Egy nemkivánatos magyar köztisztviselő kálváriája

2011 szeptember 19 4:52 du.12 hozzászólás

Az alábbi nyílt levelet egy olyan budapesti önkormányzati köztisztviselője írta, aki elmondása szerint azért lett állástalan több tucat kollégával együtt, mert a Tarlós István polgármester előtti liberális-szocialista vezetés alatt is szolgált a Városházán.

Tisztelt Tarlós István!

Ön nem ismer engem. Nem tudja honnan jöttem, hová tartok. Ön nem tudja kik a szüleim, milyen családban nevelkedtem, hova jártam iskolába, kik a barátaim, van-e férjem, van-e gyerekem. Ön nem tudja beszélek-e nyelveket, hány évet dolgoztam le az életemből, hol és milyen munkát végeztem.

Nem tudja hol élek, hol születtem. Ön nem tudja mikor, kire szavaztam, melyik pártra, melyik polgármesterre adtam le a voksom. Ön nem tudja a nevem sem. Mégis nemkívánatos személlyé tett. Engedje meg, hogy így utólag némi betekintést adjak Önnek az életembe. Tisztes polgári családba születtem Szolnokon. Humán beállítottságú fiatal voltam, így azt már tinédzserként is tudtam, hogy a magyar nyelvvel, írással, újságírással akarok foglalkozni. Az alapokat helyi lapok szerkesztőségekben sajátítottam el, majd a Magyar Rádióhoz kerültem. Horn Gyula volt akkor a kormányfő, s az MSZP volt hatalmon. Amikor beléptem a Magyar Rádió állományába, senki nem kérdezte meg tőlem kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok. Hagytak dolgozni.

Teltek az évek, én dolgoztam, tanultam, jött az első Orbán-kormány. Két árvizet vezényeltem le a Tisza mentén tudósítóként, szoros együttműködésben a város akkori fideszes irányítóival. Együtt jártam a gátat Szalay Ferenccel (Szolnok akkori és mostani polgármestere), Katona Kálmánnal (egykori vízügyi miniszter), Orbán Viktorral (akkori miniszterelnök). Nem kérdezte tőlem senki, kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok. Hagytak dolgozni.

Ismét teltek az évek, s én már nem a Magyar Rádiónál, hanem a Magyar Televíziónál készítettem a tudósításokat, riportokat. Híradós voltam, politikai újságíró. A Magyar Televíziónál sem kérdezte senki munkába állásomkor, hogy kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok. Ott is hagytak dolgozni.

És jött a Medgyessy-kormány. Férjhez mentem, szültem egy kisfiút, aki ma már 8 éves. A GYES alatt az akkor induló Magyar Katolikus Rádiónál dolgoztam. Amikor bevettek a szerkesztőségi csapatba, senki nem kérdezte kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok, miben és kiben hiszek. Hagytak dolgozni.

A fiam bölcsődés lett. Ekkor már Gyurcsány Ferenc volt a kormányfő. Budapestről jött egy álláslehetőség, a Fővárosi Önkormányzathoz hívtak. Olyan szakembert kerestek, aki tájékozott, sokoldalú, ismeri az újságírók világát. Így lettem a Fővárosi Önkormányzat sajtóreferense. Nem tanácsadó, nem politikai alkalmazott, hanem egyszerű köztisztviselő, akinek az a dolga, hogy a bonyolult, kétszintű önkormányzati rendszerben segítse az újságírók munkáját, választ adjon újságírói kérdésekre, megválaszolja a számtalan állampolgári kérdést, amely nap mint nap az önkormányzathoz érkezett.

Kollégáim között volt hithű szocialista, elvakult jobbikos, lánglelkű liberális, mérsékelt jobboldali. Eltérő világnézettel, de köztisztviselői eskünkhöz híven politikamentesen, békében dolgoztunk mi együtt, egymás mellett, egy célért. Nem szolgáltunk ki senkit, de szolgálói voltunk egy ügynek, Budapest ügyének. A városért dolgoztunk. És soha nem kérdezte meg feljebbvalóink közül senki, hogy kire szavaztunk, melyik párttal szimpatizálunk. Hagytak bennünket dolgozni. És így repült el fölöttem a Bajnai kormány egy éve.

Összességében 16 évet dolgoztam már le. Van elismerésem Göncz Árpádtól, Szekeres Imrétől, Katona Kálmántól, kitüntetésem Szalay Ferenctől, Búsi Lajostól. Elismerte a munkám Demszky Gábor, Iváncsik Imre. Szakmai elismerést kaptam Juhász Judittól, Hollós Jánostól, Simkó Jánostól, Kondor Katalintól. Különböző pártok, különböző értékrendek, eltérő világnézetek képviselőitől. Soha senki közülük meg nem kérdezte kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok. Hagytak dolgozni. És én dolgoztam. Hosszú éveken keresztül párttól, politikától függetlenül, szabadon.

És jött 2010, az Orbán-kormány, és jött Ön. Nem kérdezte ki vagyok, honnan jöttem, mit tudok. Elég volt Önnek az, hogy az előző városvezetés ideje alatt dolgoztam a Fővárosi Önkormányzatnál. Egy másik ember, másik ciklus, másik vezetőség szakmai irányítása alatt. Ez lett a bélyegem, a bűnöm és az Ön indoka a kirúgásra. ,,Itt nem maradhatnak” – mindössze ennyit mondott nekem és kollégáimnak főpolgármestersége első napján.

Összesen 307 napot töltöttem még ezután munkaviszonyban a Félemelet 527-ben. Ön küldött oda kollégáimmal együtt az önkormányzati választás másnapján. Helyünket azonnal elfoglalták az Ön emberei – akikről biztosan tudta, hogy Önre szavaztak, a pártjával szimpatizálnak – nekünk pedig egy alagsori, használaton kívüli zug lett kijelölve. A Félemelet 527.

A Félemelet irodái hamar benépesedtek, hiszen rajtam kívül Ön odaköltöztette mindazokat, akiket kirúgásra ítélt. Itt éltünk mi, elbocsátásra váró egyszerű köztisztviselők a ,,Sóhajok folyosóján”. Számunk napról napra nőtt. Az ítélet megszületett felettünk, csak az elbocsátó levélre vártunk. Ön pedig arra, hogy a Parlament elfogadja végre előterjesztését az indoklás nélküli elbocsátás lehetőségéről. Munkát nem végezhettünk. Azt Ön, személyesen tiltotta meg.

A várakozás hosszú volt és könyörtelen. Rettenetesen lassú ,,munka”órák a sötét szobában állandó szorongás közepette. Féltünk a folyosón közelgő léptektől, az ajtónkopogástól, ami mindig egy újabb jogfosztást, elvonást, megalázást jelentett számunkra. Jöttek ugyanis a telefonokért, a számítógépeinkért, az asztalainkért, székeinkért, az utolsó hetekben már az áramot sem hagyták meg nekünk. Félő volt velünk szóba állni, velünk szolidaritást vállalni. Saját egykori kollégáink fosztottak meg bennünket utasításra mindentől, munkaeszközeinktől, névtábláinktól, minden jogunktól, amely munkavállalóként megilletett bennünket. Lassan, de biztosan váltunk senkikké, a Városháza fantomjaivá. A humorunkat és összetartásunkat azonban nem veszítettük el. A lelki teher, a sorozatos megalázások ellenére egymást segítve haladtunk egyik napról a másikra, egyik hétről, egyik hónapról a másikra. Mi sem gondoltuk, hogy ilyen hosszú lesz a várakozás.

Bizonyára megvolt az oka rá, ami miatt úgy gondolta, hogy jó, ha a Fővárosi Önkormányzatnál csaknem egy évig néhány irodából kettő is van. Egy fönn az Ön embereivel és egy lenn, velünk, az ,,árnyékönkormányzattal”.

Augusztus 6-án volt az utolsó munkanapom a Fővárosi Önkormányzatnál. Számomra lezárult egy időszak. Szerettem a munkám, büszke vagyok arra, hogy Budapestért dolgozhattam. A tudást, amit a Fővárosi Önkormányzatnál megszereztem, nem veheti el tőlem senki. És az emberséget sem, amit nekem, sikerült megőriznem. És Tarlós Úr! Most már így utólag sem árulom el Önnek kire szavaztam, melyik párttal szimpatizálok. De azt ugye sejti, hogy kire nem fogok szavazni soha, és melyik párttal nem fogok szimpatizálni soha?

Hikáde Beáta

12 hozzászólás

  • Göllner András

    Köszönjük ezt a szívszaggató, és tanulságos tudósítást szerkesztő úr, és azt, hogy lapjában, a véleménynyílvánítás szabadságának tiszteletreméltó módján teret nyit a különböző vélemények megmérettetésének. Gratulálok bátorságáért, karakán kitartásáért. Mások is példát vehetnének az Ön hozzáállásáról.

  • Azt csak remélni merem, tisztelt Göllner úr, hogy nem szaggatódott szét a szíve nagy bánatában…
    Inább tegyen valamit szegény Hikáde Beátáért, csak van annyi összeköttetése hogy elhelyezzék szegény asszonyt…

  • Göllner András

    Nem igazán nemes gondolatok Nemes úr ! Sajnálom, hogy ilyen módon kénytelen szórakoztatni magát. Jó magam Montreálba élek, állami és egyetemi nyugdíjamon, ha tudnék szívesen segítenék szerencsétlen honfitársunkon.

  • Mc Carthy korszak köszönt be kishazánkba , némileg rosszabb kiadásban.
    ( Annak is csak vége lett egyszer. )

  • Kedves Beáta!
    Igazságtalanság, az van. A legnagyobb gond az, hogy Ön okos! Magyarul: tud gondolkozni, sőt, véleménye is van. Még akkor is, ha többször hangosan nem is mondhatta ki. Ez a gond.
    Ilyenkor gondolok arra, milyen jól csinálta Stáhl Judit? Főzöcskézik. No politika. Ott nem fúrhatják meg, nem rúghatják ki.
    Ami ebben az országban történt, s történik – az vérlázító.
    De az igazságot NE keresse, az nincs.
    Talán a templomban, igen. Ott imádkozhatunk érte…
    *
    Sajnálom, teljes szívemből. Valaha én is a médiában dolgoztam. Sok mindent át- és megéltem. Istennek adok hálát, hogy nyögdíjas vagyok!
    A jó és hiteles szakembereket kirúgták. A lényeg, fiatal kezdőkkel töltik fel a szakmát.
    S, miért?
    Biztosan – nincs! – saját véleményük. Nem is lesz.
    Miért is?
    Először is, amíg egyetemi tanulmányaikat végezték, ugye belefutottak a diákhitelbe. Most, hogy végre állásuk lett, családot alapíta(ná)nak… De hol lakjanak? Hitelt vettek fel. Ide is, meg oda is törlesztenek. Gyermek is kellene, ha nem vigyáznak, jön. Akkor egy kereset ki is esik. Hogyan tovább? Tíz körömmel azt írják, arra voksolnak, amire a főnökük rámutat.
    Eladták a lelküket.
    *
    S, mivel töltik tele a tévét? Különféle mexikói, szerelmetes sorozatokkal… Ismétlésekkel… Hányingerem van. Még szerencse, hogy vannak utazó csatornák, ahol kiélhetem „kóborló” szenvedélyemet. Utazni nincs pénzem, legalább az ágyból… Bejártam Kanadát, Velencét, s remélem sok-sok utam még lesz belföldre és külhonba is. A politikával nem foglalkozom, úgyis az van, amit felettünk döntenek. A szavazás hitelességében sem hiszek. Lerombolták kis hazánkban az egészségügyet, az oktatást, most már élesben megy a „játék” mindenféle horrorisztikus híreket olvasok, honnan veszik el a pénzt, mert, hogy elfogyott… Túl sokat loptak…
    Hányingerem van.
    S, kétségbe vagyok esve.
    *
    Mit tettek a rádióval? Különösen a Petőfivel? Zene, zene orrvérzésig. Igaz, jó anyagokat nehéz leadni, mivel lassan már nincs aki megírja őket. Rendesen lefejezték a médiát.
    Tapsolnék, de nincs hozzá kedvem… Nem AZON az oldalon állok, de mindAZOKÉN, akiknek ajtót mutattak…
    *
    Kedvesem, még vigaszt sem tudok mondani. Az a gond, hogy okos! Igen, az okos embereket nem szeretik. A bólogatósakat igen.
    Nekem mindig bajom volt, hogy kimondtam azt, amit gondoltam. A kínai horoszkópom szerint TIGRIS vagyok. De olyan is. Öntörvényű. Senkit csak azért nem tiszteltem, mert felettem volt a ranglétrán. Csak mert felnyomták, vagy felkapaszkodott.
    De hittem és tiszteltem az okos, valóban jó embereket.
    Sajnos, egyre kevesebben vannak.
    *
    Minden jót, legfőképpen egészséget, mert ha az van, akkor minden van. Erőt, reménységet. Csak azért is! Csak azért is keressen munkát, csak azért sem hagyja magát! Csak azért sem engedje, hogy lenyomják. Csak azért is maradjon fent a víz tetején és tempózzon! Saját magáért, a családjáért. S, szorítsa össze a fogát, s ne mondja ki, mit gondol.
    Igen, ezért kell elmenni kirándulni! Az erdőben azután mindent ki lehet ordítani, a fák meghallják… S, az égig nőnek!…
    Higgyen nekem!
    Fel a fejjel!
    Sokan, nagyon sokan így jártak kis hazánkban.
    A miérteken ne agyaljon, kezdje újra és újra. Csak azért is! Előre!
    A kieső idejében tanuljon nyelveket. Ha más nem adódik, fordításból is meg lehet élni…
    De jól tudom, micsoda vízfejűek vannak FENT. Hiába, ők „dobolnak”, mi pedig ha nem úgy táncolunk, ajtót mutatnak…
    Könnyű a helyzete aki „dobol”?
    Nem hiszem, hiszem Ők is minden nap a tükörbe néznek.
    Pocsék lehet. De tudja mit? Nem sajnálom őket!
    A saját lelkiismeretük tegye őket tönkre, rágja őket mintegy féreg a belső IGAZ énjük! Ne legyen nyugodt percük, szembesüljenek ha máskor nem, álmaikban, mit tettek, mit tesznek.
    Ne tudjanak aludni, s hosszú életet éljenek meg a földön, hogy sokáig furdikálja őket a bennük rejtőzködő becsület, lelkiismerete mindenkinek van, becsülete is, még akkor is, ha megkísérli jól eldugni, elrejteni, de amikor egyedül van, legyenek számon kérő gondolatai, legyenek rossz érzései, mindazoknak, akik ezt tették és teszik emberek tucatjaival, úgy látszik – lélektelenül! – Mindenért fizetni kell. Ők is megfizetnek, még ebben az életükben, higgyen nekem! Pocsék dolog azzal a tudattal élni, hogy mit művelt?! Mit is tett?! Még akkor is, ha a (hamis) mosolya mögé rejti valódi érzéseit…

  • Szivszaggato iras… Olyan „venasszonyok konnyeit vadaszo” ugye Marciom? Azert szogezzunk le valamit. Tarlos nem hulye, csak bizalmatlan es joggal… Miert is? Ezeket a kommunista utod liberalnacikat 98-ban uriemberkent probaltak kezelni… tanultak belole mindenkorra. Ez a kedves holgy eveket huzott le es soha nem kerdeztek kire szavazott? Azt most sem kerdeztek meg tole, csak egy olyan admin garniturahoz tartozott hosszu evekig amely a velejeig romlott volt es nemzetellenesse valt, ami ugye liberalnaci korokben olyan sikkes….

  • P. Fné Georgina Bojana

    Azért nem mindenki spion. Vannak olyanok akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, sőt felkészülten, naprakészen teszik a dolgukat, a hivatásukat.
    Véget kellene ennek egyszer vetni, hogy ki kire szavazott. Kinek a keze alatt dolgozott. Attól még lehet rendes ember. Csak azért, mert a munkáját szereti. S jól is végzi.
    Van egy igaz történetem. Surányi Károlyné Dr. Pelikán Erzsébet. Ő volt Nagymamám nővére, s a Tolnai megyei Szekszárdi Kórház igazgatónője. A legpocsékabb időben. Az 1950-es évek elejétől – egészen 1960-ig nyugdijazásáig. Szó szerint az életét adta a kórházért. Ott volt mindenütt, hetente a budapesti Egészségügyi Minisztériumban – könyörgött, veszekedett, irományokkal bombázta őket. S, mit tett? A kórháznak egy valódi gazdaságot teremtett. A betegek saját nevelésű zöldségből készült levest ettek, saját gazdaságból való tehén tejét itták, hihetetlen tisztaságot követelt és fegyelmet. Őt nem érdekelte, ha egy takarítónő szinte félnéger cigány asszony volt, de az már igen, hogyan dolgozott. S, ha jól, megfizette a lehetőségei szerint a legjobban. Őt nem érdekelte, ha be akartak hozzá ajánlani ilyen vagy olyan „jó” orvost. Őt nem a vizsgaeredményei, de a probléma megoldása, akkor és ott a műtét közben mit tett, mit tudott és mit akart tenni. Igen. Mindenütt ott volt. Ellenőrizte a takarítókat, a vécéket, a nővéreket, a konyhát, a gazdaságot, s még a betegekre is volt ideje. Elbeszélgetett velük. Rendszeresen megkövetelte az orvosi beszámolókat, s mindent megtett, hogy megszerezzen ilyen, vagy olyan gépet. Felutazott Pestre és könyörgött, kiülte, kikövetelte. Megtett mindent az orvosokért, hogy valóban a betegek gyógyulását elősegítsék tudásukkal, gépekkel. Különféle orvosi lapokat szerzett be külföldről. Az 1950-es években?! Nem tudom hogyan csinálta, de megtette. Sokan utálták, igen, akik lazítani akartak volna. De Ő mindig feszesen tartotta a gyeplőt. S, kinek az érdekében? A betegek érdekében. S, ezért a betegek, sőt az orvosok között is elismerésben volt része.
    Kiérdemelten.
    S, én büszke vagyok arra, hogy az unokahúga voltam.
    Georgina Bojana

  • Már elnézést kérek, kedves Bojana, de maradjunk a tényeknél. Ikeáda azt írta, többször is, hogy SENKI sem kérdezte meg töle hogy kire szavazott. Ön a fenti hozzászólását azzal kezdi hogy „véget kellene ennek egyszer vetni, hogy ki kire szavazott”…
    Kit tetszenek kérem szépen itt hülyíteni..? A kanadai magyarokat? Önmagukat?
    Játszadoznak, kedves Hölgyeim..?!

  • Kedves Csaba, de ugye ez az idézet mégis csak önmagáért beszél:

    „És jött 2010, az Orbán-kormány, és jött Ön. Nem kérdezte ki vagyok, honnan jöttem, mit tudok. Elég volt Önnek az, hogy az előző városvezetés ideje alatt dolgoztam a Fővárosi Önkormányzatnál. Egy másik ember, másik ciklus, másik vezetőség szakmai irányítása alatt. Ez lett a bélyegem, a bűnöm és az Ön indoka a kirúgásra. ,,Itt nem maradhatnak” – mindössze ennyit mondott nekem és kollégáimnak főpolgármestersége első napján.”

  • Kedves Bojana!

    Legyenszives nekem egy linket adni, vagy akar bemasolni azon tiltakozo leveleit, melyeket a gyurcsanyi kormanynak kuldott azok adminisztracios es kormanyzati tisztogatasai idejen, ahol gyakolatilag lecsereltek minden kit, aki az elozo Orban Kormany idejen poziciot toltott be.
    Elore is koszonom, hogy ezen levelezeseinek ismereteben az elfogultsag vadja tarthatatlan lesz reszemrol…

    Tisztelettel,

  • Szerző Georgina Bojana | szeptember 21, 2011, 11:23 de.

    Te beszélsz átok nélküli levelezésről? hát itt miket irkáltál te eszelős vénasszony, csak ugy folyik belőled a rosszindulat, de várjál, utol fog érni a vég. De már utol is ért. Hajrá, csak igy tovább, legyen a szivedben nyugalom és békesség, de főleg szeretet,mert az egészséged csak igy tudod megőrizni.Egyéb iránt szégyeld magad, itt is.

  • Judith Kopacsi

    Sütöttanap, neked is beborul nemsokára, mert imádott vezetöd nem fogja észrevenni, vagy különbséget tenni közted és a többi átlag magyar között. És szégyeld magad te, amiért egy idösebb hölgyel igy beszélsz. Ha erre szüleid tanitottak, akkor meg szégyeljék magukat helyetted is. És beirásaid után nem úhgy néz ki, hogy a te szivedben békeség hódolna a gyülölet helyett. Kiskomám, hamar el fogsz ebben égni. Ennyi energiával lehetnél rendes ember is.