Sokakat foglalkoztat, de kevesen tulajdonítanak fontosságot a kialakult új Közel-Keleti helyzetnek. Úgy gondolják, nem rájuk tartozik, és a nagyokosok majd csak megoldják. A dolog sajnos, egyre bonyolultabbá kezd válni. Sokan nem gondolták, hogy az oroszoknál majd egyfajta visszarendeződési folyamat fog elkezdődni. Na, nem azt akarják, mint 56-ban meg az átkosban, mert az egyenlőre kivitelezhetetlen több okból is. Először is Európa egységes kinézete erre gyorsan reagálna, és tényleg egységessé válna. Nem tűrnék el, hogy ismét orosz érdekek érvényesüljenek Európában, és főleg ugyan abban a stílusban, ami anno volt. Putyin nem ennyire hülye. Tisztában van azzal, hogy lövés nélkül kell újra visszaszereznie a régi gyarmatait. Márpedig a gazdasági függőség sokkal veszélyesebb és kifizetődőbb, mint egy fegyveres beavatkozás. A világ tudomásul vette, hogy az orosz medvét nem lehet szó nélkül hagyni, de elaludt. Azt gondolta, nem akarnak ezek már világhatalmat, nem akarnak újra gyarmatosítani.

Illusztráció: Salwa Najm

Az egész kezdődött Grúzia lerohanásával. Amerika éppen el volt foglalva Irakkal, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az orosz úgynevezett belviszályba beavatkozzon. Európa meg azt gondolta, minek avatkozzunk ebbe bele? Az ő dolguk, intézzék el egymás közt. És az oroszok szépen visszaszerezték a nagy mester Joszif Viszarionovics Dzsugasvili szülőföldjét. Most hiába ugrabugrál Európa, hogy na, ne már, amikor a grúz elnök Sawarnadze volt az egyike azon politikusoknak, aki követte a gorbacsovi elképzelést. Ez időben Putyin még csak kis porba fingó KGB agent volt. Mikor Jelcin került hatalomra – mert nem sikerült a puccs, és az összes katonatisztet, KGB-s agentet összefogdosták és likvidálták -, akkor kezdődött Putyin karrierje. Minden számba jöhető „örököst” gyorsan likvidáltatott. Legnagyobb ellenfele, Lebegyev, egy megtervezett repülőszerencsétlenségben halt meg sok más ellenségével együtt. Jelcin egy iszákos vén majom volt, akin az egész világ csak röhögött.

Persze a háttérben már szerveződött az új hatalmi oligarchia. Putyin, amikor hatalomra került, nem csak politikai hatalmat akart, ha nem pénzügyit is. Az orosz államkassza akkor már réges rég a volt KGB apartcsikok kezeiben összpontosult. Abramovics és a többi újgazdag mind akkor szerezte meg a vagyonát. Akik elhúztak, mint a vadlibák, és otthagyták az orosz paradicsomot, azok megúszták. Nem ez történt az akkori olajmilliomossá vált Hodorovszkijjal. Putyin foga nagyon megfájdult a hatalmas olajvagyonra, amit ez a pasas összehozott. Fillérekért vehette meg és okos zsidó lévén hatalmas befektetéseket hozott kalap alá. Nyugati tőkések szinte öntötték a pénzt bele. 2006-ban aztán Putyin gyorsan egy kirakatper keretében félreállította és nyolc év kényszermunkára Szibériába száműzte Hodorovszkijt. Ő maga meg átvette az egészet, és létrehozta gyorsan a Gazprom nevű másik céget. Ma becsült vagyona 40 milliárd dollár. Ám a sok nyugati befektető szerette volna a pénzét viszontlátni. Beperelték Stockholmban a nemzetközi kereskedelmi bíróságon, mind a mai napig nincs ítélet. Pénz beszél, kutya ugat. Még sok más helyen is próbálkoztak, de eredmény nélkül.

Már ekkor fel kellett volna ébrednie a világnak, hogy Putyin, noha nem fenyegetőzik, de sok mindenbe beleszól és nincsen nélküle világpolitika. Putyin, miután 12 évre újra az orosz elnöki székbe ülhetett, a gazdasági hatalmát kezdte politikai tőkévé kovácsolni. Csakhogy orosz földön egyre népszerűtlenebb lett. Még a csahos kutya

követői is elpártoltak mellőle. Ezért szüksége lett valami olyan dologba belemászni, ami rengeteg pénzt is hoz a konyhára, na meg eltereli a nép figyelmét a belső problémákról. Mert az volt, meg van is bőven. Ukrajnára is rátette a mancsait, miután az ukrán elnököt eltávolítatta és a nagy favoritot Timosenkot lecsukatta időtelen időkre. A világ csak állt és bámult, de tettlegesen semmit sem cselekedett. Hiába tudta, hogy mi is történt és Putyin két lábbal tiporja a demokráciát, berezeltek és nem léptek. Innentől aztán majdnem szabad vált a pálya. Egy hatalmas fegyverüzletet kötött Szíriával. Ez azért is jött jól, mert két legyet próbált egy csapásra agyon verni.

Az egyik, hogy a legmodernebb S 300 típusú rakétarendszert be tudta vinni a Közel-Keletre. Izrael légi fölénye ezáltal jóval lecsökkent. Ez a technika annyira fejlett már, hogy akár rakétát, akár repülőt képes lelőni és semmiféle eszköz még nincs per pillanat, amivel meglehetne zavarni. Az üzlet igazából csak most lett realizálva, mivel korábban Amerika és Izrael erős tiltakozása miatt visszamondták a kontraktust. És ami nagyon fontos még, hogy ezzel egy időben megkezdte a szíriai Tartuszban haditengerészeti bázisának a kialakítását. Az orosz hadiflotta eddig a Fekete tengeren kívül szinte sehol sem kaphatott mozgásteret. Mindig is szeretett volna kijutni a nyílt tengerekre és természetesen, hogy a Földközi tengerre kijuthatott, az Atlanti és Csendes óceán innentől bármikor elérhető. Jelenlétét állandósította, noha a NATO és Izrael, de főleg U.S.A nehezményezte ezt. Falra hányt borsó maradt, mert a NATO-t pár ország kivételével (Görög, Török és Ciprus) magas lóról letojják. Nem akarnak igazi konfrontációt a ruszkival. Állandóan a nemzetközi hajózásra hivatkoznak, melynek értelmében a parttól számított 15 tengeri mérföldön belüli terület még territoriális területe egy országnak, de ami ezen kívül van, az nemzetközi hajózási útvonalnak számit. Hogy azt hadihajók is használják, hát, istenem. Szabad nekik.

Tehát, hogy ne sokat szaporítsam a szót, az oroszok Szíriában megvetették jó időre a lábukat. A polgárháború pont kapóra jött nekik. Most, mint a nagy béketeremtő tetszeleghet és gyorsan átment Iránba is, hogy majd ott is elmozdítsák a papokat, akik a mostani Iránt ténylegesen irányítják és egy olyan kikozmetikázott pasast tegyenek Irán élére, aki hajlandó úgy táncolni, ahogy az orosz fütyül. Kérdés persze az, hogyan fog reagálni erre majd a Hamináj által irányított extrém iszlámista hatalom. Mert Ruháni egy mérsékeltebb és tárgyalásokra nyitottabb politikus, aki inkább el tudja képzelni Iránt egy olyan országnak, ahol ugyan az iszlám érvényesülhet továbbra is, de gazdasága az olajra lesz ráállítva. Márpedig az olaj szinte mindenkinek kell, és ha még a ruszki – és a háttérben Kína – is ott lesz, akkor szinte az egész Közel-Kelet olaj kereskedelme az ő kezébe összpontosul. Márpedig soha sem rejtette véka alá: titkolt célja pontosan ez. Az atom program is azért van, hogy mint a térség egyetlen atom hatalma, nyomást tudjon gyakorolni Szaudiára és a többi olajtermelő országra. Izrael csak hab a tortán és amolyan elterelő hadművelet.

Rátérnék akkor a terrorizmusra és a vegyi fegyverekre. Anno a múltban, csupán csak a Fatah volt számon tartva, mint terrorszervezet. Izrael München után könyörgött a világnak, vegye fel a kesztyűt és ne tekintse ezeket a gyilkosokat „szabadságharcosoknak“, ahogy az oroszok beállították őket. Hatalmas pénzeket fordítottak rájuk, úgy a kiképzésükre, mint a támogatásukra. Aztán Arafat apó pálfordulót csinált: leült tárgyalni Izraellel (nem miatta nem lett Palesztin állam, hiába szakította félbe a tárgyalásokat, mert féltette az életét), de az oroszok akkor már Afganisztánban elkezdtek kiképezni egy másik terrorista csoportot, akiket a felkelők ellen lehetett állítani. A dolog pikantériája, hogy a nyugat meg szintén kiválasztott egy csoportot, akiket ő pénzelt és képzett ki. Ezek aztán később a nyugat – főleg U.S.A. legfőbb ellenségévé váltak. Kihasználta azt az évszázados törzsi ellentétet és háborúskodást, ami mindig is jellemző volt az arabokra és a térség sok országában meg is van a mai napig. Ezt csak katonai diktatúrák irányították, sőt irányítják ma is, és az a csoport illetve törzs uralkodik, ami éppen hatalmon van (lásd az iszlám bruderek Egyiptomban. Ők is törzsi háborúskodást újítottak fel, persze iszlám keretbe foglalva. Szunniták és siíták ősi ellenségek, aztán ehhez jöttek hozzá a szalafisták, meg még kitudja, kik. A valóságban ezek mind egy-egy törzs, akik évszázadok óta harcolnak egymással. Szíriában is ebből lett a polgárháború. Az Assad klán megalakította a Baath pártot, akik siíták, és a szunnita kisebbség elnyomásában jeleskedtek. Az arab tavasznak köszönhetően tört ki a polgárháború).

Tehát, ha elkezdjük egy kicsit követni a dolgok alakulását, láthatóvá válik, hogy egyre több a terrorszervezet és egyik sem tud a másikkal megférni. A helyzet megértéséhez hozzá tartozik, hogy miután az iszlám a térség elfogadott vallásává vált, a sok különféle törzs vallási alapon próbált hatalomra kerülni. Az oroszok, bármennyire is fura, de most az egyszer jól csinálták, hogy visszavonulót fújtak az amerikaiakkal szemben. Ebbe bele buktak volna úgy, hogy még sokkal nagyobb baj alakulhatott volna ki, mint ami jelenleg van. Az a dolognak egy másik oldala, hogy U.S.A. sem akarta volna igazából a nyílt konfrontációt a ruszkikkal. Ahogy felsoroltam, annyi a terrorszervezet és az egymással szemben álló csoport, hogy kiismerhetetlen, ki van ki ellen, kit kell bombázni és kit nem. A nemzetközi ellenőrzés és a vegyi fegyverek begyűjtése egy időnyerő akció. Az orosz és az amerikai egyaránt szeretné átláthatóvá tenni a terepet. Erre sok időre lesz szüksége és persze nem mindegy, hogy végül is kit fognak ellenségnek tekinteni és kivel próbálnak majd egyezkedni. Assad, mint jelenlegi elnök persze örömmel fogadja a tervet. Közben igyekszik a fegyverzet egy részét eldugni, remélhetőleg nem sok sikerrel. A terroristák ugyanezt teszik, tehát lesz bőven munkájuk a nemzetközi csapatoknak, ha bemennek majd. Mai napig nem bizonyított egyértelműen, hogy csak a kormányerők, avagy az ellenzék is használt-e vegyi fegyvert. Márpedig ilyen felállásban egy esetleges katonai beavatkozás óriási veszélyeket rejtegethet. Ez per pillanat a helyzet. Az oroszok, ha nem is teljesen a győztesek, de valahol előnyre tettek szert. Kérdés milyen irányba fogják felhasználni ezt. Enyhülésre, avagy újabb nyomásgyakorlásra.

Ahogy már írtam: minden lehetséges.

Avi ben Giora