Korrupció – Adalék a mozaiklaphoz
Az Egy mozaiklap a magyar gazdaságból című írásom hozzászólói két fontos aspektust hiányoltak – jogosan – a cikkből: a mezőgazdaság helyzetét és a korrupció hatását a gazdaságra. Mindkettő külön-külön is megér egy „misét”, de talán kezdjünk a korrupcióval. Felhívnám a figyelmet, hogy az információim a nyilvánosan hozzáférhető adatokból – statisztikákból, hivatalos jelentésekből, sajtóinformációkból, no meg évtizedes tapasztalataimból származnak. Ám e sok forrás sem jelent tévedhetetlenséget, mindentudást. Ezért köszönettel veszem minden hozzászóló kiegészítését, pontosítását: a közös gondolkodás általában segít megtalálni a kiutat a rossz helyzetekből.
Flowers of Corruption / Kuizs Lilla
Elsősorban tisztázzuk, hogy itt és most, mit értsünk korrupció alatt. Alapállásként ajánlom azt, hogy korrupció az, ha egy ember bármilyen hatalmi helyzetével, befolyásával anyagi előnyre tesz szert. De nem korrupció, ha valaki mondjuk hozzájut valamihez – gyárhoz, földhöz, bármihez –, és azt rövid időn (1-2-3 éven) belül sokszoros haszonnal eladja, vagy szép profittal működteti. Ez sima piacgazdaság.
Vannak persze határesetek, amikor maga a „hozzájutás” is véleményes – hiszen nyilvánvaló, hogy nagyobb az esélye a jó üzlet kötésére annak, aki ismeri a várható trendeket, tudja, hogy mi és hol eladó, és mennyiért lehet megvenni.
Menjünk vissza megint kicsit az időben – ezúttal csak úgy a nyolcvanas évek végéig, kilencvenes évek elejéig. Magyarországon 1989-ben fogadta el még a régi parlament a társasági törvényt, amely lehetővé tette a különböző cégformák létesítését. Addig létezett az állami vállalat, meg az állam által adott egyedi engedélyek alapján működő maszek (magánszektor). A társasági törvény viszont lehetővé tette, hogy bárki, ha megfelelt a törvényi feltételeknek – rendelkezett a szükséges alaptőkével, valamint felépítette a cég szervezetét – vállalatot alapítson.
A kilencvenes évek elején rohamléptekben alakultak át az állami vállalatok korlátolt felelősségű társasággá (kft., Ltd.), részvénytársasággá, meg betéti társasággá, de sok cég alakult újonnan, szakemberek álltak össze egy-egy tevékenység elvégzésére. A vállalati átalakulásoknál értelemszerűen előnyben voltak az addigi vezetők – ők ismerték a cég piaci lehetőségeit, belső szervezetét.
A vélekedésekkel ellentétben ez a folyamat nyilvános volt. Magam is gondolkodtam annak idején vállalkozásban – az újságírás sose biztos kenyér. Egyszerűen bementem az ÁVÜ (a privatizációval foglalkozó Állami Vagyonügynökség) Pozsonyi úti hivatalába, ahol az aulában sok példányban hevertek az épp eladósorba került vállalatok adatai, az eladás feltételei. Vaskos könyv volt, és vidékre is kiszállították, ha valaki megvásárolta – párszáz forintért. A konkrét pályázati dokumentumokért már combosabb összegeket kértek: 20-30 ezer forint kifizetése már meghaladta az akkor 6-7 ezer forintos átlagfizetésű polgár lehetőségeit, de nem volt teljesen lehetetlen összeszedni. (A nagyobb cégek dokumentációjáért ennél többet kértek, elérhette akár a 100 ezer forintot is.)
Volt persze suskus is: a „jó időben, jó helyen” lévő embereknek külön szóltak a bennfentesek, ha egy finomabb falat került a piacra. De azért lássuk be: kellett ahhoz némi kurázsi, szakértelem, tájékozottság, hogy valaki kényelmes alkalmazotti létét föladva vállalja, hogy a továbbiakban rajta múlik a saját – és reménybeli cége munkásainak sorsa.
Sokaknak nem sikerült. Magukat jó vezetőnek képzelő, de a valóságban elég korlátolt beosztottak elvesztek a szabad vállalkozás forgatagában, és magukkal rántották a cégüket is. Meg persze olyan is akadt, aki eladta a megszerzett céget a nyilvánvalóan piacszerzési céllal érkező befektetőknek, gyakran igen nevetséges összegért: nyugati szolgálati kocsiért, meg pár évig tartó állásért. Magam éppen egy Kanadából érkezett magyarral szereztem nagyon rossz tapasztalatokat.
Ezt a privatizációs folyamatot nem nevezném korrupciónak, bár nyilván sokan érzik igazságtalannak, hogy náluknál nem tehetségesebb, nem okosabb ismerőseik meglehetős vagyonra tettek szert azokban az években, amíg maguknak erőfeszítésbe került az is, hogy megőrizzék az állásukat. Valamivel mégis „okosabbak” voltak – felismerték a lehetőségeket, és vállalták a kockázatot. Bizonyos, hogy mindenki tud ellenpéldát mondani párttitkár apuka debil gyermekéről, akinek a feneke alá tolták a gazdagságot – de az ilyenek nem jellemzik a teljes privatizációs folyamatot. A teljesen alkalmatlan „gyermekek” és cégeik meg idővel kihullottak a rostán.
Mindenkinek igen nehéz volt áttérni egy teljesen új gondolkodásra. A munkavállalónak arra, hogy nincs már örökös „munkaerőhiány”, nem válogathat az állásokban – az alkalmazottak többsége még mindig nem ismerte föl, hogy mennyire fontos lenne a szerveződés, hiszen egymagában kiszolgáltatott a mindenkori főnöknek, és a magyar közmondás is úgy tartja: „Sok lúd disznót győz”. Ki is használják ezt az együttműködési képtelenséget a tőkések és a munkahelyi vezetők – szemérmetlenül. (lásd a kultúra rovatban megjelent Tanmese című írást).
A termelőknek, kereskedőknek azt kellett megszokniuk, hogy már nem az ő zsebükbe dugdossák a jattot – figyelem, ez is korrupció! –, ellenkezőleg, nekik kell igyekezniük, hogy a megrendelés, a vevő megmaradjon.
És itt lép be a klasszikus korrupció. Magyarországon még mindig az állam a legnagyobb fogyasztó – a GDP 53 százalékát szedi be, és osztja újra állami szolgáltatások (oktatás, egészségügy, infrastruktúraépítés stb.) formájában. A közhiedelemmel ellentétben a szociális támogatások csak mintegy 6-7 százalékát teszik ki ennek a jelentős summának. Könnyen belátható, hogy mondjuk egy építési vállalkozónak nagyobb hasznot hajt, ha az államtól kap milliárdos megbízásokat, mintha magának kellene kilincselnie egy-egy magánház építéséért. De ugyanez vonatkozhat a gyümölcstermelőre, aki igencsak fáradságos munka árán tudja eladni a termékeit a piacon, míg ha az iskolai, kórházi közétkeztetés rendel tőle, akkor a földje végébe áll a teherautó, és pakolhatják a cuccot.
Márpedig az állami megrendelésről az éppen hatalmon lévők döntenek – az autópálya építésről a minisztérium, a falusi iskola, nyugdíjasház ellátásáról az önkormányzati testület. Bizonyos összeghatáron felül persze kötelező a pályáztatás – de hát milyen ember az, aki még arra sem képes, hogy megtalálja a döntéshozókhoz vezető utakat, amelyek többnyire tömött borítékokkal vannak kikövezve. Legendák szólnak arról, hogy melyik politikus mennyiért vehető meg. A debreceni polgármestert – és a Fidesz egyik alelnökét – csak „miszter 20%-nak” hívják a szűkebb pátriájában, állítólag a megrendelés ötödét kell átadniuk a szállítóknak egyenesen Kósa Lajos zsebébe. Persze az effajta korrupció oldalfüggetlen – éppen eleget hallhattak mszp-s politikusok hasonló ügyeiről.
Az effajta ügyek azonban nehezen bizonyíthatók a bíróság előtt, hiszen a lefizető és a lefizetett egyaránt törvényt szeg, majd hülye lenne bevallani. Hagyó Miklós Budapest volt szocialista alpolgármestere például első fokon már megnyerte a perét, sőt van olyan is, hogy a gyanúsított tetemes kártérítést kap az államtól, mivel nem igazolódott a vád, viszont hosszú évekig tartották előzetes letartóztatásban a gyanúsítottat.
A 2010-es Fidesz győzelem azonban minőségi változást hozott a korrupcióban. A kétharmados többség sok esetben egyénekre, vállalatokra szabott törvényekkel segítette, hogy a zsírosabb megrendelések feltétlenül a „közeli” vállalkozások zsebébe kerüljenek. A legnagyobb, törvényesített korrupció a dohányáruk és a szerencsejátékok, valamint az állami földek lenyúlása. A következő etapban várható a közszolgáltatók – víz- és gázművek, csatornázás, áramszolgáltatás, szemétszállítás lenyúlása. Ennek érdekében folyik a „rezsiháború”. Törvény rendelkezik a dohányáruk értékesítésének állami monopóliumáról – eddig elfogadható, másutt is monopolizálja az állam az ilyen termékeket. Hanem a Fidesz-világban bebizonyíthatóan a helyi pártszervezetek döntöttek arról, hogy ki kaphatja meg az engedélyt. Ezt az is mutatja, hogy míg sok, évtizedek óta ezzel foglalkozó, ebből élő – sok esetben csökkent munkaképességű – trafikos nem jutott árusítási engedélyhez, addig egy-egy pártpotentát, rokon, jóbarát akár tucatnyi helyen is nyithatott „nemzeti dohányboltot”. (Nyilván nem maga ül az összes pult mögött, minimálbéren alkalmaz embereket – sok esetben éppen a régi trafikosokat – és maga csak a haszon összeszedése miatt járja végig a boltjait.) Az állami földek „pályáztatása” is hasonló módon történt. Van falu, ahol egyetlen helyben lakó gazda sem jutott állami földbérlethez, míg pedagógusok, műkörmösök, nádfedél készítők sok-sok hektárt szedhettek össze. A földbérletben nem a megtermelhető termény az igazi üzlet, hanem az Európai Uniótól kapható földalapú támogatás: egy 50 hektáros, jó aranykorona értékű birtok már jó megélhetést nyújt, anélkül, hogy bármit is termelnének rajta, csak a rendben tartását kell biztosítani, a gaz évenként kétszeri lekaszálásával. (Emiatt lépett ki a Fidesz–frakcióból Ángyán József professzor, aki a Párt agrár politikáját annak idején kidolgozta. Ő igen
szigorú szavakat használ: intézményesített rablásról, a vidék tönkretételéről beszél.)
Hogy miért nincs e nyilvánvaló visszaélések miatt hangos zúgolódás? Ez sokunk számára rejtély. Én arra tippelek, hogy sokan nem is tudnak ezekről az ügyekről, hiszen a közszolgálati tévében, a lapokban, a Kossuth Rádióban ilyesmiről nem esik szó – legfeljebb a netről, meg a sok helyen nem is fogható Klubrádióból értesülhetne. De talán mégis az e rejtély kulcsa, hogy a legtöbb magyar csak legyint, ha a politikáról, a politikusokról van szó: egyik kutya, másik eb. És a politikával nem foglalkozó többségben még erősen él az a több évtizedes – ha nem évszázados – berögződés, hogy: „Rákosi Mátyás, Kádár János, Orbán Viktor, – a név tetszés szerint helyettesíthető – biztosan nem is tud a beosztottjai viselt dolgairól, hiszen olyan szépen beszél a magyarokról (proletárokról, dolgozókról)”.
Végezetül álljon itt két idézet egy beszédből. Igen, abból a híres-hírhedt őszödiből, amit Gyurcsány Ferenc 2006-ban mondott el a saját párttársainak, jól érzékelve, hogy a hazugság és a korrupció kézenfogva jár, és rengeteget árt Magyarországnak.
„Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.”
„De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni.”
Akit érdekel a teljes szöveg, itt megtekintheti.
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
9:57 de.
Korrupció mindig az, amit más kapott és nem mi… – a disznó !
11:28 de.
Nevetnem kell! Elsősorban a k … szó használata nélkül már nem is lehet írni bizonyos oldalakon. Nekem ez nem tetszik, tudom mi a válaszod – k…nem érdekel. Másodszorra, csak Mo-ról lehet minden rosszat leírni? Rengeteget olvastam, elnökökről, kormányfőkről tengeren (bocs) óceánon túlról is, akik korruptok voltak, de semmiképen nem hibátlanok. Akkor miről beszélünk?
2:27 du.
Magyaràzzuk a bizonyitvànyt?
Ha 2010-ig alacsonyabb volt a korrupcio,holmaradtak az eredmények?
Miért nött az adossàgunk,miért nem kezdték meg a régi problémàk
megoldàsàt? Miért hallgattak csak 2002-ben Lendvai Ildikora „Hiszen
van itt pénz…”és elköltötték,2006-ban „Lassan mondom,hogy Orbàn
Viktor is megértse,nem lesz gàzàremelés”.Sajnos lett gàzàremelés,
legalàbb a szegényebbeknek nem kellett volna emelni a gàzàràt.
2008-ban IMF hitel-2012-töl- fizessétek vissza!
Alacsonyabb mértékü volt a korrupcio 2010-ig?
Vagy a vezetés volt a 8 év”szakértösködésük”alatt gyenge?
3:37 du.
Korrupció???-vagyis csalás közokirat hamisítás végül nem valós munka által jogtalanul felvett közpénz..
Úgy gondolom,hogy a korrupciós pénzek kiindulási helyét kell
elsődlegesen szemügyre venni.–Kormányok,önkormázatok.és minden olyan,szervezet egyén amely ÁLLAMI az-az közpénz újra osztására jogosult,–Eme csalások legfelső színtektől a legalsóig e csalás folyamat pontos hasonlóságot mutat,még az iránya is ugyan az a KÖZPÉNZ.–A Kiírt pályázatok vagy megbízások után lépnek színre,-minden szinten,a kedves barátom,rokonom sógorom–pityi és palkó.-és az üzletkötési tárgyalások sem ütköznek nehézségekben,a százalékos arányt illetően.–
Ezeket az osztogatókat kell,nyakon csípni–,mert az ilyen osztogató,-is hasznot vár,és a legtöbb esetben kap is.
Nem olyan régen láttam az AT-vén egy síró leszázalékolt
munka képességű édesanyát akinek ELNYERTÉK a trafikját,
pedig semmiféle hazárd játékban nem tette meg tétnek.
Korrupciós ügyekben,Debreczeni József úr legutóbb megjelent kövét tartom irányadónak-Hűen tükrözi-Orbán által évtizedek alatt kiépített szinte kibogozhatatlan gazdasági polip rendszerét,-melynek ö is nyertese
mint osztó.– Itt pedig Milliárdokról van szó, sok-sok milliárdról.-
3:53 du.
pecor: no, igen. csakhogy, a korrupció általában előre fizetést jelent, kvázi hozomra.
definitive: a korrupció olyan törvénysértő cselekedet, amely során pénzért, vagy más juttatásért a megvesztegető jogtalan előnyhöz jut.
obanisztáni formája a visszajuttatás, a megnyert projekt pénzéből – igaz, kósa „20%” lali?
tudott – és elfogadott – dolog az utcáról hozott üzletre 5% üzletkötői jutalék kifizetése, csakhogy az nem a szerződés értékére, hanem a margin 5%-ára vonatkozik!
5:15 du.
Kedves Erős úr! A korrupció 2010-ig nem alacsonyabb szintű volt, (a fene se tudja pontosan mérni, hiszen az a jellemzője, hogy titokban történik) hanem MÁS MINŐSÉGŰ! Addig a tényleges lefizetéseket titkolták, azóta a kétharmados többség gátlás nélkül beírja a törvényekbe. Onnantól nem korrupció, hanem törvény. Vagy mi mást gondolna a nemrégiben elfogadott szerencsejáték törvényről? Ennek története: 2010-ben kötelezték a játékgépeket üzemeltetőket arra, hogy tetemes beruházással az adóhivatali ellenőrzést on-line tegyék. 2011 elején meg betiltották az összes játékgép üzemeltetését – kivéve az MO-n összesen néhány tucat kaszinót. (Ez nagyjából 5-6 ezer család megélhetését vette el.) Nos, 2013 év végén új rendelkezést hoztak, miszerint mégis üzemeltethet játékgépet az, aki MEGBÍZHATÓ ÉS BECSÜLETES! Maga szerint ez a két feltétel objektív? Vajon ki bírálja el, és milyen feltételek alapján, hogy ki a megbízható és becsületes? Ezek az eljárások (ami egyébként a trafiktörvényben is bőven fellelhetők) engem mindig arra emlékeztetnek, mikor apám üzletét 1952-ben az állam vette a kezelésébe, nehogy már a mi családunk élhessen meg belőle. Alkalmazottunk nem volt, anyám, meg apám állt hajnaltól estig a pult mögött.
Még az egyéni tragédiáknál is nagyobb baj, hogy a kiszámíthatatlanság miatt menekül a befektető Magyarországról – ne örüljön, a magyar tőke is -, így azután se munkahely, se jövő. A kormány munkaügyi statisztikája ne tévessze meg: beszámítják a külföldön dolgozó, szerény becslések szerint is 400 ezer magyart (1956-ban 200 ezren hagyták el az országot), valamint az állam pénzéből szolgáló kényszer… bocs közmunkásokat is, akik a hivatalos minimálbér kétharmadáért kénytelenek az értelmes munka látszatát kelteni. Ha Önnek megéri ezt az árat, hogy kifizettük az IMF 2,5-3%-os kölcsönét a 7-4,9%-os államkötvények árán, akkor nincs érvem. Ha ráadásul úgy gondolja, hogy az államkötvény – aminek a kamatait folyamatosan, lejártakor pedig az egész összeget ki kell fizetni – nem hitel, akkor szavam sincs.
12:25 de.
Dénes ERÖS
2014 február 8
2:27 du.
Drágajó Déneseltárs, jókomám..
nemcsakhogyám a korrumpácijó vót alacsontabb, demégáma svájci franciska, mega zejuró átváttási árajis.
Demiveminkmostansá jobban tejjesíttünk, minda rohoattmocsokliberálkomenyistaglobálnacionásisskarvalytöke, hát mostann több forintot köll annyi a zejurójéris, meg a svájci francéris!
Arrú azé nebeszíjjé drága Déneseltárs, hogyminkmeg ekőtöttük a nyugdíjjasokk háromezermillijós mekktakaríttását, lenyútok a pirosiszaposok támogattásátt, fővettünk eleddig köze tizennígymillijó kőcsönöt,- mera’ köszvénykibocsáttásisaz- hogya gázár má kétéve husszázalíkka csökkent, mink meg harminca emetük, amibű most engettünk tizet, hogymá lassan nemlessz ollan ország, ahun hajlandójak lennnek foganni a mi Viktorunkat.. Arrúmeg eccerüjen nemszabad pofázódni, hogy aza rohatt Bajnaji az megstáb bilizátaja a gaszdaságott, amibűmostann jókat lehetett aratni. Nekünk, drága Déneseltárs!! A níp meg mekaphassa!
Maj’ szípen visszahozzuka zoskolákbaja zorosz nyevet, a sámlinülő sámánokatt, becsólulunk Putyinnak, oszt megalakíccsuka Zorosz-Magyar Monar Kiját!!
Csak bátrann, drága Déneseltárs, hagyegyeja penísz a sokrohatt komenyistát!! (Nemféreérteni, drága Déneseltárs, nema mink komenyistájit, hanem a többijeket!! Mera mink komenyistáji azok rendeskomenyisták!! Böcsülette visszacsurgattyáka husszázalíkot!!)
Csókútat a kenyeresjányis.
12:31 de.
Kedves Rétesi Margit, nagyon pontos kórisme..
3:18 de.
talalom: erős et-től objektivitást várni, szerintem, barokkos túlzás.
erős et-nek objektivitásra kb. annyi esélye van, mint kurvának az áhitatosságra 🙂
5:12 de.
„Vannak persze határesetek, amikor maga a „hozzájutás” is véleményes – hiszen nyilvánvaló, hogy nagyobb az esélye a jó üzlet kötésére annak, aki ismeri a várható trendeket, tudja, hogy mi és hol eladó, és mennyiért lehet megvenni.”
A nagy vagyont felhalmozók, ha a pénzükről faggatják őket, előszeretettel hivatkoznak John D. Rockefeller szállóigévé vált kijelentésére, amelyet első milliójának eredetét firtató kérdésre tett: „csak arról ne kérdezzenek!”
5:20 de.
Néző László újságíró Bűnszövetség című könyve a 2002-2010 közötti szocialista-balliberális kormányok korrupciós és egyéb kétes ügyeiből és a 2010 utáni elszámoltatásból ad ízelítőt.
6:17 de.
Megmutatkozik Rétesi Margit alapvetően hiányos és csupán a pártfőiskolai szemellenzőre jellemző állásfoglalásán, hogy kikre támaszkodott a világszocializmus gyakorlata. Estin, levelezőn tanult majd a B. Gy. ujságíró iskolán- kiképzett( Istenem! Kik voltak a „tanárok” és, a vezetők!!!!)magába szívott dogmatikus , hazug a gyakorlattal ellentétes-álbaloldali elvek és politikai bizottsági egyirányusitás szószólója lett. Alapvetően jóindulatú, egészséges szemléletű leány ilyen körülmények között természetes, hogy eldeformálódott, a szellemi világban csak a fal baloldalának támaszkodva járkál oda- vissza, azaz tájékozódási határa a KLUBrádió, az Amerikai Magyar Népszava, esteleg a HETEK és a SZabad Nép jogutódja, no meg a HVG! Ha ezekből összegyúr egy masszát azt propagandisztikusan meg tudja fogalmazni. FOgalma sincs arról, hogy az elvesztegetett évtizedek után MOST ZAJLIK A RENDSZERVÁLTÁS: A RÁkosi- KÁdár rendszer felelős vezetőinek soron kivüli segélyezése nélkül!
6:28 de.
Rétesi Margit
Sajnos, valósághű dolgokat dolgokat fogalmazott meg. Magyarországon a korrupció egyfajta hungarikummá nőtte ki magát. A szomorú, hogy eddig minden rendszerváltó párt kivette a részét belőle. A legnagyobb „korrupciós csomagot” éppen a rendszerváltás utáni privatizáció jelentette, amikor az SZDSZ szinte belesúlykolta a társadalomba, hogy az állam a legrosszabb gazda, minden állami vagyontól meg kell szabadulni, és ennnek szellemében sokszor külföldi állami cégek szerezték meg a nemzeti vagyontest legértékesebb darabjait, vagy esetleg nem állami cégek, de teljes ipari szegmenseket(növényolajipar). Ugyanakkor itt ellentmondok magamnak, hiszen a külföldiek részvételével végrehajtott privatizáció, amely korrupció is volt a javából, azt is jelenti, hogy a korupciókban nem csak magyarok vettek részt, ráadásul némely országokban ezt költségként el is tudták számolni.
Vitatkozni legfeljebb az utolsó mondatokkal vitatkoznék, mivel úgy gondolom, ez alól Gyurcsány sem volt kivétel, nagyonis nem.
Mindenesetre kiegyensúlyozott jó írást „sikerült elkövetnie” fájó valóságunkról.
6:35 de.
R.M.
És a lényeg: minden korrupció útján elfolyt pénz, bármely oldalhoz is köthető, életszínvonalat befolyásoló tényező, és a teljes társadalom megsínyli, akár tetszik, akár nem.
7:20 de.
TELJESEN korrekt az írás.
Nem lehet hozzátenni semmit.
Ez van kérem.
7:22 de.
Mitakarszmár Bőske evvel a ” kurvázássáal ” ?
Magadra vetted a kifejezést netán ?
Tudod :” Akinek nem inge…”
7:23 de.
Hogy beszélsz Illepityu ??!
Majd Rád is rádszól az erkölcsnénike Böske !
8:55 de.
Nador kollega kedves Istvan maga nem tudja miről beszél.
Ez kiviláglik a röfögéséből.
9:01 de.
Különben meg üdvös lenne Nador úr ha a cikkíró személye helyett a cikkben leírtakkal foglalkozna.
Persze megértem :
Kínos szembesülni ezekkel az ügyekkel.
–
Marad tehát a
-idézet főművemből , a ” Csettes balhék és ezek elemei ” c. könyvemből- a Kettes eljárás :
–
„Ha nem bírsz ellenfeled tényeivel , alázd le őt magát. Ezzel eltereled a többiek figyelmét a leírtakról , pláne ha szántszándékkal jó zavarosan írsz. Az olvasók ugyanis megpróbálnak -önkéntelenül- rendszert találni írásodban. És máris neked lesz igazad , holott semmi tényt nem is hoztál fel. „
10:04 de.
frivi
2014 február 9
6:28 de
Nem tudom,ki vagy.A hozzáállásodból ítélve,keresztény ember.Ha tévedek,annyi.Lenne pár megjegyzésem:
1.Mintha enyhítenéd,mentegetnéd a nemteleneket.
2.Mintha még nem hallottál volna a neoliberális eszmerendszerröl.
3.Mintha nem tudnád,hogy a magyar vagyont kik adták el,kik húztak hasznot belöle.
Ezek esetében rohadtul nem indokolt a finomkodás!
10:39 de.
Mondom!!!
Néző László újságíró Bűnszövetség című könyve a 2002-2010 közötti szocialista-balliberális kormányok korrupciós és egyéb kétes ügyeiből és a 2010 utáni elszámoltatásból ad ízelítőt.
Az elfogutsá nem segít. A valóságot meg lehet hamisítani,de megváltoztatni nem!
(A neoliberális,magyargyülölő rasszista „igazmondók” nyilván kivételt képeznek.)
Leírás: „… mindaz, ami 2002 és 2010 között történt, egy dolgot biztosan megmutat: a kisebb – nagyobb törvénytelenségek, bűncselekmények nem véletlenül, a rendszer ellenére történtek. A korrupció, az állami pénzek lenyúlása maga volt a rendszer.”
10:49 de.
nador istván:úr–idézem-MOST ZAJLIK A RENDSZER VÁLTÁS-ön így nagy betűsen kiemelte,–IGEN????ezek szerint hiányosak az ismereteim,mintha ha a kilencvenes évek környékén több párti megegyezés alapján ez az esemény meg történt volna.
Talán arra gondol,hogy Orbán megint rendszert vált,egy szál maga,-a demokratikus rendszert mire lehet lecserélni árulja el István,és melyik ruha viselet lesz a módi,
barna vagy a fekete csíkos sállal.
10:57 de.
küszküllö
2014 február 9
10:04 de.: Akkor itt eljött az ideje a Fidesz vagyonok felsorolásának. Tévedek küszküllö? Ezek esetében rohadtul nem indokolt a finomkodás!
10:57 de.
küszküllő: „… neoliberális,magyargyülölő rasszista “igazmondók” …”
aha. mert azok olyan magyargyűlölők, mi több, idegenszívüek, és amikor csak tudnak, rárontanak a nemzetükre.
mit is tudunk néző lászlóról? semmit. csak annyit, hogy a MNO publicistája, a hirtv csicskása és kemény jobboldali megmondóember. ettől kezdve autentikus.
mind1.
attól még, hogy ő mit adott elő, orbánékat nem menti fel a nagyságrenddel nagyobb bűnszövetkezeti működés alól.
12:17 du.
Ille úr nem tudom olvasta e Debreczeni József a Fidesz Rablógazdasága című könyvét ?? a könyv tökéletesen leírja Orbán polip szerű gengszter gazdaság politikáját.
Ha valaki úgy határoz hogy a magyarországon a korrupciót szeretné tanulmányozni,–a fenti könyvből doktorálhat.
12:21 du.
Ha a korrupcio 2010 utàn hasonlo maradt volna,nem ilyen hireink lennének:1.Megszüntetve a 2004 ota tarto EU Tuldeficiteljàràs.2.Az inflàcio 2 % alatt.3. Az IMF hitel 2012-töl vissza fizetve.4.Az önkormànyzatok adossàga àtvàllalva.5. Béremelések az Egészségügyben,az Oktatàsügyben… 6.Rezsicsökkentés.
Melyik johirt tudtàk a 2002-2010 közötti kormànyzatok magukrol
elmondani?
Amennyiben a 2002-es 53 % körüli adossàgàllomànyunk maradt volna,betudnànk vezetni az EU-t-a nekünk megfelelö idöpontban-,mert
csak 60 % adossàgàllomàny alatt lehetséges.
1:26 du.
pecor: néző a szocialistákról ír, debreczeni a fideszről…mi ebből a tanulság? csak jobb volt kádár alatt, hiszen akkor nem volt ilyesmi?
a franc se érti ezt…mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
1:29 du.
erős et: ez mind propaganda, másrészt semmi köze az orbanisztáni maffiához!
szakadjon már le erről az ostoba dumájáról! fárasztó n+1 edszer is megcáfolni, mivel érzékelhetően nem fog semmit fel belőle!
1:29 du.
Pecor
2014 február 9
10:49 de.
„nador istván:úr–idézem-MOST ZAJLIK A RENDSZER VÁLTÁS-ön így nagy betűsen kiemelte,–IGEN????ezek szerint hiányosak az ismereteim,mintha ha a kilencvenes évek környékén több párti megegyezés alapján ez az esemény meg történt volna.”
Valójában nem.Az igazi rendszerváltoztatás IGENIS most zajlik.Végérvényesen!Aki ezt nem látja,annak fölösleges megmagyarázni.
1:33 du.
Ille István
2014 február 9
10:57 de.
Lenne szíves feltárni nekünk is ezt a bűnszövetkezeti működést?
Állításokból elegünk van.
1:36 du.
llanfair
2014 február 9
10:57 de.
Parancsoljon,sorolja fel.De bizonyítsa is be,ne csak ágáljon!
1:38 du.
Pecor
2014 február 9
12:17 du.
Nagyon kíváncsivá tett,áltárs.Mongyon még valamit.
1:38 du.
küszküllő: és maga mit lát belőle? mert nem gondolnám, hogy a valóságot, mert a narancsvakság, biza, elég gátló tényező.
ha ez magának igazi rendszerváltoztatás, akkor rohadtul meg lesz lepődve a következő orbáni ciklus alatt – hacsak, nem ül maga is a húsosfazék mellett.
mert, komám, az „igazi” rendszerváltoztatást maguk is meg fogják szenvedni, nincs kivétel, állampolgárkám!
javaslom, térjünk erre vissza egy év múlva – már, ha még lesz értelme. mert bizony, a narancsnak vastag a héja, és csak amikor megbontják, akkor derül ki, hogy belülről rohadt!
1:44 du.
küszküllő: kérdezze nézőt, ő a jártas az elemzésben. de, ha nagyon kíváncsi, javaslom, cuppanjon rá az off-shorba ágyazódott „olcsó nyugati gáz” projekt esetére.
csak apró példa, példácska.
az pedig, hogy miből van elegük – kiket is képvisel ezzel a többes számmal? – teljességgel közömbös.
2:06 du.
küszküllö
2014 február 9
1:36 du. Önt kértem fel a felsorolásra. Miután mindent tud és tárgyilagos gondoltam ezt is tudja. De ha nem tudja nekem úgy is jó.
2:13 du.
küszküllő
10:04
Nem finomkodtam, és az SZDSZ-doktrinára utalásomban mindent leírtam.
4:17 du.
Ille úr:sosem állítottam olyat,hogy a korrupció csak az egyik pár oldalhoz köthető .-sőt egészen biztosan mint két oldal ilyen ügyekben sáros.-tálán a mérték nem azonos.-
4:28 du.
Kuszulle.
NA ne dumáljon már hülyeségeket.
A náci rendszerváltások utáni államberendezkedések nem szoktak mindörökké tartani.
Előbb utóbb vagy leverik őket , vagy megbuknak mint egy büdösbogár.
Hozzak fel pédákat ? Annyi van mint a fene. Majd pont maguk lesznek az elsők akk fennmaradnak örökre…álmodik a sok hülye kisnyilas,
5:37 du.
Az a szomorú helyzet, hogy a korrupció éltető eleme, melegágya a titkosítás, leghatékonyabb ellenszere pedig a nyilvánosság. Igen tanulságos, hogy a többség úgy hiszi, hogy a privatizáció volt a korrupció origója (kiinduló pontja). Holott ez nincs így, mert a privatizációs ügyletek nagyjából nyilvánosak voltak, még az Antall és a Horn kormány idején is. Persze nem ment mindenkinek személyre szóló levél, hogy éppen az ő lakhelyéhez, munkahelyéhez közel mi a helyzet, de azért viszonylag egyszerűen hozzá lehetett férni az információkhoz. Hasonló ez ahhoz a helyzethez, amikor sokan habzó szájjal követelik, hogy legyen az ellenzéki pártoknak programja, holott van, mindegyiknek, és könnyen elolvasható a honlapjukon. Persze nem könnyű olvasmány, képek sincsenek benne. Ugyanez érvényes az éppen most még – ki tudja meddig – érvényes magyar alaptalantörvényre, amelynek a szövegéből, némi olvasás után ordít a kirekesztés, a demokrácia, sőt a magyar nép egy nagy részének semmibevétele.
A nádoristvánok számára persze ez semmit nem jelent, hiszen ő arra sem vette a fáradságot, hogy a cikk bármilyen állítását megcáfolja, vagy kiegészítse – holott erre a szerző az első mondatokban kifejezetten kérte olvasóit -, neki elég volt a vezérkos fonala: Pártfőiskola! Nos, meglepődne, ha tudná, hogy a mai vezérgarnitúrából ki mindenki fordult meg ilyen, sőt még ilyenebb (mert nem tanulásra, tájékozódásra, hanem pénz és előnyjövedelemre lehetőséget adó) helyeken.
Érthető persze, hogy sokan a privatizációt tekintik a legfőbb rossznak, hiszen onnan datálódik a maguk sikertelensége.
Amikor Orbán Viktor édesapja, az állami vállalat párttitkáraként (na,milyen párt?) privatizálta a gánti dolomitbányát, a mindenki előtt ismerhetett feltételekkel, az nem volt korrupció! A korrupció ott kezdődött, amikor a szintén akkor még állami tulajdonú Dunaferr (a dunaújvárosi vasmű)Orbán fia,Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt (1998-2002 között), mindenféle versenytárgyalás, sőt, a konkurens bánya állami segédlettel megtámogatott tönkretétele árán jutott zsíros megrendelésekhez, monopolizált helyzetben a dolomit szállításához. És ott folytatódott, hogy az Orbán Győző tulajdonában lévő gánti dolomitbánya lehetett érdekes módon a vörösiszap katasztrófa – természetesen állami pénzekből – után helyreállított utak fő kőszállítója, Orbán Viktor miniszterelnöksége idején, 2010 őszén, mindenféle versenytárgyalás és egyéb nélkül, holott a katasztrófához jóval közelebb eső bányák is képesek lettek volna szállítani a kőzetet, a rövidebb szállítási út miatt olcsóbban. Csakhogy ez kinek fájt? Sem Marcsinak, sem nádoristvánnak nem a saját zsebéből kellett fizetni a több pénzt, „csak” az állami költségvetésből. Azt meg ugye a szél hordja össze, nádoristván adója meg megy az „ingyenélő” vitatkozók számára.Hát, kedves, nagyonhüje állampolgárok! Ez nincs így! Magyarország teljes értelmiségi és művészeti elitje, mindkét oldali alkotókat, gondolkodókat ideértve, a tizedét sem lenne képes elkölteni annak az összegnek, amit az állami pénzekből magánsikereket elért „vállalkozók” – például a legutóbbi három évben veszteséges cégtulajból milliárdossá feltört felcsúti gázszerelő Mészáros Lőrinc – egymagukban is képesek kilopni mindannyiunk zsebéből.
3:08 de.
Talalom :
Amikor ÉN azt írom egy ilyen Boda vagy nadoristvan-félének hogy:
” Tájékozódj idióta mielőtt köhögni kezdesz ”
akkor tulajdonképpen ugyanezeket az érveket írom le , rövidített formában. Persze nem hat rájuk.
Azért is nem részletezem bővebben .
10:04 de.
Küszküllő február:9,1:29.
–a Renszerváltoztatás IGENIS most zajlik VÉGÉRVÉNYESEN-,
–írja Ön- ebben én is látok némi igazságot–
Ennek nevében kellett meggyalázni lecserélni az Alkotmányunkat,-szét zilálni az egész Magyar jog rendszert-
Alkotmánybírói jogköröket csorbítani– Fidesz Pojácákkal felhigitani -Médiákat ellenőrzés alá vonni.-Haverokat kinevezni különféle magas állami hivatalok élére-és még sorolhatnám,oldalakon keresztül,hogy mi szükséges ahhoz,hogy az Önök VÉGÉRVÉNYESEN rendszerváltoztatása sikeres legyen.
DE ha sikerülne is az álom állam rendszerüket felépíteni amiben én nem hiszek,-ne feledkezzen meg róla hogy a homlokára egy messziről jól felismerhető jelet ragasszon
hogy mindenki láthatja,kik voltak azok akik a VÉGÉRVÉNYES
rendszervátoztatáshoz inuk szakadtáig tolták a szart.
Tisztelt Küszküllö.a további vélemény cserének nem látom értelmét,Tisz:
3:49 du.
Frivinek milyen igaza van! De Nádor Istvánnak is.