Wittner Mariska erényességéről
Annak idején, az ellenszek.hu oldalán Szemenyei-Kiss Tamás tollából közöltem egy sorozatot ’56 didergő lángjai címmel. Egyik cikke Wittner Mária nem éppen felhőtlen „forradalmi” tevékenységéről szólt. Akkor ott is – de gyanítom, mivel Tamás írása a KMH-n is megjelent – meg ezen a fórumon is – hogy finoman fogalmazzak – nem éppen kedveskedő kommentek jelentek meg ’56 feltétlen „elemzőitől”, annál is inkább, mivel a cikk megjelenése Wittner Mária parlamentbeli kitöréseinek és zászlóanyai otrombaságainak következménye volt.
Most alkalmam van közölni egy másik kortárs, Asperján György visszaemlékezését, melynek nem mellékes szereplője Wittner.
Fotó: civishir.hu
„Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból ismerik, és egyenesen a Corvin közből. Akkori tapasztalataim szerint, nyugodt lélekkel állíthatom, a politikailag megfelelni akaró Dániel Péter legalább annyira primitív, mint a szintén megfelelni akaró, csak ráadásul mérhetetlenül műveletlen Wittner Mária. Dániel Péternek fogalma sincs az akkori viszonyokról, konkrét emberi helyzetekről, például arról, hogy milyen összetételű volt a Corvin közi forradalmár „sereg”, hogyan zajlottak ott a mindennapok, és tudatlanságában vádaskodik. Az pedig kifejezetten bántó pofátlanság, hogy a fejjel lefelé felakasztott hullát leköpő kb. 35 éves nőt Wittner Máriával azonosítja. (Eörsi László védelmébe veszi Wittnert és azt írja, hogy a képen látható nő Papp ezredes holttestét köpi le, ami tévedés. Az Erkel Színház mögötti akácfára a „forradalmárok”, valójában mocskos csőcselék, Asztalos János honvéd ezredest akasztották fel. Papp honvéd ezredes még élt, amikor egy „forradalmár nő” felhasította a mellkasát és a még dobogó szívét kitépte és felmutatta. Papp ezredest utána, szintén fejjel lefelé a pártházzal szemben lévő nyárfára akasztották fel. Mindezt nem tanulmányaimból tudom, hanem abból, hogy a Corvin köziekkel – nem dicsekvésként mondom – magam is ott voltam a téren).
Érdemes egy kicsit hátrébb farolni. A vasesztergályos szakmunkásvizsga után több helyen dolgoztam, majd ahhoz a gyárhoz kerültem, amelynek a Szövetség utcában volt egy közvetlenül utcára nyíló, féltetejű, egykori szikvíz üzemből átalakított munkásszállása. A munkásszállás ajtaján belépve balra egy kb. 15 négyzetméteres, bádogszekrényekkel zsúfolt kis szoba volt étkezést szolgáló asztallal. A nagy térben tizenegy emeletes vaságy sorakozott. Azokkal szemben három, csak hideg vizes mosdó és a terem végén balra huszonkét emberre egyetlen WC, amelyből a bűzt egy gyenge ventilátor igyekezett kihajtani – már amikor működött. A munkásszállásra már október 23-a előtt is sok lány, fiatal nő bejárt, és éjszakánként olykor hat-nyolc vaságy is nyiszorgott a nem rendeltetésszerű használat okán.
Én nem kétévesen kerültem lelencbe, mint Wittner Mariska, hanem három hónaposan, és nem intézetben éltem, mint ő, hanem sokkal rosszabb körülmények között nevelőszülőknél. Wittner Márai egy, az élettörténetét firtató interjúban azt mondja, hogy a nyolcadik osztály után gimnáziumba került – ebben is szerencsésebb volt nálam, mert annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, vasesztergályos ipari tanuló lettem. Wittner sok kicsi hazugsága között az egyik említésre méltó, hogy azért ment el a gimnáziumtól a kedve, mert rögtön év elején feleltették kémiából és egyest kapott s attól kezdve a tanár üldözte. Én azt gondolom, hogy inkább nem fűlött a foga a tanuláshoz, hiszen én 1956 szeptemberében, saját elhatározásomból, a Barcsay Gimnázium esti tagozatára iratkoztam be és a tanárok megértéssel, segítőkészen foglalkoztak velünk, nem is szólva a munkahelyemről, ahol rögtön biztosították, hogy folyamatosan egy műszakos legyek és így alkalmam nyíljék esti gimnáziumba járni, mintha a munkahelynek olyan nagy szüksége lett volna gimnáziumi érettségivel rendelkező szakmunkásokra.
Ha Wittner talán nem is volt „bableveses kurva”, annyi biztos, hogy nem járt összeszorított combbal a világban, s ennek is lehetett a következménye, hogy 16 évesen teherbe esett, és persze a fia ugyanott folytatta, ahol az anyját megpróbálták tisztességes életre nevelni: a lelencben. Hogy mindezt megelőzött volna 16 évesen egy nagy és felelőtlen szerelem, s ennek következménye lett volna nem éppen kívánatos terhessége, azt csak a forradalmár asszony tudja. De ne ragadjunk le ilyen részleteknél.
Október 23-án az egész munkásszállás részt vett a tüntetésen, mert addig nem ismert balhénak ígérkezett. És természetesen a folytatásban is. Mint annyian mások, én is ott voltam a Rádiónál, majd az Astoriában, ahol megcsodálhattam annyi film főhősét, Sinkovits Imrét, aki a Bem szobornál a Nemzeti dalt szavalta. A Rádió egész ostroma egészen máshogy zajlott, mint azt a vele készült interjúban a hős forradalmár asszony elmondja, amiből következik: lehet, hogy ott sem volt.
Egy biztos: miután részt vettünk a Sztálin szobor ledöntésénél és a Rákóczi út és Nagykörút kereszteződésébe történő szállításában, értesültünk arról, hogy a Rádiónál „ölik a magyar embereket” és odamentünk. A munkásszállás vagányai rögtön beszálltak a buliba.
Ennek következtében a munkásszállás rövidesen fegyverraktárrá alakult át. Forradalmár társaink rengeteg soha nem látott finom kaját és italt hordtak oda – gondolom, kifizették az árát. És a kishölgyek is igen elszaporodtak. Vagyis a szocialista erkölcs tanítása olyan nagyon nem fogott az ifjú nemzedéken, válogatás nélkül űzték egymással, a dicsőségesen megvívott csaták után, a fürdőszoba nélküli szexet. A partner-váltogatás esetén elég volt egy nedves hideg vizes törölköző, hogy a hölgy ismét használható állapotba kerüljön.
Mindezt csak azért említem, hogy bableves ide, bableves oda, akkoriban is könnyen ment a fiatalok szexuális ismerkedése. Október 30-ig igen sok minden eseményt átéltünk – ezekről elég részletesen írok Csapataink harcban állnak című regényemben -, mígnem október harmincadikán kora reggel a szállás néhány lakója, akik akkor már a Corvin közben domborítottak, beugrottak értünk – a munkásszállás kétszáz méterre volt a Köztársaság tértől -, hogy vegyünk részt az ávósok kifüstölésében.
Így kerültem, még a harc megkezdése előtt és az ostromra készülés közben a térre, és az Erkel Színház tetejéről a szobaparancsnokunkkal, aki a Corvin köz egyik büszkesége volt, később pedig időben disszidált, mindent végignézhettem. A pártház ostromát, elestét, az utána következő össznépi iszonyt, amelyben jelentős szerepet kapott és játszott a drukkoló csőcselék is. Az persze nem igaz, amit Eörsi állít, hogy már azon az este megkezdődött a téren az ásás. A kutatás a titkos bunker kijárata után a szennyvíz csatornákban igen, de ásni csak másnap kezdtek a Keleti tériek. Én csatlakoztam, ezt ma már szégyenkezve mondom, a forradalmárokhoz és az a megtiszteltetés ért, hogy kb. tizenötöd magammal az első éjszaka őrségben voltam a pártházban, hátha előbújnak az éj csöndjében a föld alól az ávósok. Tizenhét éves voltam. Nagyon féltem és nagy dolognak éreztem, amiben részt veszek.
Másnap este már a Corvin közhöz tartozó Práter utcai iskolában aludtam, a mádik emeleten, a lépcsőtől rögtön balra nyíló első tanterem volt a kijelölt körletünk. Rögtön megkaptuk a nemzetőri igazolványt is. Sok feladat adódott, de azt nem lehet állítani, hogy kemény szervezettség uralkodott volna. Elég sok mindenben részt vettünk a saját szakállunkra is. Hozzátehetem: sok szemét dologban is. Fontos volt, hogy a Köztársaság téri pártház előtti bunker rejtélye minél előbb napvilágra kerüljön. Lázasan közreműködtünk ebben. A „századunkban” a többség 13-14 éves gyerekekből, hozzám hasonló suhancokból állt. Mi, akik ipari tanuló iskolát végeztünk, némiképpen értettünk a fegyverhez, mert elsőtől kezdve – kétéves volt az ipari tanuló iskola – részt vettünk honvédelmi oktatáson, rendszeresen jártunk lőtérre célba lőni. De hogy jelentős honvédelmi ismeretekkel rendelkeztünk volna, a legjobb indulattal sem állítható, és meleg helyzetekben eléggé teli volt a gatyánk.
Több ízben is részt vettünk olyan emberek begyűjtésében, akiknek állítólag fontos ismeretük volt a pártházról, illetve a bunker megépítéséről. November 1-én vagy másodikán éjfél tájban a Lipótvárosba mentünk, és velünk tartott egy feltűnősködő, riszáló, hangosan röhögő fiatal nő is, aki a „századparancsnokkal” láthatóan eléggé jól összestimmelt. A hölgyecske élen járt a zsidózásban és az illető zsidó úr letartóztatásában, akit aztán teherautóval, amelynek platóján tartózkodtunk vagy harmincan, a Köztársaság térre vittünk és ott átadtuk a parancsnokságnak. Talán két óra is lehetett, amikor visszaérkeztünk a körletünkbe. Utólag határozottam állíthatom, hogy a hölgy – egyik a több kamaszlány közül – Wittner Mariska volt.
A padlóra dobott matracokon aludtunk – volna, ha a nagy forradalmi hevülettel végrehajtott nemi aktusok nem zavarták volna álmunkat. Rohadt sötét volt, hiszen a Práter utcában sem volt közvilágítás. A röhögéseket és a nyögéseket hallottam. Hogy konkrétan Mariskát dugták-e, nem állíthatom, mert nem láttam, de hogy a jelenlévő nőneműeket lényegében véve kivétel nélkül nagykorúvá avatták – ha ugyan már nem voltak azok! -, abban eléggé biztos lehettem.
Mariskát ott többé nem láttam. November 4-én hajnalban repeszgránátokkal lőtték az egész Corvin köz környékét, miközben a körúton T52-es páncélosok csörömpöltek. Bennünk pedig megfagyott a lélek is. Nem volt nagy művészet repeszektől megsérülni. Mariska sérülése olyan súlyos nem lehetett, ha november 9-én már Bécsben volt. Bezzeg minket a parancsnokság november 4-én este kilenc tájban evakuált. A Szigony utcában foglaltunk el új állást és reggel onnan mentünk tovább.
Hogy a Vörös Hadsereggel vettünk fel a harcot, az enyhe túlzás. Sok páncélos és reguláris szovjet katona lépte át a határt, de nem a Vörös Hadsereg, amely akkoriban mintegy hárommillió katonát számlált. November 6-án még voltak lövöldöző gócok, de már sokad magammal az utcán mászkáltam.
’56 igazán nem a bizonyos 12 napon mutatta meg igazi arculatát, hanem a történések előtti hónapokban, majd november 4-e után, amikor a munkásság is bekapcsolódott az ellenállásba, amely már nem fegyverekkel zajlott, de ugyanolyan veszélyes volt, mint maga az esztelen, összevissza lövöldözés. Sok mindent átéltünk, akik úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és itt keressük a boldogulásunkat. Egy valamit nagy biztonsággal állíthatok: ’56 nem az volt, aminek közvetlen utána, majd évtizedek múlva, illetve 1990 után állították. Az igazi arculatát talán egyszer majd megrajzolják a késői utódok, ha ugyan egyáltalán érdekel az még bárkit is.”
Lehetett Szemenyei-Kisst mószerolni, de ugyan, tessék már mondani, Asperján is elfogult lenne? Avagy esetleg a „forradalmi öntudatú” zászlóanya nem éppen a Fidesz díszzsidói és díszcigányai mellé állítandó ’56-os hős?
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
10:58 de.
„Rögtön megkaptuk a nemzetőri igazolványt is.”
A Nemzetőrség novemberben alakult, hogy kaphatott valaki októberben nemzetőri igazolványt? Na, ennyit a szerző megbizható információjáról.
11:30 de.
ennyi az összes észrevétele mariska asszony erényeiről? tán nemzetőr volt? és, hogyhogy megúszta? hát, ez bizony, nagyon vékony…
12:43 du.
Azanyját!! Tehát, Wittner Máriát a forradalom alatt tanúsított „illetlen viselkedéséért” ítélték halálra. Hát igen, nagyon szigorú volt akkoriban a szocialista erkölcs.
A jó kerekedőkhöz hasonlóan Asperján György tudja, hogy egy kis szexszel bármit el lehet adni az olvasóknak. Egy másik művében Jézust vádolja meg azzal, hogy nem csak, hogy nős volt, de öt gyereke is volt és részt vett egy gyilkosságban. Máriát pedig megerőszakolták..
Jézust gyilkossággal, a Pápát hazugsággal vádolja – Botránykönyvet írt a magyar író!
ma.hu/tart/rcikk/d/0/183075/1
1:01 du.
Wittner Mariska volt 56-ban a nemzet ribanca? Kétségtelen. Látszik is rajta rendesen.
1:02 du.
Nemzetőr
2013 november 6
10:58 de.
Olvass:
http://www.ferencvaros.hu/index0.php?name=hir_121031_nemzetorseg_tablaavatas
1:04 du.
A nemzetörség megalakitására Nagy Imre már Oktober utolsó napjaiban megadta az engedélyt, és nagyban folytak a szerbezési munkálatok is. Tehát Oktober 30.-án már nyugodtan lehettek igazolvánnyal rendelkező Nemzetörök is.
1:08 du.
már megérte, hogy elolvasta 🙂 amúgy maga szerint a pápa nem hazudott? avagy jézusnak nem volt nemi élete?
ki állította, hogy wittnert a túltengő nemi élete miatt ítélték halálra?
1:11 du.
Azt gondolom, hogy a vén banya bár mit is hazudik magáról előbb utóbb kiderül az igazság.
Vannak még rajta kívül is túlélők, és vannak akiket jobban meghurcoltak mint őt, voltak akiket bitó alá állították, majd szépen visszakísérték,és így kínozták Őket, emberi mivoltukban aláztak meg, és mégis tudnak viselkedni, nem fröcsögnek, hörögnek, mint egy eszement barom
1:11 du.
nade zoli! nem volt az, csak az erkölcsei voltak kétesek.
valaki írhatna egy tanulmányt arról, hogy miként jutott el a hős ellenállástól a zászlóanyaságig.
1:12 du.
upppszz. be kínos!
1:44 du.
Jómagam is olvastam, máskor és máshol, hogy eléggé ledér életet élt. Mára megváltozott, most már észt oszt, nem ölelést!
Tudjuk mán’ hány az óra etásak 🙁 ))
1:50 du.
Hja, biztosan abban a tudatban vót szegény Maris, hogy nem szappan nem kopik.
De legalább mesélhet a harci ‘tetteiről’ – mert vótak, tettei.
Olvasom, „…nyögéseket hallottam. Hogy konkrétan Mariskát dugták-e, nem állíthatom, mert nem láttam…” – elképzelhető, hogy csak ő erőlködött, mármint Mariska. Ha akkor is ilyen szép vót, lehet, hogy szűzen hagyták.
De erről már csak az a régi szalmazsák mesélhetne, de azt már régen elégették.
Mariska mindenképpen szerepelt. Akkor is, de most is. Érdekes, hogy némelyek képtelenek nyugton maradni.
No, ő sem.
Dívik benne a tetterő 🙂 ))
Pedig senkinek sem hiányzik…
Csak ő még erre nem jött rá.
Sajna.
🙁 ))
1:52 du.
Igen, István igazad van! megkövetem magam. Lehetséges, hogy túllőttem a célon. De mint apa mondom, hogy aki beadja a gyerekét intézetbe azokon én kicsit felháborodok.
2:04 du.
ghost, ha eszement lenne, akkor azt mondanám, szegény, nem tudja, mit is beszél.
de wittner anyó ugyancsak tudatosan aljas!
2:45 du.
Tanúskodnak a halálraítéltek
Hornyák Tibor
Agárdi Miklósné, Wittner Mária:
Egyedül maradtam a halálos zárkában
-1937-ben születtem Budapesten, édesanyámat nem ismertem. Állítólag már a korházból sem kerültem haza. Anyám nővére egy ismerős asszonyhoz adott ki dajkaságba, ahol két évig voltam. Ezt követően a karmelitákhoz kerültem zárdába, Kőbányára a Maglodi útra. A front előtt kerültem le Gyömörére szintén a karmelitákhoz. Az iskoláimat itt kezdtem el náluk és 49-ig tanultam itt. Nagyon sokat köszönhettem nekik, nagyon sokat a munkában, nagyon sokat a rendszeretetben és a kézügyességem kifejlesztésében.
Először 49 tavaszán vittek haza a tavaszi szünetben. Addig soha nem voltam a nagymamámnál, aki Pesterzsébeten lakott. Talán egy hetet lehettem otthon, a tavaszi szünetben, és soha nem felejtem el, míg élek. Jött a nagymamámhoz egy asszony, egy hat éves kislánnyal. És ez az asszony, mint aki a mindennapi találkozásból ér haza, úgy csókolt meg, aztán ment be a lakásba. Én kint maradtam evvel a kislánnyal játszani az udvaron. És akkor a következőket mondja nekem a kislány: „Figyelj ide! Mondok neked valamit. De nehogy megmondd, mert kikapok. Ez a te anyukád én meg a húgod vagyok.” Hát így tudtam meg, hogy nekem anyám van. Majd egy hét után visszamentem a zárdába. Elmúlt a tanév, mindenkinek el kellett hagyni a zárdát. Ami ruháink voltak, egyenruháink, Bocskai ruha, mindent személyenként a nővérek bepakoltak mindenkinek. Megszüntették, felszámolták, államosították a zárdát.
-És világgá zavartak.
-Igen világgá zavartak, a szó szoros értelmében.
-És végül is az édesanyádhoz kerültél
-Nem azt kaptam anyámtól, amit vártam. Nem volt igazi anyám. Nekem nem. Nagymamám gyümölcs-zöldség kiskereskedő volt a pesterzsébeti csarnokban. Anyám kint volt neki segíteni éjjel-nappal. S egy alkalommal, hogy lementünk vacsorázni a nagymamákéhoz, hazavittünk két dinnyét a húgommal. Én még soha nem voltam moziban, életemben, pedig már tizenkét éves voltam. Mondtam a húgomnak: -te Babi, el kellene adni a dinnyét, menjünk el moziba!” Eladtuk a dinnyét útközben. Elmentünk a moziba. Aztán hiába mondtam a húgomnak, hogy meg ne mondja otthon? Mikor hazajött anyám, elépenderült és azt mondta:” anyu nem mondom ám meg, hogy az Irmussal a moziban voltunk!” Hát ő szegénykém sem tudta, hogy mit csinál. Azt a verést, amit akkor kaptam, életemben nem felejtem el. Vizes kötéllel. Ez szombaton volt.
-Így lett az édesanyából gonosz mostoha
– Én már akkor megtudtam, hogy az Üllői úton van egy menhely, és beszöktem. Befogadtak, és így lettem állami gondozott.
-El tudnád mondani, hogy az apácáknál milyen volt a helyzeted és milyen itt a menhelyen? Mi volt a különbség.
Ott sokkal jobb volt az apácáknál. Lelkileg is és fizikailag is sokkal többet törődtek velünk. Innen elhelyeztek Ikervárra, a hetediket már itt végeztem. A nyolcadikat is.
Hozzá kell tennem, hogy tehetséges rajzoló voltam, nagyon sokat rajzoltam. Képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem tanulni. Be kellett küldeni három rajzot, egy meghatározottat és egy szabadon választottat. Nem felejtem el, hogy Rákosinak a 63. születésnapjára én rajzoltam a két üveglap közé tett festményt—fönt a kastélynak a rajzát, lent pedig úttörő lányok táncot jártak. A rajzaimra a tanáraim mind azt mondták, hogy nem létezik, hogy nem vesznek fel. Sajnos helyhiányra hivatkozva nem vettek fel. Talán ez volt életem első igazi nagy pofonja. És akkor gyorsan beírattak a reálgimnáziumba Sárvára. Itt is nagy hibát követek el: a matek soha nem volt az erős oldalam. Mindig inkább az irodalomhoz, a történelemhez vonzódtam. Aztán 2. év után kimaradtam a gimnáziumból. Mint állami gondozottal rendelkeztek velem, ekkor vittek le Szolnokra és talán ez volt a meghatározó bizonyos fokig az életemben, talán még a maiban is. A Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjuságvédö Intézetbe vittek, aminek a vezetője Patkós Gyula volt.
-Milyen indulatú ember volt?
-Akkor is ragaszkodtunk hozzá nagyon, de ma, ha valakire visszagondolok, ha lehet mondani valakire, hogy talpig ember, akkor ő az volt, hisz a börtönéveim alatt ki nem hagyott egy beszélőt. Írtam egy levelet, hogyha végrehajtják rajtam az ítéletet, akkor a fiamat ő adja örökbe. Tudniillik még nem voltam húsz éves, mikor gyermekem született. (17 éves volt) Volt egy szerelmem. Katonatiszt volt.
-Terhesen visszakerültél a menhelyre, hogy fogadták ezt a dolgot?
– Emberien fogadták el. A Szolnoki Bábaképzőben született meg a fiam. És itt is lett megkeresztelve. A dirimnek, a Patkósnak a felesége intézte a keresztelést. Innen Debrecenbe vittek bennünket, ott volt a csecsemőotthonnak nevezett intézet. Szoptattam a gyereket, majd sajnos ott is maradt egy időre, olyan 6-7 hónapra. Nem tudtam hova vinni. Visszamentem Szolnokra, és akkor adott a Patkós egy papírt, amelyben fel volt tüntetve, hogy budapesti születésű, budapesti fennhatóságú voltam. Szüleim, rokonaim, mindenki ott lakik. Ez a letelepedés céljából kellett, hogy most szakadt meg az állami gondozásom, hogy valahol le tudjak telepedni, dolgozni. És feljöttem Pestre, anyámhoz.
-Hogy fogadott?
-Sehogy. Nem fogadott be. És akkor kerestem egy albérletet. Ideiglenes bejelentőm volt és a letelepedés miatt nem vettek fel sehova dolgozni. Így jártam én takarítani, havat hányni, mosni, ahol tudtam munkát szerezni.
– Tehát alkalmi munkából éltél. A forradalom kitörése hol ért?
– Itt, az albérletben, a 8. kerületben, a Lévai Oszkár u. 23-ban laktam. Kimentem a körútra. Elmentem a Szabad Nép székházhoz, ahol már nagy tömeg volt. Vártuk a 16 pont kiadását. Hallottuk, hogy a Rádiónál ölik a fiatalokat. Akkor mentünk a Rádióhoz. A Bródy Sándor utcában, a kapu előtt két halottat láttam. Két fiatalt. Ez volt talán az első két fiatal halott.
– Hány óra lehetett?
– Talán este kilenc óra után. Én akkor ott maradtam a Rádiónál. Volt egy orvosi rendelő a sarkon, oda húzódtunk be, közben gyűlt a tömeg. Aztán már rendes fegyveres harc alakult ki. Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, fegyveresek, fegyver nélküliek, majd később elég sokszor láttunk egy mentőautót elhaladni, oda-vissza. Egyszer valaki felfigyelt a mentőautóra és igazoltatták. És csodálatosképpen ez a mentőautó nem sebesültekkel, hanem fegyverekkel volt tele. A hátsó kapun hordta be a fegyvereket a Rádióba. A mentőautóból a forradalmárok megszerezték a fegyvereket.
– Már neked is volt fegyvered?
– Nem volt fegyverem. A Corvin közben találkoztam a Katival, Havrila Bélánéval. Attól kezdve együtt voltunk.
– Katinak volt fegyvere?
– Katinak sem volt fegyvere. Később kaptunk fegyvert. Ők csak a benzines palackokat segítettek tölteni.
– 24-én volt a Corvin közben harc?
– Kialakult harcok még nem voltak. Akkor csak felkészülés folyt 24-én annyit láttam, hogy két tank állt az Üllői út és a Kőrút kereszteződésében.
– Orosz tank?
– Orosz tank, és ma is látom magam előtt, egy alig tízéves kisfiú volt, aki megközelítette és kidobta ezt a tankot benzines palackkal, az lángra gyúlt.
– A kisfiúval mi lett?
– Vissza tudott szaladni. És én csak álltam és döbbenettel néztem azt a kis kölyköt. Ez annyira beivódott az emlékezetembe.
– Meddig tartott ez a Corvin-közi életed?
– Közben megalakult a Práter utcai, Vajdahunyad utcai csoport. Nagyon sokan voltunk és szétváltak a csoportok. A Vajdhunyad utca 41-ben volt a székházunk. Talán lehetünk úgy 30-an.
– Ki volt a parancsnokod?
– Itt a parancsnok Kiss Karcsi volt, aki a legutolsó híreim szerint Törökországba disszidált, Jánoki Attila volt a helyettese.
– Vele mi történt?
– Ő is kiment. Nagyon szerették volna hazacsalni az anyján keresztül, amikor a nyomozatom volt, így vettem ki félszavakból, de hál’ Istenek, nem sikerült. Itt már kialakult egy rendes csoport. Kapcsolatban volt a Práter utca, Corvin köz, a Kilián Laktanya, Angyal utca. Ez már 26-án volt, és ez a csoport aztán már együtt maradt.
– Hol került bevetésre ez a csoport?
– Mindig ott ahonnan kaptuk a lövéseket. Egy alkalommal a Nap utca és a Práter utca kereszteződésében volt két orosz tank. Ezt a két orosz tankot akartuk kidobni. De kellett ehhez egy megfelelő lakás, egy sarki lakás. Felmentünk a Práter utca és a Nap utca sarkán lévő lakásba, ahol hiába csöngettünk. Helyileg ez nagyon megfelelt volna, de zárva volt. Miután a lakás nagyon kellett – Kiss Karcsival meg egy pár fiúval voltunk, Kati, én – a lakásajtó be lett törve. Kati volt a legkisebb, ő mászott be. És mondja: „gyerekek, itt ÁVH-s lakik.”
– Miből tudta, hogy ÁVH-s volt?
– Mert ott volt a köpenye, a fogason. Bementünk a lakásba. Akkor már nem érdekelt bennünket a tank, megnéztük a helyzetét, de nem reszkíroztunk, hanem elkezdtünk kutatni a lakásban. Kati talált egy ilyen picike pisztolyt, valamelyik fiú megtalálta a hozzávaló töltényeket, aztán rengeteg iratot találtunk
– ÁVH-s iratokat?
– Igen, ÁVH-s iratokat, amit az Attila magához vett és ennek aztán a sorsa gondolom az lett, hogy biztosan kivitte magával. Az iratokat, a pisztolyt, a töltényeket magunkhoz véve, elmentünk a lakásból.
– Kié lett a pisztoly?
– Állítólag a Katié. Ez lett a nemzetőr igazolványra felvéve. Tény az, hogy utánunk állítólag volt másik csoport is itt, mint később a nyomozatin megtudtam, mert rám akarták verni, hogy valami aranyékszereket elhoztunk. Evvel a levéllel buktam le a Markóban is, amikor írtam a Kollár Lacinak, hogy a szemetek rám akarják verni, hogy valami aranyékszereket elhoztunk. S akkor írja a Kollár Laci, hogy nehogy elvállald, mert az Olestyákéknál az Ilonka elvállalta.
– Kollár Laci is ott tevékenykedett?
– Nem vele a Markóban leveleztünk. Újpesti volt. A három Kollár gyerek, a Kollár Lajos, a Kollár Józsi, és a Misi. Én a Lacival leveleztem. Írtam, hogy mindenáron rám akarják verni, hogy aranyékszert loptunk az ÁVH-s lakásból. Igazából a Laci nem bukott le a levéllel, csak én, mert levittek az operatív tiszthez és kérdezték, hogy ki ez a Laci? Mondom, nem tudom. Mert a Lacinak a hivatalos neve Kollár Lajos volt. És így nem tudták, hogy ki volt sokat leveleztünk a Lacival
– A csoportoddal hol jártál még?
– Voltunk még a pártháznál, nem az ostrom alatt, hanem az ostrom után, amikor az ásatások voltak
– Harc nem volt már?
– Valamelyik lakásból lövöldöztek ránk az ÁVH-sok, a Práter utcából. Soha nem felejtem el, hogy a srácnak a háta mögött voltam, ahogy lőni akart a ház sarkától, dumdum golyóval találták el a kezét, és mind a két kezét széjjelvitte. Ez iszonyat volt. Egy keze sem maradt. Szétrobbant a kezében a lövedék.
– Aztán még miben vettél részt?
– Amikor a fegyveres harcok abbamaradtak, akkor egy alkalommal jött a Kerekes? Szekeres? A tárgyaláson is ott volt ez a szemét alak. Ő is benne volt, ő is nemzetőr volt, ő is harcolt 56-ban. 56 után csinált egy 180 fokos fordulatot. És furcsa módon, a tárgyalásomon már, mint rendőr szakaszvezető jelent meg. Tény az, hogy ő jött mondani: miután fegyvereket a nemzetőrség megalakulása után a rendőrségtől nem kaptunk, mert már más csoportoknak osztották ki, menjünk ki a X kerületbe, ott még kapunk fegyvert. Kimentünk teherautóval a X. kerületi Rendőrkapitányságra és egy középkorú főtörzsőrmester azzal csatolta le a derékszíjáról a pisztolyt, hogy „drága gyermekeim, csakhogy megszabadítottatok bennünket a szolgálattól” és átadta nekünk a pisztolyt. Nem volt semmi probléma, nem volt semmi ellenállás, szívesen adták át a fegyvert. Ezt komolyan mondom. Innen lett felszerelve végérvényesen a csoport. A Vajdahunyad utca35-ben volt a Bem laktanyának egy garázsa. Oda volt kivezényelve 3 kiskatonával a Kovács II. focista százados. Akkor mellettünk volt. Ő adta a személygépkocsit használatra Jánoki Attilának, a helyettesnek; a sofőrje Neumann Tivadar volt.
– Mi történt azzal a focistával?
– A tárgyaláson csak tanú volt, nem tudok róla.
– És a Neumann?
– Mint gépkocsivezető életfogytiglant kapott. Kovács II- töl kaptunk a benzines palackhoz benzint, ő állította ki a Nemzetőr igazolványokat, s mi több a Práter utcában, az iskolába, járt át kihallgatásokra. Az ÁVH-sokat hallgatta ki, a Kovács, aki később tanú volt a tárgyalásunkon. Nem volt egy jellem.
– Tehát magyarra fordítva rátok verte a balhét
– Rendesen. Úgyszintén a Kerekes, akiről beszéltem, az Árgyélusnéval egyetemben. Ők mind a ketten megjelentek a tárgyalásunkon, 56-ban, mint forradalmárok voltak, 56 után pedig nekik köszönhetem a lebukásomat, mert a legelső jegyzőkönyvben, amikor én még nem voltam benn, nem voltam letartoztatva, tőlük származik a feljelentés. Később, amikor a Nemzetőrség megalakult, akkor már csak rendfenntartói feladatokat láttunk el. Volt például a Práter utcában 2-3 Közért, amit kilőttek. A húsközérthez napokig tényleg senki nem nyúlt, a másik közérthez sem. Mikor már a lakosságnak elfogyott az élelmiszere, akkor rendesen, hivatalosan a Nemzetőrség felügyelete mellett kiosztottuk a lakosságnak az élemet. A húsközértből 2 szál szalámit vittünk be a csoporthoz, ugye azért enni nekünk is kellett. A közértből nem vittünk semmit, mert nem főztünk. Egyetlen közért volt, ami nem volt kilőve, de a lakosság tudta, hogy hol lakik a közértvezető, elhívták, kinyitottak ő rendesen kimérte pénzért. Mi tartottuk a rendet a Katival, hogy rendben legyen a sorban állás, ne legyen pánik meg dulakodás. A Vajdahunyad utca 39-ben egy fiatalasszony, akinek 6 hónapos volt a kisgyereke, semmi élelme nem volt otthon megkért bennünket, a gyereket nem akarja magára hagyni, nem vinnénk e neki élelmet. Én beszéltem a közértvezetővel, rendesen oda akartam adni neki a pénzt – 5kg rizst, lisztet, cukrot, ilyesmit vittem neki – nem fogadta el tőlem a pénzt mondván én forradalmár, vagyok. Elvittem a fiatalasszonynak vissza is adtam a pénzt – ezt becsületére legyen mondva – ugyanúgy mondta el a tárgyaláson, nem tett hozzá s nem vett el. Na, most ez a közért osztás, hát igen ez súlyosan nyomot a latba, mert több millió forint értékű rablás címén lettünk elítélve, pedig állítom, hogy a világon semmit sem vittünk el. Olyan voltam, mint a templom egere, de olyan is maradtam.
– November 4-én, amikor a szovjet csapatok orvul megtámadták újra Budapestet, ti hol voltatok?
– Mi a Katival mentünk a hajnali járőrözésből a csoporthoz és a Vajdahunyad u. 35 sz, háznál jártunk, amikor belövést kapott a ház. Összeestem és átfutott az agyamon, hogy na én most meghalok. Abban a pillanatban föl is ugrottam és berohantunk a Katival a Kovácsékhoz, a garázs parancsnokához.
– Hol találtak el?
– Comb, láb és a gerinctől 1 cm-re. Innen bevittek a Péterfy utcai korházba. Ott kivették a combomból a szilánkot, az volt a legnagyobb, a gerinc mellett bennmaradt, meg a lábban is bennhagyták. Egy pár nap után kaptam sebesülési papírt, és eltávoztam a korházból. Emlékszem, akkor elég sűrűen hordták be a sebesülteket. Hallottam akkor, hogy mesélték: lángban áll a Divatcsarnok és hogy milyen rablás folyik ott.
– Kik raboltak?
– Az oroszok. Az orvosok megkérdezték tőlünk, hogy kinél Nemzetőrségi igazolvány, vagy fegyver, vagy bármi, mert bejönnek az oroszok átkutatni a korházat, és akkor szedték össze az igazolványokat, akkor adtam és is oda nekik. Tudomásom szerint kerestek itt nem csak forradalmárokat hanem, hanem átállt oroszokat is. Szerintem ugyanúgy kezelték őket mint minket forradalmárokat. Tóth Ilona nevét – aki itt volt orvos – már csak a Markóban hallottam, de valahogy soha nem tudtam elképzelni, hogy igaz legyen a vád, amit rá mondtak. Nem úgy viselkedtek. Ezt a maszlagot én nem tudtam megenni. Később disszidálni akartunk, és összeverődött csoporttal elindultunk Székesfehérvár felé. Székesfehérváron elkaptak bennünket az oroszok, és bevittek bennünket a rendőrségre, ahol kihallgatás után felvittek Pestre, a Jászai Mari térre. Heted vagy nyolcadmagammal voltunk., név szerint már nem tudom kik voltak. Két ember volt a kihallgató szobában, az egyik az asztalnál ült, a másik meg járkált a hátam mögött. S kérdezték, hogy mit csináltam a forradalom alatt. Elmondtam. Majd telefonált az egyik és azt mondta, hozzák fel a személyes holmiijaimat, és közölték velem, hogy miután csak nov. 4. vettem részt a forradalomban, így elengednek, mivel az első rész forradalom volt, akkor vált ellenforradalommá, amikor a börtönből kiengedték a rabokat. Így engedtek szabadon. Álmomban sem gondoltam volna, hogy fél évre rá, miután már nyugodtan élek, munkahelyem van végre, egy éjszaka jönnek és letartoztatnak. Ezt követően ugyan én valóban disszidáltam még, de olyan másfél hónap után visszajöttem a gyerek miatt.
– Mikor volt ez?
– 1957. július 16-án, a második nagy begyűjtésnél. Négyen jöttek értem, házkutatást csináltak, minden papírt elvittek, többek között a svéd gyermekakciónak egy vöröskeresztes papiját is elvitték tőlem, amivel később rám akarták verni a kémkedés vádját. Bevágtak a Gyűjtőbe, egy cellába. Akkor még másodmagammal voltam. Hát azután jöttek sorba, úgy, hogy reggelre mire felébredtünk voltunk vagy tízen. Két hétig voltunk a gyűjtőben, és akkor átvittek a Tolnai Lajos utcában. Két nap után felvittek kihallgatásra és ezen a dátummal íratták alá velem alá a letartoztatási papírt
-29-én íratták alá, ami miatt reklamáltam is, hogy engem 16-án tartoztattak le. Lévay fhgy volt a kihallgatom. Egyszer vertek meg gumibottal. Három napig lent voltam a pincében. Átöltöztettek a kis nyári vékony ruhámba, amiben letartoztattak, és úgy vittek le a pincébe. Hát csorgott a víz a falakról, itt voltam három napig egy pokróc volt rajtam. Világosságot csak akkor láttam, amikor enni adtak. Utána visszakerültem a régi zárkába. Itt voltam különben Darvas Ivánnal egymás melletti zárkában. Közös cserépkályha fűtötte a zárkánkat, mellette kifúrtuk a falat és ott beszélgettünk.
– Mivel fúrtátok ki a falat?
– Kanál az mindig volt.
– A Kontiból a Markóba kerültél?
– A negyedik emelet 15-be vittek föl. Voltunk a zárkában 10-en. Emlékszem: az újpesti csoportból a csitri Bede Margittal voltam egy zárkában, Klimó Ágival, ő orvostanhallgató volt, talán ő volt a legközelebb hozzám, aki később nagyon sokat segített rajtam is, meg a Katin is, minden tárgyalásunkon ott volt az Ági.
– Ez a zárka talán egy kétszemélyes zárka volt a Horthy rendszerben
– Itt tíz ágy volt bezsúfolva. Eredetileg talán négyszemélyes lehetett. Innen jártam kihallgatásokra. Csupán egy kis húsz napos kitérőt tettem a mellette levő zárkába, ahol a szigorított volt. Ott voltam húsz napot, mikor lebuktam a Kollár Laci levelével. Ablakon keresztül ment, madzagon a levelezés. Kollár Lajos volt alattam. Általában a levelet „liften” engedtük le, a madzagon, vagy pedig a radiátoron, amit mi telefonnak hívtunk, pohárral beszélgetünk.
– Hány hónapig tartott a Markó-időszak?
– Kb. olyan másfél hónapig tartott. Innen vittek bennünket vádirat-tanulmányozásra, vádiratot nem kaptunk a kezünkbe. Elég vaskos vádirat volt. Majd olyan egy hónap múlva kezdődtek a tárgyalások, ami szinte naponta folyt délelőtt-délután.
– A bíród neve?
– Tucsek Gusztáv volt, aki bizony elég halálbíró hírében állt, „véresszájú bíró”, így hívták, a Halásszal egyetemben. Kilencen voltunk vádlottak, ebből én voltam az elsőrendű, az ügy úgy futott, mint Wittner Mária és társai. A másodrendű Havrila Béláné, a harmadrendű Tóth József negyedrendű Kóté Sörös József, ötödrendűre nem emlékszem, hatodrendű Neumann Tivadar, akinek pusztán csak gépkocsivezetői beosztása volt. De például a két utolsót csak úgy hozzánk, csapták. Volt egy incidens is a tárgyaláson Tóth Jóskát elég súlyos váddal illeték, hogy a Köztársaság-téri harcoknál ott volt, már pedig akik ott voltak, azokat szinte mindegyiket kivégezték. Közülük eggyel együtt ültem a Bakos Gyulánéval, Salabert Erzsébettel együtt voltunk a halálraítélt zárkán a Gyűjtőben
– Kivégezték?
– Igen.
– Tehát a Tóth József számított rá, hogy ha ezt ráfogják, akkor föl fogják akasztani.
– Akkor biztos halál. Na, most a Tóth Józsi tiltakozott, mikor szereztek tanukat, akik hajlandók voltak „felismerni”. Bejelentette Tucsek, hogy több tanút nem hallgatnak meg. Ő tiltakozott, és kérte az ő tanúi meghallgatását Monorról, akik igazolni tudják, hogy az alatt az idő alatt nem volt Pesten, hanem Monoron tartózkodott és nem lehetett ott a pártház ostrománál. Tucsek elutasította a tanúkihallgatást, mire Jóska mondta nem igazságos a Népbíróság. És erre Tucsek kikelt, hogy meri a bíróságot rágalmazni. A Jóska ennek hatására, végső elkeseredésében, pillanatok alatt fent termett a bírói pulpitus tetején, és behúzott két jó nagyot a Tucseknek. Az ülnökök ijedtükben szétrebbentek, az egyiknek eleredt az orra vére. Az egyik fegyőr, aki mellettem volt, ki akarta kapni a pisztolyát, én ráütöttem a kezére, hogy ne lőjön. Féltettem a Jóskát. Kb. húsz perc múlva, a dulakodás után legyűrték a Jóskát, és kéz-lábbilincsbe tették. Aztán kiürítették az ügyészségi folyosót teljesen, hogy ki ne szivárogjon az eset. Ezután már nem vették le a bilincset a fiukról, és Tóth állandóan kéz-lábbilincsben volt. Még annyi elővigyázatoságott tettek másnap, hogy az első sort kihagyták és a második sorban kellett ülnünk. Na most másnap levittek bennünket a tárgyalásra és minden ott folytatódott ahol abbamaradt.
– Az ügyész hány halált kért?
– Négyet.
– Ebből Tucsek hány halált adott meg?
– Mind a négy halált simán kiosztotta. Fölmentünk a Markóba, bementem a zárkába és elkezdtem röhögni, hogy „halálra ítéltek lányok” és ott ugráltam. Arra emlékszem, hogy később jöttek injekcióval – talán nem is lett volna szükség rá. Én azt hiszem, ahogy végignéztem a társaimon: nagyon méltóságteljesen fogadták. Kb. egy hét után vittek át bennünket a Gyűjtőbe.
– A kisfogházba?
– A kisfogház annyira telítve volt, hogy nem fértünk be, hanem a Gyűjtő korházában voltunk. Még utána hozták hozzánk a Márton Erzsit is, ő egy másik csoportban volt halálra ítélt. ( Fónay Jenő pertársa)
– Mennyi idős lehetett?
– Akkor lehetett úgy huszanhárom.
– Mi lett a későbbi sorsa?
– Ő életfogytos lett, Kalocsán voltunk együtt. Aztán 63-ban szabadult.
– A három halálraítélt nőt hova vitték a korházból?
– Kb. olyan egy hónapig voltunk a gyűjtő kórházában, amikor átszállítottak bennünket a kisfogházba, ahol a halálraítéltek várták a sorsukat. A kisfogház T alakú épület volt, és ahogy jobbra fordultunk – fejreállitott T alak volt – a földszinten szemben volt egy lépcső, mi ebben a zárkában voltunk. Közben kaptunk egy negyedik társat is, Bakosné Salabert Erzsébetet, aki a Köztársaság téri ügyből kifolyólag ítéltek halálra. Négyen voltunka zárkában halálraítéltek. Nem volt nagy cella ez lehetett egy olyan kétszemélyes cella.
– Földön aludtatok, szalmazsákon?
– Hát később aztán már adtak ágyat. Itt voltunk négyen halálraítéltek. A világon semmi. Az ujjunk, amivel malmozhattunk, esetleg beszélgethettünk. De általában tiltották, hogy valaki az ügyéről beszéljen, ez tilos dolog volt. Én kértem, hogy adjanak be könyvet olvasni. Erre beadtak egy könyvet négyünknek. Volt a kisfogházba egy fegyőr, talán ha jól emlékszem valami Kovácsnak hívták. Kértem magam nevelői kihallgatásra, a Kovács nevű törzsőrmestertől. Hogy mennyire vadállat volt, csak most igazolódott be. Úgy vitt ki a zárkából, mint aki valóban nevelői kihallgatásra visz. Kiléptünk az épületből, és ahogy elhaladtunk az épületnél, mindjárt oldalt van a siralomház, ahová bevittek engem. Mintha fényképen látnám. Bevittek egy hatalmas hodályba, hátul egy függönnyel elválasztva, elöl az asztal volt.
– A kivégzőhely?
– Gondolom mögötte az akasztófa állhatott. Balra volt egy nagyon keskeny folyosó, amiből két vasráccsal ellátott helyiség. Ide löktek be egy szalmazsákra. Mikor én rádöbbentem, hogy hol vagyok, akkor iszonyú idegállapotba kerültem és elkezdtem ordítani, hogy nem szégyelli magát? Én a nevelőhöz kéredzkedtem, nem a siralomházba. Annyira, hogy egy idő után jött négy fegyőr, hoztak egy kényszerzubbonyt, és ebbe belehúztak. Védekeztem! Elég ellenállást fejtettem ki, úgy volt olyan 15-20 perc amíg a kényszerzubbonyba be tudtak húzni. Jól lekötöztek, odavágtak a szalmazsákra, és a Kovács még belém is rugót. Nem telik bele egy fél óra, hozzák utánam a Katit. Biztos tudta, hogy valami nem stimmel vagy halott valamit, nem tudom. Tény az, hogy a másik cellába lökték. De őt már kényszerzubbonyban. Egész délelőtt itt voltunk. Déltájban vettek ki a kényszerzubbonyból, akkor jött a nevelő is, s a Katit visszavitték a zárkába, engem a nevelő magával vitt. Én előadtam, hogy én önhöz kéredzkedtem, de elég kerülő úton kerültem ide. Semmi más nem lett volna a problémám, pusztán annyi, hogy talán emberségből adjanak – négyen vagyunk – négy könyvet! Mit csináljunk egy könyvel? És hát végeredményben halálraítéltek voltunk, mivel foglalkozzunk, az ítéletünkkel? Visszavittek a zárkába, de ezt követően eltűnt a Kovács a kisfogházból. És mi ennek nagyon örültünk. Valahová elhelyezték.
– Meddig voltál ott a halálos zárkán, negyedmagaddal?
– Bakos Erzsit, azt hiszem novemberben végezték ki (nov. 28) Márton Erzsi megkapta az életfogyott, még őt is előttünk ítélték el másodfokon, őt aztán elvitték
– Titeket mikor vittek másodfokra?
1959. februárjában volt a másodfokú. Mind a kilencen ott voltunk. 24-én volt az ítélethirdetés. Nekem életfogyt. Másod, harmad, negyedrendű = halál
– Ezt a három halálos ítéletet mikor hajtották végre?
– Nagyon gyorsan. Soha nem felejtem el, mikor visszavittek a gyűjtőbe a raboban ott ültünk min a négyen. Nem tudom elmondani, hogy milyen döbbenetes érzés volt, hogy a három társamon rajta maradt a halál, majdnem szégyelltem, hogy rajtam nem és egyszerűen nem mertem megszólalni, semmit nem mertem mondani, valahogy nem is illet ide a szó. Olyan csend volt ez, ami mélységesen, nagyon mélyről beszélt. És akkor láttam utoljára a fiukat is. Tóth csak egyszer szolalt meg: „már nem láthatom a kisfiamat”. Kegyelmet kértek, de minek. Nagyon gyorsan dolgoztak. 24-én kimondták az ítéletet, és 26-án hajnalban akasztották őket. Az éjszakát Katival átbeszélgettük. Sosem felejtem el. Azt mondja: „pont 26-án akasztanak, akkor születtem.” 26 éves volt.
– Akkor reggel, hajnalban, amikor jöttek érte, összeölelkeztünk és elvitték. Amikor becsukódott az ajtó, akkor döbbentem rá, hogy ott maradtam egyedül és nekiestem az ajtónak és elkezdtem sikoltozni, hogy hozzák vissza. Ne vigyék el! Hozzák vissza! Aztán már nem tudtam semmiről, mert elájultam. Csak egy fegyőr térített eszméletre, nem tudom mikor. Nem tudom, minden sötétségbe borult. És ezt soha nem felejtem el..
Hát ennyi az életrajzból az elején kimaradt, hogy miután abbahagyta a gimnáziumot egy ideig még gépiroskodot a Tanácsnál, amit a már említett Patkós Gyula intézett el neki.
Amikor elolvastam ezt a könyvet és találkoztam Hornyák Tiborral említettem neki, hogy ha már a Marinak nem volt annyi esze, hogy a harcban való részvétel címén egy betörést említ és ráadásul még egy másik csoportot, belekever egy lopásba, akkor neki kellett volna, hogy legyen annyi esze, hogy ezt nem írja le, tudniillik Hornyák is 56-os elítélt volt és Marival egy pártban vettek részt az első választásokon 1990-ben
én nem Szemenyeitől vagy Asperjántól közlök információt Wittnerröl hanem személyesen Wittner által elmondottakat másoltam ide hát ilyen hősi tetteket hajtott végre Wittner Mari
3:09 du.
Ez a nő egy szörnyeteg.
3:17 du.
azért szörnyetegnek nevezni túlzás. csak jellemtelen és gerinctelen.
3:23 du.
A facebookon már megtettem az észrevételemet, de itt még fontosabb. Tehát:
Én mint ’56-os kutató, nem nagyon hiszek Asperjánnak. És mint cikkében érintett, hadd tegyem meg a válaszomat:
1. De igen, Papp Józsefet (és nem Asztalos Jánost) akasztották fel lábánál fogva, ez több dokumentumban is ellenőrizhető. (Bár kétségkívül – A Jankó Piroska perében – bizonytalankodtak a nyomozók (is)
2. Igenis, már az ostrom napján (X. 30.) kb. du. 4 órától Szőllős Sándor ezredes utasítására egy műszaki alakulat megkezdte a felderítést a Köztársaság téren, sőt este 8-kor hozzáláttak a fúráshoz is.
Azt még érdemes tudni, hogy Asperján György nevű corvinista felkelő semelyik dossziéban nem szerepel. Ettől persze még ott lehetett, csak nem nagyon ismerték.
Egyébként pedig eleve nem nagyon hiszek az olyan szemtanúknak, akik „mindent láttak”, semmit sem felejtettek, „mindent tudnak”.
A Wittner-ügy pedig bonyolultabb annál, ahogy itt megjelenik. Jó pár éve megjelent a Wittner-jelenség című cikkem, ami neten könnyen elérhető, az érdeklődőknek figyelmébe ajánlom.
3:49 du.
Erre a cikkre vicsorgó gyűlölettel fognak köpködni a jobberek amiben az lesz az igazán groteszk, hogy pont az írás objektivitása, és igazsága miatt teszik!
Szerintem az egyik legfontosabb gondolata a cikknek, hogy igen, ’56 igaz mibenlétét, valóságát csak generációk múlva lehet maradéktalanul feltárni, és a társadalom elé tárni. A történelem tudomány egyik törvényszerűsége, hogy egy történelmi esemény, személy megítélésének igazsága egyenesen arányos az eltelt idővel, és a magyar társadalom még fényévekre van attól, hogy maradéktalan objektivitással tudja látni ’56-ot. Ahogy a Kádár-korszakot is…
4:50 du.
Beírtam Pucher János közleményéhez egy hozzászólást.NEM ENGEDTÉK ÁT, Nincs engedélyezve a komment.
Szégyen………semmi rosszat nem írtam!
Csak örültem, hogy egyenesben megtudhattam végre Wttner Mária IGAZI életét. Aki őt elmarasztalja, az téved. Egy életben ennyit szenvedni, mérg háromnak is sok!
1:26 de.
Topapó
2013 november 6
5:22 du.
Topapó, ebben teljesen igazad van! Emberi dolgaink igazsága sokszor relatív, és mindegyik félnek meg van, meg lehet a maga részigazsága! Én inkább az objektivitásra tenném a hangsúlyt, ha a társadalom különböző rétegei képesek lesznek belátni a másik igazát is a mindannyiunkat érintő kérdésekben akkor képesek leszünk az abszolút igazsághoz konvergáló konszenzusra! Hát erre várnunk kell még kicsit…!:)
2:27 de.
igazi élet lenne, amit összehazudott? magának legyen mondva…
amúgy wittner anyó, mint ’56-os elítélt, 16%-os nyugdíjemelést kapott, visszamenőlegesen. igaz, a többi ’56-os elítélt is, de gondolom, azért van, aki kikéri magának, hogy wittnerrel egy kalap alá vegyék.
3:38 de.
ASPERJÁN GYÖRGY 1939.
Wikipédia: ” 1958 óta publikál. 1960-1965 között az ELTE BTK magyar-filozófia szakos hallgatója volt. Karrierje kezdetén vasesztergályosként dolgozott. 1964-ben az ELTE Tiszta szívvel című irodalmi lapjának főszerkesztője lett. 1965-től a Magyar Rádió munkatársa lett.”
Érdekes karrier egy Corvin közitől. Két évvel a forradalom után már publikál, aztán vasesztergályosból hirtelen filozófia szakos hallgató lett. Ha rosszindulatú volnék, azzal magyaráznám, hogy már akkor „mindenről és mindenkiről mindent tudott.”
3:42 de.
Kedves Ille István!
Én is hasonloan itélem meg a szban forgó nőcskét.Neki csak most van nagy szája,szerintem 56-ban csak az alfenekét tornáztatta.És micsoda szégyen,őt most a hatalom hösnek tekinti.
5:41 de.
bizony, érdekes karrier. tudja, sárdi jani, akkoriban felkarolták a tanulni kívánó munkásfiatalt. úgy hívták, hogy emberközpontú szocialista oktatáspolitika.
de ma?
5:47 de.
mármint, a jelenlegi hatalom. mint említettem, kell nekik a díszcigányuk és díszzsidójuk mellé egy díszötvenhatos is. díszkomcsiluk és díszkeresztényük akad elég.
7:11 de.
Még egy dolgot 1956-ban a Munkástanácsba a Nemzeti Bizottságba választották a tagokat és azok kerültek be akiket ismert a környezetük de ha valaki jelentkezett egy fegyveres csoportnál, hogy kockára teszi testi épségét netán az életét hát tőle azért nem kérhetek erkölcsi bizonyítványt, így ide nem csak szentéletű emberek kerültek hát így kerülhetett közéjük a szóban forgó „szabadságharcos” hős „forradalmár” is. Ez így ment akkoriban.
10:41 de.
Persze senki sem tartott gyertyát Wittner Mária „férfiügyeinél”: A rosszindulatú pletyka folyik tovább. Bizony sok lánynak volt akkor is már „szerelem” gyereke, mégsem ragasztottak rá k jelzőt.
Szerintem WM-nek az a nagy hibája egyeseknél, hogy Fidesz képviselő. A képvislőket otthon, nem demokratikusan választják, mint máshol?
Szégyelje magát aki rosszat ír róla, hiszen szenvedései elképesztőek voltak. Hol van most a nagy humanizmus?
11:00 de.
nem, kérem szépen, nem az a nagy hibája, hanem, hogy jellemtelen és gerinctelen. ja, és egy kicsit hazudós 🙂
11:32 de.
Figyelő
2013 november 7
10:41 de.
Kedves Figyelő.
Kérdésem nőtt. Illetve kérdéseim.
1.
Mitől lehet az, hogy az 56-osok közül nem találni egyetlen egyet sem, aki közösséget vállalna Wittnerrel?
2.
Mitől van az, hogy Pongrácz simán le „bableveskurvázta” Wittnert?
3.
Miért hazudja azt Wittner, hogy hónapokat töltött a siralomházban?
4.
Miért nem támogatta Wittner (és a Fidesz-Kdnp összes prominense) a titkosszolgálati anyagok megismerését?
Érdeklődéssel várom a válaszodat.
11:33 de.
Ja, ha pl. ellenzéki tábor képviselője lenne, nem hívnák itt jellemtelen gerinctelennek és hazudósnak!
11:40 de.
falusi
2013 november 7
11:32 de.
Rossz helyen keresel információt, ez a válaszom.
De a LÉNYEGEN nem változtat..
Interjújában öszintének látom, s TUDOM, hogy a siralomházban hónapokat töltenek emberek.
Találkoztam itt eggyel, akit egyetemistaként koholt vádak alapján összeeskűvéssel halálra itéltek.
Költő és festőművész volt.
Vele is az történt, hogy egy társával volt a siralomházban, a társát kivégezték, az itéletét életfogytiglnara változtatták.
Elmesélte nekm mit élt ott át. Olyan szörnyű emberi szenvedés, amit még az ellenségemnek sem kivánok.
Örökre lelki sérült maradt és festményei, versei főleg barna és sötétvörös színekről beszéltek…..
11:43 de.
Figyelő..
Válaszolj a kérdéseimre..
Meg arra is, hogy hány ötvenhatost találsz te ma az ellenzékben?
Nem az akkori időkben irodákban szerencsétlenkedőkről beszélek, hanem azokról, akik kint az utcákon, tereken fegyveresen harcoltak. Nos?
Merthogy Wittner mellett senki nem szólal fel az akkoriak közül.
11:49 de.
Apropó! Van egy ismert kommunista “szerelemgyerek”, Kádár János. Ha Wittnert megvetik a szerelemgyereke miatt, mindig gondoljanak az ő édesanyjára.
11:56 de.
Számomra ez a nő egy hiteltelen,megélhetési ember!
12:02 du.
falusi
2013 november 7
11:43 de.
Jaj, falusi! Hányan élnek ma OTTHON akik fegyverrel harcoltak akkor?
A többséget kivégezte Kádár. Aki tudott kimenekült. Elmúlt 57 éve, hányan vannak ezek közül fegyvers forradalmárok ÉLETBEN otthon?
Ott voltam a temetésén 2005-ben egynek, Pongrácz Gergelyén. Nagyon megrázó volt!
12:16 du.
Figyelő: Csak megrázó temetést láttam. Ez a temetés sajátossága.
12:19 du.
Sárdi Jani azt hiszen valamit nagyon nem értesz senki nem ítéli el Wittnert mert volt egy szerelem gyereke de azért joggal elítélik, hogy ezt a gyereket eldobta magától, miközben neheztel az anyára mert vele is ezt tette. Csermanek ezzel szemben ha nagyon szegényesen is éltek de törődött a gyermekeivel hisz János fiát taníttatta és szakmát is tanult.
1:22 du.
gondoljon rá maga. a maga kedvence. én egész jól elvagyok nélküle 😀
1:24 du.
pongráczról elég elterjedt vélemény – saját köreiben is – hogy nem volt teljesen százas már az öreg.
1:27 du.
nos, kb. úgy szaporodtak az idő múltával az ’56-os harcosok, ahogy előtte a partizánszövetség tagjai.
1:35 du.
Ille István
2013 november 7
1:27 du.
Bizony! Ennyi ’56-os „hőssel” amennyi a rendszerváltás után életre kelt számszerűleg megnyerhettünk volna egy harmadik világháborút! 🙂 )))))
1:42 du.
Figyelő.
Ötvenhatos információimat a börtönökről, halálos ítéletekről, siralomházról olyan személytől kaptam, akinek sem a hitelességében, sem a tisztességében nem kételkedek. Ő volt az édesapám. Hatvanháromban szabadult. Szigethyt és Tihanyit felakasztották.
Szóval nem mondtam, hogy az otthini ötvenhatosok nem állnak Wittner mellé. A külföldön élők sem.
Akik a kilencvenes években vele együtt dolgoztak a POFOSZ-ban, azok főleg nem fognak melléállni. Wittmanról,- a saját írásán kívül, – egyetlen valamikori harcos sem emlékezik meg. Szerinted miért? Pedig Wittman minden harci cselekményről, akcióról többesszámban beszél. Hol vannak az egykori társak? Mindenkit felakasztottak?
te is tudod, hogy akár az itt élők között is nemegy olyan van, aki most akkora hős, mint ide Calcutta. Ötvenhatban meg laposabb volt a tehénlepénynél.
Torontóban találkoztam azzal az úrral, aki édesapámat feljelentette. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, neki kikerekedett a szeme, én csak simán felálltam az asztaltól, és otthagytam. Mert ő is „forradalmár volt”, ugyanis pontosan egy ilyen összejövetelen találkoztunk.
Wittner nem futhatta volna meg ezt a karriert, ha nem hazudik.
Egyébként pontosan Pongrácz Gergely volt az, aki „bableveskurvázta” a hölgyet, és – ha választékosabban is,- de a Brazil nevű corvin-közi forradalmárnak Párizsban ugyanez volt a véleménye..
Wittner egy parazita, hazug némber, aki megpróbál megfelelni a szélsőjobb elvárásainak.
Ennyi.
1:43 du.
És érdekes szociológiai tény, hogy ezeknek a „hősöknek” a 90 százaléka hithű kommunista volt ’89 előtt! Tényleg nem is értem miért a turul a totemállata ennek az országnak? A szélkakas sokkal kifejezőbb lenne… 🙂 ))))
2:07 du.
A parittyás hangja
2013 november 7
1:43 du.
Az sem rossz, bár a dögkeselyű szimbólikusabb lenne..
2:10 du.
Mit keres ez az iromány a Kultúra rovatban?
2:57 du.
Puchert János
Bár igazad lenne és csak csak félreérteném a megjegyzéseket amiket Wittner Mária erényere írtak.
Egyébként, nem csak Wittner Mária, hanem Csermanek Borbálla is nevelőszülőkhöz adta a gyerekét. A kis Kádár János 1912-től 1918-ig nevelőszülőknél volt.
Épp az általad küldött életrajzból tudom, hogy Wittner Mária a gyereke miatt kockáztatott és jött vissza a biztonságos Ausztriából. Vesztére tette, mert letartóztatták. A börtönből pedig nehéz gyereket nevelni. Nem korrekt ilyesmit felróni neki..
3:17 du.
mi is ez a sorompóba állás wittner mellett? mit számít kádár gyermekkora? mit számít wittner kockáztatása? semmit.
hanem, amivé wittner lett, AZ számít!
3:40 du.
Puchert János,Figyelő,Dakota hozzászólása bizony elgondolkoztató a cikkel kapcsolatban és számomra legalább annyira hiteles mint a szerzőé és a gyalázkodó,de hiteltelen(forrás?…..)
baloldali hozzászólóké!
Maga cikk nagyon gusztustalan,a forrásról meg már ne is beszéljünk!…….”hitelesség”?Hol voltak?Éltek akkor?
Lehet,hogy Wittner Mária meggondolatlanul lányfejjel ,szerelemgyereket szült akiről az akkori
körülmények miatt kénytelen volt lemondani,(munkája nem volt….
később meg börtönbe vetették!)de sajnos erről az anyja is tehetett,aki úgy dobta el magától,hogy arra bizony nem volt mentség!!!
Aztán mert egy anyátlan- apátlan fiatal éretlenül szerelembe és teherbe esik,az a véleményem szerint nem prostituált!Sok ilyen van ma is!!!
Ettől eltekintve a karmelitáknál nevelkedett(ami azért valami!)az államosításkor pedig intézetbe került és gimnáziumba is járt,majd hosszú(13 év?) évekre börtönbe került és sokat szenvedett,ezért úgy gondolom megérdemli
a tiszteletet és az 56-os kitüntetést!
Ezzel szemben a rágalmazók,akik akkor „sehol” sem….(meg ugye börtönben sem?),vagy netán a megtorlók oldalán voltak jobb ha hallgatnak……..főleg mert több volt „értelmiségi”
balos csak szégyent hozott a hazájára,a kulturáltságáról már nem is beszélve!…..
Aztán az érdekes,hogy a mai intézetbe adott nagy létszámú elhagyott gyerekek „kisebbségi magas végzettségű” szüleit persze nem ítélik el,hanem sajnálják,(annak ellenére,hogy a mai modern világban már
van lehetőség fogamzásgátlásra)pedig nem „hősök” csak sötétek,élősködők!
Hát ez is egy „megszokott” cikk volt!
3:46 du.
nocsak, eddig bírta? pedig már komolyan könnyeket ejtettünk, vigasztalhatatlanok voltunk, hogy a marcsi, a MI marcsink befejezte, abbahagyta a beszólásait, az igazság hirdetését…
ami a karmelitáknál történő neveltetését illeti: elég hamar elfeledkezett róla, ahogy a tízparancsolatról is!
de semmi baj, ha maga ilyennek látja wittnert, hát ilyennek. ez is egy vélemény 😀
a 16%-os nyugdíjemelést – visszamenőleg! – is biztosan megérdemelte, hiszen végülis ’56-os elítélt volt. igaz, köztörvényes, de ilyen apróságra már ne adjunk…
3:48 du.
Érdekes, ogy 56. kapcsán ma mindenki olyan hősökre emlékszik, aki talán nem is voltak azok. Állitom, hogy 56. igazi hősei azok a diákok, munkások voltak, akik tüntetésükkel elinditották a Rákosi önkényuralom lebontását. Talán rájuk kellene emlékezni, nem azokra, akik később fejjel lefelé akasztottak föl bárkit is, vagy élő ember szivét tépték ki, esetleg embereket úgy gyilkoltak meg, hogy teherautókkal huzatták őket szét, vagy azokra, akik úgy öltek meg embereket, hogy kidobták őket a harmadik emeleti ablakon. Mert ők nem forradalmárok, hanem háborús bűnösök voltak. A gyilkosság akkor is gyilkosság, ha azt magukat forradalmárnak hazúdó csőcselék követi el. Ebben az összefüggésben Nagy Imrét sem a saját párttársai, nem az ellenség, hanem maga a csőcselék árulta el.
Wittnert pedig nem a zabigyereke, nem a forrdalom alatti cselekedetei, hanem a mai tettei minősitik. Egyben minősitik azt a pártot is, amelynek országgyűlési képviselője lehet. Persze ezt a pártot sokkal jobban minősiti nála mondjuk Poszgai és Szűrös, stb. stb., illetve azok, akik a mind a Kádár rendszer, mind a mai kapitalizmus megalkuvó, gerinctelen kiszolgálói. Na, ha én „jobboldali” lennék, akkor bizony ez engemet nagyon elgondolkodtatna…………Nem kellene már ebben az országban végre nyiltan beszélnünk egymással?!
3:58 du.
-Te voltál partizán ?
-Nem , de már készül róla a papír…
/ Hofi /
4:22 du.
a MODEM alapján személyeskedés miatt törölve
4:27 du.
Marcsi
2013 november 7
3:40 du.
Hát ez is egy megszokott bejegyzés volt!
4:28 du.
Végig olvastam a kommenteket van olyan amivel egyet tudok érteni de olyan is akadt amitől a hátamon is fel állt a szőr !! Tegnap már véleményeztem a cikk ” hős ” nőjét de sajnos azt valami miatt egy radirral való találkozásra ítélték Hm….Hm. Vajon miért ?? No de mindegy ám ettől függetlenül tény az tény marad és ez pediglen az , hogy Witner Mária ez a kétes multú nőszemély ott ücsöröghet s fröcsöghet a Magyar Köztársaság elsőszámú közintézményében ahol állítólag az ország jövőjéért köznépért és nem valami sanda pártérdekekért dolgoznak látástól mikulásig !!!
4:41 du.
Kovács Éva
Ön: „Számomra ez a nő egy hiteltelen,megélhetési ember!”
Én: Maga tiszta Judit Nostizius, csak jobb a helyesírása!
4:50 du.
Ha a másik oldal üldözöttei,áldozatai,túlélői 50 %-os nyugdíj-emelést kaptak,akkor ugye nagyon gusztustalan és igazságtalan irigyelni az 56-osoktól a 16 %-ot!!!!Ja és ki mondta,hogy köztörvényes volt?….az ÁVÓ?.. az akkori bíróság..?Ja,igen!
Na de az igazság „odaát”..(X akták).van,nem itt ezt mindenki tudja!
Na üdv.mindenkinek!
5:02 du.
abryzoli
– ezt írod: „Wittner Mariska volt 56-ban a nemzet ribanca? Kétségtelen. Látszik is rajta rendesen.”
S ha ilyenkor W.M. fia megkérdezi tőled: És a te Édesanyád, hogy van?, – akkor mit mondanál?
„Igen, István igazad van! megkövetem magam. Lehetséges, hogy túllőttem a célon. De mint apa mondom, hogy aki beadja a gyerekét intézetbe azokon én kicsit felháborodok.”
Négy gyerek felnevelésében vettem részt, hála Istennek egyiket sem kellett állami gondozásba adni, de:
– ha valaki saját megát sem tudja ellátni, akkor a gyereknek tényleg jobb az állami gondozás!
6:06 du.
Lélfai Szilárd!
A „bólogató”Kovács Évának adott válasszal tökéletesen egyetértek,ezt már régebben én is megírtam!!!!
vannak hasonlóságok,értelmi szintek …és helyesírási különbözőségek…..ha minden együtt lenne,bizony az se elég!
6:15 du.
Nna.
Létfay igazságot szolgáltat , nekünk , félhülye tévelygőknek.
Köszönnyük parteingenosse Lébftai !
Máskor is kérjük a kiigazításunkat !
12:00 de.
Mariskának meg kellene mutatni, merre van a „KIFELE MENET” a Parlamentből.
Nincs helye ott. Sem a kora, sem a múltja miatt. A kora? Igen, hol van már a betűszó FIDESZ jelentése? Fiatal Demokraták Szövetsége.
Csupa koros, más pártból átvedlett, innen fújjogató, önmagát igazság harcosának kiabáló, egymásra sarat dobáló társaság. Annyira el vannak foglalva azzal, hogy egymást lehúzzák, megszégyenítsék, bepiszkolják, erkölcsileg megtapossák, hogy nem veszik észre azt, amit kellene!
Az orruk előtt folynak az erkölcstelen, bocsánat’ pofátlan meggazdagodások, a népnyúzó intézkedések. Ők megszavazzák. Több okból, talán azt sem tudják mire szavaznak? Bizony felmerült bennem ez is. Csak lerendezni, aztán menni a dolgunkra! – lehet, hogy ez dobog bennük.
Hová is jutottunk?!
Véleményem ez, klikkeljetek. Megköszönném.
http://youtu.be/jsNkYzW-k00
Igen. Ez a mai magyarság élete. A történelmünk? Majd az is meg lesz rajzolva, szépre, színesre.
Mint ahogyan minden csapunkból az folyik: Magyarország jobban teljesít!
*
Orbánnak jól működik a háttere. Volt ez régen is, súlykolták a „hazafias” mondatokat, sőt csasztuskákat… Az emberekbe beleégett. Volt aki komolyan is vette, aztán plűre csúszott.
Most is de sokan vannak így, előbb-utóbb ők is hasukra esnek.
Mariska egy senki volt és az is marad. Vén korára akar hőssé lenni?! Tisztességes ember elutasítja mindazt, amit ez a nőszemély ordít a parlamenti székéből.
Nem azonosultam soha, de nincs is ingerem, hogy bármilyen véleményét elfogadjam.
Sőt skandáljam.
El vele!
(( 😮 ))
12:54 de.
kedves boksan tibor, kerestem a spamok közt és a lomtárban, de nem találtam jelét, hogy törölve lett volna. de az se lenne csoda, mivel a rendszer eleve minden hozzászólást spam ellenőrzés végett várólistára tesz, és előfordulhat, hogy – mivel PERCENKÉNT 1015 spam fut be – belecsúszik egy-egy koment a spamra helyezébe, ugyanis ez a művelet jelenleg manuális. de már dolgozunk az automata spamszűrőn!
1:05 de.
bocsika, de maga összehasonlítja a nácik üldözötteit wittner „üldöztetésével”? amúgy ki irigyli tőlük? melyik kommentben vél felfedezni erre történő utalást?
ha ide idézné, nagyban segítene a szavahihetőségén. de így…
3:55 de.
Kedves mindenki. Egyik nagynéném a sokból, a háború viharában elfelejtett megtanulni írni olvasni. Csak arra futotta, hogy árva legyen. Igaz, felnevelt két árva gyermeket, és húzta az igát egy téglagyárban, ahol 16 órában segítette az ország újjáépítését. Komolyan gondoljátok, azzal, hogy megtanultátok a helyesírást, különb emberek vagytok nála? Soha nem tudtam a művészetről beszélni vele, de ha eszembe jut bütykös keze, csak szánni tudom amire olyan büszkék vagytok.
4:03 de.
Ille és Parittyás: Moldovának van egy írása, melyben a partizánok saját bemondása alapján számolták az ellenség halottait. Az első öt többet ölt meg, mint az ellenség összlétszáma. Lehet, hogy az öreg, megint eltalálta a valót?
5:28 de.
Marcsi
2013 november 7
6:06 du.
„vannak hasonlóságok,értelmi szintek …és helyesírási különbözőségek”
Bizony! Nem kicsit! Nagyon!
Nos, ezért nem érdekli a kutyát sem, hogy mi az amit te már régebben is megírtál!
Na jó, lehet Lélfait igen, de ő saját bevallása szerint is, többnyire be van lőve! 🙂 ))))))
6:26 de.
és akkor még ott vannak a bolgár partizánok, akik tudvalevőleg ott voltak minden km-kőnél! 😀
6:48 de.
boda, ha esetleg kifejtené, mi a véleménye ennek a talpig mártír asszonynak azon megszólalásáról, mi szerint a parlament ülésén, ország-világ előtt azt találta mondani: „Horn Gyula hóhér volt” és ” a „mi adónkból” finanszírozzák a kórházi kezelését, „három éve ott vergődik a Honvéd kórházban, mert képtelen meghalni”
„Wittner Mária lapunk megkeresésére, miszerint egy nagyon beteg emberről van szó, nem érzi-e, úgy, hogy túl durva volt a parlamenti kijelentése, és túllőtt a célon, úgy reagált: nem érzi úgy. „Minden ember már a Földön elnyeri büntetését a bűneiért. És nem én fogom elvenni Horn Gyula életét, hanem a Jóisten”.
és ez a … na, hagyjuk a jelzőket – mert a jóistenről beszélni? úgy is, mint karmelitáknál nevelkedett. ez a luvnya is – akinek sajnálatos módon tartási hibája volt anno (mi szerint nem tudta összezárva tartani a combjait) is elnyerte a büntetését, sajnos, nem hajtották végre, pedig mennyivel tisztább lenne ez a világ nélküle!
7:07 de.
Ille István
2013 november 8
6:48 de.
István, bizony nagyon így van ahogy írod! Ahogy ez a mocsok nyilatkozott Horn Gyuláról, az minden kritikán aluli de az élet majd ebben is igazságot tesz. Horn neve örökre ott marad a történelem könyvekben mint a rendszerváltó évek egyetlen pozitív hatású, legemberibb és nemzetközileg messze legelismertebb politikusa, erről a repedt sarkú Mariskáról meg csak egy hazug riherongy egyre halványuló képe marad míg végül már senki nem fog emlékezni rá!
7:27 de.
egy gond azért volt hornnal: teniszezett. csakhogy, nem viselte el, ha vesztett, minek okán, ha nem akartak némi teniszütő földhöz csapkodást látni a kísérői, csak nála gyenegébb partnereket vezettek fel neki 🙂
7:44 de.
Tényleg?:))) Mondjuk simán el tudom képzelni az öregről, Isten nyugosztalja!
De még így is nagyon szerettük!
7:50 de.
ja. a lehel úton van egy katonai raktárkomlexum, oda feltűnés nélkül tudott bejutni a hátsó kapun. a teniszpálya ugyan hagyományosan salakos volt, de neki az is jó volt. kádár se sakkozott elefántcsontból faragott bábukkal kínai intarziás táblán.
8:51 de.
Megér ez a nőszemély ennyi „papírt és tintát”? Még azt hiszi magáról, hogy valaki.
8:56 de.
Ille István
2013 november 8
7:27 de. Ki szeret kikapni?
9:57 de.
Kedves Llanfair!
A megöregedett, szájtépős Mariska éppen ezt akarja. Hogy még mindig ő legyen a porondon. Beszéljünk róla. Pedig nem érdemes. Nem érdemli meg. Dobjuk a témát a süllyesztőbe, már jól kiveséztük, érdemei „elismerése” mellett.
Higgyétek el, még örülget(ne) is, ha megtudná, lehet, hogy olvassa? – hogy ennyi időt fecséreltünk rá.
Egy buta, korlátolt, primitív, nagyszájú nőszemély. Véleményem szerint a piacra való, nem a Parlamentbe. De miért is nem áll be valamelyik standba?! Ott árulhatná azt a zöldséget, amelyeket összehord az országunk házában.
El vele!
11:43 de.
Georgina Bojana
2013 november 8
9:57 de.
Lájk!
A mi Tigrincsünk a legjobbkor eresztette ki karmait 🙂
11:55 de.
Ille István
2013 november 8
7:50 de.
Bizony-bizony! A nagy öregnek jók voltak a kopottas fabábuk! Hiszen EMBER volt minden porcikájában. És ennek az oly kevés, s mégis mindennél több elvárásnak utána csak Horn Gyula tudott megfelelni… Nos ezért tartunk itt ahol tartunk. A magyar rendszerváltó politikai elit emberségből nullára vizsgázott, és a tragédia ebben az, hogy ezért az egész magyar társadalomnak kell osztályt ismételnie…
12:07 du.
a krumplileves legyen krumplileves! 🙂
12:43 du.
Kuplerájjá tették az Ország Házát.
Kik is ?
Hát a tanulatlan földsötét alattvalók.
( És ebbe beleértendőek az ún. ” értelmiségiek ” is.)
Mostmegmár rinyálhatnak.
A csapda lecsapódott.
Amint a francia recepciós kislány mondotta egy hazánkfiának nemrég , tágranyitott szemmel , súgva , mikor az ipse mondta neki hogy honnan jött :
– Még szerencse hogy legalább utazhatnak ! Egyenlőre !!
11:33 de.
Kedves Parittyás!
MEGKÖSZÖNÖM a Tigrincs-et!
Különben csak ülök és reszelgetem a körmeimet!
Néha azért ki-kieresztem, de ez a szájtépős „nem szappan, nem kopik” nemiszervvel rendelkező „asszonka” már nagyon az idegeimre megy.
Valóban megér ennyit?!
Időből, figyelemből és leütésből?!
Nem hinném!
🙁 ))
Az „ejtésért” már előre jó alaposan megdolgozott :O ))
1:33 du.
Kedves összes olvasó!
– Mindentől függetlenül, azért el lehetne azon is gondolkodni, igaz nem illik a képetekbe, hogy egy egyszerű „lepedőakrobata” miért volt tovább börtönben mint a többi „forradalmár”?
– Az is érdekes, hogy a le sem tartóztatott, „igazmondó, mindent tudó, mindenhol jelenlevő krónikás”, Asperján elvtárs mennyire hiteles? A perek, kivégzések még tartottak, az ő karrierje viszont meglódult!
1:36 du.
Georgina Bojana
„Különben csak ülök és reszelgetem a körmeimet!”
– elfelejtetted befejezni Georgina! …. és közben hülyeségeket beszélek!
1:49 du.
személyeskedés miatt komment törölve
2:04 du.
ha javasolhatom, nézzen utána mariska karrierjének. korántsem volt lepedőakrobata, mivel a lepedő, mint higiénés környezet, nem tartozott a tevéknyeségéhez 😀
2:33 du.
szokjon le a pimaszkodásról, léfai, akkor talán átengedem a kommentjét. tudja, itt vörösterror van!
maga meg csak narancsszínű 😛 a moderátor.
4:47 du.
😀
5:32 du.
Wittner Mária 1956. Februárjában jött Budapestre. Rövidesen megbetegedett, három hónapig volt kórházban. Októberben kitört a forradalom. Mégis, mikor volt ideje prostituálnak lenni?
6:26 du.
Lélfai Szilárd
2013 november 9
2:33 du.
Mi mást lehetne itt várni?
6:30 du.
Lélfai Szilárd
2013 november 9
1:33 du.
Hogy mennyire hiteles?
Semennyire.
Különösen undorító, hogy ezek a magukat férfiaknak tituláló valakik ilyen undorító módon nyilatkozzanak valakiről, akit nem is ismertek, nem is ismernek.
Hányinger ez az oldal, ahogy van.
6:32 du.
És akkor most ezt az egészet lementem, mint monitor mentést:)
Mielőtt ille-nek eszébe jutna eltüntetni az egészet:)
1:04 de.
Kossuth Rádió Vasárnapi Újság nevű műsor 2013. november. 10. Mindszenty emlékérmet kapott az 1956-os forradalom élő hőse? na ki hát Wittner Mária. Arra a kérdésre, hogy hogy bírja ezt a szakadatlan harcot válasz ha az Isten feladatot ad akkor erőt is ad hozzá. Annak idején még az anti világban mondtak hasonlót ha az Isten hivatalt ad észt is ad hozzá. Hát ez akkor sem jött be. Lehet menni meggyónni a bűneiteket akik erre a szent asszonyra csúnyákat mondtatok.
1:10 de.
sárdi, senki nem állítja, hogy hivatásos prosti lett volna. „harcostársai” is csak azt mondják, erkölcsei némi kívánni valót hagytak maguk után. amúgy ki állítja, hogy kórházban volt? csak nem ő, saját életírásában?
ja, az mindjárt más.
1:13 de.
ha hányinger, akkor minek olvassa? vagy csak kényszeres?
és, ha lementi, mire megy vele? vagy csendes óráiban előveszi, és memorizálja? 😀
2:36 de.
Kedves Szilárd!
Igen, a viccben valóban a nyuszkó hülyeségeket beszélt.
🙁 ))
De én úgy érzem, eddig sem, ezután sem teszem.Pontosítok, nem beszélek „hüleségeket”. Mariskát már régen a süllyesztőbe, vagy polcra tehetnénk, valóban nem értem, miért írunk még mindig róla?! Ha olvasná, még ki is húzná magát, hogy lám, lám, itt az elismerés a „munkásságáról”. Biztosan jól elfáradt a forradalom végére. No és felvetődött, hogy miért volt -állítólag- hosszabb ideig a dutyiban?! Ennek bárminemű, sok oka is lehetett. Nem biztos, hogy politikai. De itt nem mennék abba bele, hogy mi még?! Vannak elképzeléseim.
🙂 ))
2:38 de.
Kedves Szilárd, bocs’ magáztalak.
Tegezve és kedvesem leírom és megerősítem, nem írok hüleségeket.
(( 🙂 ))
4:00 de.
falisi írta:
„Egyébként pontosan Pongrácz Gergely volt az, aki “bableveskurvázta” a hölgyet..”
Nos, utánanéztem „falusi” információinak, hogy Pongrátz Gergely a forradalom előtt ismerhette-e
Wittner Máriát.
Pongrátz Erdélyben született. 1945-ben Mátészalkára,majd Soroksárra költöztek. A gimnáziumot Bácsalmáson végezte. Szobon, majd Cegléden dolgozott. Az 1956-os forradalom híre a hényelpusztai állami gazdaságban érte, ahonnan október 24-én reggel indult Budapestre.
Következtetés, Pongrátz a forradalom előtt NEM ISMERHETTE WITTNER MÁRIÁT. A forradalom idején pedig mindössze 10 nap átfedés volt, mert November 4-én Wittner megsebesült és kórházba került.
4:13 de.
következtetés: pongrátz se hiteles. akkor ki maradt hiteles az ’56-osok közül?
„Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem” – emlékezett vissza Pongrátz Gergely.
hehehe
4:27 de.
„következtetés: Pongrátz se hiteles. akkor ki maradt hiteles az ’56-osok közül?” hát ez bizony nagyon nehezen megválaszolható kérdés.Hát ha csak kettőjükről kellene nyilatkoznom azt mondanám egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz.
4:31 de.
Nem akarok káromkodni, de marhára idegesítő, hogy mindenki csak azt keresi kutatja ki a hiteles. Nem veszitek észre(csak egyesek)hogy pontosan az a cél, hogy minél ködösebbek legyenek a dolgok, hogy soha a büdös életben ne derülhessen ki az igazság. Akkor Magyarország minden téren megváltozna és ténylegesen, szemmel és kézzelfoghatóan.
Kikivánom hangsulyozni: a történelmileg hiteles személyek vagy már nem is élnek, vagy ha igen nem Magyarországon. Ha már a Pongrác tetstvérekről van szó. Annyi mende-monda kering róluk. De az ami kézzel fogható az nem. Saját 56-os muzeumot csinált, na persze nem Magyarországon. Nem azért mert nem ott él. Nem engedték neki! Lehet találgatni miért nem
5:57 de.
Nem azt írtam, hogy az a következtetésem, hogy Pongrátz nem hiteles. Azt írtam, hogy Pongrátz nem ismerhette Wittner magánéletét. Hogy Pongrátz mondott-e egyáltalán bármit Wittnerről – az megint egy más kérdés.
9:45 de.
Avi mielőtt írnál Pongrátzról kérlek informálódj mert ebből nekem az jött le, hogy szinte semmit sem tudsz Pongrátzról és úgy mondasz véleményt
12:53 du.
Az én végső következtetésem, hogy sem Szemenyei-Kiss Tamás, sem Asperján György nem objektív írást közölt Wittner Máriáról. A szerzők legkisebb fáradtságot sem vették, hogy bármilyen olyan tényt vagy körülményt feltárjanak, ami Wittner Mária tisztességét igazolná. Mert vannak ilyenek. Teljesen világos, hogy politikai inditatású baloldali bulvár kacsáról van szó.
1:24 du.
az hát. mert wittner annyira számít, hogy karaktergyilkolászást kell elkövetni ellene 😀
6:03 du.
Avi ben Giora
2013 november 10
4:31 de.
Pongrácz Gergely 2005 juniúsában meghalt, ott voltam a temetésén, ezer és ezer emberrel együtt.
Haláláról és a múzeumról , ennyi a wikipédiából:
„Szívinfarktus végzett vele, amely az általa önerőből létrehozott marispusztai (Kiskunmajsa) 56-os Múzeum udvarán érte. Saját halottjának nyilvánította az 56-os Magyarok Világtanácsa és az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Pesti Srác Alapítvány és az 56-os Történelmi Alapítvány. Temetése előtt, 2005. május 28-án a Corvin közben ravatalozták fel. Előtte a bazilikában búcsúztatták örmény katolikus szertartás szerint.”
5:11 de.
Figyelő
2013 november 10
6:03 du.
Pesti Srác Alapítvány??? Ők egyébként a meleg felvonulás elkötelezett, büszke, aranyfokozatú támogatói is?
🙂 🙂 🙂
5:23 de.
Egyébként behalok ettől! Frankón ennyi ’56-os világ-galaxis-univerzum tanács, alapítvány meg a t…m tudja milyen szervezet van? Kész röhej! Puszta kíváncsiságból még senki nem számolta össze hány ’56-os „hős” csapkodja a mellét szerte a világban? Egész biztos újra kellene írni az elmúlt fél évszázad magyar népességének demográfiai statisztikáit. De legalább lenne valami amiben megelőzzük Kínát… 🙂 )))
6:57 de.
ezer és ezer emberrel együtt. az min. kétezer. annyi „forradalmár” ’56-ban nem is volt. 😀
10:02 de.
Hát, ha az „Oktoberi sajnálatos események” után megnézzük a börtönöket, ott kb. 20 ezren voltak, mint résztvevők, elitélve. Az igaz, hogy igen vegyes volt a társaság, mert az is közéjük számitott, akik az események alatt kiszabaditottak a börtönből de aztán tiltott határátlépés miatt visszavittek.
1:11 du.
A parittyás hangja
2013 november 11
5:23 de.
Kedves parittyás, nem sokan „csapkodja a mellét” MÁR, aki igazi 56-os volt. Az évek elszálltak, s öregek már kevesen vagyunk.
Ami meg a különböző szervezeteket érinti,akarod, hogy felsoroljam mennyi szervezete van az MSZP-nek?
Sajnos, a külnöző széthúzások, egyesületek stb. magyar szokás!
2:17 du.
és a magyar szabadságharcosok világszövetségének (?!) hány tagja van? talán név szerint is ismerheti őket, nem kell hozzá számológép 😀
6:12 du.
Ismertem régen egy enbert aki attól élvezett hogy ledugta a fogkefét a torkán.
Aztán alul felül jött belüle az izé hehehehe
Dakotka..Csak nem kiskegyed is … ??!
7:06 de.
Wittner Mária először szabadságot harcolta Rákosi + szovjet ellen, most ő mégis támogatja Fideszeseket + Jobbikosokat és Fideszes képviselője !!!!!!! :-/ :-/
8:15 de.
Judit…bezony…nagyon bonyolult a politikai heyzet
8:32 de.
Noszticzius Judit
Úgy gondolom, a Fidesznek szüksége volt nevekre, és ezért kereste meg, ami bizonyára nem egyedi eset a politika történetében. Ettől függetlenül Wittner Mária mégis csak ’56-os marad, az pedig egy másik kérdés, hogy ’56-ot ki hogyan ítéli meg. Ez nem befolyásolja, szerintem, ’56 világtörténelmi jelentőségét, még elbukása ellenére sem, mert tényével a moszkvai diktatúra hamisságát örökre megcáfolta. Az egyetlen olyan történelmi esemény, ami alkalmas a magyarok összekötésére.
9:59 de.
Geyza….remek ismeroseid voltak
4:15 de.
Pongrátz Gergő bácsi csak „fröccsös kurva”-ként emlegette…miért vajon? A FIDESZ kevés volt a helyi náci pártnál kötött ki…ő testesíti meg 56 forradalmár hőseit.. 🙁
4:58 de.
Káldi József: akadt ott még holmi egy tányér bableves is 🙂
4:24 de.
Lélfai Szilárd
2013 november 9
1:33 du.
Kedves összes olvasó!
– Mindentől függetlenül, azért el lehetne azon is gondolkodni, igaz nem illik a képetekbe, hogy egy egyszerű “lepedőakrobata” miért volt tovább börtönben mint a többi “forradalmár”?
– Az is érdekes, hogy a le sem tartóztatott, “igazmondó, mindent tudó, mindenhol jelenlevő krónikás”, Asperján elvtárs mennyire hiteles? A perek, kivégzések még tartottak, az ő karrierje viszont meglódult!
Erre a mai napig senki sem válaszolt!
6:52 de.
Lélfai: hogy mi illik a képünkbe, és mi nem, annak meghatározásával ne erőlködjön, ahhoz még egy cseppet okosodnia kellene.
nem volt ő lepedőakrobata, csupán a napi betevőt kereste meg ily módon, mivel ínséges idők jártak ám akkor!
Asperjántól függetlenül a zászlóanya saját harcostársai is hasonló véleménnyel voltak róla. esetleg az ő hitelességük is megkérdőjelezhető? különösen annak fényében, hogy – lásd az idézőjelet – magának, Lélfai, forradalmár mivoltuk is kétséges? ejnye, Lélfai, ez most a legújabb pártdirektíva?
hogy miért volt tovább börtönben? egyszerű: sokat tudott – saját bevallása szerint ott volt minden fontos ellenállási ponton – és bár jobbára alulnézetből szemlélte a forradalmat, jól jött, ha valamelyik elfogott forradalmárra rá kellett vallani. Wittner Mariska – lássuk be – nem volt egy nagy jellem. sőt, semmilyen jellem se volt, ezt még képviselőként is bebizonyította.
1:50 du.
Ille István
Maga csak foglalkozzon kedvenc témájával: ” akadt ott még holmi egy tányér bableves is :), abban legalább otthon van! 🙂
3:07 du.
lelszi: nem, picinyem, én a bográcsgulyásban vagyok otthon 😀
tudja, ha már idéz klasszikusokat, azt szó szerint tegye, különben szokása szerint beég.
Lélfai, magának mintha averziói lennének személyemmel szemben…csak nem bántottam meg valamivel?
a’propos, megkapta már az idézést a tárgyalásra?
4:34 du.
Ille István
– „picinyem, én a bográcsgulyásban vagyok otthon :D” Mint marha, mint disznó, vagy mint egyéb belevaló? Zöldség nem lehet, azt mondogatni szokta!
– „csak nem bántottam meg valamivel?” Maga csak késsel tudna!
– at idézést még nem kaptam meg, de már gondoltam, hogy rákérdezek.
3:34 de.
lelszi: valami félreértésben van. a maga vastag bőrét flexel sem lehetne 😀
mindkettő alkotóelem, fiacskám, ezt csak az olyan panelpatkány nem ismeri, mint maga. amúgy a zöldség is belevaló. jó lenne, ha ide idézné, mikor tagadtam meg egy bográsgulyásból a zöldséget?
az idézéssel kapcsolatban meg még nem igazán láttam önkéntest, aki dalolva rohanna a vágóhídra. maga megtenné?
2:13 de.
„’56 nem az volt, aminek közvetlen utána, majd évtizedek múlva, illetve 1990 után állították. Az igazi arculatát talán egyszer majd megrajzolják a késői utódok, ha ugyan egyáltalán érdekel az még bárkit is.”
Na, majdnem leírtam, hogy „hiteles” szemtanú hova menjen, sőt általa generált indulatomban még néhai édesanyját is majdnem összefüggésbe hoztam a világ legősibb mesterségével és a bablevessel! Ha az 1956-os forradalom annyira gáz volt neki, akkor minek vett részt benne olyan aktívan, mint írja? Ünnepelje akkor április 4-ét meg november 7-ét, gondolom, a szívéhez ezek állnak közelebb.
Ez a nagy forradalmár Asperján György, aki – szerinte – mindenütt ott volt, és mindent a saját szemével látott, és pengeélesen látta a helyzetet akkor is, azóta is, érdekes módon szép karriert futott be a szocializmusban: háromszor kapta meg például a „Szocialista kultúráért” kitüntetést (1971, 1973, 1975). Wittner Máriát éppen eléggé minősíti az, amit mond és tesz. De hogy nem Asperján György a legalkalmasabb arra, hogy vélt erkölcsi magaslatokról véleményt mondjon róla, az egészen biztos.
2:34 de.
Még annyit tennék hozzá: hát nem furcsa az, hogy miközben az 56-os forradalmárokat szép számmal börtönözték be vagy végezték ki, ez az Asperján ilyen figyelemre méltóan aktív forradalmi múlttal a háta mögött is karriert futhatott be a szocializmusban? 15 évvel a forradalom után már magas állami kitüntetést kapott! A kettő egyszerűen üti egymást, és sajnos az egyszerű logika alapján is kideríthető, hogy nem a dokumentált szocialista karrier, hanem a saját bemondás alapján állított aktív forradalmi tevékenység lehet ordas nagy hazugság.
3:43 de.
Tóth István: csak nem a gyűlölet hangját vélem kicsengeni hozzászólásából? Persze, maga jobban tudja.
3:44 de.
Tóth István: hát persze, hogy az. A tutit maga mondja. Vagy nem
8:31 de.
Ille István:
Ellenben az ön fenti szösszenetéből árad a szeretet, a megértés, a jóindulat és természetesen az objektivitás, nemde?
Ha Ön korrekt újságíró lenne, akkor jobban megválogatná a forrásait, és az 1956-os forradalomról és annak résztvevőiről nem egy kommunista karrieristát rángatna elő „hiteles” forrásként. Miért nem mindjárt Marosán Györgyöt, Biszku Bélát vagy Kádár Jánost idézi, elvégre ők is benne voltak az eseményekben?!
A hiteltelen tanúk felvonultatása az újságírót sem teszi hitelessé, akinek egyébként is alapból illene elfogulatlannak lennie, és jobban megválogatnia, kit idéz olyankor, amikor gyakorlatilag „gerinctelen bableveses kurvá”-nak akar beállítani valakit, természetesen korrekt és egyenes módon Asperján úr „objektív” visszaemlékezésének álcája mögé bújva.
Asperján úr szavahihetőségéről annyit, hogy „személyesen” látta, amint egy ávós ezredes szívét kitépték és magasba emelték. Kár, hogy ezt rajta kívül senki sem látta. És Ön szerint nem furcsa, hogy az elkövetőt (Jankó Piroska) elfogták, de mégsem ítélték halálra? Pedig mégis gyilkosságról beszélünk, és a forradalom miatti kegyetlen megtorlás idején ennél kevesebb is elég volt az akasztáshoz?! Gondolom, Asperján úr vállalta is volna a koronatanú szerepét. A valóság viszont az, hogy a nyomozók még azt sem tudták eldönteni, hogy ki is Jankó áldozata (a hivatalos dokumentumokban hol Asztalos, hol Papp neve szerepel), és egyik áldozatnak sem hiányzott a szíve.
Wittner Mária olyan, amilyen. Nem ismerem a forradalmi tevékenységét, sem a mostanit annyira, hogy véleményt formáljak róla. Asperján úr megbízhatóságáról azonban a fenti idézet is sokat elárul, miként az ön szakmai kvalitásairól is.
11:03 de.
Egy újabb istenverte gumicsontrágó…
2:36 du.
_ Nem tudom_, miért , de a rendszerváltó évek egyike jutott eszembe, még a jogi értelemben megtörtént rendszerváltás előtti években volt, amikor már gyak. megtörtént, csak formálisan nem lehetett kimondani. Tárgyaltak az „újak” meg a „régiek”, hogyan nevezzék át az ellenforradalmat. Katona Béla _alku ajánlata_: „népfelkelés, de ennél tovább nem megyünk”. Hm… Ha csak azt az egyetlen egy tényt veszem alapul, hogy erről a … bablevesesről soha nem hallunk, már igaza volt KB-nak. Ha meg még belegondolok abba is, hogy ez a … parlamenti képviselő lehetett, akkor nem is tudom, mit gondoljak.
7:25 de.
Tóth István: majd szóljon, ha lesznek korrektebb forrásai. Az említettek megkérdőjelezése már helyére is tette magát.
Nem gondolom, hogy képességei elégségesek az én szakmai minősítésemhez, de csak erőlködjön tovább 🙂
11:03 de.
Biszku Béla 1994-ben (okt. 11.) tett tanúvallomása: http://www.mediafire.com/view/yya2mt8u5t0x3i8/94-10-11+Biszku+B%C3%A9la+tan%C3%BAvallom%C3%A1sa+a+salg%C3%B3tarj%C3%A1ni+sort%C5%B1zperben.pdf
Ezt még a fidesznyik bíróság is kénytelen volt figyelembe venni: 2014. máj. 13.: http://www.mediafire.com/download/borm1u62hmfmvaf/14-06-13+Biszku+els%C5%91fok%C3%BA+%C3%ADt%C3%A9let.pdf
Tóth István, te jössz!
(Mert az nem érv, h ki, mikor, milyen kitüntetést vett át, vagy legalábbis nem nem kauzális az igaz/nem igaz mondásával.)
12:57 de.
Tisztelt hozzaszolok!
Csak annyit udok mondani hogy nem lenne szukseges egymasnak ugrani ….Milyen jogunk van valaki maganeletet firtatni?Wittner Maria es mindenki maganelete szent …Akkor is megerdemel minden tiszteletet 56 os multjaert….
1:38 de.
szilvia papp: mondja, ezt komolyan gondolja? Wittner ’56-os múltja tiszteletet érdemel?
6:25 du.
Ille Istvan
Dehat cask szenvedett halalra is iteltek aztan tobb mint 10 evet ult bortonben ezek cask igazak nem?Es a baratnojet a Katit ki is vegeztek en ezeket olvastam rola gondolom ezek tortenelmi alatamasztott tenyek….Nemcsak o mondja hanem korabeli papirokon is szerepelnek….
4:22 de.
Nahat de eltunt mindenki mi tortent?Na mindegy szornyu lehetett neki a hosszu bortonevek stb.Mit mondjak nem cserelnek vele….Az akkori rendszer hany ember eletet tette vajon tonkre?
En nem tudok hozzaszolni a kesobbi politikai eletehez kulfoldon elek nem is tudom….
4:36 de.
szilvia papp: ez azért lehet, mert Wittner még csak lábjegyzetre se érdemes. Amúgy milyen hosszú börtönévekről beszél?
5:11 de.
szilvia papp: wittner mária köztörvényes bűnöket követett el, nem forradalmár volt.
5:28 de.
Ille Istvan
Hat valami 13 evet ult ugy irjak es elotte meg halalra is iteltek sot a baratnojet Katit ki is vegeztek miutan hazacsaltak Ausztriabol…
5:41 de.
Ja na es most jt eszembe azt is olvastam hogy mikor kijott a bortonbol meg o temette el tisztessegesen a baratnojet akit kivegeztek mert annak nem volt senkije…Ezt valahogy olyan jellemesnek es meghatonak talaltam…Abban az elnyomo rendszerben talan maskepp ertelmezheto a koztorvenyes bunozes is…hiszen nem tudjuk mennyi volt a politikai ….sokan artatlanul is ultek hosszu eveket… Szornyu idok lehettek…
5:50 de.
Audry
Koztorvenyes bunoket de miket?Es hat amugy miert mondana?Azert a szar 16 vagy mennyi szazalekkal tobb nyugdijert?Dehat honnan talalna ki a neveket a helyszint?
6:11 de.
szilvia papp: úgy írják. Csakhogy, egy halálos ítéletet akkoriban nem nagyon változtattak meg, hacsak …na, ezen a hacsakon gondolkozzon el.
Ki csalta haza a barátnőjét és miért végezték ki? Az övét miért nem változtatták meg?
6:14 de.
szilvia papp: ugyan, miből temettette el? Honnan tudta, melyik tömegsírban van elföldelve – mert abban az időben nem járt extra sírhely az ellenforradalmároknak (akkori definíció). Ki adott engedélyt az exhumálásra?
Gondolkozzon már egy kicsit.
6:16 de.
szilvia papp: miért? Az életéért, azért.
7:18 de.
Eszem megáll..és ilyenek válaszótópolgárok lehetnek…
4:52 de.
Geyza
Gyorsan megnyugtatom ha ram ertette en nem vagyok valasztopolgar…en kulffoldon elek messze otthontol sajnos..Itt Ausztraliaban kotelezo szavazni amit utalok…
5:00 de.
Ille Istvan
Igen nagyon elgondolkodtato amit ir….Dehat ha nem is volt forradalmar mint ahogy itt irjak hogy lehet hogy az interneten azt irjak?Mit tanitson az ember a gyerekeinek ?Ha nem igaz amit Wittner Maria allit en is nagyon merges lennek hiszen akkor olyan emberek elol viszi el a palmat akik ott voltak es harcoltak….
De igy olyan zavaro hogy egyik helyen ezt irjak a masik helyen meg azt…
5:08 de.
Ille Istvan
Egyebkent otthon hogy tanitjak?Hogy van a tortenelemkonyvekben?Amit tanitanak annak nem neznek utana hogy hiteles e?
5:12 de.
szilvia papp: nos, Wittnert, ha javasolhatom, ne tanítsa a gyerekeinek. Mégis, milyen forradalmár volt az, aki jobbikos zászlóanyának küzdötte fel magát?
5:16 de.
szilvia papp: itthon Wittnert sehogy se tanítják. Különben is, ahhoz a történelemhez tartozik, amit Orbánék kiradíroztak, vagy elhazudtak.
5:03 de.
Ille Istvan
ertem koszonom..
5:08 de.
Ille Istvan
Egyebkent annak nem neznek utana a nyugdijemelesnel hogy tenyleg forradalmar volt e valaki?Hiszen ha valaki erdemtelenul veszi fol annak vissza kene fizetni…Mit tudom en hogy hogy megy ez..Eleg cask bemondani?
12:13 du.
szilvia papp: miért, arról van tudomása, hogy a Partizánszövetségben utána néztek, hogy valaki tényleg partizán volt-e?
Szépen leigazolják egymást az elvtársak…
Nógrádi Sándor partizánvezérről még a valódi családnevét se tudni, annyira konspiratív volt. Nógrádi lett, mivel anno Nógrád megye hegyei közt ért földet, és onnan abajgatta a nácikat.
6:30 du.
Ille Istvan
Igen szornyu utolag mar nagyon nehez utananezni ezeknek a dolgoknak….a fenykepek meg amit a kortarsak mondanak valamint a hivatalos feljegyzesek de sokszor azok is hianyosak meg zavarosak…
2:06 du.
Végigolvastam (majdnem) a Kanadai Magyar Hirlap cikke utáni nemtelen vitát… Nemtelen vitát egy nemtelen cikk után.
Kamaszkoromban volt egy könyvünk, amely engem akkor nagyon megrázott: Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró. Két kötetből állt, az első kötet igazi, kamasznak való kalandregény egy hősről… A második kötet pedig ugyanezt a hőst mutatja be békeidőkben, a pitiáner disznóságokat, amiket elkövet, a pökhendiséget, a csalásokat, aljasságokat, amelyek az életének a részei… Akkol egyszersmindenkorra megtanultam, hogy hősnek, vagy pitiáner gazembernek lenni nem annyira a jellem, mint inkább a körülmények kérdése…
Ha ezt a mai időkre lefordítom, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ha nem lesz – és valószínűleg nem lesz – forradalom Orbán ellen, az annak köszönhető, hogy nincs elegendő elszánt, kalandkereső, békeidőben kétes jellemű elszánt és elvetemült fiatal nő és férfi, akik „magáért a hecc kedvéért” elsöpörnék nekünk ezeket a mi rabtartóinkat. Hősök? Igen, mert helyettünk csinálják a balhét (mint Wittner, és a többiek 56-ban), miközben mi, nyárspolgárok lakásainkban kuksolva és félve kukucskálva ki az utcára, mi húzunk belőlük majd valamiféle hasznot…
3:22 du.
Almási Alma
2016 október 12
2:06 du.
Szerintem már az alapvetés is hibás. Ki mondta, hogy hecc kell, balhé kell a forradalomhoz?
Jézus is meghalt azért, amiben hitt, de soha nem ártott senkinek fegyveresen.
5:06 de.
Még egy megjegyzés. Olvashatnék végre egy cikket arról, hogy Pongrátz Gergely az 56-os forradalom idején hányszor és kivel kefélt? 😮
8:52 de.
Olvasnivaló.. Az ötvenhatosok Wittner-ügyben..
https://plus.google.com/100634616940933622104/posts/2LE156randv
10:39 de.
Az ötvenhatosok egymás elleni torzsalkodása ” az ötvenhatos forradalom nemzeti egysége” – ként hirdetett izé tükrében nekem kicsit visszás. De lehet, hogy én „jellemző” vagyok – ahogy Ille István célzott rá a Facebook-on.
De ám ez se piskóta ebben a cikkben:
„Pongrátz Gergely elvitathatatlan és történelmi érdeme, hogy 1956. október 30-án, mint a forradalom akkori központját jelentő Corvin-köz döntéshozó főparancsnoka a fegyverletételt megtagadta és ezzel a Szovjetuniót arra kényszerítette, hogy hadüzenet nélküli háborút indítson immár nem csak a felkelők, hanem a törvényes magyar kormány és annak védelmezői ellen. Ez megindítója volt a kommunizmus későbbi bukásának.”
Minek volt ez a megindítója? Gorbacsov ötletének?
10:40 de.
Mármint a falusi által linkelt cikkben…
1:27 de.
Az a helyzet, hogy Ille, Szemenyei-Kiss és Asperján biboldók. Itt keresendő eme ocsmány és hazug cikk oka.
8:38 de.
Lackfi Endre
2016 november 3
Rosszul tudod. De az tény, hogy nem hiteles emberek.
3:09 du.
Pongrátz Gergely is írt erről