Semmi különös

2013 szeptember 25 9:05 de.59 hozzászólás

A Mama mindig olyan gondosan fésüli meg, mielőtt kilép a lakásból, mintha ő nem tudna megfésülködni. Pedig tud. Igaz, egyszerű, mert a frizurája is egyszerű. A Mama is mindig mondja: Gézukám, tudja, csak úgy egyszerűen vágja csak rövidebbre. Gézukám pedig rövidebbre vágja. Így csak simán, hátulról előre kell fésülnie, semmi kunszt, semmi választék. Azt ugyan nem érti, miért viszi mindig a Mama a saját fodrászához nyiratkozni, de biztosan így van jól. A Mama mindig tudja, hogy neki mi a jó. Gézukámmal is biztosan így lehet a dolog.

Mother - rybakow.com

Mother – rybakow.com

Aztán ott van a szemüveg dolog is. Pár évvel ezelőtt csináltatni kellett. Előtte a szalonban – így mondta a Mama, szalon, biztosan elegáns szó lehetett, mert a mama olyan áhítattal ejtette ki – bele kellett néznie valami mikroszkóp félébe, csak fordítva. Tudta ám, mi az a mikroszkóp, az iskolában, a foglalkozáson ő is bele nézett, de a szalonban, az egy kicsit más volt. Meg, ennek a mikroszkóp-féleségnek a másik oldalán egy fehér köpenyes néni volt, aki nem orvos. Aztán a Mama kiválasztott egy keretet. Valami olyasfélét mondott, hogy ez az esztéká-keret biztosan jó lesz, de azt nem tudta, mi az az esztéká. Az biztos, hogy fémből van, meg olyan se nem kerek, se nem szögletes, és biztos, hogy nem törik, mert mondta a Mama, hogy ha véletlenül leejti, akkor sem lesz semmi baja. De miért is ejtené le? Ügyes fiú ő, eddig még semmit sem ejtett le.

Meg a Mama, hacsak egy kicsit is hűvösebb az idő, máris: sál, sapka, kesztyű, pedig ő nem is nagyon fázós. De biztosan így van jól, mert a Mama mindig tudja, hogy mi a jó neki.

Ma a Mama a szokottnál is tovább forgolódott körülötte, még nyakkendőt is kötött neki, pedig azt eddig sohasem szokta. Igaz, ma nagy nap van: dolgozni megy, életében először! Már 21 éves, de még sohasem volt dolgozni. Kérdezte is a Mamát, hogy az milyen? A Mama meg mesélt neki irodáról, meg íróasztalokról, meg portásról, meg főnökről, meg titkárnőről. Nagyjából tudta is ezeket, mert majdnem minden filmben voltak ilyenek, amiket a tv-ben látott, sőt, azt is tudta, milyen egy irodaház: sokemeletes, és csupa ablakból van.

Ahogy mentek a dolgozóba – így mondta a mama: dolgozóba – a Mama végig fogta a kezét. Nem is nagyon bánta. Sok ember, meg busz, meg villamos, nagyon kellett figyelnie. A Mama mondta is: nagyon figyelj, kisfiam, mert a Mama nem tud mindig veled jönni, előbb-utóbb egyedül kell a dolgozóba menned! Most még félt egy kicsit, jó is volt, hogy a mama fogta a kezét, de azért büszkén gondolt arra, hogy egyszer önállóan fogja megtenni ezt az utat! Volt már ő a piacon is, meg a péknél is egyedül, amikor a Mama cédulára írta, mit kell vásárolnia, mert a Mama egy kicsit gyengélkedett – így mondta a Mama: kisfiam, egy kicsit gyengélkedem. Akkor se volt semmi baj, majd eztán sem lesz.

Aztán a Mama bevitte a főnökhöz. Nagyon rendes embernek látszott, szépen, halkan beszélt a Mamával – a filmekben a főnökök mindig ordítoznak, meg ajtót csapkodnak – mondta is a Mama, kint, a folyosón: na, kisfiam, ez a főnök rendes embernek látszik!

A főnök bekísérte az irodába. Na, az pont olyan volt, mint a filmekben: rengeteg ablak, sok íróasztal, meg számítógép, meg férfiak és nők, sokan. A főnök azt mondta, hogy elsőre csak a Panninak mutatja be, a Panni majd elmondja, mi lesz a dolga, aztán, majd ha megszokott itt, szépen sorban megtanulja a többiek nevét is. Jó lesz így? Meg akarta kérdezni a Mamát, hogy jó lesz-e ez így, mert a Mama mindig tudja, neki mi a jó, de a Mama már nem volt ott. Így hát bólintott. Abból sohasem lehet baj.

Panni fiatal, bögyös csaj volt. Ezt is a Mamától tanulta. Pont olyan volt, mint Gézukámnál a hajmosó lány. Arra szokta mindig mondani a Mama: bögyös egy bestia!

Panni elmondta, hogy a fénymásolót kell kezelnie. Ott volt a folyosón, egy kicsi szobácskában. Az volt a dolga, ha valaki egy íróasztalnál int neki, akkor elhozta az anyagot – így mondta a Panni: elhozod az anyagot, és szépen lemásolod, oldalanként, annyi példányban, ahogy a kolléga kéri. A gombokat is megmutatta a fénymásolón, mi, mire jó. Nem volt komplikált, nem is értette, miért kérdezte a Panni, miközben furcsán nézett rá: megjegyezted, menni fog? Megjegyezte, naná. Mert megjegyezni, azt nagyon tudott. Megjegyezte például, hogy mennyi a Föld és a Hold közti távolság, milyen hosszú az Egyenlítő, meg hány ember él a Földön. Kár, hogy eddig senki nem kérdezte tőle, pedig pontosan megmondta volna.

A többiek is olyan furcsán néztek rá. Amikor találkozott a tekintetük, mindig elkapták, de érezte, hogy nézik. Egy kicsit zavarta a dolog. Ki is ment a mosdóba, hogy megnézze, mi lehet az a furcsa rajta.

Nem látott a tükörben semmi szokatlant, csak azt, amit minden reggel: sima szálú, előre fésült haj, kerek, telt arc, tömpe orr, kicsit elálló fülek, enyhén mongol vágású szemek, vastag, kicsit lefittyedt alsó ajak, picikét kilátszó, rózsaszínű nyelv.

Semmi különös.

Ille István

59 hozzászólás

  • Kedves Ille Istvàn,
    ez nagyon szép volt.
    Szivbemarkoloan szépen ir.
    Köszönöm ezt a könnyekig meghato szép iràsàt.

  • Annamaria
    2013 szeptember 25
    10:28 de.
    igazából ez az én világom.
    a politikai írásaimat csak a felebaráti szeretet vezérli 🙂

  • Kedves István,
    szívet-lelket melengető sorokat írtál. Vigyáztál arra, hogy ne legyen csöpögősen édes. Úgy írtad le, mint ahogyan egy hátrányos helyzetű fiatal megéli élete első munkanapját.
    Hatalmas dolog, meg- vagy inkább rátalálni egy olyan munkahelyre, ahol segítik és nem sajnálják le, nem ütköznek meg a kinézetén és nem húzódnak el tőle.
    Remélve, hogy olyan feladatot kap, melyet könnyedén meg is tud csinálni. Ez az igazi, amikor a munka révén kiépül benne az, hogy „ÉN” ügyes vagyok, hogy „ÉN” egyedül erre, vagy arra is képes vagyok.
    Az önbizalmat kell az ilyen fiatalokban kiépíteni, de óvatosan, ne érezzék meg a segítséget. A segítség csak úgy jöjjön, kérés nélkül, magától – szerényen és szerethetően.
    *
    A Mama kezét időnként, elengedi. Tudatosan, a jól végzett, személyre szabott munkája miatt értékesnek érezheti magát.
    Ez hatalmas érzés! Lesz ok miért felkelni, készülődni és a munkát jól elvégezni. Az elismeréseket besöpörni. Megtanulni élni, dolgozni és EGYEDÜL! Ez ám a felbecsülhetetlen érték. Megtanítani és megtanulni: ÉLNI és EGYEDÜL is!
    ***
    Olvasatom szerint a fiatalember 21 éves.

    A leányom 25. 39 éves voltam, amikor Ő megszületett. Kértem a szűrővizsgálatot.
    Időben.
    Megcsináltattam.

    Kicsit elbizonytalanodom, más miért nem csináltatja meg? Ha igen és az eredmény láttán MÉG IDŐBEN léphetne, de nem teszi. Miért nem teszi?
    Igen, több olyan szülővel beszéltem, akiknek ez bevállalható volt. Tudatosan készült arra, ha kromoszóma rendellenességgel születik meg a gyermeke, ő akkor is boldog lesz.

    Én nem így gondolkoztam.
    A lányom egészséges, okos, talpraesett, nyelveket beszélő, szép, szorgalmas, az életét élni tudó, egészséges EMBER. Így csupa nagybetűvel, mármint az EMBER szócskát, mert kiérdemli.
    Ő másodiknak született, a bátyja 18 évvel beelőzte. A fiam most augusztusban töltötte a 43. évét. U.ezt elmondhatom róla, mint a lányomról.

    Szerencsés vagyok. Hihetetlenül szerencsés. Nincs nap, hogy meg ne köszönjem a családom egészségét a Teremtőnek, Sorsnak – mindennek és mindenkinek.
    Sokan nem is gondolják át, mekkora adomány az, amikor egy egészséges, mindenben ép babát tarthatunk a karjainkban.
    Adomány és egyáltalán nem természetes.
    *
    Felkészültem, erre az írásomra, a szürővizsgálat szorgalmazása miatt, biztosan kapok majd hideget,sőt meleget is. Személy szerint képtelen lettem volna bevállalni egy fogyatékos babát. Ezért is csináltattam meg IDŐBEN a mindenféle szürővizsgálatot.
    A fiamnál nem tettem, hiszen akkor fiatal voltam, de a lányomnál szükségesnek éreztem. Ha baj lett volna, megszakítattam volna a várandóságot. Nem könnyű szívvel, nem dalolva, megtörten, sírva de biztosan úgy döntöttem volna.
    Ezért értetlenkedek a 21-es számon.

    Tovább gondolva. A férfiak (statisztika szerint) többnyire egyedül hagyják az édesanyát a sérült babával. Mindent fizetnek, csak éppen lekócolnak. No most, egy Mama egész életében szolgál. Rendben.
    De mi lesz azután, ha nem lesz aki megfogja a kis suta, kapaszkodó kezeket?!

    Ezért mondom, az örök babához nemcsak felvállalás, gondoskodás, türelem, végtelen szeretet de nagyon hosszú életet kell élni. A baba, örökre baba marad… hatvan éves korában is…
    S, mi lesz akkor?
    Tovább gondoltam az életet, bocs’
    *
    Megköszönöm az írásodat.

  • Nagon jó kis írás!! Gratula!

  • Nos ez a cikk végre nem a politikáról,sárdobálásról szól,
    hanem a valóságról és a példátlan anyai szeretetről,amikor
    az anya úgy fogadja el a gyerekét,amilyen és tudja mire
    van szüksége,ez még a jobbik eset,sajnos vannak olyanok is
    akik nem képesek dolgozni illetve egyedül élni és szomorú,hogy a mama bizony nem él örökké…

  • Mondhatnám Ille fiam…lehetne 5-ös is,de mivel maga
    írta,igy csak 4-es jó mi?(amikor a diák? osztályozza a
    tanárt?…..persze abszolút tárgyilagosan…,ahogy itt szokás!Ma jó kedvemben vagyok!

  • El kell ismerni ami jó az jó!/Odateszem a többi mellé./

  • A parittyás hangja

    István! Ez egy kimagaslóan gyönyörű írás! Gratulálok!

  • Tavaly Karácsonykor olvastam tőled hasonló színvonalú írást, ille. Nem kényeztetsz el bennünket.

  • mindenkinek: nem személyes tapasztalat, nincs konkrét alanya, vagy inkább alanya általános.
    mondjuk, kitalált történet, mint ahogy az összes többi, szociológiai témájú novellám is.
    ahogy a filmek főcíme alatt írni szokták: bármi, valós személlyel való egyezés a véletlen műve…

  • Sejtettem, hogy Illeben van jo is. Kar, hogy nem ilyeneket ir, mert rola is, meg a KMH-rol is egesz mas kep alakulna ki. Szerintem, O is job erzessel mehetne aludni, mert jo erzesnek KELL lenni egy ilyen irast kozzetenni.

  • Kedves Ille István Barátom!
    Ez az írásod is, mint úgy általában minden kisnovellád, amit eddig olvashattam Tőled, örömmel és boldogsággal tölt el.
    Köszönöm!

  • Sorry! Az utolso bejegyzesem ervenytelen. Elnezest

  • JIMBO
    2013 szeptember 26
    8:38 de.
    miért is? végre valami pozitív, erre visszavonja…

  • Ille Istvàn
    Gratulàlok! Ebben a müfajban inkàbb otthon vagy,mint a politikàban.
    Abban is igazad van,hogy vannak közöttünk akik kissé ferde szemmel
    tekintenek a vilàgba.A „màssàgrol”csak igy,nagyon vissza fogottan szabad nyilatkozni.

  • Dénes ERÖS
    2013 szeptember 26
    10:23 de.
    attól tartok, az enyhén mongol vágású szem és a ferde szemmel világba nézés nem ugyanazon fogalmak.
    a vele született kromoszóma hiány pedig minden, csak nem másság. még csak nem is tekinthető betegségnek.

  • Még, még, még!!!!
    Sok, sok ilyet 🙂

  • Ille!
    Kár….,hogy nem személyes tapasztalaton alapul a cikke,ami
    persze a mondanivalón illetve a tartalom színvonalán semmit
    sem ront,de külön pozitívum,hogy legalább most őszinte volt!
    Ez a hozzászólásokon is meglátszik!

  • Marcsi
    2013 szeptember 26
    2:53 du.
    már miért lenne kár?
    attól jobban fogok írni?
    esetleg, ha szociális munkás lennék.
    de mindez csak a fantáziám terméke.
    ahogy az aluljárós történet is.
    attól tartok, még eltelik egy kis idő, mire kigyógyul az ille-fóbiájából.

  • Ille István
    2013 szeptember 25
    10:52 de.
    Ugyanazt mondanàm-irnàm; amit fentebb „ghost” beirt:
    még,még sok ilyet! 🙂

  • A visszavonas nem az Illet meltato bejegyzesemre vonatkozik, hanem arra a bejegyzesemre, amiben kerdezstem,hogy miert nem jelent meg. Aztan egyszerre ott volt, de most meg a reklamalo bejegyzesem nincs sehol, pedig itt volt. ugy, hogy amit Illerol irtam ervenyes. (pedig nem is akarok „pozitiv” lenni)

  • Georgina Bojana

    Kedves István!
    Babérokat nem szeretnék. Emléket állítani, tovább gondolni az elesettek, a rászorultak életét viszont igen. Most kaptam a hírt, Jucó néni elment, örökre.
    Tíz nappal ezelőtt vitték a szociális otthonba. A négy gyereke, fene nagy egyetértésben… Házát bagóért adták el, árát felosztották, édesanyjuk életét, a róla való gondoskodást viszont nem. A neki nyújtott segítségben, szinte soha nem tudtak megegyezni. Így született meg a döntésük: szociális otthonba kell tenni.
    Az otthon ajtaját rá kell csukni, hogy ne kérhessen favágást, bevásárlást, nagytakarítást, kerítés javítást egyebeket…
    Gond így nem lesz vele. Idejük, ha lesz, megnézik, süteményt is visznek. Ebben megállapodtak.
    Eképpen rázzák le magukról a Mamát, mint kutya a vízet.
    Visszavonhatatlanul.
    Főcím: Az ajtó
    Lead: Életünk néma tanuja. Amikor megszületünk, azon hoznak-visznek minket, boldogan, nevetve és csittítgatva. Azon perdülünk ki, amikor szerelmesen, párunkat átkaroljuk.
    De azon visznek ki is, lábbal. A szerencsésebbeket, a saját házukból, amikor kihúny belőlük az élet parazsa.
    A többség pedig kórházi ágyon, vagy választott otthonuktól távol lépnek át, az örök csendesség birodalmába… De azoknak az ajtóknak a szárnyai idegenül, halkan csukódnak be. Amíg ez az ajtó semmit nem felejt…
    Azok semmit nem őrizve meg belőlünk, csendben.
    Ilyen és hasonló gondolatok szomorították a hajnal csendességét a falusi portán.
    *
    Vékony, szikár teste remegve reszketett. Félt. Az ismeretlentől, az idegenektől. A távol el innéttől. A soha vissza nem téréstől. Motyóját készítette ki, a konyha hideg kövére. Azok a szatyrok keveset rejtettek el, az igazi nagy málha a lelkében és a szívében volt. Az emlékeit viszi magával, abba az idegenbe, abba a másikba. A sajátból a máséba. Ő már csak így gondolja. Az államiba. Az otthonba.
    De kinek az otthona is az?
    A szeretett házának falát, ezt a meszeltet kezével megsímította.
    – Istenem, mennyire szerettem és szeretem ezt a házat! A hajlékot. – Sóhajtotta. Leült. – A kenyerem javát már megettem…- Nyugtázta. Valóban, képletesen is, meg igazából is, a kenyerének a végét, a serclit rejtette az öreg kenyeres kosár. A ruhából kitakarta, kivette, majd felaprítva a teájába tette. Evett. Megfáradt, öreg testének, jól esett a forróság, a hajnal hűvösségében. A csendbe, a pisszenetbe hallgatott bele.
    A külső ajtót már régen kinyitotta, így látta a felkelő Nap fényét, mely bearanyozta a máig szép arcát, a hófehér, szoros kontyba tűzött haját, a munkától göbes ujjait.
    – Apjukom? Hiányzol! – sóhaja, panasza megválaszolatlanul suhant, a temetőben nyugvó párja felé.
    A gyerekei igen, az unokái soha nem nevették kimondott, félhangos mondatai miatt. Bolondnak bélyegezték, pedig Jucó nagyon is eszénél volt. Párját vesztett madárként rebbent és szólt. Panaszkodott, vagy mosolyogva örömködött szeretett Antijának.
    – No, Apjukom. Visznek, de nem lábbal. A fene enné meg ezt az öregséget! – morgolódott magában. – Felejtek, felejtek, de még éldegélhetnék itt. A gyerekek eladják a portát, amit Te építettél. Visznek az otthonba. Nem tudom, mi lesz én velem? De Te mindig velem leszel. Ott is. – Így erősítgetve, készítve fel magát az ismeretlenbe, az útra. Magánya köpenyébe burkolódzva várta a gyerekeit.
    Megérkeztek. Ők bezzeg vidáman, évődve segítették be őt, az autójukba.
    – Csak ennyi? Ennyit viszen magával? – értetlenkedtek.
    – Arra a kicsi időre, elég lesz mán az nekem… – válasza sötéten koppant. Ezt a gyerekei nem vették, mert nem akarták sem észre, sem pedig tudomásul venni.
    Jucó mama saját csöndjébe szorult, gondolatai fékezhetetlenül nyargaltak.
    Visszafordult, utolsó tekintetével megsímogatta az ajtót. Anti, az Apjuk, két erős karján azon emelte át, amikor a ház elkészült. Azon vitte ki először a gyermekeit, megmutatni őket a Napnak, a szélnek, a Teremtő birodalmának, a kisbáránynak… Most azon megy ki, örökre. Lábon.
    *
    Az otthon.
    Városban, emeletes ház. A szobákban hárman vannak. Ágy, kis szekrény, meg a ruhás, beépítve. Az ebédet tálcán hozzák az ebédlőbe. Úri ellátás, hétköznap, lám még húst is adnak.
    De hiába a szépen megterített asztal, az ételnek nincs íze, nincs zamata. Otthon az üres leves is jobban esett, mint itt a szaftos hús, meg a tészta.
    Lepihent.
    A többiek kérdezgették, honnan jött? Hány gyereke van? Ők voltak-e akik behozták? Milyen VOLT a háza, az elhagyott OTTHONA?
    Torkát sírás szorongatta, hang sem jött ki a száján.
    – Anti, fáj ez a VOLT! – gondolta.
    – Ki a’hol van az ura, a gyereke? – kérdezgették.
    Válaszolni nem tudott. Hogyan mondja ki, idegen népeknek, hogy Anti – a mindene… Az élete volt. Itt és ekkor érezte másodjára a VOLT szónak az arcul csapását. Minden csak volt, de elmúlt. Visszafordíthatatlanul.
    *
    Az otthonban megélt tíz napja alatt egyre kevesebbet evett, szavai belé rekedtek. Immár örökre. A tizedik nap hajnalán hiába ébresztgették.
    Elment.
    Anti után.
    Az idegen AJTÓ halkan becsukódott utána.
    Nem történt más, csak egy Élet hussant el, mindörökre…
    *
    A gyerekei felett mielőtt pálcát törnék. A szülői ház távol, a magára maradt beteges, idős embert nehéz magára hagyni. A fiatalok sokat dolgoznak, nehéz az élet, egyre nehezebb. Minden pénzbe kerül. A pénzt elő kell teremteni. Van aki két állásban is hajt. Az egyetlen pihenő napján nehezen szánja rá magát az utazgatásra, még akkor is, ha autó ring a feneke alatt. Utazni is drága. A messzi falusi portán fát vágni, nagytakarítani, ólat megcsinálni, kukoricát darálni, udvart rendbetenni.
    – A miért nem vagytok itt, a közelben? – feltett kérdésre újból és újból azt válaszolni, hogy nem lehet. Itt nincs munka, ott van. Itt nincs iskola, ott van. Itt a föld, ami ma gondot ad, nem megélhetést. Ott nincs föld, de van megélhetés.
    Az öreg házat is javítgatni kell, költeni rá. Egyszerűbb eladni.
    Mindent és mindenkit kiszakítani az életünkből, a lelkünkből.
    Valóban egyszerűbb?
    Nem hinném.

  • Annamaria
    2013 szeptember 26
    7:08 du.
    ahogy a kedves olvasó kívánja!
    van még 🙂

  • Ille!
    Én (magával szemben,tárgyilagosan!!!!)dicsértem,de ebből
    sajnos magának semmi nem jött be…kár!persze ebből semmi
    hasznom illetve hátrányom nem származik ugye?,viszont maga igazolta,hogy eleve „besorol” embereket a cikkhez beírt véleményüktől függetlenül.Ez megint engem,meg több más embert igazol!Sajnos!
    Nekem nincs fóbiám magával ellentétben és mindig az adott
    cikket,illetve írást értékelem,nincs eleve negatív vagy pozitív véleményem!Hát ez a különbség,(remélem érti?)de túl van ragozva!

  • GRATULA4

  • Georgina Bojana
    2013 szeptember 27
    1:45 de.
    már többször kértelek: az ilyen írásaidnak nem kommentként, de önálló írásként van helye a KMH-n!
    nem babérokról van szó, de írásaid hangulata többet érdemel.
    kérlek, fontold meg a szerzőtársi státuszt!
    van mit mondanod, és jól is mondod.
    akkor meg?

  • Ille István
    2013 szeptember 27
    3:01 de.
    Hol??
    – Kerestem, de sehol nem talàltam.
    Kérem a panaszkönyvet…

  • Georgina Bojana

    István!
    Ez több, mint dícséret.
    HúÚúú!
    *
    Meghívásodat kitüntetésként élem meg.
    Őszintén megköszönöm!
    *
    Te és a szerzőtársaid, biztosan ismerik azt az érzést, amikor beindul a szíved, az agyad, no és legvégül az ujjaid.
    Képtelenség ennek az érzésnek sorompót mutatni.
    Ami Benned, bennem van, meg kell írnom, ki kell kiabálnom, el kell mondanom…

    Ha szabad magamat Hozzád hasonlítanom, nekem is legelőször a szívem indul be, csak ez után az agyam. Legvégül pedig az ujjaim.
    Amikor készen vagyok, többször „átfésülöm”, átszerkesztem, mondatokat törlök, cserélgetek.
    Úgy érzem, egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy megmutathassam.
    De amikor megjelenik, elolvasom, még mindig találok benne egy vesszőt, egy névelőt, vagy egy-egy mondatot, amit MÉG át szeretnék szerkeszteni, de már ott van előttünk, nem lehet. Természetesen ettől még az alapgondolat u.az, megmaradt és meg is marad.
    *
    Őszintén köszönöm!

  • Annamaria
    2013 szeptember 27
    5:33 du.
    úgy értem, a sifonyérban. közlésre vár 🙂

  • Marcsi
    2013 szeptember 27
    2:20 du.
    aha. tárgyilagosan. hát persze.
    „Kár….,hogy nem személyes tapasztalaton alapul a cikke,ami persze a mondanivalón illetve a tartalom színvonalán semmit sem ront,de külön pozitívum,hogy legalább most őszinte volt!”
    nomeg:
    „,viszont maga igazolta,hogy eleve “besorol” embereket a cikkhez beírt véleményüktől függetlenül.Ez megint engem,meg több más embert igazol!Sajnos!”

    attól tartok, túlságosan el van ragadtatva saját magától és megítélő képességétől.
    már megint önigazol, ahelyett, hogy magába nézne.

    „Nekem nincs fóbiám magával ellentétben és mindig az adott cikket,illetve írást értékelem,nincs eleve negatív vagy pozitív véleményem!”
    ez azért, hogy finoman fogalmazzak, sima csúsztatás és értéktévesztés 😀

  • Ille!
    Nem tetszik az igazság?maga eleve besorol….és nem én, hanem maga van elragadtatva saját magától…(mitől?),ezt többen is megírták.
    Ami az ítélőképességemet illeti azzal nincs semmi baj,meg
    az egyéb képességeimmel sem tanító bácsi, tudja a maga
    osztályzatai ellenére is megbecsült,elismert ember voltam
    régen és most is,nos ez számít!
    De igyekezzen a témánál maradni,ne rontsa az átmeneti
    kedvezőbb megítélését!

  • Hm..
    Csak kiváncsiság..
    Tudná valaki kívülálló megerősíteni, hogy Ille meg Marcsi nem voltak egykor házasok?
    Mert ekkora harczolászásokra csak ismerőssé hidegült egykori szeretők megnemértettsége képes..
    🙂

  • Georgina Bojana
    2013 szeptember 27
    1:45 de.
    Hát, galambocskám, megrígattál..
    Köszönöm..

  • Marcsi
    2013 szeptember 28
    3:39 du.
    na, küzdjön még egy kicsit, és magáé lesz az utolsó szó 😀

  • falusi
    2013 szeptember 28
    8:12 du.
    oh, itt csak boda harczol. ugyan elég fegyvertelen, de meg kell adni, keményen küzd 🙂

  • Kedves Falusi,
    nem volt szándékomban megríkatni. De tény, hogy ezek meglévő gondok. Az is igaz, hogy ebben az esetben másként, másképpen kellett volna dönteni.
    Egy idős asszonyt nem szabad már kimoccantani megszokott kis birodalmából.
    A hogyan tovább és miképpen? – kérdésre megmondtam volna a választ, de nem kérdeztek.
    A négy gyerek csak össze tudott volna rakni annyi pénzt, hogy egy közeli szomszédot megbíztak volna az udvar időnkénti rendberakásával, a tüzelő felaprításával. Bevásárolni pedig ott van a tanácsi segítség. Ez minden idősnek jár és meg is kap. Gondozónő jön, kiváltja gyógyszereket, bevásárol, sőt ha szükséges az ebédet is elhozza, aminek nyugdíjhoz mértékű ára van. A gondozásnak is.
    Aztán minden hétvégét be kellett volna osztani a négy gyereknek, akkor egy hónapban csak egyszer kellene leutazni. Annyit meg csak megérdemelt volna a Mama?
    Itt van az, hogy négy gyerek nem tud egy Mamának segítő jobbot adni, de a Mama fel tudott nevelni négy gyermeket.
    *
    Nem is lett volna gond, ha az idős asszony nem ragaszkodott volna annyira a megszokott környezetéhez. A gond az, hogy a házért kapott pénzt felosztotta a négy gyerek, pedig abból akár olyan otthonba is tehették volna a Mamát, ahol egyedül lett volna a szobájában.
    Nem, ettől sokkal fösvényebbek voltak.
    Pedig a ház árából kitelt volna, már ezen a hétvégén égették a régi, szép parasztbútorokat.
    Elképesztő.
    Az írásomban az a gond, hogy igaz és nem egyedi.
    Beírásodat megköszönöm, tisztelettel.

  • Georgina Bojana

    Kedves Marcsi!
    Még mindig csodálkozom Rajtad. :O
    Te írtad, én csak ide bemásoltam: “Kár….,hogy nem személyes tapasztalaton alapul a cikke,ami persze a mondanivalón illetve a tartalom színvonalán semmit sem ront,de külön pozitívum,hogy legalább most őszinte volt!”
    *
    Véleményeddel egyedül állsz.
    Tény, hogy egy író ember sokkal érzékenyebb, mint a többség. Ragadnak rá a gondok, a problémák, leülepednek, s amikor megérik ki kell, hogy jöjjön! Ilyenkor keres tollat, papírt, ül le a számítógépéhez, a klaviatúrájához, mert meg kell írnia.
    Előfordulnak valós, megélt, hallott, vagy fantázia témák is.
    Marcsi, a véleményed szerint Jókainak is Aranyemberként kellett volna megélnie az életét?
    De bárkit ide írhattam volna. Akár Ernest Hemingwaynak is halásznia kellett volna?
    Tény, hogy halászás helyett írt, méghozzá fantasztikusat. Szösszenetként bemásolom: „Mikor az öreg halász meglátta messziről, tisztában volt vele, hogy ez a cápa nem fél semmitől a világon, és pontosan azt fogja tenni, amihez kedve van”.
    A cápának volt hozzá termete, ereje, a halásznak meg gyakorlata és kitartása.”
    Te, Marcsi, mivel dicsekedhetsz?!
    Elképesztő! Mármint a járatlanságod az írói berkekben, lelkekben.
    Sőt az írói munkában is.

    Marcsi, ne legyél már ilyen setétben, időnként kapcsold fel a villanyt, ott, a fejed fölött! Legalább világosban, szebbek lesznek a gondolataid, no meg a véleményedet is jobban tudnánk megemészteni.
    Nosza, akkor – katt!
    De nem le, hanem fel a villany kapcsolóját!
    Más véleményem nem lehet.

  • Georgina!
    Látom sikerült behódolnod Illének a dicséret fejében,ha
    megéri …hát rajta!
    Nekem nem kell lámpát gyújtanom,hogy világosság legyen
    a fejemben, mint esetleg neked,ami sajnos Ille hatása!
    Aztán Ille szereti ha övé az utolsó szó,én meg azt nem
    ha valaki erőszakoskodik velem annak ellenére,hogy joga
    és tehetsége lenne hozzá,ki ő?,de tényleg nem kell pocsékolni rá a drága időt,amikor hasznosabban is el lehet tölteni…..
    Aztán Falusi tényleg szellemes volt….persze,ha házasok
    lettünk volna Illével azt nagyon szégyenleném,meg már lehet,hogy nem élne…..
    Na további jó szórakozást!Itt mindenki nagyon okos,csak
    a másként gondolkodók (egyáltalán gondolkodók )nem…
    Hát ennyi,túlélem,meg mások is!

  • Georgina!
    Azért az megjegyezném,hogy Te nem régóta vagy az oldalon,így nem tudhatod milyen szócsaták szoktak lenni.
    A példabeszédedre ugyan nem sok okod volt,de azért megjegyezném,hogy a legtöbb újságíró idejébe bizony belefér
    ill.férne a személyes tapasztalat gyűjtése,Illének biztosan nem és legfeljebb ,azért kéne bocsánatot kérnem tőle,hogy ezt feltételeztem róla…..és dicsértem a cikkét….(naivan)
    meg aztán a nagy tehetségek valóban írnak nem személyes
    tapasztalaton alapuló siker könyveket,ez való igaz(képzeld
    én is szoktam olvasni…)de ugye Ille nem ezek közé tartozik,és az ellenféltől megnyilvánuló sportszerű
    dicséretre sértegetéssel válaszolt…..na ez őt minősíti,meg azokat akik ezzel egyetértenek!

  • A parittyás hangja

    Georgina Bojana
    2013 szeptember 29
    1:08 du.

    Lájk!

    Ez zseniális volt Kedves Georgina Bojana!:)

    Sajna, hiába minden, Marcsinál már régóta, javíthatatlanul katt van…
    🙂 )))

  • Kedves Parittyás!
    A leírt „KATTOD”-dat, mint véleményedet osztom! Mármint amit írtál Marcsiról.
    *
    Marcsi irgalmatlanul félreismert engem. Nem tartozom és nem is tartoztam a talpnyalók közé. Két okból: egyik, hogy nem talpnyalásra neveltek. A második ok pedig, a horoszkópom, hadd legyek kissé „vajákos” 🙂 ))
    A kínai horoszkóp szerint TIGRIS a csillagképem/horoszkópom.

    Itt a tigris jellemzése, az ami valóban rám illik. A tigris egyetlen irodalmi műben olvasva sem talpnyaló. Sőt átlépek rajtuk, megvetem a talpnyalókat. Ezért semmibe veszem azokat a „dísz-politikusokat”, akik Orbán atyusnak behódolnak, vagyon, kinevezés egyebek miatt. Ezt írásaimban is aláhúzva írom meg.
    Ha elolvassuk A Dzsungel könyvét, ott Sir Kánra sem lehet ezt mondani. A nevető hiéna viszont igen, ő az igazi talpnyalók kabala állata. Aki behúzott farokkal dícsér okkal és ok nélkül, néhány leesett falat reményében.
    Én büszkén vallom magamat tigris természetűnek. Milyen egy igazi tigris? Büszke és öntérvényű. Beismerem, teljesen „tigrincs” vagyok.
    Kipling A Dzsungel Könyvének legtöbb szereplőjének neve hindíül – illetve valamely hindíhez közel álló nyelvjárásban – beszélő név. Urdú nyelven Sér Khán annyit tesz: Tigris Úr.

    Igaz viszont az, hogy én is Tigris vagyok, de asszonyból 🙂
    Igen, hajtok fejet a nálam okosabb, szellemesebb, ügyesebb, tehetségesebb emberek előtt. De megválogatom bókjaimat, büszke vagyok. Ezért válogatom meg azt, hogy kinek és mikor, legfőképpen mire adom elismerésemet. Amit soha nem kapcsolok semmiféle kiváltsághoz, viszont elismeréshez.
    Ezért jelzem, hogy Marcsi engem irgalmatlanul félreismert.
    Köszönöm, hogy Te azonnal átláttál soraimon. Ezek szerint osztod véleményemet. Biztosan nem véletlenül, hanem azért, mert okod van erre.
    Útálok perlekedni, no meg „csípőből” tüzelni. A békés, ám indokolt kritikát szeretem megforgatni, a rám vonatkozó dolgokat elfogadni, ha nem, akkor ezt megírni, kimondani. Normális hangnemben megvitatni.
    Igen.
    Tigrincs vagyok. Beismerem. De szeretek az lenni.

  • Marcsi
    2013 szeptember 30
    3:17 du.
    „persze,ha házasok lettünk volna Illével azt nagyon szégyenleném,meg már lehet,hogy nem élne….”
    aha.

    amúgy, kedves boda, nem vagy ellenfél 😀

  • Georgina Bojana

    Ezen bocs’ nevetnem kell!
    Amúgy, kedves István, mit szól a kedves Nejed ehhez a „házassághoz”?
    A fejét fogja? Vagy a hasát a nevetéstől? Hogyan is születhetnek meg ilyen csámpás gondolatok, no és kinek a fejében történt. Már nem is találom a „tettest”!

    A gyakorlat az, hogy az értelmes ember – az értelmes párját keresi és addig ám, amig rá nem talál.
    A másik táborból ritkán választ.
    Miért?
    Mert szereti azt, ha bármit elmond, a felesége/férje – a párja! – azonnal meg is érti.(( 🙂 ))

    A „csámpás” gondolatból – megszületett házasságodban, hejde nem így volna!
    Tudnálak sajnálni (( 🙁 ))
    De irgalmatlanul!

  • Georgina!
    Akár hiszed akár nem én sem voltam és most sem vagyok
    senkinek az elvakult híve, talpnyalója sőt párttag sem voltam soha,de egyszerűen undorító és hazug,nem utolsósorban
    nevetséges dolog ha egyesek a jobboldalt és vele ezt a kormányt mindennek elmondják,gyűlölködnek,minden rossz,persze a baloldalon minden szép,korrekt,csupa siker
    történet,becsület stb.különösen ha a múltat nézzük…,de a
    jelen sem semmi, ami a stílust,a primitívséget és a hazugságokat illeti.
    Aki bármely oldalon csak rosszat vagy csak jót lát az bizony
    messze nem tárgyilagos és hiteltelen,az erőszakos „térítési”próbálkozásról már nem is beszélve.
    Nos ezen a fórumon politikai tárgyilagosságról,mások véle
    ményének elfogadásáról és netán tiszteletről, ugye nem beszélhetünk a cikk „írók” és támogatóik részéről tisztelet a kivételnek,amibe eddig Te is beletartoztál!
    Szerintem nagyon szánalmas ha sokan magukat okosnak,tévedhetetlennek tartják,mindenki más hülye……
    ezzel magukról állítanak ki bizonyítványt!!!!!
    Észre kéne már venni …..!

  • Georgina Bojana

    Kedves Marcsi!
    A KÉT= 2 = azaz pontosítok k e t t ő darab keresztnevem van a keresztlevelemben méghozzá emígyen:
    Georgina Bojana.
    Szépen kérlek, ne önállósítsd magadat és ne nyírbáld meg a nevemet. Eddig senki nem fáradozott ezzel. Te sem tedd! Volna egy ötletem, ha Marcsi helyett Marcs-it írnék? Tetszik? Ugye, hogy nem.
    *
    Különben olyan nincs, hogy csak rossz, vagy csak jó.
    Ezt már többször megéltem. Az arcunk két fele sem egyforma. Ettől szép az élet.
    A változatosság gyönyörködtet.
    Pláne, ha olyan változatosság következne be, hogy szép országunkat nem ezer sebből szivattyúznák, ne a fejünk felett hozzanak idétlen, hülye intézkedéseket, ne szórják a pénzt, azt, amit véres verejtékkel, mi adózunk. Ezen régen is, most is felháborodok. Ezen többen is, méghozzá elvitathatatlanul: jogosan.
    Nem állok én egyik oldalra sem.
    Egyet szeretnék.
    Olyan kormányt, akik tudják mit akarnak, hogyan és nem a saját zsebeiket tömik tele, meg a rokonyaik, barátaik bankszámláját.
    Nosza még egy „óhajtásomnak” csak neki ugranék.
    Hülyeségekre ne szórják el a mi adóforintjainkat. Amikor itt helyben, a saját országunkban is sok családot kellene megsegíteni. Akkor ne idegenbe adják a pénzt, a segélyt. Rendben. Nem lehet önzőnek lenni, valamennyit illik. De itt a valamennyi és a sok között az egészséges középutat, nem ártana megtalálni.
    De nem sorolom, mire szórták, szórják. Régen is, most is.
    Ez nemcsak az én fájdalmam, minden gondolkodó, itthon vagy más országban élő magyar emberé is.
    Georgina Bojana.
    A nevemen ne sprórolj, ha lehetne!

  • Georgina Bojana

    Kedves Marcs!
    Remélem ezek után megadod a minimális udvariasságot, legalább azzal, hogy a nevemet leírod.
    Nosza koppant?
    Bízom.

  • A parittyás hangja

    Marcsi
    2013 október 1
    5:44 du.

    „Szerintem nagyon szánalmas ha sokan magukat okosnak,tévedhetetlennek tartják,mindenki más hülye……
    ezzel magukról állítanak ki bizonyítványt!!!!!
    Észre kéne már venni …..!”

    Aha! És mindemellett szerinted a független magyar bíróság jogerős ítélete nem bizonyított csak mert az a jobboldalt marasztalja el…

    Te mikor fogod észre venni magad?

  • A parittyás hangja

    Georgina Bojana
    2013 október 2
    5:56 de.

    Ez szép volt Tigrincs!:)

    Asszem szegény pára nem tudta értelmezni, hogy mindkét név keresztnév… 🙂

  • Georgina Bojana

    Kedves Parittyás!
    Biztosan igazad van.
    Itt nagyon bebandzsíthatott a Hölgy. (( 🙂 ))
    A vicc pedig az, hogy mint a Georgina, mint a Bojana keresztnév -jelentése- nagyon egybevág. Sőt a névnap is április 24-én György napján van.
    Szeretem mindkét nevet.
    A Tigrincset meg külön megköszönöm!
    (( 🙂 ))

  • Georgina Bojana!
    Bocs,de honnan kellene tudnom,hogy mindkettő keresztnév,
    mivel egyik sem magyar,ezért töredelmesen bocsánatot kérek..
    A világért sem akaratalak megsérteni,de ez legyen a legnagyobb vétkem……meg gondolom,ha „tudatlanul” csak
    az egyiket használtam,akkor sem voltam neveletlen,ugyenis
    nekem volt gyerekszobám sokakkal szemben és nagy betűvel,nem
    „átköltve”írtam le mások neveit,mint ezen az oldalon bizony
    sokan az enyémet!
    Egyébként szépen haladsz az Ille-i úton,ami várható volt,de
    te tudod.
    Üdvözlettel:Mária Magdolna Eleonóra ,de nekem a Marcsi is
    elég,ha netán válaszolnál(nem sértődöm meg!)ha nem ,úgy is jó,mert ezt a cikket nincs miért tovább ragozni!

  • Parittyás ejnye Marcsi vagyok és nem” pára” te szerencsétlen bunkó……..az én nevem a naptárban is benne van és nem álnéven írogatok….na boruljatok egybe!!!!
    Szánalmas vagy…..

  • Egyébként a legtöbb embernek több keresztneve van,de csak egyet használ általában mindenki,kivéve ha több azonos
    nevű van a családban illetve egy szakmában főleg a híres embereket
    tekintve!Bocs,de nem tudtam,hogy Te olyan híres vagy.!
    Nem mentegetődzésnek (minek?)csak magyarázatnak szántam.
    Aztán ugye a Marcsi helyett a Marcs az gépelési hiba lenne
    és ettől még én nem sértődnék meg feleslegesen!
    Na minden jót!

  • Georgina Bojana
    2013 október 2
    5:56 de.
    hát tehet róla szegény, hogy nem jártas a délszláv női nevekben?
    mondom ezt én, stefan stefanovics stefanov 🙂 anyg fantáziával áldotta meg a teremtő a névadóinkat: nagyapám is, apám is istván volt 🙂

  • Georgina Bojana

    Kedves Marcsi, válaszolok.
    A nevemmel jelentkezem be a netre, évek óta. A nevem ebben az esetben a mindkét keresztnév együttes használata. Ha csak ennyit írsz be a keresőbe, azonnal kiugrik az a sok írás, amit nemcsak ebbe az újságba, de egyéb helyeken, fórumokon elkövettem.
    A lányomnak is két keresztneve van: EszterZsuzsanna. Így is írja le. Bármilyen hívatalos helyen megköveteli, hogy mindkét nevét írják le, ne spóroljanak ezzel. Volt, hogy önhatalmúlag elhagyták a Zsuzsannát. Arra gondoltak, elég az az Eszter is.
    Szerintük.
    A lányom szerint meg nem.

    Itthon Zsuzsizunk, az iskolában, munkahelyén pedig Eszterezték. Most Zsuzsizzák, mert vállalkozó, a párjával közös üzletbe kezdtek.

    Nem sértődtem meg, csak kértem. Elképzelhető, hogy nyomatékosan, mert erre, ezért prüszkölök.
    Várom további beírásaidat, remélve azt, hogy nem szórod meg sok fekete borssal, mert az csíp és nem szeretjük. Nemcsak én, de a fórum többi tagja sem.

    No és egyebekben. Soha nem mondtam azt magamról, hogy tévedhetetlen vagyok. Udvarias, a másikat megtisztelő modorban szeretek vitatkozni. Nem veszekedni, lealázni, minősíteni, de vitatkozni. Várom, hogy meggyőzzenek ész érvekkel, de nem víz alá nyomással.
    A nekem megírt soraidat ennek tudatában figyelemmel várom.
    Georgina Bojana

  • Kedves Georgina Bojana!
    Elnézést kértem tőled,de amint írtam az emberek többsége egy keresztnevet használ.Ennyi!És egy névnapot tart….
    Aztán én nem minősítettelek téged,mint ahogy Te próbálsz,
    milyen alapon,nem is ismersz én sem téged (annyira nem
    volt fontos számomra a személyed,hogy a keresőben kutakodjak
    a neved után és ezt ne vedd sértésnek)
    Különben nem hinném,hogy az intelligencia hányadosnál a
    (sok más ember által sem hallott nevek ismerete)döntő lenne,meg ugye az sem,hogy esetleg Tőled vagy például Illétől nem olvasok(a többség sem)mert ugye a világirodalom remekei között,vagy tananyagban nem jegyeznek benneteket!Ezt a mondatot tényleg nem sértésnek
    szántam csak ténynek!Azért pár könyvet olvastam életemben.
    Részemről tisztáztam a dolgot,ezt felesleges tovább ragozni!

  • Georgina Bojana!

    Az első neved sok gyereknek ma is adják,a másodikat még
    egy ismerősöm se hallotta.
    Aztán én többnyire normálisan írom meg a véleményem,és ha
    figyelmesen olvasod a hozzászólásokat akkor ha tárgyilagos
    vagy észre kellene venned a stílus különbséget a fórum
    baloldali és jobboldali hozzászólói között(itt nem csak a
    helyesírási problémákra,gyűlölködésre de a trágárságra is gondolok)Tudod az nagyon szomorú,hogy sokan a normális
    hangnemet sajnos nem értik……így bizony sokak részéről
    teljesen jogos a kicsit durvább ,de korántsem olyan
    primitív visszaszólás mint amivel illették.
    Egyébként az intelligencia egyik fokmérője a szerénység,
    udvariasság,mert ugye az igazi nagyok sem tudnak mindent,
    csak persze ők beismerik….meg aki túl magasan hordja a fejét az többnyire üres,vagy a hiányosságait akarja vele leplezni.Mindentől függetlenül bárkinek joga van elmondani a véleményét,van akinek tetszik van akinek nem Egyébként szépen írsz,eddig
    nekem veled semmi bajom nem volt!
    Üdvözlettel:Marcsi

  • Már régebben meg akartam írni szorosan a cikkhez kapcsolódó
    történetem,csak ugye én gátlásosabb vagyok mint itt egyesek…
    Bár én sem vagyok „szociális munkás”(Illéről senki sem feltételezné!)de a sérült fiú esetével én a valóságban is
    találkoztam,ugyanis a templomban ahová járok,a misén mindig
    ott ül egy már idős mama a fiával(több mint 20 éves lehet)
    és nagy szeretettel figyel rá minden percben …..
    a fiún látszik,hogy az értelmi szintje egy kisgyerekének felel meg és bizony egyedül képtelen lenne ellátni magát,
    ennek a betegségnek, ugyanis különböző fokozatai vannak,mindenkinél más vannak szerencsésebbek de bizony
    nagyon elesettek is!
    A mama büszkén és szeretettel vállalja a fiát,de sajnos
    nem fog élni örökké…..Ezért hatódtam meg a cikken,ami
    valós tapasztalaton is alapulhatott volna,ha az ember
    sokfelé jár és odafigyel más emberekre!
    Sok siker könyv a fantázia szüleménye,míg több megtörtént
    esetet dolgoz fel,ezzel semmi gond,a tartalom és az író
    stílusa,érzelmi világa…a lényeg!

  • Georgina Bojana

    Kedves Marcsi!
    Bízom abban, hogy kettőnk között továbbra sem lesz kenyértörés.
    *
    A Bojana név különben nagyon régi. Érdekes módon u.azt jelenti, mint a Georgina, de mondhatnék akár Györgyit is. Sőt! Az is furcsa, hogy mindegyiknek: Györgyinek – Georginának – Bojanának – április 24-én, György napján van a névnapja. A jelentése is hasonló: földműves. No ez az, amihez sehogyan sem értek. Gereblyézni, az az egyetlen, amit tudok, meg azt, hogy a rózsát szappanlével kell lefújni, ha tetves. A kertünket hozzáértő igazi parasztember permetezi és tartja rendben. Mi nudlik vagyunk hozzá, családilag. Ez nem kivagyiság, de tény.
    *
    A beírásod is engem igazol. Mint írtam pár „sorral” előbb, amikor a leányomat vártam, megcsináltattam mindenféle genetikai vizsgálatot. Nagyon közel voltam a 40. évemhez, úgy ítéltem meg, jobb félni, mint tények előtt kétségbeesetten megállni. A baj -esetleges- bekövetkezte után jajongani.
    Itt van a gond, amit sok szülő nem is gondol át. Mi lesz majd, ha Ő nem lesz a gyámoltalan, elesett, lelkileg gyermekként élő felnőtt csemetéje mellett?
    Az igaz, hogy ezek a gyermekek nyílt szívűek, őszinték és nagyon szeretet igényesek. De később – olvastam! – dúl bennük a szexuális vágy. Akkor mit tegyen egy idősödő szülő? Ha kisleánya a saját testének csapdájába kerül? Nincs rossz tapasztalata, ezért rossz emberek kihasználhatják, megalázhatják, rettenetes csúfot is űzhetnek abból, hogy olyan, mint amilyen. Őszinte és otthon nem bántották, ezért fel sem tételezi, hogy idegen emberek gonosz céltáblája is lehet.
    Mit tud majd tenni egy idős édesanya, hogy megvédje gyerekét az ilyen tapasztalatoktól? Netán egy nem kívánt terhességtől?
    Még belegondolni is szörnyű!
    De a fiúk ugyanúgy kiszolgáltatottak, sérülékenyek. Az is igaz, a halál nincs korhoz kötve. Általában mégis úgy gondoljuk, hogy aki idős, ő az, aki korábban elmegy.
    Ilyenkor következhet be az, amitől féltem az ilyen sérüléssel megszületett gyerekeket.
    A szülők hiánya, az intézeti lét, az ingerszegény környezet. Az intézet az ahol fizikailag ellátják, de szeretetre nincs sem idő, sem személyzet. Az egyedi „kezelésről”, figyelemről pedig ne is álmodozzon az ellátásra szoruló.
    Keserves élet.
    Nem, nem szerettem volna a saját gyerekemnek ilyet. Ezért mentem mindenféle szűrővizsgálatra. Lelkemet már előre bekeményítettem, ha bármi eltérést találnak, azonnal megszakíttatom a terhességet.
    Akkor is, ha belegebedek.
    Inkább most én sírjak, mint később az a gyermek, aki segítségre szorul. Az élet véges, képtelenség azt gondolni, hogy sérült gyermeke életfogytáig, mellette tud maradni idős szülője.
    Az élet nem ezt igazolja.
    Ezért szükséges a szűrés fontosságát felismerni. De el is menni erre. Ha egyszer létezik ilyen lehetőség, éljenek vele minél többen.
    Ez nem kényelem, ez a következmények fel- és beismerése. Esetleges rossz döntésünk következményeknt megszületett sérült gyermek, aki képtelen az önállóságra, a saját élet megélésére.
    Véleményem az elmúlt 25 év alatt sem változott.

  • Georgina Bojana!

    Köszönöm,hogy válaszoltál , megértettél és tisztáztuk a
    félreértéseket!Ettől függetlenül szeretném megkérdezni a
    következőket:
    Hogyan lehet,hogy egy napon van a Georgina és a Bojana név
    napja,ugyanis a kereső szerint a Georgina február 15-én és december 9-én van,míg a Bojana esetleg április 24-én?
    Valamit nem értek….vagy nem jó adatot kaptam?amiről nem tehetek,de nem is ez a lényeg hanem a békesség és tisztelet!