A kanadai Alsóház

Rablókapitalizmusról, kommunizmusról, a vörös veszedelemről és a több mint három hete húzódó postás sztrájkról tárgyalt a kanadai parlament. Az 58 óráig megállás nélkül tartó vita után végre megszavazták a kormány törvénytervezetét, mely véget vett a munkabeszüntetésnek. Charlie Angus, a Timmins-James Bay választókerület új demokrata (NDP) képviselője heves vitába keveredett a konzervatív honatyákkal, amikor beszédeivel és sorozatos kérdéseivel hozzájárult a C-6-os sztrájktörvény szavazásának halasztásához. „Családom nem félt attól, ha vörösnek nevezték őket, akkor sem amikor az utcán rendszeresen lekommunistázták nagyszüleimet”–magyarázta Angus.

Az ellenzéki képviselő „bandavezérnek” nevezte Stephen Harper miniszterelnököt, aki a gazdag, cégelitek érdekeit védi. Brian Jean, a Kelowna körzet konzervatív képviselője azonban úgy látta, hogy az NDP kizárólag a szakszervezeti vezetők érdekeit tartja szemelőtt. „Az NDP nem a munkásokat képviseli, hanem a szakszervezeti eliteket”–mondta Jean, aztán rámutatott arra, hogy ő is szimpatizál a szakszervezeti tagokkal, hiszen óriási arányban vannak az érdekképviseletekhez tartozó dolgozók választókerületében. Angus azonban visszavágott és elmondta, hogy ez azért van, mert a kormány szubvenciókat pumpál a jobboldali kerületekbe és így az ország egyéb területeiről elszívja az munkaerőt. Angus elmondta, hogy e támogatás nélkül összeomlik a québeci textil és az erdészeti ipar és hogy szerinte „ideológiai hadjáratot folytat a konzervatív kormány a szakszervezeti dolgozók ellen. A képviselő elmesélte, hogy nagyszülei éppen az Egyesült Királyságban tomboló „rablókapitalizmus” miatt emigráltak Kanadába a huszadik század elején és attól tart, hogy ez kizsákmányoló gazdaságpolitika most Kanadába is visszatérhet.  

Mike Sullivan, az NDP York South választókerületi képviselője Harper kormányát kommunistázta le, mivel szerinte a beterjesztett sztrájtörvény teljes egészében antidemokratikus és értelmetlenné teszi a szakszervezetek és a munkáltatók közti tárgyalásokat. Ted Optiz, Etobicoke Centre konzervatív képviselője három perces felszólalása alatt ötször nevezte „elvtársaknak” az ellenzéki honatyákat, akik nem a választópolgárokat, hanem a „szakszervezeti főnökeit” képviselik a kanadai parlamentben.

Nycole Turmel, Gatineau-Aylmer új demokrata képviselője egyenesen szocialistának nevezte magát és elmondta, hogy büszkén vállalja ezt a jelzőt, miközben Libby Davies, az NDP veterán politikusa Kanada egyik legdemokratikusabb intézményének nevezte a szakszervezeti mozgalmat. Dany Morin, Chicoutimi képviselője „szociáldemokratának” nevezte magát a parlamenti vita során, ugyanakkor elmondta, hogy az NDP egy karakteres munkáspárt. Elizabeth May, a parlament egyetlen zöldpárti képviselője szórakoztatónak találta a kommunizmusról, szocializmusról és a kapitalizmusról zajló vitát, de számára a fenntartható gazdaság a legfontosabb és nem a politikai jelzők.

Az 58 órás vita után, szombat este 8-kor, az NDP végre feladta a halasztási harcot és az Alsóház elfogadta azt a sztrájktörvényt, mely a munkáltató által ajánlott béremelésnél rosszabb feltételeket biztosít a postásoknak és több tízezer dolláros pénzbírságot helyez kilátásba mindazok számára akik a jövő héten is folytatják a munkabeszüntetést. A Canadian Union of Postal Workers (CUPW) elmondta, hogy keserűséggel fogadják a törvény hatályba léptetését, de a postások nem veszik ki felháborodásukat a kanadai ügyfelek ellen.

Legkorábban kedden kezdődhet el ismét a levélkézbesítés Kanadában, hiszen még a szenátusnak is jóvá kell hagyni a C-6-os törvényt, ezt követően David Johnston főkormányzó aláírása is szükséges lesz. A szenátus második legnagyobb frakciója a Liberális Párt képviselőiből áll, de a liberálisok jelezték, hogy nem halasztják a törvény elfogadását.