Jack Layton 2011. július 25-én

1982-ben nyerte első választását Jack Layton, amikor a torontói közgyűlés szókimondó, harcias baloldali képviselőjeként kezdte el politikai pályafutását. Már a nyolcvanas évek elején is erélyesen védte az AIDS páciensek jogait, amikor az előitéletek és a tudáshiány miatt egy féle pánikhangulat volt leginkább jellemző. De Layton legnagyobb politikai sikere az idei májusi választáson elért eredménye volt, melynek révén a parlament legkisebbik pártjából hivatalos ellenzék lett, ráadásul egy erős 103 képviselőből álló frakciója alakult. A prostata rák és a választási kampány előtti csípőműtét ellenére, Layton ellenfeleit is meglepte agilitásával, azzal, hogy betegsége, a látható fizikai fájdalom és a mankóra, aztán botra való támaszkodása ellenére bejárta az országot és rendivül energikus kampányt folytatott. Szereplése az angol és francia televíziós vitákban kimondottan hatékonynak és sikeresnek bizonyult. Amikor júniusban elkezdte új ellenzéki tevékenységét, a strájkoló postás szakszervezet mellett tört lándzsát azzal, hogy három napon keresztül, reggeltől éjjelig, üléseztette a parlamentet és elhalasztotta a konzervativ kormány szakszervezet-ellenesnek vélt törvénytervezetét.

Layton bátorságának, eltökéltségének és szorgalmának díja a Stornoway nevű, hivatalos ellenzéki rezidenciába való költözés, árnyék-kormányának megalakítása lett volna. De éppen amikor Layton a nagy nehézségek ellenére politikai karrierjének csúcsára került, az azonnali távozásra kényszerül egy újabb rákos diagnózis miatt.

Mindenki aki látta Layton hétfői sajtótalálkozóját rémülve nézte, hogy egy hónap leforgása alatt mennyire leromlott Layton egészségi állapota. Kisebbnek, törékenynek, fáradtak és letörtnek tűnt. Rendkivül sokat fogyhatott és hangja is rekedt, halk volt. Nem mondta el, hogy milyen rákban szenved, később kiderült, hogy talán még ő sem tudja pontosan. Azt sem lehet tudni, hogy esetleg prostatarákja terjedt-e el, vagy valóban egy teljesen más, rosszindulatú daganatról van szó, ami nincs összefüggésben az előző diagnózissal. Layton azt igérte, hogy szeptember közepére, a parlament őszi ülésszak első napjaiban visszatér és csak ideiglenesen adja át a stafétabotot Nycole Turmel québeci képviselőnek.

Ha ez azonban nem sikerül, komoly problémákba ütközhet az erős vezető egyéniség nélkül maradt Új Demokrata Párt. Fenn áll az a veszély, hogy a Thomas Mulcair és Libby Davies közti rivalizálódás egy olyan belső háborúzást okoz, mint amilyen Jean Chrétien és Paul Martin, illetve támogatói között tört ki a kilencvenes években és amely jelentősen szerepet játszott a liberális párt amortizációjában. Thomas Mulcair az NDP québeci áttörése miatt méltatják, ugyanakkor Libby Davies 1997 óta az NDP ikonikus parlamenti képviselője, a párt balszárnyának de facto vezetője.

Layton egyik legfontosabb politikai teljesítménye az volt, hogy modern szociáldemokrata pártot próbált építeni a kilencvenes évek végére összezsugorodott, maradinak tűnő, a szakszervezeti vezetők kezeiben lévő kispártból, mely a munkásokon kívül a középosztály és a hazai kisvállalkozások védelmezőjeként lépett fel. Ezen felül Layton több hangsúlyt tett az NDP környezetvédelmi politikájára.

Amennyiben nem javul Jack Layton egészségi állapota és nem tud visszatérni a párt élére, óriási űrt hagy maga után, melyet nem igen lehet betölteni.

A választási kampány előtt Jack Laytont számos riporter is kérdezte arról, hogy bírja-e a hadjáratot, hiszen alig épült fel a prostata rákból és a csípőműtétből. Layton, aki a United Church nevű protestáns egyház tagja azt felelte, hogy addig folytatja, ameddig ezt „a jóisten és egy  jó párt lehetővé teszi.” Legutóbbi sajtótalálkozóján, felvázolta, hogy milyen Kanadát szeretne építeni, amennyiben egészségyi állapota pozitívra fordul.

„Reményt és optimizmust szerettem volna hozni Kanada szövetségi politikájába. Jobban törődhetnénk egymással. Fiszkálisan felelős kormányunk lehetne. Erős gazdaságunk lehetne, mely az egyenlőséggel és a környezetvédelemmel párosul. A békesség támogatója lehetünk a világban. Néhány év múlva leváltjuk a konzervatív kormányt és felépítjük álmaink, reményeink, értékeink szeretett országát”–köszönt el Layton az újságíróktól.

És remélhetőleg csak rövid ideig.