A Lehet Más a Politika biztosan a belső és külső közvéleménykutatások eredményeire figyel, amikor óvatosan kezeli a szoros ellenzéki együttműködés lehetőségét. Ugyanakkor az ökopárt kongresszusán elhangzott bombasztikus kijelentése, miszerint az LMP lehetne 2014-ben a Fidesz váltópártja és, hogy „a jelenlegi, hiteltelen parlamenti pártokkal – vagyis valamennyi, jelenleg nem kormányzó párttal – az LMP nem tud együttműködni” egyben irreális és káros deklaráció a legkisebbik Országgyűlési párt részéről.

A 39 éves Jávor Benedek váltja Schiffer Andrást az LMP frakció élén. A  Pázmány Péter Katolikus Egyetem környezetjogi tanszékének egykori oktatója, valamint a Védegylet tagja,  2005-ben vált ismertté politikai körökben, miután kulcsfontosságú szerepet töltött be a Sólyom László köztársasági elnöksége mellett agitáló kampányban. 2010-ben a budapesti főpolgármesteri posztért is indult, végül 9,89 százalékos eredményt ért el, így Tarlós István és Horváth Csaba mögött végzett.

Jávor Benedeknek erős gyökerei vannak az LMP jobbszárnyában. Ahhoz a konzervatívok felé is nyított értelmiségi környezetvédők csoportjához tartozik, mely 2000-ben megszervezte a Védegyletet. Ma is úgy gondolom, hogy szerepet vállalhatnának a mérsékelt konzervatívok az ellenzéki együttműködésben, illetve a jelenlegi autoriter, etatista és voluntarista kormány leváltásában. Végülis a mai magyar „baloldal” legismertebb szereplői közül jónéhányan alapvetően konzervatív beállítottságú közéleti szereplők – különösen gazdaságpolitikai kérdésekben – mint például Debreczeni József a Demokratikus Koalícióból, vagy akár Bajnai Gordon ex-miniszterelnök. Az LMP jobbszárnya nem biztos, hogy egy gazdasági platformon lenne a magyar baloldal klasszikus liberálisaival, de valószinű, hogy az ökopártiak is könnyebben tudnának lenyelni az együttműködés és a politikai függetleneség részleges feladásának keserű piruláját, ha ebben a kooperációban az LMP-s körökben kissé páriaként kezelt Magyar Szocialista Párton kívül minél többen szerepet vállalnának.  

Ugyanakkor az LMP-nek túl kéne esni MSZP-fóbiáján. A szocik szűk két éve ellenzékben vannak, gazdasági retorikájukban balra fordultak, szívesebben vállalják manapság a magyar patriota szimbólumokat (például a Kossuth-címert) és a sokszor és sokat átkozott Gyurcsány Ferenc három éve mondott le a miniszterelnökségről, ráadásul szakított a szocialistákkal, a középpárti Demokratikus Koalíció színeiben járja miskolc lakótelepeit és a tőle már megszokott energiával végzi azt a fárasztó, grassroots politikai munkát, melyre nem mindenki vállalkozik. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Gyurcsány „megszorító politikája” és az IMF-es hitelfelvétele a Fidesz haragját és demagóg támadását váltotta ki, most viszont pontosan ilyen lépésekre készül a „nemzeti ügyek” kormánya.  Ezen kívül a szocialista kormány utolsó (pártonkívüli) miniszterelnökét – Bajnai Gordont -privát beszélgetések során még az elkötelezett fideszesek sem tartják horribilis opciónak.

Mobilizálni kell azt a több mint négymillió szavazót, akik jelenleg egyik parlamenti pártot sem támogatják, ezért az LMP nekik akar alternatívát felkínálni–jelezte Jávor Benedek, az LMP hétvégi kongresszusa után. Csakhogy ma már ezen a területen is van konkurrencia. A Negyedik Köztársaság (4K!) pontosan arra a fiatalos, értelmiségi és establishment-ellenes rétegre építi a civil mozgalomból párttá alakuló szervezetet mint az LMP tette 2010 előtt. És most úgy tűnik, hogy Kónya Péter Szolidaritás Mozgalma is párttá alakul – vagy aktív szerepet vállal egy új párt létrehozásában – amennyiben a demokratikus ellenzék képtelen lesz a széles körű összefogásra. Ellenben a legtöbb újonnan induló politikai kezdeményezésnek, a Szolidaritásnak máris van egy tíz ezer magánszemélyből álló bázisa és a szakszervezeti világban is jelen vannak. Ráadásul a Szolidaritás már 200 településen szervezett formában is működik. Az LMP elutasító magatartása ellenére, Kónya még reméli, hogy márciusban megalakul a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) melynek főcélkítűzése az Orbán-kormány leváltása és a 2010 óta felépült, a pártállami időkre emlékeztető rendszer lebontása.

Ha tetszik, ha nem, az MSZP központi szerepet fog játszani ebben az együttműködésben és az Orbán-kormány leváltásában. A Fideszen kívül az MSZP-nek van a legmélyebb beágyazottsága a magyar társadalomban és a volt kormánypárt a mai napig messzemenőleg a legerősebb demokratikus ellenzéki párt vidéki kisvárosokban és településeken. Jelenleg egyedül a szociálistáknak vannak irodái, ingatlanjai és helyi aktivista bázisai országszerte. Ezért ha az LMP célja nem csak éppenhogy átlépni a parlamenti küszöböt (vagyis a puszta politikai túlélés) akkor meg kell barátkoznia azzal az ötlettel, hogy az ennél igényesebb célok elérése ellenzéki együttműködés nélkül nem fog menni. Igy tehát az LMP-nek óvatosabb, békülékenyebb retorikát kéne alkalmaznia a többi ellenzéki párttal kapcsolatban.