Születésnapra
Ötven év elsuhant feletted
Múltad, őseid elfeledted
Roncs elméd mélyére temetted
Őket, kik mára már méltatlanok
Hogy felmenődként emlegessed.
Nyolc évet veled fémjeleznek
Történészek majd, – meglehet.
Egy országot kellene vezetned,
De te csak egy felet vezetsz
Szétszakítottad nemzeted.
Orbán Viktor (Fotó: Facebook)
A fémjeled, melyet kivívtál
Nem arany, platina, nem ezüst
Réz az, olyan, mint ócska üst,
Réz – szépen csillogó gagyi,
Ostobáknak főzött fagyi.
Melyet benyalnak mindazok,
Kiknek egy rendszer sem adott,
S kiktől az ország sem kapott
Semmit, soha, mert ők a lusták,
Vagy szorgalmasan ostobák.
Mikor indultál, mennybe mentél
Egy ország reménysége lettél.
Mára birkák vezére vagy.
Te vagy nyáj élén a szamár
Mely harap, ordít, s mára már
Arany jászolból legelgethet,
Mert mi megtetszett, elvehetted
Közben nemzetünk emlegetted,
S a zászló eltakarta: lopsz.
Sokan azt mondják: lógni fogsz…
Legyen szerencséd, s ne legyen
E jóslat szerint élted vége, de
Azt erősen vésd az észbe,
Zsarnoknak sosem lett szép a vége
Ágyban, csendben elszenderedve.
Nemmessze innen, fal előtt fekve
Lehetett látni egyet, melyet
Egy nap előtte rettegtek ezrek,
S kit mindenki cserbenhagyott,
Megtagadva a zsarnokot.
Fiatal demokrata voltál,
Ma egyik se, másik se vagy,
Pocakos kis akarnok lettél.
Görcsösen kergetsz álmokat
Melyekben államférfi vagy.
Hiú remény – ehhez az út
Nem azon keresztül vezet,
Hogy népeddel keresteted
Hogy három skatulya közül
A piros melyikük alatt lehet.
Nem mondom, kezdjed el elölről.
Ez a vonat már elszaladt,
Csak közben a nép feléről
Az ócska gönc is leszakadt,
Nem maradt neki semmije.
Nincs semmije, semmit sem veszthet,
Elkerget, rengeteget nyerhet,
Nem kellene ezt elfeledned,
Mert bár a nép buta és birka
Büntetlen nem hergelheted.
Hát örülj a szép ötven évnek
Csókoljon meg Kerényi téged
De két csók között ne feledd,
Ha alattvaló csókol téged,
Az minden, csak nem szeretet…
Fényes István
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
8:58 de.
Fényes István
„Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom…Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül. Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt. 1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, http://www.pupublogja.hu -n”
Mostantol beirhatotd, hogy megnemertett poeta is voltal. Bocs. nehany balfek majd itt el fogja jatszani, hogy ok nagyon megertettek Pesta! Ez legyen a legnagyobb sikered.
9:35 de.
IMA
Mi Orbánunk, ki vagy a Parlamentben,
szüntettessék meg a te neved,
lázadjon már fel a te országod,
és töröltessék el a te akaratod
miképpen a T. Házban,
azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket ne herdáld tovább,
és már megbocsáss,
de mi nem tudunk neked megbocsátani.
Ne vígy minket az államcsődbe,
és szabadíts meg magadtól.
Mert nem tiéd az ország, csak a hatalom,
dicsőség nélkül, és remélhetőleg az sem soká már.
Ámen
11:27 de.
http://nol.hu/lap/forum/20130531-orban_50
no comment
2:33 du.
http://www.magyarhirlap.hu/szentmise-a-kormanyfoert
hát ezt is megértük Hajrá Magyarország hajrá magyarok
3:12 du.
„Olvastam költőtárs, olvastam művedet”, s visszaemlékeztem:
Egykori sírvers:
„Illés Béla testét rejti ez a bucka.
Ne örülj halandó! De él még a Kuczka!”
3:16 du.
Puchert János
2013 május 31
2:33 du.
a hit csodákra képes!
2:16 de.
Szabó Lőrinc:
Szun Vu Kung lázadása
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,
ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,
ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,
az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó
dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg –
mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.
– Ki vagy, te jámbor? – ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: – A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.
– Nagyszerű! – bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
– Vigyázz – szólt –, még nem sejted, mit tudok!
– Te se, hogy én mit! – válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy
a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete
könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
– Tizennyolcezer mérföldet repülök
– mondta –, ha csak egy bukfencet vetek,
átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
– a Menny Urához fordult –, senki más,
– bömbölte – senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: – Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:
mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam – itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.
Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
– Őrült – gondolta – ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,
gyerekjáték – gondolta és vigyorgott:
– Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? –
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.
– Készen vagy? – Készen. – Rajta! – Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,
és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,
repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,
repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.
Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,
aztán felkelt. – Most megyek – mondta – vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira –
és csakugyan felírta a középső
oszlopra: „Itt járt Szun Vu Kung király”,
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,
és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,
mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: – No hát
ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! –
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,
és megszólalt: – Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?
Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
„Itt járt Szun Vu Kung…” – itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! –
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt
és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
– Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.
1935
10:21 de.
Nyugálományú rendőr zászlós.
1:39 de.
Azt kivánom néki hogy éljen sokáig erőben és egészségben kenyéren és vízen amit ő ad az embereknek!
9:53 de.
Egy nem túl jó kisfiút (Orbán Viktort) hozott a világba! És most sokan szenvedünk tőle az egész Magyarországon!