2014-ben minden bizonnyal szerepet kap a kanadai magyarság – együtt az egész külhoni és kárpát-medencei diszpórával – a magyarországi parlamenti választások kimenetelében. A jelenleg készülő választási törvény ugyan nem ad egyenlő választójogot a külföldön élő és magyar lakhellyel nem rendelkező állampolgárok számára – hiszen a magyarországiakkal ellentétben, mi csak pártlistára szavazhatnánk, egyéni jelöltre azonben nem – mégis a rendszerváltás óta először több százezer külföldön élő magyar dönthet Magyarország jövőjéről. De vajon mekkora lesz a kanadai magyarság befolyása?

Ha a 2010-es parlamenti választás adatait vizsgáljuk, kiderül, hogy nagyon kevesen szerepeltek az ottawai külképviseleti névjegyzékben. Az első fordulóban összesen 123-an voltak jogosultak az ottawai nagykövetségen történő voksolásra, a második fordoló esetében pedig csupán 43 állampolgár élhetett szavazati jogával. Összesen 8,807 állampolgár szerepelt a teljes külképviseleti névjegyzékben. Ez a szám biztosan emelkedik, ha nem lesz többé kötelező a Magyarországon való életvitelszerű tartózkodás.

Igazán akkor játszik szignifikáns szerepet a kanadai és a külhoni magyarság, ha a Fidesz-KDNP szoros versenyben találja magát az jelenleg még csak elméleti szinten létező demokratikus ellenzéki Olajfa koalícióval (tehát a Szocialista-Demokrata-Lehet Más a Politika paktummal) szemben. A Fidesz kb. 3-4 millió új kárpát-medencei és külhoni magyar állampolgárral számol, Tóth Zoltán elemző azonban a magyarországi Népszavának adott interjújában jelezte, hogy szerinte nincsen erre reális esély. Azonban ha öt százalék alatti a két nagy pártszövetség közti különbség, Tóth szerint fontos szerepet játszhatnak a külföldön élő magyarok.

Csakhogy a Fidesz éppenséggel úgy alakítja az új választójogi törvényt, hogy az inkább a győztes többségét növeli és erősíti, tehát eleve kisebb az esélye a szoros eredménynek. A pártlistán még ugyan keletkezhet közeli eredmény, de az, hogy az egyéni jelöltekre adott töredékszavazatok nem a veszteseket „kompenzálják”, hanem a győztest erősítik azt eredményezhette volna, hogy a jelenlegi kétharmados többségből háromnegyedes többség keletkezhetett volna a parlamentben, amennyiben 2010-ben hatályban van az új törvény. Hiszen a kompenzációs rendszer változtatása révén, a győztes párt egyből két mandátumhoz juthat, a vesztes jelöltre és oldalra szavazó helyiek pedig még listáról sem küldhetnének képviselőt a parlamentbe.

A választókerületek számának csökkentése – 386 mandátum helyett 200 képviselőből állna az új országgyűlés, melynek fele egyéniként kerülne be – és a kerülethatárok átrajzolása is minden bizonnyal úgy alakul, hogy a jelenlegi kormányszövetséget erősíti. Ez a procedura Észak-Amerikában sem ismeretlen, gerrymandering-nek hívják. 1905-ben amikor létrehozták az Alberta és Saskatchewan tartományokat, úgy alakították ki a választókerületeket, hogy azok a liberális pártnak kedvezzenek. 1965 és a kilencvenes évek között az Egyesült Államok egy féle affirmatív gerrymandering-et alkalmaztak, annak érdekében, hogy afrikai-amerikai lakosságból és más kisebbségekből álló körzetek jöjjenek létre, melyek a nemzetiségi szavazók a törvényhozásban való képviseletét biztosította. Azonban 1993-ban a Shaw v. Reno bírói döntés tiltotta a tisztán faji alapú gerrymanderinget. Magyarországon az idősebb lakossággal fémjelzett kerületeket, ahol általában jól szerepel a baloldal – ilyen például Budapesten Újlipótváros és Angyalföld egyes részei – olyan szomszédos kerületekhez csatolhatják, ahol fiatalabb és Fidesz-közelibb a lakosság.

Amennyiben a külföldön élő magyarok tényleg csak listára szavazhatnak – egyéni jelöltre azonban nem – marginális szerepet játszhatnak egy olyan választási rendszerben, mely az egyik oldalnak óriási mértékű győzelmet produkál, a másik oldalnak pedig megsemmisülést. Tóth Zoltán szerint fenn áll annak a veszélye, hogy a Fidesz egyszerűen leválthatatlan lesz, ugyanakkor a jobboldal elgondolkozhatna azon is, hogy nagyon jelentős méretű elégedetlenség esetén, éppen saját magukat döntheti be az új rendszer. „Ha a Fidesz javaslata győz, akkor nagyon szomorú választási törvény születik, és biztos vagyok benne, hogy hosszabb időre bebetonozza hatalmukat. Hiszen ez nem egy hirtelen felindulásból elkövetett javaslat, ezt szisztematikusan végiggondolták; a diktatúra, a türannisz egy építőkockája. De egy másik dologban is teljesen biztosak lehetünk; előbb vagy utóbb ez kőkeményen vissza fog ütni a Fideszre, és ha egyszer veszít, akkor nagyon veszít. Megsemmisül”–érvelt Tóth Zoltán.