A Kanadai Magyarok Országos Szövetsége írt egy kritikai hangú cikket. Alá is írta, úgy, mint szervezet, cím és elérhetőség, precízen, épphogy csak a GPS koordinátákat nem tette hozzá. Egy kicsit meglepődtem, hogy egy KMOSz írni tud, még ha felületesen is – a helyesírási hibákat még egy szövetség sem tudja korrigálni, meg azután, egy szövetség honnan is tudná, hogy a roma nem nagy R-el írandó – de hát, mit lehet tudni, lehet, hogy Kanadában másképpen működnek a dolgok, mint fatornyos kis falumban. Persze, ha a KMOSz nevében valaki aláírta volna, mindjárt más lenne a helyzet. Lehet, hogy ez furcsa szokás, és csak erre felé dívik, hogy nem a kormány ad ki egy nyilatkozatot, hanem annak egy képviselője, nem a kormány szólal meg, hanem annak szóvivője, nem az Országos Mentőszolgálat számol be egy baleset következményeitől, hanem annak szóvivője, de mondom, ez csak valami félázsiai szokás-féle, Kanada messze van, és lehet, ott más a módi.

A KMOSZ cikke a montreáli Magyar Krónikában

Van ugyan egy utalás a végén, mi szerint további információért forduljon Dr. Feszty Dániel-hez, aki president. Nekem, tudatlan nem-kanadai magyarnak nem teljesen világos, hogy minek a presidentje. A KMOSZ-é? Hát akkor mi tartotta vissza, hogy oda írja a nevét, mindjárt a keltezés alá, ahogy jobb helyeken szokás, eleget téve a protokoll és a sajtó etikett szabályainak? Na, mindegy, én, a csekély értelmű medvebocs, nem érthetem a magasabb népképviseleti politikát.

Mert, kérem, akárhogy is olvasom, az első benyomásom az, hogy a KMOSz – most már maradok ennél, dehogy merészelném én a minden bizonnyal nagy tekintélynek örvendő Dr. Feszty nevét a számra – illetve billentyűmre venni – szóval, a KMOSz ezen írásának megjelentetését, biza, a halovány irigység indokolta. Miből következtetek erre? Hát, hogy öt nappal a CBC riportfilmjének megjelenése után – amivel kapcsolatban jómagam is írtam frissen-gyorsan egy rövid véleményt – rárepült a már kissé elült témára. Hiába, a jó munkához idő kell. Mondom, a jó munkához.

Hogy mi másból gondolom még? Hát, a fölényes megnyilatkozásból, mi szerint a CBC egyoldalú, nem igyekszik megvilágítani a probléma gyökerét, különben is, Magyarország a béke szigete, az alkotmányos jogok letéteményese, európai hírű minta a roma probléma megoldásában! Egy hangyányit személyeskedik is, hiszen mi köze a CBC filmjében meg szólaló Christopher Adam egyetemi oktatói tevékenységének a CBC, sőt, maga Adam úr mondani valójához? Mi köze mindehhez annak, hogy Mohácsi Viktória ellen idehaza bármilyen bírósági eljárás is indult? Remélem, Dr. Feszty ért annyit latinul, hogy tudja, mit jelent az argumentum ad hominem fogalma.

De ha már a hitelességénél tartunk – amit a KMOSz oly cizelláltan fogalmazva megkérdőjelez: hogy a magyar bíróság a Cosma-ügyben mit állapított meg, és mit nem, azt inkább hagyjuk, mivel mind a mai napig nem tisztázott a tényleges történés háttere, oka, pedig több száz (?!) tanút hallgattak meg, de semmivel nem jutottak előbbre. A CCTV pedig mitől is lenne autentikusabb hírforrás e tárgyban, mint bármi más? (Amúgy se értem, hogy jön ide a Cosma-gyilkosság, de nem kell nekem mindent érteni).

Csak halkan mondom, nehogy sértse a nagy tekintélyű KMOSz fülét, a CBC semmi féle általános képet nem festett le a magyar nemzetről – bár a KMOSz ezt véli látni benne – mivel ez a) 20 percben teljességgel lehetetlen vállalkozás lenne, b) de igenis festett képet egyes csoportokról, akik, bizony, magatartásukat, céljaikat illetően fajgyűlölők, hajlanak a parancsuralmi rendszer felé, sőt, xenofóbok. E tárgyban az KMOSz is kinyilvánította elítélő véleményét. Akkor most, ha a CBC általános képet festett, a Jobbik és a Gárda a magyar nemzet?

Követték egy család kálváriáját, történetesen egy „mázlistáét”, akiknek már volt befogadó közegük Kanadában. De követhették volna Orsósék, Kanalasék, Kolompárék sorsát is. Kíváncsi lennék, akkor miket mondott volna a KMOSz – aki mint tudjuk, feltételezhetően a magyarság képviselője, mivel se Mohácsi, se Adam „ a leghatározottabban szólva” nem képviselik azt, mi több, nem is megfelelő személy és szervezet ilyesmit elkövetni, egyáltalán, megnyilatkozni, legalábbis az ő véleményük szerint? Bár, ha jól sejtem, ha a KMOSz a leghatározottabban szól, akkor az a leghatározottabban van szólva, dixi!

De, hogy szóm szavamba ne öltsem, már csak egy rövid megjegyzés: hogy Kanada mit ismer el, és mit minősít biztonságos országnak, az részint az ő belügye, szíve joga, részint az itt élők számára teljesen indifferens. Ez csak egy jogalap arra, hogy a jövőben esetleg, üldöztetésükre hivatkozván, ne kérhessenek Magyarországról roma vagy nem roma honfitársaink oltalmat.

„Magyarország Európai Uniós (EU) Elnöksége idején a kormány előterjesztett egy előremutató és konszenzuson alapuló Európai Roma stratégiát. Ez a tízéves stratégia elkötelezett arra, hogy csökkentse a szegénységi szintet, javítsa és biztosítsa a neveléshez való hozzájutást, és jövedelmező alkalmazási lehetőségekre nyit utat, valamint csökkenti a szociális egyenlőtlenséget Roma és nem-Roma emberek között gyakorlati kooperáció révén.”

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Tessék itt élni, Magyarországon, és akkor hű képet lehet alkotni arról, hogyan tartja be saját roma stratégiáját ez a kormány, hű képet lehet alkotni, miként is hoz minden féle konszenzus, konzultáció nélkül a dicső 2/3 kólikás törvényeket! Tessék megnézni az oktatási rendszert, a közmunkások rendszerét, a szociális helyzetet, a munkavállalási lehetőségeket, és majd azután tessék hozsannázni, tisztelt KMOSz!

A frázisokból, köszönjük szépen, elegünk van, azzal nem lehet jóllakatni egyetlen éhezőt sem!

Ille István