A művészi sokszínűség jellemző Tátrai Zita színész, operaénekesre, aki jelenleg Londonban él. Első énekóráit a neves tanárnál, Adorján Ilonánál kezdte.  Mint operaénekes, (szoprán) végigénekelte már Európa jelentősebb színpadait. Fellépett Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Svájcban és Belgiumban. Egykor az Esti Hírlapban cikkeivel, történetírásaival került a figyelem központjába. Szinkronszínészként számos filmben találkozhattunk nevével, hangjával. Ő szinkronizálta a nagysikerű Xena (Lucy Lawless), című filmsorozat főszereplőjét, de hallhattuk hangját többek között az X-men Ciklonjaként (Halle Berry) is, legújabban pedig a neves angol Photography Monthly magazin publikálja fotós munkáit. Életéről, pályájáról beszélgetett a művésznővel Tamás István, a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője.

– Elárulnád, honnan a művészi véna, vagy már az oviban, iskolában is voltak szereplési vágyaid, álmaid. Lehetséges, hogy mindent hozott magával a nagybetűs élet?

– Azt hiszem, minden ember óriási kreatív erőkkel rendelkezik eredendően és az, hogy ezt mennyire sikerül kibontakoztatni nagyban függ a környezettől, és a neveltetéstől. Nekem nagy szerencsém volt a szüleimmel, akik megtanítottak a munka szeretetére, és olyan útravalóval láttak el, amiből a mai napig táplálkozhatok. Édesapám például nyugdíjba vonulása után kezdett el festeni, és remek alkotásai vannak.

– Mi inspirált arra, hogy a színésznő legyél, és hogyan kerültél be a szinkron világába?
– Rendkívül erős vágyam volt arra, hogy színpadon legyek, és elmondhassak, megmutathassak bizonyos dolgokat, hogy olyan hatást legyek  képes kelteni, amitől az, aki hallgat/néz, felismer önmagában helyzeteket, állapotokat, és talán könnyebben talál megoldásokat ezekre. A szinkronba jelentkeztem, és rövid időn belül nagyon sok munkám lett. Hozzátenném, hogy naponta órákat gyakoroltam akkoriban ismeretlen szövegek felolvasását, és a Montágh féle beszédtechnikai gyakorlatokat, mert meggyőződésem, hogy folyamatosan kell fejlődni és mindig javítani a képességeinken.

– Mikor döntöttél úgy, hogy neked az opera, mint műfaj bejön és operaénekes szeretne lenni?
– Fiatal felnőttként, amikor további kihívásokra vágytam. Felfedeztem, hogy ez az a műfaj, ahol egyszerre kell nagyszerű énekesnek, muzsikusnak, színésznek lenni, és ez egy nagy kihívás, ami mindennap újabb feladat elé állít. Maximalista vagyok. Szeretem a rám osztott szerepeket úgy átadni a közönségnek, hogy azzal teljesen azonosulni tudjanak és átérezzék a mű valóságos harmóniáját, üzenetét.

– Megosztanád az olvasókkal, hogy hány nyelven énekelsz, illetve beszélsz?
– Leginkább olaszul énekelek, és persze emiatt beszélem is a nyelvet. Az angol mára második anyanyelvemmé vált, és külön büszke vagyok arra, hogy sikerült „kigyógyulnom” a tipikus magyar akcentusból. Évek óta nem használtam a német nyelvtudásomat, de azért valamennyi még maradt belőle, és spanyolul is tudok repetát kérni.

– Mennyire vagy karrierista, illetve mi a véleményed a karrierről?
– Az élet egy játszma. Szabályokkal, szabadságokkal, korlátokkal. Ha képes vagy elérni egy kitűzött célt akár akadályok legyőzése által, akkor boldog vagy és sikeres. Bármi legyen ez a cél.

– Mennyire tartod magad sikeresnek?

– Azt hiszem, akkor mondhatjuk, hogy sikeresek vagyunk, ha a boldogságokból több van, mint a bukásokból. Ez pedig elég erősen a saját felelősségünk. Amíg úgy érzem, hogy képes vagyok segíteni másoknak bármi módon, addig sikeresnek érzem magam.

– Londonban élsz. Van ennek előnye a pályádra nézve?

– Határozottan. Ez egy nagyobb játszótér, több lehetőséggel és igen színes kulturális palettával. A lehetőségekkel igyekszem élni, hiszen ezt várja el tőlem a közönség.

– Számos külföldi ország tévécsatorna, újság készít veled beszélgetéseket, interjúkat. A közelmúltban, éppen melyik lapnak nyilatkoztál?

– Az AD Rotterdams Dagblad című holland napilap készített velem interjút, egy szintén holland tévészereplésem apropójából, de a közelmúltban a magyarországi Putnok Városi Televízió stábja, több televízió részére is készített velem egy riportfilmet.

 – Mint minden művésznek, neked is biztos van szerepálmod. Megosztanád az olvasókkal, mi az, amit szeretnél eljátszani, illetve elénekelni a nagyközönség előtt?

– Mint már beszélgetésünkben kitértem rá Puccini Turandotja nagyon izgat. Mind hangilag, mind színészileg érdekes feladat, de külön nagyöröm számomra, hogy Sass Szilvia meghívására Magyarországon is hamarosan újra színpadra léphetek.