Vágni lehetett a füstöt a teremben. Nagy valószinűséggel a teremben levők figyelmen kívűl hagyták a hatályos törvényt, avagy nem tekintették magukra nézve betartandónak.

– Nos hölgyeim és uraim, akkor most felteszem a kérdést: kire számíthatunk a holnapi demonstráción? Fontos dolog, hogy megmutassuk, hogy igenis van ellenzék, és elegünk van a demokrácia kétlábbal tiprásából.

People power

– Egy pillanat – emelkedett szólásra egy látszólag flegma arcot vágó fiatal. – Most akkor tulajdonképpen miért is kell megint kimennünk az utcára?

Hangos morajlás futott végig a sorok közt.

– Az elején arról beszélt ön, hogy az uj dohánytörvény fényesen bizonyítja a jelenlegi hatalom korrumpálhatóságát, és azt a tényt, hogy kormányközeli erők egymás közt elosztották a még meglevő javakat. Utána most meg a demokrácia lábbal tiprásáról tetszik beszélni. Arra tetszik gondolni, hogy büntetlen kilehet menni zsidózni, pocskondiázni, és dacára a miniszterelnök úr kérésének, hogy tiltsák be a tüntetést, rendőri kisérettel, mégis kivonultak?

-Már bocsájson meg, de itt valami nem egészen világos számomra. Én igazából nem vagyok se jobboldali se baloldali. DE! Az előző szocialista kormány hozott arra törvényt, hogy ilyen ne fordulhasson elő, és büntethető legyen? Nem. Sőt arra sem hozott, hogy mi számít gyülölet beszédnek és mi nem. Mert végtére is egy tüntetésen mindenféle elem résztvehet, akár pro akár kontra. Demokrácia van, ám sokan nincsenek tisztában annak jelentésével. Ugy gondolják a demokrácia alatt mindent lehet. Valóban lehet, de határok mellett. És ezek a határok nincsenek kijelölve. Per pillanat ez nem demkrácia hanem anarchia. Mindenki csak a magáét hajtogatja körömszakadtáig. És utána? Amint a hatalomba kerül átértékeli az egészet és teljesen másba kezd bele mint amiért annó kiment az utcára tüntetni. Mert ugye valami haszonra, előnyre is szert akar tenni. Valahogy sokunknak még mindig baj van az agyával. Régen sokszor ki kellett menni, hogy a hatalmon levők bizonyítani tudják, minden hatalom a dolgozó népé. Ma nem kötelező kimenni. Ma mindenki akkor és úgy megy ki ahogy a saját gondokodásmódja azt megköveteli. Mert valaki mellett vagy valaki ellen tüntet, de mi lesz jobb neki attól?

– Fogja már be a száját! Mit gondol hol van most? Ez nem pártértekezlet?

– Mi más volna, már megbocsájtson? Csupán szabad pártértekezlet. Most nem kell azon gondolkozni mit is mondhatok és mit nem. Illetve nem mindegy. Mert sokuknak nem tetszik. De nincs retorzió mint régen. Maximum seggbe rúgnak, mint amit most is szeretnének. De le nem csukhatnak, nem verhetnek félhülyére a rendőrségen, és hadd ne folytassam.

– Menjen már maga el innét a fenébe, mit provokál itten? Ha nem tetszik menjen az ellentáborba, ott meséljen ilyeneket.

A szónok abbahagyta, és elhagyta a termet. Alig pár háztömbbel arréb bement egy másik „párt” értekezletre, de az óvatosság kedvéért még az ajtóban megkérdezte.

– Tessék mondani, ez ugye lakossági fórum? Mit tetszenek adni?

– Hogy – hogy mit adunk? Mit szeretne kapni?

– Hm? Egy pohár sört, egy doboz cigaretát, mert elfogyot, élhetőbb életet, de ezek nem is annyira fontosak. Valami kézzel foghatót.

– Na menjen be aztán majd meglátja. Mi nem csak igérünk. Mink cselekszünk is.

Alig pár perc mulva két fogdmeg cipelte ki a rugkapáló érdeklődőt.

– Kézzel foghatót akartál, most megkaphatod.

Azzal kihajították az ajtó elé. Emberünk felállt és leporolta magát.

– Hm! Ezek tényleg kézzelfoghatót adtak. Egy hely, ahol nem hazudtak, hanem tényleg cselekedtek is.

Avi ben Giora