Ketten
Már rég óta együtt voltak ketten, az ember és a kutya. Az ember Ember volt, a kutya Kutya. A kutya ugyan nem tudta, hogy ő Kutya, de az Ember mindig így szólította. Nem is volt más neve.
Nem éltek se jól, se rosszul. Leginkább csak éltek. Hol itt, hol ott. Az embernek volt egy jó meleg hálózsákja, ha nagyon mord volt az idő, hát abba kucorodtak össze ketten, egymást melegítve. A kutya az ember hasához bujt, az ember meg, olyan fél karéjban, a kutya köré görbült, óvón.
Fotó: buzzfeed.com
Az embernek akadt mindig annyi, hogy ehettek. Se jól nem laktak, se nem éheztek. Leginkább csak éltek. A kutyának mindig volt. Cserébe a kutya őrizte az ember álmát, ha ott volt dolga, ahová nem vihette magával, őrizte semmi kis motyóját.
Az ember nem volt se magas, se alacsony, se sovány, se kövér, olyan átlagos ember volt. A kutya nem volt se kicsi, se nagy, se szép, se csúnya, olyan átlagos kutya volt. De az embernek ő volt a Kutya, akivel olyan jókat tudtak együtt hallgatni. Néha beszélt is neki, ilyenkor a kutya félrehajtott fejjel hallgatta az embert, egészen úgy, mintha értené. Talán értette is, ki tudja? Egyszer az ember énekelt, a kutya meg vonyított hozzá, ezen aztán jót derültek – persze, mindketten a maguk módján. Másszor az ember sírt. A kutya odasimult az oldalához és vigasztalásul a kezét nyalogatta.
Jól elvoltak így ők ketten, az ember, meg a kutya.
Egy napon két, rossz szagú ember közelített az Emberhez. A kutya szimatolt: agressziót, félelmet és mosdatlanságot fogott az orra. Morgott, hátán felállt a szőr: rosszat érzett. A rossz szagúak hangosan kiabáltak az Emberrel, lökdösték, erőszakoskodtak. A kutya az Ember mellett állva kivillantotta fogait, acsargott. Nem látta a feléje közeledő lábat, csak a fájdalmat érezte, hogy megszakadt benne valami. Az ember nem látta a kés villanását, csak megütötte valami és valami meleg csordult ki az oldalából.
Az ember összeesett. A kutya odakúszott hozzá, hasához bújt, az ember meg óvón köréje görbült.
Most már csak ők voltak, ketten, az Ember és a Kutya. Mindörökké ketten…
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
10:57 de.
István!
A novelláid nagyon jók,tudod azt, hogy hogyan kell megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.
Megint tekertél egyet a szívemen!
12:43 du.
Hej istván!
Mennyire letudod ezeket irni. Én átéltem egy ilyent. Ő sajn os kiszenvedett én meg megusztam. Egy éjszakai sétánál történt. Jól idomított kutya volt, mert mint katona adtam ezekre a dolgokra rendesen. Ellehetett engedni és egy halk fütyszóra már ott is ült elöttem. Persze minden ilyenért jutalmazni kell az állatot,vagy fejsimogatás vagy valami kedvenc falat. Szóval szokásához híven előrenyargalt. Késő éjszaka volt sötét. Egyszercsak két lövés csattant szinte közvetlen közelemben. A skuró a fülem mellett húzott el. Önkéntelen hasra vágtam magamat. Hasonóan mint az USA-ban szinte mindenkinek van fegyvere, de ki az a marha aki éjnek idején kutyasétáltatáshoz fegyvert visz magával. Még egy lövés csattant aztán semmi. Nem kellett sokáig keresnem, alig pár lépésre megtaláltam. Már nem volt benne élet. Mai napig egy megfejthetetlen rejtély számomra, hogy a kutya, én vagy mind a ketten célpontok voltunk e. Soha sem derült ki. A kutyám békés szófogadó eb volt nem volt a környéken aki ne ismerte volna és ha lehetett próbálták volna ajnározni amit nem engedtem. Én java részt otthon sem voltam ellenségem meg aztán alig volt. Mondhatnám senki. Hiába ilyen a SORS. Kiszámíthatatlan
1:19 du.
Szeretem a novellákat, a jó novellákat még jobban.
1:28 du.
bocsánat, hogy kijavítalak, de egy kutya sohasem lehet idomított, csak tanított, nevelt és együttműködésre bírt. a kutyának lelke van. az embernek nem mindig. a kutya nem tud hazudni, az ember pedig…
2:53 du.
JaJ! Ez gyönyörűségében is rettenetesen szívszorító volt!
István, ahogy ezt olvastam ide gyűlt körém minden eltemetett kutyám.
Ami a lelket így mozgatja öntudatlanul,
hogy itt van velünk mint varázs a múlt,
legyen az bódító öröm vagy ordító fájdalom,
emberségünk hírnöke az, a klasszikus irodalom!
parittyás
8:27 du.
Ille úr valóban tetszett a fenti írása. Hogy miért? Ezt nem mondom meg! Bizonyára kitalálja.
1:33 de.
Ghost – nem véletlenül írta: „…Megint tekertél egyet a szívemen!”
Töredelmesen bevallom, az én szívemen is sikerrel csavartál egy jó nagyot!
(( 🙁 ))
Ki vagyok hegyezve az elesettekre, az idősekre, a gyerekekre és a kutyákra.
*
Sajnos többször szembesülök az ilyen számkivetettséggel. A kutya még a legnagyobb nyomorban, éhezésben, nélkülözésben, háborúkban, elemi csapásokban, hidegben és forróságban is kitart a gazdája mellett.
A halálon is túl.
*
Mi emberek is kitartunk?
Hűséggel egymás- és a kutyáink mellett?
Bizony nem.
Igaz, más, önző és képmutató emberek bármi okból minden gond nélkül kidobják az autójukból, a hű barátot, AKI, mert egy kutya és egy ló, az AKI, reményt vesztetten kóborol és keresi őt. Az őt elveszítő, elhagyó gazdát, aki érdemtelen erre a megszólításra.
(( 🙁 ))
*
Az emberek eldurvulnak, közömbösek mások baja, fizikai és lelki fájdalmai felett. Gond nélkül villan a kés, akár egy liter borért is.
Elborzasztó az, ha azt mondják: elállatiasodik a társadalom egy része.
Nem.
Az állatok soha nem ölnek szórakozásból, indulatból.
Az ember az, aki többszörösen áthágja ezt a megvétózhatatlan örök törvényt.
Keresném az okot, az ok csak annyi: a támadó éppen arra járt, fékezhetetlen indulat feszült benne. A megtámadott pedig rossz helyen, rossz időben került a villanó kés útjába, vagy az ütésre lendült ököl elé.
Erre mentséget, soha nem találok.
Nincs mentség erre, ne is keressünk.
2:15 de.
Kedves Hozzászólók!………….Nem szeretem az Ille politikai témájú cikkeit de a novellái nagyon jók.Megadatott neki,hogy iró lehessen.Az a kár,hogy bár van a novellákból egy könyvre való,de vagy nem akarja kiadatni vagy nincs meg hozzá az anyagi háttere.K.M.H-osok miért nem segitenek?Akár itthon akár Kanadában bestseller lenne. Tudom-tudom,most jön az,hogy megint „benyaltam” az Illének.
7:04 de.
topapó, a magánkiadás valóban drága, nem igazán egy nyugdíjas által finanszírozható. kb. 70 novellám gyűlt össze, jók is, kevésbé jók is, de ma magyarországon novelláskötetet kiadni az utóbbi 20 évben talán ha féltucatot sikerült.
nem kell, hogy a miatt aggódjon, hogy „nyaloncomnak” fogják tekinteni. erre eddigi kommentjei elégséges magyarázatot adnak: nem fukarkodott a sértő, megalázó kifejezésekkel.
ettől függetlenül köszönöm, hogy írónak tekint, pedig korántsem vagyok az.
csak egy olyan valaki, akinek képessége van, hogy ami benne motoszkál, szavakba is tudja önteni.
7:25 de.
Le vagyok tiltva?
8:14 de.
Topapónak figyelmébe!
Irgalmatlanul drága a magánkiadás, szinte megfizethetetlen.
Ezenkívül a gond az, hogy többekben felmerül, hogy kenyér, vagy könyv?
Nem titkolom, többen a kenyeret választják.
Hiába a sok veretesen szép, izgalmas, különleges, romantikus, vagy akár lélekmelengető írás.
Olvasatlanul pihennek a könyvesbolt polcain.
De ez nem a szerző, de nem is a könyvkiadás szégyene.
Máshol.
Ott, azon a részen, ahol nap, mint nap „kapirgálunk”, akár szerzőként, akár hozzászólóként a KMH hasábjain.
🙁 ))
Ennyit erről, ebben a témában.
3:10 du.
nem, frivi. csak megpróbáljuk normális hangnemre szorítani.
ajánlom figyelmébe boda marcsit. mióta elolvasta a MODEM-et, tudja mihez tartani magát.
4:25 du.
Kedves Ille István! Azt hiszem, nem én vagyok az, aki a stílust és a tartalmat össze szokta keverni. E vonatkozásban meglehetősen jó tanáraim voltak, igaz nem jártam foximaxira, amint az itt feltételezhetően menő.
4:35 du.
hinni a templomban, komám. itt csak szigorúan a tényekhez. vagy legalábbis ahhoz, amit annak tart. vagy ahhoz se. mind1.
amúgy az egyik exem járt foxi-maxira. egy előnye volt: ott legalább tanult valamit a kapitalizmus gazdaságtanáról is.
a maga tanárait nem ismertem, de, ahogy a kommentjeit olvasom, olyan sok minden nem ragadt magára a tanításukból 😀
ha pl. ezt a kommentjét olvasom, hogyaszongya:”Ennek a magát baloldalinak nevező szemétlerakatnak nincs joga a tisztességre hivatkozni. Csak azért nem akasztat, mert nincs rá lehetősége, pusztán a morálja van meg hozzá.Lehet meaculpázni!”,
vagy ezt: „Tetszett az írás, nagyon emberi, nagyon szimpatikus, csak összeegyeztethetetlen a baloldali értékrenddel. ” mindezt a Ketten c. korántsem politikai tartalmú cikkhez szólva,
esetleg ezt: „Abryzoli! Igyekezz verébnek jelentkezni! Le ne maradj! Tudod, csak addig van rá lehetőség, ameddig a készlet tart.” ami kétség kívül a lószar és a veréb közti összefüggésre céloz, úgy vélem, maga is megalapozottnak találja a kételkedésem, nem igaz?
8:42 du.
frivi, ki járt közülünk, szerinted a foximaxira? Mert én, az holt biztos, hogy nem.
2:23 de.
Tetszett…..
4:57 de.
Kedves Kopácsi Judith!
Ne törj pálcát, kérlek!
Van aki nem tudta kivédeni, azért tanult, hogy bizonyos állást, hivatást betölthessen. Amennyiben ehhez a rátermettségét, tehetségét is bizonyította.
Kiemelték.
Akkor viszont elengedhetetlenül szükséges volt a FoxiMaxi.
Ettől és mástól függetlenül sikerült becsületesnek és embernek megmaradnia.
*
Nem a talpnyalók seregét növelte (létszámilag). HŰ ez csúnya szó volt, ez a létszámilag. De így igaz.
Letette, mert ennek birtokában tudott vezetni, emberek sorsát megsegíteni. Nem ettől, de e papírnak a megszerzése után lehetett ott, ahol.
*
Pocsék egy történelmi időszakunk volt ez is.
Nem szükséges a sárdobálás.
1:54 du.
Frivi!(nem tudom mit írt?…)de
itt nagyon kényesek a „másik” oldal megjegyzéseire,és nem
a csúnya szavakra(én eddig sem írtam)hanem a más véleményre….azt többször „uszításnak”sértésnek vették,de
amikor maga a cikk volt uszító és a válaszok sértőek,primitívek attól eltekintettek…..
Bár nekem eddig is normális volt a stílusom(a liberális
oldallal illetve sokakkal ellentétben,tisztelet a kevés kivételnek) és volt gyerekszobám,azért némi javulást „náluk” is lehet tapasztalni…..
2:03 du.
Marcsi
2013 november 15
1:54 du.
ne fényezze magát, marcsi, nem sokra megy vele.
magának különben is mindegy, mit és miről írunk, úgyis ellentmond 😀
most is rohant frivit megtámogatni 😛
magának különben sem véleménye szokott lenni, hanem kinyilatkoztatása.