről, mely kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik. Ha az e féle kicsinyeskedés és arrogancia jellemzi a Fidesz négy éves kormányzását, akkor nem kell csodálkozni ha a nyugati sajtóban megkérdőjelezik a magyar kormány demokratikus elkötelezettségét.