Toronto echte konzervatív polgármestere kokainozott, néhány száz kilométerrel keletre pedig a konzervatív Miniszterelnöki Hivatal (PMO) fizette ki a jutalékokat jogtalanul felvevő jobboldali szenátor bírságát, mely aktus a PMO vezetőjének lemondásával végződött. Most pedig visszaélésekkel gyanúsított három konzervatív szenátort függesztett fel kegyetlen gyorsassággal a jobboldali többségű felsőház. Stephen Harper konzervatív miniszterelnök körül  már párton belül is megjelentek a fekete varjúk. Azok akik közel vannak a tűzhöz tudni vélik, hogy egy potenciális utód már készülődik a kormányfő esetleges bukására.

Stephen Harper feleségével, Laureen-nel, a Konzervatív Párt 2013-as kongresszusán.

Még csaknem két év van hátra a következő, 2015 októberében esedékes kanadai szövetségi választásokig, de Stephen Harper eddigi nyolc éves regnálása óta sohase gyengült meg ennyire pozíciója a konzervatív pártban és sohasem tűnt ennyire megtépázottnak a tekintélye. 2015-ig még sok víz folyhat le az Outaouais-en, de a szenátusban kirobbant korrupciós botrány és a PMO meglehetősen ködös és kérdéses magatartása ezügyben komolyan befeketítette azt a Harper brandet, mely egykor éppen a túlköltekező, liberálisok által támogatott szenátus leépítéséről, illetve az előző, 12 éves liberális regnálás korrupciós botrányainak felszámolásáról szólt.

A kanadai szenátusi költekezési botrány majdnem egy éve tart. Ott kezdődött, hogy négy szenátor – köztük három konzervatív és egy liberális – olyan utiköltségekre, illetve lakásköltségekre kért és kapott visszaterítést, amelyekre nem lett volna jogosult. Erre fel Kanada főkönyvvizsgálója egy, az egész szenátustra kiterjedő tényfeltáró vizsgálatba kezdett. Mike Duffy konzervatív szenátor például 90 ezer dollárnyi visszatérítést kapott jogtalanul, mely összeget később vissza is fizetett. Patrick Brazeau – egy másik konzervatív szenátor, akit februárban tartóztattak le élettársa fizikai és szexuális bántalmazása miatt – 22 ezer dollárt kapott jogtalanul ugyanezen a címen, miközben a harmadik jobboldali szenátor – Pamela Wallin – két év leforgása alatt 321 ezer dollárt költött repülőjegyekre és egyéb utiköltségekre. Ebből az összegből 121 ezer dollárt köteles Wallin visszafizetni.

De Harper számára az igazi kellemetlenség Duffy körül alakult ki. 2013 februárjában a miniszterelnök jogi tanácsadója egy egyezményt készített Nigel Wright, a PMO vezetője és Duffy között, mely arra kötelezte a miniszterelnöki hivatalt, hogy adófizető pénzből fedezze azt a 90 ezer dolláros összeget, melyet Duffynak kellett volna visszafizetnie a jogtalanul felvett visszatérítések miatt. Amikor nyilvánosságra került az egyezmény, Wright lemondott, bár később Harper azt állította, hogy a PMO vezetőjének felmondtak és, hogy nem volt tudomása a szerinte is elitélendő egyezményről. De a kanadai királyi lovasrendőrség (RCMP) által indított vizsgálat szerint, a PMO három kulcsfontosságú vezetője, valamint Irving Gerstein konzervatív szenátor tudott az átutalásról. Továbbá az is kiderült, hogy a Konzervatív Párt eredetileg 30 ezer dollárt szándékozott adni a bajba jutott szenátorának, hogy ezzel segítse a jogtalanul felvett pénz visszafizetését. De végül kihátráltak, amikor megtudták, hogy az RCMP vizsgálatot indított ellene. 2013 októberében Duffy azt állította, hogy a PMO erélyesen arra ösztönözte, hogy mindenképpen fogadja el a hivatal „hozzájárulását,” hiszen arra számítottak, hogy ezzel lehetett volna gyorsan lezárni a kormánypárt számára roppant kellemetlen ügyet. Szerinte Harper nem azért szólította fel Duffy-t, hogy fizesse vissza az összeget mert etikátlan magatartást tanusított a szenátor, hanem mert a negatív percepció amit a média kreált politikailag ártalmas a jobboldal számára. Duffy azt is állította, hogy a Konzervatív Párt fizette ki az ügyből fakadó ügyvédi számláit.

Mike Duffy (Fotó: CBC)

A 67 éves Mike Duffy – akinek újságírói múltja egészen a hatvanas évek elejéig terjed – mesteri szinten használta fel a médiát a körülötte kialakult botrány alatt. És egyre inkább látszik, hogy ha az ő politikai hajója elsüllyedt, magával kívánja rántani a miniszterelnöki hivatalt és – közvetve – a miniszterelnököt is. Duffy nem volt jelen a szenátusban amikor Wallin-nal és Brazeau-val együtt két évre, fizetés nélkül felfüggesztették, mert éppen szívműtéten esett át. De elképzelhető, hogy Duffy azt fogja bizonyítani, hogy Harper végig tudott a PMO ominózus hozzájárulásáról, amiért egyedül Wright-tal vitették el a balhét.

Egyesek Harper körül úgy vetnének véget az ügynek és vennék vissza a lendületet a jobboldal által réges rég hangoztatott szenátusi reform körül, hogy népszavazáson kezdeményeznék a felsőház végleges felszámolását. Maxime Bernier konzervatív képviselő, illetve államtitkár szerint a kanadaiak többsége a szentátus felszámolása mellett szavaznának, ami el is képzelhető, hiszen a legutóbbi felmérésekben 40 százalék fölött volt azok aránya, akik e mellett voksolnának. De a gond ezzel a stratégiával éppenséggel az, hogy magának a szenátusnak kellene jóváhagynia a referendumot, ami már azért sem valószínű, mert ezzel saját maguktól vonnák el a 135 ezer dolláros évi szenátori fizetésüket.

Stephen Harper. Fotó: PMO.

A legújabb Nanos felmérés szerint, a kanadaiak 53 százaléka nem találja hihetőnek azt a magyarázatot, hogy Harper nem tudott a Duffyhoz érkező PMO támogatásról. Csupán 11 százaléknyian hiszik el, hogy a kormányfőnek nem volt minderről tudomása. Úgy tűnik, hogy ebben az ügyben Harper hitelessége semmivel sem különb mint a felfüggesztett, leszerepelt szenátoroké. A múlt héten közzétett Forum felmérés szerint tovább csökkent a konzervatív párt támogatottsága, miközben növelte Justin Trudeau liberális pártjának előnyét. Ha „ma” lennének szövetségi választások, a liberálisok 40, a konzervatívok 28 és a markánsan baloldali Új Demokrata Párt (NDP) 20 százalékos támogatottságra számíthatna. Ilyen arányok mellett erős kisebbségi kormányt alakíthatna Trudeau.  Csupán kilenc mandátum választaná el az abszolút többségtől.

De mégis ki lenne Harper pártonbelüli kihívója, vagy utóda?

2006 februárjától tartó kormányzása óta eddig egyszer sem volt komoly téma a konzervatív utódlás kérdése. De a szenátusi botrány óta egyre inkább hallani, hogy pártonbelül foglalkoznak a kérdéssel. Eddig igazán csak egy konzervatív politikus foglalkozott komolyan imázsának felépítésével, abban a reményben, hogy egyszer ő foglalhatja el a kormányfői posztot. Jason Kenney, a 45 éves humánerőforrás miniszter, illetve egykori bevándorlásügyi miniszter sokak szerint egyre több időt szentel az utódlás kérdésére. Konzervatív körökben (illetve minisztériumában) közismert, hogy Kenney hajnal háromkor is dolgozik, emaileket küld, igazi éjjeli bagoly. A Macleans hetilap 2011-ben  a parlament legkeményebben dolgozó képviselőjének nevezte Kenney-t. Nőtlen, ambíciózus, és eddig Harper belsőköréhez tartozott. Kenney vezető szerepet vállalt abban a jobboldali stratégiában, mely a nemzetiségi kisebbségek számára próbálta vonzóbbá tenni a konzervatív pártot az által, hogy bizonyos szociális kérdésekben markánsan tradicionális, konzervatív álláspontos képviselt, ezzel jelezve, hogy közelebb állnak hozzájuk a kormánypárt értékei mint az ellenzéki liberálisoké. Továbbá Kenney nevéhez kötődik az a „biztonságos országok” listája, melyen Magyarország is szerepel és melynek következményeként bonyolultabb magyar állampolgárok számára menekült státuszt kérni.

Jason Kenney

A szenátusi botrányban vált egyértelművé, hogy Kenney nem követi a PMO kommunikációját. Miközben a kormányfő és a hivatal Nigel Wright nyakába varrná a balhét, Kenney a napokban a volt vezetőt védelmezte. Kenney  egy interjúban elmondta, hogy Wright „egy hihetetlenül kompetens ember, aki magas etikai megfontolások mentén dolgozik.” Szerinte ami történt a PMO-ban maximum egy egyszeri melléfogás Wright részéről. „Napi 18 órát dolgozom feladatkörömben. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy hatáskörömön kívüli eset elterelje a figyelmemet munkámról”–tette hozzá Kenney és ezzel szeparálta el magát a kormányfő hitelességét romboló esettől.

De már nem csak Kenney látja árnyaltabban Wright felelősségét, hanem Peter Mackay igazságügyi miniszer is. Mindketten láthatóan szembementek Harper kommunikációs stratégiájával. Egy, a The Toronto Starnak név nélkül nyilatkozó potenciális kormányfő-utód szerint nem engedhetik meg maguknak azt, hogy tétlenül üldögéljenek, miközben Kenney építi bázisát és esetleges kampányát. Harper köre azt hangsúlyozza, hogy a miniszterelnök hatékonyan vezette az országot a gazdasági válság idején és, hogy gazdaságpolitikája hosszú ideje sikeresnek bizonyul. De mint ahogy Chantal Hébert publicista is írja – előfordult már olyan, éppen Harper liberális elődjével, hogy egy jeles gazdasági rekord eltörpül a pártot felemésztő korrupciós botrány mellett.