Újra magyar lettem
Még az elmúlt év novemberében megkaptam az értesítést, hogy 2012-decemberében benyújtott kérelmemet, magyar útlevélre kedvezően elbírálták, és az elkészített okmány átvehető személyesen, a soproni okmányirodában ahol azt benyujtottam annó. Gyorsan cselekedtem, és azonnal levelet írtam a hivatal részére, melyben megköszöntem, hogy végre elintézték az ügyemet. Megírtam továbá azt is, hogy mivel közelednek az ünnepek és az év vége, a kész okmányt csak az új év első heteiben tudom átvenni. Pár nap után megkaptam a választ, melyben megírták a nyitvatartási időt, és mi módon vehetem át az okmányokat.
Ahogy elterveztem, az új év második felében átutaztunk Sopronba. Annó még az euró bevezetése előtt, szinte havi rendszerességgel jártunk át Sopronba. Ellentétben a legtöbb osztrákkal, mi nem bevásárolni jártunk át (azt is, de csupán csak azon ízek miatt, amiket nem lehetett akkoriban még kapni a „császárvárosban”) henem némi kulturális és kulináris élményért. Aztán ahogy múltak az évek és megjelent az euró mint új fizetőeszköz, úgy kezdtünk elmaradozni. Pedig Sopronban volt szinte minden. Remek szinház, melynek igazgatója Mikó volt, kiállítási termei, és olcsó de igazi jó magyar ételeket felszolgáló éttermei. Sőt megépült a Pláza, ahol még mozitermeket is nyitottak. Mára mind ez csak nosztalgia. Az annó menő fogászati turizmusnak is beáldozott. Ma több mint kétszáz fogorvos működik a városban, de csak nagyon kevés az olyan, akik valóban képesek még meg is élni ebből. A sok kis butik is bezárt, ahogy az éttermek nagyrésze, csődbe ment a vendégek elmaradása miatt.
Útlevelek, identitások.
Az okmány iroda, mint mindig most is tele volt. Sorszámot vettünk és türelmesen vártunk sorunkra. Meglepően gyorsan, alig harminc perc várakozás után, sorra is kerültünk. Az ügyintéző, két lezárt borítékot tett le elénk. Egyiken az én nevem, másikon a feleségemé állt. Kibontottuk és végre kézbe vehettük az európai uniós magyar útlevelünket. A hölgy felkért minket, hogy ellenőrizzük a beírt adatok helyességét, majd aláiratta az átvételi elsimervényt. Ezután nem győzte eleget mondani, hogy ne haragudjunk meg az ügyintézés gyorsasságán, de értsük meg ebben ő nem vétkes, mivel Budapesten intézik az összes adminisztrációt, ő csupán csak továbbította a kérelmet. Megnyugtattam, hogy nem rá vagyok dühös az ügyintézés miatt, azon sem vagyok meglepődve, hogy újra „magyarosítani” kellett minket, noha Magyarországon születtünk és magyar szüleink voltak, akik szintén Magyarországon születtek.
– 2023-ig érvényes az útiokmány,–mondotta.
– Oh,micsoda előre látás, hagytam jóvá. Tudja már hatvan után az ember úgy gondolkodik, hogy na ha megélem még a hetvenet is akkor igazán szerencsés ember vagyok. Pláne annak ismeretében, hogy az a pár kórság amiket az idők folyamán összeszedett az ember, nem tesz e be váratlan dolgokat, és emiatt a hetven sem lehet biztos.
– Ugyan már, ne mondjon ilyent hiszen van biztosan jó nyugdíjuk, és az orvosi ellátás is jobb mint itten. Én sem vagyok messze a hatvantól, de nyugdíjam nem lesz és dolgozhatok akár hetvenig is ha nem akarok az utcára kerülni és éhen halni. Mert mi más várna rám? Ha innét kitesznek nem kapok anyit, hogy abból gondtalanul megélhessek. Még a rezsimet is alig bírnám kinyögni belőle. A privát megtakarításom, amit szerencsére nem fektettem semmilyen nyugdíj pénztárba mint sokan, sőt állami értékpapírt sem vettem, az cirka három évre ad kitartást. Ennyi az ennyi. Nem erre szavaztunk annó, amikor mindent beigértek nekünk, és ugyan úgy semmit sem tartottak be mint mindig. Még egy fontos dolog. Itt a szomszéd irodában gyorsan leregisztrálhatnak, mint külföldön élő magyar állampolgárok részt vehetnek az idei választásokon.
– És milyen minőségben? Mert se pénzem, sem támogatottságom, na meg minimális hozzáértésem van csupán a dolgokhoz. Na meg itt sem élek.
– Mint szavazó! Csak listára szavazhatnak persze, de az is számit ám sokat.
– Nem hiszem, hogy élni fogunk a lehetőséggel, de köszönjük a figyelmeztetést. Hölgyem, ne gondolja, hogy kint, a volt határ túloldalán jobb. Hasonló gondok vannak ott is. Lassanként már szinte semmi különbbség nem lesz. Maximum a minőség, a mennyiség. Maguknál a nyugdíj átszámítva olyan három-négyszáz euró. Odakint ez olyan hét-nyolcszáz. A megélhetéshez kevés, az éhendögléshez sok. Az orvosi ellátás valamivel jobb, de a gyógyszerekért ugyan úgy fizetni kell. Szóval ott sem kolbászból van a kerítés.
Miután elbúcsuztunk, az állomásra mentünk, hogy minél hamarabb visszaérkezhessünk Bécsbe. Étterembe nem akartunk beülni, noha pár még kellette magát, de az áraik nagyjából megfeleltek egy bécsi étterem árainak. Igaz más ízeket szolgáltak volna fel. Az állomás aulájában egy hatalmas nagy plexi gyüjtőládán akadt meg a szemünk. Odaérkezéskor valószin elkerülte a figyelmünket. Telis tele volt különféle értékű bankjegyekkel, és körben megrázó képek. „Adakozzon az éhező gyermekeknek. Senkit sem hagyunk éhezni, és ehhez kérjük az ön segítségét. CARITAS HUNGARIA.” Előkotortam egy ötszázast és a maradék fémpénzekkel együtt beleszortam a hatamas perselybe. Ilyen sem volt Magyarországon az elmult harminc akárhány évben. Mindig is voltak szegények, de gyermekéhezés ilyen fokon még nem, ha hinni lehet a tablón kirakott képeknek. Márpedig, a CARITAS ritkán szokott valótlan képeket leközölni. Na ebbe is megütjük az EU előírásait, ha másban már nem is. Csak ennél rosszabb ne legyen.
Avi ben Giora
Author: Avi ben Giora
Avi Ben Giora (Barna Gergely) Budapesten született. Magyarországon kívül élt Izraelben és Ausztriában telepedett le családjával. A szerző második könyve Szilánkok az életemből címen jelent meg. Könyveit az e-konyvbolt.eu-on szerezhetik be.
9:37 de.
Évente, két évente járok Budapestre, Magyarországra, NEM HAZA, hanem édesanyámat meglátogatni. Ezáltal mi, akik (timelaps) pillanatkép sorozatokat kapunk 1-2 hetes ottlétünk alatt még akkor is jobban észrevesszük a változásokat, ha minden nap olvassuk az újságot, nézzük Kálmán Olga, vagy Mészáros Antónia TV műsorát. Az utóbbi 4 év szívfacsaró. Egy bunkó maffia rablóvezér a MINIszterelnök, aki csak önkényeskedik, basáskodik és a koszos bagázzsal együtt lerabolja az országot, mint egy magán hercegséget. A polgárok életszínvonala rohamosan leesett, sokan útilaput kötöttek és a birkaország beállt a Balkán országok sereghajtójának. Meddig tűrik ezt a Magyar emberek? Idén majd Tavasszal meglátom az újabb pillanatképet, hogy BÉKAMENETEKKEL folytatódik-e a következő négy év, egészen a béka fenekénél is alacsonyabb szintre, vagy felemelheti-e milliónyi magyar a fejét, hogy nem birka többé.
11:16 de.
Avi
Gratulálok, örülök hogy immár osztrák-magyar-izraeli állampolgár vagy! (a sorrend nem biztos, hogy helyes, de így kimondva monarchiás hangulata van) Azt hallottad, hogy Izraelről Németh Zsolt azt mondta, hogy Magyarország nyolcadik szomszédja?
12:27 du.
jani
11:16
Ha Németh Zsolt ilyet mondott, akkor vagy nagyon részeg volt, vagy nagy marha VAN. De, ha tovább kívánnám sarkítani a témát, akkor azt is mondhatnám, hogy voltaképpen a narancs is nemzeti – kibuc szemszögből nézve.
11:35 du.
Avi erre azért nem lehetsz annyira büszke, mert milyen ország az ahol egy intézet vezető a Kamenyec Podolszkban történtekre azt mondja, hogy az egy idegenrendészeti intézkedés volt
2:32 de.
Hagy helyesbítsek. IZRAELI vagyok voltam és maradtam. Magyarnak és büdös zsidónak csak születtem. Osztrák pedig nem lettem és nem is leszek.
Békamenet lesz talán és nem béke menet tavasszal. De nem látok erre sem nagy esélyt. Mit tetszenek gondolni miért ilyen birka népség a magyar, hogy zokszó nékül eltűri simlicska és viktor országlását. Egyszerüen azért mert mit jártassa a száját. Magában azt gondolja mekkoramarha voltam. Ez az Orbán és bandája odafigyelt és a nép szeme láttára még a szart is kilopta a seggük alól. Azáltal hogy ágál békemenetet szervez azáltal csupán csak a saját hülyeségét ismeri el. Antal Jószefen kívűl eddig egy olyan miniszterelnöke nem volt az országnak nem akarok büntetni de helyire akarom tenni a dolgokat. Nem azt értette ez alatt, hogy most akkor az összes komcsit lecsukatja „átvilágítja” ha nem ami mindenkinek a húsába vág. Vagyon é vagyoni viszonyok tisztázása. Mindenki tudta, hogy a rendszerváltás után kikhez is vándorol az ország vagyonának a nagyrésze. Nem csak üvegzsebekbe hanem pontosan azoknak a simlicska elvtársaknak a zsebeibe akik ma is országolnak. De nem voltb erre igény pontosabban Antal meghalt és azutána jövőknek kisebb dolga is nagyobb volt ennél. Hogy is ne hogy még majd azzal vádolják meg hogy lopott. Ma nincs szerintem egy olyan magyar politikus sem akinek ne lenne valamilyen simlicska ügye. Ha van akkor az a Lipotón (ha ujra nyitják majd) állandó helyre számíthat. Egyik kevesebbet másik többet nyult le. Mert nézzünk szembe a tényekkel. Az MSZP ugyan ugy csak ámított és kiharapott az ország vagyonából ahogy Orbánék. Van egy olyan hiteles politikus aki ugymond tiszta és képes elszámolni hogy igazolja magát, nem lopott állami pénzeket? Élmodni tetszenek. Ez még annó a Tocsikolással kezdődött. Mindenki felvolt háborodva hogy ezt a nőszemélyt nem csukták végül is le. Utána eljutott mindenki tudatáig miért is kéne lecsukni hiszen egy zseniális ötlete volt és hogy az állam kifizette neki a milliárdokat az egy dolog. Miért nem az államot vonták felelősségre hogy ennyit kifizetett neki? És ez van mai is. Állambácsi fizet a jó elvtársaknak pártkatonáknak
5:25 de.
Sajnos 4,6 millió embert mélyszegénységbe él,500 e gyermek éhezik,500 e ember elhagyta az országot ez a helyzetkép!Ezt művelte közel 4 év alatt a mai nagy szabadságharcával a jelenlegi hatalom.Egyébként ők jól megvannak,tömik a feneketlen zsebüket.Azt hogy az emberek éheznek őket nem érdekli!
8:33 de.
Kedves Avi ben Giora!
Kívánom, hogy örömed jó egészséggel kibontakozva, hozzon boldogságot is. 🙂
Ha ezt tartottad helyesnek, jól tetted.
Én már nem tudnám elhagyni a lakhelyemet, túl sok kötődésem van.
Amerikában a munka után mennek, sokan lakóbuszokban élnek, életvitelszerűen. Ezt innen, többen, nem látják, csak azt hiszik, hogy máshol kolbászból van a kerítés.
*
Mindig vannak és lesznek gazdagok, kizsákmányolók és szegények, elesettek és betegek.
*
Az életünk fehérből és feketéből áll. Ha éppen „szürke”, akkor érezzük azt, hogy most vagyunk egy állóvízben. Most kellene megállítani az időt! Én legalábbis a szürkét, a másnak unalmasat szeretem. Mindenki jól van, egészséges, mindenki – mármint a barátaim – annyira boldogok, hogy ez már szinte unalmas is.
Ha a fehérben lubickolok, jól tudom, nem leszek ott sokáig, mint senki sem. Jön a fekete „leves”. No, de jön is ám. (( 🙁 ))
*
Ezért is kívánok Néked békés, boldog, „szürke” egészséges, jó és biztonságos életet! (( 🙂 ))
11:32 de.
Avi ben Giora
2014 január 18
2:32 de.
Bocsi,de nem Antal,hanem Antall.
Avi,miért nem szabad elfogadni,hogy Magyarország végre a magyarok Izraele?És magyar az,aki az akar lenni.Slussz.
Ki lopkodta szét az országot,ha van benned egy kis tárgyilagosság?Mikor voltak a Nagy Privatizációk?Melyik naptár szerint számítod az idöt?Mit szólsz ahhoz az aljas szubjektív rágalomhoz,hogy az általad említett rossz virágai a kilencvenes évek közepén bomlasztották hervadozó magyar hazád szirmait?!Hol volt akkor a te kedvenc „diktátorod”…?
http://oknyomozo.wordpress.com/2009/12/26/privatizacio-magyarorszagon-1988-1999-1000-adasvetel-jegyzokonyve-2/
11:41 de.
http://oknyomozo.wordpress.com/2009/12/26/privatizacio-magyarorszagon-1988-1999-1000-adasvetel-jegyzokonyve-2/
Szállj már magadba,szeplötelen!
https://www.youtube.com/watch?v=FIr4lEIqTkM
12:11 du.
Bocsi Avi, de nem értem miért kell a magyar állampolgárság?
Szavazni akar az ellenzékre? Akkor értem.
6:28 de.
Avi!
Elemezzük a soproni àllapotokat:200 fogorvos,sok butik,éttermek-a
bécsihez hasonlo àrakkal-.Minden a turiszmusra gondolva telepedett
oda.Sok az ottani fogorvos,”megnöttek” az àrak.Tipikus jelenségei,a
gyors meggazdagodàs reményének.
Nem most van egy eladosito,kiàrusito és a sajàt meggazdagodàsàval foglalkozo kormànyunk! 2010 ota nem kereshetnek többet az àllami
alkalmazottak 2 Millionàl többet,Simor még 8 Millio felett keresett.