Lancelot és a sárkány
…mert vannak dolgok, amik a valóságban kicsit mások, mint a legenda…
– Phüüüü…
– Hssssz…
– Egy kis szünethez mit szólnál?
– Benne vagyok.
– Azt a hegyes izét, ha elvinnéd a torkomról?
– Majd, ha te sem markolsz olyan szorosan!
– Gondolod, jókedvemben teszem?
– Miért, és én, szerinted?
– Önvédelem, mi?
– Valami olyasféle.
– Nnna.
– Khmmm.
– Milyen szép ez a naplemente!
– Hát, szép. Ilyen magasból, különösen.
– Tegyelek le?
– Hát, ha megtennéd?
– Nna. Így már jobb, nem?
– Hát, kétségtelenül jobb.
– Te, hogy is hívnak?
– Lancelot. De csak szólíts Lance-nak.
– Rendben, Lance.
– Szólíthatlak Dragonnak?
– Szólíthatsz. Bár tulajdonképpen a mamám a Rosie nevet adta nekem, de hát, azt már mindenki elfelejtette…
– Jól van már, nem kell annyira búsulnod, sok más ember is él errefelé álnéven!
– Ember, az igen, de sárkány?
– Te Dragon!
– Na!
– Igaz ez a pletyka a szűzlányokkal?
– Márminthogy, én… hogy nekem… a népek…?
– Ja. Mert erősen beszélik.
– Mond, Lance, meg vagy te húzatva? Mikor találkoztál te errefelé szűz lánnyal?
– Háááát…
– Na látod. Ez a baj veletek, lovagokkal, minden hülye pletykát elhisztek!
– Akkor mi a bajuk veled?
– A fene se tudja. Röpdösök egy kicsit erre, röpdösök egy kicsit arra, mindenféle ócska kaját eszem, persze, hogy ég tőle a gyomrom, hát lángot okádok, erre a buta falusi nép meg riadozik.
– Na ja. Nekem is például a tárkonyos mókusgerinctől mindig ég a gyomrom.
– Na ugye. A lappantyúfüvet már próbáltad?
– Borogatásra igen.
– Nem borogatásra, te rozsdás bádogdoboz, hanem rágcsálni! Múlik tőle a gyomorégés!
– Még nem, de köszi, majd kipróbálom.
– Szívesen. De tulajdonképpen téged mi a fenének küldtek a nyakamra?
– Hát tudod, van egy olyan próba-féle ott az udvarban.
– Mint az úttörőknek?
– Olyasféle.
– Hát, wazze, nem lehet könnyű manapság Camelotban találni egy öreg partizánt, aki még látta Bem apót!
– Hát, nem. Na, ezért is nyomultam rád.
– Na, köszönöm. Nem volt jobb dolgod?
– Aztán ott volt Guinevra is.
– Az valami sörmárka?
– Sörmárka ám, az eszed tokja, te nagyra nőtt hibiszkusz! Ő a király felesége!
– Baziliszkusz, ha nem veszed rossz néven. Az isten mentsen meg a félművelt lovagoktól!
– Jó, akkor baziliszkusz! Most jobb?
– Naná! Szóval, jó csaj?
– Mi az, hogy! Fel akarok neki vágni azzal, hogy legyőzlek.
– Te, engem?
– Én, téged!
– Na, ne röhögtess, mert kiszáradnak a légutaim!
– Majd nem lesz kedved röhögni, ha levágom a fejed!
– Kicsi ember, csak rád fújok, és elszállsz!
– Pfujj, de büdös a szád!
– Neked meg büdös a lábad!
– Micsodaaa?! Nesze!
– Na, ezt kapd ki, ne a náthát!
– Phhhhüüüü…
– Hsssssz…
– Ne tartsunk egy kis szünetet?
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:04 de.
Basszus ha állandóan szünetet tartanak akkor mikor lesz igazi küzdelem és eleve győztes? Irtad volna azt, hogy sokadszori nekirugaszkodásra is remire álltak, aztán megegyztek ki-ki mesél azt amit csak akar de nem is látták meg hallották egymást. Küzdeni meg soha sem küzdöttek meg életre halálra, mert akkor hol lenne a folytatás lehetősége?
11:11 de.
avi: most meg az a baj, hogy nyitva hagytam a történet végét…nektek semmi se jó 🙁 llanfair kérte, hogy ne legyen minden írásom olyan rohadtul realista. gondoltam, írok egy mesét, erre ti fanyalogtok, mint úrinő a parasztf…on 🙂
1:38 du.
Meglepő amikor egy Ille írás nem szól semmiről, de azért jó.
1:58 du.
Jó ez így. Ha tovább megy a mese akkor Lancelot úgy el lesz verve mint a kétfenekű dob. Így döntetlennél van még reménye.
2:03 du.
kedves donom, bevallom, a semmiről írni a legnehezebb 😀
3:51 du.
reklám alatt röviden(többet nem ér…)
magának a semmiről írni szinte rutin…..nem nehéz,Ille apó!
3:53 du.
Kedves Ille Úr,
nekem semmi bajom azal, hogy nyitva maradt, nekem az a bajom, hogy abba maradt…naon szeretem az ilyen írásokat,
ahol még véééletlenül sincs szó politikáról…szivesen olvastam volna tovább..
3:53 du.
boda, nyuszó-muszó, maga még arra sem képes 😀
argumentum ad personam.
3:57 du.
kiskató. köszönöm. a tovább? bizony, ez túlmutat a képességemen…
5:41 du.
ennél azért többre…..(mint sokan!)persze az értelmesek
azzal sem dicsekednek,csak a sikertelenek harcolnak ilyen
elszántan……nem baj nincs egyedül!
12:21 de.
boda: szegénykém…ha többre képes, miért van az, hogy képtelen egy értelmes kommentet összehozni? hát még, egy hasonló light szösszenetet, mint amit itt nagy arccal kritizált!
többször kijelentette, hogy sokkal jobbat tudna írni bármelyik, itt megjelent lektűrömnél.
boda, maga előtt a lehetőség: írjon, és biztosítom arról, közölni fogjuk.
nos?
3:57 de.
Ja, kedves István, keresse már meg az üveggolyót, hátha az segít!! Más aligha!
11:49 de.
Ide?…. minek? kinek?,na csak ilyen szerényen…..és
igazmondóan…..tovább!
Ennyi!
11:59 de.
boda: nem a hellyel van baj, hanem a képességével 😛