A tanító úr
A tanító úr egy dombra húzó kis utcácskában lakott, magányosan. Nem mintha ez lett volna a szándéka, de valahogy úgy alakult, hogy elkopott mellőle élete párja. Sok volt neki a javítandó dolgozat, meg az, hogy a tanító úrnak túl nagy szíve volt, hazahordott mindenféle éhenkórász gyereket. Hacsak rövid időre is, de mindig akadt egy, a konyhaasztal sarkánál kuporgó vézna kis alak, aki csendes áhítattal figyelte, hogyan mélyed a kés a veknibe.
The Old Teacher / Stephen Degan
Így hát a tanító úr Örzsére hagyatkozott, a termetes özvegyasszonyra, aki a szomszéd portán perelt a tyúkokkal, meg a kacsákkal. Látszatra morgós egy némber volt, szigorúan kontyba szorított hajjal, még szigorúbb nézéssel, de ez csak a felszín volt. A szíve neki is éppolyan nagy volt, csak Örzse erősen titkolta. Hogyisne, majd a végén még valami nadrágos visszaélne vele, azt már nem! Maradt hát az érdes felszín. Hanem a tanító urat mégis a szárnyai alá vette. Nem azért a kis pénzecskéért, amivel a tanító úr a gondoskodást meghálálta, mert hát mi volt az neki? Egy kis sepregetés, főzés, heteként mosás, vasalás, semmi az, magamagától is megcsinálta volna, mert kedvelte ám a tanító urat, hát így, hogy házvezetőnőként sertepertélt körülötte, csak nem vette szájára a falu.
A tanító úr amúgy igen összeszedett férfiember volt. Tiszta ing minden nap, nadrágjának éle, mint a penge, nyakkendője akkurátus csomóra kötve, hajában a választék nyílegyenes. Csak egy dolog rontotta az összképet, de az is csak délután, hazafelé jövet: ujjáról a krétaport szórakozottan a zakója oldalába törölte, úgy a zseb magasságában. Örzse régebben pörölt vele, hogy micsoda slendriánság ez, a tanító úr igazán odafigyelhetne, de már felhagyott vele. Megadóan fogta a ruhakefét, és nekiállt kiszedni a krétaport. A sima krétával még csak boldogult, de amikor a tanító úr a földrajzot adta elő, és a színes kréták is előkerültek, hát azt nagyon nem szenvedhette.
A tanító úr reggel kiállt a kapuba, és végigtekintett a falun. Ezt a pillanatot nagyon szerette. Ilyenkor úgy érezte, övé az egész falu, az alvégtől a felvégig. A háztetők szerint meg tudta volna mondani, melyik tanítványa, hol lakik, a régiek is, meg az újak is. A kapuból, ha olyan volt az idő, még visszafordult, hol a kalapjáért, hol az esernyőért, hol a felöltőért. Nem bízott ő ezekben az időjósokban, többet mondott neki a Somlyó felett az ég színe, meg a szél illata. Kétrekeszes aktatáskáját – jóféle marhabőrből, csatos szíjjal, ahogy kell – hóna alá csapta, indult. Mire Zsiga bá’, az iskolaszolga beterelte a zsibongó gyereksereget, ő is megérkezett. Bár felsősöket tanított, nemigen kellett fegyelmeznie. Az aktatáskát letette jobbra, az asztal lába mellé, kihúzta a fiókot, kivette a naplót, és letette maga elé. Mindkét kezét ráfektette, mintha imádságos könyv lenne, majd szemüvege fölött végignézett az osztálytermen. Ennyi elég is volt.
A tanító úr nem feleltetett. Ő beszélgetett diákjaival. Még a legbutább – megvolt győződve egyébként, hogy buta gyerek nincs, csak tanulni lusta – gyerekből is ki tudott szedni annyit, hogy nyugodt lelkiismerettel írhassa be neki az elégségest. Egy valamire azonban kényes volt: a tisztaságra. Óráit vizittel kezdte: kéz, köröm, fül. Akinél neki nem tetszőt talált, kíméletlenül kiküldte a mosdóba: na, fiam, itt van ez a darab szappan, meg ez a kefe – mutatta az aktatáskából előszedett holmit – most szépen kimész, és rendbe teszed magad! Ne félj, nem fog fájni, de ha fájna, nyugodtan kiabálj, mi majd nagyon sajnálni fogunk téged! Úgy a félév táján már nem volt dolga se a szappannak, se a kefének…
Egy napon a Kanalasék Berti gyereke kiszédült a padból. Feküdt ott, hamuszürkén. A tanító úr felölelte a fejét, rebbenő szemét nézte, leheletét szagolta, aztán megkérdezte: Berti fiam, mikor ettél utoljára? Kanalas Berti szinte csak lehelte: tegnap délben, tanító úr kérem. Egy kis suhantott leveskét… a tanító úr zsebébe nyúlt, kockacukrot vett elő, kettőt is: na, ezt most szépen szopogasd el. Aztán majd a többit meglátjuk.
Örzse már nem is csodálkozott, amikor a tanító úr háta mögül a Kanalasék Berti gyereke leskelt elő. Na, tanító úr, maga is jókor tud nekem kosztossal beállítani! Még jó, hogy reggel késnek szaladt az egyik tyúk, nem ült az már el rendesen. Gondoltam, sikerítek belőle egy jó erős levest. No, akkor most megvastagítom egy kis metélttel, addig itt ez a szelet kenyér, gyerekem, éhen ne halj itt nekem! A Berti gyereken látszott, iszonyú akaraterővel tartja vissza magát, hogy csak kicsiket harapjon, mert szíve szerint befalta volna az egészet, két pofára. Örzse és a tanító úr összenéztek. A tanító úr épphogy csak egyet emelintett a szemöldökén, Örzse elértette. A tyúkcomb Berti tányérjába került. Mikor végeztek, Örzse egy tiszta konyharuhába pakolt még a kamorából: itt van, te gyerek, vasárnapról maradt lekváros bukta, vidd magaddal, tejjel mártogatva kiadós az.
A tanító úr a Berti gyereket vállánál fogva az ajtó felé kormányozta, szinte hessegette. Nem jól viselte a hálálkodást: jól van, na, jól van, majd ha nekem nem lesz, megyek hozzátok, oszt visszaadod – morogta. Mondd meg anyádnak, hogy délután átnézek hozzátok! Aztán, már csak Örzsének mondta, fejét csóválva: nem jó ez így, Örzse, nagyon nem jó. Suhantott leves…a gyerek meg még fejlődésben van…hejj, de nagyon nem jó ez így… Örzse, mit gondol, délután lehet még a Hangyában tejet kapni?
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
12:13 du.
Bravo!
12:52 du.
Ille, gondoltál már arra, hogy kis „cikkeidet” összegyűjtsd egy könyvbe, kiadásra?
Hátha, egy másik Móra Fernec jönne ki írásaidból?!
1:06 du.
az ötlet jó, kedves figyelő, együtt is van egy külön könyvtárban 65 db, de szponzor nélkül nem megy, nekem meg nincs min. fél millió forintom a magánkiadásra.
1:38 du.
Valahol feltettem egy amolyann fogadásra felszólítást. Sajna senki sem jelentkezett, noha beigértem, ha én vesztek mindenkinek fizetem azt az italt ami a kedvence(vizet nem számítok mert azt jobb emberek mosakodásra szokták használni. Illetve higításra de azt hiszem ez nem jellemző a KHM törzskarára még ha kocsmáros is az illető)ha meg én nyerek akkor a törzsgárda szponzorálja a következő könyvem kiadását. Most ezt rátestálnám Pistára(már a nyereséget természetesen) mert ennyit megérdemel. De közzé tennék egy felhívást. (Remélem Chris nem fogja átharapni a torkomat) Mivel itt nagyjából olyan társaság gyült össze akik nyitottak sok mindenre megkockáztatnák valamit(ugy mellesleg jegyezném meg, hogy az Amerikai Népszava szerkesztőjét is ide lehetne toborozni erre talán el is fogja fogadni a felkérést. Legyen egy olyan oldal ahol irodalmi irások szerepelnének(félre ne értsen valaki, hogy meg akarom furni az állandó vitafórumot és igy akarom „békésebb vizekre terelni az olvasókat”) Az ott olvasható irásokra ugyan úgy lehetne kommenteket irni. Aki a legtöbb „likolós illetve „dicsérő” kommentet kapja annak a társulat fedezné a könyv megjelenését. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ugy a KMH-nak mint az Amerikai Népszavának valahol visszaforogna a pénz főleg ha ott kerülne kinyomtatásra és értékesítésre. Kicsivel többen olvasgatnak a határon túl mint az óhazában. Elnézést kérek mindenkitől, hogy ezt feldobtam itten az olvasó közönségnek. Lehet rajta gondolkodni ellenezni vagy helyeselni. Ha esetleg valaki élelmes zsidónak fog nevezni vállalom azt is. Sokszor volt már példa amikor olyant támogattak anyagilag ami valakiknek a javát szolgálta utána(nem számításból irtam ezeket a sorokat, senki se értsen félre)
1:45 du.
Nagyon tetszik, István.
Körbekérdezek odahaza nyomdaügyben. Van néhány haverom.
2:00 du.
helyesírási javított:
Még szerencse, hogy csak a móricz- és móraidőkben volt ilyen.
Napjainkról már a “jól teljesítünk kormány” idején nem lehet Illet írni. Vagy legalább is nem szabad! Hiszen, mint tudjuk, “jobban élünk, mint 4 éve”! Vagy lehet, hogy nem a 10millióra gondoltak, csak arra a néhány maffiózócsaládra?
Én már teljesen zavarba estem. Elmegyek Mareszkához, megkérdezem, ő mit szokott szedni. Hátha nekem is könnyebb lesz ezt a tudatfacsarást elviselni!
Na jó, jó, de akkor mi lesz a gyerekeinkkel, unokáinkkal és más kiszolgáltatottakkal? Ki fog szólni, fellépni érdekükben? Ki fogja az országot megvédeni az apokalipszistől? Ki fogja megvédeni a gyámoltalanokat Taigetosz haláltáncától? Alcsúttrójai vezetőnk biztos nem. Az ő falovát már bevonszolták az országunkba, sőt a parlament elé.
Azóta pedig már kis cezarion felnőtt, (vagy inkább kinőtte magát) és Kárpát-medencénkből óriási Kolosszeumot kreált, aminek sok kis mását mai is építik országszerte stadionok formájában – jövőbeli vesztőhelyként, vagy ki tudja milyen gladiátori küzdelmekre, élő áldozazokhoz,…? Egy dolgot már biztosan tudhatunk, a sorsunkat, hiszen a cézári hüvelykujj lefele mutat. És mi lesúny fejjel, szinte önszántunkból megindultunk a történelem vándorútján tovább Savonarola keresztes autodafé-erdői felé. Mind! Demokrácia és diktatúrapártiak egyaránt, csak külön sorokban….
2:06 du.
avi ben, a KMH-n belül ezt szolgája külön rovatként a Kultura. külön oldal – technikailag – egy KMH „leányvállalatot” jelentene, saját domain névvel, ami, ugyebár, megint csak anyagi kérdés. mivel a KMH önfenntartó, itt az első akadály.
az AN meg első sorban maga bartus, akinek azért lássuk be, erősen hasonlatos – és irritáló – a stílusa bayeréhez. gondolom, bayer se szívesen látnád a KMH égisze alatt 🙂
mindezek ellenére érdemes elgondolkodni a felvetésen, de ez chris kompetenciája.
nem egyszerű.
2:09 du.
nem csak nyomdai kérdés, hanem terjesztői is. a plázák könyvesboltjai eleve jattot kérnek a polchelyért. ha nem teteted – jó pénzért – kopfra, vagy szigetre a könyvedet – és erről a „jani” dönt – senki nem fogja vinni.
2:11 du.
igyekeztem semleges időbe tenni a történetet – bár hangya-bolt még ma is létezik vidéken – de úgy látszik, nem sikerült. már csak azért sem, mert manapság tán még a krétát is a tanító úr viszi az iskolába…
2:14 du.
Avi ben Giora
2013 november 30
1:38 du.
Avi, nem jó ötlet, bocsi! T.i. az itt jó vagy nagyon jó KULTURÁLIS cikkekben élnek, még sem Amerikában sem Kanadában, lefordítva! Ezek MAGYAR elbeszélések, magyar szereplőkkel és főleg magyar hangulattal.
Nincs esélye az emlitett országokban erre. Arról nem is beszélve, hogy sem az Amrikai Népszavának, sem a KMH-ának NINCS erre pénze!
2:26 du.
valahogy így.
6:53 du.
Ille István
Ne haragudj István, de ezzel a művel legalább hatvan évet elkéstél. Úgy, hogy nem csak Amerikában, hanem a mai magyar viszonyok közt sem ismernének sem magukra, sem környezetükre az emberek. A Kádár-időktől kezdve a legtöbb település iskolájában napközi rendszer működik, ahova szociális alapon lehet befizetni. Az ilyen gyerekek ott lyukadnának ki. Másrészt, a tornatanárok kivételével gyakorlatilag nincsenek tanár bácsik. Ha pedig valamelyiknek eszébe jutna hazavinni a gyerekeket, hamar megkapná, hogy pedofil.
Vannak jó írásaid,(legjobb a lányában csalódott, szociális otthontól rettegő öreg) Nem akarok kib..ni veled, de a mostani szerzeményed annak idején mások már megírták.
12:03 de.
István, méltatlan hozzád az ilyen comment!
Az egyébként kitűnő írásodban szereplő Tanító úr soha sem hasonlította volna Bartus Lacit Bayerhez vagy a kuruc infóhoz. Ez egyszerűen butaság.
A szerintem meggondolatlanul lekezelő „ítéleted” alapján (mi szükség van erre?) el kell ismernem, hogy nagyon hatásosan működik az itthoni propagandagépezet.
(Azt csak remélni merem, hogy a vezetéknév kezdő „b”-betűje is gépelési hiba volt.)
2:09 de.
Na kérem szeretettel eddig én is eljutottam. A kultura cimű site valóban meg van. Ami az ötletem illeti, azon kéne kicsit gondolkodni még talán.Nem arra gondoltam, hogy englishre forditva ha nem valódi izes magyar nyelven a la Ille István. Ne tessenek azt mondani nem lenne rá olvasó? Elég rég óra koborólok szerte a világban és láttam tapasztaltam hogy a magyar nyelven olvasók szinte mindent megvesznek ami magyar nyelven van irva. Amerikában és Canadában még nem volt szerencsém de gondolom ott sincsen másképpen. Ausztráliában működik. Van egy ismerős akinek mai napig magyar nyelvű könyvesboltja van Sidneyben és még nem halt éhen. Arról meg már nem irok, hogy a Penkivyl Roadon van lakása. Gondolom nem kölcsönből tartja fent
2:50 de.
sajnálom, de a kis lektüröm nem politikai töltetű, így kiemelni belőle főhősét, és vele kapcsolatban fantáziálni is butaság.
ítéletem bayer esetében korántsem lekezelő, és, ha végig gondolja, bartus se éppen rózsaszín papírmasni, amikor kritikus – és néha bayeri módon közönséges – szóhasználattal él.
ha nem tűnt volna fel – ezzel kapcsolatban kerekes sándorral már futottam egy kört – mindent kis betűvel írok.
6:22 de.
óh, nagyon sok mindent megírtak már sokan mások is. egy percig sem hitettem el magammal, hogy e témában én alkottam az egyedülállót.
azt viszont sajnálatos, hogy a jelenkorra vetíti ki. a „tornatanáros” definícióját egyenesen mókásnak tartom. feltételezem, a gyengébbek kedvéért volt szükséges ezt megjegyeznie.
12:33 du.
Igen, erről beszéltem. Jó írás, de javítanod kellene az elírásokat, legalább a zavaróbbakat.
suhhantott leves – suhantott leves
éhen ne hallj – éhen ne halj
12:41 du.
Békés Adventet mindenkinek!
12:52 du.
köszönöm, javítom. bár elég régen olvashatta, a „suhhantott” már javítva.
melegszik a szívem tájéka, hogy megtisztel azzal, hogy zavaró elírások után kutat írásaimban. hiába, no, saját lektorom vagyok 🙂
1:28 du.
Ille István
Lehet, hogy jobban járnánk, ha csak írna, és nem a koleszterin-görcsös spamkezelő szerepét gyakorolná?
1:44 du.
maga biztosan. egyre inkább kezd kibújni igazi énje 😀
mégis, mi tartott eddig?
amúgy a spamokat egy akismet nevű – öntanuló – program kezeli. én csak moderálok 🙂
pl. az ilyen genetikai tévedések okán, mint ez a varga:
bela varga
Hozzászólás: 2013-12-01 – 1:11 du.
asher dumbfuck. Do you think you represent Canada? You’re just a fucking Jew.
nyugi, ez a troglodita marad a spamok közt, csak okulásul idéztem ide.
2:04 du.
Ille István
Én is a moderálására gondoltam, csak nem voltam ennyire szakavatottan szakszerű. Ebből is láthatja, hogy még jócskán van mit tanulnom! Én vagyok az örök törekvő – de nem törekevő! – tipikus esete.
3:20 du.
Pontosan 12:32-kor olvastam ille, és akkor az egyszer. Akkor még hibásan volt írva. Azután javítottad, miután jeleztem. És minthogy közben folyamatosan kommenteltél,(láttam, mert épp itt voltam), nyilván olvastad.
Nem mintha nagy jelentősége lenne az időpontoknak, de egyszerűen nem értem, hogy miért próbálod megmásítani a tényeket.
És még valami, a fene se keresi a hibáidat, semmi szükség nincs rá, ugyanis teljesen nyilvánvaló mindenki számára, aki nem vak:)
Ne hálálkodj, elég egy sima köszönöm is 🙂
5:03 du.
Ille szinte soha nem olvasom a maga hozzaszolasait, nem birom a vaganykodast es a randa beszedet, de az eletkepeit nagyon birom. Ez is igen megutott. Tehetseges es jo lelku.
5:58 du.
Jaj, de kedves, színes, szívet-lelket melengető sorok.
Öröm olvasni, vissza-visszatérni, újból meg újból „átélni” az olvasottakat.
Mindegyikünknek van ilyen régmúltba veszett tanítója…
Megköszönöm, hogy elolvashattam.
12:13 de.
na, most gondolja el, boda még életképeket se tud írni 🙂
12:46 de.
Köszönöm.
Időnként, túl a napi politikai aktualitásokon, nagyon jól esik ilyen szívmelengető, lélekemelő írást olvasni.
Mi mást tehetnék?
Még egyszer, köszönöm.
3:19 du.
Nos Ille maga tényleg szánalmas,(még hozzá sem szóltam,nem is akartam),de
nem bírja ki,hogy ne kötekedjen ,amit ugye nagy ívben le…
…k,és jót nevetek,de lenne pár megjegyzésem!
Maga honnan tudja,hogy én mit tudok és mihez értek?pár dologhoz igen, válaszra
ugye nem kompetens!!aztán én nem magam dicsőítem ,mint maga,(kis univerzális zseni)
hanem más normális emberek ,akik többen vannak és akiknek a véleménye számít is,és én nem idegen tollakkal nem ékeskedem……
Aztán a Hangya élelmiszerlánc, ami a cikkben szerepel,az valóban nem a mai ,hanem a jóval régebbi móriczi időket idézi ( a nagyapám a kaposvári Hangya igazgatója volt,a családomtól hallottam),
tehát a történet jelenbe való átültetése kissé tényleg megkésett.
Régen és most is voltak igazi,jó szívű tanítók,de ma
ugye, ha sok hátrányos helyzetű gyerek is van,van szociális támogatás,ingyen étkeztetés stb.
Különben jó cikk,de ne vegye sértésnek,ne kérje ki magának és főleg ne bízza el magát,ha szabad kérnem!!!!!!
már csak azért is, mert a cikkben szereplő tanár és a maga
között semmi hasonlóság nem fedezhető fel,sajnos!!!!
3:27 du.
Ja ha ilyet nem is,de hasonlót azért tudok írni,és írtam is
csak nem ennek a fórumnak,meg többnyire valós tapasztalat alapján(amatőrként)
és nem azért,hogy „néha”jó színben tűnjek fel!
Persze az tény,hogy én nem írogatásból éltem,de a szakmámban
volt becsületem és nem dicsőítem magam naponta,megteszik ezt a volt kollégáim ,akiknek már nyugdíjasként nem vagyok a
főnöke,tehát érdek nélkül!!!!
3:28 du.
boda, miből gondolja, hogy ürítési szokásai a nagyközönségre tartoznak? jót nevet, és még én vagyok a szánalmas? idegen tollak? nem is csodálkozom, hogy magának nincsenek 😀
fel kell, hogy világosítsam, hangya boltok még a mai napig is léteznek vidéken. pl. mogyoródon is van egy. meg lettem volna lepődve, ha nincs hangyához tartozó rokona 😀 legközelebb kazánkovácsokról fogok írni, vagy bányászokról, szedje össze magát, mert kell, hogy legyen egy olyan rokona!
a jelenbe nem én, hanem sárdi jani ültette át, úgyhogy, ez se jött be.
ki beszélt itt hasonlóságról?
boda, egyre szétszórtabb 🙁 kössön bele magába az émász 😛
3:38 du.
„Ja ha ilyet nem is,de hasonlót azért tudok írni,és írtam is…”
😀
„de a szakmámban volt becsületem és nem dicsőítem magam naponta,megteszik ezt a volt kollégáim…”
😀 😀 😀
3:56 du.
Na ne erőlködjön Ille feleslegesen:
Maga a történet,a környezet,a stílus is arra utal,hogy
nem ma játszódik,ennek megértéséhez nem kell „akkora” ész mint magának,más is jelezte.
Ami a gyors reagálás illeti,hát látszik,hogy piszkálja a csőrét a véleményem!
Nyugodjon meg!No meg,hogy min van meglepődve az ugye nem számít?!Kínos ,hogy én valós dolgokat tudok felhozni,anélkül
hogy bértollnok lennék,hát ez van?!
4:06 du.
„Maga a történet,a környezet,a stílus is arra utal,hogy
nem ma játszódik,ennek megértéséhez nem kell “akkora” ész mint magának,más is jelezte.” 😀
„Kínos ,hogy én valós dolgokat tudok felhozni,anélkül hogy bértollnok lennék,hát ez van?!” 😀 😀 😀
4:20 du.
Nyugi,pihi elmentem,de nem örökre!…….
3:12 de.
Ez így volt egykor, és így van most is. Azok a szerencsések, akik legalább egyszer láttak egy ilyen embert!
És igen, EZ VAN!
6:00 de.
„Kedves” Marcsika, bátor asszonyka vagy! Javaslom, hogy időnként emeld fel az arcod és nézzed magad felett a plafont, hogy nem esik-e Rád? Óvatosabban fogalmaznék a Te helyedben. Amiket leírsz, „épület-próbáló” tények, már, ha annak veszem.
„Kedves” Marcsika, olyan nehéz kibírni, hogy ne bánts, ne feketíts ott, ahol nincs is mit. Ráadásul nincs is semmi értelme. István írásáról a bántásod lepattant.
*
Ille egy valóban olyan írással okozott nekünk örömet, amelyik minden olvasónkban megpendíti, felhozza a gyermekkori, esetleg szülői emlékeit. 🙂 ))
*
„Kedves” Marcsika, olyan nehéz ELISMERNI István tehetségét?!
*
Az illusztrációért pedig külön köszönet! 🙂
István nagyon jól használta fel irásában a szófordulatokat, kibányászta a magyar nyelv kincseit, olyan szóképeket alkotott, hogy becsuktam a szemem és magam előtt láttam nemcsak a Tanítót, de Örzsét, sőt a kopott padot, melyből Kanalasék gyermeke kisztédült, éhsége okán.
Sajnos, manapság itthon, Magyarországon is több családban fordul elő, hogy a gyermekek csak azt eszik, amit a napköziben megkapnak.
Miért is?
Politizálnék?
Nem, csak vádaskodom.
Az ígéretek ellenére, a „Magyarország jobban teljesít” fülemen-szememen kijött mondat ellenére: a nincs munkahelyek miatt.
Jól kifundálták, három hónap után a regisztrált munkanélküli röpül a nyilvántartásból.
Tehát nyomonkövethetően hivatal szerint MÁR nem is munkanélküli. A statisztika szépül, tisztul, sőt ilyen módon piros pontokkal kábítja el azokat, akik el is hiszik a „mesét”. A tények mögé nem látnak, csak szajkóznak, de azt folyamatosan. Tudtató ez be a „falkásításnak”, minél többször hallják, látják a „CSUDASZÉP KIJELENTÉST” – annál inkább elhiszik.
„Ha” elhiszik, akkor skandálják.
(Jómagam nem tartozom az eszement skandálók közé.-G.B.)
*
Mit vesznek el tőlünk?
A jövőt.
A pedagógusok nevelik ki (amennyiben hagyják!) a jövő nemzedékét.
Milyen áron?
Olcsón!
Túlhajszolva és VALÓDI segítség nélkül.
Követelés, ellenőrzés, „tetemre hívás”, azt megkapják. Bemutató eszközöket, laborokat, műhelyeket nem. 🙁 ))
A gyerekeknek könyvből kell megtanulni a kémiai reakciókat is. 🙁
Pedig vizuálisan egyszerűbb és könnyedén megjegyezhetőbb lenne. (Kivétel a kiemelt oktatási intézmények, feltételezhetően a t.képviselők, politikusok, akik gyermekeiket oda járatják).
Úgy, hogy „kedves” Marcsika, az egészségednek is jót tenne a kiérdemelt:)dícséret, a szép szó, amit hittel és meggyőződéssel írnál meg.
De ha nagyon fájdalmas, semmi gond.
Mi többiek, – érdek nélkül! – csak úgy a szívünkre hallgatva, örömmel, könnyedén megtesszük 🙂 ))
helyetted is „kedves”.