Olvasói levél: Medicare börtön karácsonykor

2011 december 25 11:11 du.1 comment

Leírom magyarul az egész Medicare rémálmomat, amelyre a Montreáltól délre fekvő Charles-LeMoyne kórházban került sor. Appointmentem volt a kardiológussal–ő csinálta az electrosokkot és minden hat hónapban járok hozzá. Előzőleg hat hétig voltam a kórházban és öt alkalommal kaptam vért. Múlt szerdán végre hazaengedtek, de csütörtök este hánytam és egészen hétfőig rosszul voltam. Ekkor volt az appointmentem a Royal Victoria kórházban kardiológusommal, de ő azonnal leküldött az emergencyre, hogy vizsgáljanak ki. Ott voltam hétfőtől kedd estig. Miután a hemoglobinom 72 volt, adtak vért este hattól reggel hatig. Azt hiszem 3-4 csomag vér után visszament 135-re a hemoglobin.

Ekkor visszaküldtek a Charles-LeMoyne kórházba, mivel ez közelebb van brossard-i lakásomhoz és a rémálom elkezdődött. Én megértek sok mindent, de a túlzást nem tudom elfogadni, és ez az ami itt van. Nem engedtek az ágyból leszálni, W.C.-t is bent kellett csinálnom. A legkevesebb privacy sem volt. Valami iszonyú az egész. Én még ilyen megalázó helyzetben nem voltam.

Az első nap még rendesebbek voltak, de utána nem engedtek felöltözni és abban a hálóingben kellett maradnom, amiben a Royal Victoria kórházból hozott át a mentő. Arra kértém őket, hogy nézzék meg miért vagyok már három napja liquid diétán, de ezt a kérésemet sem vették komolyan.

Négy napig tartottak karanténben. Nem adták a gyógyszereimet, amiket felírt az orvos, miközben nem igaz, hogy ezt nem lehetett volna odaadni. Amikor pedig nagyon fáztam, nem engedték, hogy a pongyolámat felvegyem.

Másnap colonoscopie-ra kellett mennem, de az előző este csak kilenc óra után adták oda nekem azt a több mint két liter folyadékot, amit még kora reggelre kellett meginni. De eközben egy pohár vizet sem kaptam, hogy a fogamat megmossam és négy napon keresztül nem tudtam megmosakodni.

Botrány a köbön amikor öt biztonsági őr altatókkal tömte tele a mellettem lévő ágyon fekvő ideges francia öregasszonyt, azért mert panaszkodott.

A kórházban nem engedtek telefonálni és nem is hívhatott fel senki. Kértem, hogy unókámat hívják fel, de nem csinálták. Teljesen elzártak mindenkitől. Nem tudtam, hogy átélem-e a colonoscopie-t, mivel az altatókra rosszul reagálok.

Amikor a colonoscopie után felébresztettek vérnyomást mérni, kértem orange juice-t mert különben hányok. Nem adtak, de nem azért mert nem lenne szabad. Ezt most kizárólag gonoszságból csinálták, pedig a kínzás azért felesleges. Még jeget sem adtak, amikor kértem. Ha meg is lehet érteni, hogy ebédet miért nem adtak, miután visszajöttem a colonoszcopie-ről, adhattak volna legalább juice-t. Úgy látszik kedvüket lelik egy fajta szadizmusban.

Azt hiszem, mindezt direkt csinálják az öregekkel. Az biztos, hogy ezek után nem megyek a Charles-LeMoyne emergency közelébe.

E.W. (Brossard, Québec) 

Tags:

1 Comment

  • Medicare börtön karácsonykor – Christopfer Adam
    Az eredeti cikkírónak TÖKÉLETESEN igaza van, de ez az “állapot” ami a nemzeti szégyen és a botrány közé sorolható, nem CSAK Québec tartományra igaz. Tanúsítom, hogy beleéertve a lelki és fizikai kínzást, magam, személyesen is “megtapasztaltam” ez a bánásmódot, más, országosan is híres egészsegügyi intézményben.
    Amit hiányoltam az eredeti levélben, az a kórházi felvétel “menete”. Egyaránt beutalóval vagy sügösségi esetben 6-8 órányi várakoztatás a “szokásos”.
    Isten óvja Kanadát!