Fázott
Dicső ártunk és kormányunk végtelen szociális érzékenységétől vezettetve, törvényt alkotott a hajléktalanokról. Az itt következő írást törvényhozóinknak ajánlom.
Fázott. Fázott ő már máskor is, de azok nem ilyen fázások voltak. Gyerekként lerúgta magáról a takarót, kamaszként a téren lejátszott lábtengó után ráhűtötte csatakos ingét a szél a 67-es nyitott peronján, vagy a Dunán, a kenuban szakadt rá a hirtelen nyári zápor. De fázott ő, lányra várva, a huzatos, kelkáposzta szagú lépcsőházban is, meg a Vár-klubból hazafelé menet, a szél elől a telefonfülkét magára zárva a HÉV-végállomásnál. Na hiszen, azok a telefonfülkék – alul-felül nyitottak, csikkszagúak, tépett telefonkönyvűek!
Fázott katonaként, az őrtoronyban, pedig vastag őrbunda borította – azt a trükköt találták ki, hogy a keresőreflektort levették az állványáról, bekapcsolva a padló felé fordították, és ráültek. Egy darabig jó is volt, de a bunda könnyen pörkölődött. Fázott láztól vacogva, fázott idegességében, ha végiggondolta, fázott ő már majd’ minden módon. De azok a fázások semmiségek voltak ehhez a fázáshoz. Olvasta, van olyan, hogy csontig hatoló hideg, de nem gondolta, hogy egyszer érezni is fogja. Úgy érezte, hogy a velő is megfagy csontjaiban, ereiben hűtőfolyadék kering. Hiába ölelte magát karjaival, semmi meleget nem tudott kipréselni fáradt testéből. A vacogás megállíthatatlanul kocogtatta fogait.
Illusztráció: Metropolitan Museum of Art
Nem is volt pedig nagyon hideg, olyan mínusz 7-8 fok lehetett, csak a szél, az elől nem volt hova bújnia. Már nem voltak energia tartalékai, mindent felemésztett az utcai harc. Állni a sorban a máltaiak előtt, egy tányér levesért, egy karéj kenyérért, 10 perc a melegben, nem több, aztán gyerünk, tovább, ki az utcára, kell a hely! Kucorgás egy kemény széken a nappali melegedőben, nem, nincs alvás, tessék csak ülni, örülni kell, hogy ez is jutott. Az éjjeliek? A visszajárók, a protekciósok – mert ott is vannak ám! – a fiatalabbak, erősebbek, azok győzték. Rendszerint, mire a kapuig eljutott, maradt a sajnálkozóan széttárt kéz: sajnálom, jóember, nincs több helyünk, próbálja meg talán a Práter utcában!
Nomeg, szinte szégyellte magát, hogy nincs annyira lerongyolódva, elkoszolódva, mint a nagy többség. Ki is nézték szinte, majdhogy ujjal nem mutogattak rá: nézd csak, az úri fiú, ez szórakozni jár ide!
Pedig, ha tudták volna…úgy 20 évvel ezelőtt, egy másik életben, a tízedik emeletről kinézve, látott egy embert a szemközti bolt beugrójában, ahol a hűtőpultok szellőzőrácsa volt, ácsorogni. Nem csinált semmit, csak állt a beugróban. Mit tudta ő, ott fenn, a tízediken, milyen jó kis meleg levegőt dobnak ki az utcára azok a ventillátorok! Este aztán eltűnt valahová, de kisvártatva visszajött, összehajtogatott kartondobozokkal a hóna alatt, akkurátusan megágyazott magának, lefeküdt, kabátját a fejére húzta, és annyi. Onnan fentről nem látta, hogy a foga vacog-e. Reggel szépen összepakolta a kartondobozokat, aztán csak állt a rács előtt, és nem csinált semmit.
Ez volt a legrosszabb: nem volt mit csinálni, csak várni, hátha történik valami. Csak ez a rohadt szél ne lenne! Átkozottul fázott. Pedig valamikor, egy másik életben, olyan nem volt, hogy nem csinált semmit. Aztán, egy napon, mondták, hogy most már nem kell csinálnia semmit. Holnap már be se jöjjön. Valahogy úgy esett, hogy máshol se tartottak igényt arra, hogy csináljon valamit. Az asszony is, gondolt egyet, és lelépett. Méghozzá Amerikába. Csakhogy, a lakás szolgálati volt, ráadásul az asszony jogán, neki mennie kellett. Egy darabig albérlet, aztán csak szobabérlet, később már csak egy ágyat bérelt, már, ha az bérletnek volt nevezhető. Lassan eladogatta mindenét (az I. világháború története, Révai szerkesztésében, azért a szíve szakadt meg, de majd’ egy hétig élt belőle) – sejtette már, hogy az utcán egy hátizsáknál, meg egy Tesco – szatyornál többre nem lesz szüksége – így még egy kevés ideig a víz felett tudta tartani a fejét. Aztán nem volt tovább: alámerült.
Csapódott ide, csapódott oda, de mindig egyedül maradt. Az utca törvénye meg kegyetlen: a magányos farkast minden falkából elmarják. Néha behúzódott egy könyvtárba, a szabad polcos könyvek között válogatott, azokhoz nem kellett olvasójegy, leült egy sarokba, és próbált kiolvadni. Csakhogy a meleg elzsongította, feje leesett, a könyvtáros meg az ilyesmit nem nézhette: mennie kellett. Már az Ostrom utcai borpincében sem ücsöröghetett – pedig az nem volt éppen egy fényes lokál – hiába árválkodott előtte egy jótét lélek kisfröccse: itt nem lehet aludni, idd meg, és húzd el a beled!
Az utca, mindig csak az utca. Örökösen mozgásban lenni, mert, ha leülsz, elnyom az álom, és az a biztos halál.
Így hát csak állt, önmagát ölelve, és próbált nem leülni. Teljesen elkészült az erejével. Szinte a gondolatai is megfagytak. Semmit sem látó szemmel meredt maga elé, amikor valamiért ráfókuszált egy színes izére a túlsó járdán. Valami jelzést adott fáradt elméjének, átbattyogott az úttesten az édességbolt kirakatához. Semmi rács, semmi extra vastag üveg, és mögötte halomban a tábla csokoládék, bonbonok, meg likőrök, tömény szeszek. Derengeni kezdett az agyában egy régebben olvasott hír. A járda szélén csinos kis fél tégla kínálta magát. Az ember hidegtől merev arcán halvány mosoly futott át: ma már melegben fog aludni, ha szerencséje van, buzgómócsing ügyészt fog ki, és márciusig naponta háromszor meleg ételt ehet, tiszta ágyban aludhat, hetente fürödhet. Aztán majd csak lesz valahogy.
A fél téglát belezúdította a kirakatba. A riasztó csörömpölésével nem törődve, kiemelt egy Johny Walkert – mindig is szerette ezt a márkát, olyan jó füstös íze volt – lebontotta a papírt egy tábla tejcsokiról, és leült a kirakat elé. Mire kiértek a rendőrök, már isteni meleg járta át, és a viszkiből is hiányzott jó két deci…
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
1:56 du.
Hívást kaptunk egy hajléktalanhoz, Újpesten. Vizsgálat után összenéztünk. Mi már tudtuk. Két hajléktalan barátja nem akarta elhinni. Azt a fájdalmat ritkán láttam embereken, ami őket hatotta át. Meghal a BARÁTJUK, a SORSTÁRSUK! Átéltem ezt egy reggel az angyalföldi munkásszálló fürdőjében is. Mindenki fontos valakinek. Még akkor is, ha történetesen nem AUDI 8-as volánjánál ül. Lázár úr kimehetne egyszer a mentőkkel. Talán emberré válna.
2:50 du.
Llanfair
2013 június 18
1:56 du.
mennyi ilyen történetet hallottam a markó-utca portáján, az éjszakai váltásban…
de van még két történetem. ha a rovat elbírja, talán ismerős helyzettel fogsz találkozni…
8:21 du.
Fájdalmasan igaz történet, pedig a képzelet szülte… gratulálok.
9:03 du.
beteg kepzelet szulte ezt a valotlan tortenetet ami a cikkben van azaz hazudik a szerzo mert komcsi a lelke . ezzel szemben az az igazsag hogy valami 139 hajlektalan fagyott meg demszky liberalis nehany eve alatt mig mindossze egy az elmult telen mert NEMZETI fopolgarmesterunk van tarlos szemelyeben
9:14 du.
Ille…2:50 delutan….a marko utcaban is dolgoztal ezek szerint ? …. bunozo hajlektalanok oktattak ki ? azt ertekelem benned hogy be is ismered
11:07 du.
skála kópé
2013 június 18
9:14 du.
komcsi a lelkem…magának, fiam, valami komoly baja lehet…
csak magának, TIT alapon: a markó utcában van az OMSZ főigazgatósága is.
1:51 de.
skála kópé
2013 június 18
9:03 du.
Te szegény, szerencsétlen, szellemi nincstelen…
8:09 de.
Ille István: A 173-as buszon lakott egy csöves. Csendes, tiszta, mindig szépen csomagolt hátizsákkal. Egyszer beszélgettem vele. Megszűnt munkásszálló, az ingázás miatt válóper. Minden a feleségnek, neki az utca. Akkor 15 éve volt az utcán. A László kórházban lehetett akkor mosakodni, mosatni a ruhát. Mesélte, hetente kétszer járt oda rendbe tenni magát. A kis kópék pedig az utcasarkon várták, és leöntötték húggyal és fekáliával. Nem csak a kormányunk a hibás. Nem csinálnák, ha a magyar nem tűrné. De még el is várja. Szép jobboldali mondás. Mindenki annyit ér, amennyije van. De miért nem intelligenciában mérik a vagyont?
8:19 de.
ille….a helyeden voltal a mentoknel…..megmentettek hogy kepzeleted irhassa a szoci hazugsagokat…..ugy kellesz mint egy falat kenyer a fidesznek te=minigyurcsi
1:50 du.
Nagyon szép történet. Sok ilyen van és igazak.
Azt nem értem, hogy itt a Kanadai Magyar Hírlapon miért reagáltok az antiszociális egyedek megjegyzéseire? Embernek nem nevezhetőek, az állatokra nézve pedig sértés. Szörnyek. Talán ez a legjobb. Gratulálok az írásokhoz. Nagyon jók.
2:42 du.
bubu64
2013 június 19
1:50 du.
van még ilyen. legközelebb az is megfog jelenni.
a kommentelők meg nem antiszociálisok, csak ille-fóbiájuk van.
állítólag gyógyítható.
3:08 de.
bubu64: Igazad van. A nagy része irigy, és szándékosan bánt másokat. Ha másképpen gondolkodik valaki mint ő, akkor az „ballibsizsidócigánykommonista”. Mindegy mi történik, csak rossz legyen annak akire haragszik. (de miért is haragszik?) Bármi áron! Párbeszédre képtelen, csak ócsárolni tud mindent, amit nem ért meg. Örül más gondjainak, és sokszor még a betegséget és a halált is kívánja neki. Ha ez nem antiszociális viselkedés, akkor mi?
Olvasd például a „skála kópé” bejegyzéseit, és adj fel minden reményt, amit a magyar szellemmel szemben tápláltál.
Ille István optimizmusát nem tudom osztani.
6:50 de.
skála kópé
2013 június 18
9:03 du.
Ekkora marhát mint Burkus!
Most akkor hazudik, vagy nem?
Egyik mondatban a képzelet szüleménye, a másikban már a Demszky. Legalább annyit kellene eldönteni, hogy tagad, vagy támad. A kettő együtt röhej.
Hát igen, a Burkus, az csak Burkus marad. 🙂
7:51 de.
skála kópé
2013 június 19
8:19 de.
valahol máshol már kifejtettem: a hívők nélkülem is a duce-ra fognak szavazni, akik meg nem azok, de olvasnak, miattam nem valószínű 🙂
no meg, valszeg nem tud a kubatovval kötött titkos egyezségemről.
ha mégis valaki írásaim miatt szavaz a fideszre, azok után fejpénzt kapok.
nem igazán jó biznisz, de úgy vélem, kis pénz is pénz.
ugyanis megint háromhatvan egy kiló kenyér. 360.- huf.
9:05 de.
Don Ovuz…nem en vagyok a marha hanem maga…..demszky alat t 139-en fagytak meg mig tarlos alatt EGY szemely….ugyanannyi ido alatt.,…ennyire felizgatta magat hogy bebizonyitottam demszky ALKALMATLANSAGAT ? a magafele ökrök miatt syenvedtűnk 20 evet demszky alatt aki folyamatosan lopott
3:33 du.
Kedves István!
Nem hinném, hogy gyógyítható, talán bunkós bottal. Vannak, akikre nem érdemes a drága időt pazarolni. Rövid ez az élet ezekre elfecsérelni.Inkább írni kell és aki érti olvassa.:)
4:20 du.
Don Ovuz: Te vezekelsz valamiért, hogy mindenkivel szóba állsz? Ez a kópé minden szint alatt van. Ha nem adsz neki enni, talán elmegy.